Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-11 / 7. (1341.) szám
5 1927 junuír 11. kedd. mnxmmmammmmmmmmmam Amerikarajongás, Amerikagyülölel Egy előkelő bécsi napilap a közelmúltban körkérdést intézett több amerikai notabilitdshoz, hogy miképpen gondolkodnak Amerikában úgy dltalábun a szegény európaiakról. Az alázatos és tiszteletteljes kérdésre a megkérdezettek előzékenyen és jóakaratukról biztosítva Jelellek, de az önérzetes európai olvasó kese mégis ökölbe szorult, amikor végiglanulmányozla a vállveregelő, lekicsinylő, a biztos fölény tudatában beszélő válaszokat. Hisz az európaiak jó fiuk, mondják ezek az óceánonluli nyilatkozatok, csak egy kicsit ostobák, ügyetlenek és persze nem hasonlíthatók az amerikaiakhoz. Európában nevetséges dolgokkal foglalkoznak: tudománnyal, irodalommal, problémákkal, melyekből mindig veszekedések, sőt néha világháborúk keletkeznek, s más érthetetlen dolgokkal, ahelyett, hogy a higiéniával és a sporlla! törődnének. Hogyne, hogyne, Amerika kölcsönöz egy-kél dollárt, merhál mit is csinálna rengeteg pénzével, melyei becsületes municiószállitásával a háború alatt keresett, de hit előbb fizesse ki adósságait a régi világ, akkor majd visszaköl- csönzik a behajtóit pénzek felét jó kamatra és less már mit enni a fórum romanum, a kölni dóm, Versailles és más régiségek környéke lakosságának, Hogyne, hogyne Amerika tudja, hogy mi kötelessége a koldusokkal szemben. Az ember dühös lesz. Pedig én is szeretem Amerikát. Imádom a dollárt és a dollár népének egészséges egyiigyüségét. Az amerikanizmusról misztikus fogalmaim vannak. A bizánci mozaik szentek áhilalos képeit már-mdr összekeverem hódolatomban a kurlapipás yenkee-folográfiákkal. A milói Vénusz és Madame Recamier helyére a sporigirl vagy a hollywoodi moziszinésznő került. Szó sincs róla, a felhőkarcolók nagyok és a racifik expressek jó vonalok. Szó sincs róla, szép higiénikus rend uralkodik a poloskák módjára kiirlolt rézbőrüek préri jein, ahol az európai süvölvény ékből, gdlyar ab okból, katonaszökevényekből és legutóbb a modern időknek megfelelően: az európai sikkasztókból regrulálódoll és amalgamizált nép hősi, arisztokratikus gazdag és puritánul becsületes nemzetei teremlelt. Ulóvégre a nagy Rómát is az etruszk városokban körözött gazemberek leremlellék. Annál érdekesebb a dolog, hogy igy leli Amerika. Szó 6incs róla, szegény európai létem leborul az amerikai nagyság elölt, ök gazdagok, ők egészségesek, 6k értik a naivsdg összes raffinementjait és életrendjük maradék nélkül az, ahogy boldogan vagy hatalmasan kell élnii. De ami sok, az sok. Méri szidnak engem? Először is tagadhatatlan, hogy Európán lellek gazdagok, s ha Európán lettek gazdagok, akkor tiszteletteljesen róla kell gondolkodniuk. —- Mert Európának is van sok titkos pénze, sok titkos ereje, mely csak a természetadta egységesítésre vár, hogy hatalmasabb legyen, mini akár Amerika, Mégsem szabad elfelejteni, hogy mi 300 millióan vagyunk, ugyanakkor, amikor ök 120 millióan. Ha a mi hálunk mögött ott ált az orosz, az övék mögött viszont a sárga. Egyik sem megnyugtató szomszédság, de talán a mienk még fokokkal kellemesebb. A második dolog pedig az a lenézett irodalom, tudomány, művészet. A gondolatnak és a kitalálásnak azok a lenézett kulijai, akik rongyosan járnak, nem ismerik a higiéniát és vékonyka testükön rengeteg nagy idomlalan fej ül, esetleg még pápaszem is és semmiesetre sem kilornászoll arcvonások vagy sasorr. Mégsem szabadna elfelejteni odaát, hogy mindenüket mi találtuk ki. ök csak egyszerűen „álvellék“, éppúgy, mini a pénzünket is és a tudomány nálunk ismeretes szegény kulijainak munkáján megteremtenék híres standardjukat. Mi európaiak hihetetlen komplikációk,, veszekedések, fölöslegesnek látszó mellék- küzdelmek, mint gondola'.szabadság, felvilágosodás, materiális világnézet, vallás, művészei, irodalom árán kilermellük Európa-kagylónkban a modern élet igaz gyöngyét, nos Amerika eljött, s átvitte az Újvilágba a fájdalmunkban fogant, s évszázadokig vajúdó gyöngyünket. A kagylót, az ürerset, pedig félredobja avagy kineveti. Nálunk Amerika mámor volt. Tagadhatatlan, némi alappal. Mi tiszteljük a Missziszippi vidékéi és szeretjük az amerikai embert, aki tulajdonképpen a mi gyermekünk. Ámde, ha ez a gyermek hálátlan lesz apáival szemben, jogunk van megharagudni. Amilyen mértékben emelkedik Ncw- Yorkban az európaiak lenézése és semmibe verése, oly mértékben emelkedik az amerikaiak gyűlölete Parisban. Az U. S. A. lassan-lassan a hus- kihaziló Sylock szerepét ölti föl, s azok a záptojások, melyekkel a frankinfláció idején a párisi amerikaiakat illették, könnyen keményebb tárgyakká átalakulhatnak. Az európaiak napról- napra kevesebb rokonszenvvel néznek Amerika, . főleg Eszakamerika felé, ennyi tény. Volt egy barátom, aki. néhány év előtt külföldön tanult s csupa amerikaival jött össze. Kezdetben megmámo- ritoüa a pénz, a szép autók, az egészséges izmók, a naiv nyugalom, a társadalmi biztonság, amivel amerikai bárdijai, rendelkeztek. Később észrevette, hogy mégis csak kell némi úgynevezett „belső kullura“ és titokban számonkérte belsejében az amerikaiaktól a művészeteket, a belső bölcsességet. és a finomságot. Valahogy észrevette, hogy ez a primőr emberi, s a brutalitás csak másodlagosan emberi, vagy megfordítva, a brutalitás csak primitívség és kezdet, a kuliura pedig sekundar, amennyiben fejlődés eredménye, később jön és mzga&abbrendü. — Végül is barátom háláló tan megharagudott az amerikaiakra, akik úgy viselkedjek Európában, mint a hódító hadvezér viselkedhet a meghódított szólgaföldőn. Mégis csak sok, mondotta, s Amerika, rajongása összeomlott, mint a kártyavár. Tz a rendes fokaimat. Ide jutunk, ha Amerika továbbra is lenéző marad. Lehet-e sikere a magyarság önvédelmi harcának? Törköly József dr. szenátor, a magyar nemzeti párt elnöke az aktivista politika szükségességéről — „Trianon rév sióját a csehszlovák hivatalos akarat maga kell, hogy kívánja!" — „A magyar-német együttműködés egyáltalán nem alterálhatjz a két magyar párt kooperációját" — „Nem szabad a népszövetség kizárólagos csodatételében bízva az elvérzésünket bevárni" Az aktivizmus: munka a nemzeti értékek megmentéséért! — A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától — Rimaszombat, január eleje. Ex *2 ujesztendő nagyobb jelentőségű lehet az itteni magyarságra, mint az elmúlt évek voltak. A polfitiiikad uj utak lehetőségét vajudja, a leviSSz- lett cseh nemzeti koalició elkorhadt tetemén a polgári biok nekünk mindenesetre igérőbb uralmának csirái erjednek s először törlénik talán, hogy a magyarság reménysugarat is váj az ujesz- tendőtől és a politikai helyzettől. Lehet, hogy reményeinknek még el kell bukniok a harcban, lehet, hogy hoszabb idő kell minden seb begyógyi- tására, de bizonyos az is, hogy a magyarság megindult egy utón, mely az eddigi passziv politika helyett az aktiv munka több lehetőséget rejtő pozitívuma feló vezeL S ez az ut az aktivizmus útja, mely azt jelenti, hogy részt akarunk venni sorsunk intézésében, hogy ne lehessen többé rólunk-nól- kíililnk dönteni életkérdéseinkben. A kisebbségek részvétele sorsunk intézésében már szándék korában is több a passziv tagadásnál. Egy nemzet élete férfi-élet: örök próbák és fo’ytonos harcok a sorsa. Aki a próbát se vállalja, hogy számíthat az sikerre!? A magyarság érzi is az idők vajúdását s fokozott érdeklődéssel figyeli a helyzetet; annál is inkább, mert ennek a felfogásnak természetesen ellenzői is vannak. így fokozott érdeklődésre tart számot Törköly József dr. szenátornak nyilatkozata, melyet vízkeresztkor adott munkatársunknak, aki az interjúról alábbiakban számol be: Ünnepnapon kerestük fel lakásán. Az ünnep neki csak több időt jelent a munkára. A keserű sorsú, harcokban edzett magyar férfilélek mindenre elszánt, jóra-rosszra egyaránt felkészült hitével beszól a programról, amelyet a párt győzelemre akar vinni. A nemzetéért élő s* dolgozó és a faját rajongásig szerető vezéregyéniség leikéből együtt sző’al ki a Kossuthok lelkesedése és a Széchenyiek építő akarata: túl az egyéni ambíciók, hívságok és érvényesülési vágyak korlátain a férfi: aki hisz, aki akar, aki a harcos energiájával veszi fel a küzdelmet a proteus-élettel a aki a gáncsok és nehézségek között is — vállal és áldoz. Az a férfitipus, amelyiknek csak öu-önmaga és jónum- kája adhat jutalmat, — nem is kér napi dicsőségeket, mert nem népszerűségi vágyra, hanem lel*- kiismerefére hallgatva cse’ekszik. Alábbi súlyos és fontos igazságokat és nagy horderejű kijelentéseket tartalmazó szavaiból világosan kristályosodik ki elvi álláspontja s pártjának felfogása és koncepciójának tömör egységéről maga-maguktő! pattannak le a leginkább félreértéseken a’apuló ellenkező nézetek. Az aktuális helyzetet érintő alábbi kérdéseinkre a következekben adta meg nagyjelentőségű válaszát, amelyek országos érdekuek t (A magyarság hirdetett önvédelmi harcának lehel-e sikere?)-— Egy külföldi politikus mondotta, hogy a nemzeti kisebbségek nem akarnak teást, mául: élni akarnak tovább és nem akarnak a többi nemzetektől asszimilálódni. Ezt mindenki által elfogadhatóan a mi állapotunkra úgy vonatkoztathatjuk helyeden, ha azt mondjuk, hogy Szlovénokéban és Ruszinszkóban a magyarság nem akar egyebet, mint a magyarság fennmaradását mindenképpen biztosítani g lehetővé tenni azt, hogy a magyar, mint magyar érje el és élvezhesse az emberi és hitünk szerint boldogabb jövendőt — Ezen minden igaz magyaT által vallott cél megvalósítása érdekében kell, hogy éjt és nappalt munkává tegyünk s a nemzeti önvédelem szolgálatába állítsuk. — És ha art kérdi valaki, hogy miképpen lehet ezt élérná, akkor feleletképp idézem gróf Bethlen Istvánnak azt a mondását, hogy: ,4& nemzeti ideáloknak és a lehetőségeknek összeegyeztetése adja meg azt a politikai irányt, amelyet a magyar nemzetnek követnie ke 11.“ Számolni kell a reális élet lehetőségeivel és védekezni kell a jobb jövő érdekében. — Ha a nemzeti ideál fényesen ragyog, ha má magyarok mindent elkövetünk, hogy annak fénye soha se honná!yosuljon el, ha megteszünk mindent arra, ami szükséges, hogy legyenek mindörökre, akiknek a nemzeti ideál fényesked'ik s akik a nemzeti ideál mindenségiét hirdetik és győzelmét követelik, j ha minden lehetőséget kitermelünk és hatályossá teszünk avégből, hogy a nemzeti élet, a nemzeti vagyon, a nemzeti kultúra és a nemzeti érzés révén Sejlőd- I jók és egy boldogabb jövendő elánjául szolgáljon, — akkor a célt el fogjuk érni! — Hogy mily állásból indulunk ki, az mindegy! Akár a pillanatnyi opportunizmus, akár a merev oppozició frontján harcolunk, a célnak változatlanul azonosnak kell maradnia!! Csak, hogy az egyik küzdelem lehetővé teszi a nemzeti erőn kívül más erőknek a felhasználását is, mig a másik csak a saját erőnkre utal, amelyből azonban napról-napra kevesebb van s félő, hogy egészen elfogy! — A pártállás esetlegesen bekövetkező különbözősége tehát semmiképpen sem lehet megsemmisítő válaszfal a magyarság között a nemzetmentő önvédelmi harcban, mert a közös oól szempontjából el lőhet képzelni art a szituációt is, hogy a magyarság két fronton, a polgári biok és az ellenzék frontján külön-külön küzd a közös célért! Csak egynek nem szabad megtörténnie, s ez az, hogy a testvér a testvért hiúságból, vagy a homoiusion és homousion étkos álláspontjából eredőleg gyűlölje és ezt a gyűlöletet s az abból fakadható fékvesztett indulatokat, a visszavonást, odaállítsa a magyarság, a közös cél elérésére irányuló nemzeti önvédelmi munka sikerének biztos akadályául. — Spina dr. a csehszlovák köztársaság német közmunkaűgyi minisztere azt mondotta nemrég, hogy: „Versaillést egy nap alatt nem lehet megjavítani/* Mi azt mondjuk, hogy Trianon revízióját sem lehet egy nap alatt megcsinálni! — De Spina mondásából mindenki az el neim hallgatott és nyílt akaratot olvashatja ki arra nézve, hogy ő és nemzeti munkatársai igenis meg akarják javítani Versaillest! Mi is békés és törvényes eszközökkel oda akarjuk vinni a csehszlovák hivatalos akaratot, hogy a trianoni béke igazságos revízióját a nemzeti elv diadalaként és a népek békés megértése érdekében maga kívánja!! — És én bízom benne, hegy a kitűzött cél elérése és nemzeti akaratunk érvényesülése vagyis a nemzeti önvédelemnek sikere még boldog jövőt fog hozni sokat szenvedett nemzetünknek, ha a magyarság bekövetkezhető visszavonása azt tehetetlenné nem teszi! II. (Igaz-e, hogy a közös cél elérését hátráltatta és hátráltatja az a körülmény, hogy a magyar nemzeti párt az országos keresztény szocialista párttal a kívánatos együttműködést nem teremtette meg? Igaz-e, hogy a közös magyar frontnak a megteremtése abba a nehézségbe ütközött, hogy a magyar nemzeti párt a csehországi németség felé orientálódóit?) — A P. M. H. egy tiszteletre méltó kérésziéinyszooialista szenátor beszédét hozta minap nyilvánosságira, amelyik beszéd a kérdésre igenlőieg felet. — Azonban ez a felelet könnyen megcáfolható. Eliőször a magyar nemzeti párt nemcsak „kívánatosnak tartotta és hirdette" a vitán kívül álló közös cél elérésére a két magyar párt lehető együttműködésének a szükségét, hanem ki is dolgozta annak a kérdésnek a megoldási tervét, hogy a világnézeti és taktikai kérdések tekintetében elképzelhető felfogások, sőt a taktikai formák különbözőségének is a kikapcsolása mellett miképpen lehet a magyarságnak az együttműködését a kulturális, a gazdasági és a jogvédelmi téren megvalósítani! — Ezt az együttműködést a magyar nemzeti párt mindenkénen meg is akarja valósítani. Ez a kérdés azonban teljesen független attól. I hogy a magyar nemzeti párt a csehországi | németséggel milyen együttműködési összeköttetésben állott vagy áll! Ez a összeköttetés a két szobarlévő magyar nárt együttműködési lehetőségét egyáltalában nem al terv! ja és nem altéra! hat ja! — Ez az együttműködési szövetség szá- ! bad kezet biztosított a pmvvar nemzeti nárt- I nak arra az esetre, ha Szlovehszkó autonómiájának kérdésében a németség a magyar állásponttal ellentétes álláspontot foglalna el, továbbá ha a szövetséges német pártok belépnének a kormányba, vagy egyházi kérdésekben helyezkedne a magyar pártokkal ellentétes álláspontra. — Ezenkívül más tekintetben is biztosítva lett a szabad kéz. Ellenben a szövetségnek összes szabályozó rendelkezései azt igazolják, hogy a szudéta-némofcség a magyarság kulturális, gazdasági és nemzeti törekvései érdekében fenntartás nélkül a legbuzgóbb, legeredményesebb támogatásra kötelezte magát. — Ennek a kötelezettség-vállalásnak realizálási készségét ténybeli kifejezésre juttatták a szudéta-néni etek a les Dérer — Szent - Ivány törvény kikényszerítésénél, amelynél ők teljesen érdektelenek voltak, mivel nekik vitás állampolgársági kérdésük nincs, mégis az agrárbiokban való részvételük conditio sine qua non-jává tették azt a kérdést, hogy a törvényt megalkotják-e vagy nem. — De kifejezésre juttatták ezt akkor is, amikor beszámoltok arról, hogy a kormányba való belépésük által a meg valósulás stádiumához jutó kulturális, gazdasági és nemzeti kívánságukból mindazokat, amelyeket tényleg megváló- sitaniok sikerül, úgy fogják megvalósítani, hogy azokat a magyarság is Ugyanúgy megkapja, mint a szudéta- németek! — Mindezektől eltekintve, tekintette! ama, hogy a Bund dér Landwirte belépett a kormányt támogató többségbe, a magyar nemzeti párt érvényesítette a szabad kéz jogát s kifejezetten i® leszögezte expTessrs verbiis, hogy az ehhez való jog érvényesítésével él is, mindazonáltal úgy, hogy ezen le nem kicsinyelhctő értékes együttműködési szövetség barátságos reorganizációjára mindenkor kész. — ügy hiszem, hogy a létezett és létező joga és tényleges állapot isim ereiének a hiánya válthatta ki csak a feltett kérdésre adott igenlő feleletet és annak indokolását az országos keresztényszocialista párt jelentős és tiszteletreméltó faktoránál. — És itt még csak annak a ténynek rendkívüli jelentőségére kell utalnom, hogy a szudéta-németségnek a kormányt támogató többségben résztvevő pártjai kifejezetten leszögezték magukat ahhoz az állásponthoz, hogy ök nem csak a saját nemzetüknek, de n többi nemzeti kisebbségeknek, igy a magyarságnak is, kötelességüknek tartják a nemzeti érdekvédelmét a leghatékonyabban képviselni, szolgálni és munkálni. — De különben is minden politikus, aki a nemzeti kisebbségek kérdésével alaposan foglalkozik, felállítja azt tételt, hogy a kisebbségi kérdések eredményes megoldása érdekében szükséges Európában az összes nemzeti kisebbségek szövetsége és szolidaritása! Mennyivel inkább szükséges az egyes államokban élő és a szenvedés közös sorsában osztozó nemzeti kisebbségek szövetsége és szolidaritása. Ezt, ha nincs meg, meg kell teremteni és a német-magyar szövetség küszöbön álló reorganizációjakor ha lehet,* törekedni kel! a német-magyar szövetséget német magyar és szlovák szövetséggé kibővíteni. —- Szlovenszíkó autonómiája nem akadály. mert a szövetségben erre nézve tel-, j jesen szabad keze volt és lesz a magyar í?- ! nak biztosítva, tehát ott, ahol a nagyon ki-- ! teregetett és vitatott gazdasári érdekellentét | szó iba jöhet, a szövetség létezése egyálta- í lábam nem akadályozza a magyarságot és nem akadályozná a szlovákságot a szabad : cselekvésben. Különben is a magyar nemzeti pártnak a szövetségben való részvétele eredményéül el lehet könyvelnie art, hogv a német polgáriak Szlovenszkó autonómiáiét
