Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-01 / 297. (1335.) szám
1927 Január 1, szombat Boldogok szigete Jelenetek egy ápdiri'biiszta drámából. \ Harmadik felvonás.) Irta: Egri Viktor A szentségtörők — Rabimdranaitih Tagore — Akkor léptek be a háziba. Amikor a hajnal ébredt, S szóllak: „Adj egy kicsi angol, Éji szállást, menedéket.” Szóltak: „Mi majd véled együtt Hódolunk az Istenednek, S nem kérünk mást, csak mi illet, Azt a részét égi kegynek.” Majd leültek egy sarokba, Napnak fénye hullott rájuk És naphosszat zsongott, búgott Ajtatos, halk zsolozsmájuk. I)e mikor az éj sötétje Átölelte már a földet, Fékevesztett mohósággal A szentélyembe hetörtek. Szentségtelen mohósággal Leszaggatták a kilincset, S az Úr gazdag asztaláról Elraboltak minden kincset. Fordította: Zoltán Vilmos. VASS LÁSZLÓ: Szivem ritmusa Magamfajta 20 éveseknek, akik imigyen ölnek: Ködben csókolt humuszommal (Iram-Isten mát akarhatsz? ... Felszántottad puskatnssal. Bevetetted gyűlölettel, Megöntözted testvérvérrel, Megérlelted vörös lánggal, Learattad őszi dérrel, Kicsépeltél: polyva lettem, Megőrültél: korpa lettem, Sárba dobtál, megtapostál. Megaláztál! Kínzásomban Uraan-Isten kedved telik? Lelkem szögre akasztottad Felhőt fogni, fényt elérni, esilkgokka! megmér- Uraan-Isten mért nem engedsz? fkőzni: .. Szőrit a szög... mágnes a rög! Ifjú száréul sáriban görög, Lelkem rozsdát bugyborékol. Uram-Isten! Szív ás lélek mért nincs együtt? Föld ai égtől mért van távol,. Árva lelkem humuszomba Uraan-Isten csókold Tissza! Felszántom én sziv-ekéveL Bevetem majd szeretettel. Megöntözöm testvérkönnyel, Megérlelem en-tüzemmel, Ti earatom fénysarlómma!, Kicsépelem: bura leszek. Megőrölöm: jóság leszek, Csüggedt szivek friss kenyere. Melyből ima terjeng Feléd ... Uram-Isten; ezt akarom!! Rozsnyó, 1926 december. Foto gépeket és 32 összes fényképészeti cikkeket legolcsőb&an szállít nagyban 9indra íKimla a spol. 9raha I., 321 TJI. jKaroliny Soőtlé 23. (Tavaszi késő délután. A nyitott ablakokon árad a napfény, minden csupa ragyogás és virág.) Janka: A kertész parancsra vár. Miit hozzon a városból, miféle magvakat? Jolán (az ablaknál áll): Dinnyét és tököt. Janka: A baloldali ágyak miind azzal vannak tele, nem lesz sok? Jolán: Dinnyét, és tököt hozzon! Az emberek bolondok, te is, hogy nem akadsz rám hallgatni... (Suttogva és felgyűld fanatizmusai:) Érzed a uap melegét? Tavasz elején vagyunk csak és a hőség egyre rekkenőbb .., Úgy lesz, ahogy mondtam: májusban le fogjátok tépni testetekről a ruhát... a legelőkön elhull minden áltat •. • mezítelenek tesztek! Hiába, nincs menekvés! A közelgő üstökös óriási légoszlopot ragad magával, a levegő megritkul, a föld kiszárad és elveszti súlypontját... A katasztrófa közeleg, érzed? Janka (aggódva): Emlékszem, tizenöt évvel ezelőttit szintén ilyen fonrósággal köszöntött, be a tavasz. Esős, hideg nyár jött utána. Idein is így lesz. Jolán: Hallgass! ... De tudhattam volna, hogy neked hiába beszélek, beléd kényszeríteni kell a Miét. Janka (goudterhes arccal kifelé tant). Jolán: Mi van Szandrával? Még mindig vonakodik bejönni? Janka: Jolánka! Jolán: Ne gyötörj folyton azzal a mártír szerű Jolánkával! ... Hol van ő? Janka: Az ágya mellett térdepel mozdulatlanul. Hívom, nem moccan, pedig annyi a munka. Jolán (e'lróvedezve): Még nem ütött az óra, nem akar vezekelni. (Janka el.) Miké (jön jobbról1, néhány levelet és füzetet tesz az asztalra): Most hozta őkel a posta, fiirdő- f prospektusok. Válassz kedved szeriül. Én a ten- ! gerpartot ajánlom. j Jolán (idegesen lesöpör mindent az asztalról): i Én nem kértelek, hogy megrendeld őket. Nekem i nem kellenek... Vagy talán te akarsz fürdőbe menni? Mikó: Különös vagy, Jolán! Hiszen megemlítettem. Jolán: Én nem emlékszem. Miké: Két héttel ezelőtt volt. Neked akkor nem volt kifogásod. Azt hittem, hogy beleegyeztél. Jolán: Rosszul hitted. Én a helyemen mara- I dőlt, de te is! Máké (jkfehiit/üe®): Gondold meg, bét éve nem voltunk sehol1, a városban sem jártál azóta. Emberek közé kell mennünk. Jolán: Te talán unod magad? Mondd csak egész bátran... Különben, ha menni akarsz, én leszek utadban. Mikó: Azt hittem, hogy örömet szerzek neked vele. Nézd, szivem, nekem eszembe sem jutott magamra gondolni Jolán (hirtelen): Igazad van. Fürdeni fogunk, de nem a tengerpartion, hanem itt- Nagy medencéi építünk a kertben a lugas mellett. Bevezetjük a forrás vizét. Legalább addig fürödhetünk, amíg a forrás ki nem szárad. Mikó {bátortalanul): Jolán, talán mégis csalatkozol. A jelek nem olyan szokatlanok. Jolán: Te kételkedsz az égi jeleikben? Neked -nem szokatlan, te elkerülhetőnek tartod még, Oh, milyen 'kicsi, milyen féreg Vagy te most! ... Nem érzed1, nem látod már a saját szemeiddel a föld sebeit üszkösödTn? Nem beszélnek neked a földi jelek is elég világosan? Mikó: Földá jelek? Jolán: Hát nem jöttek ki ide a városból a szervezet emberei? Mikó: De jöttek. Itt vannak dél óta. Micsoda összefüggést látsz ebben? Jolán: Tárgyaltál velük? Mikó: Mostanáig. Jolán: Mid akarnak? , Mikó: A régi nóta, béremelést. De túlfeszítik a húrt, régen elmentem a végső határig. Jolán (elégtétellel): Látod, veszed észre a jelt? Tegnapelőtt jeleztem mór! Már ide is átcsapott a láz. Hitvány anyagiakért tülekednek, mint a tulkok követik vörös ordító papjaikat és a Mikiik elsorvad. Ki mentül nagyobbat kiált, annál nagyobbra nő a nyája! De nincs menekvés! Vagy talán látsz mlég utat? Mikó: Egyelőre nem tudom, mit tegyek. Utó- végre igazodnom kell a többi malom utján. Ezt ők is be fogják látni, mielőtt kénytelen volnék beszüntetni az üzemet. Jolán (diadalmas mosolya extatikussá válik; Hallod? Miké: Semmit sem hallók! Jolán: Hallod a harangzúgást?... Nagy távolságból. jön, már tisztul, hallanod kell! Ez Krisztus lélekharangja. Vezekelni fog! (Balázs megy el az ablak alatt, Jolán észreveszi és kikiált:) Balázs... Balázs! Jöjjön be egy percre csak! (Balázs megjelenik az ablakban.) Hát nálunk már meg sem áll? Balázs: De bejö'Vöik, enged elmével. (El.) Mikó: Mért hívtad be? Mikó: Mi bajod vele? Nem tetszik? Mikó: Ha tudni akarod, nem!... Különös dolgokat kell hallanom. Mit keresett Balázs tegnapelőtt nálunk, bent a vendégszobában? Teveled! ... Szandró tegnap a képéből kikelve rontott az irodámba---------Jo lán: A gazember hallgatódzott! Mikó: Ezért miég nem kell legazemberezned. Jolán: Te őrült, te féltékeny bolond. Hát te még most is ilyen ocsmányságra tudsz gondolni. (Mamid ilyenek vagytok, Szandró és te is. Oesmá- nyak vagytok. Balázst az uj módszer szerint mag- nietázáLbam. Szandró recsegni hallotta az ágjoat... A központi elektromos hullámokat csak fekvő helyzetiben —------(Kopognak.) Balázs (belép); egészségtől sugárzó arca, viruló fiatalsága, könnyed, járása éles ellentétben áll Jolán és Mikó megrokkant külsejével. Jolán tekintete tétova, olykor fanatikus tőzben ég a szeme, lázas, aszikétaiszerü és Mikó sápadt arcát ősz haj köríti és mieggömyedve jár:. Jolán: Még jókor jötít, a harangszó még