Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-09 / 56. (1390.) szám
■:v-£+\ Ma i számunk t© ©ísial Előfizetés, ér: évente 300. félévre 150, £ szlovenszköl eS ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL Panská L-lke negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: .. .. . .. ^ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Iviado évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pollllKQl TXCLpllCLpjOL Felelős szerkesztő: hivatal: Prágai!., Panská ul 12/íII. !ehavonta34Kc. Egyes szám ára 1*20 Ke VZURANYl LÁSZLÓ FORGACIl GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Magyar-román összecsapás Genfben (fi) Prága, március 8. A bukaresti kormány Titulescu párisi követ utján a népszövetségi tanács tegnapi ülésén heves attakot intézett a román-magyar vegyes döntőbíróságnak az ellen a határozata ellen, mellyel az elmúlt év decemberében megáll api tóttá illetékességét a magyar állam polgársággal birő erdélyi birtokosoknak a román föld'birtokreform miatt folyamaiba tett kártérítési pőrében. Bukaresti kormánykörökben jól tudják, hogy a vegyes döntőbíróság, miután illetékességét megállapította, az ügy érdemében is a magyar álláspontot fogja elfogadni' és ezért mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a bíróság összeülhessen és igazságos Ítéletet hozhasson. Elbizakodottságukban annyira mennek, hogy már előre bejelentik, hogy a tribunal arbitral. mixte ' román tagja nem fog megjelenni a tárgyaláson és hogy a román kormány soha, semmi szín alatt nem fogja kötelezőnek elismerni a ránézve kedvezőtlen ítéletet. Szabotálni akarják tehát a békesze 'Ődés alapján megindított döntő- Ibirósáíj s jé fást és a legnagyobb tiszteletlenséget tanúsítják a nemzetközi jogrenddel szemben. Titulescu tegnapi távbeszédé egyik láncszeme' volt a román kampánynak. A párisi román követ az órátoTi művészet minden fogásával rá akarta bírni a Népszövetség tanácsát, hogy a döntőbíróság határozata ellenére mondja ki, hogy ez az ügy a magyar kormány által soha el nem fogadott brüsszeli jegyzőkönyvvel már el van intézve. E terve azonban nem sikerült A tanács, miután elnöke, Stresemann német külügyminiszter találóan rámutatott arra, hogy a kérdés lényege a nemzetközi döntőbíróságok hatásköre és a nemzetközi kötelezettségek teljesítése körül foTog, nem kisebb embert, mint Chamberlain angol külügyminisztert kérte föl, hogy az előadói tisztséget vállalja. A kiküldött bizottság jelentését a legközelebbi tanácsülésen fogja előterjeszteni. Ezt e határozatot a magyar delegátusok megnyugvással vették tudomásul, hiszen tudják, hogy a jog és igazság az ö részükön van és ágy nem kell félniük a bizottság állásfoglalásától. Már eddig is számos nagytekintélyű jogtudós a magyar álláspont mellett szállt síkra. így Lapradelie, a nemzetközi jog legkiválóbb mestere, továbbá Laraand, a pariéi jogi fakultás dékánja, Pillet, az Institut de Droit international alélnöke, Brimet. caeni jogtanár, azonkívül néhány nagyon előkelő angol jogász, mint Sir Frederick Pollook, az oxfordi egyetem tanára és Roland É. L. Vaughan Williams,' a királyi tanács tagja és mások. Mindezek az európai hirü jogtudósok egyek abban a véleményben, hogy a román kormány szembehelyezkedett a trianoni szerződés 250. cikkelyével, midőn a magyar birtokosokat megfosztotta birtokuktól és ennek folytán köteles vagy a lefoglalt földet visszaadni, vagy pedig teljes kártérítést fizetni a birtokosoknak. Messze vezetne, ha jogi véleményüket — akárcsak kivonatban le — ismerteinek és ezért csak egy-két elvi megjegyzésükre akarunk figyelmeztetni. „Az általános nemzetközi, jog értelmében — írja a francia Brunet — az idegenek magán- tulajdonát és az újonnan megszerzett terüle- Ürfc lakosainak szerzett jogait teljes mértékben }bzteletben kell tartani." Ugyanezt hirdetjük mi is, mikor esztendők óta szüntelenül figyelmeztetjük a kormányt, hogy a békeszerződé-, sek semminemű vonatkozásban nem törölték Heti! mai szenzációsa s az olasz-román egyfittmllEcMés <üs¥ §siai»&& tanulóié MussoSiná raliffifcáBfia azt a szerződést, mely végérvényesen Romániának osztja ki BesszarábSát—DéíkeSeteurépa az érdeklődés kSxéppcntjában — Hogy ugratta Stresemann a patetikusan beszélő Tituleseut — A német és lengyel et.ketkérdések Gcnf, március 8. A népszövetségi tanács- i ülőg nia délelőtti szenzációja Scialoia olasz delegált fölszólalása volt, aki bejelentette, hogy az olasz kormány ratifikálta az 1920 októberében kelt besszarábiai szerződést. Ezzel a ratifikálással ez a szerződés, amelyet annakidején Románia és a négy versaillesi főhatalom: Franciaország, Anglia, Olaszország és Japán kötőitek, jogerőre emelkedett- Az 1920 októberében kötött szerződésben a négy főhatalom ismételten garantálta Románia számára Beszarábia birtoklását, melvet Versaillesbon már amugvis Romániának Ígért. A megállapodás jogérvényét attól tették függővé, hogy a négy főhatalom közül legalább három ratifikálja azt. Eddig csak Anglia és Franciaország hajtották végre a ratifikálást, míg az olasz kormánnyal megindult tárgyalások mindeddig elhúzódtak. Tegnap végre Olaszország is aláírta a szerződést, melv igv kötelező erőre emelkedett. A négy főhatalom garantálja Romániának Beszar ábiát. Scialojá a bejelentéshez hozzáfűzte. hogy a római kormány legújabb lépésé* ben nem kell oroszellenes élt látni, de ez a bejelentés magától értetődően csak fa?on de párler marad, moly fölött könnyen napirendre térhet mindenki. Az olasz ratifikálás politikai jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy Románia most már hivatalosan is az olasz földközi-tengeri politika rendszerébe lépett, amely rendszernek éle teljes nyíltsággal Jugoszlávia ellen irányul, tekintve, hogy a délszláv állam az. amely Olaszország balkáni és konstantinápolyi törekvéseinek leginkább útjában áll. A földközi-tengeri államok politikai fejlődését ezentúl még nagyobb figyelemmel fog kelleni kísérni, mint eddig. Az olasz ratifikáció az angol befolyás jele 9 az oroszellenes európai blokk megalakulásának egy újabb eíapeja, amely ismét meggyöngültté a kisantant ainugyis ingó helyzetét. Zaíeski és Stresemann kerülik egymást Scialoia bejelentése' érthető módon nagy hatást, gyakorolt a Genfben összegyűlt, államférfiakra s az esemény szenzációja bizonyos tekintetben háttérbe szorította a másik nagy kérdést: a német—lengyel viszony kérdését. Zaleski lengyel külügyminiszter eddig nem fejezte ki azt a kívánságát, hogy Stresemann dr. német külügyminiszterrel találkozni akar. A német külügyminiszter viszont egyáltalán nem szándékszili az jniciativát magához ragadni, mert erre semmi oka sincs. így hát bizonyos kierőszakolt etiketkérdések sok tekintetben megnehezítik a helyzet tisztázását s Briand valószínűleg kénytelen lesz személyesen közbelépni s a két külügyminiszter között az okvetlenül szükséges személyes találkozást valamilyen formában kierőszakolni. Ma délután nem lesz ülés s a keletfelső- sziléziai kérdés csak pénteken kerül ismét a tanács elé. A tanácstagok fölhasználják az üres délutánt, hogy folytassák a vasárnap megkezdett magánbeszélgetéseket. Ma délután elsőnek Vandervelde belga külügyminiszter jelenik meg Sir vsa • laminál. Egy órával később Chamberlain jön. Közben valószínűleg Briand és Stresemann is találkoznak. A megbeszélés anyaga nemcsak több nemzetközi probléma lesz. hanem a Saar-kérdés és a német—lengyel tárgyalások is. Beavatott körből mégegyszer megcáfolják azt a hirt, hogv Chamberlain Oroszország miatt határozott ajánlatokat tett Németországnak. Angol helyről egyenesen esztelennek minősítik ezt, mert Genfben most Kelet Locarnóiáról egyáltalán nem lehet szó. A humoros Stresemann Genf, március 8. Stresemann dr. elnökségét általában igen kedvezően fogadták a többi hatalmak képviselői s különösen a német külügyminiszter humoros fordulatait dicsérik. melyekkel többször csendes vidámságot kelt a tárgyalások nehéz munkája közt. Jellemző incidens történt Titulescu román követ beszéde alatt, amikor ez utóbbi a tegnap délutáni ülésen elmondta nagy beszédét a magvar optánsok ellen. A román követ enfatikusan fölsorolta mindazokat a nemzeteket, amelyekkel a román földreform épp oly kegyetlenül bánt el, mint a magyarokkal. Valahányszor egy nemzet nevét említette, mélyen meghajolt az illető nemzet képviselője előtt s igv sorba hajlongott a francia, az olasz, az angol és a csehszlovák államférfiak felé. Éltkor Stresemann hirtelen közbckiáltott: — És a németekkel is igy bántak! Titulescu igen szívélyesen meghajolt Stresemann előtt is és igy szólt: — Magától értetődik a németekkel is. Néhány tanácstagnál, bizonyos aggályokat ébresztett az elnök temperamentumos és szinte pártoskodó közbelépése, de a legtöbb diplomata örömmel vette tudomásul Stresemann külügyminiszter nagyszerű és könnyed formáját. -Valószínű, bogv a felsősziléziai kisebbségi iskolák kérdésében a tanács kom* promisszumot készít elő, amelynek értelmében albizottságot neveznek ki az ügy megvizsgálására. A tanács többsége arról nem akar tudni, hogy a kérdést a nemzetközi döntőbíróság elé utasítsák. A kisebbségi kérdés uj bizottsága Genf, március 8. A ma délelőtti tanács* ülésen a napirenden szereplő hét pontot gyors menetben tárgyalták le, ugv hogy az ülés félórával megkezdése után már véget is ért. A tárgysorozat utolsó pontja a kisebbségi kérdés volt. amelyet vita nélkül egy hármas bizottságnak adtak át ajánlattétel végett. Ez a hármas bizottság Urrutia kolumbiai megbízott, Scialoia olasz és Dou- de van Troostuyk hollandiai tanácstagból áll. Ezenkívül % tmgusztus 24-én kezdődő sajtóügyi konfidencia szakértői bizottságát, is .összeállították. Vandervelde ajánlatának megfelelően a konferencián negyven választott, tag vesz részt. Igén érdekes, hogy a lapok kiadóit és a nagy nemzetközi hírszolgálati irodák igazgatóit teliesjogu tagokká választották. mig az újságírók csak mint szakértők és.tanácskozási ioggal rendelkező póttagok szerepelnek. A francia sajtó boldog, hogy nem lesz több Tholry Páris, március 3. A genfi népszövetségi tanácsülésnek nyugodt lefolyása Párisban nagyszerű benyomást keltett. A lapok kiküldött tudósjtói a legnagyobb igyekezettel akarnak tárgyilagosságot mutatni. A sajtó egészen megnyugodott, amikor tudomásul vette, hogy ez alkalommal Briand és Stresemann között nem lesz ,,thoriyi reggeli Különösen Marcell Ray tartja szükségesnek, hogy a Petit Journalban hangsúlyozza a kimaradt szenzációknak jelentőségét és azt, hogy a német és a francia külügyminiszter a közeli napokban még csak nem is találkoznak. A1 szanálási politika fejlődésének légköre nem kedvező és „a miniszterek tulajdonéppen semmit sem mondhatnak egymásnak". el azokat a jogokat, melyeket a volt magyar állampolgárok az elcsatolt területeken már előbb megszereztek és igy azokat az uj államhatalom is köteles respektálni. .,Ha nem adlak adekvát kártérítést ... a birtok lefoglalása . . . nem egyezik meg a civilizált államokban elfogadott jogelvekkel és ennek folytán . . . egyértelmű az elkobzással", igy vélekedik az angol Poliock és Vaughan Williams. Mi is ezt hangoztatjuk állandóan, mikor követeljük, hogy' a kormány a mai forgalmi áron -váltsa be a lefoglalt birtokokat. A két. angol, jogtudósnak tökéletesen igaza van: a lefoglalt birtokok tulajdonosai minálunk rosszabb helyzetben vannak, mint a görög hitregében szereplő Glaucus, akit oly rutul becsapott Zeus. amidőn rábírta, hogy Diomedes, Tydeus fiának kilenc marhát érő bronzfegyverzetét a maga száz marhát érő aranyfegyverzetéért cserélje el. Ámbár a tribunal arbitral mixte Ítélete csak a magyar állampolgársággal bíró földbirtokosokra fog kiterjedni, ellenben nem fog vonatkozni azokra, akik valamely utódállamban állampolgárságot szereztek, mégis szívből kívánjuk, hogy a nagy per, a magyar álláspont diadalával végződjék- Ezt kívánjuk mindentől eltekintve már csak azért is, mert egy ilyen ítélet erkölcsi hatása nem máradhat el. Ha a döntőbíróság kimondja, hogy a civilizált államokban általánosan elfogadott jogelvek szerint minden kisajátított jószágért teljes kártérítés jár, úgy ez annyit fog jelenteni, hogy a csehszlovák földbirtokreform, amely a valóságos értéknek csak egy töredékét rendeli megtéríteni, szintén ellenkezik a müveit világban uralkodó jogi felfogással. Kiváncsiak vagyunk, hogy egy ilyen ítélet után a csehszlovák kormánynak lesz*e bátorsága szembehelyezkedni a nyugati közvéleménnyel és kitartani az eddigi, bolsevistaizü módszerek mellett? Meg tudjuk érteni, hogy a három utódállam mindent elkövet, csak hogy a nemzetközi fórumok ne hozzanak a magyar álláspontnak megfelelő döntést A csehszlovák •kormány, amint azt a Zahrankmi Politikában bejelenti, e kérdésben teljes szolidaritást vállalt a román kormánnyal és mindenf el akar követni, hogy „a magyar politikai manőver meghiúsuljon és ne sikerüljön az a kísérlet, mely a középeurópai,' szerencsére már konszolidált gazdasági és politikai viszonyokat forradalmasítani kívánja". A cseh revőnek ez a véleménye természetesen csak frázis, de nem olyan jogi érv, amellyel komoly jogászoknak is foglalkozni ok kell. A jogászok már elmondották véleményüket és megállapitottálv, hogy a trianoni szerződés 250. cikkelyének aláírása, egyik feltétele volt ama területek megszerzésének, ahol e birtokok fék ősznek. Alig kétséges, hegy a jogi szaktekintélyek véleményét mindenki el fogja fogadni, akinek ebben a perben döntő szava lesz. Ha pedig az utódállamok kormányai arra az álláspontra helyezkednének, hogy a reájuk nézve kedvezőtlen ítéletet nem hajtják végre, úgy vakmerőén szembehelyezkednek az egész müveit világgal, amely végre fogalmat alkotna magának arról, hogy milyen sokra becsülik itt a jog megszentelt elveit.
