Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-01 / 297. (1335.) szám
10 1927 január 1, sromba! felszántott barna hajcsomóban felcsillant egy kihívóan csillogó ezüstszál. Lassan, ernyedten ejti le a fésűt, amely Roppanva vágódik a toilettasztal csiszolt üveglapjára. Behunyt szemeivel messzi távlatokba néz — és felbukkan előtte az öregedés, az egyedüllét kietlen stációja. A család, a gyermek szent harmóniája mindent betöltő nagyságban bontakozik ki előtte és életében most először vetődik fel lelkében a nyugtalanító kérdőjel: talán téves missziót vállalt? a hervadás, a fonnvadás rémképe éberségbe lármázza az erős akarással elaltatott, öszítöngyökerü női érzést: a megöregedéstől való félelmet ! Szépen iveit hófehér karjával fázósan húzza összébb feszülő mellein a selyem déshabillet és aztán — hirtelen beletúr a sötét hajsátorba. Remegő ujjal lázasan kutatnak az eltűnt ezüstszál után —- és az önmagát Mannweibnak formált, komolv tudásu, hírneves Dr, Zsámboky Ágnes óvatos titokban, asszonyt önámitással rántja ki tövéből az öregedés, az asszonyi tél előhírnökét — az első ősz hajszálat. Nagvné Barényi Sára. Fi álmok négyesfogatán Vágtatok as áhnok négyesfogatáa. A világ nűnden bánata, és szenvedése, pénztelenség és kicsinyes mindennapi £í*nd messze elmarad mögöttem... Száguldásom a Jövőbe lősz, Iiol nincs még tér és nincs anyag, boj. nem született még meg agyagiból az ember, hol minden még csak homályos ködként inog m álmok síma üvegé®. Négyesfogatom -vágtat a végtelen őrbe® ... Kísérőim a Jelem és a Múlt; — a Műk, hogy kísérve ne engedje felednem a szerelmeket, mélyeik immár letűntek, s a Jelen, hogy majdan múlttá válva eszembe juttassa fiatalságomat. Vágtatok a* álmok négyesfogatán. Messze előttem pirkad a Jövő.., Tán el sem érem, míg a holnap virrad tán nem bírják paripáim a rohanást, tán épp, mikor a kapu elé ér fogatom, megszólal a kakas és én felébredlek? Haj-hió, lovaim, haj-hió! 8 megcsapom az ostorhegyest a szememmel. Vágtat az álmok négyesfogata, —■ és én ülök a bakon immár évek óta. Százszor indultam neki fiatalos hév vel, büszke magambizással, — százszor tettem meg az utat az éjen által lovaimat űzve g futásra ösztökélve, — és százszor szólalt meg a kakas hajnalba-adás kor. j Ma is és minden éjjel megindulok újból bizakodva, s ma is, mint minden éjjel meglátom a Jövő nagy, rézveretü kapuját. mely örökkön-örökké zárva mariad előttem. Bíró B. Kata, Krtsíabn ©faion Imtfülintpl aíapiítm í880-fratt. KEZEK Irta: Gömöri Jenő. A barna barack mag sohasem sohasem hídja Szegény, Kemény, Mikor s hová fogja elhullajtani Hideg, Rideg, Idegen emberi kéznek vak kegyetlensége; De ott. Legott, Hol a földre hull, holtan a földbe bnj, Boldog, Mormog Egy imát s megadja magát emberkéz jelölte Sorsnak, Morsnak; S az emberkéz, aki sírjába dobta EL őt Előbb És istenként rendelkezett a barack magjával, Holnap. — Oh nap! — A mag mellé hull. mert melléje dobja Egy kéz; Tekéz. E kéz az emberi maggal, mint ember a mag- De ő [gal; Verő Kezet érez s boldog barackmag mellett Sir ő. Sir ő. Boldogtalan sírjában is s a holt barackmagra Ügyet Se vet; De a mag barackjává csirázkodik, S hideg Rideg Emberi társát árnyékkal, élettel, illattal Dongja, Zsongja, öleli át az eldobott barackmag. Könyvek Lombroso Gina: F női lélek Fordította: ifj. Moravcsik Gyuláné. Athenaeum kiadás, Budapest. Lombroso Gina, a nagy Lombrosónak a i leánya és a szintén világhírű történetírónak: Fer- reronak a felesége a női lélekről könyvet irt, amit most magyar nyelvre ültetett át ifj. Moravcsik Gyuláné. Ha Lombroso Gina személyileg nem is volna a kitűnő emberek közül való: e kiváló férfiakhoz való kapcsolata már magában véve is elég okot kínálna arra, hogy könyvének gondolatai és megállapításai iránt élénken érdeklődjünk. De ezenkívül ösztökél az a körülmény is a könyv mohó tanulmányozására, hogy L. G. maga is intelligens, nagytudásu és melegen érző szivti ember, akitől joggal várhatunk el bölcs és eligazító útmutatást minden idők eme legaktuálisabb kérdésében. Különben is a L. Gina könyve ma fokozott aktualitással bir. Ma minden gondolkozó ember érzi, hogy a nőkérdés revízióra szorul. A konzervatív álláspont, amely nem akar problémát látni a nőkérdésben, meghaladott bölcseség; viszont a feminizmus, mely a nő emancipációját tűzte zászlajára: csődbe jutott. Elölről kell kezdenünk a megoldást: a nö jellegzetes emberségét kell tanulmány tárgyává tennünk. A női lélek, — tényleg ez ma a kérdés. Megértettük, hogy a nö elsősorban nem gazdasági és társadalmi tényező, hanem emberi lélek, speciális igényekkel szellemi, erkölcsi, társadalmi és gazdasági vonatkozásban. 1. Valami fájó, mélabu Lírai aláfestést ad a Lombroso Gina könyvének, amit azoknak ajánl: „akik szenvednek". Az első fejezet cime üti meg a lírái alaphangot: A nő tragikus helyzete. Ez az alaphang a fortissimóig fokozódik a végső fejezetekben, amelyek a szeretet és szerelem égő-fájó kérdéseit feszegetik. Az irő ugyan kibékitést, megoldást próbál adni az utolsó mondatokkal, de fáradt igyekezettel, csekély meggyőző erővel. Mert hát ugyan lehet-e tényleg sikerrel hidalni át a nagy ellentétet; ami férfi és nőt tragikus módon különít el egymástól? Mert tragédia volt és marad örökké a férfi egyedülisége a nővel és a nő egye- dülisége a férfivel szemben. S el kell ismernünk, hogy a nagyobb ás mélyebb tragédia a nőé. A nőé, aki jóformán kizárólag a szerelemre és szer etet re van teremtve, amiben a legszegényebb a világ. Különös és mély tragédia az, mikor a nő ezzel az egyetlen igényével éppen a férfi felé fordul, akinek viszont csak egy mozzanat az életében a szerelem és nem is a legfontosabb mozzanat. L. G. szerint a szerelem és becsvágy mint ősi hajtóerők különözik el egymástól a férfit és a nőt. Ebből a meghatározottságukból folynak sajátos és elütő jellemvonásaik, lelki konstrukcióik, érdeklődéseik, bűneik és erényeik. S ebből folyik az egymással szemben való idegen- ségük is. A férfi és a nő szerelme közti különbséget ezekben a jellemző erejű sorokban vázolja az iró: „A férfi és a nő szeretete között fennálló lényeges különbség abból fakad, hogy a férfi felfogásában igen kevés tisztelet, csodálat, odaadás és hála, vagyis igen kevés állandó, tartós és okos érzelem vegyül, ellenben annál több benne az esztétikai, szenvedélyes és esztelen érzés... A férfi szerelme, még ha őszinte és erős is, — mulékony, mert lényegében változó elemeken alapszik. A gyönyör az alapja, azért ég oly hatalmas lánggal ifjú korában, mikor vérmérséklete megkívánja az élvezeteket s ezért gyöngül el az öreg korral, midőn gvönyörszomja is lelohad." „Amig a férfinél a szerelem nem más, mint egoista, esztétikai elragadtatás, múló esemény addig... a szerelem a nőnél azt a vonzódást jelenti, melyet egy önmagánál magasabbra becsült ember iránt érez, akiért aktivitásával és altruizmusával síkra szállhat s aki az ő gondozására vágyik." íme a nő tragédiája a szerelemben, 2. De a nő tragikus lény más tekintetben is. Testi és lelki berendezésével az anyaságra van teremtve. Az anyaságban találja meg biológiai megváltását, szeretetének legméltóbb tárgyát és a hivatásának, egyetlenül megfelelő foglalkozást. A nő ezen a pályán kívül nem érheti el a maga sajátos boldogságát. Ámde ennek a sajátos boldogságnak nagyon sok gazdasági, társadalmi és erkölcsi akadálya van. S mikor a feminizmus zászlót bont a nö érdekében, jellemzően tragikus, hegy éppen azt a meggondolást hagyja figyelmen kívül, hogy a nő egyetlenül kielégítő felszabadítása csak az lehet, ha az anyaságot tesszük, lehetővé számára. A feminizmus tévedése éppen abban áll, hogy a nőnek ezt a sajátos óa egyetlen alkalmas hivatását nem hagyta meg központi gondolatnak, haA hazajáró lélek Irta: Fálásthy Marcél! . Magányosan kóborolt a külváros zegzugos utcáin. A bttcsiuzkodó ősz csüggefceg hangulata ivódott ma a leikébe és elködöziíe azt. Pedig ez a z ősz derűs volt. még és szinte nyári füzektől lobogó, mint az élvvágyó asszony, aikiueik fűkre nem mutat még ezüst hajszálakat, pedig itt volna annak ide je... .fis ő mégis csüggedt volt. Pedig már úgy volt; hogy azt tót,te magáról a külvárosi utcák vándora: Túl van ő mindenen, ami gyötrelme© volt. Meggyógyult és jussa van az élethez újra. Már persze ahhoz a morizsa-bá 1 hoz, ami az élet nagy vigalma után számára megmaradt miég. fis mégis szenvedett. Ma sem volt neve a fájdalmának, mint már rég és nem öltött; testi alakot a kim ja. j 'A gyötrelmek és örömök egykor elevenül égő, soktövisü csipkerózsája teljesen elbalványodott már a lelkében és beleolvadt a múlt zavaros szürkeségébe regen. Az alabástromváza. amely megp'attant valamikor: az fájlalhatná igy régi sebének sajgását, ha érezni tudna. Szinte öntudatlan volt a szenvedése. Végre elfáradta a bolyongástól s valahol Budán, közel a Gellérthegy déli lejtőjéhez, lerogyott egy utcai lócáim. A kékes derengés, amely a nagyváros felett feküdt, kezdetben jól esett a szemének, de azután a Dunáiról cikázó lámlp’ák fénye kezdetit sziporkázni és sötét füstök sodródtak az egyenletesen világló derengésbe a hajók kürtőiből, mint ahogy a rossz gondolatok szállnak fel az öntudatunk mélyéből... s a Eehérvári-ut felől tódeglüla tüzró- zsák vili ódzó fénye hasadt ki a villamosvezetők rikoltó sodronyaiból. Nyugtalanítón, mint. tűzijátéka valami fáradt égiháborunak, amely a paloták j észt erűé ja aló ereszkedett. Behunyta szemét és elszökött környezetéből. j Valahová messzi, a fiatalságába. ö most is a régi vidámszemü és ezüsthomldku j és mindaz, ami azóta történt, nem is igaz. Lám, a bal hűvelyíkujján pirosán ég a seb- fórra d ás. Szinte sajog is miég. A múlt héten hasított bele a hioskápvai, mikor az Ösva-memtién Ihajlós füzágakaí metszett, hogy keringő kerekű maim1 ócskáit építsen belőlük a vízre. Mily vidáman kelepellt a kis malom. Pilléje álmokat szitált. Álmok láugliezljét, melyről azt hitte, hogy az élet kalácsa készül majd belőle. '• Másnapra elvitte .a® ár ... Nagy kár érette; kér bizony! De a sebhely piros és sajog. A ©ebek tovább élnek, mint a sikerek, amelyekért küzdve kaptuk azokat. Az ár elsodorta azóta az ő életének malmát is... Kóvályogva úszik az iszapos vizen a céltalanság felé a gazdátlan malom s hinárös lapátjai csüggedt közönnyel merülnék a szennyes habokiba. ... Törvények bojtjaik a kereket cselekvésre, amelynek nincsen rendeltetése többé... ... A sebek égnek és túlélik a -harcot, amiben kaptuk. Karján végignyilalt a fájdalom. A rajta végighúzódó seb emlékezett vissza valami szörnyű napokra, amelyekben élete a halál vizein lebegett. ' Mi volt ez és mikor? ... Nem jutott eszébe ebben a pillanatban s nem jutott eszébe az a százíhóboPlu Széps é g ször n y sem, aki miatt viselte a forradást s aki irtózva és mégis forrón tapadó szájjal csókolta ezt a csúnya sebhelyei — azután sokáig. Nem jutott, eszébe most még. Vagy: most már?... Nem az a halál, amikor az orvos az elhallgatott szív és süppedt mell fölé hajóira azt mondja: — Vége! ... Akkor halnak meg az életünk halottjai, amikor hiába hunyjuk be a szemünket, nem tudjuk többé magunk elé idézni a kedves, vagy gyűlölt arcot. De hiszen mindez rossz álom és az a valósáig, hogy ő vidámszeanü és derüshoinloku. Fiatal! önámító elmélyülésében most valahonnan messziről katonai kiirt elnyúlva zengő, fodrosán hullámzó szara érkezett öntudatához. A . takaródét fújták Valahol egy kaszárnyában ... Hogy világos legyen, hogyan történt, ami következett; gondoljanak moziMemlékeikre, amelyek mindannyiunknál közösek. Bizonyos melódiák íelzendülésére előbb a tájék jut eszünkbe, amelynek kísérőzenéje voili, az a daJHam„ azután uj képek és Visszatérő dallamok íelujuMsa közben kibontakoznak apránként az elfelejtett filmdráma jelenjei. A felbukkanó, rég hallott melódia támasztja fel az elfelejtett emlékeket. A külvárosok vándorának emliékfiiimijón a kassai főutca esti képe elevenedett meg a takarodó rég hallott dallamára. A lámpák fénypettyeinek kétoldalt futó, ezüst- kék szegélye az ódon és modern paloták váltakozva sorakozó spoiler járnak tövében; a deák t e m p íl o m ég felé emelt két torony-karja; a székesegyház homályba vesző kőcsipke-kölitemiénye; a kacér sZinházpalota derűs és ragyogó homlokzata s a sétaterek sötét virágkosarai, amelyeknek lombja alant — ahol az utca fénye éri — smaragd és topázzölden ragyog. S a főutcán bujkálva s ismét előbukkanva végigfutó, tavaszi vizeiktől duzzadt Csermely ezüsteaailagja, melyet mintha az Éjszaka ejtett áyÁ-7'rtíá'(&- ' Egyedüli szétküldés Csehszlovákia részére: TE SS BENDA, PRAHA XI. nem a nőt minden áron el akarta férfiasitani. Lombroso Gina elismer a nő számára az anyaság gon kívül is megfelelő hivatásokat, de mint másodlagos megoldásokat. Ilyenek: a földmiveiés, tanítás, irodalom és háztartás. A nő egész lelki alkata erre a kiváltságos hi-’ vatásra: a szerelemre és anyaságra utal. „A női lélek kulcsa az altéro-centrizmus“, mondja Lorn- broso Gina, „abban az értelemben, hogy a nő örömeinek, vágyainak középpontját rém önmagában, hanem egy másik személybe helyezi, akit, szeret s aki által szerettetni óhaj*, legyen az férje, gyermeke, atyja, barátja, vagy bárki más". Ezzel szemben a férfi „egocentrikus oly értelemben, hogy saját énjét, érdekeit, örömeit s foglalkozását teszi világa középpontjává". S éppen ebben a vég- zetszerü s a rendeltetés erejével bíró ellentétben van a nő sorsának alapvető tragédiája. 3. Lombroso Gina azért mégsem esik kétségbe a nő háromszorosan tragikus sorsa felett. Levonva a következményeket, a hagyományos megoldás: a házasság mellett foglal állást. Mert bár igaz, „hogy a nő, aki nem ment férjhez, vagy aki nem találja meg a házasságában az őt megillető teljes megelégedést, nem boldog, de ha a szabad szerelem uralkodnék, úgy minden nő szerencsétlen volna". Ami pedig a férfi és a nő ellentétes lelkiségét illeti, „végeredményben, ha a nő és férfi igazán szeretik egymást, mindegyik a maga módja szerint, a férfi egoisztikusan, a nő altruisztikusan s ha mindkettő tudja, hogy mennyit követelhet a másiktól, úgy tökéletes egyetértésben élhetnek egymással s egyesülésük a lehető legteljesebb előnyöket fogja nyújtani, ami pedig megfelel annak a társadalmi célnak, amelyre a szerelem törekszik". Lehetnek olyanok, akik a Lombroso Gina álláspontjával nem értenek egyet, de még azok is kénytelenek lesznek elismerni, hogy e könyv egy ■ mélyen érző szív és világosan látó elme kitűnő al- ; kotása, melynek magyar nyelven való megjelenése , értékes gyarapodását jelenti irodalmunknak. ■ Sp. Tudja Isten... j Tudja Isten, mért szeretem A szomorú őszi időt. Tudja Isten, hogy ilyenkor t Mért járom be a temetőt, ( Mit nézek a sirhalmokon. Ha szótlanul meg-megállok. r; — S kulcsolt kézzel, csukott ajkkal Elmondok egy imádságot, , Mért nézem a virágokat; >S a szomorú örökzöldet, ( ■ Mely a barna avar között t I Zöldre festi be a földet. . | Mit nézek a bús feifákon. . j —Kik pihennek alant ottan, . j És várnak a trombitára, t j Ha majd a föld nagyot dobban ? } : i — Nem tudom, hogy mért szeretem.- | Mégis mindig várom, várom. r — Ősszel mindig több a könnyem, • | S szebb mindig az imádságom. j Klimits Lajos. volna a köves ultra fekete kortyából.,. Ezeket látta és látta az ismerős boltok jóiié• mert tftbörabMcaá előtt sietve, sétálva, andalogva : elsuhanó ismerősöket... S miig zengett a hangulatot., árasztó, búgra- epekedő, áhítat osan elmerengő s végül a békés - : ség pihenőjét ígérő takarodó hullámzó dallama. : a négysziögü habokat vetve megdermedt kőfolyam balpartján: a cselédkor zöm loholó, szürke , bakák negyvenkétszöges talpú és patkósearku bakancsa csattogott az aszfalton. Egyesével, párjával, csomósán; ~ elgyériUve. L majd ismét sűrűbb rajokban, de egyforma igye* t keoeittel loholnak ők, a kötelesség és a fegyelem ostora alatt versenyt futva a takarodó dallamával. Mire véget ért a retrnit áhítatos melódiája s felrikolt a végén a katonás parancs kürtjele. . nekik otthon kell lenni — a kaszárnyában. . M ért becsű k j á k a kaput.,.. Csattog a rohanók bakancsa és riadt niarsot ver a szivük. Sóhajtást és káromkodást harapnak el lihegve. Némelyik megáll, kifújja magát és visszanéz. ’ Úgy, a válla fölött. A „nem akaróim" berzenkedik bennük és a „de kár volt otthagyni" sajog a zubbonyuk alatt.
