Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-10 / 57. (1391.) szám
Mai számunk 1© oldal V Mai számunk 1© oldal évf. 57. 0391) szám Csütörtök 11927 március 10 S*Sg *'! ‘vent* ^Ji'%?-„m^ szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: 7* *7 • ’I ’ ' ?2, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská u! 12/III. — Te* havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 KÍ DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Március 15-ére egFbehivIák a képviselöhizat Két ülésen elintézik az építkezési törvényjavaslatot — Újabb nyolc napi parlamenti szünet — Prága, március 9. Ma érkezett meg a köztársasági elnök leirata a képviselőhöz elnökségéhez, amelyben az elnök a parlament őszi ülésszakát a mai nappal befejezettnek jelenti ki és a tavaszi ülésszakot március 15-ikével megnyitja. A képviselőház elnöksége ennek alapján a ház legközelebbi plenáris ülését kedden, március 15-én délután B órára tűzte ki. Az ülés napirendjén szerepel az építkezésről szóló törvnyjavaslat második olvasása s néhány mentelmi ügy. Az építkezési törvényjavaslat vitáját szerdán is folytatják s valószínűleg szerdán délután be is fejezik és a javaslatot szavazás alá bocsátják. A keddi napirenden kívül még számos sürgősségi indítvány fölött fog szavazni a képviselőház. Igv többek között dönteni fog Gáti kommunista képviselő interpellációjának sürgőssége fölött, mely az állampolgárságra vonatkozik, Hrusovskv a szlovenszkói j egyháza birtokok ügyében adott be interpellációt, Zemin asszony a cukorárak emelése, Kralok a PotemMn-íilm cenzúrázása és Satran^o a nagyszlabosi papírgyár ügyében. Ji:ok kommunista képviselő ugyancsak sürgősségi interpellációt nyújtott be, amelyben követeli, hogy a miniszterelnök jelenjen meg a plónum előtt s fejtse ki álláspontját a kormánynak a közigazgatási reformmal kapcsolatos céljairól. A plenáris ülés előtt még klubelnöki tanácskozás is lesz. A szerdai plenáris ülés után valószínűleg nyolcnapi szünet következik és valószínűleg csak március 22-én tartják meg utána a legközelebbi ülést, amelyen a katonai javaslatokat tárgyalják. A katonai javaslatoik felett közös vitát indítanak, amely két-három napig fog tartani. A plenáris ülések előtt és után a költségvetési bizottság folytatja, az adóreform vitáját, az alkotmányjogi bizottság pedig a közigazgatási reform feletti vitát. Hiigiia titkos k®zm a genfi tanácskozásokon Francia felhördülés a besssarábial szerződés olasz ratifikálása miatt — Most már a kínai zavarok okozója is ™ Németország — Angol-német szövetség? — Kiinka autonómiája Irta: Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő Mit várhat a magyar kisebbség a Hlinka- féle autonómiától? Erre a kérdésre minden gondolkozás nélkül azt lehetne mondani: semmit! Azonban, ha a Hlinka által elfogadott és dicsőített uj közigazgatási reformnak, amit ő az autonómia vázának nevezett el, a mélyére tekintünk, akkor látjuk, hogy az a semminél sokkal többet jelent. Jelenti a kisebbségek és főleg a magyar kisebbségeknek a teljes elnyoma'ását, jogaitól való teljes megfosztását, elnemzetlenitését és végül Szlovenszkóból való — nem is olyan lassú — biztos kiirtását. Amint, ez az autonómia-szörnyszülött, napvilágot látott, több lapban megírtam, hogy ez senkinek sem kell, a szlovák népnek sem és legkevésbé éppen az autonómiában bizakodó, az autonómiától — immár kétségbeejtő sorsának jobbrafordulását váró — és az autonómiáért pénzben is nagy áldozatokat hozó néppárti szlovákságnak sem. A nép között járva szerzett tapasztalatokból megírtam, hogy a nép nagyon csalódott; Hlinfeá- nak a kormányba való belépésével az autonómiának végleges elejtését látja, az autonómiát