Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-19 / 41. (1375.) szám
Mai számunk 26 oldal ^ ^ ^ SlOMlbat 0 1927 február 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára í *20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polltíkoi JlCLpilcipiCL Felelős szerkesztő: VZVRAMYI LÁSZLÓ FORGACU GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, Ií. emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága lf., Panská ul 12/111.—Tele on: 30311. —Sürgönyeim: Hirlap, Praha Á közigazgatási javaslatok kritikája Irta: Flachbarlh Ernő dr. Prága, február 18. A kormány aitai az elmúlt héten beterjesztett közigazgatási javaslatokról a Prágai Magyar Hirlap hasábjain mái- alkalmam volt rövid politikai kritikát Írni. Most következő cikkeimben ezért nem annyira napi politikai, mint inkább jogi és kisebbségi oldalukról fogom a javaslatokat megvizsgálni és rá fogok mutatni azok legnagyobb fogyatékosságaira, hegy egyfelől a magyar közönség helyes képet alkothasson magának azok valódi értékéről, másfelől pedig megfelelőképpen kidomborodjanak azok a szempontok, melyeket magyar részről a javaslatok körül megnduló vita középpontjába kell állítani. Mindenkor a „suaviter in rnodo, fortiter in re“ alapelvét tartva szem előtt, természetesen most is arra fogok törekedni, hogy bírálatom — anélkül, hogy ezzel elveszítené határozottságát — mindvégig a tárgyilagosság határai között maradjon. I. Büntetőjogi rendelkezések A politikai igazgatás szervezéséről szőlő javaslat, amidőn a közigazgatás ellátását a belügyminisztériumnak alárendelt országos és járási hivatalokra bízza, a közigazgatási hatóságokat azzal az egészen szokatlan joggal kívánja fölruházni, hogy a közrend, a közbéke, a köznyugalom és a közerkölcsiség biztosítása céljából úgy általános formában, mint egyes konkrét esetekben utasításokat és tilalmakat adhassanak ki és azok be nem tartása esetére 10.000 kor.-:g terjedhető pénz- vagy tizennégy napig terjedhető szabadságvesztés büntetést (súlyosabb esetekben mindkettőt) szabhassanak ki. Ugyanilyen büntetéseket állapíthatnak meg a politikai hatóságok a nyilvános, vagy a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen elkövetett s a közrendet, köznyugalmat, köz- biztonságot, közerkölcsöt és az illemet sértő, vagy közfelháborodást előidéző cselekményekért és magatartásért Egyik alapvető elve a mondern büntetőjognak: ,.nullum erimen síné lege, nulla poe- na sine lege". A javaslat szerzője azonban nem sokat törődött ezzel az alapelvvel és azzal a joggal kívánja följogosítani a közigazgatási hatóságokat, hogy nemcsak általánosságban, hárem egyes konkrét esetekben, tehát büntető jogszabály nélkül is, utasításokat és tilahnakat adhassanak ki s ez utasítások és tilalmak ellen vétőket drákói pénzbüntetések- ^ kel sutjhassák. Régi törvényeink értelmében kihágásokat csali a törvény által külön fölhatalmazott jogforrások: a töltény, a miniszteri rendelet és a megyei, vagy városi szabályrendeletek statuálhatnak, de semmi esetre sem a közigazgatási hatóságok. A jövőben azonban nemcsak az országos elnököt, hárem a járási f őrök őket is meg fogja illetni ez a jog. A javaslat az 1854. évi osztrák Prügelpatentet vette a1 apui, amely a magyar jog hatályosságénak területén ismeretlen volt és alapelveiben merően ellenkezik törvénye'nk szellemével és hagyományos jogi fölfogásunkkal. Az uj javaslatnak tehát, ha törvényerőre emelkedik, oWan változást fogunk köszörhetni, melyet Ausztriában a hirhedt Bach-rendszer vezetett be és amely ellen nemcsak a szabadságjogok német harcosai, de a csehek is állandóan küzdöttek. A mostani kormány mindazonáltal könnyen tu'helyezkedik ezen a nemzeti ellenszenven és a P régein a tért módosított, de nem javított, ha^em ’nkáhb rosszabbitott kiadását tette ’e a képviselőhöz asrta'ára. Az összehasonlítás kedvéért nem lesz felesleges rámutatni arra, hogy a magyar kihá- tR IseiGMváifiy válássá Déremeto „Csak a Csehszlovákia és Magyarország közti zavartalan békesség teszi lehetővé azt a konszolidáló*, melyre a magyar nemzeti kisebbségnek is szüksége van“ erre magát kötelezte és ezzel illetéktelenül Prága, február 18. A fcétpvfeieCőlbász plénuma előtt Dérer Iván dr. kemény kritikával illette a magyar nemzeti párt tárgyalásait s a pártnak azt a követelééét, amely a Magyarország iránt való barátságos külpolitikára vonatkozott, Hodzsa ellen fordította, aki — szerinte — Prága, február 18. Csanlcaisek kantoni seresei, mint tegnapi számunkban jelentettük, elfoglalták Hangcsau városát. Shanghai kulcsát, A diadalmas déliek tehát alig 120— 150 kilométernyire állnak a nagy tengeri kikötőtől s útjukban immár nincsen áemmi, ami feltartóztathatná őket. Kanton és Hankau után tehát Shanghai került a kínai események középpontjába s egészen bizonyos, hogy az angol koneesz- sziéknak ez a központ? helye sokkal nagyobb bonyodalmakat fog okozni mint Hankau okozott. Az angolok elhatározták, hogv az idegenbei e&vatkozott a külpolitikába. Emiké rostáik e tárgyban a magyar nemzeti párt Prágában, tartózkodó vezérét, Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselőt, aiki ez ügyben a következő nyilatkozatot telte: negyedet minden rendelkezésükre álló erővel tartani fogják. mi.g Eugéne Csen és O'Mallev hankaui tárgyalásainak megszakadása után az is bizonyos, hogv a déliek minden ereinkkel a fontos és gazdag kereskedelmi gócpont elfoglalására fognak törekedni. San marsall polgári serege a hangcsaui ütközetben felbomlott, Csangcsalin inesz- sze van és különben is lekötött egyrészt Wupejfu viszálykodása, másrészt Feng- jnsziang támadása következtében, úgy hogy az európai hatalmaktól is elhagyott Anglia valóban magára maradt. Sőt. az előjelek szerint Szuncsungfang felőrlése után az északiak és a déliek megtalálják a kiegyezés utiát és közös lendülettel vetik magukat a betolakodó fehér ellenségre. A shanghaii nép nyugtalansága pedig ( egyre nő. Hogy m?ly népszerű a kantornak uralma Kínában, arra jellemző a hangosam bevonulás. A város az elfoglalás után órákhosszat éltette a bevonuló seregeket, este média több százezer fanatikus kínai kivilágítást rendezett n győző, és barátin: az orosz tiszteletére. Shanghai népe szintén kantonbarát és csak a kedvező pillanatra vár. hosrv megrohamozza a nvülölt anvolok telepeit. Ezt nagyon iól lurHa a shanghaii brit misszió és mindent elkövet a város megerősítésére. Edd;g körülbelül 10.000 angol katona érkezett a városba és még tízezret várnak a közeli napokban, mig a sorkatonaságot hathatósan egészíti ki a mindenre elszánt kínai angol önkéntesek nem kisszámú serege. Egyelőre nem lehet tudni, rajion Anglia csak az idegennegvedet védi-e, vagv pedig egyáltalán meggátolja a kantornak benyomulását és a város alatt iogja föl a támadást. Az is íehf jéges s ebben az angol kormánv vj 1*0i . . üíi uA'.-ó i .íaulo&íí :■ kerül békés megoldást teremteni. A kantornak esetleg tiszteletben tartják az angol érdekekét. beszüntetik az angolellenes bojkottot s ezeknek az engedményeknek fejében viszont nyugodtan bevonulhatnak a hatalmas gazdasági és morális erőt jelentő kikötővárosba. Utolsó lehetőségképpen végre azt emlegetik. hogv a megvert ’ Szuncsuanfang ösz- szeszedi csapatait s a Shanghai—hangcsaui vasútvonal segítségével kellő időben megszállhatja még a várostól ötven kilométernyire délre fekvő utolsó megerősített védelmi vonalat, melyben mindaddig fentarlhatia az ellenséget, amié Csangcsolin meg Wupejfu eredményesen beavatkoznak a harcba, vagy a várva-várt angol—kantoni' kiegyezés megtörténik. Mindezek a kedvező megoldások azonban csak remények § a legnagyobb valószínűség szerint a shanghaii moh föl fog lázadni. Az angol katonaság kénytelen lesz beavatkozni, miközben okvetlenül összeütközésre kerül a sor kantoniakkal is. ! Az első kínai ember elontott vére pedig automatikusan felidézi a kínai-angol háborúk melynek beláthatatlan következményei lehetnek. Az angol-orosz diplomáciai viszony nyomban megszün'k, Olaszország szintén nem marad tétlen. Japán és Amerika kénytelenek lesznek beavatkozni, úgy hogy a shanghaii eseményektől nemcsak a távoli Kelet, hanem esetleg az egész világ békéié függhet. Csak a legnagyobb óvatossággal lehet elkerülni a. — Dórer Iván beszédéi hallottam és figyelemmel is kísértem s mindjárt akkor megállapítottam, hogy szinte büvészi okfejtéssel jutott ahhoz a megállapításhoz, amellyel — úgy látszik — legerősebb politikai ellenfelét akarta megtámadni. Tárgyalásainkból i mindenre lehetett következtetni, csak arra nem, hogy Hodzsa illetéktelenül beleavatkozott volna vagy be akart volna avatkozni a külpolitika-reszort dolgaiba. De nagyon természetes, hogy a Magyarország iránt való barátságos külpolitika általunk való követelésén semmi fennakadni valója nem volt, hiszen Bones, a külpolitikának hivatásos reprezentánsa, nem egyszer ajánlotta fel Magyarországnak beszédeiben a Locarnót s igy a külpolitikát illető kívánságaink teljesen megegyeztek ezekkel a nyilatkozatokkal. Hodzsa egyenesen kijelentette, hogy ez nem tartozik az ő resszoríjába s ebben a kérdésben csak mint az agrárpárt egyik vezetője nyilatkozhat abban az értelemben, ahogy azt Benes tette. — Ami pedig azokat a megjegyzéseket illeti, hogy a magyar nemzed kbobbség ügyén ok,^emral köze a Magyarországgal szemben folyó külpolitika kér;Tés hr* erre könnyű válaszolni, mert az ilyen okoskodás egyszerűen a már tuion-oul roján uszító j agitáció számiul megy. A magyar nemzeti kisebbségre, annak érzelmi és politikai megnyilatkozásaira s egész kulturális és gazdasági életére igenis nagyon fontos jelentőségű az, hogy a köztársaság külpolitikája ne irányuljon Magy arország ellen, mert csak a két állam közti zavartalan békesség teszi lehetővé azt a konszolidációt, amelyre a magyar nemzeti kisebbségnek is szüksége van s amelyet kivan. Egyébként Dérer nyilatkozata és az annak nyomán a napisajtóban megjelent kommentárjai nem oly jelentősek, hogy különös figyelmet érdemelnének, hiszen mindez a cseh kormánypártok és az ellenzéki pártok között levő politikai harc egyik eszköze s az érdemi részt egyáltalán nem érinti. Shanghai a világpolitika! érdeklődés középpontjában A város feüiSseSe — Egy-kéf napon belül kitörhet az amgol-kina háború — & kaatónlak a város alatt — Izgalom Lonáosi&an gási büntetőtörvénykönyv szerint a kihágások legmagasabb pénzbüntetése 300 forintot tett ki, de csakis abban az esetben, ha valamely cselekményt a törvény nyilvánított kihágásrak, m'g a miniszteri rendelet által statuált kihágás maximális büntetése 100, a törvényhatósági, vagy városi szabályrendelet által statuált kihágásé pedig legfeljebb 50, illetőleg 20 forintot tehetett ki. Ezzel szemben a csehszlovák közigazgatási hatóságok a nyilvános helyen elkövetett legkisebb illetlenségért 10.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel súghatják a delikvenst, ami a valutáris viszonyok eltolódását is figyelembe véve legalább ötszörös emelkedést jelent. A javaslat nemcsak nálunk eddig teljesen ismeretlen jogkörrel ruházza fel a bürokráciát, hanem annak tek'ntélyét is emelni óhajtja az elrettentésnek e célra egyáltalában nem alkalmas módszerével, amidőn 5000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy 8 napig terjedhető szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt, aki a hatósághoz benyújtott írásbeli beadványában sértő írásmódot használ, vagy pedig valamely hatósági közeggel szemben gorombán viselkedik, avagy neki engedelmeskedni vonakodik. A csehszlovák bürokrácia nem elégszik meg a magyar kihágási törvény által ily esetekre'* kilátásba helyezett 100 forintnyi pénzbüntetéssel, hanem 5000 koronáig terjedhető pénzbüntetést, sőt szabadságvesztést is követel azzal szemben, aki valamelyik beadványában sértő kifejezést hasznába hatóság ellen. Nem elégszik meg a bürokrácia a kihágás! törvény 46. szakaszának a hatósági közegek oltalmára szo’gáló egyéb rendelkezéseivel sem, hanem büntetni kíván mindenkit, aki nem mindenben engedelmesked'k a csendőrnek, rendőrnek és inci-íin.ci irodatisztnek. A rendőri szellem olyan túl lengésének jele ez, melyet nekünk támogatnunk nem lehet Számtalan egyéb megjegyzést is fűzhetnénk még az I. fejezet különféle részleteihez, főként a jogorvoslati eszközök aggasztó korlátozásához, de a rendelkezésünkre álló tér ezt nem engedi meg. Az előbbi példákat is inkább csak illusztrációképen mutattuk be. Nem mulaszthatjuk el azonban megemlíteni azt az elvi kifogásunkat, hegy e fejezet, anyagi é* alarn büntetőjogi rendelkezései nem .tartoznak a közigazgatási javaslatba, hanem csakis a. kihágást büntetőtörvénykönyvbe. A kormány azonban nyilvánvalóan azt reméli, hogy a rendőri hatalom megerősítésére irányuló terveit könnyebben és kevesebb feltűnéssel viheti keresztül akkor, ha a-okat a közigazgatási javaslat utján csempészi be a oórpus jurába. Ehhez a tervéhez azonban senki nem nyújthat neki segédkezet.