nem halt el. Balázs: Miféle harangszó? Jolán: Krisztus léLekharangja ... vezekelni fog. Hallja? Balázs: Nem hallóik semmit. Jolán (extaiiitousan): Süketek mind ... Földöntúli harang, én iszom a hangot, isteni harang, nem halja? Balázs (tétován): Igen. hallom mér! Miké (megdöbbenve Balázsra néz és kezével a homlokához kap): Maga hallja, Balázs? Balázs (elfordul): Igen, hallom. Jolán (lázasan): Vezekelni fog... Miért nem jön már? .,, Talán hívásra vár. (Csenget-) Balázs: Szandrát hívja? Jolán (vak rajongással): Nem őt, — Krisztus fog bejönni, hogy vezekeljen... Régi, kétezeréves tévhitből ocsúdnak lassan és eljön az igaz hit országa, a mi hitünké. CKh, Balázs, ütött a mi óránk, a régi tan meghalt és vezekelni jön. Némelyikben a féltés, mert tudja, hogy valakinek ma kimenője van és hátha tilosba téved? Az ő tilalmasába! S a külvárosi utcák vándora a kapualjakban dúdolva álmodozó magukrabagyottakat látja, A bamabaju. diósaemü, kékszofcnyás örasfé- kst, a lenvarkocsu, buzavirág-nézésü és vörösro- kolyáís Maresákat. Némelyiknek a szeme előtt idegen yítzsí- niaszivar tüze henceg és a virgómia mellől vérgyujtogatő, hazug és mégis örökké igaz szavak tegyerkednek elő a leányzók szivének irányítva. Van, aki megnyülák ilyenkor... Van, kérem, ilyen szív! ... S látja a külvárosi utcák vándora a kamrácskáikba besurranó, égőszemü és ldgyulladt- arcu oselédkéket, a félig csókolt csókok özvegyeit, amint taltérmyi tükörben néziík, miért tüzel az arcuk? Tüzel-e csakugyan, vagy csak úgy érzik? ... És hogy látsZik-e valami a szemük körül ?... Meg azt, hogy a pruszlikjufcait, az imgvál- lükat csakugyan Mpattintotta-e a szivük dobogása? ... Meri az, szegényke, vert ám... Most is te kell még szorítani két vörös kezükkel, az árvácskákkal, úgy félre ver még mindig, mintha tűzvész volna... Tűz is az hiszen és veszedelem is... Ez aztán bizonyos. De bizonyos az is, hogy ha tűz: kellemes; hia veszedelem: — kívánatos nagyon. Loholnak e. kékmundéros, szürfceköpenyeges bakák és kishonvédek — (a nagyok „azok” voltak hajdanáiban!) — loholnak a kassai főutcán a kaszárnyák felé. • Á pesti külvárosok vándora már szinte utánuk, kiált:. — Miiért szaladtok, hé?... Hová*futtok, miért hagyjátok őket magukra, mikor az életben ez a legnagyobb? ... Miért loholtok el a boldogságtól, — ti ostobáik? De azután rádöbben az okára* — Merít becsukják a kaput!... Hát aztán? Baj az, ha a kötelességek kapuját bezárják az orrotok előtt? Szaladjatok ki a szabad világiba s a szuronyok el®, amelyek az élet tüskéi, bújjatok el a boldog erdőkben... Velük! ... Becsukj ák ,a kaput.,. Újra fölmerült a háborgó habokból — melyeken a gazdátlan malom úszott — ez a rém gond ólat. Melyik kaput zárják be? Azt... azt az egyet bizonyosan, amely mögött az ő kárhozata lakik. Lakik és éli a világát... Milyen lehet ez a világ — őnélküle? A r e t r a i t ezól.. „ Dallama most panaszosan, árad szerte. — Hány óra szokott lenni ilyenkor? Kilenc ... Ugye, kilenc? ' A kapukat tiz órakor zárják és az a kapu ‘messzi van innen. —• Egy gépkocsi kellene! .. Egy autó! Egy autó! Úgy robbant ki belőle ez, mint ahogy a sebesült kiált orvos után, hogy csodát tegyen vele, mielőtt elvérzik. De minek e. sietség? Oda akar menni csakugyan?... Óceániába?... i A világrészbe, amely elsülyedt?... Oda akar menni? Minek? Ő hozzá, aki a részvét ösvényén surrant hozzá, hogy a csókok láncán elvezesse aztán a gyalázat vásárjába?... Aki a csókjával felharapta a szivét és mérget köpött a sfebbe?... Aki boldoggá tette és büszkévé, hogy végül nyomorulttá váljék?... Oda akar menni? Hozzá, aki az ő vérző szivéből, szenvedéseiből, az ő gyalázatából kirakó-vásárt csapott?... Hozzá, áld életek romjára állt ki pá- váskodni. hogy magasabbnak, kívánatosabbnak, drágábbnak láttassák?... Mert hiszen, ha sirt volna, ha szenvedett .volna ő i§, mindez emberibb volna és nem kapott 'volna a szerelme vérmérgezést, hogy a halálba ! menekülés kísérleteivel teljék meg a lelke. Bár jobb volt igy! Meri a gyilkoló méreg kitermelte a saját orvosságát és ő meggyógyult. De ha meggyógyult, miért e lázroham? Mindegy! Meglepte, Nem tud ellene szegülni. A gyilkost is — mondják — odavonzza valami rejtelmes erő, ahol a bűnét elkövette és az öngyilkosok mind hazajáró lélekké válnak. Mindez és sok más egyéb, amit elmondani tilt a nyilvános morál, mely más mint az a másik, zűrösen kavargott a fejében. — Autói Hé, soffőr! Kiáltott, integetett s a gépkocsi megállt, oda- faToIva a lóca mellé. Beléugrott ée egy távoli utca házszámát kiáltotta oda a gépkocsi vezetőjének: — De gyorsan! — Tiz-perc alatt, nagyságos ur! A kocsiban kissé lehiggadt, bár mit sem vesztett csökönyösségéből az a vágy, hogy látnia kell azt a házat, mely örökre csukva van az ő számára és amely nem is ebben, hanem egy másik életben volt a világ közepe ő neki. Látnia kell azt a házat, mely az üres telkek, földszintes raktárépületek és hevenyészett szállások alatt elhatalmosodva, pőrén tárta föl a folyosók szűk színpadát. E kőkárpit mögött mi minden történt! ... Az utcasarkon megállította a kocsit. A kapu előtt egy percre tétován állott meg. Aztán hirtelen belődult rajta. Mintha bekapta volna a kőszörnyeteg szája, mely szinte nyálzott, hogy itt van, ime újra itt van a préda! A sötét garádicsokon fellopakodott 3 végül ama bizonyos emeleten a vaskorlátnak esve, megállt az előtt az ajtó előtt. A konyhában égett a lámpa s az ajtó fölött nyitva volt a két kis ablak. Edépyceörgés áradt ki a világos kockákon. Balázs: Nem értem, kicsoda jöu vezekelni? Jolán: Krisztus megszállta Szandiét,- hogy előttem vezekeljen. (Mikó és Balázs mély döbbenettel egymásra merednek.) Szandró (bejön. Némán, nyitott szájjal, tág szemekkel az ablakig megy és megáll Jolán előtt.). Jolán: Vezekelni jöttél? (Szandró nem tud beszélni, Jolán befolyása teljesen megbilincseli és lenyűgözi.) Felelj, miért jöttél?... Biinbocsáa .‘ot nyerhetsz. Feloldalak. Feledj, vezekelni akarsz? Szandró: Si, ifi! Jolán: Térdelj le! (Szandrában kihal az érte- Lemaek legutolsó szikrája is.) Térdelj le! Szandró mereven két térdére ereszkedik.1 És most beszélj! Én állok előtted, — az anyád, Mária! Beszélj! (Szandró teljesen megtörik, érái az idegeire, az agyára erőszakolt parancsot, de képtelen teljesíteni, annyira homályos előtte Joliin akarata.) Nem akar, nem akar... dacoskodiik még. (Balázshoz:) Tekintsen rá, milyen alattomosan néz. Még mindig utat keres, hogy szabaduljon, hogy kitolja a biin- bánás percét... De nem fog menekülni, a kezemben van és nem engedem!... Vezekelj! (Szandró közelebb csúszik Jolánhoz, remegő kézzM érinti, szoknyáját, ajkához emeli és csókolja. Előbb gépies lassúsággal, aztán vadul, szinte megdühödve és jajgatva a szoknyába temeti arcát.) Jolán (kiszabadítja magát ölek-seb®): Eressz el!... Ne csókolj... A hangodat akarom hallani! (Szandró artíkulálatflan hangokat hallat-) Mikó (kinzottan a fejéhez kap): Ne... ne tovább ... nem bírom nézni. Jolán, térítsd öt eszméletre. Istenem, mii történik itt! Balázs: Kiérem, ne erőszakolja! Jolán: Vezekelj! Mikó: Hagyd el, ne kínozd! Balázs (habozva megfogja Jolán kezét): Talán még nincs itt az ideje a gyónásának... A harang- szó csak számainkra volt jelzés. (Most úgy beszél Jolánnal, mint valami beteggel.) Várjunk még egy-kélt napot, hátba uj jel jön. Szandrót le kell fektetnie. Jolán (Balázs szavába, mint mentségbe kap): Igaza van. Maga az egyedüli, Balázs, akiben megbízhatom itt- És maga megérzi az igazságot. Mikó: Ébreszd fel őt azonnal. Jolán (fáradtan a baját simogatja): Felébresztem! őt? ... őrület volna. Még nem vezekeli! (Tétován.) Nem is kelthetem fel őt, Krisztus lelke szállta meg és az övé a világűrben bolyong. (Sziamdróhoz:) Kelj fed! (Szandró feláll.) Eredj a szobádba! (Szandró bizonytalanul elindul, a iába remeg a gyengeségtől.) Mikó: Kísérd ki őt, fektesd le és adj neki valami erősítőt. (Jolán közben kivezeti Szandrót.) Kis szünet. Mikó (szinte támadólag Balázshoz Siet): Ne menjen még! Maga nekem'számadással tartozik... Igien... Beszéljünk nyíltan. Én nem hallottam, semmiféle harangot. Kint néhány galamb bugáit Balázs: Nem is hallhatott semmit, mert sehol sem harangoztak. Mikó: Mi az? Mit mond?... Márt felelte neki akikor, hogy hallja? Micsoda komédia ez? Balázs (fenyegetően felkapja a fejét, de ahogy hosszasan Makóra néz. a hangja ellágyul): Magam sem tudom, hogy miért mondtam... Csak azt éreztem, hogy igennel kell felelnem. (Távozni alkar.) Mikó: Nem engedtem most el... Valamit Hifiből előttem! (Megfogja homlokát, a hangjában zavar van.) Oly különös dolgok történnek velünk, oly megfoghatatlan dolgok. Istenem, ha tisztán látnék... Jolán megjósolta, hogy a mi szigetünkön is feldúlják a békét. Ma iitt vannak a szervezetből. Balázs (végtelen szánakozással nézi a vergő- dőt): Ugyan, micsoda megfoghataMan esemény volna ez a kis sztrájk? Mikó: Oly ügyefogyottnak tűnők most maHa igazi hazajáró lélek volna, most nem volna szüksége a kulcslyuk alagutjára. Beröpülne a nyitott ablakon. Mi volna, ha megzörgetné az ajtót? Már lendült a keze, de aztán tétován állt meg a levegőben. Nem! Azt mégsem lehet! Mit mondana neki? Félrelépett az ajtó elől s a legjobbkor, mert egy ismerős árnyék jelent meg az üvegajtó függönye mögött. Egy ismerős vonalú kéz el nem felejthetőn ismerős mozdulata félrehúzta a függönyt, s egy arc jelent meg a támadó résben, eltakarva a külső sötétség fátyolétól. S megszólalt egy dallamos, sötét íónusu női hang: — Hogy bomlanak ezek a macskák... Láttad, hogy rohantak az ajtóhoz, — édesanyám?. Egy öreg hangocska dödögött ott benn. Aztán egy percnyi csönd. Majd újra felbugott a női hang ‘muzsikája: — Persze, hogy véletlen... Hogy jönne ide? Nem meT ide jönni a — gyáva!... De mégis fur- sca... Mintha ő eléje rohantak volna, ahogy szokták... Mi van veletek, drágáim? A hazajáró léleknek meg kellett feszíteni .minden idegét, hogy halljon. Nehéz volt ez, mert a fejében zúgott a vér áradása. Tele volt lüktető zajjal a füle. Az izgalom e lázas dobpergésén keresztül egy- egy szó mégis eljött hozzája. A gyűlölet vad és kegyetlen, mindent levetkőztető szavai voltak ezek és mégis oly jól estek annak az árnyéknak ott künn, a folyosón. Talán épp ezért, mert ilyenek voltak: — Pedig hogy szeretett, a nyomorult!... És én is, anyám! .Szégyenlem, de én is! De gyáva volt, aljas, pipogya... Nem merte otthagyni a kölykeit. Én érettem nem merte otthagyni... Látod, milyen szép vagyok... Te tudod, mit tűi ja mi vérünk... Oh, a gyáva, az utálatos! Ki. 11
