Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-17 / 89. (1423.) szám

1927 április 17, vasárnap. 15 volt s ezt a kötelet rángatta, ezzel a kötéllel akarta felrángatni egy markos, dühös római. A Lezuhant, am.nt megemelte fejét körixl- töviskoszoru volt és homlokába fúródó tövi­sek vérárkokat szántottak arcára. Szeme tele volt könnyel. Vérszlnü könnyel. Simon döbbenten, meredten állt. — Ki ez? Hol láttam már ezt az embert? — zavarosan kapkodott emlékezetében. A Lezuhant, amint megemelte fejét körül nézett. Véres könnyel telt szeme megpihent Simon arcán. Simon megrázkódott. Végignyilaít benne a megismerés. Mélyrőtörő forróság zuhogott végig rajta: — A názáreti Jézus! ... — tördelte halkan. Aztán megrendültén tett egy lépést felé. A római katona durván ráncigálta, rángat­ta a Názáreti derekán- a kötelet. A tömeg durván röhögött és káromolt. A Simont elöntő forróság most tetté Szi­lárdult. Két lépéssel a Názáreti mellett volt, leha­jolt és reszkető kézzel, de erősen, biztosan emelte fel: — Uram ... — mondta majdnem sirva — mi ez? . . . A Názáreti szótlanul állt. A római türelmetlenkedett, megsuhogtatta korbácsát: — Hej! ne őt támogasd, hanem fogd a keresztet és hozd- Nincs idő, siessünk! . . . Simon vette a keresztet. — Milyen könnyű — gondolta — azt hit­tem sokkal nehezebb lesz. És ment a Názáreti mellett. És lopva ismét a Názáreti arcát nézte. A Názáreti fáradtan vonszolta magát. Ar­ca szomorú volt. Szeme, Szép, kék szeme Szin­te lilás a vértől. És arca, az akkor oly tiszta, békés, pihent arca most tele volt vérrel, ránc- calj panasszal, gonddal, szenvedéssel. Simon valami érthetetlen Szégyent érzett. — Uram — tördelte suttogva — meg tudsz nekem bocsátani? A Názáreti ismét ránézett és ismét csillo­gott valami különös fény szemében: — Miért? — Elfelejtettelek, Uram. Meg tudsz ne­kem bocsátani? . A Názáreti arcán, a véren, panaszon, szen­vedésen keresztül valahogy megcsillant egy tűnő mosol}'. És. Simon lelke úgy itta ezt a mosolyt, mintha Názáreti arcáról lecsurgó vért. VIII. Aztán már fent voltak az Agykoponyák hegyén. A kereszt a földön feküdt. És a Názáreti mellette állt. Lehajtott fejjel, halálos szomorúsággal, sápadtan. Simon maga sem tudta mért, lehajolt és megcsókolta ruhája szegélyét­A Názáreti keze egy pillanatig megpihent Simon fején. A következő pillanatban ellökték Simont és leszaggatták a Názáreti ruháját. Simon rémülten látta, hogy teste tele yan véres korbácsnyomokkal. Még látta, amint a Názáreti Fekszik a keresztre, még látta, amint egy kalapács fel- j lendül, de aztán eszeveszett rohanással, ijed­ten szaladt. Megnevezhetetlen rémület és fájdalom Szorította össze torkát. Dadogó hörgéssel, ré-l mülten rohant. Rohant haza. IX. És Simon nem tudott ünnepelni. Néhány nap'g zavaros, kábult fejjel élL Csak nem lelte helyét sehol. Dolgozott is, nem is. Járkált, mászkált ide-oda. Sosem tudta mit csinál. Aztán felkereste azt a helyet, ahol egy­szer lezuhant és ahol a Názáreti felemelte. Leült az árok szélére Kezére hajtotta fejét És csendes, fájó, szomorú könny buggyant szeméből. — Simoni — szólította égy erős, diadal­mas, zengő hang. Felkapta fejét. A Názáreti állt előtte. Úgy mint akkor és mégis egész más