Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-17 / 89. (1423.) szám
1927 április 17, vasárnap. 13 Európaiak Tamás Mihály „tavaszi vallomása készülő regényeiről „Nappal hidat építek, este kiűzöm na agamból a mérnököt és az iró Tamást állítom munkába41 — Csendes beszélgetésem a legígéretesebb tollú szlovenszkói regényíróval, aki mérnök, festő és iró egy személyben Templomaink gát ablakai mögött, kastélyaink barokk cirádái alatt ülünk; kihullottak már a mi méregfogaink, ki ám. Elverve pénzünk, könnyünk és reményünk, tél van, sötét van, éj van, fertelem; s ha már a csillag lassacskán kimúlott, Mary Pickford világit még az éjben. Eelsír a sár s a „Hellas-bar“ parkettjén dzsiggel a, dzsiggel a néger; a tél céltalan s rideg felhői húznak el egünkön s a kővé fagyott szemétdombok között a szél szaval s a lélek halhatatlan. Vozári Dezső. Villanylámpa Jaj Istenem, Én mécsesnek születtem. Jaj Istenem és villanylámpa lettem. Fehér tanyán, 5'Vhérfalu szobában. Élni és halni, ez lett volna vágyam Asztalkán mint Égő mllo, lebegve Imbolyogni, mint elalvónak lelke. S ahelyett, hogy A csönddel takaróznám. El kell égnem egy lármába szúrt póznán, Meggyajt az éj, Eloltogat a reggel, üveg alatt megvívok vad szelekkel. És hirdetem Tinéktek hangos szóval: Csak az boldog, kit elolthat egy' sóhaj. Falu Tamás. Professzor: Ekkora szórakozottság! Mindig magammal hordom az esernyőmet s pont akkor felejtem otthon, amikor esik. Beregszász, április hó. A kisváros kurta távlatai gyakran ösz- jszehoznak Tamás 'Mihállyal. Munkára menőiben valahányszor találkozunk, mindig meg- Iállunk egy kis beszélgetésre. Ilyenkor aztán kíváncsiskodom: mi" újság, hók járt, mit ir, mit tervez?... Megvallom, ez az érdeklődés nem csupán az újságíró rideg és önkéntelen kiván- csiskodása, hanem a Tamás tehetségét, életét, lehetőségeit ismerő, megértő emberé. Mert Tamás Mihály azok közül az iróembe- rek közül való, akiknek a hírnév és elismerés sohsem törli le a lelkűk hamvát, akik nem primadonnáskodnak és nem beszélnek senki'. ' vállveregető leereszkedéssel. 1 is, amikor egy komolynak készülő ínter/u bevezetéseképpen körüivezet a lakásában, úgy magyaráz, tréfál és mesél az igazán intellektuális emberek egyszerű hangján, mint valami kedves, derűs diák, nem is állom meg, hogy in diszk rét ne legyek: — Ugyan hány éves? — Na, mit gondol? ... Nem tudom kitalálni. Erős mérnöki praxis, uriasan berendezett, négyszobás lakás, gyönyörű feleség, két gyerek és két könyv sikere tartozik már Tamás Mihályhoz. Sehogy sem tudok rájönni az életkorára. — Most voltam éppen harminc — mondja. Huszonkétesztendősen megnősültem, huszonhárom éves koromban megkaptam az építészi diplomát, van két gyerekem s most, hogy egy fiatal ember összes feladatait likvidáltam, hozzáfoghatok komolyan a munkához* — Mit dolgozik? — Építek. Négy hidat. Esz-enyben és Zápszonyban. Meg egy községházát tervezek. Este aztán hazajövök, megvacsorázom, rágyújtok egy cigarettára — ilyenkor űzöm ki magamból a mérnököt —, aztán hozzáfogok az Íráshoz. Sokszor, ha kedvem tartja, fesztek iSs Nézze, a képeim ... Körülsétálunk a szobában. Az egyik falon, Tichy Kálmán egv bájos rézkarca fölött jókora, barna tónusu kép: két asszonyfej között egy meggyötört arai férfifej. Egy megírandó regényének lesz a cimlapja. A főfalon hatalmas, karcsú női akt. Tamás rámutat: — Látja, ezt a képemet drága pénzen akarta megvenni egy műkereskedő. Nagyon megtetszett neki és azt is megállapította, hogy a kép festője a német iskola modorában dolgozik. így tudtam meg magamról, hogy milyen festő vagyok ... Ezeken kívül két markánsvonalu önarcképet mutat, amik büszkén