Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-10 / 33. (1367.) szám

1927 február 10, csütörtök. H közigazgatási reformjavaslat iából a minisztertanács elé kerül A kormánypártok Is lényeges módosításokét javasolnak _ A szo­cialisták éles harcot helyeznek kilátásba a reform ellen — A kor­mánynak biztosítandó tagklnevezésl jog komoly politikai veszélyeket rejt magában Prága, február 9. A közigazgatási reform­ról szóló kormányjavaslat, amint már lapunk tegnapi számában is jelentettük, magának a kormánynak is igen sok nehézséget okoz- A javaslat anyaga ugyanis nagyon terjedelmes, ami pedig tartalmi részét illeti, még az egyes kormánypártok is meggon­dolás tárgyává tették, hogy a javaslatot el­fogadják-e mai formájában. rA közigazgatási reform nemcsak az ország közigazgatását változtatja meg gyökeresen, ha­nem igen fontos gadasági érdekeket is érint azáltal, hogy az uj kerületi beosztás következ­tében városokat megfosztanának székhelyjel­legüktől. A kormányban levő német aktivista pár­tok helyzete is igen kényes, mert tekintetbe kell venniök a reform nem­zetpolitikai hatását. A német aktivista pártok tegnap közös tanács­kozáson vitatták meg a kérdést A tanácskozá­son Mayr-Harting dr. igazságügyminiszter is jelen volt Általáros a vélemény, hogy a reformterven a kormány lényeges vál­tozásokat lesz kénytelen eszközölni és a minisztertanács a holnapi nap folyamán újból tárgyalni fogja a javaslatot. A cseh pártok közül a nemzeti szocialis­ták és a szociáldemokraták a legélesebb har­cot jelentik be a készülő reform ellen. Az utóbbiak a rémet szociáldemokratákkal közö­sen állapítják meg a követendő harcmodort. A cseh néppárt Is lényeges módosításokat követel A cseh néppárt végrehajtóbizottsága ugyancsak foglalkozott a reformmal és ez al­kalommal Kárás dr. szenátor rámutat arra, hogy a javaslat mai szövegezésében nem elé­gítheti ki a pártot. A javaslat nem felel meg az autonómia elvének és vét a tradí­ció ellen is azáltal, hogy uj kerületi be­osztást vesz tervbe. Ha a reformot a mai formájában emelnék tör­vényerőre, úgy rövid időn belül módosítani kellene. Erre való tekintettel tehát már most lényeges változtatást kell eszközölni az elabo- rátumon s tekintetbe kell venni a szocialista ellenzéki pártok kritikáit, amennyiben azok a törvényjavaslatot meritorikusan akarják ja­vítani. Kramárék helyeslik a reformot A cseh remzeti demokrata párt a törvény- tervezet mellett foglal állást Lukavszky dr., a képviselőklub elnöke egyik cikkében rámutat arra, hogy a régi osztrák rendszer ma nem fe­lel meg a közigazgatásban. A javaslat az állam megerősítését célozza. Helyes az az alapelv, hogy a polgárság a közigazgatásban aktiv részt vegyen és arra befolyást gyakorolhasson. A polgárság az autonóm testületek és az állami közgazgatási szervek egységesítésével ezeu- tul beleszólnak az általános közigazgatásba, sőt olyan hatóságok munkájába is, amelyek még nincsenek alávetve a parlament ellenőr­zésének. A nemzeti demokrata párt már 1920-ban állást foglalt a megyerendszer ellen s azóta is hat éves harcot folytatott főleg az ellen, hogy német megyéket alakítsanak. Lu­kavszky szerint a szlovenszkói megyék sem fe­lelnek meg a gazdasági és politikai érdekek­nek (?). A Bohémra újabb éies kritikája Míg a politikai pártok fontos tanácskozáso­kat folytatnak a reformról, addig az újságok is igen élénken foglalkoznak ezzei a problémával. A legélesebb állásfoglalást a Bohémia mai ve­zércikkében közli ugyanazon cikkíró tollából, aki a tegnapi számban kimutatta, hogy a készülő közigazgatási reform ellentmond a kisebbségi és a saint-germaini szerződéseknek. A lap ma főleg a tervezet azon részével foglalkozik, amely a kormányt felhatalmazza a képviselőtestületi tagok egy harmadának kinevezésére. Rámutat ar­ra, hogy milyen büszkék voltak eddig a cseh pár­tok liberális választási törvényükre, amely sze­rintük példátlan volt egész Európában. És most egyszerre meg akarják változtatni ezt a törvényt és a jövő országos és kerületi képviselőtestületi tagok egyharmadát a kormány akarja kinevezni. ellenkezik a sokat hirdetett demokráciával. A fcvaslat ugyan azzal akarja igazolni ezt az ’níéz- *jdést, hogy az országrészek közigazgatásában ^tkemberek is vegyenek részt. A kormány tehát A kinevezéseket a nyilvános testület meghallga­tásával kívánja gyakorolni.. Do miért nem akar­ják a választást rábízni magukra a korpo­rációkra? Mennyivel kívánatosabb és alkotmányo­sabb lenne, ha as iparkamarák, főisko­lák, üfjyvédi és orvosi kamarák maguk választanák meg képviselői esi ül éti tag­jaikat. De ha már kinevezésről van szó, ugv elsősorban a pártok fölött álló köztársasági elnök részére kellene biztosítani ezt a hatalmi előjogot, mert a kormányváltozásoknál valószínűleg min- ] den egyes uj kormány élni fog ezen jogával, i feloszlatja az országos és járási képviselőtestüle- j teket, hogy újabb kinevezésekkel megerősítse j befolyását és gyöngítse az ellenzéket. A kinevezés állítólag azt a célt is akarja szol- ! gálni, hogy a köz:gazgatásba belevonja a szak- j embereket. De vájjon mi biztosit afelől, — kér- : di a Bohemia, — nem fog-e a mai vagy egy másik kor­mány visszaélni a kinevezési jogával, hogy a saját pártembereit szaktudásukra való tekintet nélkül befolyásos helyekre ültesse. Ép­pen ezért a demokratikus köztársaságban most ké­szülő törvényjavaslat, nemcsak a demo­kráciára mér halálos sebet, hanem me­rénylet az erkölcs ellen is és sokkal veszélyesebb, mint a felsőházi tagok kinevezésének joga, amelyért az uralkodók csak a történelem előtt felelnek. A HadikSIctönpanama légül abb szenzációsa: Franké exminlszfter is a vádlottak padiéra kerül? Az állam 94 miil ó korona kártérítést követel a cseh nemzeti szocialista Sandától és társaitól — A pénzügyminisztérium ál­talános revíziót tartott Prága takarékpénz áraiban —A bíróság még egy nemzeti szocialista szenátor kiadatását kéri Prága, február 9. A pénzügyminiszté­rium a prágai törvényszék kérelmére Prága különböző takarékpénztáraiban általános revíziót, rendelt el. mert az utóbbi időben le­leplezett hadikölcsönpanamák arra engedtek következtetni, hosrv a evanubahozo flakon kivül több pénzintézet is foglalkozott le nem bélyegzett hadikölcsönkötvények becserélésé­vel. A revízió általánosságban negativ ered­ménnyel végződött s csupán egy kis pénzintézetben állapítottak meg szabálytalanságokat. A vizsgálatot e pénzintézet ellen megin­dították. Ugyancsak a bíróság rendeletére felbe­csülték a nemzeti szocialista hadikölcsön- manipulációval kapcsolatosan Salda. Groh Solc magánvagyonának értékét. Grohnál arra a meglepő eredményre