Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-23 / 68. (1402.) szám

l&á március zá, »zerua, Aki a pornográfia ellen küzd, tizenegy frank bírságot fizet, aki mellette harcol, az is tizenegyet A szennyirodalom elleni harc Parisig is elfutott — Bsthléem abbé, az uj Savója a róla — Az ellen* Savoaarokík — Tárgyalás a Palais de Justiceham Párie, március 22. A párisi. Grand Boülevardeon a mülit hónapban többiaben föltűnt egy magas, szélesvállu, egyenes- tariásu abbé, aki energikus lépésekkel rótta a jár­dát, a pápaszemen keresztül szúrós széniéivé! szemügyre vette az ujságárusbődékat, a könyvke­reskedések kirakatait, odaállít az újságos fcioszkek elé, vagy a könyvkereskedéseknek az utcára kitett pultjaihoz, kutató szemekkel végigvizsgálva az új­ságok, nyomtatványok, könyvek, illusztrált lapok és képek rengetegjét és amikor olyasvalamire bukkant, amit szem éremsor tőnek és pornografi­kusnak talált, akár könyvet, akár lapot, vagy ké­pet, azt könyörtelenül szőtt ép te és a földre dobva, a lábaival összetaposta. Minden ilyen esetben ter­mészetesen nagy csődület támadt, veszekedés és kiabálás, aminek csak a rendőri beavatkozás vetett véget s aminek az eredménye az ebbé ellen meg- ánditoii rendőri eljárás és jegyzőkönyv lett. Az abbé két hétig folytatta ezt a purifikáió sétát A két hét alatt tizenegy esetben Írták föl őt a rend­őrök. Az igazságügyi paffodban lévő kihágása bíróság előtt ma vonták felelősségre Bethláean abbét, áld mint lton Quichotte akart küzdeni a párisi erkölcstelenség szélmalma ellen. Reíihléem abbé személye szokatlanul nagy tömeget vonzott a tárgyalóterembe, ahol filmszerű gyorsa­sággal szoktak leperegni a tárgyalások és ahol nem ritkaság az, hogy óránként kétszáz ítéletet is mon­danak ki. Az ítéletek most is záporesőként bullá­nak, mindaddig, míg az abbé ügyére nem kerül a sor. A zsúfolásig megtelt terem minden szempárja ráirányul, amikor őt szólítják a vádlottak korlátjá­hoz. A magas, szélesvállu abbé, akinek négyszögle­tes, ketményvonásu fejét drótszerü fekete haj koro­názza, emelt fővel megy a bírái elé, mig mögötte, mint a méhkas, zug a terem közönsége. Az abbé ellen a „Code pénal“ 409-ik paragra­fusa érteiméiben indult meg az eljárás, az idegen vagyon rongálása címén. — Igen, beismerem — jelenti ki az abbé — a bűnösségemet, ami az ügy materiális oldalát illeti. De ón ezzel a tettemmel ki akartam provokálni egy ítéletet és a hatóságoknak az intézkedését a gombamódra elszaporodott és a közszemlére kitett pornografikus és erkölcsromboló iratok, nyomtat­ványok és képeik ellen, amely ellen mindezideig semmiféle óvóintézkedéet nem tettek. Különben ia sok esetben, nemcsak, hogy meg van engodve, de sokszor polgári kötelesség is bx idegen vagyon elpusztítása, ha például ész- reveszem, hogy az utcán valaki egy gyermek­nek mérget kinál, ilyenkor emberi kötelessé­gemnek érzem, hogy ezt a mérget elpusztítsam. ÍÉs hogyha ezt megteszem, nemhogy bíróság elé állítanak, hanem a hatóságok meg is köszönik azt nekem. Az abbénak ezt a kijelentését többen megtap­solják, mire az elnök behívatja a teremőröket és a két pártra szakadt közönség moraja között kive­zetik a tapsolókat, egy asszonyt és egy nagy feke- teszakállu abbét­Amikor a rend kissé helyreállt, az abbé így folytatja tovább: — Azok az írások és képek, amiket széttép­tem, nemcsak a lelket mérgezik meg, hanem a testet is, a közegészséget, az életnek a forrását, írásaimban már huszonöt éve harcolok ezek ellen, két hónap óta a tetteimmel, mert látom, hogy azok, akik hivatva vannak az országot vezetni és annak a sorsát intézni, gyáván meghátrál- nak a szennynek és a piszoknak ez előtt a mo­csara előtt, amelybe az egész francia életet le akarják ziilleszíeni. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy egy köteles­séget teljesítettem, mert nemde akikor, amikor a morális biztonságról, a kiskorúak lelkének a meg­óvásáról és az erkölcsi életünk tisztaságának meg­védéséről van sző, a polgároknak kötelessége, hogy egyéni miciallvójukkal a tehetetlen közhata­lomnak a segítségére legyenek. Én csak a hazám­nak az érdekében tettem, hogy ezzel az aktussal fölhívjam a hatóságok figyelmét arra a nyilvános lélekmérgezésre, amit mindenki lát, csak a hatósá­gok nem akarnak észrevenni és ellene tenni va­lamit­Én a megkezdett munkámat folytatom, ha a bíróság úgy véli, hogy a köznek ártok vele, így fiatalít és szépít a ft G0^s!!-créme Comli-puto SöPalí-szappan FSlcrafcat t C. 5. R. j rMni Vörös Rák gyógytár, Braíislava. ........., ,A. úg y ítéljen el, én az Ítélet után is újra meg fogom kezdeni a pornográfia ellen való harcét, nemcsak Írásban, de tettekben is. ügy az abbénak, mint pedig a védőjének a beszéde alatt a hallgatóság sorából hol fütyülés, hol pedig taps hangzik föl, úgy, hogy az elnöknek elég sok fáradságába kerül és a tereimőröknek többszöri közbeavatkozását kel! igénybe vennie, hogy a rend úgy ahogy fenmaradjon. Az ügyész a vádibeszédében megállapítja, hogy az abbé tényleg vétkezett a Code pemal rendelke­zései ellen, de tekintve a tettének az indokait va­lamint a kitűzött kéteégtelniül nemes célját, a le­hető legkisebb büntetés kiszabását kéri. A bíróság úgy is határoz és a párisi erkölcsö­ket nemesíteni akaró abbét tizenegy frank pénzbüntetésre Ítéli. A dolog komikuma azonban csak most követ­kezik. Alighogy az abbé elleni ítélet után a hangu­lat lecsöndesedett, a vádlottak korlátjánál két fia­talember jelenik meg. A biintik ez: az abbé működése ellen tiltako­zásképpen a St. Süipice-téren egy újságárus bódéban összetépték az összes katolikus és val­lásos lapokat és nyomtatványokat. Védekezésül nem hoznak föl semmit. Kijelentik, hogy a tet­tükkel az abbé által megsértett gondolatsza- bardság és miivószetszahadság érdekében és vé­delmében jártak el. A véd- és vádibeszéd elhangzása után öle is megkapják az .ítéletet, a tizenegyíranikos pénz- büntetést. ' A b ekötö ti szemű párisi Justitia, aki nem lát­hatja a pornografikus képeket, tehát. ítéli. A franciák szelhetik használni ezt a mondást: Vannak még bírák Berlinben. Nem is kell olyan messzire menni. Vannak még Pártéban is ... Burghardt Aladár. bői. Oklevelek őriztek meg a jobbágyok kőzt a külön szőlőmüveiöknek a XI. században való létezését. Ettől az időtől lógva már mindenütt sze­repel a magyar bor. s különösen a szer érni. bálidon menti, pécs vi­déki, rusztii és pozs-onvi boroknak volt be­csülete. A XVI—XVIII. században már nagy­ra fejlett fogadós- és bormérőipart találunk Magyarországon. De nemcsak a bortermelésnek, hanem a sör- és pálinkafőzésnek is nagy múltja van az országban. A legrégibb serfőzőcéh. melyről tudunk, Komáromban és Alsőmecenzéfen volt a XVII. században. Sört, pálinkát, főzetett Thököly Imre uram is, azt írván egyik 1684-ben kelt leve­lében: „pénzbeli jövedelmünk szaporítására nem utolsó lévén a korcsma". Körülbelül ebből az időből való az a szerződése, amelyet Effraim zsidóval kötött, agves pontjaiban ilyeténképpen: „Effraim zsidóhites szolgánkra bíztuk Munkács városában levő ser- és pálinkakor cé­rnánkat, melyekből mindenféle jövedelmet igazán s hitésen tartozik kezünkhöz admi­nisztrálni és számot adni. A Munkács városi vendégfogadónkat, is Effraim zsidóhites szol­gánk kezében bíztuk". És tovább igv szól: „Arra is inspektor uramnak nagy gond­ja legven. hogy azon korcsmáink ellen sen­kinek ne engedjen árulni. A várban se hoz­zon senki pálinkát árulni, hanem akik Eff- raimtul veszik meg". II. Rákóczi Ferenc jószágainak prefek­tusa kevésbé gondos instrukciókkal látja el a fejedelem sorházainak felügyelőjét. A magyar vendéglősipar tört,énét,könyvét kulturhistóriai érdekességgel ruházzák fel ezek s a hozzájuk hasonló adatok. Prága, március 22. Ballal Károly érdekes és önálló kutatá­sai alapján rendkívül értékes történelmi munkát irt „Magyar korcsmák és fogadók a XIII—XVIII. században" cimmeí, amelyet őszinte szívvel ajánlhatunk mindazok figyel­mébe, akiket a magyar múlt emlékei külö­nösképpen érdekeinek. A magvar korcsmák és fogadók között nem egv történelmi neve­zetességre tett szert s nagyon sok közöttük igen fontos szerepet játszott a magyar tár­sadalom életében. Sok érdemes dolgot olvashatunk Bellái Károly könyvében a magyar vendéglő ipar múltjából. Szép. tiszta múlt az. amely a középkorig nyúlik vissza. Az esztergomi főegyházmegyed káptalan levéltárában őrzött XIII. századbeli okmány­ból tudjuk meg, hogy a külföldi áruforgalmá­ról nevezetes Esztergom városában tartotta kopasz (Calvus) Petur már az 1279. évben a mostani fogalmaknak megfelelő első ma­gyarországi fogadót. Budán, melynek polgárai a középkorban is szorgosan mértek ki a magukszüretel te borukat, a XIV. században szjntén volt foga­dó: a Silher-fogadósé. Nincs benne kétség, hosrv a fogadóipar mint más országokban, úgy Magyarországon is kifejlődött mindazok­ban a városokban, hol a középkori kereske­delem árumegáliitási joga természetsze­rűen életre hívta. (A korcsmárosi iparnak okiratilag mindenesetre inkább kimutatha­tók a kezdetei. Bort a XIII. században s bi­zonyára az előző századokban is, papok mér­tek ki házukban. A külföldön igv volt, ez, bi­zonyára nem volt másképpen Magyarorszá­gon sem. A boraink jók voltak, az első szőlő- venyigéket már a rómaiak ültették az ősi Pannóniában. A honalapítók már készen ta­lálták itt a bort melynek fogalmát, és elne­vezését magukkal hozták az ázsiai őshazá­TUNGSRAM-WESTERN Gaby Deslys kétmilliódolláros titka A világ minden részéből jelentkeznek anyák, apák, testvérek, tanuk, akik igényt tartanak a hagyatékra — Harc egy táncosnő két millió dollárja körül, aki egy király bukását okozta ■Newyork, március 21. A francia rendőrség igyekezete is meddő ma­radt altiban, hogy Gaby Deslys származását meg­állapítsa. A misztérium megoldásán e pillanatban is a legnagyobb energiáival dolgoznak és a szálaik Európa minden országába, sőt Afrikába és Dél- atm erikába is szé trfutnak. Gaby, a világhírű táncosnő és favorit bizo­nyosan ugyanonnan jött, ahonnan a többi halan­dók, de közeli és távoli rokonságának köre olyan kiterjedt — beleértve a szomszédokat, barátokat és ellenségeket is —, hogy senki sem tud eliga­zodni rajtuk. Amikor Manuel portugál király ba­rátnője lett, a királynak ez a barátság a trónjába került. Amikor Gaby meghalt, Európa megmoz­dult és mindenhonnan jelentkeztek a rokonok, apák, anyák és testvérek és a pröfesszionátus szép­séget többé nem tagadták meg. Két millió dollár volt a főimozgató rugó, de ez a két millió dollár zavarta össze az egész származási ügyet annyira, hogy a megoldás a közel jövőben sem látszik való­színűnek. A miimama fölmerül Életében ezt a kérdést a művésznő úgy pró­bálta elintézni, hogy mindenütt törvénytelen ere­detét hangoztatta és kérte ismerőseit, hogy ezt a kényes kérdést ne bolygassák, mert néki nem kel­lemes. A háború alatt Gaby Londonban játszott és itt már szükség volt arra, hogy egy mama fölbuk­kanjon. Ez a mümama szegény volt, öreg napjaira szüksége volt arra, hogy valaki gondoskodjék róla, boldogan bocsátotta rendelkezésre a birtoká­ban lévő iratokat. Később az öreg nő követelőzni kezdett. Azt akarta, hogy a művésznő végrendele- tileg nagyobb összeget hagyjon rá. Gaby megso- kalta a dolgot, imposztornak nevezte az öreg nőt és kidobta a szállodából. Az eldobott anya azon­ban öreg korához képest nagyon erősen lépett föl. Azt mondotta, hogy Gaby neve Werkee, ma­gyar születésű és magyar állampolgár és igy el­lenséges országból származik. Ez nagyon kellemet­len közlés volt. Ha az állítások a tényeknek meg­felelnek, a művésznő minden népszerűsége nem­csak, hogy elpárolog, hanem gyűlöletté változik. Scofland Yard vette kezébe a dolgot és a nyomo­zás eredménye az volt, hogy az állításokból sem­mi sem igaz és hogy Gaby sohasem volt magyar állampolgár. Franciaországban is megtudták a dolgot és Gaby szükségesnek látta, hogy átvitorlázzon a ka­nálison és némi magyarázatot adjon származását illetőleg. Néhány hétig Gaby hallgatott, mig feje fölött tornyosult a fanatikus, háborútól kifáradt közönség gyanúja és mind erősebben mornjlott az ellenszenv hulláma, amely végre elnyeléssel fe­nyegette. Tovább nem lehetett halasztani a dolgot Tiszta, zavartalan, erős vételi biztosit. és egy napon Gaby magához kérette a francia riportereket „De ez az igazi...“ Roppant kedves modorában bemutatta az egy- begyült újságíróknak „reális és igazi" édesanyját. Mme Cftire volt a neve. Csak úgy ötletszerűen egy születési bizonyitványt is mutatott, amelynek ta­núsága szerint Marseillesben született körülbelül annyi évvel azelőtt, mint amilyen idős Gaby tény­leg volt. Az anya hamarosan visszavonult és maga Gaby válaszolt a kérdések özönére. Atyja állítólag Gaby születése után szegénységben halt még. Még egy testvér volt, Yetta Renza, aki szintén táncosnő volt. Kutatták az újságírók erősen őt is, de később kiderült, hogy meghalt- A riportereknek furcsa volt a dolog, de végül is a kézben lévő születési bizonyítvány volt a fontos, amely szerint Gaby francia leány és nem ellenséges magyar. A háború után a marseillesi anyakönyvi hivatal megvizs­gálta Gaby okmányait és megállapították, hogy a születési bizonyítvány nem hamisítvány, de azt a gyanújukat nem fojthatták el, hogy ez a bizonyít­vány más anyával, vagy legalább is más gyermek­kel van összefüggésben. Mme Caire ezen annyira iudignálódott, hegy visszalépett az anya szere­pétől. Egy harmadik anya a színházban, az öltöző­ben jelentkezett. Valóságos kísérteiként jelentke­zett és Gaby meredt szemekkel bámult rá, majd hirtelen behúzta öltözőjébe és rázárta az ajtót. Ennek a nőnek a nevét soha meg nem tudták és azután többé nem is látták, lehet, hogy újból föl fog bukkanni az igénylők