dokumentálják, hogy Tamás a festő nem marad az iró Tamás mögött. Közben, ahogy jgy szemlé Ige tő gyönyörűséggel járjuk a szobát, betippeg hozzánk a Két gyerek, a Juci, a Misu. meg az édesanyjuk, Tftmásné — ez a sugárzóan szép, szőke asszony — meleg szavakkal fogad, aztán mindhárman ódákén veim eskedünk egy fote- •les' sarokba és megkezdődik a beszélgetés. — Meséljen valamit az írásairól. Van valami kész müve? — Igen. A címe: A szép Angéla háza. Regény. Három szlo vén szívói lap közül' a negyedik fogadta el közlésre. A Reggel húsvéti számában fog megjelenni. Ebben a regényben a református parókiák életét írtam meg. Ennek a regénynek a meséjét már régebben elmondta nekem Tamás Mihály és miután a regényalakok modell jelről is tudom, hogy az életben kicsodák, el nem mulaszthatom megkérdezni: — Mit gondol, mit fognak szólni a nagy leleplezéshez a regény hősei?... — Nem törődöm vele. író vagyok. Azt irorn meg,, amit érdekesnek tartok és nem lehetek tekintettel kisemberek kicsinyes s z égyenk esései r e. — Van egy másik, majdnem kész regényem, amelyik .egyike lesz legsikerültebb Írásaimnak. Az egész regényben nincs szerelem! Azaz hogy van, sőt a regény életének összes szituációja, bonyodalma és kibontakozása azért van, minden ezért történik, de nem kihangsulypzottan, mint más Írásomban, hanem az események alján, rejtett vezérfonálként. — A mese egy öreg asztalosról szol, akinek van a pincében egy műhelye és a földszinten két leánya. Az öreg koporsókat szállít a kórházinak és minél több koporsó fogv, annál vidámabb odafenn a két leány. | „ALHAMiRA". Ma este premier tejesen uj műsorral. A világhírű táncospár: Anita Berber és Henry, a spanyol sztár Carolina de la Riva, a Franpichel-trio és egyéb pompás program. Az egyik lányba egy szocialista újságíró szeret bele és az öreg, aki maga a kapitalizmus megtestesülése, úgy vezeti, irányítja a fiút, hogy sikerül megcsinálnia rajta kérésziül egy diadalmas munkásforradalmat. A siker vágya odakonkhulát, hogy az öreg kapja meg az összes szükséges koporsók szál ti fását. íme: a forradalmak lényege: a Pénz és az asszony. — Munkában van egy féligkész regényem is: a Halálugrás, amely a kisebbségi, magyarság problémáit tárgyalja az összeomlástól kezdve. Háromszáz oldal lesz a terjedelme. Nemrégen a Prágai Magyar Hírlap hasábjain jelent meg folytatásokban. Vezér- gondolata: minden nacionalizmusnak csak addig van létjogosultsága, amig azt egy másik nacionalizmus kiprovokálja. Enélkül pedig minden nacionalizmus gonoszság. Mindhárom regény a Voggenreiter-Verlág kiadásában fog megjelenni. — Tervek, témák? — Van egy regényem, aminek csak a címe kész: „Két malomkő" — meg a könyv cimlapja. A tárgya: egy férfi őrlődése két nő között, akik közül az egyiket szereti, a másikat kívánja... — Mi van a novelláirással? Egészen abbahagyta? — Igen. Pazarlás lenne. Sem anyagilag, sem irodaimikig nem hoz sok eredményt. Meg aztán: A novella flört, a regény az a komoly szerelem. Harmincesztendös vagyok, megtérhetek a komoly szerelemhez. — Meséljen még valamit Mióta ir komolyan és ki fedezte fel? — Szívesen. Néhány évvel ezelőtt megírtam a Szőke cirnü kis regényemet és be- küldtem a Kassai Naplónak. Szepessi dr. elolvasta és úgy Látszik nagyon el volt tőle ragadtatva, mert pár nap múlva gyönyörű cikk jelent meg rólam a lapjában és mint beérkezett írót üdvözölt Akkor aztán komolyan hozzáfogtam az íráshoz és mikor esténként otthagytam a hídépítést, hazajövök’ regényt építeni... És ahogy igv elnézem ezt a diákosarcu, fiatal, építő Tamás Mihályt, biztos a hitem, hogy az iró Tamás Mihály az elkövetkezendő regényeit is művészi és biztos