volt. Akkor csak szelíd, békés volt, most dia­dalmas, győzelmes is. Simon kábultan zuhant lábához: >-— Uram! — Simon, látom, hogy keresel. Jól. íeszed. Csak keress erősen, bátran, hittel, még akkor is ha szomorú, csüggedt vagy. Csak keress, mindig megtalálhatsz- Bízzál bennem és én ígérem, hogy sohasem fogsz leroskadni keresz­ted alatt s ha lélekben néha le is roskadsz én majd felemellek! Simon al‘g merte felemelni fejét. És mikor felnézett a Názáreti már nem volt ott. X. Békés, nyugodt, bátor, erős sziwel és lé­lekkel ment haza. És igy cipelte keresztjét egész életén ke­resztül. És ha le-leroskadt néha, érezte műidig, hogy felemeli a Názáreti Jézus . . . Fiúméban, amely őszinte örömmel és boldogsággal várja a magyarokat A barátsági szerződés és a fascista rend — Hogyan született meg a szabad kikötőre vonatkozó megállapodás? — Fiume és Susák — Vacsora a Conca d’Oroban — Beszélgetés Ágoston Gáborral, aki a fiumei ma­gyarok memorandumát Bethlenhez vitte Fiume, április közepe. Nem ok nélkül mon­dom, de úgy tűnt fel. bogy a karabenieri, aki az állomáson posztolt, barátságosabban mosolygott rám homlokába gyűrt tollas kalapja alól, mint mikor utoljára leptem át az olasz ha'árt. Vala­mi megható szeretet és leplezetlen lelkesedés volt egész lényében, ahogy a hálókocsin megpillan­totta a Budapest—Fiume felírást. Szinte e:árulta a tekintete, hogy Mussolini és Beth’en aláír'ák a megegyezést a fiumei kikötő ügyében s ezentúl valahogy o'thonosabban kell* itt érezniük magukat a magyaroknak. „Maga csak jó fascista/“ Az autoíaxi pillanatok alatt a szállodához röpít. A Viale Deák most Viale Benito Musso­lini. A gyalogjárón élénk sürgö'ődés és í'orgo- lódás. Egy sarkon ezt a felírást olvasom le a cégtábláról: Edmondo Csizmadia, Barb'ere. Mi­kor kiszállok, két fiumei polgár találkozik össze az au'óm előtt. Az egyik égnek emelt jobb-karjá­val köszönti a másikat. — Maga csak jó fascista! — mondja neki de­rűsen, mikor lekezelnek. így magyarul, ahogy leírtam. A Hotel Európa ma is olyan egyszerű mél­tósággal és kitartással bámulja magát a tenger tükrében, mint régen. A portás lelkes örömmel fogad: — Remé'em uram, hogy nemsokára viszont­látjuk régi pesti vendégeinket! Bizony, ránk férne már nagyon... Tetszett hallani, hogy most is két nagy bankbukás volt itt... Az igazgatók mind ülnek .,. A szobám a tengerre néz. Most siklik be az abbaziai hajó. Az utasok valósággal megrohan­ják. Csupa magyar. Reng-ring, inog alattuk a kis vaporeio. Az ég kék, a tenger végtelenül csendes. Olvan, mint egy üres. sötétzöld üveglap. Ál’ha- tafos nvugalmát nem zavarja semmi. A rakodó- part kőkockáin do'ostalan, tétlen munkások unatkoznak. Va’ó-ággal örül a tenger, amikor az abbaziai gőzös felzavarja nyugalmából és egy kicsi! megcirogatja. a nini fodros hul'ámokaf szánt mami után. Mintha valakinek viszket a há­ta és kéjesen és boldogan élvezi, ha megva­karják. A szálloda folyosóján ismerőssel találkozom. Fiatal gyerek, a nyáron együtt ufazgattunk az Adrián. Nvolc gimnáziumot tanult ki Fiúméban, magyarul. Már le'zo’gálta a katonai idejű, az olasz repülőknél. Most a szüleinél van, akik iíi születtek és itt élnek ma. is. — Hála Istennek, ké* nap ó*a F?gy<5gvn,!arr a búskomorságból. — mondja bo’dogm. — Kép­zelje el, hogy három esztendeje nem tudok állás­hoz jutni. Remélem, mihelyst megkezdődik a ke­reskedelmi kapcsolat Magyarországgal, cl tudok he’yezkedni... De ne gondolja, hogy csak én várok erre!... Vagyunk vagy kétszázan, munka- nélküli tisztviselők, akik ettől reméljük sorsunk jobbrafordu'ását... Mindezt megérkezésem után az első félórá­ban láttam ós hallottam. Semmi kétség, Fiume őszinte örömmel várja, hogy kikötőjét rendelke­zésünkre bocsáthassa. Sőt semmi kétség: ez nem­csak nekünk jó, hanem a fiumeieknek is. Ne ku­tassuk most, hogy keMőnk közül ki jár jobban, hallgassuk meg inkább a komoly szakembert, né vsz érint Áaosion Gábort, az itteni magyarok egvik vezetőjét, aki nem diplomata ugyan ós nem poVikus, de az egész tervet ő sürgette és ő ko­vácsolta. Fiume heti két munkanappal gazdagodott Egyszerű kereskedő, aki nem is akar több lenni ennél. Tizenhat éve él Fiúméban. Olaszor­szági utazása előtt egyórás kihaügatáson fogadta BeTilen István gróf, akinek átadta a fiumei ma­gyarok memorandumát. ő a következőket mondja: — Ami történt, nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország szabad kikötőt kap Fiúméban, s nemcsak a magyar érdek, sőt még csak nem is tisztán a fiumei magyarok érdeke, hanem az ösz- szes fiumei kereskedőké, akik régebben Magyar- országgal do'goz‘ak. Hogy mit jelent a két mi­niszterelnök megegyezése Magyarországnak, azt otthon jobban el tudják mondani. Én csupán, a magunk helyzetének megj avulásáról számolha­tok be. — Már 1924-ben felvetődött közöttünk a két ország gazdasági közeledésének gondolata. Azzal kezdtük hogy egy Magyar Ház fe.állítását proponáltuk a pesti kormánynak. Ez a Magyar Ház a magyar tudomány, irodalom és művészetek ápolását és a közös gazdasági érdekek kiépítésé* tűzte ki feladatul, s egyetlen célja, hogy á’landó összekötő-kapocs legyen Olaszország és Magyar- ország közöd. Hogy Mussolini és Bethlen István gróf megái’apodásával több lett mind ennél, még mielőtt valójában megalakulhatott vo’na-, az ne­künk, fiumeieknek külön öröm és valóságos új­jászületést je’ent. — Azt hiszem, most elértük azt, amit kivé­tel né'kül óhajtod egész Fiume, hogy t. i. visz- szakapjuk azt, ami a mienk volt. — Úgy kell ugyanis elképzelni a helyzetet, hogy nekünk megvolt az állandó szervezetünk a magyarországi kereskedelmi kapcsolat lebonyo­lítására, sőt még ma is megvan. Csak éppen hogy leépített s igen nagy százalékban stagnál. Előre ke1! bocsátanom, hogy nekünk nem kell semmi abból, amit Trieszt magának szerzett meg. Csu­pán annyi, amit tőlünk elvett. Remélem, hogy majd rövidesen visszaadja. Mert amit Magyaror­szág jelentett a fiumei kikötőnek bosszú éveken át, az Triesztbe vándorolt. Igaz, vannak fiumei kereskedők, cégek, ügynökök és közvetítők, aki­ket a kényszer átvitt a megélhetés után Triesz*- be, de a családjuk itt maradt, ők elmentek oda kenyeret keresni, most aztán visszajöhetnek. — Számokban nehéz volna ma kifejezni, hogy mit jelent a fiumei kikötőre vonatkozó meg­egyezés mindkét részről. Nekünk mindenesetre azt jelenti, hogy a déligyümölcs-, gabona-, fa-, cukor-, kávé és egyéb termények szabadabb, gyor­sabb, egyszerűbb és megbízhatóbb ki- és