Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-13 / 9. (1343.) szám
1927 Január 13, csütörtök. A munkácsi kongresszus (rp.) Ungvár, január 12. Ruszinszkó haldoklásra ítélt belpolitikai életét vasárnap jelentőségteljes közgazdasági esemény rázkódtatta meg. A ruszinszkói ipartársulatok Munkácson kongresszusra gvültek össze, hogy lehetetlen gazdasági helyzetükön némileg segítsenek. Az a hangulat, az a levegő, az a közszellem, ami ezen a kongresszuson uralkodott, hü képét adta annak a feneketlen elkeseredésnek, amit Ruszinszkó dolgozó tömegei táplálnak a kormányzattal és annak ruszinszkói exponenseivel szemben. Az a hangulat, ami a kongresszus elején minden iparosra és kereskedőre átterjedt, már az első félórában puskaporossá tette a levegőt s bár politikáról a tanácskozások alatt egv szó sem esett, valósággal népbirák elé került a prágai kormányok egész nyolcesztendős politikája; az a politika, amely Ruszinszkóra a pénzbeváltástól kezdve a szociális biztosítási törvényig csak gazdasági leromlást, csak gyarmati levegőt, csak feneketlen nyomort hozott. Az a közszellem, ami ezen a kongresszuson uralkodott, mintha Ruszinszkó hegyeiből húzódott volna le a zsupanátus nagytermébe, hogy maga elé idézze mindazokat a bűnösöket, akik nyolc éven át csak kihasználták, csak kiszipolyozták Ruszinszkói. Az a közszellem, ami ott uralkodott, forradalmi színekkel volt eléktelenitve és az egyes szónokok szájából valóban felsírt a kétségbeesés utolsó hangja ... A munkácsi kongresszus, ha egyébre nem, arra igen alkalmas volt, hogy a kormányzat belepillantson a nép lelkének azon sejtekéibe, ahol a kétségbeesés veszedelmes kohóit fütik: a kegyetlen és igazságtalan adókivetések, a szigorú és kíméletlen adóbehajtások, a történelmi országok iparának és kereskedelmének minden őslakos ipart és kereskedelmet tönkretevő térhódítása és azok az úgynevezett „szociális gondoskodások", amelyeknek terheitől elsősorban a munkanélküliségbe jutott munkások tízezrei jutnak koldusbotra ... A munkácsi kongresszus éles miniatűrje volt Csehszlovákia jelenlegi gazdasági helyzetének. Ez a miniatűr aggasztó képet mutat Azt mutatja, hogy az állam bevételeinek fokozását csupán a kegyetlen adópolitikával a gazdasási összeomlás veszélye nélkül nem lehet keresztülvinni. Ez a miniatűr élénken mutatja, hosv miként inognák azok az alapok, amiken Csehszlovákia közgazdasági politikáia eddig . felépült Ennek a miniatűrnek mindén kicsi vonása • megnagyitva, elénk tárja nemcsak Ruszinszkó, de Szloven- szkő Gazdasági végromlása ma még megakadályozható kezdetének szimptomáit. A munkácsi kongresszus politikai tekintetben hü tükre volt egész Ruszinszkőnak. Ott volt azon a kongresszuson a messzi má- ramarosi és a magas verchovinai iparos társadalom képviselete éppen úgy, mint az ungi részeké. És az a sok vidékről összejött delegáció, mintha éveken át egy és ugyanazon politikai iskolába járt volna, valóságos gyűlölettel emlékezett meg minden esetben arról a politikáról, amelyet a prágai kormányok ezzel az autonóm területtel szemben gyakoroltak. Ha ez így marad, ha ezt tovább is fogja táplálni az elkeseredés, annak igen szomorú vége lesz... Ideje lenne tehát, ha a prágai kormány j felfigyelne a rusziuszkói közgazdasági élet vergődésére és a munkácsi kongresszus tükrébe belenézne, felismerné abban azt a remet, amely Ruszinszkó népeit a halálba riasztja. . Itt az ideje, hogy a jelenlegi közgazda- sági politikájának a kormány „megállját parancsoljon. A költségvetési bizottság megkezdte az adóreform vitáját A kormánytöbbség nyolcas bizottsága a nacy horderejű Javassal legrészletesebb parlamenti tárgyalását kívánja Prága, január 12. A kormányfőbb: ég nyolcas bizottsága tegnap Bradáes elnökletével egész nap ülésezett és különösen az adóreformmal foglalkozott.. A javaslattal szemben úgyszólván valamennyi kormánypárt módosításokkal áll elő. A reform nagy fontosságára való tekintettel a nyolcas bizottság elhatározta, hogy „ parlamentben a javaslat legrészletesebb tárgyalásit fogja ajánlani. Az ellenzéki pártok körében is megvan a hajlandóság arra, hogy az adóreformot tárgyilagosan vitassák meg a parlamentiben, jóllehet ellenzéki körökben sokan vannak, akik a javaslat mai formáját még arra is alkalmatlannak találják, hogy egyáltalában megvitatás alapjául szolgálhasson. A nyolcas, bizottság még a parlamenti munka technikai, irányelveit is megállapította. A költségvetési bizottság ma délelőtt Bradáes elnökletével összeült és az ülésen Hnidek képviselő az adóreformot, Ada- ok képviselő az autonóm testületek pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló javaslatot, Samek dr. képviselő pedig a stabilizációs ni éri egjavaslatot referálta. Az előadók részletes fejtegetése után megkezdődött a három javaslat fölötti közös vita, amely valószínűleg a hét végéig fog tartani. A ruszinok a nagyhatalmaktól fogják leérni a ruszinszlovák határ megállapítását Isméi Kocssa riogatja a hafiárrendezést? — A probléma elérkezett a tizenkettedik Őréhez Tavaszra megszavazzák a félretett építkezési törvényt Prága, január 12. Srámek népjóléti miniszter az építészek szövetsége központjának küldöttsége előtt kijelentette, hogy minden erejével és befolyásával arra törekszik, hogy a hivatalnokkormány által 1926-ban kidolgozott építkezési törvényjavaslatot a tavaszi ülésszak alatt a nemzetgyűléssel a lehető leggyorsabban letárgyaltassa. így tehát megvan minden remény arra, hogy az építkezési mozgalomról szóló törvényjavaslat még a tavasz folyamán törvényerőre emelkedik. Gajda mint utcai attrakció Prága, január 12. Prága utcáinak legújabb atrakc'ója: Gajda. A lefokozott tábornok ugyanis tegnap orosz légionista egyenruhában rangjelzés nélkül, de az összes küliöldi kitüntetéseivel a mellén, végigment a Vencel-téren. Az utcai tömeg mint valami látványosságot kisérte Gajdát mindaddig, amíg a volt tábornok be nem ment az egyik kávéházba. A cseh baloldali sajtó ebből kifolyólag ismét eresen támadja Gajdát, mert a sajtó fölfogása szerint orosz légionista tisztként sem szerepelhet, mert a légiót beleolvasz'.oiíák a csehszlovák hadseregbe, a hadsereg pedig lefokozta őt. Egyes lapok élcesen megjegyzik, hogy Gajda most nem viselt lampaszos nadrágot, jóllehet Oroszországban, még mielőtt kinevezték volna generálisnak, már előre elkészíttette .tábornoki nadrágjait. llngvár, január 12. (Saját tudósítónktól.) A Ruszinszkó és Szlovenszkó közötti határkérdés még mindig nem került a végleges rendezés stádiumába. Dacára annak, hogy Csernij volt miniszterelnök legutóbb azt az Ígéretet tette, hogy a kormány a legközelebb kinevezteti a határrendező bizottság tagjait, mindezideig nem történt semmi. Állítólag most is Hodzsa miniszter késlelteti a határrendezés megoldását. mert Hodzsa a mai határokat akarja a végleges határnak deklarálni. Ezzel szemben ténv, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó mai határvonala csak demarkációs vonal, de nem lehet országhatár. A határrendezés kérdésében a minap könyv ielent meg Ján Hussek szlovák publicista tollából, aki — bár sovén szlovák szempontból tárgyalja a ruszinok területi követeléseit — mégis megállapítja, hogy a mai ha* tárt nem lehet komolyan definitivnek tartani és a haíárrendezés problémájában elkövetkezett a tizenkettedik óra, Hussek nem tagadja, hogy a Sárosban lakó szlávok nem szlovákok, hanem ruszinok, illetve elszloyákositött ruszinok és így a ruszin népnek joga van erre a területre. A ruszinok körében egyébként a határrendezés elposvánvositáSa rezignációt kelt. Egyes radikálisabb ruszin körökben mozgalom van kialakulóban, amelv a kormánydói most már követelni fogja a határ végleges rendezését. És amennyiben ez nem következne be. a nagyhatalmakhoz fordulnak, hogy ők állapítsák meg a Szlovenszkó és Ruszinszkó közötti végleges határt. Mert a békeszerződések értelmében ők illetékesek és iovosultak erre, amennyiben Szlovenszkó és Ruszinszkó egymás között békésen a határ- rendezést el nem tudná intézni. Szántó György BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (9) — Sohasem lehet a herceg embereitől békén iszogatni — dörmögte Rupprecht. A hóesés elállóit. A téli alkony ráfeküdt a szóik utcákra, amelyeket csatornák osztottak négyszögökre. A házaik ablakaiban kinyúltak egy önkin t a fények. János kábu'.tan lépkedett az olvadozó hóban. Egy kis kutya ugrándozott fel a kezeihez, vinnyogva és szűkeivé. A Garam jött elébe veszedelmet sejtve. 4. fejezet A tiél ebben az esztendőben szokatlanul enyhe volt. Anzelmus mester szerette az enyhe teleket, mert nem akadályozták az építkezést munkál art okát. Hiszem ő csak az állványokon élt igazán, a magasságok szabadságában, messze a térfogé házaik felett, ahová vidáman integettek fel hozzá a kiszélesedett láthatárok. Fénysugarak és madarak repked leik körülötte valami nagy, ti szia, földiségrtiöl való el/voma tik ozásban és á percek és órák gyorsan permeteztek alá a magadból a mélybe, mint manna a napsütésben arannyá válva. Itt nyilaik óztak meg a vonalak és formák, síkok és terek igazi mivoltukban és gyakran nevettek ki minden szabiiban készíteni, esztendőkön át csiszolt tervrajzot egy pillanat alatt. A mester már egy életen át játszott velük fogócskát, a nagyszerű ostor- mákkal, árnyakkal és fényekkel. A torony állványzatán állottak és a nap vagdosta a reggeli ködöt. János és Rupprecht szakadatlanul figyelték a kőfaragókat. Ahol némelyiknek a munkája bizonytalanná vált, crtit természetes nagyságú profil rajzokat készítettek, avagy az agyagminitá't vágták jellegzetesen élesre. A mester lehtőleg helyben far ágin tolt, régi tapasztalata volt, hogy a készen felhozott részletek csaknem egy esetben sem hatnak úgy a homlokzatra feltéve, mint odalent. Ezért a követ csak úgy nagyjában formálták meg odalent, az igazi munka csak a homlokzation kezdődött. Anzelmus közben hol a térre ment le, hol a szomszédos házak padliásaiblaíkaiiböl nézegette feszült figyelemmel az újonnan felbukkanó formák körvonailait, tömegháfását, a felületek fény- és árnyék játékát. Elnézte, hogy öltenek testet a gondolatai. Éppen egy párkányzatiszegletet hordtak fel, amelynek belsejébe medence volt vájva az esővíz részére. A szegletkő guggoló női alakot ábrázolt, amelynek medencéjén rejtett nyílás volt, ezen át ömlött le a párkányzatán felgyülemlett eső-viz. Ezek a vízköpők már az első csúcsíves templomokon érthetetlenül groteszk, látszólag oda sem illő, sőt naigyeu is profán alakokat ábrázoltak. Anzelmus mester sokáig tépetődöit ezeknek a részeknek az egészhez való viszonyán. — íme — szólott most tanítványaihoz, de egyúttal önmagához is Anzelmus mester — eme vízköpő tárgya erkölcstelen, ha ugyan volna erkölcstelenség a művészetben. Mégis a magisztrátus nem egészen ok nélkül fog eme vízköpő tárgyában viharos ütéseket rendezők amelyeknek határozata értelmében talán kénytelenek leszünk megiboldo- giult társunknak, a leydcni Hubertusnak eme jeles alkotását a homlokzatiról eltávolítani. Ez illetlen helyzetben levő meztelen női test azt az érzetet kelti bennem, mintha a szépség egy vidám kacaja nyert volna alakot a kőben. Mindnyájan a most helyére erősített vízköpőt nézték, amely fölöttük élesen rajzolódott a tevegcé-g fehér hátterébe. A női alak térdei egészen a melléig voltak felhúzva, a két karja a párkányba fonódott. A kőfaragók kuncogtak a mester háta mögött, János pedig a kövér, hollandusra gondolt, aki alig néhány hete, hogy itt hagyta őket. Az enyhe tél borzasztó vendéget csalt ide Itáliából, a pestist. A záráudokúton lévő thüringiai lovagok hozták magukkal délről, vagy talán messzi keletről. Anzelmus mester házából a hollandust ragadta magával, amint tovavonult és János Hubertusnak, a víg, kövér gyereknek fe-lpuffadt arcát látta pillanatra, ahogy a föld alól müvére tekint Első müve volt és csakúgy nem tartotta fenn a nevét, mint ama számtalan szellemtől telített ép-ületdisz, amelyeknek csaknem mindegyikét más és más mester keze formálta. — És mégis, ne gondoljátok — folytatta a mester —, hogy eme vidám ábrázolatok -ellentétben vannak az egész épület áhítatot kifejező voltával. Hiszen Isten országa nemcsak a túlvilág, amely felé a osúcsivek törtetnek. De Istien országa a mi földi életünk is, és az élet ezerarcú. Istené nemcsak a hitünk és áhítatunk, az övé a mosolyunk, köny- nyeínk és jajkiáMtraink, övé az állatok milliónyi fajtájának nyüzsgése, a havas hegyormok vihar lépett "fenyőosonkja, az észak zuzmója és -a sivatag pálmája, övé a szeretet és a gúny 1 öviekoszorúja js -és övéi nemcsak a kolostorok csendje, de 3 kocsmáik zaja és borgőze is. János figyelmesen hallgatta. Mindig mohón itta ennek az embernek a szavait, amelyek méltóságteljesen és . világosan fejezték ki a gondolatokat, anélkül, hogy unalmasaik -és nagyképűek lettek volna. De ezeket különös figyelemmel hallgatta, a mester sohasem beszélt még az istenségről. És eszébe jutott egy imádság, amelyre gyermekkorában egy öreg jobbágyasszony tanitgaitfa. Ebben az imában mindenféle isten neve volt versbeszedve é-s lassan-lassan a dallama is előjött most valahonnan a messzeségből, tiz év sűrű fátylaikkal takart távlatai -mögül. Az ezer- ráneu vénasszony képe is előbukkant. A sokfél-e isten neveit dúdolta -és motyogta. — Ezek velünk jöttek, messze keletről hozták őket, kis urfi. Hiába hoztak 'a pap-ok újakat, ők még itt vannak, itt velünk, la, áldásiban é-s romlásban. És a mester is azt mondotta: Az I-ste-n ezerarcú. — Ezért díszítjük -az állat- és növényvilág szeszélyes alakzataival az ő házát — folytatta most a -mester. — Sőt igyekezünk, hogy nemcsak azok másolatait dolgozzuk fel kőben. A másolat sohasem lehet az eredetivel egyértékü é-s minek azt utánozni tökéletlenül, ami megvan tökéletesen? Képzeletünk uj alakzatokat teremt és megsokszorozza a természet változatait. Már a régi nagymüvclt- ségü népek művészete sem éri be mázolással. Hiszen keo?kellábu férfiak és ember törzsű -lovak csakúgy nem léteztek, mint hal- farkú teányetk. És a mi szárnyas oroszlánjaink. négylábú gr ifijeink -és sárkányaink is .csak játékos ujjáörszetételei a természet jelenségeinek. A mi virágjaink nem lehetnek hasonlatosaik a természet virágaihoz, hiszen mi kőben teremtünk és nem a virágszirmok, kelyhek és lev-elek légiesen finom anyagában. A mi feladatunk tehát nemcsak uj !>rz- szetételek létrehozása, de az alapelemek végleges leegyszerűsítése is. A formáik -és vonaluk zártak legyenek és mégsem hatott kőtömbök, mint .az eddigi templomok. Ezt úgy érjük cl, ha a nagy faisiko'kat megbont'uk és az épület szerkezetét, elrejtő felületeket nemcsak függélyesen tagoljuk, de a kő-diszek játékait szabadjára engedjük rajtuk. (Folytatjuk.) 2