fundamentu- makra helyed... M«*y Mid. Párbaj a levegőben Irta: Színi Gyula. A lisztes képű, túli pirosra festett orrú Áuguszt kisietett a cirkuszi porondról és még öltözőjébe is behallotta a hahotát, amelyet valami tréfás ötlete okozott. Az öltözőben már vártam rá. — No, kedvesem, — mondta nekem — amihit- látja, megtartom a szavamat. Most van egy félórái időm. Ezalatt elmondom önnek életem legsúlyosabb történetét. Azt hiszem, meg lesz vele elégedve. Nem mindig kap az iró ilyen hálás témát. Kínáljon meg egy cigarettával. Hozzátette: — Ez a maszk ugyan nem illik valami nagyon a történetemhez, de arra már nem marad időm, hogy lefessem magam ... És belefogott történetébe ... „Uraim! Négy gyermek apja vagyok és egy szerencsétlen-asszony férje. Gépészmérnök voltam Parisban, de a diplomámmal nem tudtam állást kapni. Páris nagy, Páris gonosz. Szerelemből házasodtam. Szegény leányt vettem el feleségül. Négy gyermekkel ajándékozott meg. Nagy nyomorúságban, de azért elég boldogan éltünk. És egyszerre fel virradt az aviatika napja. Éti az elsők közt voltam, akik a mourmeloni iskolában pilótái oklevelet kaptak. Akkor szinte lámpával keresték a bátor, ügyes embereket, akik életüket kockáztatták az első, még nem egészen biztonságos repülőgépeken. És van-e bátrabb ember, mint egy apa, akinek, négy gyermeke kenyeret kér? Amint repülni kezdtem, egyszerre vége volt rettenetes nyomorúságunknak. Nevem bejárta Európa összes lapjait. Az egész világon mindenhova elhívtak minket, francia repülőket. Garmadával dűlt hozzánk a pénz és én minden filléremet hűségesen odaadtam feleségemnek. Talán épp ez volt a baj. Amíg szegények voltunk, az asszony inkább saját száljától vonta meg a falap1', hoey gyermekeinek adhasson enni. N-eiw csodálom, hogy hétévi házasságunk alatt annyira kiéhezett. Amint sok pénzt kapott kezébe, elvesztette a fejét. A sok lemondás megbosszulta magát. Két kézzel szórta a pénzt és belemerült Páris ezer élvezetébe. Én erről csak akkor értesülted, amikor egyik turnémról hazatértem Parisba. Szemrehányást tettem feleségemnek, de ő a szemembe nevetett: — Te? Te mersz beszélni? Tönkretetted ifjúságomat. Cseléd! sorban tartottál. Rabszolgád voltam. Rabszolgája egy ilyen sem- niiházinak, mint te! És kihívón tette hozzá: —- Különben se szorulok többé á pénzedre. Dumont ur vissza fogja fizetni mindazt, amit újabban rám költöttéi. — Dumont ur? Ki az? — Az ötezer méteres magasságit rekord hőse. A nevét se ismered, ugy-e? Külföldön kóboroltál. Ezalatt itthon kissé megváltozóit a helyzet. Dumont, ur felállította a magassági rekordot.. Most ő a nap hőse. Álmélkodva néztem az asszonyra. Ez volna az a türelmes angyal, aki kitartott velem a nyomorúság nehéz napjaiban? Hát ez a hűség? Jön egy Dumont nevű csirkefogó, aki tiz évvel fiatalabb és annyival rugalmasabb nálam és szintén aiféle szegény ember, aki hajlandó csontjait összetöretni, de előbb sok pénzt akar keresni és jól élni. Az újságok felfújják párisi nagysággá. Akkor könnyen ment ez, mindennap rekordot lehetett felállítani, csak elszántság kellett hozzá. És a feleségem megszédül a dicsőségtől és az. uj nap hőse felé fordul! — Aline — mondtam a feleségemnek — ha még szeretsz egy kicsit, mondd meg nekem, mi van közted és Dumont közt? De őszintén beszélj! — Semmi rosszat ne gondolj — felelte feleségem. — Én tisztességes asszony vagyok. Megmondtam Dumontnak, hogy addig nem leszek az övé, inig tőled el nem válók. A te beleegyezéseddel természetesen. — Nem egyezem bele a válásba! — feleltem indulatosan. — A világ minden kincséért se. És ha igazszivii anya vagy, te se hagyhatod el gyermekeid apját. — Azt