Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-26 / 47. (1381.) szám
Bgyre sa¥ar®$a^feü wálí ai ang©j-ercm mmmmw A londoni jegyzék elküldésének előzményei — Rosenholz dipSo- msciaS kyclarea — ^em ifésS§k tö&öé az oroszokat Annusban London, február 25. Beavatott körűik szerint a Moszkvába küldött angol jegyzék meglepetésazeirü közlésének a következő előzményei voltak: Az orosz kormány régóla sejtette, hogy a Foreign Office erélyes lépésekre készül Moszkva ellen és éppen ezért utasította Röseinhokzot, londoni ügyvivőjét, hogy az angol jegyzéket megelőzve nyújtson át egy oirosz jegyzéket Chamberlainnek, melyben Oroszország tiltakozik az angol ujságpolénvia és egyes államférfiak gyűlölködő nyilatkozatai ellen. Churchill pénzügyi államtitkár és Johnson Hlck' belügyim iniszteir néhány nyilatkozata tényleg okot szolgáltathatott Moszkvának a beavatkozásra. Amikor Rascnholz szerdán délután megjelent a külügyi hivatalban és Chamberlain elé akart kerülni, közölték vele, hogy a, külügyminiszter legfeljebb holnap fogadhatja. Időközben ugyanis & Oowmng Street tudomás*, szerzett az orosz szándékról és az utolsó pillanatban uj kaki n eíiamács ot hivott össze, a mely bén elhatározta a jegyzék azonnali elküldését és igy Moszkva tervének meghiúsítását. Az orosz agitáció ellen London, február 25. A Daily cTlegraph diplomáciai tudósítója londoni szovje[köreikből azt az értesülést kapta, hogy az orosz követségen az angol jegyzék mély deprasz- sziót okozott. Az orosz diplomaták számára csak az volt vigasz, hogy az ügy. tulcjdonkép- pep szomorúbban is végződhetett volna ? a diplomáciai viszony megszakítása tényleg csak hajszálon függött. Az angol kormány állandóan tanácskozik az angol-orosz viszonyról. A belügyminisztérium hatáskörét újból tágították, hogy erélyesen elejét vehesse a kommunista agitáciőnak. Azonkívül a következő eshetőségeiket is számításba vették: 1. Ha a szovjet nem teljesíti az angol föltételeket, úgy a londoni diplomáciai missziót isimét egyszerű kere-kedelmi delegációvá változtatják át; 2. m<k szüntetik mindazokat a kedvezményeket, amelyekben az orosz diplomatákat és félhivatalos ügynökségeket eddig részesítették. ésangcsfiiiagcsang tábornok Bitangba! síi mm A nankiragS sereg a kikötővárosba érkesa&t — &z északiak győztek a versenyben — Kétezer válogatóit orosz ffshéir- gárdista a Kanton elBenl seregben London, február 25. A Chicago Tribüné az éjszaka folyamán a shangiiadi harctérről % következő táviratot küldte lapjának: A Cs&ngosungcsang tábornok parancsnoksága alatt álló Shaníu ng-csapatok megnyerték a versenyt és a déliek előtt érkeztek a városba. Körülbelül kétezer északi katona csütörtökön este a nankingi vasúton Shanghaiba érkezett és egy óra múlva folytatta útját Sungkiang felé, ahol rátalált Szunesuanfang Most már egészen bizonyos, hogy Szun- osuaníang marsall kikapcsolódott az eseményekből. Csangcsungcsang Shanghaiba érkezése azt jelenti, hogy az északiak minden erejükkel védeni akarják a várost s nem hajlandók a fontos gócpontot kardcsapás nélkül átadni. A város kereskedővi’ógában nem szívesen udvözlik a nankingi táberno- kot, mert iól tudják, hogy az csak bevételi forrásnak tekinti Shanghait s nem nagyon azonosítja magát a kereskedők érdekeivel. Szunesuanfang mindenesetre alkalmasabb ur volt és Csangcsungcsang állítólag .még sokkal kegyetlenebb, mint Li, a hírhedt shanghai rendőrfőnök. A kereskedők most már szívesebben látnák, ha a kaeíoniak harc nélkül bevonulnának a kínai negyedbe. Szunesuanfang állítólag Japánba szökött. Shanghaa inyusgodtan vár'a aa eseményeket Shanghai, február 25. Az északi csapatok találkoztak a Hangosanból visszaözönlő Szuncsuanfang-sereg maradványaival. Beavatott körök szerint újabb 00.000. katona vár a kantornak támadására. A Shanghai- Setlement védelme ma már nem ütközik nehézségbe. Szombaton megérkezik az angol főparancsnokság és a vezérkar is, úgy hogy a rendszeres védelmi intézkedés./' röl azonnal gondoskodni lehet. A lakosság mindinkább megnyugszik, ámbár sejti, hogy a közeli napokban Véres harcok színhelye lesz a város környéke. A shanghaii német kereskedők csak a fegyvertelen segély osztagoknál működnek. Az idegennegyedüket több mint 30.000 katona védi. demoralizált hadseregének maradványaira. A friss északi haderő megkisérette a szétbont lőtt csapatok újjászervezését. Nankingi jelentések szerint Csangcsungcsang tábornok az északi szövetségesektől végérvénye- j sen megkapta a parancsot, hogy vegye át a vezénylést és 32.000 kitünően felíegyvérzett | katonájával támadja meg az elfáradt kan- j tani csapatokat. Csangcsungcsang seregében! 2000 kiválasztott európai orosz katona van. Sztrájkhangulat a Saarvidéken Saarbriicken, február 25. A nehézipar után most a Saar-vidéki szénbányák igazgatósága is fölmor-dta a március 15-ig érvényben levő -békeszerződést. A bányjgazgatóeág a felmondás indokolásában rámutat arra, hogy a szénárakat a közelmúltba^ 13 és fél százalékkal csökkentették, aminek következtében a jelenlegi bérek tarthatatlanokivá váltak és 12 százalékos bérredukciőra van szükség. A szak- szervezeti delegáltak ezt a bázist visszautasították és a sztrájktól sem riadnak vissza, hogy álláspontjuknak érvény szerezzenek. A ma&var társadalom szám kivetett j ei Irta: Sziklav Ferenc. A ..Magyar Tanító14 VII. évfolyamának 1. számában Oye aláírással erős, mondhatnám vaskos támadásban részesült az a kis cikkein, melyet „A magyar nő köinyvé"-be irtani , A magvar nő és a ku!iuraterjesztés44 címén. Előre ki kell jelentenem, hogy a támadást meg nem érdemeltem, mert az csak a szavaimnak ibszolut félremagyarázásán alapulhatott. A tanítóság, helyesebben a cikk iróia magara is a tanítóságra vette a mai iskola kritikáiét, itt a félreértés. Eszem ágában sem volt a nnitótestületeket támadni, legteljesebb eb .smeresem nekik, mert nehéz időkben sokszor szinte lehetetlen anvagi és erkölcsi helysetekben igyekeznek a legjobbat tenni, ami Jgváltalában lehetséges. Sőt tovább, megyek, í tanítóság működését valami mélyebb szimpátiával kiférem, hisz magam is elbocsátott is férfierőm teljében nyugdíjazott középisko- ai tanár vagyok, igv a testülethez tartozónak irzem magam s a karban maradottak iránt égtéliesebb a — részvétem! A cikkem, igaz. kritikát gyakorolt az iskola fölött. Helyesebben a szlovenszkói is- :olaviszonvok fölött s legföljebb az a hibám, mgv — tisztára helyszűke miatt — az „isko- a44, mint gyűjtő fogalom alól ki nem vettem jZ egvik fényezőt a tanítóságot. Mert az is- Lola több összetevő eredője. A tanító maga tem teszi az iskolát., sőt. ma igen kevés részien teszi. A tanító ma eszköz egv a magvarág létéé eszmevilága, nemzeti érzése ellen ránvuló iskolapolitikai éfc általában a közélet ninden terén megnyilvánuló nemzetellenes mlitikai szellemnek, jobb érzése, igazságér- ete ellenére, a lcenvere érdekében. Ennek politikai irányzatnak szólt a kritikám leg- lsősorban s. ebben magának a tanítóságnak s igazat kell adnia, nem nyíltan, mert az setleg a kenyerébe kerülhet de titokban, a elke mélvén. Igazat adott már egv önkétnle- en elszólásával a cikk iróia is. A „tanítóság - a magyar társadalom számkivetettje44 — aondja Oye ur. Nagy. mélységes fájdalom sülhette ezt az önvallomást s én teljes mér- ékben átérzem a fájdalmat mely kimondatta égre az igazságot a tanítósággal is. De kérdem, szeretettel: miért számkive- ettie a magvar társadalomnak a magyar tájié? A magyar társadalom vetette-e ki rúnából. vagy egv felsőbb parancsszó tiltotta el öle? Nem ugyanaz a szellem zárja-e ki, mely z iskolát nem engedi a magyar gyermek, a övő generáció számára azzá lenni, aminek ennie kellene? Miért nem szabad a magyar líiitónak a magyarság társadalmi és kultur- ietében résztvenni? Miért nem maradhat a initó a magvar falu kulturirányitóia az is- olán ki\dil is? Ami régen erény volt: a köteles munkán elül való kulturmunka, az most főbenjáró ün, amiért régebben jutalmat nyert a tani- óság. azért ma elveszik a kenyerét. A ma- var tanítóság maga érezheti legjobban, hogy iá oktató és nevelő hivatásának sem az is- olában, sem az iskolán kívül népművelés teán nem tud úgy megfelelni, mint ahogy tud- a és szeretne is! Én. nem vádolom a tanítóságot, sőt sajátom és melegen, együtt érzek vele, még ha sors, — helyesebben az a bizonyos • kormányzati politika — azért, mért nem tudtam Mokozni szellemi éle (igényeimet nem tud- im megelégedni egv ember munkaterével, em tudtam szürkévé vedleni s megtagadni a lagvarságomat, ki is zökkentett hivatásoméi, amit igaz. nagy szeretettel és még na- vobb lelkesedéssel' vallottam második énem- ek. Ami már most a támadás egyes részleteit leti. legyen meggyőződve Oye ur, hogy ismerem az összes tankönyveket. mmd megán a könyvtáramban. Hogy miért vettem azt — szerinte, legkevésbé sikerült példát il- isztrálásul? (Ezzel bevallja külön ben, hogy annak még sikerültebbek is!) Azért, mert zt találtain a legkrasszábbnak s a mai iskola rkölcsi szellemére a legjellemzőbbnek, hogy gy 13--14 éves leány figyelmét felhívja egy tankönyv a magzatelhajtás lehetőségére! (So- lou nem engedett törvényt hozni az apagyil- kosság ellem, mert nem tudta feltenni, hogy görög ember erre képes legyen!...) Ezt a pedagógiai szellemet lehet egyáltalában védeni? És ismerem a Jezso-Banai-féle történelmet is. Nagyon jól ismerem nemcsak ezt, a többit is. Nemcsak, mert elolvastam mind, de a gyermekeimre gyakorolt hatásából is, akik véletlenül tisztultabb történelmi szellemmel fogtak neki a tanulásának, mert idehaza gondoskodtam eleve, — ismerve ezt az átkos rendszert, — hogy meg ne romoljon a lelkűkben a magyar érzés. Az én gyermekeim — kinevették azt a sok tendenciózus történe- lembamisitást, ami azokban, a ma használt történelmi könyvekben benne van, de más gyermeknek, akinek nem volt alkalma fölvértezve szállani szembe ezzel a látszólag helyes „történelmi44 szellemmel, megmételyezi a lelket a tendenciózus, hamis beállítás. Salát magam voltam fültanuja, mikor egy szinmagvar gyermek a mai iskolai magyar történelemtanítás hatása alatt kijelentette: „Szégvenlem magam, hogy magyarnak születtem!44 Ad vocern ismeretlen nyelv! „Én nem tudok olyan magvar tannyelvű iskoláról, ahol nem anvanvelvén tanul a gyermek44 — írja Oye ur. Nos, én tudok. Tudok olyan iskolákról. ahol egynémely tantárgyakat csehül vagy szlovákul tanítanak szinmagvar gyermekeknek s ismerek gyermekeket, akik fújják a ,-dejepist44 és „zemepist44, de azt se tudják. hogy ez a két szó mit jelent. Ez tudás? És igenis, arra is vonatkozott az „ismeretlen nyelv44, hogy van-e mindenütt magyar elemi iskola is csak. ahol arra szükség lenne? Hozzak számadatokat? És hány tanító van, akit a fölöttes hatóság egv napról a másikra arra kénvszeritett, hogy vagy szlovákul tanit. vagy elveszti az állását s a szegény kénytelen volt napról-napra az „idegen nyelven44 tanulni a leckét,, hogy taníthasson? Oye ur valószínűleg pedagógus s a cikke világos csoportosításából látom, hogy gondolkozó ember. Kérdem, mint pedagógus a pedagógustól: Lehet-e igv azt és annyi tudást a gyermekhez közvetíteni, amire és amennyire annak az életiben szüksége lesz? És igenis, ez a kérdés szorosan idetartozik, hogyha nem a tanítóság szemszögéből, de az iskolapolitikáéból mélióztatik elolvasni azt az inkriminált cikkemet! Bizony, sajnos, amitől Oye ur félti az iskolát ez már bekövetkezett. Nem kellett hozzá „A magyar nő könyve44, sőt ba nem lenne igaz, az a könyv meg sem született volna! A szülők reges-regen elveszítették a hitüket az iskolában, ennek oka —• ismétlem — nem a tanítóságban van. de abban az iskolapolitikai szellemben, mely a magyarságot s a tanítóságot is elnyomni igyekszik. Tessék elképzelni, mit érezhet az a magyar apa. akinek a fia szemébe vágja: „Szégyen- lem magam, hogy magyarnak születtem!4* Mit érezhet az az anya, akinek 13—14 éves leánya felmondja a leckét: „A törvény a polgárok életét már az anya méhétől kezdve védi. szigorú ítéletekkel akadályozván meg születésük meggátlását.44 Higvje el, Oye ur, egy könyvben három tettesen különböző hivatása ember. — akik nem beszélték össze — egy falusi evangélikus lelkész, egy anya és egv „kicsapott*4 tanár nem hibázhatott volna rá olyan egyhangúlag a „hazugságra44, ha nem lenne- az életbevágóan, véresen igaz! Ezt szofi.zmákkal elütni nem lehet. Igenis, magának a tanítóságnak belülről kellene megmozdulnia, hogy az a szégyentettes, sokszor szolgai helyzet, amibe a mai iskolapolitika őket is leszorítva tartja, az a tétlenségre,kárhoztatás az iskolán kívül s az a „számkivetettség 44 a magyar társadalomból megszűnjön s az iskola tényleg azzá lehessen, ami régen volt, az igazság, a tudás, a tisztult (nem irredenta!) magyar nemzeti szellem temploma s nem az a „szükséges rossz44, ami ma tényleg. Ainig ez be nem következik, a szülőnek nemcsak ioga.de kötelessége szívós, rendszeres, a közélet minden terére szétágazó, az iskolát is megrontó, törvénytelen, elnemzetictlenitő szedem ellen védekeznie ott, ahol a támadás csak éri. tehát, ha kell, még „az iskola ellenére is!44 ^ (fa! számunk 10 *3 VI. évf. 47. (1381) szám ■ Szombat * 1927 február 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A cT/m>pnszknr f”; mszinszkői pllpnzphi nnrfnk Szerkesztőség: Prága II., Panská ulíce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ^ SZL0verLSZK01 rUSZlTlSZKOl euenzeU partOK 12> n> emelet Telefon: 30311 — Kiaclóévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politlKCli TlQ.pÍl(ipÍCl felelős szerkesztő: hivatal: Prágai!., Panská ul 12/?I1.—Te* havonta 34 Kd. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha
