Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-09 / 56. (1390.) szám

4927 március 9, srerís. KB Március 21-án tárgyalja Gajdé ügyét a nemzetvédelmi minisztérium feljebbviteli fegyelmi tanácsa A tárgyalás mint egy nyolc napig fog tartani — A Gajda-Ogy hullámai a sajtóban Prága, március 8. A íascisták hivatalos lapja, a Rizská Sírás azt Írja, hogy Gajda katonai ügyét a nemzetvédelmi minisztérium ielehbviteli fegyelmi tanácsa március 21-én kezdi tárgyalni. A tárgyalás valószínűleg nyolc napig tart el. A katonai felebb- viteli tanács állandó tagokból áll s elnöke Jána tábornok. Az ügyészi szerepet Komár- !lov ezredes hadbíró fogja betölteni. Mindkét tiszt légionárius. A Gajda-affér erősen foglalkoztatja a cseh sajtót Stránsky JaTOsIav dr. a Lidové Novínyben vezércikket irt a szombati Ítélet­iről s ebben megállapítja, hogy a bíróság és a fegyelmi bizottság közötti konfliktus igen komolynak tekintendő. Aki a bírói ítélet in­dokolását olvassa, az Gajda tábornok rebbi­li tására következtet. Az Ítélet ugyan nem állapítja meg, hogy Gajda ártatlan, de meg-, állapítja azt, hogy azok, akik őt megvádol- J fák, nem tudták a valódiságot bizonyítani, BŐt a valódiság valószínűségét sem. Hol van most tehát a hiba.? A bíróság előtt a vádlot­tak vallomásait nem muszáj teljes egészük­ben elfogadni. Azonban ezek a vallomások teljesen megegyeznek azokkal a följelentésekkel, amelyek alapján a nemzetvédelmi mi­nisztérium fegyelmi bizottsága döntött. A nemzetvédelmi mmisztérium megengedte Csecsek tábornoknak, a külügyminisztérium viszont Girsa meghatalmazott miniszternek, hogy tanúvallomásaikban rámutassanak ar­ra, hogy a minisztériumok kezeiben olyan biz-^yitékok vannak, amelyek az inkrimi­nált följelentések valódiságát bizonyítják. A minisztérium azért nem adta ki az okmá­nyokat, mert hiszen csak becsületsértési perről volt sző, ez azonban nem változtat a tényeken. Tény az, hogy Couget francia kö­vet a kémkedési ügyben kérdést intézett a csehszlovák külügyminisztériumhoz. Ezt a híradást senki sem cáfolta meg, sem a szov­jet képviselet, sem pedig Couget követ. Mért tehát a titkolózás? Gajda történetét tehát föltétlenül nyilvánosságra kell hozni. Hiszen maga Udxzal miniszter is megállapította Gajda bűnösségét. Biránské szerint maga Gajda kijelenthette volna a pör folyamán, hogy nem állott ösz- szeköitetésben a Szovjettel és hogy semmi­féle francia katonai okmányt nem adott el. Gajda azonban nem folyamodott ehhéi az energikus védekezési módhoz. iVahSszinüteg tudja, hogy milyen okmányok vannak a kormány kezében és éppen- ezért nem kockáztatta ezt a vallomást A kétféle becsület A német kéresztényszocíalista párt. szó­csöve, a Deutsche Presse vezércikkében azt kérdezi, vájjon nem-e egy csehszlovák Drey­íus-afférról van sző? Tény az, hogy a vádlot­tak, ••akik a följelentést Gajda ellen megtet­ték, nem a legkedvezőbb benyomást keltet­ték. Kratocbvil Gajda múltjának sötét pont­jait keresi s amellett elfelejti, hogy saját magának is vannak ily sötét pontjai. Ssolovjov szemtelen, hazug, korlátolt, csalfa és hiszékeny tisztiszolga volt Elszívja urának a szivarjait, megissza a konyakját, elolvassa a leveleit, sőt még a feleségén is osztozkodni akar. A Gajda-dráma két hősét elitélték, a fő­szereplő azonban, aki ma a csehszlovák Dreyfes szerepét játsza, emelt fővel hagy­hatta el a bírósági termet. A polgári bíróság polgári becsületében bizonyos mértékben rehabilitálta a tábornokot. Most már a döntő szó kimondására a katonai hatóságokon a sor, mert lehetetlen, hogy kétféle jog legyen, katonai és polgári, mert hiszen egy demo­kratikus államban kétféle becsület sem lehet. Mennél előbb fog a katonai hatóság beszélni, annál jobb, mert ellenkező esetben Gajdéiból hívei mártírt csinálnak és a Gajda- afférből tényleg egy Dreyfus-affér keletke­zik, amely sem a hadseregnek, sem az ál­lamnak nem válik hasznára. üafgnan vásutdgyiminiszter korSssulon Kassán