Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-17 / 89. (1423.) szám
1927 április 17, vasárnap. mm Vnortríilrtrt JEGYZETEK írja: SehiipfHa Aladár Irodalmi béke Az irodalom körül meglehetős csönd van Bu- dapjsjen, a közömbösség köde kezdi .belepni, a M- _ keket, mintha a köeiömségaiefk' egyre kevesebb csziik- ; sége volna irodalomra, vagy mintha az írók egyre >Skevesebbet tudnának mondani a közönségnek. Ebbe a mozdulatlanságba némi mozgást hozott, be H Berzeviezy Albertnek a Kisfaiudy-Táreaság ünnepi •’iközgyűlésén 'az elnöki székből elmondott beszéde. Berzeviezy Ad vb61 indult ki s próbálta meg- l, arlla; Irani Ady jelentőségét. Tagad hat adan tényként állította fel, hogy Ady rendkívüli tehetségű költő volt, tehetsége a magyar -irodalom legkiválóbb költői közé emeli, de egyúttal súlyos megállapításokat mondott Ady politikai magatartásáról, környezetéről. Beszéde végén aztán, az irodalom ■kettészakadásáról beszélt, arról, hogy két irány — ahogy ő nevezi, a jobboldali és baloldali irodo- -lom — mereven szemben áll egymással, alig vesz ■egymásról tudomást, vagy ha igen, csak elleneége- •eon. Megpendítette, hogy* ezen az irodalomra nézve káros állapoton változtatná kellene s mintegy ■ felajánlotta a békejobbot a baloldali irodalomnak. Egy pillanatra úgy látszott, mintha az érdekes : kezdeményezés rossz sínre tévedt volna. Berze- viczy beszédének volt egy passzusa, mely Ady po- litikai állásíoglalását a környezetének tulajdonl- 1 tóttá, mintha a költő az őt. körülvevő barátainak Bzuggeszűiéja alatt ütötte volna meg verseiben az ismert forradalmi hangot-. Mellesleg Berzeviiezy ezt • a környezetet, Ady baráti és írói körét állította úgy be, mint a forradalom, Trianon s az ezekkel j kapcsolatos bajok előidézőinek. Ez általánosságban fájt Ady hiveinek s köztük különösen azoknak, akik egyrészt politikailag távol állottak Ady álláspontjától, másrészt a forradalom-mai sem ampák kitörése élőit, sem annak kitörése után nem rokonszenveztek és abban semminemű részük nem is volt. Fenyő Miksa, Ady egyik legközelebbi bive, ;g'M csakugyan erős és bátor ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki, e miatt — a Berzeviezy beszédéből megjelent első s ma már tudni, hogy e-1- torzított ujságközlemónyek hatása alatt — élesen vágott vissza a Kisfaludy-Társaság elnökének az egyik esti lapban. Erre a másik estilap liajszaezerü nköiói; kezdett Fenyő ellen egész odáig, hogy követelte a Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatói állásából való kiemelését. Az Akadémia körül élő tudományos és irodalmi egyesületek tün- tetóssaerü felvonulást rendezlek Berzeviezy melle'!, üdvözölték őt, a jotbpárti lapok éles hangon Írtak a „baloldal i“ irodalom ellen, — köztük olyan irck is, akik időnként fel szokták keresni írásaikkal ennek reprezentánsát, a Nyugatot. A Nyugat emberei némán álltáik a harcot, Fenyő Miksa maga kérte őket, hogy ne elegyedjenek., be'b az ügybe, melyet, az ő személyes ügyének tekintett. áfakor azután a lármának ez a része elcsendesedett ö Berzeviezy beszéde teljes szövegében megjelent a Budapesti Szemlében, még mindig fennmaradt a kérdés, begy mit válaszoljanak a felajánlóit bélkeojárdáira. A válaszadásra Babits Mihály vállalkozott e válasza a Nyugat április 1-1 számában jelent meg. Határozottan és a formában konoMiánsan vitatja, hogy Ady és társai egyáltalán mean állnak tagadóiéig a múlttal és a hagyományaival szemben, sőt igyekeztek munkájukat a hagyomány gye kerethez fűzni, védi Adyt azokkal a vádakkal szemben, amelyek nem annyira a költőt, hanem a hazafit illetik, verseiből bizonyltja makacs és fájdalmas magyarságát, elutasítja a forradalomra vonatkozó vádat s a felajánlott békejobbot