Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-04 / 52. (1386.) szám

r 1927 március 4, péntek. 9Iapról-napra NEMZETI MOZGALMAT, amelyek azt céloz-■ §ák, hogy a nemzet anyagi és kulturális ereiép biztos alapokra fektessék, sokat ismerünk. De a kisebbségi társadalomban különösen fontosak a nemzeti aktivitás ilyetén megnyilvánulásai. Érde­kes hir érkezik most Lengyelországból, ahol a német kisebbség körében a társadalom minden rétegére kiterjedő akció indult meg, amelyről — ismerve a német nép alaposságát, rendszeressé­gét, — már eleve meg vagyunk győződve, hogy nagy eredményekre vezet. Okulásul és követendő például ide jegyezzük. Csak egy fillért, éz a moz­galom jeligéje é sorra tömöríti a társadalmat, hogy mindenki naponta tegyen félre egy bizonyos összeget, a szegény csak egy fillért, a gazdag talán többet is és a hónap végén a nemzeti alap buk­szájából küldje el az összegyűjtött pénzt valamely német kulturcélra. Ha nálunk is végre lehetne ezt hajlani, ez havonta egy millió fillért, tehát tízezer koronát jelentene. Jó volna tehát azon gondol­kodni, hogy szervezzük meg mi is a csak egy fillér mozgalmunkat-. AZ ÖKÖLJOG korszakán, hála Istennek, túl vagyunk. A középkort nevezik a historikusok és jogászok az ököljog korszakának, amikor úgy­szólván nem volt más érvényes törvény, mint az erő törvénye, amellyel szemben a gyengét és erőt­lent semmi sem védelmezte. Annak volt igaza, akinek hatalmasabb ökle volt. Ilyen erkölcsi fel­fogás mellett természetes, hogy az igazságügyi eljárás nem ismerte a tanuzást, mert hiszen sen­kinek sem lett volna bátorsága az erősebb ellen vallani és annak bosszúját magára vonni. Úgy hisszük, legalább is azt mondják, hogy az ököl jog korszakából kikerültünk és egy olyan érában élünk, amelyet a civilizáció és a humanizmus jel­lemez és amelyben a legnagyobb érték az emberi méltóság. Ennek a korszaknak erkölcsi elve. leg­alább is papiron, hogy senkit 6e bántalmazzunk igaz'alanul és az ellenünk elkövetett sértésért ne az ököl jogán vegyünk elégtételt magunknak. A gyarló embertől nem lehet elvárni, hogy teljesítse a fenséges krisztusi parancsot: „Aki kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel!" De erkölcsi érzé­künk mégis kifejlődött annyira, hogy a kulturált ember a legritkább esetben folyamodik a szemé­lyes testi megtorlás fegyveréhez. A múlt hét vé­gén szombaton egy pesti mulatóban történt egy súlyos botrány, amiről hasábokat írtak a lapok. Egy fiatal magyar arisztokratát, ismert urlovast és sportembert durván megsértett egy nyilván testi fölényességében bizó atléta termetű férfi. A következmény az lett, hogy kapott egy oldalbar rúgást, amelytől végigcsuszott az üvegparketten és amikor felkapaszkodott, két hatalmas pofon kábította el. Nem olvastuk ezt a hirt felemelő érzéssel és sokkal szívesebben regisztráltuk volna azt a hirt, ha az illető arisztokrata nevét valami kulturcélra juttatott adománnyal kapcsolatban ol­vassuk. Losoncon is hasonlóképpen előfordult egy kinos incidens,'" amelyet alaptalan hírlapi táma­dások váltottak ki. Az előbb elmondottakban benne van ítéletünk is a történtek felett, önma­gunk emberi méltóságát becsüljük meg, ha sok­szor elviselhetetleneknek látszó helyzetekben is erőt veszünk indulatainkon. A losonci ügynek azonban van egy másik oldala is. A város szta- rosztája lapot indit, amelyben politikai ambícióit akarja kiélni, pártot alakit és a politikai küzde­lem hevében méltatlan hirlapi támadásokat intéz köztiszteletben álló po'igártársai ellen. Itt azután meg kell állani, A polgármesteri tisztnek a kora középkorba visszanyúló nemes tradíciói vannak. A polgármestert a város atyjának, tanítójának, az első polgárnak tekintették és a régi polgármeste­rek mindenben igyekeztek is kiérdemelni ezeket az epitheton ornansokat. Ahogy szent Pál Timo- theushoz írott levelében megirja, hogyan kell ‘élnie a püspöknek, hogy az egyház díszére váljon, úgy a polgármester minden közéleti cselekedeté­ben gondosan vigyázzon aira, hogyan szolgálhat­ja legjobban polgártársai és a város érdekeit. Nálunk, sajnos, még a városi élet is a politika alapjaira helyeződött és a polgármesterek is po­litikai pártokhoz tartoznak, pedig az ideális hely­zet az lenne, ha a polgármester nem volna poli­tikusi, pártok felett álló egyénisége kiegyensú­lyozná a különböző pártok közötti nézeteltérése­ket és így elősegítené a szükséges kompromisszu­mot. De ha már politikus is a magister civium, soha sem szabadna magát elragadtatnia annyira, hogy agresszív politikát folytasson és polgártár­sai ellen politikai támadásokra ragadtatva magát, megbontsa a társadalmi élet egységét. Aki szelet vet, vihart arat és ez a vihar be is következett a aajnálafos testi inzultus alakjában. Egy furcsa bécsi fegyvertárt parlamenti következményei Bécs, április 8. Tegnap este az osztrák fő­város' régi arzenáljában hatalmas fegyverraktár nyomára bukkantak. A lelet szenzációját az adja meg, hogy a fegyverek állítólag a szociáldemo­krata párthoz közelálló köztársasági szövetség elrejtett fegyverei voltak. A katonaság és a rend­őrség nagy készültséggel vonult az arzenál elé, a közeli utcákat kiürítette és nagy óvatossággal végezte a házkutatást. A szociáldemokraták, akiket a leleplezés közelről érint, azt állítják, hogy a dolog fel van fújva és pusztán csak a ke­resztény szöciali sták választási manőveréről van szó. Az osztrák nemzeti tanács mai ülésén, me­lyen a- ház feloszlatásának vitája szerepelt. Dauer dr. szociáMemokrata képviselő ily értel­műén szóvá is tette a tegnapi esetet. Az amerikai őslakók egyidősek az ősvilági szörnyetegekkel Alex Hrdlicka dr., a leghíresebb amerikai archeológus szen­zációs jelentése — öt méter magas lehetett az ősember Newyork, február vége. Alex Hrdlicka dr. ma talán a legkiválóbb archeológusa egész Amerikának. Szoros kap­csolatban áll a washingtoni National Museum- mal és elnöke az American Anthropological Áss ocia ti annak- Nemrégen a vikingek nyomait kutatta Alaszkában. Jelentését rendkívül ér­deklődéssel fogadták.Hrdlicka most legújabb kutatásairól szóló beszámolójában megbízha­tó tudományos forrásokra támaszkodva, való­színűnek jelenti ki, hogy az indiánok és eszki­mók előtt, akik megelőzték Colomust, kínaiak, japánok, melanéziaiak és polinéziaiak és ausztráliaik jártak Amerikában. Bizonyítékok mutatnak Hrdlicka szerint arra, hogy ezek az őslakók sok-sok ezer évvel ezelőtt magukkal hozták vallási és házi szokásaikat, szerszámai­kat, fegyvereiket és nyelvemlékeket hagytak hátra. — Sziklafaragások, amelyeket egy nyu­gati muzeum talált, — folytatta tovább Hrd­licka, — rég kihalt állatokat mutatnak és arra engednek következtetni, hogy emberek éltek az amerikai szárazföldön már a nagy gyikok, mamutok és maszta- donok korában. A sziklákon világos körvonalai vannak felvé­ve ezeknek az állatoknak. A híres amerikai tudósnak ezek a kijelen­tései világszerte feltűnést keltenek, mert meg­erősítését jelentik azoknak a szenzációs régé­szeti felfedezéseknek, amelyeket két évvel ez­előtt Arizona állam északi részében egyik sziklafalon tett egy expedíció. Rövid ideig he­ves polémia kavargott ezek körül a felfedezé­sek körül, azután elcsendesült. Hrdlicska az első nagy tudós tekintély, aki most exponálja magát amellett, hogy az óvilági szörnyetegek korában emberek éltek az amerikai kontinensen. Az arizonai Havai Supai völgyében tett felfedezéisek ugyanis erről szlogáltattak bi­zonyítékokat. Egy vízmosásos szakadék füg­gőleges falán dinosaurust ábrázoló rajzot találtak. — A dinosaurus félig ülő, félig álló hely­zetben, két hátsó lábára és roppant farkára tá­maszkodva van belekarmolva a sziklafalba. A prehisztorikus művész lekaparta a sivatag- patirát (desert vamische) és a körvonalak nyomán feltárta a patina alatt a vörös homok­követ. Sámuel Hubbard, az Oakland Public Museum kurátora a leletről kiadott jelentésé­ben már megállapította, hogy a dinosaurus- rajz, mely kétségtelenül prehisztorikus ember munkája, csak két következtetést enged meg: vagy az emberek éltek a dinosaurus korában, vagy a dinosaurus az emberek korában, értve ezalatt azt, hogy fer-maradhattak egyes példá­nyok olyasfajta módon, ahogy Conan Doyle Eltűnt világ cimü könyvében képzeli. A pre- hisztorikus rajzoló csak természet után készít­hette müvét és hogy valóban jártak azon a vidéken dinosaurusok, a megkövesedett láb­nyomok giazolják. Ugyanazon a falon — állapította meg Hub­bard két év előtti jelentése — egy sereg más kecskeszerü állatot, kígyót és egyéb ismeret­len lényt találtunk lerajzolva. A legcsodála­tosabbak azok a szimbólumok voltak, ame­lyek a lándzsát és pajzsos görög Marsra emlé­keztettek. A sivatag-patina formálódni kezdett a vágások­ban, ami hihetetlen antikvitásra vall. — A dinosaurastól mintegy 15 lábnyira ta­láltunk egy másik rajzot, mely nyilván elefán­tot ábrázol, amint ormányával egy hatalmas ember fejére csap. Egy hullámos vonal arra mutat, hogy a megtámadott ember térdig víz­be meneküli Mindkét keze fel van emelve. Az egyiken láthatók az ujjak, a másik tart va­lamit, amit nagyon nehéz meghatározni. Az ember magasabb, mint az elefánt, ha tehát az arány pontos, a prehisztorikus ember közel öl méter magas volt Azok között, akiket annak idején ezekről a csodálatos leletekről a New York Times megszólaltatott, szerepelt Clark Wissler dr., az American Museum of Natural History tagja. Kételkedett. De megtette azt a szenzációs ki­jelentést, hogy találtak már hasonló leletet, ami nagy figyelmet érdemelt. Áz Ozark hegy­ség Jacob barlangjában találtak egy szarvas­csontot, amelyen egy masztodon képe volt ki­faragva. Egyebekben Wissler dr. csak arra a megállapításra szorítkozott, hogy az arizonai leletek prehisztorikusoknak látszanak. Két év telt el. Amerikai archeológusok­nak bőven volt alalmuk ellenőrizni az ari­zonai felfedezéseket. Hrdlicka közlései talán előhimökei annak a forradalomnak, amit az antropológiában a tízmillió éves ősember el­ismerése jelentene. xx Nincs az az izgalmas regény, fantasztikus film, amely felérne a Brekin vonzó előadásával. Hires asszonyok ragyogása és nyomorúsága — A szerelem hatalma a világtörténelemben — Szent Terézia i. . -i A szent gyermekkora Spanyolország II. Fülöp koráiban ;a béke ideijét élte. Az egyházi bajok és zavarok megszűntek, az aszkétikus pápák kora volt ez, amikor már nem volt szükség arra, hogy tüzes reformátorok lépjenek fel, akik az egyházat főben és tagjaiban kívánják meg­újítani. A pásztorok ugyan még őrködtek, de a nyáj aludott. A kolostorok fegyelme kialvóban volt és az arabokkal való küzde­lemben hőssé edzett spanyol kereszténysé­get élőm lőtte az aranyáramlat, amely az újonnan felfedezett világrészből áradt Spa­nyolországra és a belső életet megmereví­tette az udvari pompában, az érzékek ikalan- dosságában és az üres dölyfben. A női kolostorok is eltértek eredeti hi­vatásuk telj esi lésétől és inkább könnyed sza1 ónokká váltak. Az a nehéz keresztényi feladat, hogy a kolostori élet megref orrnál- tassék, Teréziára várt, ez az ő világtörté­nelmi jelentőségű életműve. Hogy ezt elér­je, fáradhatatlanul dolgozott, sohasem me­rült ki és a bátorság olyan mértékével haj­totta végre müvét, amely a férfi erejét is megszégyenítette volna. És semmi egyéb eszköze nem volt ebben a munkában, mint nemes szellemi és lelki kincsei. Avila, a falaktól körülvett őkasztiliai városka, ahol szent Terézia 1515-ben szüle­tett, ma is ott áll azokon a sziklákon, ame­lyek körül annyi történelmi esemény ját­szódon; le. Pompás középkori erődítményei, gránittornyaí, kilenc magas kapuja, vársze- rü (katedráiisa ma is csodálatos látványt nyújtanak. Egykor határerődités a mohame­dán ellenséges világgal szemben, amelyet olyankor, amikoT a férfiak nyílt harcban küzdöttek a Mártás lobogó alatt, az asszo­nyok védelmeztek meg az ellenség vad tá­madásaival szemben. Alfonzo Sanchez de Cepedának, Terézia édesatyjának családfájában egy lenni király is ékeskedett, édesanyja, Beatrix Davila de A'humada maga .is előkelő kasztiliai nemes család sarja. A limpieza, a vérnek tisztasá­ga az arab és zsidó keveredetts égtől akkori­ban nagy szociális jelentőséggel bírt és Te­rézia családfája ezt a próbát a legtökélete­sebb mértékben állotta ki, amelyet ki kellett állania annak, aki. a legcsekélyebb nyilvá­nos hivatalhoz akaTt hozzájutni. Terézia nem nagyon adott erre a limpiezára, fárasz­tó vitának tartotta, hogy vájjon ez a fajta föld vagy a másik alkalmasabb arra, hogy szalmazsákon aludjon. De viselkedésében mégis nemes volt és minden mozdulatában megnyilvánult származásának előkelősége. Alifonso de Gepeda jámbor, szigora ur, aki felemelő s tanulságos olvasmányokat is szívesen forgatott, elég keresztény érzelmű volt ahhoz, hogy rabszolgákat nem tartott, a szegényeket felruházta s szolgáival jól bánt. A mór tradíciót követte abban, hogy nejét és leányait szigorúan elzárva tartotta kasté­lyában s férfilátogatókat nem engedett házá­ba. Lányait azonban a kor szokása ellenére az olvasásra és írásra is megtanittatta. Ha valami jámbor könyvet adott nekik olvasni, akkor felmondatta tartalmukat. Tizenkét gyermek élt az avilad családi kastélyban: két fiú s egy leány az első há­zasságból, hét fiú s bét leány a Beatrix de Ahumadával kötött frigyből. Tizenötéves volt a nő, amikor férjhez ment s harminc­három éves korában a szellemmel és bájjal telt teremtés kimerültségnek következtében meghalt. Még nagyon fiatal volt s máris úgy ruházkodott, mint az öreg asszonyok szok­tak, csaknem egész napját a. hálószobában •töltötte, mig a háztartást legidősebb mosto- halánya vezette. De a meggyöngült test nem * gyöngítette meg a szellemet s a szomorú betegszobába színes világ költözött bei Sza­kadatlanul olvasott. S nemcsak a férje jóvá­hagyta könyveket, hanem előkereste a könyvtár legfelsőbb polcain rejtőzködő por- : l epett lovagr égé nyékét s a trobaö orok da­lait. S a varázslatos könyveket továbbadta lányainak is és ezzel bevitte életükbe a ne- i vetést, az örömet, a szeszélyt s a feszültsé- ; get. Az atya. pedig a jámborságot s az aka- í rat keménységét. így nőttek fel a gyermekek. Az egyik fiúról semmit sem tudunk. A másik szerze­tes lett, a többi hét katona s Amerikába mentek. Az egyik a Rio de P lábánál