helyettesítendő közigazgatási reformban pedig önrendelkezési jogainak, — amelyekért nyolc évi szakadatlan küzdelme alatt fiai gyakran érzékeny áldozatokat is hoztak, — a teljes elárulását. Megírtam, hogy a nép zúgolódik, átkoződik és . elfordul Hlínkátő! és egyúttal megjövendöltem, hogy a néppárti képviselők é3 szenátorok ieklntélyesebbjei is rövid időn belül szembe fogjak helyezkedni IHinkával! Hlinka, mint akinek a gyengéjére tapintottak, — felszisszen és úgy keresztényi módon „za Boha a za Národ" nevében elpáhol engem — egyelőre a lapjában. Mert, hogy valótlant Írtam, mivel szerinte a nép helyesli kormány támogató politikáját és elfogadja az uj reformot. És inie a néppárt tekintélyesebb képviselői megerősítik azt, amit én állítottam, vagyis, hogy: Hlinkának a kormányba való belépésével maga a szlovák nép még nem lépett be; sőt még nagyobb harcra készül fel az autonómiáért, amelyet most már nemcsak a centralista hatalom, de az autonómiát csuful feladott vezére ellen is le kell folytatnia. Tomanek néppárti képviselő a pozsonyi vy- borban elkeseredetten támadja a közigazgatási reformot.; uj' becsapásnak, szemfényvesztésnek, Bach-infézménynek nevezi; Juriga, szintén néppárti képviselő, a reformot a szlovákok megtévesztésének mondja s tiltakozik a szlovák nép nevében ellene. Szembe helyezkedik HUnkával és ráolvassa: a népnek igazi autonómia kell, de nem rendőruralmat és a legbürokratikusabb Bach-korszakot hozó közigazgatási reform. S a szlovák néppárt képviselői és szenátorai — Ju- xiga mellé állanak. Elképzelhető már most, hogyha a szlovákság annyira felháborodott ettől a torzautonőmiától, mit rejthet ez magában a magyar kisebbségek részére?! Sejtem lehetett azt mindjárt Hlinka első nyilatkozatából, amidőn a magyar nemzeti párt vezérének nemes szándékú és jóindulatú udvarias üdvözlésére, mellyel örömét fejezte ki a szlovák néppárt kormánybalépése alkalmából, azzal felelt, hogy a magyarok örömét nem szívleli és ~gy túlfűtött soviniszta vezérhez talán méltó, de egy katolikus paphoz méltatlan és a katolicizmus egyetemességét megbotránkoztató módon gőgösen jelentette ki: a magyarok gyásza a mi örömünk, — halála a mi életünk! És azóta is szóval és írásban mindenütt és minden alkalommal tajtékoző dühhel ontja a magyarok iránti féktelen gyűlöletét. Ezt is „za Boha a za Národ"? „Istenért és nemzetért4* jelszóval hirdeti a kiolthatatlan bosszút és gyűlöletet. így értelmezi ő az egyik főparancsot: ,iszeresd felebarátodat, mint temnagadat". Úgy értelmezte, hogy ő volt az, aki a katolikusság közé dobta a soviniszta nemzeti 'gyűlölködés üszkét. Hlinka lapjában nap-nap mellett támadja a katolikus magyar iskolát, a katolikus magyar papságot, a katolikus magyar istenszolgálatot és már eleve s tapintatlanul tiltakozik az esetleges szlovenszkói magyar, püspökség ellen. Az egymil- liőnégyszázezer szlovák katolikusnak lehet öt püspöke, egy érseki adminisztrátora és egy püspöki Paris, március 9. A francia sajtó ma rendkívül sokat foglalkozik a besszarábiai szerződés olasz ratifikálásával és megállapítja, hogy a római kormány uj lépése döntő jelentőségű eltérést jelent Mussolini eddigi külpolitikájától. A lapok emlékeztetnek arra, hogy a duce az olasz-román baráti szerződés megkötésénél a besszarábiai kérdést teljesen nyitva hagyta s éppen ezért bizonyos, hogy a tegnapi hirtelen változás külső befolyásra vezethető vissza. A lapok egységes véleménye szerint Anglia keze van a dologban, annál is inkább, mert Chamberlain a genfi sajtófogadtatáson nem tagadta, hogy olaszországi útja alkalmával beszélt Mussolinival a besszarábiai kérdésről. Parisban tehát általában kettős jelentőséget tulajdonítanák az