Hiszékeny szSoveraszfc&I választókkal szeretsnék kiegészíteni a tör tónelmi országrészekben katasztrofálisan szétbolSó Iparospárt sorait — Magyar voksokra pályázik a legmagyarfalóbb cseb párt Prága, március 8. Legutolsó számunkban rámutattunk arra, hogy a történelmi országok­ban megejtett egyes községi választások alkal­mával a cseh iparospárlot katasztrofális veszteségek érték. Ez a párt. amely az 192-5-ös; nemzetgyűlési választások előtt az egyneve- zett loyális ellenzéki politikát folytatta bent a parlamentben, kint a nagy tömeg előtt állan­dóan a legradikálisabb eszközökkel támadta a kormányt. Ellenzéki jelszavaival sikerült olyan szép győzelmet aratnia a novemberi választá­sékor, hogy 12 képviselőt küldött a képviselő- házba. Ezzel egyidejűleg fel is hagyott ellen­zéki politikájával és belépett Svehla kormá­nyába. Azóta szívósan ragaszkodik a minisz­teri székhez. Az első minisztere Mlcoch volt, aki a közmunkaügyi tárcát kapta, a mostani kormányba pedig Na imán pártvezér, a vas- utügyi minisztérium élére került A cseh iparospárt legelső feladata volt, hogy a vasuiasszöv elkezdek ellen fordul- jón. Erre meg is volt a kellő alapja, mert a nemzeti szocialisták és Szociáldemok- . ráták a hét éves koalíciós rezsim alatt teljesen kisajátították a maguk részére a vasulasszervezetekeL A cseh iparospárt kormánypolitikája azonban csakis ebben a dologban merül ki s emiatt a] történelmi országokban egyre csökken a tá-! bora. A párt már a nemzetgyűlési választások! előtt próbált Szlovenszkón is terjeszkedni, j azonban itt az első szkrutiníumban egyetlen mandátumhoz sem jutott s csak a harmadik szkmtinium révén kapott egy mandátumot A cseh iparospárt, amely a történelmi j országokban sovinizmusával versenyez Kramárékkai, lent Szlovenszkón nem is jj annyira a szlovák, mint inkább magyar és német szavazatokra pályázik. Főleg Kassa vidékén szeretne terjeszkedni ésj ott már néhány őslakos kereskedőt meg is í nyert céljainak s ezek az őslakos kereskedők ! teljesen a cseh vizekre eveztek. Nem akarunk j itt neveket említeni, de figyelmeztetnünk kell j a kassai őslakos kereskedőket akik Osemoch Máté szolgálatába álltok, hogy a cseh iparos párttól semmit sem várhatnak, mert a cseh iparospárt elsősorban cseh párt s csak másodsorban iparos és elsősorban a történelmi országok iparosainak az érde­keit védi és csak tizedsorban támogatja e szlovén# zköil. Najman vasutügyi miniszter pénteken nem! hivatalos minőségben Kassára utazik Mlcoch) képviselő, valamint Vrcka és Klanicska szená- j torok kíséretében g ott Keletszlovensgkó ésj Ruszínszkó iparosaival érintkezésbe akar j lépni, \ A cseh iparospért Kassán titkárságot is akar létesíteni. Azonban a konjunktúra nem tartós és azok az \ őslakos kereskedők, akik ma a kon- j junkturát talán ki akarják használni, rövidé-í sen be fogják látni, hogy nékik nem lehet he- j lyük kimondottan cseh nacionalista pártban,; amely a történelmi országokban már a szédítő j hanyatlás lejtőjére került. ITIE1TIE KLIIini I I; o I Ma délután ötórai tea. | O • o Este fényes márciusi műsor. 3 V. c CK>nCfí0000C5í>00000€>000000C 000CS3000 Berlinbe helyeződik át a magyar kommunisták központja? Berlin, március 8. (A P. M. H. bérltei tudósitójától.) A kom­munizmus újabb budapesti próbálkozása élénk feltűnést keltett Berlinben is. A berlini rend­őrség várja a budapesti hivatalos jelentéseket, hogy a maga részéről is intézkedhessek. A berlini rendőrség, amint azt nekem ma kije­lentették, eddig még nem tudta, hogy Berlin­ben magyar kommunista-iskola volt, vagy van. Hogy a német kommunisták a nekik alkalmas elemeket állandóan kiképzik agitációs célok­ra, az már rég ismeretes, de meg nem tiltott politikai pártnak ilyenfajta tevékenysége elten kifogás nem emelhető, — mondják a berlini rendőrségen. Aziránt is érdeklődtem, vájjon való-e, hogv Kun Béla ismételten Berlinben járt Azt a választ kaptam, hogy bár többször érkezett bejelentés