beho­zatal ismét feltámasztja a város gazdasági éle­tét hosszú dermedéséből. — A régi cégek leépítettek s ma is dolgoz­nak még a királysággal és Jugoszláviával. De az igazi munkát és a komoly kenyeret Magyarország fogja jelenteni! Legegyszerűbben úgy tudnám kifejezni, bogy eddig három munkanapunk volt egy héten. Ehhez jön most Magyarország bekap­csolásával kettő. Az összesen öt. A hatodikat majd csak hozzászerezzük, a hetediket meg úgyis pihenésre adta az Úristen! Séta a kikötőben Elmondja Ágoston Gábor (csupa tűz, csupa lelkesedés, mikor erről beszél), hogy a kikötő forgalma azért nem halt meg teljesen. A világ minden részébe járnak-kelnek a fiumei kikötő­ből a hajóle. Kilenc társaságnak tizenhat állandó vonala van, persze csupán teherszállításra be­rendezve. A személy-forga’om csaknem teljesen megszűnt. (Láttam az amerikai kivándorlók régi otthonát. A rengeteg kaszárnya most üresen áll, alkalmi kiállításokat szoktak benne rendezni). A mai forgalom a kikötő háború előtti forgal­mának éppen egy harmadrészét teszi... Végigjártam a „Punto Francost is. A fiu­mei szabadkikötőt. A Molo Palermo-n nincs hajó. A Ríva Rizzon végig a régi, hatalmas raktá­rak sorakoznak egymás mellett. Nagyrészük üres. DBCW előnyös részletre Kérjen áriegyzekeí (2 Ke. éiveg ciitncbcn) Eladási igazgatóság: Praha II., J“»a:T° — Majd megtelnek, ha megkezdődik a ma­gyarországi forgalom! — mondják bizakodva a fiumeiek. Tizenhat modem, góliát-gőzdaru munkára áhítozik. Nagyrészt most tétlenül és elhagyó'tan terpeszkednek, mitha B-Iistára tették volna őket. De csak be kell olajozni a rozsdás kerekeket és meg kell indítani a szelepeket, hogy megkezdőd­hessék a be- és lerakodás. A Mo'o Napoli-u a Beid ed i Leith (10000 tonnás angol gőzös) rizsrakományt vett fel. Két szelíd halászbárka lapul meg melefte. A fedélze­tén elegáns brit tengeré:ztisztek gqunmoíonoz- nak. Ugyanitt a Teresa, olasz teherszálli'ó fát vesz fel. Már tizedik napja tömik feneketlen gyomrát. Holnap indul Dél-Amerikába. A Molo Genová-nak is van egy hajója: a Sea Glory. Szin'ón angol. Vasat hozott, fát visz. Sehol semmi más. Egy, játékszernek tűnő, parányi clasz cirkáló, apró ágyukkal. Úgy ragyog, mintha skatulyából húzták volna ki. Ez a fiumei Punto Franco hűséges fotográ­fiája, negyvennyolc órával azután, hogy Rómában létrejött a Fiúméra vonalkozó olasz—magyar megállapodás. Mozihiradó pillanatfelvételekben Most még néhány jellemző ada'ot a mai Fűiméről, abban a pillanatban, amikor nemze­tiségi különbség nélkül az egész város ünnepeli, nyil*an és őszintén a két ország uj barátságát. 56.000 főnyi lakosságból 44.000 maradi. A hivatalos népszámlá ási adatok szerint eb­ből 1.800 magyar. Az olaszok a legnagyobb ba­rátságban vannak a magyarokkal. A fascisták törzskávéházában minden asztalnál ülnek magya­rok. Teljes társadalmi béke, sok összeházasodás, testvéri érintkezés. Magyar elemi- és közepisko a, magyar tanárokkal. Pontosan a „Fascio“ épületé­vel szemben. A közhivatalokban magyarul is be­szélnek. A magyarok egy nagyo-’ hasznos dolgot tanultak el az olaszoktól: a szerénységet. Meg­tanu’tak szerényen élni. Fiatal tisztviselő havi fizetése 1000 líra. Ebbel egvedül szépen meg tud élni. Sőt erre a