eseménynek; először azt, hogy Olaszország a Szovjet felé való kacsint- gatása dacára határozottan Anglia pártján áll, vagyis, hogy az angol-olasz viszony mindennél intimebb; másodszor azt, hogy az angol-orosz csata máris megkezdődött. Ezzel azonban a párisi sajtó számára még koránt- sincs elintézve a probléma. A lapuk messzemenő következtetéseket vonnak le és azt kérdezik, kit mozgósíthat még Chamberlain Moszkva ellen? A kérdés fölvetése után nem csodálható, hogy a válasz egyhangúan: Németországot. A legtöbb francia lap úgy véli, hogy az angol verbuválás nem hozza meg a várt eredményt. A jobboldali sajtó szerint azonban Németország mindenképpen nagy hasznot húzhat az esetből még akkor is, ha nem áll határozottan Anglia pártjára. E helynöke, de a közel egymillió magyar katolikusnak nem engedhető meg, hogy .legyen egyetlenegy püspöke is! A tisztán magyar területeken fekvő esztergomi érseki birtok kellene, de nem a magyar, vagy a magyar-szlovák katolikus hívők egyházmegyéjének fentartására, hanem a soviniszta Hiinkáék püspökségének felállítására. Hogy a magyar katolikusságnak tényleg szüksége van magyar egyházfőre, s hogy ez a katolijobboldali orgánumok máris tudják, hogy Németország Anglia esetleges megsegítéséért territoriális engedményeket kér és Chamberlain máris hajlandó kérését teljesíteni. Az Éeho de Paris szerint Stresemann a kellő fölbátoritások után mér most kérni fogja Géniben gyarmatainak visszaadását. Az Avenir meg a Gaulois szerint Németország állhatatosan kitart a danzigi korridor visszaadása mellett, mert Anglia engedékenysége következtében ez a visszaadás nem lehetetlenség már. A francia sajtó magától értetődően dührohamokat kap e kombinációk fejtegetéseinél. Ismét Németország szenzációs vágyairól írnak, már látják Németország és Ausztria egyesülését, sőt az Avenir furcsa haragjában azt a kémikus állítást is megkockáztatja, hogy tulajdonképpen nem is Oroszország az, amely Angliának az isipert nehézségeket okozza, hanem Németország, amelynek ágensei Moszkvában, Angórában, Fezben és Pekingben egyformán dolgoznak a egyensúlyi fölboritásán. London, március 9. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója kijelenti, hogy hivatalos helyről fölhatatmazták a legújabban elterjedt angol-lengyel orosz-ellenes paktum híreinek megcáfolására. A másik együgyű, de veszedelmes föltevést, mely szerint Anglia német-angol szövetséget tervez Moszkva ellen, jóformán nem is kellene megcáfolni. Chamberlain egyetlen államot sem buzdít föl a Szovjet ellen és legkevésbé Németországot, amely, mint ismeretes, szoros. szerződési viszonyban áll a Szovjetunióval. kus egyetemességnek is az eminens követelése kell, hogy legyen,, ezt éppen Hlinka- bizonyítja a saját lapjában. A Siovák március 4-iki számában nyíltan és izgató hangon hívja fel az egyházmegyei felsőbb hatóságot, hogy Jónás Imre alsógyö- rödi plébánost távolítsák el s helyébe szlovák papot küldjenek; „elvárja" (mint aki diktálhat lefelé és felfelé egyaránt), hogy ez „radikális módon történjék". A katolikus pap Hlinka, egy másik katolikus papnak, akit nem is ismer, aki őt soha nem bántotta. aki két évtizeden híven szolgálja népét és egyházát, aki ténykedésével csak békét vetett és szeretetet aratott, ennek a tisztán hivatásának élő „oltár test vérének" „radikális módon" akarja — a nyakát szegni! Ezt is „za Boha a za Národ"? „Istenért és nemzetért?" Nem! A szlovák nemzet nem ilyen alacsony nívójú! A szlovákok nem akarhatják azt, hogy Isten felkent szolgájának, egy jóságos lelkiatyának irgalmatlanul és „radikális módon" nyakát szegjék csak azért, mert. azt a mindenható Isten véletlenül magyarnak teremtette és mert ez a pap magyar