Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-02 / 50. (1384.) szám
4 1937 március 2, szerte* Az emberi szeretet apostola Pestalozzi halálának 100 éves évfordulójára „Ha semmi más nem kellene ahhoz, hogy a szegény boldoggá legyen, csak munka és jutalmazás, nagyon könnyen segíteni lehetne a dolgon. De ez nem igy van! — Szegénynek és gazdagnak egyaránt a szive kell, hogy helyén legyen, ez a boldogság titka. És ehhez a célhoz sokkal több ember jut . ! el a nélkülözés és gond, mint a nyugalom és béke utján!" — (Pestalozzi: Lienhard és Gertnui). Valahogy Idegenül hangzanak ezek a szavak ma, az anyagias gondolkodás diadalának, korában. Valahogy távolestünk a lelkiségtől, valahogy .megtagadjuk magunkban jobbik énünket. A mai leletben fontosabb a könyök, mint a lélek ereje a a nevelés célja úgyszólván az ököré csomózott kéz, a tenyérré simuló kéz helyett. „Mindent magadért, semmit másért!" — „A legfőbb jó a gazdagság, mert pénzen mindent meg lehet vásárolni!" Hiába mondjuk az ellenkezőket, nem érezzük és nem szavunk szerint rendezzük be az életünket. Mondjuk: az önzetlenség a legszebb erény s a kecske és a róka ezópusi meséjét jászuk a valóságban: más hátán egymásnak, hogy hasznot lássunk a 'tfs kárából. Aki tettekkel is vallja a krisztusi erényeket, azt bo'ondnak csúfolja a világ, a z élet értéke nem a tiszta szív, de a földi boldogulás. Pedig száz éve éppen, hegy a nevelés nagy reformátora, a modern pedagógia atyamestere, a mai tanítási-rend Ionforrása lehunyta jóságos szemek A kor -~- külszínben — Pestalozzi kora, az ő általa elvetett mag szökött sudárba a világ négv táján, mindenütt, de a hatalma! rendszerfák meddő szóvirágokat teremnek, melyeknek nem érik gyümölcse. & Pestalozzi János Henrik 1.746 január 12-én született Zürichben, öt éves korában elveszítette apját, ki seborvos volt. Halálos ágyán megkérte Schmidt Barbara nevű cselédjét, ne hagyja el árván maradt csa’ádját s az egyszerű paraszílány haláláig hűen kitartott Ígérete mellett. Valószínű, hogy ez a megható hűség, melyet Pestaiozaí még 80 éves korában is dicsőit, mély nyomot hagyott a lelkében. Pestalozzi apjától örökölte a gondatlanságát gazdasági természetű dolgokban s anyjától „a legjobb anyától" a lelki nemességet. A lelki mélység, a soha meg nem roppanó nagy emberszeretet, mely két krisztusi erény végig kiséri a Mestert egész életén, jó és balnapjaiban, anyai örökség. „Nem akarok mást, mint a szivemet föláldozni a világért s oly embereket nevelni, akik színién erre és semmi másra nem törekszenek". — És ez nem üres sző Pestalozzinál, ez egész életműködésének tettes valósága. Az áldozatosság, az önmegtagadás igazi nagy lelkek sajátja lehet csak. A nagy lelkek titka az egyoldalúság, mert a természet adományai közül egyet fejlesztenek ki magukban bámulatkeltővé, szinte hihetetlenné. Ez a nagy, lelket átható szeretet volt Pestalozzi végzete, de szerencséje is, szerencséje abban, hogy tökéletes volt. Mert minden bajt, minden szerencsétlenséget, gúnyt, üldöztetést ez hozott az életébe, de ugyanez segítette ki az élet vá'ságaibó! is. Ami bajba sodorta, az volt a megváltója is s többször megállóit, ezétdult élete a szeretet örök forrásából merített erőt az újrakezdéshez. Ismerte ezt az erényét s bizott benne: „Ezren és ezren járnak az életben, mint a természet alkotásai, megromlanak az érzéki élvezetekben és nem akarnak többet. Tízezrével görnyednek az emberek a hivatásuk terhe alatt, ~■ legyen az tü, rőf, vagy korona, — e nem akarnak többet. Egy embert ismerek, — Írja tovább magáról, — aki többet akart: Benne az ártatlanság gyönyörűsége élt és az emberekbe vetett hit, amit oly kevés halandó ismer. A szive barátságra volt teremtve, a szeretet volt a természete és a hűség a legbensöbb hajlandósága". Az igy diszponált lélek könnyen meglátta az emberiség baját a nép szellemi ós lelki szegénységében s hogy segítsen a bajon, szegény gyermekek