akarod, hogy megcsaljalak? — vágta vissza hetykén az asszony. Gondolkodni kezdtem. Végre igy szóltam: — Adj nekem egy évi haladékot. Ha ezalatt nem múlom felül mindenben Dumont ur rekordját, akkor elválok tőled és Dumont felesége lehetsz. Időt akartam nyerni. Egy év alatt, gondoltam, sok minden történhetik. Egy év múlva talán nem is élek, de lehet, hogy DumontAz asszony hányaveti módon felelt: — Egy év az sok! — Adj egy félévet! — Elég lesz három hónap — mondta Aline. — Három hónap alatt úgyis kiderül, hogy ki a jobb repülő, te vagy pedig Dumont ur. Gúnyos mosoly röppent Aline ajkára. Meg tudtam volna ölni. De gyermekeim anyja volt. És szép sötét szemébe még mindig szerelmes voltam ... Micsoda hajsza, micsoda verseny kezdődött el köztem és Dumont- közt! Először a szaklapok vetlek tudomást versengésünkről. A sportlapokat is izgatta a vetélkedés hire. Lassanként egész Páris két pártra oszlott. Fogadásokat kötöttek. Az egyik párt az én nevemre esküdött, a másik Dumontért ment volna tűzbe. Heteken, sőt. hónapokon át a világ valamennyi újságja foglalkozott velünk. Az emberek izgalommal lesték, hogy melyikünk fogja túlszárnyalni a másikat* Vetélkedésünkbe beleszólt egy rendkívül ügyes amerikai menazser is. Ö vette kezébe ennek a három hónapja tartó meccsnek a sorsát. Megfelelő módon elhintette a közönség körében, hogy asszony van a dologban. Ez még jobban izgatta az újságírók és a sportoló emberek fantáziáját. Az amerikai menazser a reklám mindenféle módjához folyamodott, hogy a kíváncsiságot még jobban fokozza. Világhírűek lettünk. Meghívásokat kaptunk a világ minden városába. Menazseriink vígan dörzsölhette kezét: óriási vagyonok fognak ölünkbe hullani. „Csak bátrán, tiuk! Vigyázzatok az egészségetekre, mert az nekem kincseket ér most!" , A három hónap, amelyet feleségem kikötött, vége felé közeledett.. Hol Dumont javította meg a rekordot, hol én. Dumont fiatalabb, szivósabb, ügyesebb volt, de az én tüdőm, szivem, amelyet orvosok vizsgáltak meg, jobbnak látszott-. Az újságok. pontos adatokat közöltek testi és lelki kondíciónkról. Az utolsó hét eredményei Dumont javára szóltak. Az emberek bizalma kezdett teljesen feléje fordulni. És mikor végre felvirradt a nagy nap, a döntő meccs napja, Dumont abszolút favorit volt, mig én rajtam, csak azok kockáztatták pénzüket, akik mindig az ellenkezőjét várják annak, amit a papírforma igér. Óriási tömeg jelenlétében folyt le a verseny. Legalább százezer ember tolongott, a repülőtér körül. Mikor a hangárokból kigu- ritották a két gépet, a tömegen az izgalom moraja ömlött végig. Gyönyörű napfény kedvezett a versenynek. A gépek csillogtak, villogtak, mint két harcra kész óriásmadár. Előbb én startoltam, aztán Dumont lendült fel a levegőbe. Mielőtt felrepültem, az egyik tribünre esett tekintetem. A sok színes toalett közül is kiviritott a feleségem smaragdzöld ruhája. A magassági kormány segítségével egyre magasabb régiókba jutottam. Egy Ízben lenéztem a földre, a verseny közönsége, a százezer ember olyan volt, mint egy kis hangyaboly. Csak pontokat, láttam. Egyszerre csak a keztyümre egy vér- csepp hullt. Az orromból. Szikiülni kezdtem. Orromon, szájamon megindult a vér. Még annyi lélekjelenlétem maradt, hogy siklórepüléssel leereszkedni igyekeztem. Mire földre értem, elfogyott utolsó erőm is. A guruló gépben már egy ájult, eszméletlen ember feküdt. A gépről haladéktalanul a kórházba szállítottak, ahol az orvosok igazán önfeláldozó módon és hetek ki nos munkájával tudtak csak megmenteni az életnek. Minthogy eszméletemet vesztettem, a verseny eredményéről sejtelmem sem volt Ezt csak később másoktól tudtam meg.
