Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-06 / 54. (1388.) szám
Jövőkeresés Irta: Farka* István, A lánv a félretaposott sarkú cipőben bá tortalanul lépegetett a járdát helyettesítő macskaköveken. A fiú mellette bandukolt, fáradt, üreg- emberes léptekkel, az öreírsóír különben ott riszált ecrész testtartásában, kiült hosszuvo- nalu ráncokban a homlokára, a szája szögle tébe s a halántéka táián megritkitotta hullámos. sötét haját, —- Most nyoloszazhatvan koronám van, — számolgatta el a leánynak s hangjától ki érzett hogy sokszor taposott témát vetett fel — magának csak hatszáz... Két év múlva lépek elő ... — Az az egyszobás lakás megtelelne mondta menetközben egyszerűen a leány, tudia, ahol azokat a szép őszirózsákat láttam ... A fiú nem zavartatta magát. Folytatta hosszú, egyedüli esték elgondolásaival: — Nyolcszázhatvan meg hátszáz, az ezer- nécvszázhatvau. Ez a kettőnk biztos havi jövedelme. Eszerint próbáljuk meg... — ... Azok az őszirózsák október végéig virítanak... Kinyitnánk az ablakot és kihajolnánk a virágok fölébe — mondotta csendesén a leánv és a hanria usrv zengett, mintha fiatal anva altatódanáia lenne. — A lakás kétszázötven... Mert kétszobás lakásra okvetleu szükségünk lenne... Esetleg... Itt elhallgatott, mert az jutott eszébe, hocrv hátha maid többen is lesznek és akkor kell egv csendes zug. ahol egv-két órát magának piheni]et az ember. — ... Láttam a kamrát is. Nagy stelázsit állítanánk a sarokba, négy polccal. Alulra kerülnének az üvegek... — Maga nem figyel rám, — mondta szomorúan a fiú — megint máshol jár az esze. A leánv összerezzent. Mintha hajnali üzendersrésből ébredt volna, ijedt őzikesze- mekkel nézett a fiúra. A tekintete feltisztult ijedten gondolt a szürke mindennapokra és hangja hozzásimult a fiú szivéhez — Ne, ne haragudjon rám. A kamrára gondoltam. — A kamrára, mindig osak a kamrára, — dohogott kamaszáé elégedetlenséggel a Hu. — mintha bizony mindig csak az evésen járna az eszem. A leánv bátortalanul elmosolyodott. Puha. selvmesborü kezével végigsimogatta a fiú karját. — Tudja, — mentegette mavát bolondos, játékos gyerekszavakkal, —■ mikor egészen kislány voltam, mindig azt láttam a hirdetőtáblákon. hogy: a szerelem útja a gyomron visz keresztül. Hát ezért... A fiú elcsodálkozva bámult. Aztán hirtelen iókedv kaparászta meg a torkát és jóízűen áradt belőle a nevetés. — Csacsi kis lány... Többet nem is tudott mondani. Csontos ujjaival körülfonta a boldogan mellette tipegő leánv uiiacskáíi Kőt katona jött szembe az utón. Megálltak és mosolyogva néztek utánuk. A leánv elpirult. Kihúzta a kezét a fiú kezéből. És hogy a mozdulat érdességét valamivel mentse, kedveskedve csicsergett: — Ha telne, szeretnék befőttet is készíteni. Ebédnél láttam, hogy kétszer is vett a tányérjára... — Az már igaz, — hagyta helyben a fiú, Kis hiiíán sírásra görbült a szájaszéle. — Hm, hm. — komoTodott el a fiú is — no persze. Egy fekete ruha nekem is kellene. És nyolcszázötven koronából... Akaratlanul is távolodtak egymástól. Autó robogott mellettük s felkavarta a port. A benzin hátrahagyott szagából kngomolvgotf. a pénz hatalmas uszálya. Közéjük kirakodott és mint valami láthatatlan, százkarmu polyp, különhálózta őket. — Forduljunk talán vissza — ajánlotta a leánv. És visszafordultak. Előttük szürkén emelkedett a város, srvér füst szállongott a kéményekből s mint eltompitott vásári lárm3. belőjük hullámzott a tömeg szívverése. — Még két-bárom hónapot. — mondotta csendesen a fiú és kezét ökölbe?zoritva, fölemelte a szürke város felé... A film mint propagandaeszköz „Potemkín", a csudafilm és a polgári Európa A kommunista propaganda legújabb módszere — a befőttet, azt nagyon szeretem. De nem hiszem, hogv arra is teljen. — Hogyne telne. — csicsergőit tovább vidáman a leánv. — no nézze, ecv kilo cukorból és két kiló gyümölcsből már lehet valamit csinálni. A fiú gyerekes mohósággal nagyot nyelt s érdeklődni kezdett. —- Aztán, ha teszem fel, harminc üveggel csinálna, mibe kerülne? — Harminc üveggel? Megálljon csak ... Hát... hát... százötven koronától kitelne. — Az egész évre való... — Az egésÁ évre való. — bólintott a leánv. A fiú levette a kalapját. Belemelegedett a tervezgetésbe. szellőztette a fejét — Hiszen... ha vesszük, azért abból az ezernégvszázhatvan koronából egész szépen ki lehetne jönni. — Hogyne lehetne! Még kevesebből is.. — Akkor... akkor... nem is kellene el* halasztanunk az esküvőt... A leánv arca hirtelen elkcmolyodott — Az esküvőt ? — mondta tétován. — Talán várhatnánk még két-bárom hónapot Tu-d.if ogv s^vemri'1'0 mégi? csak illene az esküvő.e. És hatszáz koronából,.. A ..Potemkin páncélos hadihajó'* című nagyszabású film körül dúl a harc még ma is Európa- szerte- Ma ebben, holnap abban az államban üt.i föl fejét a Fotemkin-harc és lassan korunk ka- rakteriszttkonjává, a polgári Európa polgársága gyengeségének, bar iít-ott még mindig megmutatkozó erejének is, szimbólumává nőtt. meg a Po- tomkin-film körüli harc, mindenesetre elsőrendű politikummá, bár viszont, hogy ez a film tiszta, igaz művészet is, azt dőreség lenne tagadni akarni De a szovjet amely a filmet propaganda-célokból szárnyra bocsátotta, a művészetből is politikát csinált. Politikát és propagandát melyet az európai polgári és kapitalista államok egyrésze, értheteilen módon, csudálatosképp, beengedett magához s tűrt, hogy a kommunista reakciós métely ilyen elsőrangúan művészi labdacsokban megragadja azokat lg, azokat a tömegeket is, amelyek mindeddig a métely politikai adagolásával szemben immunisaknak bizonyultak. 21 évvel ezelőtt történt mindjárt az. oroszjapán háború után, hogy a „Herceg Potemkín" orosz hadihajó legénysége a nyílt tengeren föl- zendült és a hajó tisztikarát lefegyverezve, birtokába vette a hajót A zendülés közvetlen oka az volt, hogy a hajó orvosa ehetőnek nyilvánított olyan húst amely tele volt férgekkel. Akkoriban alig szivárgott ki valami a zendülés részleteiről, mert » cári kormánynak gondja volt rá, hogy a részletek sokáig titokban maradjanak; később azonban az egész, kétségtelenül nagy horderejű, esemény részletei nyilvánosságra kerültek. Bizonyos az is, hogy az egész zendülés, első pillanataiban, tulajdonképp csak egy pillanatnyi felhördülés volt a férges hús miatt és csak az esemény további folyamán, amikor már a fölzendült legénység részére nem volt többé visszaút, vált a felhördülésből forradalmi jellegű fellázadás a cári önkény ellen. A Potemkin-filmnek ama tendenciája tehát, mellyel a zendülést, mint egy jól előkészített forradalmi propaganda eredményét és kvázi az orosz nép'.éleknek már akkor komunista szelemben való kitörését, sőt mint a későbbi kommunista forradalom első jelentkezését álJPja be a Potemkin-lázadást, egyszerűen történelmi hamist lás, Ugyancsak üyeu történelmi hamisítás az is, hogy a tengernagyi hajó legénysége is átpártolt volna 3 zendülőkhtiz, vagy legalább is megtagadta volna a zertdülőkre való tüzelést A történelmi igazság az. hogy a fengeraagyi hajó ki sem vonult a nyílt tengerre a Potemkín ellen. Egyéb történelmi hamisítások és elszöge’lések is vannak a filmben, de hiszen ez a szovjet egy propaganda- filmjénél nem is túl csodálatos. Persze, mondom, a pillanatnyi felhördülésből forradalmi felzendülés lett, amelynek során például — ez egyébként a filmben nincs is benne — a legénység a következő kiáltványt szövegese meg, amelyet Romániából akartak az európai hatalmaknak és a világ sajtójának elküldeni: ..Valamennyi európai Hatalomhoz! A „Herceg Potemkín** páncélos hajó legénysége megkezdte az elhatározott harcot az önkény ellen. Mikor ezt valamennyi európai állam kormányának tudomására adjuk, kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy minden idegen hajó sérthetetlenségéért, valamint minden külföldi fekete- tengeri kikötő biztonságáért kezeskedünk.'* A román külügyminiszter, Lahovary generális, az egyik román kikötő kapitánya utján, a kapitányhoz intézett sürgöny formájában, a következőket tudatta a fölzendült orosz matrózokkal: „Igyekezzék az orosz matrózokat meggyőzni, hogy kormányunk idegen dezertőröknek tekinti őket és ennélfogva teljes szabadságukért kezeskedünk, amennyiben hajójukat elhagyják és fegyvertelenül kik ötnek. További feltétel: a hajót nem szabad bánni módon megkárosítani. Ha e feltételeket elfogadják, szabad választásukra van bízva, hogy Bulgáriába akaraak-e esetleg tovább menni avagy magánhajókon akarnak-e szolgálatba lépni." A hajó legénységét azután a konstancai kikötőben. 1905 junlus 25-ón a román kormány tényleg internálta és- a hajóra rátétté kezét Egészen kétségtelen, hogy a Poíemkin-film művészeti szempontból egészen elsőrendű teljesít- mény és minden túlzás nélkül ta’án a legjobb film, amit idáig az egész világon a’kotni tudják. Pécsben, ahol a filmet láttam, annyira megragadta a tömegeket, és hangsúlyozni kell, a polgári tömegeket Is, hogy a film előadásait, sőt egyes grandi- őzusabb jeleneteit is, tapsorkánok kísérlek, ami a mozikban mindeddig meglehetősen, ismeretlen fogalom volt. Persze, ellent üntetések is következtek, de ez ismét más lapra tartozik. A film művészi becse minden vitán felül áll. És ezt elsősorban annak kell elismernie, aki a film előadásának polgári és kapitalista államban való megengedését erős fejcsóválással és megnemértéssel kénytelen regisztrálni. Rettenetes például — és zseniális művészettel van kihozva, — az a grandiózus jelenet amikor a kozákok az odesszai utcákon egyhangú, cinikus, kopogó lépkedéssel, rajba fejlődve, közelednek a kikötő felől jövő tömegekhez, amelyek a hajó üdvözlésére siettek volt a kikötőbe és cinikusan, százszámra lövik a megrémült odesszaiakat, akik Őrülten menekülnek- Nagyszerűek a hajón lefolyó jelenetek is és szinte kihozhatatjau finomságokat hoz ki a. film az olyan jelenetekből is, mint amilyen például a matrózok nehéz alma a cári hadihajókon kifeszitett nyugágyaikon. A filmnek nincsen úgynevezett starja és ezt a tömegje- Ieneteire méltán büszke rendező hangsúlyozva hirdeti is a vásznon a film előadása előtt Egészen kétségtelen, hogy a szovjet, amelynek kultúrpolitikája nem hisszük, hogy nagyon alkalmas lenne zsenik termesztésére vagy csak kifejlődésére is, ebben az esetben, ebben a filmben, hogy úgy mondjuk, nem tudja megakadályozni egy zseni megszületését, mert ennek a filmnek a rendezője, jEisenstein ur, bizonyosan zseniális ember. (Szovjeforoszországban ugyan hatalmas irodalom és művészet van, de egyetlen Turgenyev- vagy Tolstoj-vojulu zsenit sem tudott, a szovjet kitermelni individualitást megölő kollektivizmusával.) # Ha éjszaka, egy magányos utcán vagy sétányon a nyomunkban lépked valaki, vagy a sötét erdőben, ez igen nyugtalanító érzés. Szaladva megyünk előre, mert nem tudjuk, mit akar, mit tervei az utánunklépkedő. Ez a Potemkiu-film ugyanígy lépked a raUsem sejtő tömegek milliói mögött és orozva rejtegetett méreggel akarja őket elhódítani Mert csak néhány ezer ember tudja, hogy mit akar ez a fűm és honnan jő, a millióknak azonban fogalmuk sincs róla Mi azonban tudjuk, hogy mit akar, tudjuk, hogy korbácsolni, tüzelni és végeredményben egy reakciós forradalom céljaira forradalmositani akar milliókat; de tudjuk amellett a.zt is, hogy a szociális forradalom azért nem célravezető eszköz az elnyomatás tényének megváltoztatására, mert csak az. elnyomók és elnyomottak variálődnak, esetleg kicserélődnek, maga, az elnyomatás fénye azonban megmarad; tudjuk, hogy a film SzovjPoroszországból jő, sőt azt is tudjuk, hogy a filmet maga a, szovjet készületté. Mert ha. még nem is tudnák ezt, amit a szovjet váltig tagod, t. i. hivatalosan tagad, .akkor is könnyen be lehet bizonyítani, hogy tényleg igy áll a dolog; mert például a. film németországi előadásaihoz — Németország egyes államaiban tudvalevőleg szabad, volt a film előadása, — a kommunista „Echo des Űstens" egész olcsó utalványokat osztogatott; de Troczkij is büszkén hirdette egy — talán nemhivatalos — nyilatkozatában, hogy ez a film ,,a fegyveres fölkelés mechanikáidnak beidegzésére való eszköz'1. De ami azután a kérdést, hogy a szovjet milyen rokonságban áll ezzel a filmmel, egészen a szülői rokonság javára dönti el, az. a nyilatkozat, amit S. Eisenstein ur, ennek a osudaiilmnek j már aposztrofált zseniális rendezője tett a film- j mel kapcsolatban s amely szóról-szóra így hang- I zik; .Ma egy tengeri filmet forgatunk, az egész j flotta rendelkezésünkre ált, ha, egy háborús fü- j mel forgatunk, rendelkezésünkre áll az orosz j hadsereg, ha egy gazdasági tárgyú filmről van szó, akkor a népbistossdgok támogatnak minket*. Tehát, itt minden kétség kizárva: a film politikai propagandafilm és raég akkor is az marad, ha a különböző államok általános mentalitása szerint a filmet minden államban más és más változtatásokkal, enyhítésekkel és törlésekkel bocsátják szárnyra. Egészen kétségen kívül áll, hogy ez a film nem film többé., hanem politikum. Azzá lett nrn- denüft, ahol csak eddig előad‘áh. Franciaországban, Angliában, Olaszországban a film előadását teljesen betiltották. Becsben a filmet beteken és hónapokon keresztül játszották. Voltak ugyan el- lentünletések, de ezek nern voltak jelentősek és a bécsi lakosság nyugodt és békés természete és vérmérséklete, valamint a bécsi polgárság nagymértékű gyengesége maradék nélkül magyarázzák meg, hogy Bécs volt az egyedüli állam eddig, — mert Bér? valóban külön államnak tekintendő a kis Ausztrián belül, — amelyben a film előadása nem vált politikai hercehurcák okozójává. Már pedig a. Bécs melletti Badenben, amely pedig még úgyszólván Pécshez tartozik, 8Z egész Ausztriára szóló engedélyezés dacára, a mozifulajdo- nosok nem merték előadni a. filmet, nem is szólva a többi ausztriai tartományokról, amelyekben természetesen szintén nem lehetett előadni a. filmet. » fennálló engedély dacára sem. Óriási, hetekig tartó harcokat okozott a film Németor- | szagban. A uémet polgárság arárylagos gyenge- ! sége oka annak i?, hogy a filmet eleinte Német- j országban, — már t. i. törlések és enyhítések eszközlése után, — engedélyezték. Bajorország és Württemberg ugyan a generális engedély dacára, államukon belül megtiltották a film előadását, azonban a legtöbb állam, igy Poroszország, Szász- ország, Barién, Thfiriugia, Btaunschweig, Hamburg, Eremen, Ltibeck, Oldenburg és Hessen, beleegyeztek a film előadásának engedélyezésébe. Ez államokban « filmet elő is adták, legalább 300 moziban több ezer előadását nézte meg több mint egy millió ember; egyedül Berlinben több százezer ember nézte meg a filmet; Hamburgban legalább százezer ember, Leipzigban negyvenezer, a majnai Frankfurtban húszezer, Chemni Ízben huszonötezer ember s*b. Voltak persze tiltakozások és erős tüntetések, melyeknek folyam árnyakén a német birodalmi „Zensuroberprüfstelle", revízió alá revén az előbbi engedélyezést, betiltotta a film további előadását egész Németország területére. Az, hogy a németországi előadások nyomán nem tört ki egy kommunista forradalom Németországban, természetesen csak az egészen naivak szemében indíték arra, hogy a íilrn abszolút veszedelemtelensége mellett törjenek lándzsát. Isteni naivitás ez, mert hiszen nem az a lényeges, hogy’ forradalom tör-e ki vagy gém a film elő- adásainak nyomán, — eltekintve attól, hogy senki sem oly dőre, az. sem, aki a filmet igen veszedelmesnek tartja, hogy egy Hímtől azonnali forradalmat várjon, — hanem, hogy a fűm aTk Jtnas arra, hogy a kommunista, reakció mételyéi vigye bele azokba a milliókba,, amelyekbe eddig ezt a mételyt politikai adagolásban nem sikerült belevinni. Európa polgárságának intő szózat kei] legyen ez a film a tettre, t. I a védekezésre, amelynek körülbelül az kell legyen a jelszava, hogy: Minden szabadságot, jogot és kenyeret a demokráciának, de semmit a fölforgatásnak, « kommunizmusnak, a negatívum forradalmának; semmit, csak ellenállást és védekezést szegezni a kommunizmusnak, amely nem egyéb, mint a nmkásság fascizmusa és a fascizmusnak, mely nem egyéb, mint a polgárság kommunizmusa. # A film, hiszen ez már közhely, hatalmas propagandaeszköz. De hozzá kell tenni, hogy ezt az óriási hatalmú propagandalehetőséget, amely a filmben rejlik, miig csak elenyésző kis mértékben használták és használják ki. Ennek icoka épp az, hogy a film óriási, a sajtó hatalmával egészen bizonyosan vetekedő, sőt azt sok tekintetben felülmúló hatalmával az államok kormányai tisztában lévén, nem igen engedik a filmet politikai propaganda, céljaira kihasználni; mert hisz világos, hogy a filmnek, mint politikai propaganda,eszköznek, sokkal nagyobb hatalma és szélesebb jelentősége lenne, sokkal nagyobb hatalma. és ereje és sokkal mélyrehatóbb eredményei, mint népgyiiléseknek és beszédeknek, mint falragaszoknak és röpcéduláknak. Bizonyos, hogy előbb-utőbb a sajtó mellett a film lesz a politikai propaganda legfőbb eszköze. Az orosz szovjetkormány mindezt régen belátta és igyekszik a filmben rejlő óriási propaganda-lehetőséget saját céljaira kihasználni, nemcsak odahaza Oroszországban, hanem az európai és ázsiai kapitalista államokban is, amennyire éppen ezt az államok megtűrik. Arra. még csak kísérletet sem tesznek, hogy propaganda-filmjeiket például Magyarországon, Romániában vagy Jugoszláviában terjesszék. De Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában például, bizonyos mértékben, sikerült a propaganda, e nemét üzniök, sőt a többrendbeli betiltásokból és a filmek körüli harcokból is bizonyos politikai hasz* nokat huzniok. (Szlovenszkőba ugyan például nem m<vgyar\&ári^sp > ♦ APRAGAI-mGYARJilRLAP IRODALM1MELLEKLETE ♦ <