számára gazdasági és ipariskolát alapított Neuhofban. Am nem volt üzletember s a vállalkozása összeomlott, talán az iskola alapelve is részes volt ebben, mert Pestalozzi a testi munkával együtt a lélek képzését is egybekötötte. Az első sorscsapás; a szegényeken akart segíteni s maga lett koldussá, ráment a nagy tanulságra maga és hűséges élettársának minden vagyona. Ily szegényen, csalódva, de elveiben meg nem csalatkozva irta meg „Leinhard ée Gertrud" cimü népszerű pedagógiai könyvét, mely egy csapásra ismertté tette nevét s melynek jövedelme legalább a száraz kenyeret biztosította neki. A lelki nyomort anyagi nyomor is tetézte, a franciák borzalmas hadjárata Unterwaldenen át. Pestalozzi az első kísérletének kudarca után Standban árvaházat alapított Csodát müveit ebben az intézményben, emberfölötti odaadással, fáradhatatlan xnunkahészséggel- „Meg voltam győződve, hogy a szivem a gyermekeim lelkiállapotát oly hamar megváltoztatja, mint a tavaszi napfény a téli, fagyos földet Reggeltől estig, teljesen magamra hagyatva, közlük voltam, ami jé testüket, lelkűket érte, a kezemből származott És nem olvasztotta még le a tavaszi nap a hegyekről a havat s az én gyermekeimre rá sem lehetett ismerni .. Az újra föllángoló francia—osztrák bábom megsemmisül a. gyönyörűen Induló müvet, az iskolát kórháznak foglalják le, az árvákat szélnek eresztik. Csalódottan fog vándorbolot, Burgdorí- b»n kezdi el újra munkáját, ahol végre sikerül fölhívnia, magára a kormány figyelmét e megkapja tán intézetül a burgdorfi várat. Az intézet oly nagy hírre tesz szert, hogy messze földről jönnek hozzá nem csak gyermekek, de felnőttek is tanítást tanulni. Itt írja meg legfontosabb pedagógiai müvét: „Hogy tanítja Gertrüd a gyermekeit?" Az ayáknak szól e mü s alapelve ez: „A gyermek első tanítása sohase szóljon a fejhez, sose legyen az étrelém dolga! Legyen az örökké a szív ügye, az anya dolga!" Csak egy politikai változás, egy kormányválság kellett hozzá s Pestalozzi újra vándorútra kelhet.. Am most már nem volt Pestalozzi a neu- hofi „árvák bolondja" —, több város versengett azért, hogy falai közt otthont és munkateret nyújtson neki. A berni kormány is belátta hibáját, uj épületet utalt ki számára, de a Mester a Neuenburgt tó partján fekvő Iffersen városka és fürdőhely számára restaurált várába költözött. Az intézet híre csakhamar világgá szállt, minden országból többen fölkeresték, hogy a tanítás uj módszerét tanulmányozzák. Magyarországról Brunswick Teréz, Eszterházy grófnők, VAradi Szabó János ft többen keresték föl Pes- talozzit s hozták haza magukkal a nevelés uj eszméit. Itt érte eszméinek diadala közben a legnagyobb csapás, áldott lelkű feleségének s az intézet gyermekei igazi anyjának halála. Még hordozta tovább az élet jármát, de a legnemesebb él étel vét, a megértő szereidet legközvetlenebb környezetébe se tudta beo’tani, a tandótársaí körében föltámadt civóds elveüe kedvét a további numká’ó! s „nvn'ha az életétől is elbúcsúznék", -- oly nehéz szívvel hagyta el Iffersen? s ment vissza első életállomásán^k helyére, Neuhofba. Itt halt meg ezelőtt száz évvel, 1827. február 17-én az az ember, akinél jobb tanítványa Jézusnak. sohasem volt. & Pestalozzi didaktikai és pedagógiai elveit a természetes gyógymódhoz lehetne hasonlítani az orvostudományban. A nevelés célja — szerinte — az emberben élő természeti erők kifejtése, ö volt tehát a mai dikdaktikai ideál: az egyéni oktatás-nevelés első hangoztatéja. Ha semmit mást nem újított volna az iskolai nevelés-oktatás módszerén, ez az egy elv is biztosítaná örökké helyét a nevelés-történetben. Ezt át is vette az egész világ pedagógiája s mindenütt a föld kerekségén igyekeznek megvalósítani ' az elvet, ebben az egyben Pestalozzi működése valóban határkőnek mondható. Azonban emellett a Pestalozzi működésének lelke, szellemének nemesebb része, a szeretet tana elveszett az emberiség számára, vágj' legalább is a halála ő‘a elmúlt egy évszázad alatt nem tudta leolvasztani az emberek leikéről a közöny, a gyűlölet jégkéregét. Hiába olvasták és olvassák ma is halhatatlan müveit, hiába vitték szét zarándok lelkek s a betűk tanítását a világ négy tája felé, a család, az iskola, a társadalom, az állam nem váltotta sehol tettre a világot megválté szeretet-eszmét. A szeretet bátorsága ma is hiányzik a lelkikből. Az emberiség adósa maradt Pestalozzi szellemének, bár tarianá kötelességének beváltani ezt a száz éves váltót mos’, a minden müveit nemzet körében megtartandó jubileumi ünnepségek nyomán, melyeknek az lenne a kövességük. hogy Posta'ozzi tanításának nem megvalósult részéről Írjanak, beszéljenek az emberek, de arról, ami kell és ami nincs meg, ami életprogramjának legnemesebb része volt. Amíg minden ember nem vallja éppen oly igazul, őszi n tán azt, amit | Pes’alozzi vallott: „A szívom a mindenem, hálában, szemeteiben és hűségben odaadni magamat másért: ez az egyedü’i dolog, amire képes va- srvokl" — addig nem lehet boldog az ember í élete a földön. f—nf—). Á fehérvári püspöki palotából a római kolostor cellájába készül visszavonulni a jubiláns erdélyi püspök Majláth püspök egyetlen bűne, hogy szereti nemzetét — A kisebbségi sors kálváriája alatt a kereszt tövében roskadt össze Kolozsvár, március 1. j Egy sziget a zavaros, kavargó hullámok kö-! zött, amely szilárdan állja a körülötte tomboló viharokat. Mailáíb Gusztáv erdélyi püspök egész élete nyitott könyv. Szelíd, gyermekkedélyü lénye olyan, mint egy puha fészek, amelyben meleg és védett menedéket talál mindenki, áld as élet rejtett örvényeinek veszedelmei elől hozzá menekül. Krisztus szolgája * XX- században, akinek életmódja, az emberek és az egész életnek rendeltetéséről való felfogása az őskeresztények naiv ártatlanságát tükrözi vissza. Tiszta tüköriap, amelynek sima lapját nem felkőzik be emberi szenvedélyek, gyűlölködések rut foltjai. Egész élete a tévedések és bűnök megbocsátásában és az evangéliumi hit legszebb erényének tündöklésében; az alamizsnálkodásban telt el. ő az elhivatott lelki- pásztor ritka típusa, akiről nem a hierarchikus rangbéli magasságnak, nem a püspöki pásztorbot rubin és smaragd ékköveinek kápráztató ragyogása, hanem a jóság fénye árad. Mailáth Gusztáv nem politizál. Egész élete Krisztus igaz követésének gyakorlati lényeiben merült ki. Oltár, gyóntatószék, betegek szenvedésektől terhes ágyai között osztotta meg tevékeny életét. Amit ez irgalmas cselekedeteik között az idő még meghagyott számára, azt az emberiség palántáinak és csemetefáinak, a gyermekek és ifjak nevelésére, irányítására, az emberszeretet kultuszának a szivekbe való elültetésére fordította. És mégis a politika ármányos mesterkedései helyeznek mindig utjának elébe rejtett aknákat és csapdákat. Egyetlen bűne az, hogy szereti nemzetét. Mailáth püspük inkább fizikailag, mint lelkileg fáradt el abban a harcban ,amelyben csak engesztelhetetlen ellenei forgatják ellene a fegyvert, mert hiszen ő csak az igazság és szeretet keresztjét tudja magasra felemelni az ellene fordított gyanakvások ostromában. Az utóbbi időkben komoly formában indultak meg azok a hírek, hogy Mailáth püspök elvonul az erdélyi katolicizmus hitbéli tartományának vezetői polcáról, hogy átadja az elromlott várat olyan kezekbe, amelynek elszánt harcossága vissza tudja utasítani a támadásokat. Nem főpásztori kötelessége és felelőssége, hanem a politika csúnya cselszövései elől akar menekülni egy római kolostor zavartalan nyugalmába. Van valami tragikus ebben a sorsban, megválni a családfőnek a család tagjaitól, akiknek boldogulásáért, etikai fejlődéséért, a rosszindulatok fáradhatatlan nyesegetéeéért fűtötte át a munka és cselekvés ideálbmusa eu” hosszú életen keresztül. A kertász ott akarja hagyni életművét, önmagát feláldozza, más tájakra költözik, csakhogy megmentse nagy gonddal ápolt virágágyait. Az internált epyhdzfejedelem Az üldözés korszaka akkor kezdődött el, amikor a nagy történelmi változás uj országhatárt rajzolt fel Erdély mappájára. A főpásztort, aki csak lelikí ügyekkel foglalkozik, olyan veszedelmes embernek deklarálták, hogy szabad mozgását. Is megkötötték. A fogoly szerepen édes keveset enyhített az a körülmény, hogy börtöne egyszersmind a saját otthona volt, mert hiszen elszakították, kínai falakat emeltek igazi országától: híveinek leikétől. És Mailáth püspök szelíd belenyugvással tűrte a fogság napjait és várta a szabadító időt, amely hidat épít közte, lelki és fajtestvérei közölt. Majdnem nyolc hónapig tartott a száműzetés korszaka. De Mailáth püspök ekkor sem töltötte el életét az elzártkozottság szigorú várában egyedül, mert hívei messze földről elzarándokoltak jé pásztorukhoz, hogy zsolosmás szavait hallhassák, erőt és reménységet merítsenek megingathatatlan bitéből. Kálváriajárds az iskoláért De Mailáth Gusztáv magyarságából sohasem csinált pajzsveregető- kacagányos kultuszt. Legfeljebb azt vethetik szemére, hogy szeme fényéért, az iskoláinak életééri: tűzbe ment, talán még az életét is feláldozta volna. A törékeny fizikumú főpásztor hányszor töltötte az éjszakát Bukarest éa Gyulafehérvár között egy hideg vasúti fülkében szorongva, csakhogy nemes és szelíd fellépésével jobb és humánusabb belátásra serkentse a kormányköröket. Szelíd és jóságos szemeiben sohasem villant fel a türelmetlenség parazsa, amikor napokig ácsorgott és várt kihallgatásra az audienciázók százainak tömegében, a miniszteri előszobákban. Tűrte a megaláztatásokat az az ember, akinek megszentelt gyűrűjét államfők csókolták meg hódolattal. Hol keressük meg Gusztáv püspök egyéniségében azt a gazdag folyamot, amelyben minden szeretet beletorkollik? Mi az oka annak, hogy Mailáth Gusztávot felekezeti különbség nélkül mindenki olyan mély tisztelettel és szeretettel veszi kürül? Az egész élete ad választ erre a kérdésre. Mailáth Gusztáv nemcsak a püspöki jövedelmét, hanem magánvagyonát is a szegényeknek áldozta föl. A hiúságnak emlékére nem emelt nagy intézményeket, ő kezével osztotta ki az alamizsnát, püspök őseinek hasonmása a szűkölködő között. Gyakran legszűkebb környezetének kellett torlaszt emelni, hogy az adakozás szenvedélye a végsőkig ki ne merítse anyagi tehetségét. Mailáth püspök Jiai“ Ha voltak csüggedt pillanatai és a jelen elkeserítette, mindig megvigasztalta és uj erőt adott neki a jövőt Ígérő ifjúsági A gyulafehérvári Alma Maternek jóságos édes atyja, ő valóra váltotta az igét: Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa". Ha fáradt volt, az Ifjúság tiszta légköre felvillanyozta. Úgy szerette őket, mintha saját gyermekei lettek volna. Féltőn vigyázta és vigyázza minden lépésűket. Nem lett soha különbséget keresztény és zsidó diák között Ha „fiai" kiléptek az életbe és messze elkalandoztak tőle, az elsodrott életsorsokat figyelte, támogatta s a pályájuk elé tornyosuló akadályokat elhárította. Nem kórt tőlük ezért egyebet, mint azt, hogy férfiak módjára kiizdjék meg az életet, szeressék egymást, maradjanak becsületesek, nehogy szégyent hozzanak a* ősi scolára. i Mindenkit érdekel az adóreform, mely uj alapokra helyezi az adózást és uj eljárási módokat léptet majd életbe. A Magyar Nemzeti Párt az adóreform törvényének megszavazása utón kiadja könyvalakban az adóreform népszerű ismertetéséi Akik a könyvre igényt tartanak, jelentsék be szükségletüket a Prágai Magyar Hírlap kiadó- hivatalánál, Praha II., Panská 12., III. . Az árát a Magyar Nemzeti Párt az önköltségi árnak megfelelően szabja meg. Egy ebéd Mailálh püspök asztalánál A múlt nyáron meglátogattam az ősi fészekben, Fehérvár történeti várában. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy ebédre ülhettem le asztalához. A szerzetesi egyszerűséggel berendezett körives mennyezetű kis ebédlőben terítettek tizenegjnink számára. A kegyelmes ur meleg csengésű hangján felcsendül a déli imádság. A királyok ebédjének etikettszabályai közé tartozik, hogy a vendégeknek csak abból az ételből szabad vénülök, amiből a fejedelem már vett A gyulafehérvári egyházfejedelera asztalánál megfordítva történik. Az ebédnek volt egy emlékezetes, kedves epizódja. Az egyik kanonok gyengélkedett és szobájában fogyasztotta el az ebédet. A püspök asztalánál nem maradhat hely üresen. Kedve3 és megható szokást honosított meg. Ha valaki véletlenül hiányzik az asztalnál, akkor a püspök gyorsan kerestet valakit s akár az utcán fogják meg a legelső embert, egy-egy diákot, vagy más szegény halandót, azt ülteti az üresen maradt teríték elé. .ékkor egy poéta hajlandóságú diákja, Bányai László volt a szerencsés, aki az üresen maradt helyet betöltötte. Mailáth Gusztáv figyelmes házigazda, ö maga á]l fel néha iosztani egy-egy jő falatot vendégeinek. Sőt egyik vendégét, egy vak papot teljesen 5 szolgált ki. A legjobb falatokat rakja tányérjára, A „Parasztbecsület'1 interme&sója a szent falak közölt Ebéd után a kápolnában ima. Azután vendégszerető nyájassággal vezet végig belső otthonában- A termeket elhalt püspökök arcképei díszítik. A nagyterem egyik sarkában egy 1400-ből való muzeális értékű szárnyas oltár. Ugyanitt van a püspök édesanyjának finom miniatűrje. Megmutatja téli lakosztályát. Egyszerű mesteremberek puritán ízlésű bútorai. Az ágy fölött középkori remek Krisztus-festmény. A sarokban egy régi harmoniura- Kérésünkre leül eléje és játszani kezd. Mintha Van Eyk-nek szentképe elevenedne meg. Finom vonalú arca átszellemül s a hannonium rejtett sípjaiból felbugnak a „Pa- rasztbecsület" intermezzéjának akkordjai Jogásznak indult és Krisztus szolgája lett —• Megenged egy kérdést Kegyelmes uram. Nagyon érdekel, hogy saját elhatározásából, vagy szülői akaratra választotta pályáját? A gyermekszelid arc elborul. — Az édes atyám akkor mór nem élt, — mondja halk rezignáciőval. Behunyja szemeit, idézi magában az emlékeket. Először jogásznak készültem, egy évig a berlini egyetemen jogot hallgattam, de a következő évben már tudtam, hogy pap leszek, amire gyermekkorom éta hajlamot és hivatást éreztem. Az édes anyám nagjrnn megörült, amikor közöltem vele elhatározásomat. * Október hetedikén lesz negyvenedik évfordulója Majláth pappá szentelésének s pár héttel ezelőtt volt harminc éve, hogy I, Ferenc József az alig 33 éves akkori komáromi plébánost a beteg Lőnhárt erdélyi püspök mellé utódlási joggal segédpüspökké nevezte ki. Ugj'anezen évben, június 28-án Lőnhárt elhalt és a fiatal főpap elfoglalta Erdély püspöki székét s a sok évszázados gyulafehérvári katedrális küszöbét nem lépte még át Maj'.áthnál nemesebb, buzgóbb, hivatottabh főpap.4 keresztfához megyek ... Budapesten, 1923 nyarán misét mondott a Majláth-palota házikápolnájában. Mise után, szokása szerint, rövid kis beszédet intézett a jelsn- levőkhöz. Szavait így végezte: — Imádkozzanak az én kedves püspök testvéremért, Fischer-Colbrie Ágostonért, aki utolsó óráit éli és imádkozzatok értem, hogy az Isten óvjon meg a csüggedéstől, a kétségbeeséstől akkor, amikor egész életem munkáját rombadőlni látom. Befordult az oltárhoz, leroskadt imas’,.-molyára, kezeibe temette a fájdalomtól, megrendüléstől megviselt arcát s mi oíüsvől;, erdélyiek, sohasem láttuk, sohasem éreztük £ Magyar Kai. varia égbekiáltó szörnyűségeit elv mélyen, oly' raegrázóan, mint akkor. — Újabb földcsuszamlás Nizza mellett- Parisból jelentik: Nizzai jelentések szerint Roquébil- liér-o községben, Nizza közelében, ahol egy hónappal ezelőtt már nagyobb méretű földcsuszamlások voltak, vasárnap éjjel egy újabb csuszamlá-s következtében beomlott a polgármesteri hivatal é* a kórház egy része. Több ember a romok alatt, halálát lelte. Mivel újabb földcsuszamlások várhatók, a kerület pceíekpisa elrendelte a község kiürítését.
