Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-19 / 41. (1375.) szám
4 ——f—■B—B—M—■a—HMBB— 1927 február 19, szombat Mdí| egy-két szó a kongrísáiíoz írja: Kristóf Lajos, esperes-plébános 1. Most, hogy a referátus a kongruaelőlege!ket oly csapnivalóan kiszámította és folyósította, mely kiszámítás minden ellenkező állítás dacára a legbiztosabban praejudicál a kongnia végleges megállapításának, a szalmaszálba kapaszkodó sok-sok ezer fuldokló társam nevében is egy-két észrevételt, avagy mondjuk, szarvas-hibát kívánok az illetékesek figyelmébe ajánlani. Nem rekriminálok. Nem panaszkodom többé azon a mélyen sértő de- korestáltatásunkon, mellyel képesek voltak polgári pártjaink bennünket, egyetemet, de legalább akadémiát végzett intelligens tagjait a polgári társadalomnak, az utkaparók és irodaszolgák klasszisába sorozni. Arra sem hivatkozom, hogy lehetetlen elképzelni egy, még oly fanatikus kommunistát is, aki nyugodt perceiben elképzelhetné, amit a törvény szövegezői elképzelték, hogy a nyomorúságos 9000 korona kongruáből történendő levonások után megmaradó 2567 koronából hogyan éljen meg nem egy lelkész, hanem az emberi társadalom Jeghitványabb söpredéke is, csak arra hívom fel az illetékesek figyelmét, jogos-e, igazságos-e, ennélfogva végleges lehet-e a mai demokratikus felfogás mellett egyenlőtlen munkának egyenlő honorálása? Mert azt igazán az e’omista gyerek is megérti, hogy különb az elfoglaltsága egy 2—3-—4000 lelkes parőchia lelkészének, mint egy 6—800 le'kes paróchián működőnek. Az esetleges stőiatöbblet a munkatöbbletet igazán nem fedi, mert egyrészt problematikus, másrészt annyira be van az szám ivá a kongruába, hogy ha esetleg a 9000 koronát eléri, kongrua elmén az illető munkában agyongyötört társunk egy fillért sem kap, amint erre eseteket tudok, dacára annak, hogy az illetőnek stólán kivül úgyszólván semmiféle más jövedelme nincsen. Egyik társunk tehát kényelmes munka mellett államsegélyben kap pótlékot, másik társunk utolsó fillérig keservesen dolgozza be kongruáját. Vere dignum et iustum est, tehát a különbség- tétel állomás és állomás között s mig a megélhetési minimum minden állomásnak biztosíttatnék, addig a népesebb állomás helyi, vagy működési pótlékban részesüljön, hiszen ezt kívánja már különb reprezentacionális kötelezettsége is. Néminemű megvalósítását ezen Igazságos felfogásnak célozta is a Svehla-féle eredeti tcrvéryjavaslat, mely nem 9, de 12.000 koronás alapfizetés mellett a lelk.észi állomások között 10, illetve 20 százalékos plusszal honorálandó fokozatokat kontemplált, de az előadó ur a lidák-párt szégyenére ezt is lefarag tatta. Más'k fontos észrevételem, hogy e sajnálatos kongruatörvény mai alakjában szerzett jogokat negligál. Mig ugyanis évtizedek, sőt 1—1 évszázad alapítása majdnem minden helyen1 a vallásalap terhére kisebb-nagyobb kongruakiegészitést kontemplált, mely 3—600 korona a régi, jó békeidőkben majdnem egy szerény megélhetést biztos'tott s mig az 1913. évi törvény 1400 aranykoronáig emelhető kor- póí'é-kot juttatott, ezt a kongruatörvény abso- lute figyelembe nem veszi, hanem, ha a helyi jövedelmeket 9000 koronáig képesek a végrehajtó közegek felsrófolni, pedig ugyancsak törtetnek ám érts egy fillér kiegészítést sem ad. S igy megtörtén'ky hogy számtalan paró- chia, mely évtizedek óta kongruális volt, egy szép napon arra ébred, hogy megszűnt már az lenni s parochusa, aki a régi állapot szerint 5—600 korona kongruakiegészitést s talán már egy 400 koronás korpótlékot is élvezett, várhat 10—12 éves pap korára, hogy kongruában semmit, korpótlékban pedig Íj—200 koronát kapjon. (Vége következek.) A lengyelországi kisebbségek folyóiratát még az első szám megjelenése előtt elkobozták Lengyelországban. Berlinből jelentik: Az öt lengyelországi népkisebbség, a németek, ukránok, fehér oroszok, litvánok és cionista alapon áttó zsidók röviddel ezelőtt elhatároznák, hogy „Natio" címen közös folyóiratot alapítanak, amely havonként négy nyelven, németül, angolul, franciául és lengyelül tárgyalja a nemzeti kisebbségek problémáit. A havi folyóirat első számának tegnap kellett. volna megjelennie. Az elmúlt vasárnap azonban a varsói politikai rendőrség emberei megjelenjek a szerkesztőségben és a nyomdában és lefoglalták a kéziratokat, valamint a kiszedett cikkeke’. Isry az e’ső szám már nem lelenheteft meg. Az államrendőrség az elkobzás, illetőleg a megjelenés meghiúsításának okáról minden felvilágosítást megtagadott. A nemzeti kisebbségek közös pártámén’! klubja a szejmben interoellálni fog a hatósági túlkapás ügyében és evvel kapcsolatban rá fog ranta’ni, hogv Lengve’országban a nemzeti kűs'-bbsé'^k anvagt és erkölcsi érdekc’t milyen brutális módon tiporják bábbal. ix A ponyvairodalom mételyezfi hatásától óvja meg gyerme’-4. ha jő olvasmánnyal látja el. Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikát. KeistszlovenszMi válasz Kurlpkék fölhívására Egy keleti szlovák örömmé! üdvözli a Kurtyák-párt akcióját A Kurtyák-párt fölhívása, amelyet a P. M. H. részletesen ismertetett, élénk visszhangra talált Zemplén, Sáros, Afcíiuj és Szép elmegyek, keleti szlovákjai, vagy amint az ottani nép nevezi magát, a „szlovjákok" közölt. Tudni kell ugyanis, hogy a Tátrától keletre az irodalmi szlovák nyelvtől sok tekintetben eltérő nyelvjárás dívik. A forradalom elett Eperjesen „Nasa Za- stava“ címen külön lap jelent meg az ottani nép nyelvén, az úgynevezett sá- rosi vagy szlovják dialektusban, amely igen sok lengyel s különösen ruszin elemet tartalmaz. Érthető tehát, ha a nép igen közelállónak érzi magát a ra- szmokhoz, akiknek szlovenszkói részével évszázadok óta különben is együtt él és sokan szívesen látnák, ha az állam közigazga’ásának uj berendezésekor az autonóm Ruszin szí: óhoz csatolnák. Ez az óhaj késztette az alábbi cikknek a kelet szlovén szkói szlovákok mozgalma‘kan jelentősebb szerenet játszó szerzőjét is cikkének megírására. A lapunkhoz beküldött érdekes cikket alább közöljük: Az elvetett mag jó talajra talált. Kelet- szlovenszkói falvaihkon széltéhen-hosszában terjed a fölhívás, hogy a ruszir testvérrel egy autonóm egységet alkossunk a csehszlovák köztársaságban s a hjrt hozók s a hirt hallók ajkáról elrebben a sóhaj: hál Istennek, mégis csak talán jobb dolgunk lesz, mint eddig volt Az elvetett mag jó ta’ajra talált s jobb aratást igér, mint Hlinka elvetett magja, amelyből a szlovák nép autonómiája sose fog kikelni. A szlovjákok nejében üdvözöllek Titeket roteljes akciótok megindításakor. A Ti eszmétek a mi eszménk is és számtalan megbeszélésünkön, számtalan bizalmas értekezletünkön az autoróm Rusykakrajnát láttuk az egyedüli megoldásnak, boldogulásnak s további létünk alapjának. Látom a Időt, amikor a két testvémép: a ruszin és a szlovják egyesülve Keletszloven- szkó, Ruszinszkó és a Zipserföld magyarjaival és németjeivel együtt küzd, együtt harcol az autonóm Rusz'nszkóért s az elért győzelem után testvéri egyetértéssel ralija le népe gazdasági jólétének alapjait. Csalódtatok Ti, csalódtunk mi is s a mi csalódásunk nagyobb mint a Tiétek. A szlovák a saját ágából eredő fattyúhajtásnak tartja a keleti szlovjákot, pedig ez külön szláv törzs. A két törzs elválasztva a Magas Tátrától 8 a Szepes-Gömöri Érchegységtől és e hegyek völgyéber lakó német néptől, évszázadokon át élte a maga külön életét egymástól függetlenül. Még a nemzeti életet élő lengyelek hatása is nagyobb nyelvünkre a nyugati szlovák hatásnál, ami érthető is, hisz szomszédság és ősi barátság fűzi össze a lengyelt és a szlovjákot Csak 1848-tól kezd erősbödni a nyugati szlovák hatás. Szabadságot vártunk mi is, de rögtön a prevrat után kiűzték hivatalaikból fiainkat, önkormányzati szerveinket, vármegyéinket Árva, Turóc, Trencsén és Zólyom szülöttei lepték el. Iskoláinkból a prevrat után már a második esztendőben kiűzték nyelvünket, mert ez „tájszólás", mert az „irodalmi" nyelv a fontos. Lapjainkat nem engedélyezték és „nyelvjárásunk" csak arra jó ma, hogy a vicclapokat töltsék meg vele és szívós munkájukkal el is érték, hegy a katonaságtól hazatérő fiaink szlovják-szlovák-cseh nyelvkeveréket beszélve térnek otthonukba. A ruszin testvér közelebb áll hozzánk, úgy érzésben, mint gondolkodásban. Egyek voltunk, együtt lakjuk a keleti Kárpátok hegyeit és völgyeit jó- és balsorsban évszázadok óta s a közös múlt biztosítékunk, hogy a jövőben’ is megértjük egymást Elfogadjuk a felénk nyújtott baráti kezet, s e kézre szükségünk is van, hisz népünk jórésze még ma sem ébredt öntudatra. Fölvesszük a közös harcot Ruszinszkcért s a ruszin és szlovják nép autonómiájáért. Csak egyet kötünk ki: autonóm területünknek a Hernád csak belfolyója lehet, mert élnek ruszinok és szlovjákok a Herná- don. túl is. A kassai r.agyzsupa határai egyeznek leginkább a szlovják s ruszin nép lakta föld határaival. És mi e határokhoz ragaszkodunk. Föl fog virradni még itt minden népnek s önmagát kormányozva, saját kultúrájában él majd békés egyetértésben a ruszin, szlovják, német és magyar. Rajtatok a sor KeTetszlovenszkő és Ru- szinszkó magyarjai és németjei! Csatlakozzatok hozzánk s vívjuk meg együtt küzdelmünket Ruszinszkóért, őslakos népeinek autonómiájáért és anyagi jólétéért. Slovjak. Fengya dr. táblabiró azt állítja, hogy Feng-ju-Siang, Kína sorsának egyik intézője, a testvéröccse és kassai származású Rájött, hogy a keresztény tábornok nem lehet más, mint évtizedekkel ezelőtt Amerikába vándorolt öccse — Egy eperjesi kis diák kalandos sorsa — A kassai táblabiró elmondja miként lett a kivándorolt fiú amerikai ezredes, majd kínai főtáborcsok Kassa, február 18A kitűnő Szontágh dr. ujtátrafüredi pompás Paiace-szanatóriumának barátságos halijában ülünk egy asztalnál és böngésszük a lapokat. Fangya dr. kassai táblabiró, Vág Lajos, a közkedvelt direktor, egy budapesti gyáros és néháry újságíró. Éppen megérkezik a Prágai Magyar Hírlap, gyorsan átfutjuk, előbb természetesen a belföldi eseményekről szőlő híreket, azután a külföldieket és szemünk egyszerre megakad a kínai háborúról szóló tudósításon, melyből többek között ezt olvassuk: „A háború eseményeinek központjában Feng-You keresztény tábornok áll, akiről ugyan még nem tudni, vájjon Csang-Cso-Lin tábornokhoz, vagy a déliekhez fog-e csatlakozni. Az azonban bizonyos, hogy ennek az ismeretlenségből egyszerre világhírre szert tett tábornoknak a magatartása fogja eldönteni a egész kínai háború sorsát." A társaság tagjai egymásra néznek és mirdekin úgy látszik, mintha a másiktól várná a feleletet, vájjon ki lehet ez a kinai tábornok, akinek nevét máról-holnapra világhírűvé tették a kinai háború eseményei. Fengya dr. kassai táblabiró egyszerre elmosolyodik. — Akár hiszik, akár nem. s ha kissé fantasztikusnak is fog látszani, elmondhatom: én ismerem ezt az urat. A kis társaság kételkedve néz rá a tábla- bíróra és várja a folytatását a szenzációsnak hangzó bevezetésnek. A táblabiró pedig tovább folytatja: — Körülbelül tíz nappal ezelőtt,-éppen itt, e hallban nézegettem a külföldi illusztrált lapokat Az egyik berlni képeslapban egyszerre szemembe ötlik egy kén, mely egy markáns vonásu, kínai egyenruhás férfit ábrázolt s a kép alatt ez a név szerepelt: Feng-You kinai keresztény tábornok, a kinai háború egyik legjelentősebb személyisége. — Eltűnődtem a képér, folytatta a táblabiró a hallgatóság áhitatos figyelme közben, és lelkiszemeim előtt hirtelen megelevere- dett egy régen látott fiatalember képe: az öcsémé. öcsém ugyanis, aki már gyermekkorában tele volt kalandos vágyakkal, már évtizedek előtt kiment a nagyvilágba és mostanáig csak annyit tudtam róla , hogy ezredes lett az amerikai hadseregben. Több semmit, mert már évek óta nem adott élet jelt magáról. A berlini folyóiratban meglátott kép, amely annyira hasonlított az emlékeimben élő öcsém arcvonásaira, arra késztetett, hogy egy újságíró ismerősöm révén kérést intézzek a berlini képes folyóirat szerkesztőségéhez: nem küldenék-e be rékera a fénykép eredetijét, arra gondolva, hogy az eredeti képről talán világosabban felismerhetem öcsém vonásait A szerencse kedvezett A berlini szerkesztőség udvaras volt és miután birtokában volt az eredeti képnek, melyet Kínában do’gozó tudósítójuk küldött be a lao számára, kérésemre rendelkezésemre bocsáj- totta a képet. • Az eredeti képről most már véglegesen megállapítottam, hogy Feng-You kinai keresztény tábornok nem más, mint az én eltűntnek hitt. amerikai ezredes öcsém. Föltevésemben az öcsémnek még aközben hazulról beszerzett régebb’ kénél is megerősítettek. Már Írtam is neki Kínába, csak kérdéses, bogv a mai viszonyok között meg fogja-e kapni levelemet OOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOGOCOOOC.OOI ST1EATIG ÍLMiBRül Naponta est® 8.15 óraikor 0 •5 fényes előadás. 6 Nanook ó ;5 a pompásan idomítod fóka, Q r* Les Felow, Lampo, 6 elsőrangú táncos pár, átváltódó művész, £# ll Margar. Hov/c, zongora utánzónö, X O valamint elsőrangú varieté-műsor és táncaUrakciók. Q Fengya táblabiró elmondotta ezután öcs- csének élettörténetét. — öcsém, aki igen eleven eszü gyerek volt, az eperjesi gimnáziumban végezte tanulmányait. Kalandvágyó természete azonban nem hagyta nyugodni, már a VII. osztályból kimaradt és beállt a tengerészeihez- Tervei, úgy látszik, nem váltak be, mert rövidesen hazajött és befejezte tanulmányait. Az érettségi után bevonult az osztrák-magyar hadseregbe, hogy önkéntes! évét leszolgálja. Itt tiszthelyettessé- gig vitte föl, majd mikor leszolgálta katonai idejét, kivándorolt Amerikába. Amerika éppen akkor vívta nagy háborúját a spanyolokkal a Fílippini-szigetek birtokáért és kaiaede* természetű Öcsém, akinek kanéra jött a háború, nyomban fölajánlotta szolgálatait az ame- riai hadveze tőségnek. Az amer'kaiak örömmel fogadták a jőhirü osztrák-magyar hadsereg tisztjének jelentkezését és nyomban mint kapitányt beosztották az amerikai hadseregbe. A fiatal kapitány vésdgküzdötte az amerikaiak győzelmével végződött háborút és nemsokára rá őrnagy lett, majd kinevezték ezredessé- Ettől az időtől kezdve természetesen végleg Amerikában telepedett le. Később hallottam róla, folytatta a táblabiró, hogy közvetlenül a világháború előtt egy amerikai hivatalos misszióval kiment Kínába és ott a kinai hadsereg szolgálatába szegődött. Ott nagy szerepet játszott s elvette egy keresztény kinai hercegnek a leányát. Az ő közbenjárására történt, hogy 4—5 knai keresztény püspököt csak nemrégiben a pápa hivatalosan is fölszentelt Rómában. Természetesen most kettős mértékben érdekesek rám nézve a Kínában lejátszódó események, mert oly nagy szerepet játszik bennük ő. Amíg várom nap-nap után a róla szóló híreket, fejezte be előadását a táblabiró, csak valami szerencsétlenség ne érje. Mert ilyen forradalmi időkben minden lehetséges - . « Sz. JA köztársaság lakossága Prága, február 18. A legutolsó népszámlálás óta éppen hat év mailt el és újabb népsrármlálás csali mégy év múlva lesz. Minthogy a prevrat óta számos ember elhagyta véglegesen a köztársaságot, viszont számoson jöttek küllőidről Csehszlovákiába és itt letelepedtek, a legutolsó népszámlálás adatai semmiképpen esm felelnek meg már a valóságnak. A Lidové Novíny érdekes számvetést, csinált, hogy megközelítőleg megállapíthassa a köztársaság lakosságának számét. A becslés adatai a következők: 1921-től 1928 végéig 2 millió 229.444 ■gyermek született és 1 millió 348.300 személy halit meg, úgy, hegy a szaporulat 881.100. Észnél özemben a kivándorlók száma 175.000, mig a külföldről visszatértek szánra körülbelül 51X00. Énen eommás számítás alapján tehát a köztársaságnak jelenleg körülbelül 14 millió 358.500 lakosa ven. Az egyes orsEágofetom pedig az elosztás a következő: Csehország 6 millió 922.800 (tehát 252.100 fokossal több, mint a népszámláláskor), Morvaország 2 millió 806.5CO (143.616 fokossal több;, Szilézia 721X00 (49.132 lakossal több), Szlovenszíkó 3 millió 222.GC0 (221.730-oal több) és Ruszin szikó G8S.4C0 (78.832-ve! több) lakosa van. A fenti adatokból tehát kitűnik, hogy évente átlag 126.183 személlyel szaporodik a lakosság száma és a lap ebből azt következteti, hogy a legközelebbi népszámláláskor a köztársaság lakossága mán több lesz 15 milliónál. Harminc millióba kerülnek évente a fegyházak Prága, február 18. Az állami statisztikai hivatal most először adott ki kimutatást a köztársaság összes fogházairól és fegyintézeteiről. Az államban összesen hét fogház van és pedig: Prágábiu, Karthauziban, Pilzenben, Mirovban, Mikulovban, ltepyben, Kassán. Illaván és L’pólváron. Ezen fegybázakra 1925-ben összesen 30 millió C86 929 koronát adtak ki. Az összegből a. fegyeucok élelmezésére 5 milliót költöttek, a ruházatukra pcíig 1 millió 42 ezer koronát. A fegyencek munkájából befolyt 7 millió 466 ezer korona. A fegvházakban összesen 2 930 fegyenc volt elhelyezve és pedig Prágában 421, Karthauziban 429. Pilzenben 459, Mirovban 489, Repiben 215. A három szlovenszkói fegyintézetben ugyanakkor 917 fegyenc volt. Az elsőfokú bíróságok előtt 1925-ben összesen 89 827 vádlott áttolt, ezek közül 16.149 személyt főimen- tettek. 29.67S-at feltételesen és 108?8-at a büntetés feltételességének elismerése nélkül Ítéltek el.
