Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-10 / 33. (1367.) szám

4

Nllyen k&zlgazgatási reformot kivin a magvar nemzeti párt!

Ssikovszkv Jenő dr, előadása a magyar nemzeti párt lévai pártnapján a helyes közigazgatási reform kÖvete-SményeirőB

— Befejező közlemény —

Ilyen előzmények után vetődött fel a legújabban a közigazgatásnak újból való reformálása.

Az uj közigazgatási rendszert általában tartományi rendszernek nevezik, amely két ön- kormányzati szervet létesit, úgy mint a járási és tartományi gyűlést (képviseletet).

1. Kívánatos lenne, hogy az uj javaslat a tartományi képviseletet nem csak a lokál selfgover- nement-re szorítaná, vagyis nem degradálná- ki- tárólag a végrehajtó hatalom szervévé, hanem részesítené, legalább részben a nációnál selfgovet nement hatáskörében is.

A régi osztrák tartománygyülés hatásköre kiterjedt a mezőgazdasági, kulturális (iskolai és egyházi) ügyekre, valamint a községek és városok igazgatására és igy kívánatos lenne, ba a tartományi képviseleteknek most említett hatásköre, — melyet az alkotmányiévá! 7. §-a megszüntetett — újból visszaállíttassák.

A régi osztrák tartománygyüléseknél fejlettebb hatáskörrel bírt a magyar birodalomban a volt Horvátország, ahol a tartománygyülés hatáskörét egyenesen a törvényhozás is képezte, a bíráskodás, a földmivelés, a kulturális és a belső közigazgatás kérdéseiben és igy a fejlődésnek oda kell tendálnia, hogy az . újonnan alakuló tartományi képviseletek, ha lépésről-lépésre is, ezen hatáskört maguknak kivívják.

2. Kívánatos továbbá-, hogy a reform minél szélesebb körben keresztülvigye a decentralizálást.

Ezalatt azt értjük, hogy a II. fokú hatóságoknak, tehát a tartománygyülés és tartományi köz- igazgatási bizottságnak biztosíttassák az intézkedések önállósága és döntéseik ellen a bíróságoknál (közigazgatási bíróság) lehessen jogorvoslattal élni.

8. Kívánatos, hogy a tartományi és járási képviseletek mint tényleges első- és másodfokú hatóságok az önkormányzati elv lehető legszélesebb érvényesülésével alakuljanak meg. Már eleve óvást emelünk a tagok egy harmadának kinevezése ellen és kívánjuk. hogy a járások olyképtf alakíttassanak meg és kerekít lessenek ki, hogy a szlovenszkói magyar és német kisebbségek mindenütt kellő képviselethez jitssanak és a refonn ne szolgáljon elnemzetienitő célokat

4. Igen fontos, hogy ezen autonóm testületek széles hatáskörrel ruháztassanak fel, hogy igy a végrehajtó hatalomnak minél több mozzanata legyen az önkormányzati elv alapján szervezve.

Nevezetesen:

a) Biztosítandó ezen képviseletek részére a szabályrendelet alkotási joga amellett, hogy a tartománygyü’és a nációnál selfgovern ement már fentebb ismertetett részét gyakoroja.

b) Kívánatos, hogy a képviseletek, ha egyelőre a tisztviselők választását nem is gyakorolnák, de befolyással bírjanak a tisztviselők működésének ellenőrzésére, legyen joguk a tisztviselők ellen indított fegyelmi eljárásban résztvenni, de legalább is azon jog biztosítandó részükre, hogy a törvénytelenül eljáró járási vagy tartományi tisztviselő ellen, hatáskörükben álljon a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelni és annak eredményéről jelentést kérni, esetleg a közígaz- ga.tási bírósághoz is fordulni.

A megyei és tartományi képviseleteknek biztosíttassák az ingerencia az állami tisztviselők által végzett közigazgatás minden ágára, különösen az adóigazgatásra. Értem ezalatt főképp azt, hogy az adökivető bizottságok tagjait, a járási és tartományi képviseletek válasszák, hogy igy az önkormányzat elve az adóigazgatásban is érvényesüljön, ami minden esetre emelne az adómorált.

c) Biztosítandó a képviseletek részére a költségvetési. jog a helyi szükségletek, fedezésére és a tartományi képviseletben a költségvetés meg. szavazása legyen a tartományi elnökkel szemben bizalmi jellegű.

d) Legfontosabb, hogy az autonóm testületek tág körrel ruháztassanak fel a közigizguási intéző mozzanat végzésével. A járási és tartományi képviseleteket igazi önkormányzati 'ártalommal kell megtölteni, ez pedig csak aükir fog megtörténni, ha az állami igazgatás fuakeióit rájuk bízzuk. Tehát nem csupán kulturális és gazdasági, tevékenységet, (amint ez a. nagyzsupák hatásköre volt, vagy éppen a tanácsadás jogát"), hanem adjunk ezeknek a testületeknek valódi joghatóságot, hogy az önkormányzat életképes lehessen.

A konkrét ügyek intézése részint a plenuinban, túlnyomórészt azonban az albizottságokban történjék és e célból kívánatos, hogy úgy a járási, mint a tartományi képviselet tagjainak száma, sza- porittassék, hogy minden funkció elvégzésére hivatott önkormányzati elemek álljanak rendelkezésre, akiknek a szakhivatalnokok csak közegei legyenek, legfeljebb azonban az utóbbiakkal mellérendelt viszonyban legyenek és azok által na májorizákathassanak.

5. A vétójog a. modern demokráciával ellenkezik és igy megszüntetendő.

6. A városok önkormányzatát helyreéllilan- d,óknak tartjuk, különösen fontos, hogy nagy és fejlett kultúrájú városok a járási futela alól felszabaduljanak és az állami jegyzők hatásköre úgy a városokban, mint a községekben megszűntettesxx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal !&rkitva, finom kiállításban, kötve jelent meg * Tapsi füles nyuszika és egyéb csodatörténe- tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető lapunk könyvosztályában.

sék, de legalább a mostariig gyakorolt vétójoguk eltöröltessék.

7. Az önkormányzati kötelezettségek hathatós keresztülvitelére szükséges a szólásszabadság biztosítása. A tartományi gyűlések képviselői, akik

politikai kérdéseket is tárgyalnak, az immunitás jogával is felruházta6sanak.

Ezek azok a főelvek, amelyeknek megvalósítását az eljövendő közigazgatási reformtól várjuk.

Szlovenszkőn megvannak az önkormányzat továbbfejlesztésének a történelmi alapjai, megvan a polgárok alkotmányérzékében és kulturális nívójában az a bázis, amelyre az önkormányzat felépíthető. Az önkormányzat intézményes 'megvalósításának tehát nincs komoly akadálya. De ezt kívánja a szabadság és a demokrácia követelménye is. Mert csak akkor éri el az állam a legmagasabb erkölcsi fokot, ha a polgárokhozta törvényeket maguk a polgárok hajtják végre, vagyis ha úgy a nemzeti, mint a helyi önkormányzat érvényesül.

A trianoni Magyarország és a kisebbségi magyar politika kettős útja

Annyira elemi kérdése az utódállamokban élő kisebbségek sorsa a trianoni magyar társadalomnak, hogy feszítőerejét érezni fogja minden magyar kormány, legyen az liberális vagy konzervatív — Pethő Sándor dr. a „Világostól Trianonig*4 cimü nagy történelmi munka szerzője a szlovenszkói magyarság politikai jövőjéről

Budapest, február 9.

A P. M. H. munkatársának a napokban alkalma volt beszélgetést folytatni Petiiő Sándor dr.-ral. a „v iiágos tói - Tr iára o ni g“ cimü hatalmas történelmi munka illusztris szerzőiével több politikai kérdésről, amelyek közül reánk nézve legnagyobb érdeklődésre bizonyára azt tarthat számot, hogy a magyar- országi politikus és publicista szemével nézve milyennek látják a szlovenszkói magyar- Siásr politikai kialakulását. Pethő SándOT dr. tavaly mén jelent nagy könyvével, a „Világos- íol-Trianooig“ cimü munkájával a történelmi irő oknvomozó és alapos tudásával és tárgyilagosságával, továbbá az irányitő publicista tisztánlátásával mutatott rá az utolsó század Magvarorszagának történelmi fejlődésiére, illetve hanyatlására. Pethő Sándor dr. ezzel a munkájával elismertéin a legkiválóbb magyar publicisták és történetírók soTába emelkedett, akinek szavai súlyosságuknál és tartalmuknál fogva mindig nagy érdeklődést váltanak ki. Pethő Sándor dr. a szlovenszkói magyarság politikai lövőiére vonatkozólag a következőket mondotta:

— Mostani határokra korlátozott magyarországi embernek nagyon nehéz és kényes beleavatkozni abba a küzdelembe, amelyet Szlovenszkő magyar társadalma folytat a maga kulturális és gazdasági állományának megóvásáért. Nekünk csak akkor volna jogunk ezt a küzdelmet bírálni, ha rendelkeznénk azzal a politikai és erkölcsi erővel, hogy a szlovenszkói mgayarságot támogassuk önvédelmi harcában.

Szlovenszkó politikai vezérférliainak feladatuk és kötelességük, hogy megtalálják azokat a célszerű és alkalmas eszközöket. amelyekkel a legnagyobb siker reményében munkálhatták ennek az Önvédelmi küzdelemnek lehetőségeit,

— K öv étkezésiképp nem szólhatok bele, vaiion ellenzéki vagy kormán vtá&nogatő hadállás felel-e meg leginkább a szlovenszkói magyar kisebbség nemzeti érdekeinek.

Ezeknek a politikai vezérférfiaknak kötelességük mérlegelni, vaiion reálpolitikai szempontból melyik íront kecsegtet

a legnagyobb stratégiai kilátással? Ha a taktikai kérdésekben lehetnek is ütköző pontok a. magyar pártok vezérei között, nem lehet vitás az. hogy a legnemesebb intenciók vezetik mindkét frakciót, amikor különböző utakon harcolnak a magyarság művelődési és politikai jktérállo- mányáért

— A magyarság védekezésének teljesen tiszta iogi hátteret biztosit még az a békekötés is, amely a történelmi Magyarországot darabokra tördelte. A sadnt-germaiini békében a nemzetközi jogalkotás védelme alá helyezte a nemzeti kisebbségekei. Olyan bázis ez, amellyel az 1914-es Európa nemzetiségei nem rendelkeztek és mégis, hála a nemzetiségi vezérek ernvedsiflen agiiációjá- nak, sikerült európai kérdést csinálni a nemzetiségi kérdésből, holott az európai kormányok között nem volt vitás, hogy a nemzetiségi kérdés minden országnak saiáflagos belügye. Bizonyos, hogy mihelyt a magvar kormány külpolitikai akció-szabadságának birtokába iut,a legelső lépás. amelyet meg kell tennie, a nemzeti kisebbségek nyelvi, kulturális, gazdasági és politikai szabadságának irányában, illetve népszövetségi garanciájának abszolút biztosítása felé fog történni. Annyira elemi kérdése az utódállamokban élő kisebbségek sorsa a trianoni magvar társadalomnak, hoerv feszitő erejét érezni fogja minden magvar kormány. legyen az ke^zervativ vagv liberális.

—- Addig is. amíg a nemzeti jogegyenlőség felé ilyen lépést tehet a magyar kormánv, a magyar társadalom érzi annak a kötelezettségnek íratlan törvényekbe foglalt parancsolatát, hogy ápolnia kell a faji és kulturális egység gondolatát. Lehetnek mély szakadékok közöttünk .de abban tökéletes egyöntetűség uralkodik a megvár közvéleményben, hogy7 szítsa és ápolja ennek a nemzeti és kulturális összetartozásnak szent tüzel

Áz utolsó felvonás...

A Károly-kérdés megoldás előtt — A politikus Averescu — Egy miniszter szenzációs nyilatkozatai —

Bukarest, február eleje.

A Károly-kérdés a végső 'kifejlődéshez közeledik. A nagy harc egyes fejezetei mint egy izgalmas dráma felvonásai peregnek le egymásután és most ugvlálsziik, elérkeztünk az utolsó felvonáshoz, amely a dráma ölök szabálya szerint megadja a hősnek az elégtételt A főszereplők: Károly román trónörökös és a mindenható Bratianuék pártja.

A nagy harc akkor indult meg, amikór a fiatal trónörökös önállóan kezdett gondolkodni és gondolatait nem rejtette véka alá: nem cgyizben adott alkalmat arra, begy Bratianuék minden kétségei kizáróan tisztában legyenek azzal, hogy Károly trónörökös nem az ö emberük, nem rajongója a liberális pártnak.

A trónörökös belátta, hogy az ország egészséges politikai fejlődése lehetetlen akkor. amikor az egyetlen párt kezébe van letéve. Elkeseredett küzdelem fejlődött ki a két ellenfél között, amelv azonban nyílt kitöréshez nem vezethetett De a gyűlölet égett és mindakét fél csali arra várt mikor nyílik alkalma az ellenfelet megsemmisíteni. És elvkor egy homokszemen elcsúszott a trónörökös.

Bratianuék teljes diadalt araitok: 1926 január 1-én a romén parlament elfogadta Károly trónörökös lemondását és 19 évre száműzte az országból. Károly hercegből, a román trónörökösből egyszerű Oaxaiman Károly neuillvi magánzó lett, A dráma első felvonása befejeződött

A második felvonás Ferdinánd királynak vichyi utjával kezdődik. A király, akinek betegségével ekkor még az orvosok nem voltak tisztában, pusztán apai ösztönöktől vezérelve találkozott fiával.

Ezután az anya, Mária királyné és a testvérek, ileana hercegnő és Miklós herceg teáznak amerikai utiuík előtt Caraiman Károllyal. A királyné „a megbánást látja sugár- zani elsoszülött fia szeméből, de nem tud rajta segiteni". Közben azonban mindinkább rosszabbodik a kLrálv egészségi állapota, az orvosok megáfUapitiáikT hogy az uralkodónak vastagbél rákja van, megoper alják, maid később Hartmaun párisi tanárt hívják a beteghez. aki a második műtétet hajtja végre az uralkodón. Az ország azonban nem szűnt meg a volt trónörököst szeretni és csöndes mozgalom indul meg a trónörökös visszabozatala érdekében, noha a kormány a legszigOTbban elnyom minden megnyilvánulást, amely a trónörökös ügyével van kapcsolatban, a lapokra a legszigorúbb cenzúrát lépteti életbe, lapelkobzások napirenden vannak. Ekkor még csak felelőtlen egyének folytatnak agitációt a trónörökös érdekében, aminek azonban véget vet a királynak a levele.

WL1 február 10, csütörtök.

akii apai érzelmein felülemelkedve kénytelen ragaszkodni elhatározásához. A Braiia- nuiék kezét látja mindenki e levél mögött, aikik uira örülhetnek az újabb győzelemnek. Ezzel azután le is zárul a második fejezet.

, Harmadik felvonás. A király állapota tovább romlik, az orvosok az utolsó eszközhöz folyamodnak, elhozatják Brüsszelből az egyedüli mentség, a Gemmaterápia legelső szakértőjét. hogy a beteg királyon segítsen. Az, orvos megkezdi a kezelést, noha tisztában van azzal, hogv az eredmény kétséges, nem bizonyos, nem elkésett-e a beavatkozás. Ezzel majdnem egyidőben utazik Rapallóba a volt trónörökös felesége fiával, az uj trónörökössel. Az ut célja nyilvánvaló:

.Toréra tanár intervenciójára létrejön a találkozás a házastársak között, amely kibéküléssel végződik. Az udvarnál hatalmas erők érvényesítik befolyásukat a trónörökös érdekében, köztük elsősorban Mária, jugoszláv királyné.

Az ország közhangulata is mind sürgetőbben óhajtja a kérdésnek rendezését és napról-napra szaporodnak a trónöröklés kérdésével foglalkozó újsághírek, velük együtt azonban a lapeikobzások is. Megmozdulnak a politikusok, Jorga professzor után, aki már régtől fogva nyíltan hangoztatta a trónörökös visszatérésének szükségét, megszólalt a pa- rasztvezér Mihalake is és előbb egy népgyü- lésen jelentette ki, hogy a trónörökös visszatérését az ország békéje és nyugalma érdekében szükségesnek tartja. Nem sokkal ezután az egyesült nemzeti parasztpárt tesz nyilatkozatot, amelyben már hivatalos formában is kijelenti, hogy

szükségesnek tartja a koronatanács ösz- szebivasát, amely a trónörökös visszatérésének kérdésével foglalkozzon.

Ennek a nyilatkozatnak a közlését sem engedi meg a cenzúra, de a kérdés már fel van vetve és azt tárgyalni kell, annál is inkább. mivel a nemzeti parasztpárt megismételni aarja nyilatkozatát a parlament fórumán és színvallásra akarja kényszeríteni az ország többi politikusait is.

A dráma a nyílt színen egyelőre csak eddig fejlődött ki. Politikáról lévén szó, nézzük. mi történt a kulisszák mögött?

Január 4-ike után két nappal a pártv& zérek kötelezettséget vállaltak aziránt, hogy a trónörökös ügyével többé- nem foglalkoznak. Ez a kötelezettségvállalás különösen Bratianuéknak tetszett, akik minden eszközzel azon vannak, hogv ezt a kérdést levegyék a napirendről, hogy minden a régiben maradion. Amikor már az udvarnál is megkezdődött az akció. Averescu és Bratiami találkoztak és megállapodást kötöttek, hogy a kérdést nem engedik bolygatni. Közben azonban megváltozott a helyzet és a liberálisok úgy vették észre, hogv a generális nem tartja a megállapodást. Erre Averescu nyilatkozatot adott M, amely szerint a trónörökös kérdése pártokon felül áll és azt pártmegállapo- dásokba belekeverni nem lehet. Ugyanekkor a kormánv egy tagja kijelentette előttem, hogv a találkozás a trónörökös és felesége között tényleg megtörtért, minden tervszerűen folyik le és arra a kérdésemre, vájjon szükség le-sz-e a régensség megváltoztatására, a miniszter kijelentette, hogy magára a régensségre nem lesz szükség.

Ez a miniszteri nyilatkozat semmiben sem mond ellent Averescu Mjelentéseinek, hiszen Averescu nem azt állította, hogv a trónörökös nem jöhet vissza, hanem csak egyszerűen azt hogy ez a kérdés nem párí- kérdiés, de elsősorban a dinasztiát érdekli.

Ha tehát az uralkodó nincs ellene, hegy fia újra átvegye a trón öröklést, úgy egész természetesen nem lesz a miniszterelnök nyilatkozata szerint annak sem akadálya, hogy az 1926 január 4-iki határozatokat megváltoztassák.

Ma tehát az a helyzet, hogy az egyik oldalon ott találtuk a liberális pártot mint a visszaiövetel elszánt ellenségét, mig a másik oldalon a nemzeti parasztpárt éppen olyan elszántsággal foglal állást a revízió mellett. Közöttük Averescu, aki sem jobbra, sem balra nem hajlik és az utasítást az állásfoglalásra az udvartól várja. A liberális párt a harcot a legélesebben folytatja és odáig megy, hogv a párt nyomdájában tízezres példány- számban röniratot nyomat, amely a Károlv- ügyre vonatkozó összes aktákat közli és azzal a megállapítással végződik, hogv egy revízió ki van zárva.

Ilyen körülmények között jutottunk a kifejtéshez, amelv már nem várathat sokáig magára, hiszen a parlamenti akciónak a legközelebbi napokban mcv kell történnie.

Az utolsó szót az uralkodónak kell kimondania

és már elterjedtek olvau hírek is. hogy a király ismét, levelet, fog mázni a miniszterelnökhöz. Hogv ez a levél jobbra vaev balra fog-e állást foglalni, arra vonatkozólag minden hír hiányzik, az az eev azonban bizonvos, és ebben ©eveiért minden obi elcti v bíráló, hogv az ország nyugalma és jövendő békéje a kérdésinek minélelőbbi rendezését követeli. Minden erő összefogott úgy pro. mint kontra és a közeli napok egy olyan mérkőzés ideje lesz. amelyben el fog dőlni nemcsak a trónörökös kérdése, de az is. vaiion még miniig mindenható-e a Bratianuék pártja?

Kovács Jenő dr.

■W—ata——h—rrannuiraaBW