ve­zetett ez a vizsgálat — írja a Károd, - hogy a köztársaságban sem ingó, sem in­gatlan vagyona nincsen, sőt még letechi villája sem az övé... Salda vagyona egyrészt a Melantrich lap- és könyvkiadóvállalatban fekszik, mert a részvények egy harmadának Salda a tulajdo­nosa. azonkívül van még egy nagy villája és telke is. Solc szenátor és pártfőtitkár magán- vagyonát most Írják össze. A három nemzeti szocialista vezér va­gyonának felbecslése a hadikölcsönök becserélésénél elkövetett állami károk megtérítése érdekében történik. A három ember összesen 104 millió ko­ronáért cserélt be hadikölosönöket s az 1920. évi 417. számú törvény értelmé­ben a tetteseknek a 104 millió korona 75 százalékát kell visszatériteniök az állam­nak, vagyis kereken 78 milliót és ennek 4 évi kamatja fejében további 16 milliót, tehát összesen 94 millió koronát. Minthogy Saldáék vagyona összesen nem tesz ki ennvit. szükséges lesz — folytatja a Národ — oda is nyúlni, ahol a becserélés nyereségét kamatoztatták, azaz a nemzeti szo­cialista nvomdavállalatokhoz. Tény az, hogy Salda a Melantrich-vállalatot ezen „kölcsön­pénzekből fejlesztette Prága egyik leghatal­masabb lapvállalatává. A prágai biróság még egy nemzeti szocialista szenátor és egy képviselő kiadatását fogja a házol- nökségtöl kélni. A nemzeti szocialista képviselő állítólag a párt egyik vezetőembere, aki a régebbi kormányokban igen fontos miniszteri tárcát töltött be. Értesülésünk szerint ez a titokzatos személy nem más, mint a párt parlamenti klubjának elnöke, a többszörös exmimiszter, Franké Emil dr. Stresemann és egy ál-Stresemann a Riviérán A német külügyminiszter ma Franciaország legnépszerűbb alakja — Zarándok-ás SanRemo felé — A riviérai,fontos* tanácskozásokról szó­ló hírek csak a szállodák reklámjai — Mindenki „világtörténelmet** vár Páris, február 9. Stresemann német külügyminiszter a Reuter-ügynökség szerint tegnap este a francia Riviérán fekvő San Roméba érkezett. A miniszter az újságírók­nak kijelentette, hogy három hétig a tenger­parton szándékozik maradni, de ez idő alatt nem foglalkozik politikával s szabadságát tisztán az üdülésnek szenteli. E határozott kijelentés és a berlini cá­folatok dacára a francia lapok még mindig a legközelebbi Briand—Strese­mann találkozóról Írnak. Hasábokon keresztül fejtegetik a közeli összejöve­tel programját és azokat az eredménye­ket, melyeket a két államféríiu uj, ba­rátságos és kedélyes megbeszélése hozni fog. Megállapítható, hogy az ellenőrzés megszün­tetése és a német jobboldali orientáció a francia közvélemény hangulatát nem befo­lyásolta s ez a lehető legjobb, vagyis feltét­lenül bizakodó. A német polgári koalíció jó­formán ellenkező hatást ért el Párisban, mint ahogy általában várták. A nemzeti párt kormáuybavonását min­denki Stresemann uj nagy győzelmének tekinti és ama tény bizonyságának, hogy a birodalomban a reváns politikája tűnőben van, mert a konzervatív és monarchista elemek is hozzáidomultak már a köztársasági vagy locarnói poli­tikához. Stresemann a német nemzetiek kormányba- léptetésével megmutatta a világnak, hogy a birodalomban immár mindenki mögötte áll. Franciaországban igy fogják föl a helyzetet s nagyon meg vannak elégedve a dolgok ilyen állásával. Az ellenőrzés megszüntetése is kedvezően hatott. Németország az