a rendőrségre, hivatalosan soha­sem tudták Kun Béla berlini látogatásait meg­állapítani. Lehetséges, sőt valószínű, hogy Kun Béla álnéven több­ször Berlinben járt. Más forrásból arról értesülök, hogy körül­belül tiz esztendővel ezelőtt Berlinben az Andreas-Strassen magyar kommunista egye­sület és magyar kommunista-iskola is volt Ezt az iskolát és az egyesületet feloszlatták, ami­kor annak vezetője, egy Kováes-Krausz nevű egyén Moszkva pénzével eltűnt Berlinből. Kovács-Krauszot ugyanis megbízták, hogy tízezer dollárt ingyen magával Böcs­be, az ottani kommunista központba. Bár két vezetőt adtak melléje, mégis sikerült neki Fassauban nyomtalanul eltűnnie s azóta nem tudtak rátaláld. Ekkor a Berlin­ben élő magyar kommunistákat beosztották a német kommunista szakszervezetekbe, hol ma­gyar oktatást is kapnak a Moszkvából Berlin­be tildött magyar oktatóktól. Az utóbbi időben nagyon feltűnt, hogy a párisi emigránsok egy része, miután Francia- országban a megélhetés megdrágult, Berlinbe költözik és itt próbál politikai munkásságot ki­fejteni. Valószínű, hogy egy idő múltán az emigránsok súlypontja Párisból újból Berlin­be kerül. ftz elveszett lélek Irta: Gyula Diók, Csengett, csilingelt a sok vezényszó s utánuk uira meg újra az a belső hang ujjon­gott fel benne; valaki jön! Mikor a prédikáció utáu a nagymisére csendültek meg a harangok. Kelén kisaszony szaporárt felöltözködött és elindult a tem­plomba. De amikor kilépett volna az utcára, még- egvszer a hegyek felé nézett. S nagvon mész-, sze. a fenyvesek fölött, a havas lejtőn egy j mákszemmel fekete pont mozgott. Helén kisasszony szive hevesen dobbant ? meg. Valaki jön! — ujjongott föl a lelk$ me­lyén. Az öreg Mátéi, a sánta szomszéd látta a j kisasszonyt s ö is a hegvek felé nézett. S j amint elment mellette a kisasszony, meg is | mondta neki. hogy bizonyosan a szmrekovecij erdész küzködik ott a hóval, de Hetén kis-\ asszonv nevetve torkolta le: —- Dehogy is! Bizonyosan valaki más. Valaki jön ... . Mise után futva ment haza Hetén kis­asszony. Az öreg pap elmaradt s elmerülve be-j szelhetett a vén tót atyafiakkal s évődött a pi- rospofáiu gyerekekkel. Mondom: Helén kisaszonv uav sietett, mint a szél. Messze a lejtőről már eltűnt a pont. Bizo­nyosan a fenyvesben ion már -- gondolta a leánv s befordult a kapun. Bent a szobában a szivére keltett szorí­tania a kezét, úgy dohogott. Hanem azért nagybamar átvette megint a kommandót. Éppen készen lett a terítéssel, amikor hangokat hallott az ablak előtt. Magyarul be­szélt valaki a bátviáva.1: — Főtiszteíendő uram. megbocsásson, van-e helve egyetlen napra egv gonosz lélek számára? — Ha a lélek azt mondja magáról, hogy gonosz, akkor már nem gonosz. Hozta Isten. | uram. nevezzék bárkinek! — csengett a pap [ szava. Aztán valami bemutatkozásféle követke- | sett. de azt már nem értette Helén kisasz- | szonv. Sápadt, nagyon fáradt, turistaruháiu fér- j íival lépett be az öregnr. — Vendéget hozok, húgom. Tegnap este í óta kóborol szegény a hóban. Széplakra jött a karácsonyi ünnepekre és eltévedt. Hamar a vendégszobái! És azt hiszem... legjobban szeretne pihenni... igy hát nem ia merem azzal a kétessel zaklatni, hogy velünk ebé­deljem.-- Kérem, főtiszteíendő uram, annyira nőm vasvok fáradt nem szabad magam ilyen udvariatlanságig elhagyni, engedje meg, hogy együtt ebédeljek önökkel. — No. de legalább valami száraz ruhát. Helénkém. lelkem, add csak ide a nagy-szek­rény kulcsát. VaD egv pár vadászruhám. Ép­pen egyforma termetüek vagyunk, ne utasít­sa vissza. Azzal már vitte is a szomorú fiatalem­bert Helén kisasszony ugv röpködött, mint a madár. — Ki az? — rohanta meg a bátyját, mi­kor az ellátta mindennel a vendéget. — Ez, fiam? Valami zaklatott lelkű em­ber. Valami muzsikus. Zeneszerzőnek mond­ja masát. A fővárosba való. Az ebédnél még zavaros volt a szeme és rekedt a szava a vendégnek. De lassán-las- sah felengedett a fáradtsága s a lelke