elfogadja azzal a kijelentéssel, hogy „legyen bár valaki munkáink esztétikai értéke felől bármely véleménnyel, emberi er'lcölesünk komolyságát és hazafias szándékunk magátőMrtetődés'ét ne vonja kétségbe'1. A kérdéshez hozzászólt, e sorok írója is lényegileg abban az értelemben, hogy az irodalmi béke létrejöve'tél-e attól függ, hogy küszöböljék ki az irodalmi kérdések tárgyalásából a politikát, szüntessék be az irók üldözését politikai magatartásuk, tmiat-t s Vívják meg az irodalmi vitákat méltó irodalmi eszközökkel. Mert a sokféle színű, sokféle világnézeteket tükröző irodalmi irányok nem jelentenek baji, sőt az irodalom színesedését és gazdagodását jelentik s vitára, az eszmék súrlódására tmindig szükség van, a baj ott kezdődik, ahol illetéktelen szem.H5on.tok és illetéktelen eszközök avatkoznak bele az irodalom életébe. Az érdekes disputa mcist itt tart. Hogy- mi lesz az eredménye? Ezt konkrét formában nehéz volna megmondani, mert hiszen irodalmi béke n-em képzelhető úgy, mint például politikai pártok kompromisszuma, melyben minden fél lemond programja egy részéről, vállalja a másik fél program-iának egy részét s egy közös programot állapítanak meg ilyen megegyezéssel. Ilyen kouipro- ■B»iBsgaBggmaB3m5nBMMJiua^3amTWB^ mnmnBPwawMg mtsszum nem 'képzelhető el. irodalmi kérdésekben, mert itt az elvi álláspont tiszta megőrzése mindenkinek lelki ügye s egy író sem állhat más világnézeti álláspontra, mint amit a szívó sugall neki. Egy eredményt lehet csak várni: hogy megszűnjék a kölcsönös merev szembenállás az ellentétes irányok közölt, ne maradjon meg az a beteges állapot, hogy amit az egyik fél csinál, azt a másik fél eo ipso elveteudőnek minősítse. Az én nézetem szerint az volna a fődolog, hogy kevesebbet’ beszéljünk pártokról és irányokról, többet az Írókról és müveikről'. Az iró nem mint pártember írja verseit, drámáit, regényeit, nem egy pártprogramot akar velük megvalósítani, hanem a maga legsajátabh egyéni felfogását a világról és éleiről akarja a közönséggel megismertetni. Minden irót tehát önmagában kell megítélni és pedig irói tehetsége és müve esztétikai értéke szerint, tekintet nélkül arra, hogy tartoZik-e és milyen, párthoz tartozik. Ha idáig eljutunk, az irodalmi békét nem kell hangoztatni, nem is kell csinálni, meglesz az magától is. PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — A csapóajtó — — Mondja, kérem, amikor az elmúlt hónapban legutoljára itt voltara, valóban házassági engedélyt adott nekem, vagy kutyabélyeget? — „Természetes, egész biztosan házassági engedély voh az“. — Úgy?! Nekem ugyanis azóta tisztára kutvaélelem van ’ Huzamosabb ideig készültem rá, liogy meglátogassam Balzac urat, a kitűnő regény- j irót, a fűszeres fiát; huzamosabb ideig készültem reá, s ahogy előre sejtettem, nem találtam otthon. Balzac ur Passyban lakik- A címe benne van, ha nem is a telefonkönyvber, de minden lexikonban. S mégis, milyen kevesen látogatják: a „Balzac barátainak köre", néhány vasárnapi kiránduló, s nagyon kevesen a Párisi-járó idegenek közül. Balzac ur kiesik az idegenforgalom érdeklődéséből. Az előszoba vendégkönyve félig üres. Egypár angol, talán féltucat magyar, a legtöbb aláíró nemet. Holott Balzac ur müve él, ma, közel száz év után is, azzal a különös szenvedéllyel él és hat ez a mii, amivel Íródott. Reggel tisztességesen felöltöztem látogatási ruhába, ahogy illik', mert egyrészt az ember úgy játsza el az életét, ahogy jólesik neki, másrészt kinek a tiszteletére húzzak sötét ruhát, ha nem Balzac ur tiszteletére, akinek könyvei egyszer egy esztendőn át szórakoztattak? A ember tartja a maga Balzacját a házban, minden nagyobb meggyőződés nélkül, de fokozódó szeretettel. Közepes