utolsó napon sokat engedett, beleegyezett a keleti erődök lerombolásába s az eredmény oly kedvező volt, hogy még a lengyel kormány is kifejezte megelégedését Párisban. Pedig ebben a nagyfokú engedékenységben már része volt az éppen kormányra került né­met nemzetieknek is, úgy hogy ezt az ered­ményt szintén igen örvendetesnek látják Pa­risban. Az optimizmus nagy, a németbarát­ság tart s különösen Stresemann az, akit a franciák őszinte csodálattal vesznek körül. A „Bismark-utód** a francia szenzációéhség középpontjában A nagy sportemberek, a híres színésznők és az amerikai doUárkirályok mellett ma kétségtele­nül Stresemann Franciaország legnépszerűbb alakja. Arra a hírre, hogy a német külügyminiszter, „Bismarck nagyszerű utodja“, mint a jobboldali Bainville mondotta, Franciaországba jön és három hétig a Riviérán marad, valóságos nép­vándorlás indult Parisból San Remo felé. Mindenki, aki tartja magát valamire Franciaor­szágban, látni akarj3 a robusztus és örökké jó­kedvű német minisztert s esetleg ott akar lenni abban a pillanatban, amikor Briand és Stresemann, a két hagyományos európai barát, akiket vala­mennyi európai előlap jóformán mint ikertestvé­reket kezel, újra kezet nyújtanak egymásnak, újra elüldögélnek egy kis hotel teraszán, újra közös kirándulásokat tesznek, vagy órák hosszat sétálnak együtt a partokon, mint Locarnóban. Tboiryban, vagy Geofben tették. Senki sem akarja elmulasz­tani hogy ne legyen ott az uj világtörténelmi je­lentőségű Thoiryná'1 Ez* a szenzáoióbangulatot és népszerűséget a lapok mesterségesen növelik. Mintha a legközelebbi riviérai államifériiutnlálko- zásról 6zóló hirek kizárólag a délírancia szállóiu- lajdonosok reklámcéljaira íródtak volna, oly ked­vező hatásuk van a riviérai idegenforgalom felien-' d Résére. A Quai d'Orsay, meg a WiLhelmsírasse hiába cáfol, hiába jelenti ki maga Stresemann is, hogy gyógyulni, üdülni, neon pedig világtörténel­met csinálni jött a franciaországi lapok konokul fen* ártják azt az á Ilii ást, hogy a Riviérán ■ ifimét világtörténelmi jelentőségű találkozó készül. Mussolini is eljön, a rendőrség már minden előkészületet megtett, Chamberlain yaehtját, a hires Delphint, állítólag már tatarozzák a portsmouthi kikötőben, csakhamar Bon**? is megjelenik a láthatáron s az egész locarnói társaság a riviérai nyaralók szórakoztatásának céljából nemsokára ismét megkezdi hagyomá­nyos fürdői tanácskozásait. Mussolinit mindenki látni akarja, Streeemnnsst máris látják s a hideg Chamberlain, meg a tüzes Briand szántén esedékesek. A berlini Braun ur mulatságos Stresemann-h’sfcr’a ja Hogy mennyire elhatalmasodott a Sliresemenn- láz DóMranCiaországtan, arra végtelen jellemző a kővetkező Nizzában megtörtént eset: Tegnap dél­után a Beaulieau-szsállodá.ban a portás titokzatos arccal jelentette a hallban ülő egyik körianvert párisi újságírónak: — Stresemann ur néhány perccel ezelőtt meg­érkezett. Egy óra múlva az egész város megtudta, hogy itt van Európa legdédélgetettebb és légosodáltahb külügymlniszte re. Az emberek abbahagyták a tenniszt. kikötöt­ték csónakjaikat, elfeledkeztek az ötórai teáról s a Beaulieau-Szálloda körül valóságos nép- osődület támadt. A várakozó tömeg előtt tény­leg megjelent egy kövér és mosolygó or, aki németül beszélt kísérőihez és feltűnően hason­lított a berlini külügyminiszterhez. A fényképezőgépek pergőtüze megindult, nz új­ságírók pedig hagyományos harcmodorukkal ro- hamlápésben közeledtek a kövér ur felé, rád nny- nyiban is hasonlatos Volt a külügymimlszíterbez, hogy kétségbeesetten védekezett, az újságírók tá­madási ellen s mosolyogva ugyan, de nyomatékos eréllyel kijelent ette, hogy nem adhat interjút. Amikor a német ur visszatért a szállóba, a rejtel­mesen mosolygó hoteligszgató máT nem az előbb bérelt másodikemelefi szobákba vezette, hanem az első emelet legszebb lakosztályába, amely csak kiváló vendégeknek van fentartva. Hiába tilteko­zott az „inkognitóját" srivoruan megőrizni látszó német ur, az igazgató csak moso’ygok, csak ud­varias volt, de ,mindent tudott'* és nem engedett. Lentről pedig felhallatszott az interjút követelő nép csata ordítása. Végre is, mit volt mit tennie a körülzárt és ostromolt „Streeemannak", diplomáciai érintke­zésbe lépett a kint lévő tömeggel és magához ké­rette az újságíróikat- Ezek lelkesen, diadalmasan és megíhitetve jelentek meg a ragyogó lakosztály legszebb termiében. Rövid várakozás után a szom­széd szobából méltóságteljesen kijött az idegen ur, aki tényleg szakasztott olyan volt, mint ahogy a jellegzetes fejű Stresemnnnt a fényképek ábrázol­ják. Az újságírók izgatottan hajlongtak, hegyezték ceruzáikat, az idegen pedig „szokott mosolyával é« bonbomiájava 1“ megszólalt: — Kedves uraim! Braun berlini banki gazgntó vagyok! Nem csodálkozom, hogy Strescmanraik néztek, hisz már több százszor összetévesztettek nagy külügyminiszterünkkel. Szakértők mondják, hogy két oly hasonlatos ember, mint Sfrescmann és én, alig akad a világon. Máskülönben Strese­mann valóban nagy politikus, minden tekintetben osztom nézetét, a Riviérán pedig jól érzem magam. Nagyon szép ország s komoly meggyőződéseim, hogy a német—francia-barátság hamarosan prakti­kus valósággá válik. Volt szerencsém, uraim! A leforrázott újságírók távoztak, de nem hagy­ták abba a dolgot. Ha már csalódtak, legalább csa­lódásukat kürtőitek a világba s a mai francia la­pok tele vannak ezzel a kis epizóddal, amely vég­telenül jellemző Stresemann népszerűségére és a •miniszter riviérai kilátásaira nézve. A nyolcas bizottság elhatározta az építkezési törvény gyors letárgyalását Prága, február 9. A kormánypártok szo­ciálpolitika} nyolcas bizottsága tegnap Dubicky elnökletével Sramek népjóléti miniszter jelen­létében ülést tartott s az építkezési törvényja­vaslat kérdésével foglalkozott A bizottság hosszabb vita után egyhangúlag kimondotta annak szükségességét, hogy a parlament az építkezési mozgalomról szóló törvényt a leg­gyorsabb tempóban intézze el. A terv szerint az építkezési mozgalomról szóló törvényjavas­latot elkülönítik a lakbértörvénytől. Az épít­kezési mozgalomnál az adókönnyítéseken kí­vül még 30—50%-os állami garanciát is fog- nak nyújtani s ebből a célból egy 50 millió ko- rcrás állami építkezési alapot létesítenek. Miiven idő várható? A* erős fagy-terület nyugat felé terjedt ki és a kontinens egy részén helyet engedett a brit száge- tékről érkező melegebb hullámnak. A köztársaság­ban a hőmérséklet átlag 2—4 fokká.! emelkedett és a derült, száraz idő tartott. — IdonrogncZ’s: Félig derült, jobbára száraz, hideg, északnyugati széllel, 3

Next

/
Thumbnails
Contents