körül valami szelíd, vidám megnyugvás kerekedett. A kanári füttyére még el is mosolvodott. S a finom, sárgaszinü bor főim el égi tette el­gémberedett tagjait és fásult lelkét. Sok mindenről beszéltek. Hóviharokról, vadászatról, a hegvekről s az éleiről, itt az Isten háta mögött. S a szeme mindig hossza­san pihent meg a leánv fiatal arcán, moz£g- kouy alakján. És ilyenkor Helén kisasszony mindig úgy érezte, hogy mondania kell vala­mit Jnlkának s kiszaladt a konyhába. Ebéd után szobájába kisérte vendégét a pap. És sokáig volt nála. Mikor kiiött.eléje toppant a kislány: — Ki ez, bátyám? — Csitt! Alszik. Már megbékélt. — De hát mj bántja? — kérdezte a leány s a szemén egyetlen, gyáva könnycsepp ra­gyogott. Az öreg pap bement az ebédlőbe, leült a kályha elé s mig a leánv odakuporodott eléje a zsámolyra, halkan, bánatosan, maid egyre J örömteliesebb suttogó hangon mesélni kez- | dőlt: — Csodát tett ma újra az Isten! Ez az ember egv szép és elveszett lélek volt. Trá­gár orfeumdalok, bűnös lüktetésű keringők szerzője. Nem gyónt és elmondott mindent. Nein hisz és utálattal fordul el magától. Le­hetett volna a legtisztultabb muzsika orgoná­ja és vétekre udszoIó melódiák szerzője lett És a liir a szárnyára vette, a dicsőség és aranv melléje szegődött, aztán amint emel­kedett a hírrel, ugv zuhant lefelé lélekben. Találkozott valami üres. csillogó és romlott- lelkű asszonnyal. Az vitte, húzta lefelé. Hiába hívta, várta az anvia haza, az ősi házba, a fiú ment konokul és dőre lélekkel a romlásba. S amikor az anvia* maga ment el érte^s ki akarta tépni annak az asszonyuk a karjából, a fiú az anvia ellen fordult Becsukta az aj­tót és megtagadta ételének adóját Még a ha­lálos ágyához sem ment el. Eddig zuhant S akkor, amikor már semmije ■ sem maradt, aranya s lelke is rommá lett az örült tánc­ban. akkor tovább állott az a másik is. És e fáradt, megrabolt lélek a kétségbeesésbe hul­lott Undorra), rázta meg magát s menekült mindentől. S hogv közeledett a karácsony, a szeretet ünnepe, idejött a hóba. a hegyekbe, áz egyédülvalóságba. De karácsony éjszakáját még a szállodai szoba négy fala közt sem birta. Még nawobb magányosságot keresett S ki rohant a hóba. És akkor ott küzködve és kétségbeeset­ten kereste a megsemmisülést. Nem tudja, merre bolyongott De reggelre meglátta a fa­lunkat s a harangszó idehuzta. Alszik. Meg­békélt. Áldassék érette a karácsonyi szeretet és béke... A tűz rásütőtt Helén kisasszony felemelt arcára s a fénv reszketve csillogott két bo­lond kis könnycseppen. ... Azon az estén egv árnyékkal keve­sebb lett az elveszett lélek homlokán. Egy- szer-egvszer már el is mosolvodott vacsora után. csendes beszélgetés közben. És nagy, nagy unszolásra odaült a zongorához. Hanem a melódiák cserben hagyták. A bujtogató, édes. bünbehajtó melódiák. Kint hullott a hó s bent két tiszta ember nézte a messziről jött lélek tusakodását a hangszer fölött S aztán egyszer csak halkan, bátortala­nul. talán csak a múlt rég elfelejtett emléke­ként. felcsendült tapogatózó uiiai alól a leg­ősibb, legegyszerűbb s legörvendezőbb kis dallam: „Mennyből az angyal..." Retten dúdolták boldog és könnyes arc­cal. A harmadik állva zokogott... Husvét táján vidáman várt valakit Helén kisasszony az állomáson. S amikor megjött az, akit várt csókkal borult a nyakába. És amikor hazafelé döcögött a kocsi s bekanyarodott volna a községbe, odamutatoít a leánv hegvekre: — Emlékszel? Onnét jötték Tudtam, hogv jössz karácsony hajnalán. Pedig azelőtt sohasem láttalak. Mégis vártalak. ... Rég volt Hol vannak azóta? A pap még ott van. Nem tudta elhagyni a nyáját De az egykori elveszett lélek és az asszonv itt élnek vala­hol a Duna mentén. Hiszem, hogy meleg a fészek, amelyet raktak eevik zugában e föld­darabnak. 6 tudom, hogy karácsony éjszakáján ezerszer is eszükbe ötlik az az éj. a hó s a harangok csengése... (vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents