Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-01 / 297. (1335.) szám
MÉCS LÁSZLÓ; KÍNLÓDJ! ki Alkotó s»JJ: Semmit se kaptál készen a kezedbe. A kenyered búzába rö^be rártnw: hasítsd ekéddel dajkádat sebesre, remegj vihartól, Naptól, jégesőtök gátak bilincsét kapcsold a fclyókra, vajúdjak nyögve lisztedet a malmok! K i n í ó d j! Tüzet találhatsz fában, kénben szénben, mesterkedő fortélyod fákat irt ki, legyilkolt sorsok lángolnak tüzedben, de néha lázadón fejedre nőnek, tűz — tornyok nőnek csűrödön, tetődön s rádrobban a vulkánok tüzharagja. K i n 1 ó d j! izzadságodtól keserű kalácsod? Cnkrofc rejtettem földbe és növénybe, kapáld a földet, méheket rajozrtase. a gyáraidban őröld ifjúságod s míg édességed raktárakba gyűjtőd: a zendülés orkánja zug fölötted. Kínlódj! A sót. aranyat kősziklába dugtam: bujkálj banyákban, mint megszállt vakondok, döngesd csókáimra!, robbantsd dinaniittal s ha felhoztad a Napnak megmutatni, véred ragyogjon són, meg sápadt kincsen, a Háború ragadja el kezedből. Kínlódj! Ha bikaként birkózol bánatoddal: vígasság szunnyad dombok oldalábau, szívasd bogyókba szondás venyigékkel, legyen jókedved szappanbuborékja minden gerezd: mint véredet taposó ki s úgy idd borodban pár-órás vigalmad. Kínlódj! Tested minden kis része pár után esd. hogy uj testekben folytatódjon léted: tavaszokat teritsz alá subának, ha megtalálod .., A család bilincsel: ezer uj száj, uj osókkutaeska csábit » testednek minden csöpp atómja lázad. Kínlódj! Szóin juh 02, od a szent testvériségei Szeretet van! Szivek kamrája őrzi: azért szivet nyitsz bicskával, szuronnyal, naáy véríolyok vöröslenek nyomodban, a forradalmak forgószele őrjöng s nem láthatod az áhított szivárványt. Kínlódj! Igazság van! Erős, őrök egyetlen! Vallások, tudományok bánya-mélyén kutathatod, mig a világ világ lesz! Kételkedésed, pisla bánya-mécsed nemcsak vezet, de bányaleget robbant s örült robajjal dőlnek össze tárnák. Kínlódj! Hétszer íiirödj meg könnyed tengerében. • kinek tiizében égjen földiséged! Az Alkotód se bírna véled máskép! Csak isv lehetsz a Mesterhez hasonló. Nagy nt vár rád. A lelked halhatatlan s hozzám kell jönnöd a pmvárvánv hídon. Ember! FALD TAMÁS: Üzenet Leveleimet elfoghatják. Te olyasod. Én Írtam faladra ajtód. Ablakod. Én írtam a füvet a rétre. Én írtam a felhőt az égre, S a csillagot. Harmat, ha reng a lenge fűn. Az mind, az mind az én betűm Én írtam árnyat, fényt elébed. Én írtam álmod és a lépted. Én Írtam naptárad lapjait S a tegnapod. Leveleimet elfoghatják, Te megkapod. S ha fel-ielzokog benned a sirás, Ez levelemen az aláírásEzerjó Minden asszonyból a legjobb van benne, A füvek között ezerjóm lenne. Van benne jóság, hűség, , Ábránd és egyszerűség, Remény és halk lemondás, Tavasz s őszi borongás. A némák felé kérdés* Biíniis felé megértés. Szivének füves kertje Gyógyító ír a sebre. Mit lelke tévésével kötözött... A füvek között ezer.iófü lenne. •S ezerióusszouy az asszonyok között. Beszélgetés Babits Mihállyal és feleségével Ujtáirafüred, december hó. Alig pár napja, hogy Babitsék a „Palace" j szanatóriumba érkeztek s már mindenki tud I ja, hogy — itt vannak. Mindenki szeretne legalább pár percet kapni tőlük, de nehezen megy, mert a költő dolgozik, és a Vági családon, valamint Holczmann ma Hétházi főorvoson kívül — kinek jóvoltából nekem, illetve, lapunk olvasóinak Babitséknak egy drágái ; órája jutott — egyelőre senkivel sem érint-1 ; kéznek . . . Gyönyörű tátrai, estébe szökő, késő dél* ! utÓD volt, mikor Matlárházáról elindultunk I Babitsékhoz Ujtátrafüred felé. Az autó süp- ! pedó ülésén, magamba húzódva tépelődtero a j nagy költővel, történendő beszélgetés miként- j jen. Bizony bevallom, legnehezebb interjúim egyikének: képzeltem a költővel, való beszélgetésem. Csak azért, mert tudtam, hogy ez alkalommal olyan emberrel kertilök szembe, ki ji — tud. S a nagy tudás legalább is annyira le- \ nyűgözi az embert, mint a tudatlanság. Azután • a mellettem ülő Holczmann. főorvossal Ba~ 1 bitsról, (í művészről beszélgettünk- az a be- j szélgetés pillanatokká rövidítette meg az ut ; fél órai messzeségét ... s az autónk már meg | is állt a villanycsillogós ,, Palace" előtt. | _ A szanatórium társa,gvsának meghitt sár* ! kában vart rám Babits. A zeneteremből halk zongora muzsika finomodott be . . . a hatalmas ablakokra sűrűn szálltak a hópelyhek... s a költőnek csapzott hajú, művész feje, át* szellemülve hajóit az előtte fekvő papírok fölé , , . dolgozott , , , A. kép oly eredetien szép volt hogy’ percekig nem mentem asztalához, megfigyeltem, hogy hogyan dolgozik. Azt a benyomást tette rám. hogy mikor alkot, i senkivel és semmivel nem törődve, csak munkájának él s ezt a benyomásom, később Ba-j bits is igazolta, A munkájába merült: költőt) még sohájg el tudtam volna nézni, ha a portás érkezésem nem jelenti be, Babits az előtte fekvő papírokat nyom- j bán féretette a a közvetlen fogadtatás utáni | pár percre már megtudtam, hogy a papírok az utolsó lapjai .annak a regénynek, mely Babits Mihály idejét s tehetséget évek óta) leköti Lapunk as első, mély a rövidesen meg-! jelenő regényi'öl beszámolhat. — Tulajdonképpen — mondja Babits — a regény nyugodt befejezése miatt jöttem erre I a csodálatosan szép helyre. A. háború előtt voltam utoljára a Tátrában s most éreztem, hogy munkám csali itt fogom tudni úgy befejez- j ni, ahogyan szeretném — hát eljöttünk ide, I Még csak egy-kél hét $ befejezem legnagyobb j munkám, melyen évek óta dolgozom. A re* | gény cirne „HaUlfiai'* és negyven ívnyi (640 oldal) terjedelemben jelenik meg. Nagy re* j szét már ki is nyomták, úgy, hogy január végére készen lesz. „Halálfiai" című most ké* } szülő regényem, a háború előtti magyar középosztály, két, sőt mondhatnám három nemzedékének életét adja vissza, Apák s fiuk regénye. A. hatalmas munka magva, évekkel ezelőtt a Pesti Naplóban jelent meg s éveken át dolgoztam fel legnagyobb regényemmé. Regényemben igyekeztem a váló életei megírni. Nemcsak az egyszerű roma Mi c izmus, kanéra a divatossá vált naturális sexuálizmumák ro- ! mantikdjától is teljesen mentessé tettem, j mert csak igy tudtam mesterkéltség nélkül 1 őszinte lenni. Boldog vagyok, hogy végre befejezhetem, mert bizony sok mindentől elvont, nem figyelhettem meg eléggé az eseményeket s igy nem is tanulhattam. Ugyanis a | regényíró munkája nem olyan, mint a lírikusé; a regényírónak Írás közben, magába az írásba kell elzárkózva lenni s a szükségesen kívül nem szabad magához engedni semmit Ezután azonban, sokat fogok pótolni, főleg az utódállamok magyar irodalmát szeretném ala* posan megismerni — Mennyire ismeri az utódállamok ma-l gyár irodalmát? — Sajnos, ezideíg kevés jutott el hozzám, de a hozzám eljuttatott könyvek után, komoly biztatást látok. Ezideíg legkevésbbé a jugoszláviai magyar irodalmat ismerem, a szloven- szkóiak közül Mécs Lászlót, Marni Sándort. Szenes Erzsil, Komi ős Aladárt, Egri Viktort ismerem a legjobban és igen tehetségeseknek tartom őket Hir utján még egy néhányról vau j tudomásom, de most már mindegyiket köz-) vetlen igyekszem ismerni. Babits Mihály elfoglaltsága dacára, már; el is kezdte a szlovenszkói magyar irodalom S bővebb megismerését, mert kívánságára a Sziklay szerkesztette antológiái már el is) juttattam hozzá. Majd kérdésemre, a jelenlegi magyar író- J dalom helyzetéről, a következőket mondta: f —- Sokan vitatkoznak arról, hogy a jelenlegi magyar irodalom fejlődést, vagy vissza-: fejlődést mutat-e. Ezt igy nem lehet meghatározni. Véleményem szerint a háború után a magyar irodalomban hallgatás következett be és ez a hallgatás most van szűnőfélben. Tehát addig, mig a hallgatás teljesen nem szűnik meg, fejlődésről, vagy ennek ellenkező- j jéről nem lehet vitatkozni. Hiszem azonban; és az eddigi jelekből látom is, hogy a magyar i irodalom fejlődése fog következni. — A külföldi irodalomnak van-e valami- j lyert hatása a jelenlegi magyar irodalomra? — Valamelyes hatása van, de ez a hatás; jóval kisebb, mint ezelőtt volt. A meglevő hatások sem egy éri, hanem irányhatások, ezek azonban nem ártanak. Sőt, véleményem szerint hasznosak, is, természetesen csak. addig, amíg erőnk, értelműnk ezt a hatást fel tudja dolgozni.- Mi a véleménye a magyar írók külföldi színműi sikereiről? MirT már említettem, munkám igen elvont az események figyelésétől és ezeket az állítólagos színpadi sikereket sem figyelhettem meg eléggé- Mindenesetre örülök ennek, csali azt szeretném, ha ezek a színházi síké- i rek nemcsak a színpadi mesterség, hanem c| magyar irodalom sikerei is volnának. Éknek kapcsán szükségesnek tartottam megkérdezni, hogy mi igaz abból a megfigyelésből, mely szerint a pesti színházak nívója stilyedőbeu van. ••-Ebben válaszolta - talán van vula-; mi. Ugyanis azt kell tapasztalnunk, hogy tíz irodalom és a színpadi mesterség erősen td- j valódnak egymástól. A mai színpadnak már ke-; vés köze van az irodalomhoz.' Ez. azonban , nemcsak Budapesten, hanem egész Európában Így van. Hisz láthatjuk, hogy az irodalmi értékű müvek a nagy színpadokról a kis kamaraszínházak műsorára kerültek. Ezt főleg az okozza, hogy a mai „színház sikeres" írók, a közönség legalacsonyabb rétegének is eleget akarnak tenni s színházi Irodalomból színpadi mesterséget csináltak. Ezelőtt például a dráma vezette a közönségei, ina ez fordítva van — a közönség vezeti a drámát. Én ma jobban : szeretem a mozit, mert az legalább őszinte, azt adja, amit ígér, nem úgy mint a színház. Sajnos az irodalom és a színház egymástól való; eltávolodása egyre jobban mélyül és a tmvő természetesen egyre jobban sülyed is. Ezután Babits kérésére lassan megfordult az interjú sora és nagy érdeklődéssel kérdezett a szlovenszkói magyar irodalom felől Közben mint érdekes, irodalmi eseményt megtudtam,, hogy Karinthy Frigyesnek egy kitűnő verses kötete jelenik meg rövidesen. Beszélgetésünk alatt feltűnt Babiisné, Török Sophie néven ismeri kitűnő költő, finom karcsú alakja s kedves szívességgel egyezett bele, hogy nyilatkozni fog Babits Mihályról, a költőről és férjről. Mint költőről — mondotta meleg hangon — csak azt mordhatom, hogy mielőtt felesége lettem, hozzá vittem verseim megbi* ráiásra. Mióta felesége vagyok, szinte ő a cenzorom, csak most sokkal szigorúbb, Nagyon sokáig nem engedett át semmit a cenzúrán, de most már Babits Mihálynak is kezdnek tetszeni — Babits Mihályné versei. Férjem müvei közül „Tímár Virgil fias‘ cimü regénye, gyermekek számára kiadott, de nagyok is olvashatják, mesés könyve, na meg a most befejezendő nagy regénye tetszenek a legjobban. Ez utóbbi nemcsak azért tetszik, mert az eddig megirt részeit olvastam, hanem mert végre pihenni fogunk. Mondhatom, hogy nern valami j elvezetés dolog költő feleségének lenni és én j Babits Mihálynak a költőnek vagyok felesége. Nemcsak a felesége, adminisztrátora. pénzügyminisztere, titkára s mindene, amire egy — praktikus életet nem értő —- embernek szüksége van. Viszont ő nekem férjem, B& bits Mihályom és — lexikonom. Mielőtt felesége lettem, ha valamit nem tudtam, lexikonba kellett bújnom, most olyan kényelme*, ha valamit nem tudok, férjemtől eleven lexl bonomtól kérdem meg. Különben mint férj. igen kedves, igen figyelmes é* igen . . . ide ges . . . Azonban mindennek dacára, hogy férjem ne hallja, azt is bevallom, hogy senkivel a világon rém cserélnék, mert az én férjem mégis csak - Babits Mihály. /. 8. „fi tél fehérbe öltözik.. * Tétova, puha siklással csúszott le kállairól a hízelgő meleg prém: Ágnes bágyadtan vetkőzött. Ékszereit gépiesen szedte le magáról, majd szórakozott mozdulattal bujt ki az estélyi toilettből; gondolatban még mindig ott időzött a díszvacsorán. Energikus, szép arcán kielégített boldogság szélesedett, a fülében meg egyre ott vibrált elhangzott beszédek akkordja, a pezsgő skel vhek összekoccanása es a szemében, abban az okos, mély- nézésű szempárban ott forrósodott a siker mámora. Igen, a mai banketten, az ő ünneplésére gyűltek össze a tudomány elitjei, a nagynevű professzorok, a miniszter, aki a legnagyobb hódolattal gratulált az újonnan kinevezett egyetemi magántanárnönek, neki - dr. Zsámboky Ágnesnek, aki, igen - beérkezettLassan minden sietés nélkül szabadította ki formás lábfejét a csillogó apró cipőből s mig az izmos, karcsú lábszárakról lehámozta a tapadó aelvemharisnyát, elmerengve követte emlékei guruló gombolyagját... Egy* egy emlékezetesebb csomónál széles, meleg mosoly játszadozott a keskeny ajkak szélén; igen, milyen különös is volt, hogy az elemit a könyveibe a „Dr." titulust firkálgatta. Édesapja, az öreg Zsámboky, tiuörököff hiányában kedvtelve fejlesztette egyetlen leánya önállóságra hajlamos jellemét és a magasba törtető ambíciókat kitartó serkentéssel alapozta. Ah, igen, barátnői sohasem voltak, hiszen a gimnáziumi tanulmányait ko molyán végző Ágnest unalmasnak ítélte a többi hasonkoru, sugdolódzö, titkolódzó, topé részk ed ö bakfis. Amikor a matúra után jelesen érettnek nyilvánították, müven boldog büszkeséggel csókolta őt homlokon az édesapja, ott az ősz- sz-es tanárok jelenlétében. Ebben az időben olvasta először Schop- penhauert s a nagy gondolkodó négyül ölő szemüvegén át, 5 maga is a benavosi szent majmokat vélte felismerni a flörtölő, férjva- dásző, férjcsalő, önzőén tehetetlen női nem képviselőnőiben. Az 5 tipusa más. egészem más volt már akkor is. Ámbár mintha... Az egyetemi évek alatt egyszer — majdnem kisiklott a kitűzött céljai sínpár iáról Bárkv tanár előadásai alatt, lázadó tavasza lüktetve gyorsította a fiatal vér keringését, mintha az a bársonyos fóríihang lappangó tüzet gyújtott; volna zúgó fülében. Ah, de nem, nem szabad megállni! Gigászi erővel fojtotta el a lopakodó lángot, könyörtelen energiával nemltotta el ébredő * szerelmét nem, ő nem akar az a női típus lenni, aki csak a férfiért, csak a férfinek él Az ő vágva: a tudomány, az ő boldogsága a hírnév! Erősnek, önállónak, egésznek. Em bernek érezte magát és a megszerzett diplomával kezében biztos nyugodtsággal vállalta a Bárky professzor melletti assznsztenske- dóst. Azóta komoly tudását egyre csak mélyíti; kutatásai, szakmunkái egyen rangot nyitottak számára a férfikollegák sorában, bár azok, mindennek dacára arauyhorognák nézik a szép, gazdag és előkelő kartársnőt Ám a házassági ajánlatokat acélos hanggal utasítja vissza, ő egyedülállónak tudja az Énjét, ö nem az az asszonvminta, aki szenvedésre született, akin az élet minden uj lépése mély sebei vág.,, aki támaszra szorul. Neki kitűzött célja van és az asszonyiság öntudatlan kívánását égető tudoinányszomjával oltogatja. * A kényelmes karosszékben boldog öufe* ledéssel élvezi a magasra jutás mámorát s a teknőofésüvei gondtalanul boronái ja a dús barna tömeget, melyre a toíletleíükör lámpája vetít sziporkázó színskálákat. Ezt a mámort még inkább fokozza a csiszolt lapról reá mosolygó, tökéletes szépségű tükörkép, de. ah, mint a vil-lámütésre felfigyel és kételkedve rögzíti a fésű fogait -- a