iró volt, de óriási erővel és szenvedéllyel volt az. Nem volt mély gondolkozó, de hihetetlen erővel tudta elgondolni azt, amit megismert s ami az eszébe jutott. A kortársait elképesztette, az utókort gondolkozóba ejtette egy olyan túlzásával a termékenységnek, ami csak a kívülállónak .imponál, a céhbelit mindig.gyanakvásra ingerii. Nem lehet egészen büntetlenül húszezer oldalt Írni egy életben. Gyakran irt kényszerből, ipég. tö^bsgpr kés^^p]., igen gyakran megszokásból s rendkívül gyakran pénzért. Balzac, talán az .első nagyszabású regényírója az irodalomnak, aki, mint köztudomású, programserüen pénzért irt. Dosztojevszkij néha megtoldotta tiz-husz Ívvel egyik regényét a kiadó tallérjai kedvéért, de nehéz lenne azt állítani róla, hogy akármelyik könyvét is a honorárium csábalmái kedvéért építette fel; Balzac igen gyakran irt egész nagy köteteket kizárólag pénzért. 1810-ben a fölfedezés, hogy az irodalom pénzthajtó, sőt adott körülmények között sokpéuzthajtó mesterség, még uj volt. Balzac ur szeretíe a pénzt. Do de mit is szeretett volna, ha nem a pénzt, — paraszt volt, kisnemes, fűszeres fia, kövérterme- tü, sűrűvérü, szomjas, nyugtalan, türelmetlen, erőszakos, autodidakta s a restauráció utáni idők óriási üzleti lehetőségei lobogtak körülötte. az elpolgáriasodott Parisban, aminek fia volt. Adósságai voltak és tehetsége. Ezt a két veszedelmes végletet iparkodott egyensulyba- hozri az Írással, amiről az ő idejében derült ki először, hogy van olyan mesterség, ha nem is egészen olyan jó, mint a banküzlet. Balzac harminc éves korára esik az irodalomnak ez a fölfedezése, hogy az irás mesterség is lehet, — nem csak nagy szellemek öncélú tevékenysége, vagy gazdag emberek játszadozása, hanem reális és majdnem tisztes mesterség, ami éppen úgy, csak valamivel rosszabban eltartja hiveit, mint a kereskedelem. Ha Balzac irt, többek között ezt a szempontot is szent előtt tartotta. Kora erkölcseit és komédiáit irta meg, tehát azt, amit maga körül látott Passyban, a Citében, a Faubourgokban; s azt, amit halott, amit az ölébe hordtak- Sokszor bizonytalan volt. Nagyon sokat tanult. Néha pletykákra bízta magát; gyakrabban s ez a veszedelmesebb, a fantáziájára, amiből nem sok jutott neki. Harminctól hetven éves koráig többet dolgozott, mint élt. A Napóleon utáni időket már csak látta és hallotta; akkor dolgozott; nem ért rá, ezeket az időket meg is élni. Nagyszerűen tudott megfigyelni, ami mindig feszélyezi és sokszor eltereli igazi feladataitól a regényírót. De ha a korát megírta, úgy elsősorban a koráinak irta meg, nem az utókornak. Balzac az első iró, aki példányszámmal dolgozott. Tele volt adóssággal. A rue Raynouard 47-es szánni házban lakott, Passyban. Ez a ház nem valami m-uzeum, hanem közönséges bérliáz- S nem is afféle pompázó lakóház, mint Madame de Sévigné-é, akinek palotájában elhelvezóst nvert a Carnavaletmuzeum. Nem is családi ház, ha az utcáról nézzük, hanem kisebb bérház, baiahiakos em- pire-fronttal; egy szerény tábla s az iró fejérek gipsz-relief je jelzi, hogy itt tanyázott. A lépcsuház dohos. Ebben a furcsa házban a földszintről még közel két emeletet kell leidé mászni az udvarba, amíg a Balzac-szárnj hcz ér a vándor. Polgárok között lakott, egyszerű emberek között ért, csak egy kissé isoiáitan, mellettük, de nem velük; egy levegőt szívott velük, de másképen szívta. Az udvar végében áll az alacsony, földszintes traktus, ahol Balzac lakott, dolgozott, meghalt. Keskeny kert, a nagyvárosi élet luxusa, az épületrész szárnyasajtója' mellett. A kert kerítése mellől elég magasról látni Parist, — a kilátást Balzac idejében még nem zavarta az Eiifel-torory — s a lakásából egyenesen a kertbe léphetsz, ami tele van gyön'ge, nagyváros1, áprilisi nappal. Négy szobában élt Balzac. A szobák jórészt üresek- A dolgozóban egy XIII. Louis Íróasztal, egy berger-szék s egy könyvszekrény. Az emberiség minden nyelvén sorakoznak ebben a könyvszekrényben a fűszeres fiának könyvei s a tanulmányok, amilyet idegen nemzetek búvárai neki Szenteltek. (Csak Balzac magyar kiadványai hiányoznak; a magyar k’adck nem tartották eddig érdemesnek, egy-egy tiszteletpéldányt küldeni e szekrény címére a szerzőnek-) Az ebédlőben kegyelete® kacat, álmuzeális limlomok; nagy- irók ivópoharának jelentőségével hiszen mind tisztában vagyunk. A lakás szűk, de igénytelenségében is . elegáns* a legiróabban iró-la- kás, amit valahol láttam. A kert, ez. a fényűzés itt Paris közepén, ahol a telek ára az eget verdesi, talán kevesebbet ért Balzac idejében pénzértékben, mert különben, ahogy szerzőn-j két ismerjük, valószínűleg eladta volna. A! dolgozó szárnyasajtajából egyenesen a kertbe léphetett. A vidék ma is csöndes. Passy zegzugos terraszai alól idelátsz'k a Szajna. A szobák tárgyainak megvan az a szeuden Ízléstelen karaktere, amit a művészettörténet „1830“- as katalógusszám alatt könyvelt el — egy hanyagsága az Ízlésnek, ami hanyagságában is kecses tudott maradni. Az egész Balzac-ház- bau különben két részlet mond valamit Bal- zacról. Az egyik egy fotográfia, helyesebben egy dagüerroiypia után készült modem és jó kópia, Balzac 45. életévéből. A kép érdeke* azért is, mert a fotografálás vívmányának első példányai közé tartozik. S érzem rajta a gép sivár, de óriási erejű közlési fölényét: mennyivel többet mond ma ez a foto, 100 év után, az igazi Balzaeról, mint minden rajz, metszet é« olaj, amivel kortársai megörökítették vonásait. Gyűrött, kissé szennyes ingben áll a képen, kövéren, haragos és okos Szemekkel. A fej lágy és szenvedélyes. Egy polgáré, akinek volt bátorsága kasztja szórakozásain túl a kiélés legmélyebb, legveszedelmesebb s kasztja által végeredményben az összes Szenvedélyek közül legjobban elitéit formáját választani: az írás élményét, abban a naiv hitben, hogy ezen keresztül módja álcád majd megközelíteni az élet irigyelt élményeit. Ez a fotó, s egy csapó- ajtó, ami a dolgozó s a háló között csigalépcsőn a pincébe s onnan titkos utón Passy egyik csöndes utcájára vezet, ma is legtöbbet mondanak el Balzacról. Ezen a csapóajtón szökött meg időnkért a hitelezői elől, ha munkaközben zavarták- Az ajtó körvonalai elvesznek a parkett kockamintái között. Ez a csapőajtó hozzátartozott Balzac éleiéhez. Ez az a furcsa ajtó a művész életében, amin át elmenekült a realitás nagyon is jogos számlái elől. *\z egyik iszik, a másik hazudik. Balzacnak reális csapóajtaja volt. Ha zavarták, fogta a kalapját és elszökött sétálni Passy utcáira. * Ahogy ezt a csapóajtót nézem, eszembejut egy meglehetősen kiadatlan Balzac-adalék, amit, legyen bármennyire anekdota, nem hallgatok el, mert kevesen ismerik. Véletlenül olvastam egyszer, jó régen már, a Bibiiothéque Naíonale valamelyik Balzac-monográfiájában Valahogy így ment: Balzac, az iró, pénzzel tartozott Fourniernek. a Péknek. Kétezer Tankkal, — nem zsömlyékért, hanem váltók éjében. Évek után. a gazdag pék egy reggel éjébe rakta kürtőkalapját és levizitelt Balzac urnái. *A pénzét kérte. Balzac urat ingben alatta, setét délben, a dolgozószobában; ez -gyszer nem ért rá, igénybevenni a csapóaj- ói. Az udvarias figyelmeztetésre Balzac ingerülten válaszolt. Aztán.az asztalra csapott. Aztán ezt mondta: „Figyelem, Fournier! Éjszaka a pun bátoruk történetét olvastam, ön pék és nem olvasta még a pim háborúk történetét. Én iró vagvok és olvastam. Ez a különbség kettőnk ko-étt, továbbá az, hogy Ön gazdag, m'g én