fizetésre már' meg is házasod­hat. Hozományt kap! Most kezdődik az építkezés. Lakáshiány. Hetenként ké'szer opera-staggione előadás. Hol­nap Hubermann Broniszláv koncertje. Már öt nappal ezelőtt karzatjegyet sem lehetett kapni. Mozik. Hetenként kétszer tánc. Megha'ározott napokon. Ez is fascista rend. Az étlermekben rozskenyér. Fehérkenyér nincs. Szintén fascis'a rendelkezés. — Nemsokára lesz buzakenyér is! — mond­ják. — Jön a magyar liszt! A Piazza és a molo esti korzója népes. E’e- gáns urak, elegáns dámák. A kávéházban szimfo­nikus hangverseny, minden nap. A könyvereske- désben magyar könyvek. Jókai, Szigligeti, Kóbor, magyar Verne... A legforga'masabb helyen, a pes'i „zöld házikó** fiumei kollegájának egyik felét átalakították. Újság- és könyvkereskedés lett belőe. Termesze*esen a férfi-felét. A női rész továbbra is a női rósz maradt. Abbázia olyan mint egy jó testvér. Békebeli forgalmával átsegítene Fiúmét a bajokou. Ha egy hajó narancs érkezik, annak a felét Abbá­ziába viszik. Vacsora a Conca d‘Oro-ban. (Arany ág.) Aki nem ismerné, annak budai kiskorcsmához hason­lítom. Kis szoba. Ide is lépcsőn kell lemenni. Az égjük asztalnál Grossich Ruggero professzor, a leghíresebb olasz sebész ül. Pes*en kap*a a diplomát. Apja volt az első fiumei olasz szená­tor. A másik asztalnál kecskeszakállas német, akinek harminc év óta van Fiúméban vaskeres­kedése. A harmadik asztalnál magyar bankhiva- ta’nokok. A negyediknél o’asz nők, katonarisz- tekkel. A fa’on két életnagyságu fotográfia. Mus­solini és d‘Annunzio néznek egymással far­kasszemet. A menü: akkora tengeri rák. mint a fél ka­rom. tucatnyi pe^ce di parboni és ca7a maio (tin­tahal), saláták, bel-paese sajt, banán, könnyű olasz bor és feke'ekávé. A számla 18 líra. Egy mosolygós olasz jön, be kosárral. Friss osztrigát árul és citromot. Maga bontja fel a kagylót és személyesen préseli rá a cPromof. Egy osztriga 40 centesünk A cűromévt nem szá­mit semmit. A pincér is vesz. ÍVö*. Le is nyeli, sorban egymásután. Aztán ötre bevág. Még egyet A hatodikat. Kérdi. hogy nem akarok-e egy kis scamoit? Ingyen adja. Egyek belőle, az olasz-magyar barátságra. Még nekem is van hasznom a fiumei szer­ződésből!... L. S. S CselisaElovák ELí«3§ü ióbank^ cf Alap'eke: 70,000.000 Ke. Tartalékalapok: 32,6 0.000 Ke. Aifíliált intézetek: Idénybeli váltóüzletek: Távirati cim: „LÉGIOBANKA** Ban&a ieskosllovensl(9ch Légii 4 kirendeltség Prágában és 11 fiók Cseh- és Morvaországban, tslovensshón és Podkarnatsísá Rust Fiókok: Berehovo (Beregszász),Bratislava, Nővé mesto n. Váhom, Piesfany, Poprád, Zvolen. Chust, Hronsky Sv. Kriz, Kezmarok, Komarno, Kromoachy, Michalovce, Mukae’vo, Oslany, Párkán, Roznava, Spisská Nova Vés, Spisské Podhradie, Soisské Vlachy, Sahy (Ipolyság), Tecevo, Tornal’a, Trebisov, Vráble, Zlaté Moravce, Zeliezovce és Zil-na. Poprad-állomáa, Lubochna. Sliac-fürdő, Stary Smokovec, Strbské Pleso és Tatranská Lomnica. Külföldi afíiliált intézetek: AUSZTRIÁBAN: Svoboda cs társa bankháza, bete'ti társ., Wien I., Schottenring 18., JUGOSZLÁVIÁBAN: Komercijalna Banka d. d Zagreb cs Ljubljana., A BALTI ÁLLAMOKBAN: Latvijas Privatbanka, Riga

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents