Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-12 / 85. (1419.) szám
Mai számunk 10 of«9al VI. évf. 85. (1419) szám » Kedd * 1927 április 12 , CH ^—MM——üi Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszköi es ruszinszköi ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtÍk(lÍ nCLpilcipjCL Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ, FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prágai!., Panská ul 12/111.—Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha „Ordíts Kina!‘s — ez a címe annak az orosz színdarabnak, melyet immár két év óta játszanak Mayerhold moszkvai színházában. Hát Kína tényleg ordít és bőg, a moszkvai rendszer legnagyobb gau- diumára. A bőgést már mi európaiak is megszoktuk, a fülünk belefásult, de néhány nap óta uj szenzációk ugrottak a sárga égre és mintha a kocka megfordult volna a Mennyei Birodalomban. Még nem tudjuk, vájjon Csang- csolin pompás japán tankjai diadalmasan lövik-e össze a délkianiak elementáris lelkesedését, — hop, de i éppen a lelkesedés körül van a hiba! Eddig kétségtelenül megvolt és diadalmaskodott. Kapcába csavart iábak meneteltek észak felé, de a kapcák fölött lelkes szív dobogott és a jó japán-angol bőrcipőbe bujtatott északiak talpa fölött semmi, csak a zsold. Kapcában nehezebb futni, mint bőrbakancsban, a bakancsosok jobban futottak, mert nem tartotta őket vissza a lelkesedés — de most? Mi tudtuk és hangoztattuk: a kínaiak szabadságért küzdenek, Szunjatszen álmáért az „öt faj köztársaságáról", a kínaiak, mohamedánok, tibetiek, mongolok és mandzsuk egységéről, — de Szur jatszen már régen megálmodta az álmot, amikor még Lenin Zürichben Uljanov és senki volt. Sejtettük, hogy Kína nem akar szovjetet, csak szabadságot, nem akarta az évezredes tradíció lebontását, az anarchiát, a másféle tisztelettelen emberek uralmát, mert hiszen a moszkvai eszme diadala épp,olyan idegenuralom lett volna a por- cellánfehér álmok hazájában, mint az angol pénz és az angol civilizáció uralma.' A régi rend nem volt jó, kétségtelen, a mandarinok, majd utódjaik a tartománykormányzók utó- végre még mirdig bitó-árnyékkal jártak köröskörül, az idegenből is elég volt, de miért éppen Borodin? Elvégre Borodin is idegen, GrUsenberg Mihálynak hívják, nem is orosz, hanem a leggyülöltebb: angol, nem a moszkvai, hanem a londoni kommunista párt tagja, s gyermekeit még most is angolul nevelteti. Angliában, Mexikóban, Japánban bolyongott, mielőtt Kantonba jött volna és 1923-ban be- fészkelődött, egészen privátim, a beteg Szunjatszen kegyeibe, — nos, ő nem idegen? És a többiek, Aralow a hivatalos .orosz megbízott, az angol Steín tanár Leningrádból, aki most a kantornak pénze fölött sáfárkodik, a tisztek, a vezetők, a kancsukások mind, még Csen Jenő is, a tazmániai, — csak Csankaiszek kúrái, a körülrajongott fővezér, aki tulajdonképpen mindennek az apja voltNos, a lelkesedéssel baj van. Kezdetben szívesen nézték Moszkvát, azt hitték: barát, aki önzetlenül segíteni akar és senkinek eszébe nem jutott, hogy a népbiztosok szisztematikusan a maguk számára aknázzák ki a kínai eseményeket. Mirt varázsütésre: a kocka megfordult. A nép eszmélt, Csankaiszek észrevette, a lelkesedés elszállt — és az északiak győzhettek, először két esztendő óta. Amikor Shanghait és. Nankingot a naiv déliek elfoglalták, úgy rendezkedtek be, ahogy az ésszerűség parancsolta, senkit nem akartak bántaná és józan, demokratikus haladást igyekeztek teremteni, de nem, ez kevés volt, anarchia kellett, az angolok lemészárlása kellett, nihilizmus, a tradíciók megölése, a mob uralma, Wang-Csingv-Wei urnák és Ju-Ju-Sennek, a két kantóni Lenm-Trockbjnak Borodinostul ez kellett. Száz szónak is egy a vége: a legnagyobb kantóni erő, az egység, Borodinék áská- lódásai miatt megbomlott, a válság olcsó diadalhoz juttatta Csangcsoíint. Mi mindig a déliek győzelmét kívántuk, de Moszkva nélkül. Szívesen láttuk volna, ha a demokrácia, a szabadság, az ész-zerii fejlődés diadalmaskodik a kegyetlen mandarinok maradványain, a kommunizmus azonban mindent elrontott. Kantón nagy része cs lényeAz orosz-kínai diplomáciai viszony megszakadt - az egyenetlen déli seregeket megverték Háborús hangulat Moszkvában — A kuomintang belső válságának következményei — Az orosz jegyzék Pekingben — Oroszországot kompromittáló okiratok Csangcsoün kezében Moszkva, április 11. A pekingi szovjetkÖvétség épületében tartott razzia következményeként a moszkvai kormány visszahívta kínai nagykövetét. Az orosz konzulátusi személyzet ugyan továbbra is a kínai fővárosban marad, de a diplomáciai kar tagjai haladéktalanul elhagyják az országot, úgy hogy az orosz—-kínai diplomáciai viszony megszakítóknak tekinthető. Ugyanekkor Moszkva jegyzéket intézett az északkmai kormányhoz. melyben elégtételt követel az orosz állam szuverénitását ért sérelmekért. A követelések mérsékeltek, úgy hogy teljesítésük egyáltalán nem alázná meg Csangcsoün kormányát. A jegyzék többek között a következőket kívánja: a szovjetkövetség épületében tartózkodó kínai rendőrök visszavonása, az elfogott hivatalnokok szabadlábrahelvezése, a lefoglalt okiratok visszaadása és az értéktárgyak kiszolgáltatása, A moszkvai kormány hangsúlyozza, hogy külföldi imperialisták felelőtlen köreinek nyomása dacára a szovjet a pekingi sérelmet nem fogja háborús oknak tekinteni és a nemzetközi jogok durva megsértése dacára nem esik be a provokációba, sőt igyekezni fog az incidens békés elintézésére. Az orosz—kínai diplomáciai viszony megszakításával párhuzamosan Délkinában is jelentős események történtek. Hetek óta húzódik a kuomintang-párt belső válsága, amely most végre kirobbant és a harctéren is érezteti hatását. Csangcsoün seregei, amelyek mindeddig iartósködéan viselkedtek, a Hankanban és Shanghaiban kiütött kv-#«hirck hatása alatt megkezdték az előnyomulást és a félig-meddig demoralizált déli sereg között azonnal az első pillanatban óriási pusztítást végezték. Az északiak mindenütt előnyomultak s egyes helyeken elérték, sőt át is lépték a Jangcsekiangot. A kantornak központi végrehajtó bizottsága Csankaiszeket és annak több hü tábornokát fölmentette állásától, de a generalisszimus nem adja meg magát és igyekszik a hadsereget megnyerni. Shanghai- ban máris letartóztatta a kommunista párt vezetőit. Beavatott körök szerint a tábornok ezenkívül értesítette az északi hadsereg vezetőségét is és bizonyos feltételek mellett hajlandó a délieket az északiaknak kiszolgáltatni. Hankaut állítólag Csangcsoün kezére jáísza. ha a mukdeni marsall átadja neki a kommunista agitátorokat, akiket Csankaiszek azután kénye-kedve szerint kivégezhet. A moszkvai jegyzéket a kínai követség portása vette át Moszkva, április 11. A pekingi kormányhoz intézett orosz Jegyzékét csak a szombatról vasárnapra virradó éjijei késő óráiban szövegezték meg. Csen kiimad ügyvivőt este telefonom értesitettfék, de a jegyzék csak' báróim. órakor lett kész a külügyi hivatalban, ahonnét egy futár azonnal a más- félórányira fekvő kínai követség épületébe vitte. Az épület már zárva volt s így a jegyzéket a portásnak kézbesítették. Moszkvában várják, hogy Csen ma kikéri útlevelét és elutazik. A moszkvai újságok még vasárnap reggeli számukban közölték a jegyzék szövegét, mert enne egyenes utasítást kaptak a kormánytól. Mivel a kéziratot, csak hajnal felé kapták meg, nagy technikai nehézségekkel küzdöttek s a reggeli lapok elkéstek, ami a fővárosban bizonyos pánikot- okozott, mert mindenki már a hadiáliapot bekövetkezésétől félt. A diplomáciai testület felfogása szerint a jegyzék kompromisszumot jelenít a kommunista párfcbaai lévő két áramlat között. A mérsékeltek ugyanis semmit sem akartak temni a pekingi razzia megtorlására, a radikálisok viszont a, háború megkezdését követelték. A diplomáciai viszony részleges megszakítása tehát körülbelül kiegyensúlyozza a két végletet. A mindig sokát váró közvélemény persze tulieny- hének találja a démarsot. Hivatalos helyeik ismételten hangsúlyozzák a szovjeikormany bekeszere- téíiéit) és azt, hogy holtmii 'incidensek rendezésével „Oroszország nem engedi magát provokálni". A 13. szovjetkongresszus emlékezetes megnyitása Moszkva, április 11. A minden orosz szovjetek 13. kongresszusát vasárnap délután 6 órakor nyitották. nueg a moszkvai Nagyszánházban. Az előző napok eseményei és a Pekingbe küldött jegyzék következtében a lakosság érdeklődése oly nagy volt, minit eddig talán miég soha. A Nagyszínház előtt ezrével álltak a tüntetők és az óriási terem is zsúfolásig megtelt. A központi végTeIhají.óhizott- ság négyszáz tagja a színpadon. — a legszebb ku- liesaatTóntérem hátterével — foglalt helyet. Lenin mellszobra rengeteg virág között állt a tárgyatok feje felett. A nézőtéren a háromezer delegált helyezkedett el, mig a zenekar helyén a diplomaták — köztük Hsrbett'-e francia nagykövet és Peters angol ügyvivő — ülitek. Sztálint és az elnöknek megválasztott Kálmánt percekig tartó <5váciéval üdvözölték az egybegyűltek. Kálmánt ,ta mindenoroszok sztapasztájának" nevezték s a legtávolabb ázsiai vidékekről érkezett exólikus kiküldöttek épp úgy éltették, mint a Volga-németek delegáltjai. A hivatalos üdvözlés után Rykov emelkedett szólásra, ■,aki pusztán a fcinad kérdésről beszélt. Rckapitulálta az éjjel elküldött jegyzéket és a diplomáciai viszony megszakításának bejelentését s a tömeg újabb, szűnni nemi akaró tetszésnyilvánítással fogadta. A népbiztosok tanácsának elnöke ezután a pekingi és a shamg- haii élményekét foglalta össze. Valaki közbekiált o™ hogy miért nem gondoskodott a szovjet pekingi követségének katonai védelméről. Rykov készséggel válaszolt: „Szovjeteroszor- szág az egyetlen hatalom, amely nem küldőét hadihajókat a kínai kikötőkbe és nem állít ott egyetlen vörös katonát sem kínai földre. Erre büszkék vagyunk!" A nagy hatással fogadott beszédet Hindenburg egy háborús mondására célozva végezte be a népbiztos: „Az győz — mondotta —, akinek az idegei erősebbek. Nos. a mi idegeink gyengeségére ne számítson senki!" Csaknem félóráig tartott 0 taps a népbiztos beszéde után s az utcán ácsorgók szintén a népbiztosok kormányát éltették, anélkül, hogy a beszéd tartalmáról értesültek' volna-. Az ülésen kétségtelenül volt valami, ami a nép háború pszichózisára emlékeztetett. London, április 11. A Daily Telegraiph a pekingi szovjetkövetségen lefoglalt okiratok legfontosabbikának mt tartja, amelyből bebizonyosodik, hogy Csen Jenő, a kaintomiak külügyminisztere, egész közönségesem Moszkva Zsoltijában állott és pénzért cselekedte azt, amit cselekedett. Heti 15.000 dollárt kapott kiváló szolgálataiért. Az egyetlen ember, aki nincs kompromittálva, Csan- kajszek, a puritán és nagyszerű sikerrel dolgozó kanton! generalisszimusz. A vssszaczömlo déli csapatok •Shanghai, április 11. A déliek közötti bomlás nagyban megkönnyítette az északi seregek előretörését. Csangcsollin katonái vasárnap visszafoglalták Csiimgcsau városát. A cslnigosáui sereg délifelé ges fejei Szunjatszen intenciónak megfeleljen csak seg;tő társat láttak Moszkvában, belátták, hogy tévedtek, szabadulni igyekeztek Moszkvától, de ez rém engedett és rászorította Gsarkaiszekre a mohot. Inkább semmi, mint szabadság, vagy demokrácia. A kuomintang válságának pedig máris látható eredményei vannak: Csangcsoün napja fölvirradt. Fölvirradt, miközben Moszkvában olyan szép és szabályos háborús hangulat van, mint volt. tizennégyben Parisban, vagy Berlinben. És miért van háborús hangulat? Az emberiséget akarják az uj keresztes háborúval megváltani? Sző sincs róla: tíz kínai rendőr .,behatolt" a pekingi szovjetkövetség épületébe, a „nemzetközi jog" (no nézd, Mos/kvai) van megsértve, az orosz állam „szuverenitásán" esett csorba. Csupa szép casus belli, jó, régi, bevált, casps belli s működik a moszkvai titkos diplomácia. Jegyzékek jönnek, jegy, ékek mennek, a sértett felek jegyzőkönyveznek, Ry- kow Hirdenburgot idézi, az orosz nép alátét és őrjöng, — hogy közben szegény Csankaisze- ket, aki talán egyedül gondolkozott őszintén a kínai szabadságról és demokráciáról, hogy közben a kínai nemzeti hadsereget megverték. átlépte a Jangcéé folyót. Ceankajszek, a déliéit fi parancsnoka, aki eddig a .kantóni végrehajtőb zottsággial bíbelődött, hányat-hoimlok a fronti utazott. Az uj harcok következtében Shaiighaibam ismét pánik ütött ki és a lakosság tömegesen hagyja el a város-t. Mindenki az általános sztrájktól fél, annál is inkább, mert a legújabb hírek szerint az északiak már Nanking külvárosaiba is benyomultak. Az elmúlt három héten négyezer idegen és százezer lcinaii hagyta el a kikötőt s ez a szám most egyre növekszik. Északon a pekingi kormány a lehető legeré- lyesebb rendszabályokat léptette életbe a kommunisták ellen. Számos nacionalistát elfogtak és kivégezték. Pelringből is menekülnek az idegenek. A tieuesini koncesszió jómódú ernki törődik vele Moszkvában, hisz ez a limai nemzeti hadsereg az utolsó időben tényleg nemzetivé lett és igyekezett lerázni a moszkvai gyámkodást, tehát úgyis más eszközökhöz kell nyúlni. A nyílt diplomáciai be lekötés eszközeihez- Most tüi:ik csak ki egész valóságában, hogy rokonszenv ide, rokonszenv oda, Moszkvának csak egy kellett: Anglia piszká- lása s Kína elpusztulhat. Csa\Vaiszek elég későn vette észre. Talán belepusztul hibájába. Vagy talán elég hatalmas ahhoz, hogy a kínai nép megérdemelt szabadságát Moszkva nélkül is kivívja? Csen Jené orosz zsoldban altot!