esett el. A másik gazdag ember lett Peruban, a har­madik széthasított koponyával tért vissza a csatából. A negyedik tizenhét csatát vívott meg Chilében. És így a többiek is. A három leány közül kettő igen jól há­zasodott meg s derék, jámbor aszonyok let­tek. A harmadik leány szent Terézia. Róla mondja egy koTtárs, hogy egyike volt azoknak a szépségeknek, akiknek a megjelenését bizonyos fenségesség kiséri. Anyjától örökölte a jó szivet, amellyel az el­lenkező szellemű apácáiknál sokkal többet ért el, mint a fegyelem szigorúságával. Ez­zel és azután rendkívüli ájtatosságával. Égy kortárs ifja róla, hogy az ő társaságában az ember mosolyogva menne a máglyára is. S amikor már idős és hires volt, egy kolostor­ban telepedett meg, amelyről hallotta, hogy ott szomorúság és unalom uralkodik. Olyan nyájas, barátságos volt, olyan vidáman vál­lalta a penítenciá szigorát, hogy mindnyá­jan boldogoknak érezték magukat a közeié- r ben. (Folytatjuk.)’ Duseket Prágából átszállították a pozsonyi törvényszék fogházába Pozsony, március 3. (Pozsonyi tudósitórk telefonjelentése.) Hetekkel ezelőtt nagy szen­zációt keltett a sajtóban az a hir, hogy Dusek Károly^ a pozsonyi teljhatalmú minisztérium magas állású tisztviselője néhány százezer ko­rona hivatalos pénz elsikkasztása után meg­szökött Pozsonyból. Kielégítetlen kártyaszen- vedélye vitte a bűn útjára a különben igen jő fizetésű hivatalnokot s e szenvedélye révén ju­tott Prágában az igazságszolgáltatás kezére is. Dusek azóta a prágai államügyészség foglya volt s érthetetlen módon hosszú ideig nem akarták az illetékes pozsonyi törvényszékre átszállítani. Sőt, a prágai államügyészség nem­régiben kérdést intézett a pozsonyi törvény­székhez, hogy vájjon szükségesnek taríja-e Duseknek Pozsonyba való szállítását. A pozsonyi ügyészség válaszát az átiratra rém ismerjük ugyan, de \ Dusek Károlyt tegnap este végre mégis Pozsonyba szállították. Az átszállítás a legnagyobb diszkrécióval tör­tént, úgyhogy a törvényszéken csak ma dél­előtt terjedt el annak a hire, hogy milyen „előkelő" foglya van az ügyészségnek. Pol­gári öltözetű fogházőrök kis érték Duseket a Prága—pozsonyi személyvonat egyik harmad- osztályú elkülönített fülkéjében s amikor a vonat a pozsonyi pályaudvarra befutott, ko­csin szállították be a szökevényt a törvényszék Kecske-utcai épületébe. Itt is külön cellában helyezték el, miután az előírások értelmében a fogházfelügyelő elvette tőle óráját, néhány korona készpénzét, nyakkendőjét, és egyéb ap­ró dolgait. Ma reggel 8 órakor megjelent a fogház­felügyelőnél és később az államügyész élőt? Dusek Károly felesége és engedélyt kért é férjével való beszélgetésre. Az engedélyt nem kapta meg, miután Dusek Károly csak a dél­után folyamán kerül a vizsgálóbíró elé kihall­gatás végett. Sípos Leó dr., Dusek védőügyvédje fel­kereste védencét s Novák dr. referens-ügyész szobájában s az ügyész jelenlétében néhány szót is váltott vele. Dusek általában jó szín­ben van s bizakodó a hangulata. — Ismeretlen nő öngyilkossága a po­zsonyi pályaudvaron. Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: Tegnap éjfélkor a pozso­nyi pályaudvaron a rendőr az egyik pádon egy eszméletlen nőt talált. A pályaudvari mentőkülömitiméunyel azonnal a kórházba szállították, ahol azonban rövidesen meg­halt. Az asszonynál semmiféle okmányt vagy iratot nem találtak, amiből kilétét meg lehe­tett volna állapítani. Harmincöt éves kinézé­sű, jobbmódu nő. Az orvosok megállapítot­ták, hogy nagyobb mennyiségű méreg okozta halálát.

Next

/
Thumbnails
Contents