Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-04 / 28. (1362.) szám

Mai számunk ?$ ©Ecfafc ^ ^ ^ ^360^ SZÓm ^ **er^a 1 1927^L Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCLpilcLpjCL Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACII GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská nlice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, rraha A német kormánypártok még nem foglalkoztak a közigazgatási reform kérdésével A cseh polgári pártok egységesen a tartományrendsser mezeit vannak — Szilézia beleoSvaszSása Morvaországba aSSgba fog megtörténni Prága, február 1. A szlovák néppárt kormánybal epése föltételének, a közigazgatás átszervezésének a kérdése foglalkoztatja most a koalíciós cseh pártokat. A koalíció cseh pártjainak álláspontja ebben az ügyben ma már egységes. A kormányban levő cseh pártok elvben már a régi koalíciós rezsim alatt is a tartományrendszer hívei voltak. A cseh nép­párt még a múlt év elején élesen tiltakozott az ellen, hogy a történelmi országokban is be­vezessék a megyerendszert. A nemzeti demokraták pedig nem akarták megengedni azt, hogy két német megyét alakítsanak s már csak azért is támogatták a tartományrendszer elvét. Az agráriusok pedig, akik a párt szlovenszkói szárnya miatt a megyerendszert támogatták, most a Szlovenszkóban végbement politikai változások következtében lemond­tak arról, hogy a megyerendszert a történelmi országokban is életbeléptessék. A német kormánypártok a tervbe vett közigazgatási reform problémájával még nem foglalkoztak. Ami Morvaország és Szilézia összeolvasztását illeti, erről kormánykörökben még nem döntöttek; sőt valószínű, hogy a két országrészt nem fogják egyesíteni, miután Szilézia lakosai pártokra és nemzetiségekre való különbség nélkül tiltakoznak az ellen, hogy sok évszázados önállóságuktól megfosszák őket. (D.) Hlpdenbyrg harmadik lévaié, melyben megköszöni Örseinek* hogy visszavonult A német kormánykrizls legújabb szenzációja — A kiegészített kwraány ma letette az esküt - Felháborodás a nemzeti pártban — A nacionalista frakció pártszakadás előtt! — Nyílt levél Hlinka Andráshoz Irta: Korláth Endre dr., nemzetgyűlési képviselő II. (Befejező rész, amit mint a ruszinszkói magvarságnak, németségnek és bizonyos részben a ruszinságnak és románságnak is autonómista képviselője írok.) Podkarpatska Bús autonómiájának alap­ját a St. Germain en Laiban kötött ajándéko­zási békeszerződés képezi, ahol a megajándé­kozott csehszlovák köztársaság kötelezte ma­gát az ajándékozó nagyhatalmak által meg­állapított határok között, a Kárpátok­tól délre fekvő rutének által lakott területet autonóm egység alakjában legszélesebbkörü önkormányzattal ellátni. Most nincs helyem foglalkozni és igy el­haladok amellett az egyébként nagyon sú­lyos tény mellett, hogy az ajándékozó nagy­hatalmak tévedésben voltak az „önkéntes csatlakozás" kérdésében, valamint abban, hogy „ruténlakta területek" címen nagy ki­terjedésű, tisztán magyarlakta területet is csatoltak Podkarpatska Rushoz. Hasonlóképpen elhaladok amellett a szintén nagyon súlyos tény mellett, hogy az ajándékot elfogadó kormány az ajándékozási békeszerződést, — melynek pedig a köztár­saság a létét köszönheti, megváltoztatott szö­veggel illesztette he az alkotmány törvény ter­vezetébe. Ez azonban csak jellemző, de nem fontos, mert az alkotmánytörvénynek a béke- szerződéssel ellenkező rendelkezései a béke­szerződés 1. cikkelye értelmében nemlétező­nek tekintendők és érvénytelenek. Ilyen, alapjában érvénytelen az alkot- mánytörvény 3. paragrafusa második bekez­désének utolsó mondata is, amely azt mond­ja, hogy. „Kárpátoroszország artonóm területe önkormányzattal ruháztatok „majd" fel. Ez a „majd" halasztó szócska mincs benne az aján­dékozási békeszerződésben, mert abban je­len időben van mondva a csehszlovák köz­társaságnak ez a kötelezettsége s igy a kor­mány az autonómia életbeléptetésének halo­gatásánál. érvényes törvényre és békeszer­ződésre nem hivatkozhatok, hanem csupán az erőszak jogára, amely pedig úgy az „önkén­tes csatlakoz ók “-kai, mint az ajándékozó nagyhatalmakkal szemben is legalább is há­látlanság, sőt egyenesen szerződésszegés. Hogy mikor fogja ezt a hálátlanságot és szerződésszegést az ajándékozó, nagyhatal­mak tanácsa, vagy a ruszinszkói nép megál­lási tani. az a külpolitikai helyzettől függ, de hogy a csehszlovák kormány — miután már nem dédelgetett gyermek többé — veszély nélkül nem csinálhatja e szerződésszegést so­káig. az egészen bizonyos. Podkarpatska Rostnak eme jogilag meg­levő autonómiájával párhuzamba hozva az Önök által kiharcolt autonómiát, megállapít­hatjuk. hogy ez utóbbi még annak a gyen­gébb jogi alapnak sem felel meg, amit Önök pittsburgi szerződésnek neveznek, amit nem akreditált kormányférfiak kötöttek, amit nem garantálj az ajándékozó nagyhatalmak tanácsa. Az Önök diadalmasan bejelentett auto­nómiája nem ad az önök országos képviselő- testületének törvényhozási jogot, inig ez ná­lunk jogilag megvan, csak a kormány önkénye állja útját megalakulásának. A mi törvényho­zásunknak elnökségét törvény szerint a tarto- mánvgvülés választja, tehát az független a kormánytól. Kormányzónkat törvény szerint a köztársaság elnöke nevezi ugyan ki, de az egyedül érvényes békeszerződés szerint kor- gnánvzónk csak a tartománygyülésnek fele­lős, tehát szintén független a centralista kor­mánytó]. Ezzel szentben az Önök képviselő- testületének elnökségét a centrális kormány nevezi ki és a tagok esrvharmadát szintén, te­hát ez a képviselőtestület a centrális kor­mányzatnak egy olyan szerve, amely a min- den/l!ori prágai kormánytól a legközvetle­nebb függő helyzetben lesz. Ez a függő hely­set, amelyet Önök teremtettek, az a tény, amely az önök av!r:ión*'éját s népük sza­badságát és kenyerét — hitem szerint -­Berlin, február 1. Az esedékes kormány- rekonstrukció még tegnap este megtörtént. Mint előrelátható volt, Marx kancellár és Hindenburg elnök nyomására a német nem­zeti párt visszavonta Graef képviselőnek, a pá- ' egyik szélsőséges vezérének jelölését és helyette Keudell képviselőt ajánlotta. Ezt a jelöltet a kancellár elfogadta, úgy hogy az uj megállapodás szerint Hergt képviselő i gaz­ság..jyniiniszíer, von Keudell képviselő pedig belügyminiszter lett. Hindenburg és Marx közbelépése érthető módon nagy felháborodást keltett a nemzeti pártban, mert bizonyos fokig diszkrcditáífa a párt akaratát és szuverenitását. Az este ki­adott frakciójelentés ugyan azt mondja, hogy Graef jelölésének megváltoztatása egyhan­gúan történt, de a jeleli azt mutatják, hogy a haMromfcot mégis komoly belharcok előzték i meg. A német nemzeti pártnak radikális faj­védő része, amelynek exponense volt Graef, hallani sem akart a jelölés megváltoztatásá­ról és csak amikor von Lindeiner, mérsékelt hosszú időre eltemette. Mi, Podkarpatska Rusnak autonómista képviselői a törvény értelmében sem vehe­tünk részt az Önök által tervezett tartományi beosztás megszavazásánál, mert ezt mint közigazgatási ténykedést Podkarpatska Rus- ra vonatkozólag csakis és kizárólag a mi tar­tómén vgyülésünk van jogosítva eszközölni, de előre is tiltakozni fogunk, hogy e köz- igazgatási reformba a mi közigazgatásunkat is belefoglalják, mert ehhez a prágai parla­mentnek semmi köze. Nagyon kérjük ezért Főtisztelendő Ura­mat, hogy amilyen jószándékkal adta tud­tunkra, hogy Podkarpatska Rus autonómiáját kiverekedte, éppen olyan jószándékkal hall­gassa meg kérésünket és mint az autonómiá­nak hosszú időn keresztül harcosa, akadá­lyozza meg, hogy a közigazgatási reformot mireánfc is kiterjesszék és akadályozza meg a parlamentet abban, hogy ismételten bele­képviselö, akinek jelölését a centrum és Hin­denburg követelték, önként visszavonult, ke­rülhetett sor a megegyezésre. A tegnapi ha­tározatnak különben valószínűleg érdekes utójátéka lesz. A német nemzeti párt belső viszályát aligha sikerül hamarosan eltüntetni, mert a mérsékeltek és a radikálisok között a tegnapi pártülésen annyira kiéleződtek az ellentétek, hogy már az egyes nemzetipárti sajioorgánumok is foglalkoznak vele. így pél­dául a Pommerisohe Tagespcst, a balti vidé­kek radikális nacionalistáinak lapja, heves hangon megtámadja Lindeiner-Wildau kép­viselőt s azt veti szemére, hogy személyes ambícióinak előtérbetolása miatt érte a pár­tot a tegnapi biamázs. Eddig még sohasem történt meg, hogy egy szuverén kormány­pártnak miniszterjelöltjét visszautasítsák s hegy a párt el is fogadja ezt a visszautasítást s akarata meg határozata ellenére egy másik jelöltet bocsásson a többi kormánypártok rendelkezésére. Lindeiner képviselő máris hevesen megtámadta egy berlini lapban a avatkozzék a mi tartománygyüiésünk hatás­körébe s ezzel ismételten erővel több, a priori érvénytelen törvényt alkosson meg a parlament. Főttsztelendő Uram! Nem hallgathatok el még eey kérdést. Ungvár városában az Önök közigazgatási reformjával kapcsolato­san. legalább is az egyidejűség által megin­dokol tan, jól informáltnak látszó kormány­sajtó révén az a hir terjedt el futótűzként, hogy Ungvárt és Ungmegyét Szlovenszkóhoz kívánják csatolni. Ö,n nagyon jól tudja, hogy a békeszerződés 10. cikkelyében használt ki­fejezés szerint tulajdonképpen a Szövetséges és Társult Főhatalmak maguknak tartották fenn a jogot Podkarpatska Rus határainak megái lap itás á ra és már a szövegezésben ál­taluk megállapított határokról be­szél. Igaz ugyan, hogy az ajándékozási béke- szerződést elfogadó és aláíró centrális cseli- szlovák kormány itt sem átalotla a békeszer­f Pc:::merísche Tagespostof s a párt közvéle­ménye megoszlik a mérsékelt és a radikális képviselők hangulata között. Az incidens pillanatnyilag be van fejezve és az uj jobboldali német kormány végre megalakult. A két nemzetipárti miniszter el­késett kinevezése bizonyos tekintetben előny is volt a nagy jobboldali frakció számára, mert a késedelem következtében a nemzeti- párti minisztereknek nem kellett résztven- niök a csonka kormány tegnapi első tanács­kozásán, amelyen pedig a kabinet kénytelen volt olyan határozatot hozni, amely csöppet sem lehet, kellemes a nemzeti párt előtt. A tegnapi minisztertanácson ugyanis elhatároz­ták, hogy a birodalom enged a keleti erődök kérdésében és fölhatalmazza a versaillesi le­fegyverzési konferencián tárgyaló német de­legáltakat, hogy fogadják el a franciák fölté­teleit és lerombolják a königsbergi hadimii- vok egy részét. A német nemzetipárti lapok ezt a kellemetlen határozatot magától értető­dően még a régi kormány bűnének mondják és hangulatot csinálnak ellene, holott bizo­nyos, hogy ha a két hiányzó miniszter kine­vezése véletlenül egy nappal előbb történik, akkor a nemzeti párt is kénytelen lett volna engedni a külügyminiszternek és a francia nyomásnak. Hindenburg levele megnyugtatja a nemzeti pártot Berlin, február 1. Hindenburg köztársa­sági elnök, aki az elmúlt kormány!::izis ide­jében, mint ismeretes, több Ízben személye­sen is beavatkozott a politikai tanácskor/ ok­ba, most az uj kabinet megalakítása után le­velet intézett Graef képviselő, visszaütő ütött miniszterjelölthöz, amelyben megköszöni a nemzetipárti képviselőnek, hogy az álbrános érdekek kedvéért oly nagylelkűen lemondott tárcájáról. Ugyanakkor a birodalmi elnök közli Graeffel, hogy nem ö volt az, aki Graef jelölésének elutasítását kezdeményezte. Hin­denburg levele a harmadik a konnánykrizis alatt s ez a föltűnően gyakori beavatkozás mindenfelé fejcsóválást okoz a politikai kö­rökben. A mai írással a köztársasági elnök nyilvánvalóan segíteni akart a német nem­zeti frakción, kisegíteni abból a kényes hely­zetből, amelybe Graef visszautasítása után jutott. A köztársasági pártok általában úgy vélik, hogy alkotmányjogi szempontból a biro­dalmi elnök magatartása nem minden tekin­tetben kifogásolhatatlan. Eskü és kormán y nyilatkozat Berlin, február 1. A nagynehezen teljes­sé vált uj német kabinet ma délután tartja meg első teljes ülését. A kabinettanácskozás elején a birodalmi kancellár megesketteti az uj minisztereket, majd azonnal a kormány- nyilatkozat kidolgozásához látnak. Marx kan­ződ'és-t megváltoztatva beiktatni az alkoi- mánvtörvénybe, ahol ugyanis már a prágai parlamentnek utalta ezt hatáskörébe, de ez nem változtat a lényegen, mert ez az elferdí­tett beiktatása a békeszerződésnek a priori érvénytelen a békeszerződés egyik cikkelye értelmében. Nagyon kérjük. Fő tisztelendő Urat, mint a szlovák autonómista mozgalom vezérét, hogv a hivatkozott nagy cikkében kifejezett jóakaratát ennél a kérdésnél is érvényesítse és ne engedje a centralista kormánvnák eme megsemmisítésünkre irányuló törekvését diadalra jutni, hanem csakugyan segítsen ér- vénvesiteni a minden oldalról garantált auto­nómiánkat. Higyje el, Főtisztelendő Uram, hogy ez­zel a szlovák nép autonómiáját is ténylege­sen előre fogja vinni és ezzel is biztosabbá teszi népe részére a szabadságol és a kenye­ret (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents