Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-19 / 41. (1375.) szám

4 ——f—■B—B—M—■a—HMBB— 1927 február 19, szombat Mdí| egy-két szó a kongrísáiíoz írja: Kristóf Lajos, esperes-plébános 1. Most, hogy a referátus a kongruaelőlege­!ket oly csapnivalóan kiszámította és folyósí­totta, mely kiszámítás minden ellenkező állítás dacára a legbiztosabban praejudicál a kong­nia végleges megállapításának, a szalmaszál­ba kapaszkodó sok-sok ezer fuldokló társam nevében is egy-két észrevételt, avagy mond­juk, szarvas-hibát kívánok az illetékesek fi­gyelmébe ajánlani. Nem rekriminálok. Nem panaszkodom többé azon a mélyen sértő de- korestáltatásunkon, mellyel képesek voltak polgári pártjaink bennünket, egyetemet, de legalább akadémiát végzett intelligens tagjait a polgári társadalomnak, az utkaparók és iro­daszolgák klasszisába sorozni. Arra sem hivat­kozom, hogy lehetetlen elképzelni egy, még oly fanatikus kommunistát is, aki nyugodt per­ceiben elképzelhetné, amit a törvény szövege­zői elképzelték, hogy a nyomorúságos 9000 ko­rona kongruáből történendő levonások után megmaradó 2567 koronából hogyan éljen meg nem egy lelkész, hanem az emberi társadalom Jeghitványabb söpredéke is, csak arra hívom fel az illetékesek figyelmét, jogos-e, igazsá­gos-e, ennélfogva végleges lehet-e a mai de­mokratikus felfogás mellett egyenlőtlen mun­kának egyenlő honorálása? Mert azt igazán az e’omista gyerek is megérti, hogy különb az elfoglaltsága egy 2—3-—4000 lelkes parőchia lelkészének, mint egy 6—800 le'kes paróchián működőnek. Az esetleges stőiatöbblet a mun­katöbbletet igazán nem fedi, mert egyrészt problematikus, másrészt annyira be van az szám ivá a kongruába, hogy ha esetleg a 9000 koronát eléri, kongrua elmén az illető munkában agyongyötört társunk egy fillért sem kap, amint erre eseteket tudok, dacára an­nak, hogy az illetőnek stólán kivül úgyszólván semmiféle más jövedelme nincsen. Egyik tár­sunk tehát kényelmes munka mellett államse­gélyben kap pótlékot, másik társunk utolsó fillérig keservesen dolgozza be kongruáját. Vere dignum et iustum est, tehát a különbség- tétel állomás és állomás között s mig a meg­élhetési minimum minden állomásnak biztosít­tatnék, addig a népesebb állomás helyi, vagy működési pótlékban részesüljön, hiszen ezt kívánja már különb reprezentacionális köte­lezettsége is. Néminemű megvalósítását ezen Igazságos felfogásnak célozta is a Svehla-féle eredeti tcrvéryjavaslat, mely nem 9, de 12.000 koronás alapfizetés mellett a lelk.észi állomá­sok között 10, illetve 20 százalékos plusszal honorálandó fokozatokat kontemplált, de az előadó ur a lidák-párt szégyenére ezt is lefa­rag tatta. Más'k fontos észrevételem, hogy e sajná­latos kongruatörvény mai alakjában szerzett jogokat negligál. Mig ugyanis évtizedek, sőt 1—1 évszázad alapítása majdnem minden he­lyen1 a vallásalap terhére kisebb-nagyobb kongruakiegészitést kontemplált, mely 3—600 korona a régi, jó békeidőkben majdnem egy szerény megélhetést biztos'tott s mig az 1913. évi törvény 1400 aranykoronáig emelhető kor- póí'é-kot juttatott, ezt a kongruatörvény abso- lute figyelembe nem veszi, hanem, ha a helyi jövedelmeket 9000 koronáig képesek a végre­hajtó közegek felsrófolni, pedig ugyancsak törtetnek ám érts egy fillér kiegészítést sem ad. S igy megtörtén'ky hogy számtalan paró- chia, mely évtizedek óta kongruális volt, egy szép napon arra ébred, hogy megszűnt már az lenni s parochusa, aki a régi állapot szerint 5—600 korona kongruakiegészitést s talán már egy 400 koronás korpótlékot is élvezett, vár­hat 10—12 éves pap korára, hogy kongruában semmit, korpótlékban pedig Íj—200 koronát kapjon. (Vége következek.) A lengyelországi kisebbségek folyóiratát még az első szám megjelenése előtt elkobozták Lengyelországban. Berlinből jelentik: Az öt len­gyelországi népkisebbség, a németek, ukránok, fehér oroszok, litvánok és cionista alapon áttó zsidók röviddel ezelőtt elhatároznák, hogy „Natio" címen közös folyóiratot alapítanak, amely havon­ként négy nyelven, németül, angolul, franciául és lengyelül tárgyalja a nemzeti kisebbségek problé­máit. A havi folyóirat első számának tegnap kel­lett. volna megjelennie. Az elmúlt vasárnap azon­ban a varsói politikai rendőrség emberei megje­lenjek a szerkesztőségben és a nyomdában és le­foglalták a kéziratokat, valamint a kiszedett cik­keke’. Isry az e’ső szám már nem lelenheteft meg. Az államrendőrség az elkobzás, illetőleg a meg­jelenés meghiúsításának okáról minden felvilágo­sítást megtagadott. A nemzeti kisebbségek közös pártámén’! klubja a szejmben interoellálni fog a hatósági túlkapás ügyében és evvel kapcsolatban rá fog ranta’ni, hogv Lengve’országban a nemze­ti kűs'-bbsé'^k anvagt és erkölcsi érdekc’t milyen brutális módon tiporják bábbal. ix A ponyvairodalom mételyezfi hatásától óv­ja meg gyerme’-4. ha jő olvasmánnyal látja el. Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikát. KeistszlovenszMi válasz Kurlpkék fölhívására Egy keleti szlovák örömmé! üdvözli a Kurtyák-párt akcióját A Kurtyák-párt fölhívása, amelyet a P. M. H. részletesen ismertetett, élénk visszhangra talált Zemplén, Sáros, Afcíiuj és Szép elmegyek, keleti szlo­vákjai, vagy amint az ottani nép nevezi magát, a „szlovjákok" közölt. Tudni kell ugyanis, hogy a Tátrától keletre az irodalmi szlovák nyelvtől sok te­kintetben eltérő nyelvjárás dívik. A forradalom elett Eperjesen „Nasa Za- stava“ címen külön lap jelent meg az ottani nép nyelvén, az úgynevezett sá- rosi vagy szlovják dialektusban, amely igen sok lengyel s különösen ruszin elemet tartalmaz. Érthető tehát, ha a nép igen közelállónak érzi magát a ra- szmokhoz, akiknek szlovenszkói részé­vel évszázadok óta különben is együtt él és sokan szívesen látnák, ha az ál­lam közigazga’ásának uj berendezése­kor az autonóm Ruszin szí: óhoz csatol­nák. Ez az óhaj késztette az alábbi cikknek a kelet szlovén szkói szlovákok mozgalma‘kan jelentősebb szerenet játszó szerzőjét is cikkének megírására. A lapunkhoz beküldött érdekes cikket alább közöljük: Az elvetett mag jó talajra talált. Kelet- szlovenszkói falvaihkon széltéhen-hosszában terjed a fölhívás, hogy a ruszir testvérrel egy autonóm egységet alkossunk a csehszlovák köz­társaságban s a hjrt hozók s a hirt hallók aj­káról elrebben a sóhaj: hál Istennek, mégis csak talán jobb dolgunk lesz, mint eddig volt Az elvetett mag jó ta’ajra talált s jobb aratást igér, mint Hlinka elvetett magja, amelyből a szlovák nép autonómiája sose fog kikelni. A szlovjákok nejében üdvözöllek Titeket roteljes akciótok megindításakor. A Ti eszmé­tek a mi eszménk is és számtalan megbeszélé­sünkön, számtalan bizalmas értekezletünkön az autoróm Rusykakrajnát láttuk az egyedüli megoldásnak, boldogulásnak s további létünk alapjának. Látom a Időt, amikor a két testvémép: a ruszin és a szlovják egyesülve Keletszloven- szkó, Ruszinszkó és a Zipserföld magyarjaival és németjeivel együtt küzd, együtt harcol az autonóm Rusz'nszkóért s az elért győzelem után testvéri egyetértéssel ralija le népe gaz­dasági jólétének alapjait. Csalódtatok Ti, csalódtunk mi is s a mi csalódásunk nagyobb mint a Tiétek. A szlo­vák a saját ágából eredő fattyúhajtásnak tart­ja a keleti szlovjákot, pedig ez külön szláv törzs. A két törzs elválasztva a Magas Tátrá­tól 8 a Szepes-Gömöri Érchegységtől és e he­gyek völgyéber lakó német néptől, évszázado­kon át élte a maga külön életét egymástól függetlenül. Még a nemzeti életet élő lengye­lek hatása is nagyobb nyelvünkre a nyugati szlovák hatásnál, ami érthető is, hisz szom­szédság és ősi barátság fűzi össze a lengyelt és a szlovjákot Csak 1848-tól kezd erősbödni a nyugati szlovák hatás. Szabadságot vártunk mi is, de rögtön a prevrat után kiűzték hivatalaikból fiainkat, önkormányzati szerveinket, vármegyéinket Árva, Turóc, Trencsén és Zólyom szülöttei lepték el. Iskoláinkból a prevrat után már a második esztendőben kiűzték nyelvünket, mert ez „tájszólás", mert az „irodalmi" nyelv a fontos. Lapjainkat nem engedélyezték és „nyelvjárásunk" csak arra jó ma, hogy a vicclapokat töltsék meg vele és szívós munká­jukkal el is érték, hegy a katonaságtól haza­térő fiaink szlovják-szlovák-cseh nyelvkeve­réket beszélve térnek otthonukba. A ruszin testvér közelebb áll hozzánk, úgy érzésben, mint gondolkodásban. Egyek voltunk, együtt lakjuk a keleti Kárpátok he­gyeit és völgyeit jó- és balsorsban évszáza­dok óta s a közös múlt biztosítékunk, hogy a jövőben’ is megértjük egymást Elfogadjuk a felénk nyújtott baráti kezet, s e kézre szüksé­günk is van, hisz népünk jórésze még ma sem ébredt öntudatra. Fölvesszük a közös harcot Ruszinszkcért s a ruszin és szlovják nép au­tonómiájáért. Csak egyet kötünk ki: autonóm területünknek a Hernád csak belfolyója lehet, mert élnek ruszinok és szlovjákok a Herná- don. túl is. A kassai r.agyzsupa határai egyez­nek leginkább a szlovják s ruszin nép lakta föld határaival. És mi e határokhoz ragaszko­dunk. Föl fog virradni még itt minden népnek s önmagát kormányozva, saját kultúrájában él majd békés egyetértésben a ruszin, szlovják, német és magyar. Rajtatok a sor KeTetszlovenszkő és Ru- szinszkó magyarjai és németjei! Csatlakozza­tok hozzánk s vívjuk meg együtt küzdelmünket Ruszinszkóért, őslakos népeinek autonómiá­jáért és anyagi jólétéért. Slovjak. Fengya dr. táblabiró azt állítja, hogy Feng-ju-Siang, Kína sorsának egyik intézője, a testvéröccse és kassai származású Rájött, hogy a keresztény tábornok nem lehet más, mint évtizedekkel ezelőtt Amerikába vándorolt öccse — Egy eperjesi kis diák kalandos sorsa — A kassai táblabiró elmondja miként lett a kivándorolt fiú amerikai ezredes, majd kínai főtáborcsok Kassa, február 18­A kitűnő Szontágh dr. ujtátrafüredi pom­pás Paiace-szanatóriumának barátságos hali­jában ülünk egy asztalnál és böngésszük a la­pokat. Fangya dr. kassai táblabiró, Vág Lajos, a közkedvelt direktor, egy budapesti gyáros és néháry újságíró. Éppen megérkezik a Prá­gai Magyar Hírlap, gyorsan átfutjuk, előbb természetesen a belföldi eseményekről szőlő híreket, azután a külföldieket és szemünk egyszerre megakad a kínai háborúról szóló tudósításon, melyből többek között ezt ol­vassuk: „A háború eseményeinek központjában Feng-You keresztény tábornok áll, akiről ugyan még nem tudni, vájjon Csang-Cso-Lin tábornokhoz, vagy a déliekhez fog-e csatla­kozni. Az azonban bizonyos, hogy ennek az ismeretlenségből egyszerre világhírre szert tett tábornoknak a magatartása fogja eldönte­ni a egész kínai háború sorsát." A társaság tagjai egymásra néznek és mirdekin úgy látszik, mintha a másiktól vár­ná a feleletet, vájjon ki lehet ez a kinai tábor­nok, akinek nevét máról-holnapra világhírűvé tették a kinai háború eseményei. Fengya dr. kassai táblabiró egyszerre elmosolyodik. — Akár hiszik, akár nem. s ha kissé fan­tasztikusnak is fog látszani, elmondhatom: én ismerem ezt az urat. A kis társaság kételkedve néz rá a tábla- bíróra és várja a folytatását a szenzációsnak hangzó bevezetésnek. A táblabiró pedig to­vább folytatja: — Körülbelül tíz nappal ezelőtt,-éppen itt, e hallban nézegettem a külföldi illusztrált la­pokat Az egyik berlni képeslapban egyszerre szemembe ötlik egy kén, mely egy markáns vonásu, kínai egyenruhás férfit ábrázolt s a kép alatt ez a név szerepelt: Feng-You kinai keresztény tábornok, a kinai háború egyik legjelentősebb személyisége. — Eltűnődtem a képér, folytatta a táb­labiró a hallgatóság áhitatos figyelme közben, és lelkiszemeim előtt hirtelen megelevere- dett egy régen látott fiatalember képe: az öcsémé. öcsém ugyanis, aki már gyermekkorában tele volt kalandos vágyakkal, már évtize­dek előtt kiment a nagyvilágba és mosta­náig csak annyit tudtam róla , hogy ez­redes lett az amerikai hadseregben. Több semmit, mert már évek óta nem adott élet jelt magáról. A berlini folyóiratban meg­látott kép, amely annyira hasonlított az emlé­keimben élő öcsém arcvonásaira, arra készte­tett, hogy egy újságíró ismerősöm révén ké­rést intézzek a berlini képes folyóirat szer­kesztőségéhez: nem küldenék-e be rékera a fénykép eredetijét, arra gondolva, hogy az ere­deti képről talán világosabban felismerhetem öcsém vonásait A szerencse kedvezett A ber­lini szerkesztőség udvaras volt és miután birtokában volt az eredeti képnek, melyet Kí­nában do’gozó tudósítójuk küldött be a lao számára, kérésemre rendelkezésemre bocsáj- totta a képet. • Az eredeti képről most már véglegesen megállapítottam, hogy Feng-You kinai ke­resztény tábornok nem más, mint az én eltűntnek hitt. amerikai ezredes öcsém. Föltevésemben az öcsémnek még aközben ha­zulról beszerzett régebb’ kénél is megerősítet­tek. Már Írtam is neki Kínába, csak kérdéses, bogv a mai viszonyok között meg fogja-e kapni levelemet ­OOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOGOCOOOC.OOI ST1EATIG ÍLMiBRül Naponta est® 8.15 óraikor 0 •5 fényes előadás. 6 Nanook ó ;5 a pompásan idomítod fóka, Q r* Les Felow, Lampo, 6 elsőrangú táncos pár, átváltódó művész, £# ll Margar. Hov/c, zongora utánzónö, X O valamint elsőrangú varieté-műsor és táncaUrakciók. Q Fengya táblabiró elmondotta ezután öcs- csének élettörténetét. — öcsém, aki igen eleven eszü gyerek volt, az eperjesi gimnáziumban végezte tanul­mányait. Kalandvágyó természete azonban nem hagyta nyugodni, már a VII. osztályból kima­radt és beállt a tengerészeihez- Tervei, úgy lát­szik, nem váltak be, mert rövidesen hazajött és befejezte tanulmányait. Az érettségi után bevonult az osztrák-magyar hadseregbe, hogy önkéntes! évét leszolgálja. Itt tiszthelyettessé- gig vitte föl, majd mikor leszolgálta katonai idejét, kivándorolt Amerikába. Amerika ép­pen akkor vívta nagy háborúját a spanyolok­kal a Fílippini-szigetek birtokáért és kaiaede* természetű Öcsém, akinek kanéra jött a hábo­rú, nyomban fölajánlotta szolgálatait az ame- riai hadveze tőségnek. Az amer'kaiak örömmel fogadták a jőhirü osztrák-magyar hadsereg tisztjének jelentkezését és nyomban mint ka­pitányt beosztották az amerikai hadseregbe. A fiatal kapitány vésdgküzdötte az amerikaiak győzelmével végződött háborút és nemsokára rá őrnagy lett, majd kinevezték ezredessé- Ettől az időtől kezdve természetesen végleg Amerikában telepedett le. Később hallottam róla, folytatta a tábla­biró, hogy közvetlenül a világháború előtt egy amerikai hivatalos misszióval kiment Kínába és ott a kinai hadsereg szolgálatá­ba szegődött. Ott nagy szerepet játszott s elvette egy keresz­tény kinai hercegnek a leányát. Az ő közben­járására történt, hogy 4—5 knai keresztény püspököt csak nemrégiben a pápa hivatalosan is fölszentelt Rómában. Természetesen most kettős mértékben érdekesek rám nézve a Kí­nában lejátszódó események, mert oly nagy sze­repet játszik bennük ő. Amíg várom nap-nap után a róla szóló híreket, fejezte be előadását a táblabiró, csak valami szerencsétlenség ne érje. Mert ilyen forradalmi időkben minden lehetséges - . « Sz. J­A köztársaság lakossága Prága, február 18. A legutolsó népszámlálás óta éppen hat év mailt el és újabb népsrármlálás csali mégy év múlva lesz. Minthogy a prevrat óta számos ember elhagyta véglegesen a köztársasá­got, viszont számoson jöttek küllőidről Csehszlo­vákiába és itt letelepedtek, a legutolsó népszámlá­lás adatai semmiképpen esm felelnek meg már a valóságnak. A Lidové Novíny érdekes számvetést, csinált, hogy megközelítőleg megállapíthassa a köztársaság lakosságának számét. A becslés adatai a következők: 1921-től 1928 végéig 2 millió 229.444 ■gyermek született és 1 millió 348.300 személy halit meg, úgy, hegy a szaporulat 881.100. Észnél özemben a kivándorlók száma 175.000, mig a kül­földről visszatértek szánra körülbelül 51X00. Énen eommás számítás alapján tehát a köztársaságnak jelenleg körülbelül 14 millió 358.500 lakosa ven. Az egyes orsEágofetom pedig az elosztás a követ­kező: Csehország 6 millió 922.800 (tehát 252.100 fokossal több, mint a népszámláláskor), Morvaor­szág 2 millió 806.5CO (143.616 fokossal több;, Szi­lézia 721X00 (49.132 lakossal több), Szlovenszíkó 3 millió 222.GC0 (221.730-oal több) és Ruszin szikó G8S.4C0 (78.832-ve! több) lakosa van. A fenti adatokból tehát kitűnik, hogy évente átlag 126.183 személlyel szaporodik a lakosság száma és a lap ebből azt következteti, hogy a leg­közelebbi népszámláláskor a köztársaság lakos­sága mán több lesz 15 milliónál. Harminc millióba kerülnek évente a fegyházak Prága, február 18. Az állami statisztikai hiva­tal most először adott ki kimutatást a köztársaság összes fogházairól és fegyintézeteiről. Az állam­ban összesen hét fogház van és pedig: Prágábiu, Karthauziban, Pilzenben, Mirovban, Mikulovban, ltepyben, Kassán. Illaván és L’pólváron. Ezen fegybázakra 1925-ben összesen 30 millió C86 929 koronát adtak ki. Az összegből a. fegyeucok élel­mezésére 5 milliót költöttek, a ruházatukra pcíig 1 millió 42 ezer koronát. A fegyencek munkájából befolyt 7 millió 466 ezer korona. A fegvházakban összesen 2 930 fegyenc volt elhelyezve és pedig Prágában 421, Karthauziban 429. Pilzenben 459, Mirovban 489, Repiben 215. A három szlovenszkói fegyintézetben ugyanakkor 917 fegyenc volt. Az elsőfokú bíróságok előtt 1925-ben összesen 89 827 vádlott áttolt, ezek közül 16.149 személyt főimen- tettek. 29.67S-at feltételesen és 108?8-at a bün­tetés feltételességének elismerése nélkül Ítéltek el.

Next

/
Thumbnails
Contents