Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-01 / 297. (1335.) szám

1927 Január 1, szombat Boldogok szigete Jelenetek egy ápdiri'biiszta drámából. \ Harmadik felvonás.) Irta: Egri Viktor A szentségtörők — Rabimdranaitih Tagore — Akkor léptek be a háziba. Amikor a hajnal ébredt, S szóllak: „Adj egy kicsi angol, Éji szállást, menedéket.” Szóltak: „Mi majd véled együtt Hódolunk az Istenednek, S nem kérünk mást, csak mi illet, Azt a részét égi kegynek.” Majd leültek egy sarokba, Napnak fénye hullott rájuk És naphosszat zsongott, búgott Ajtatos, halk zsolozsmájuk. I)e mikor az éj sötétje Átölelte már a földet, Fékevesztett mohósággal A szentélyembe hetörtek. Szentségtelen mohósággal Leszaggatták a kilincset, S az Úr gazdag asztaláról Elraboltak minden kincset. Fordította: Zoltán Vilmos. VASS LÁSZLÓ: Szivem ritmusa Magamfajta 20 éveseknek, akik imigyen ölnek: Ködben csókolt humuszommal (Iram-Isten mát akarhatsz? ... Felszántottad puskatnssal. Bevetetted gyűlölettel, Megöntözted testvérvérrel, Megérlelted vörös lánggal, Learattad őszi dérrel, Kicsépeltél: polyva lettem, Megőrültél: korpa lettem, Sárba dobtál, megtapostál. Megaláztál! Kínzásomban Uraan-Isten kedved telik? Lelkem szögre akasztottad Felhőt fogni, fényt elérni, esilkgokka! megmér- Uraan-Isten mért nem engedsz? fkőzni: .. Szőrit a szög... mágnes a rög! Ifjú száréul sáriban görög, Lelkem rozsdát bugyborékol. Uram-Isten! Szív ás lélek mért nincs együtt? Föld ai égtől mért van távol,. Árva lelkem humuszomba Uraan-Isten csókold Tissza! Felszántom én sziv-ekéveL Bevetem majd szeretettel. Megöntözöm testvérkönnyel, Megérlelem en-tüzemmel, Ti earatom fénysarlómma!, Kicsépelem: bura leszek. Megőrölöm: jóság leszek, Csüggedt szivek friss kenyere. Melyből ima terjeng Feléd ... Uram-Isten; ezt akarom!! Rozsnyó, 1926 december. Foto gépeket és 32 összes fényképészeti cikkeket legolcsőb&an szállít nagyban 9indra íKimla a spol. 9raha I., 321 TJI. jKaroliny Soőtlé 23. (Tavaszi késő délután. A nyitott ablakokon árad a napfény, minden csupa ragyogás és virág.) Janka: A kertész parancsra vár. Miit hozzon a városból, miféle magvakat? Jolán (az ablaknál áll): Dinnyét és tököt. Janka: A baloldali ágyak miind azzal vannak tele, nem lesz sok? Jolán: Dinnyét, és tököt hozzon! Az emberek bolondok, te is, hogy nem akadsz rám hallgatni... (Suttogva és felgyűld fanatizmusai:) Érzed a uap melegét? Tavasz elején vagyunk csak és a hőség egyre rekkenőbb .., Úgy lesz, ahogy mondtam: májusban le fogjátok tépni testetekről a ruhát... a legelőkön elhull minden áltat •. • mezítelenek tesztek! Hiába, nincs menekvés! A közelgő üstö­kös óriási légoszlopot ragad magával, a levegő megritkul, a föld kiszárad és elveszti súlypont­ját... A katasztrófa közeleg, érzed? Janka (aggódva): Emlékszem, tizenöt évvel ezelőttit szintén ilyen fonrósággal köszöntött, be a tavasz. Esős, hideg nyár jött utána. Idein is így lesz. Jolán: Hallgass! ... De tudhattam volna, hogy neked hiába beszélek, beléd kényszeríteni kell a Miét. Janka (goudterhes arccal kifelé tant). Jolán: Mi van Szandrával? Még mindig vona­kodik bejönni? Janka: Jolánka! Jolán: Ne gyötörj folyton azzal a mártír szerű Jolánkával! ... Hol van ő? Janka: Az ágya mellett térdepel mozdulatla­nul. Hívom, nem moccan, pedig annyi a munka. Jolán (e'lróvedezve): Még nem ütött az óra, nem akar vezekelni. (Janka el.) Miké (jön jobbról1, néhány levelet és füzetet tesz az asztalra): Most hozta őkel a posta, fiirdő- f prospektusok. Válassz kedved szeriül. Én a ten- ! gerpartot ajánlom. j Jolán (idegesen lesöpör mindent az asztalról): i Én nem kértelek, hogy megrendeld őket. Nekem i nem kellenek... Vagy talán te akarsz fürdőbe menni? Mikó: Különös vagy, Jolán! Hiszen megem­lítettem. Jolán: Én nem emlékszem. Miké: Két héttel ezelőtt volt. Neked akkor nem volt kifogásod. Azt hittem, hogy beleegyeztél. Jolán: Rosszul hitted. Én a helyemen mara- I dőlt, de te is! Máké (jkfehiit/üe®): Gondold meg, bét éve nem voltunk sehol1, a városban sem jártál azóta. Embe­rek közé kell mennünk. Jolán: Te talán unod magad? Mondd csak egész bátran... Különben, ha menni akarsz, én leszek utadban. Mikó: Azt hittem, hogy örömet szerzek neked vele. Nézd, szivem, nekem eszembe sem jutott magamra gondolni Jolán (hirtelen): Igazad van. Fürdeni fogunk, de nem a tengerpartion, hanem itt- Nagy medencéi építünk a kertben a lugas mellett. Bevezetjük a forrás vizét. Legalább addig fürödhetünk, amíg a forrás ki nem szárad. Mikó {bátortalanul): Jolán, talán mégis csalat­kozol. A jelek nem olyan szokatlanok. Jolán: Te kételkedsz az égi jeleikben? Neked -nem szokatlan, te elkerülhetőnek tartod még, Oh, milyen 'kicsi, milyen féreg Vagy te most! ... Nem érzed1, nem látod már a saját szemeiddel a föld sebeit üszkösödTn? Nem beszélnek neked a földi jelek is elég világosan? Mikó: Földá jelek? Jolán: Hát nem jöttek ki ide a városból a szervezet emberei? Mikó: De jöttek. Itt vannak dél óta. Micsoda összefüggést látsz ebben? Jolán: Tárgyaltál velük? Mikó: Mostanáig. Jolán: Mid akarnak? , Mikó: A régi nóta, béremelést. De túlfeszítik a húrt, régen elmentem a végső határig. Jolán (elégtétellel): Látod, veszed észre a jelt? Tegnapelőtt jeleztem mór! Már ide is átcsapott a láz. Hitvány anyagiakért tülekednek, mint a tul­kok követik vörös ordító papjaikat és a Mikiik el­sorvad. Ki mentül nagyobbat kiált, annál nagyobb­ra nő a nyája! De nincs menekvés! Vagy talán látsz mlég utat? Mikó: Egyelőre nem tudom, mit tegyek. Utó- végre igazodnom kell a többi malom utján. Ezt ők is be fogják látni, mielőtt kénytelen volnék be­szüntetni az üzemet. Jolán (diadalmas mosolya extatikussá válik; Hallod? Miké: Semmit sem hallók! Jolán: Hallod a harangzúgást?... Nagy távol­ságból. jön, már tisztul, hallanod kell! Ez Krisztus lélekharangja. Vezekelni fog! (Balázs megy el az ablak alatt, Jolán észreveszi és kikiált:) Balázs... Balázs! Jöjjön be egy percre csak! (Balázs megje­lenik az ablakban.) Hát nálunk már meg sem áll? Balázs: De bejö'Vöik, enged elmével. (El.) Mikó: Mért hívtad be? Mikó: Mi bajod vele? Nem tetszik? Mikó: Ha tudni akarod, nem!... Különös dolgokat kell hallanom. Mit keresett Balázs teg­napelőtt nálunk, bent a vendégszobában? Teve­led! ... Szandró tegnap a képéből kikelve rontott az irodámba---------­Jo lán: A gazember hallgatódzott! Mikó: Ezért miég nem kell legazemberezned. Jolán: Te őrült, te féltékeny bolond. Hát te még most is ilyen ocsmányságra tudsz gondolni. (Mamid ilyenek vagytok, Szandró és te is. Oesmá- nyak vagytok. Balázst az uj módszer szerint mag- nietázáLbam. Szandró recsegni hallotta az ágjoat... A központi elektromos hullámokat csak fekvő helyzetiben —------(Kopognak.) Balázs (belép); egészségtől sugárzó arca, vi­ruló fiatalsága, könnyed, járása éles ellentétben áll Jolán és Mikó megrokkant külsejével. Jolán tekintete tétova, olykor fanatikus tőzben ég a sze­me, lázas, aszikétaiszerü és Mikó sápadt arcát ősz haj köríti és mieggömyedve jár:. Jolán: Még jókor jötít, a harangszó még nem halt el. Balázs: Miféle harangszó? Jolán: Krisztus léLekharangja ... vezekelni fog. Hallja? Balázs: Nem hallóik semmit. Jolán (extaiiitousan): Süketek mind ... Földön­túli harang, én iszom a hangot, isteni harang, nem halja? Balázs (tétován): Igen. hallom mér! Miké (megdöbbenve Balázsra néz és kezével a homlokához kap): Maga hallja, Balázs? Balázs (elfordul): Igen, hallom. Jolán (lázasan): Vezekelni fog... Miért nem jön már? .,, Talán hívásra vár. (Csenget-) Balázs: Szandrát hívja? Jolán (vak rajongással): Nem őt, — Krisztus fog bejönni, hogy vezekeljen... Régi, kétezeréves tévhitből ocsúdnak lassan és eljön az igaz hit or­szága, a mi hitünké. CKh, Balázs, ütött a mi óránk, a régi tan meghalt és vezekelni jön. Némelyikben a féltés, mert tudja, hogy va­lakinek ma kimenője van és hátha tilosba téved? Az ő tilalmasába! S a külvárosi utcák vándora a kapualjakban dúdolva álmodozó magukrabagyottakat látja, A bamabaju. diósaemü, kékszofcnyás örasfé- kst, a lenvarkocsu, buzavirág-nézésü és vörösro- kolyáís Maresákat. Némelyiknek a szeme előtt idegen yítzsí- niaszivar tüze henceg és a virgómia mellől vérgyujtogatő, hazug és mégis örökké igaz szavak tegyerkednek elő a leányzók szivének irányítva. Van, aki megnyülák ilyenkor... Van, kérem, ilyen szív! ... S látja a külvárosi utcák vándora a kam­rácskáikba besurranó, égőszemü és ldgyulladt- arcu oselédkéket, a félig csókolt csókok özve­gyeit, amint taltérmyi tükörben néziík, miért tüzel az arcuk? Tüzel-e csakugyan, vagy csak úgy ér­zik? ... És hogy látsZik-e valami a szemük kö­rül ?... Meg azt, hogy a pruszlikjufcait, az imgvál- lükat csakugyan Mpattintotta-e a szivük dobo­gása? ... Meri az, szegényke, vert ám... Most is te kell még szorítani két vörös kezükkel, az ár­vácskákkal, úgy félre ver még mindig, mintha tűz­vész volna... Tűz is az hiszen és veszedelem is... Ez aztán bizonyos. De bizonyos az is, hogy ha tűz: kellemes; hia veszedelem: — kívánatos nagyon. Loholnak e. kékmundéros, szürfceköpenyeges bakák és kishonvédek — (a nagyok „azok” voltak hajdanáiban!) — loholnak a kassai főutcán a kaszárnyák felé. • Á pesti külvárosok vándora már szinte utá­nuk, kiált:. — Miiért szaladtok, hé?... Hová*futtok, miért hagyjátok őket magukra, mikor az életben ez a legnagyobb? ... Miért loholtok el a boldogságtól, — ti ostobáik? De azután rádöbben az okára* — Merít becsukják a kaput!... Hát aztán? Baj az, ha a kötelességek kapuját bezárják az orrotok előtt? Szaladjatok ki a szabad világiba s a szuronyok el®, amelyek az élet tüskéi, bújjatok el a boldog erdőkben... Velük! ... Becsukj ák ,a kaput.,. Újra fölmerült a háborgó habokból — melye­ken a gazdátlan malom úszott — ez a rém gond ólat. Melyik kaput zárják be? Azt... azt az egyet bizonyosan, amely mögött az ő kárhozata lakik. Lakik és éli a világát... Milyen lehet ez a világ — őnélküle? A r e t r a i t ezól.. „ Dallama most panaszosan, árad szerte. — Hány óra szokott lenni ilyenkor? Kilenc ... Ugye, kilenc? ' A kapukat tiz órakor zárják és az a kapu ‘messzi van innen. —• Egy gépkocsi kellene! .. Egy autó! Egy autó! Úgy robbant ki belőle ez, mint ahogy a sebe­sült kiált orvos után, hogy csodát tegyen vele, mi­előtt elvérzik. De minek e. sietség? Oda akar menni csakugyan?... Óceániába?... i A világrészbe, amely elsülyedt?... Oda akar menni? Minek? Ő hozzá, aki a részvét ösvényén surrant hoz­zá, hogy a csókok láncán elvezesse aztán a gyalá­zat vásárjába?... Aki a csókjával felharapta a szi­vét és mérget köpött a sfebbe?... Aki boldoggá tet­te és büszkévé, hogy végül nyomorulttá váljék?... Oda akar menni? Hozzá, aki az ő vérző szivéből, szenvedéseiből, az ő gyalázatából kirakó-vásárt csapott?... Hozzá, áld életek romjára állt ki pá- váskodni. hogy magasabbnak, kívánatosabbnak, drágábbnak láttassák?... Mert hiszen, ha sirt volna, ha szenvedett .volna ő i§, mindez emberibb volna és nem kapott 'volna a szerelme vérmérgezést, hogy a halálba ! menekülés kísérleteivel teljék meg a lelke. Bár jobb volt igy! Meri a gyilkoló méreg kitermelte a saját or­vosságát és ő meggyógyult. De ha meggyógyult, miért e lázroham? Mindegy! Meglepte, Nem tud ellene szegülni. A gyilkost is — mondják — odavonzza valami rejtelmes erő, ahol a bűnét elkövette és az öngyil­kosok mind hazajáró lélekké válnak. Mindez és sok más egyéb, amit elmondani tilt a nyilvános morál, mely más mint az a másik, zűrösen kavargott a fejében. — Autói Hé, soffőr! Kiáltott, integetett s a gépkocsi megállt, oda- faToIva a lóca mellé. Beléugrott ée egy távoli utca házszámát kiál­totta oda a gépkocsi vezetőjének: — De gyorsan! — Tiz-perc alatt, nagyságos ur! A kocsiban kissé lehiggadt, bár mit sem vesz­tett csökönyösségéből az a vágy, hogy látnia kell azt a házat, mely örökre csukva van az ő számára és amely nem is ebben, hanem egy másik életben volt a világ közepe ő neki. Látnia kell azt a házat, mely az üres telkek, földszintes raktárépületek és hevenyészett szállá­sok alatt elhatalmosodva, pőrén tárta föl a folyo­sók szűk színpadát. E kőkárpit mögött mi minden történt! ... Az utcasarkon megállította a kocsit. A kapu előtt egy percre tétován állott meg. Aztán hirtelen belődult rajta. Mintha bekapta volna a kőszörnyeteg szája, mely szinte nyálzott, hogy itt van, ime újra itt van a préda! A sötét garádicsokon fellopakodott 3 végül ama bizonyos emeleten a vaskorlátnak esve, meg­állt az előtt az ajtó előtt. A konyhában égett a lámpa s az ajtó fölött nyitva volt a két kis ablak. Edépyceörgés áradt ki a világos kockákon. Balázs: Nem értem, kicsoda jöu vezekelni? Jolán: Krisztus megszállta Szandiét,- hogy előttem vezekeljen. (Mikó és Balázs mély döbbe­nettel egymásra merednek.) Szandró (bejön. Némán, nyitott szájjal, tág szemekkel az ablakig megy és megáll Jolán előtt.). Jolán: Vezekelni jöttél? (Szandró nem tud be­szélni, Jolán befolyása teljesen megbilincseli és lenyűgözi.) Felelj, miért jöttél?... Biinbocsáa .‘ot nyerhetsz. Feloldalak. Feledj, vezekelni akarsz? Szandró: Si, ifi! Jolán: Térdelj le! (Szandrában kihal az érte- Lemaek legutolsó szikrája is.) Térdelj le! Szandró mereven két térdére ereszkedik.1 És most beszélj! Én állok előtted, — az anyád, Mária! Beszélj! (Szandró teljesen megtörik, érái az idegeire, az agyára erőszakolt parancsot, de képtelen teljesí­teni, annyira homályos előtte Joliin akarata.) Nem akar, nem akar... dacoskodiik még. (Balázshoz:) Tekintsen rá, milyen alattomosan néz. Még mindig utat keres, hogy szabaduljon, hogy kitolja a biin- bánás percét... De nem fog menekülni, a kezem­ben van és nem engedem!... Vezekelj! (Szandró közelebb csúszik Jolánhoz, remegő kézzM érinti, szoknyáját, ajkához emeli és csókolja. Előbb gé­pies lassúsággal, aztán vadul, szinte megdühödve és jajgatva a szoknyába temeti arcát.) Jolán (kiszabadítja magát ölek-seb®): Eressz el!... Ne csókolj... A hangodat akarom hallani! (Szandró artíkulálatflan hangokat hallat-) Mikó (kinzottan a fejéhez kap): Ne... ne to­vább ... nem bírom nézni. Jolán, térítsd öt esz­méletre. Istenem, mii történik itt! Balázs: Kiérem, ne erőszakolja! Jolán: Vezekelj! Mikó: Hagyd el, ne kínozd! Balázs (habozva megfogja Jolán kezét): Talán még nincs itt az ideje a gyónásának... A harang- szó csak számainkra volt jelzés. (Most úgy beszél Jolánnal, mint valami beteggel.) Várjunk még egy-kélt napot, hátba uj jel jön. Szandrót le kell fektetnie. Jolán (Balázs szavába, mint mentségbe kap): Igaza van. Maga az egyedüli, Balázs, akiben meg­bízhatom itt- És maga megérzi az igazságot. Mikó: Ébreszd fel őt azonnal. Jolán (fáradtan a baját simogatja): Felébresz­tem! őt? ... őrület volna. Még nem vezekeli! (Té­tován.) Nem is kelthetem fel őt, Krisztus lelke szállta meg és az övé a világűrben bolyong. (Sziamdróhoz:) Kelj fed! (Szandró feláll.) Eredj a szobádba! (Szandró bizonytalanul elindul, a iába remeg a gyengeségtől.) Mikó: Kísérd ki őt, fektesd le és adj neki va­lami erősítőt. (Jolán közben kivezeti Szandrót.) Kis szünet. Mikó (szinte támadólag Balázshoz Siet): Ne menjen még! Maga nekem'számadással tartozik... Igien... Beszéljünk nyíltan. Én nem hallottam, semmiféle harangot. Kint néhány galamb bugáit Balázs: Nem is hallhatott semmit, mert sehol sem harangoztak. Mikó: Mi az? Mit mond?... Márt felelte neki akikor, hogy hallja? Micsoda komédia ez? Balázs (fenyegetően felkapja a fejét, de ahogy hosszasan Makóra néz. a hangja ellágyul): Magam sem tudom, hogy miért mondtam... Csak azt éreztem, hogy igennel kell felelnem. (Távozni alkar.) Mikó: Nem engedtem most el... Valamit Hif­iből előttem! (Megfogja homlokát, a hangjában za­var van.) Oly különös dolgok történnek velünk, oly megfoghatatlan dolgok. Istenem, ha tisztán látnék... Jolán megjósolta, hogy a mi szigetün­kön is feldúlják a békét. Ma iitt vannak a szerve­zetből. Balázs (végtelen szánakozással nézi a vergő- dőt): Ugyan, micsoda megfoghataMan esemény volna ez a kis sztrájk? Mikó: Oly ügyefogyottnak tűnők most ma­Ha igazi hazajáró lélek volna, most nem volna szüksége a kulcslyuk alagutjára. Beröpülne a nyi­tott ablakon. Mi volna, ha megzörgetné az ajtót? Már lendült a keze, de aztán tétován állt meg a levegőben. Nem! Azt mégsem lehet! Mit mondana neki? Félrelépett az ajtó elől s a legjobbkor, mert egy ismerős árnyék jelent meg az üvegajtó füg­gönye mögött. Egy ismerős vonalú kéz el nem felejthetőn ismerős mozdulata félrehúzta a függönyt, s egy arc jelent meg a támadó résben, eltakarva a kül­ső sötétség fátyolétól. S megszólalt egy dallamos, sötét íónusu női hang: — Hogy bomlanak ezek a macskák... Lát­tad, hogy rohantak az ajtóhoz, — édesanyám?. Egy öreg hangocska dödögött ott benn. Aztán egy percnyi csönd. Majd újra felbugott a női hang ‘muzsikája: — Persze, hogy véletlen... Hogy jönne ide? Nem meT ide jönni a — gyáva!... De mégis fur- sca... Mintha ő eléje rohantak volna, ahogy szok­ták... Mi van veletek, drágáim? A hazajáró léleknek meg kellett feszíteni .min­den idegét, hogy halljon. Nehéz volt ez, mert a fejében zúgott a vér áradása. Tele volt lüktető zaj­jal a füle. Az izgalom e lázas dobpergésén keresztül egy- egy szó mégis eljött hozzája. A gyűlölet vad és kegyetlen, mindent levet­kőztető szavai voltak ezek és mégis oly jól estek annak az árnyéknak ott künn, a folyosón. Talán épp ezért, mert ilyenek voltak: — Pedig hogy szeretett, a nyomorult!... És én is, anyám! .Szégyenlem, de én is! De gyáva volt, aljas, pipogya... Nem merte otthagyni a kölykeit. Én érettem nem merte otthagyni... Látod, milyen szép vagyok... Te tudod, mit tűi ja mi vérünk... Oh, a gyáva, az utálatos! Ki. 11

Next

/
Thumbnails
Contents