nyelven hirdeti az Evangéliumot. Ez a Hlinka katolicizmusa! így támadja sorra a magyar iskolát, a magyar papságot, és ez a megtámadott magyar papság ezidőszerint' sehol sem találhat védelmet. És ha ilyen durva támadásokat intéz Hlinka a magyar katolikus testvérei ellen, elképzelhető, mennyire fokozódik „felebaráti szeret ete" a magyar protestáns „testvérek" iránt. Ezek után a magyarságnak tényleg már csak Rózsahegy felé kell — orientálódnia! A Siovák legutóbbi számában ismételten foglalkozik „A közigazgatási reform és a kisebbségek" cim alatt a magyarsággal és a már oly sokszor elcsépelt „elnyomatás" címén összehord minden valótlanságot és átkozza a magyar érát, amely alatt Hlinka. Szegeden és Vácon lakott. (Ugyan mire hivatkozna ma, ha ez a Szeged nem lett volna?) Minden alkalommal, még a névnapi összejöveteleken is emlegeti — reklámul, de úgy látszik, halványodik már eziráuyu nimbusza is. mert a népszerűségén és tekintélyén esett csorbának a kiköszörülésére Szeged mellett már Vácot is emlegetni kénytelen. Hogy a csehszlovák köztársaságban is kapott már szabadalmat ilyen reklámra, arról most bölcsen hallgat, mert hiszen amióta a kormányba, lépett, nincs aki ellen kihasználhatná. Különösen a zipszereket támadja, akik ..nagyobb magyarok akarnak lenni, mint a született magyarok". Rómában történt egy néhány év előtt, hogy egy sárosmegyei eredetű magyarországi érsek sétája alkalmával az utcán találkozott egy. drótos tóttal, akit így szólított meg: „Janku, fa ty sí tíez fu?“ (Jankó, hát te is itt vagy?) A szegény drótos kellemes meglepetésében és örömében csak eny- nyit válaszolt: „Jezis, Maria, ta i oni macfar?" (Jézus, Mária, hát maga is magyar?) Ez a drótos egy zipszer drótos töt volt. És a zipszerek, meg a drótosok is jó magyaroknak vallották rnagukát, mert búzát, kenyeret kaptak az alföldről és sok gyárat a felvidékükön a mindenkori magyar kormányok szubvencióival. A verpeléti dohányt Sze- i pesbélára és Szomolnokra hozták, hogy annak feldolgozásával a földben szegényebb nép keresse meg a mindennapi kenyerét. A sok bánya, vasgyár, huta, kohó, textil-, cellulózé-,, papírgyárak mind-mind az itteni nép kenyérkeresetéül szolgáltak. És amikor beköszöntött a tavasz és a nyár, tutajosaink Titelig meg sem álltak. De nem is volt akkor Argentínába való kivándorlás, nem volt kommunizmus és sovinizmus, nem vo't tesf- vérgyülölet, nemzetiségi uszítás és bosszuállás. Nagyobb volt a tiszteletadás, a megbízhatóság, a lelkiismeretesség, több tiszta erkölcs és kevesebb ígéret és politikai huncutság. Hlinka cikkében azt mondja, hogy: „az. autonómiát elsősorban magunknak akarjuk (vagyis Hlinkáéknak, no ez már igaz!), azután a nemzetünknek (no ez kevésbé igaz!) és csak'a legvégén a Fedor Miklósoknak" (ebből már egy szó sem igaz!) Azután minden átmenet nélkül folytatja: „a magyaroknak végre ki kell józanodniok abból a feltevésből, hogy a szlovák nemzet valaha is visszakivánná az elmúlt időket." „A.szlovák nemzet már nagykorú lett és maga akar ura ienní sorsának." (Ezért kellett behozni a közigazgatási reformba a PrügelpaJent-d erest a centralista kormány által kinevezendő darabontokkal és tartozékaikkal együtt?!) Én ehhez azt fűzöm hozzá: a szlovákoknak végre ki kell józanodniok abból a feltevésből, hogy Hlinka valaha is kivívja részükre az annyira óhajtott autonómiát. Itt csak egyetlenegy eshetőség van: Hlinka akarata ellenére is az őslakosság egyesülésével, aminek senki és semmi sem állhat soká útjában, közös erővel, összetartással, keresztényi szeretettel és a múltban gyökeredző testvéri megértéssel végül Is ki fogjuk vívni Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságának az autonómiáját.