adósa vagyok önnek kétezer frankkal. De a betű titokzatos dolog, Fournier, minden benne van; néha a szerencse s a gazdagság is, a külső dolgok, a siker titka és a végtelen pénz isiin ma éjjel a pun háboruk történetében azt olvastam, hogy az ó-korban létezett és virult Cártliago mellett egy vörösrézbánya, az ó-kor egyik legnagyobb bányája, amiről ma a kutya sem tud. A leirás elmondja azt is, merre feküdt: figyeljen ide: tehát mindjárt balra Carthago mellett, két napi járófcldre északnak. A bányát, mint Carthagot, időközben sajnálatosmódon betemette a homok. De a róz, Fournier, a réz ma is meg van, a vörösréz, Carthagótól balra, csak meg kell keresni. A rég’ek nem csaltak; s a fö’d sem csal, soha. ön gazdag és élénk szellemű ember, Főimbe."-, mi lenne, ha társulna más gazdag és élénk szellemű franciákkal, s megkeresné.a punok rezét? . . . Franciaország leggazdagabb embere lehetne . . . Látja, Fournier, a történelem az élet tair tómestere . . . Ce t erűm censeo: a jó tanács fejében eltéphetné azt a váltót . . .“ Szótt s hátradült ebben a kényelmetlen karosszékben, gyámoltalanul mosolygott; csakugyan olvasott az éjjel valami ilyesmit. A pék is mosolygott, de lelkesen, megrázta Balzac kezét és elrohant. Egy hónap múlva írtban volt az expedíció Marseilleből egy hajón a tuniszi partok felé. A vörösrezet megtalálták. A család ma is egyike Franciórszág legnagyobb bányatulajdonosainak . . . Valahogy így megy az anekdota; bizonyos annyi, hogy Balzac, e jó üzlet után-, elégedetten maradt egyedül; a kezét dörzsölgeíte, elgondolkozott a po'gárok hiszékenységén s elégedetten lemászott a csapóajtón át sétálni a- utcára. * Igen, ez a rejtett és ravasz ajtó mülirtv és világ, irás és valóság között, a menekülés, a félszeg és szégyellt, titkolt és kínzó, állandó menekvés csapóajtaja: ez Balzac ebben a házban, ez az ő nyoma. Ez a csapóajtó, ami nélkülözhetetlen kellék kalandorok és irók házaiban, valami megalázó és fölényes egyben ez az ajtó, valami leleplező és egyben igazoló. Mert alapjában mind anarchiáiban éltek, kivéve talán az irodalom renté'seit, akik cellákban éltek. Távozni kell s automatikusan a csapóajtó felé indulok, — a ház gazdasszonya az, aki in- dignáltan visszaint s a hivatalos kijárat felé vezet. Uj repülógépviiágrekcrd Berlin, április 15. NewyoTki jelentések szerint két amerikai repülő, Chamberlain és Alcosfca megdöntötték az egyfolytában való repülés világrekordját. A repülők 51 óráig és 12 percig maradtak a levegőben. Ezalatt az idő alatt összesen 5700 kilométert tettek meg leszállás nélkül. Nagyarányú katonai szovjet- kémkedés Franciaországban Paris, április 15. Az Echo de Paris ma hosszú cikkben számol be arról a legújabb kémkedési afférról, amely napok óta izgalomban tartja a francia közvéleményt. Kitűnt ugyanis, hogy Szovjefcoroszország hosz- szabb idő óta rendszeresen kémkedik a leglényegesebb francia telepeken és a kémkedésnek váratlanul kedvező eredménye is volt. A francia hatóságokat a kémek leleplezéséhez a véletlen vezette. Rakovsky orosz nagykövet diplomáciai futára elvesztett egy csomagot, amely a rendőrségre került, ahol tevedésből felbontotfák. A csomagban olyan katonai okiratokat találtak, melyek csakis maga srác ga katonatisztek árulása következtében in ihattak az orosz követség kezére. Azonnal megindították a nyomozást és két-három napi megfigyelés űrén sikerű’t a kémeket letartóztatni. A lap megboiráiik"-:- va beszél Rakovsky ügyvivőről, aki annyin ment, hogy a kémkedési áttér nyilvánosság ra jutása után még vissza is merte kérni t rendőrségtől a kompromittáló csomagé1 7 Finom iltes*©** í a Begszebö ajándék Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Haíászkapu utca 2. szám.