táborában. Werkesné, az első anya is a követelőzők között van. Erősen föl­készült a harcra. Közölte a lapokkal, hogy Gabyt azelőtt Hedvig Navratilnak hívták, Magyarországon született, két testvére él. Miután, nem akadt, aki Navratilnét finanszírozza, követelései egyelőre el­némultak. Ezzel azonban a lista nem ért véget. Van még egy sor anya és apa, akik számos testvérrel és nő­vérrel igényt tartanak a nagy örökségre. Három testvér Portugáliából bukkant föl, abból az ország­ból, amelynek históriájában Gaby neve örökké emlékezetes és amely országban a legendák még ma is száijról-szá/jra járnak. A három nővéT elő­adása szerint évekkel ezelőtt az egyik nővér eltűnt a családból. Elrabolták, vagy fehér rabszolgának hurcolták el — s ez a leány Gaby. Rosarioból, Argentínából is jelentkezett Gaby egyik nővére. Ez fényképet is mutatott, amelyen ez a dedikáció olvasható angol nyelven: „To Lucia from her litfle lest sister Gaby." — Luciának kis elveszett testvérétől, Gabyt ól. Szakértők megállapították, hogy Gaby kéz­irata és fényképe valódi. Ki volt Gaby? Ezekután csak egy elfogadható magyarázat lehetséges: Gaby szerelem gyermeke. Neve bizo­nyosan valamely előkelő mágnással, vagy koronás fővel van összeköttetésben és ezért tartják titok­ban a születés eredetét. Lehet, hogy származása olyan volt, hogy szégyenkeznie kellett miatta, le­het azonban, hogy a szemfüles managerek és di­rektorok üzleti érdekből bírták rá, hogy tarisa ti­tokban származása titkát és ő e titkot magával vitte a sirba is. A valódi szülők nem jelentkeznek és ha jelentkeznének is, senki sem hinne már nekik. Érdekes vonások Gaby életéből Gabynak nagyon sok különc szokása volt. így egy napon megvette a legdrágább autót, hogy másnap negyed áron túladjon rajta. Barátainak ilyenkor azt mondta, hogy egy napon elkövetkezik az az idő, amikor pénzre lehet szüksége és igy megmenti azt, amit lehet. Egyszer kijelentette, hogy a szegénységtől való félelem elkeseríti egész életét és mindig vár egy olyan szerencséi len pilla­natot, amely megfosztja őt egész vagyonától. — Nem tudnám még egyszer keresztűlszen- vedni marseillesi gyermekkorom nyomorát, — mondotta ilyenkor. Pedig nagyon kétséges, hogy élt-e csak néhány hónapot is Marseillesben. Hogy egy könnyű operációt nem engedett meg, ez szintén olyan misztikus, mint egcsz élete volt. Könnyű influenzás megbetegedés után gyö­nyörű hattyunyakán egy kis mirigydaganat, képző­dött, amit. az orvosok föl akartak vágni. Biztosí­tották Gabyt, hogy a vágásnak semmi nyoma nem marad, de azt válaszolta, hogy nyálain és torkán egyetlen karcolást sem enged meg. A mirigy job­ban megdagadt és Gaby elvesztette hangját. Az orvosok utolsó figyelmeztetése is eredménytelen maradt: — Válasszon a művésznő egy kis ártatlan vá­gás és a halál között. És Gaby a halált választotta. És ez a halál lassú és roppant fájdalmas szenvedésekkel telt el. Ekkor már meg volt a kél millió dollárt ki tévő vagyona és a sebészek garantálták, hogy a közön­ség sohasem fogja a vágást észrevenni. De Gaby hajthatatlan maradt és meghalt. Alakja körül le­begett állandóan a misztikus kérdés: — Honnan jöttél és miért nem mered meg­mondani az igazat? Komáromban és Alsőmecenzéfen voltak a régi Magyarország legrégibb serfőzőcéhei Effraim munkácsi korcsra áros volt Thököly uram házlzsida^a — Es tékes tudományos munka a magyar korcsmák és fogadók történetéről

Next

/
Thumbnails
Contents