Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-09 / 6. (1340.) szám

lft:37 január 9, vasárnap.

Egyszerű mese

Irta Arady Zsolt

feaubriáad, Flaubert, Maupassant, M’ussel, Ron- sard, Sand, Stendhal stb.) Bonkáló mélyen szádtó portrékat rajzol a nagy oroszokról, Babits Dante és Browning méltatásával írja be felejthetetlenül nevét a műbe és kitűnő esztétikai értékeléssé; tájékoztatnak Rózsa Dezső tanulmányai (Shakespeare, Mark Twain, Milton, Cm.f _rton, Scott, Stevepson) Honti essayi (Tasso, Cervantes, Boccaccio) Németh cikkei (Moliére, Strind bei’gi Szabó Dezső). Schöpflin Aladár, a magyar irodalom nagyjairól, Adyről, Móricz,ról és Babitsról <r‘ kis cikkei a hatalmas kötetnek legszebb részei' közé tartoznak és néhány pompás tanulmánnyal szerepelnek fiatal esztétáink és szépiróink, köztük Kecskeméti/ György, Szerb Antal és SárkÖzy György. A német irodalom kiválóságait luróczi- Trösztien ismerteti többnyire (Goethe, Hebbel, Luther, Tbomas Maim stb.) A külföldi rósz egyáltalában teljesebb és kiforrottabb benyomást tesz és értékben felülmúlja a Lexikonnak a magyar irodalomra vonatkozó részét, mélyről összefoglaló tanulmányt jő bibliográfiai felkészültséggel és szakértelemmel Lengyel Miklós irt és ugyancsak az ő toiiát dicsérik a régi magyar irodalom nagyjainak életrajzai. Az utolsó negyedszázadról, erről a nagy felkészültséget, biztos látást és elfogulatlanságot követelő témáról Juhász Andor nem tudott minden tekintetben megfelelő értékeléssel útbaigazítani.

Az egyes cikkekhez fűzött bibliográfia a tudományosan érdeklődő igényeit elégíti ki és útbaigazítást kapunk fogalmak, irányok, stílusok, irodalmi típusok és korszakokról érdekes példázatok és idézetek segítségével, melyek megkönnyítik a világ népeinek szellemi megismerése mellett az elvontabb irodalmi dolgok megismerését. A Győző Andor cég kiadásában, előkelő kiállításban megjelenő kötetet gazdag képanyag. — Írók arcképei. di:zQS régi címlapok, egykori illusztrációk — díszíti, mely lényegesen emeli a könyv külső értékét és hozzájárul a szöveg teljesebb megértéséhez. Az 1926. esztendő gazdag magyar irodalmi eseményei közepeit az Irodalmi Lexikon, a könyvkiadásnak ez a váratlan ajándéka, minden egyenetlenségével és erényeivel együtt a magyar szellemi életben oly jelentős alkotás, melyért teljes elismeréssel kell adóznunk Benedek Marcellnek és csaknem ötven kitűnő munkatársának, akiknek sorából Kremmer Dezső nem érhette meg a jelentős mű megjelenését. Egri Viktor.

Táncolt I9n már Uvegpadlón?

V-itt ön már kŐTÖtragvogva * legcsóctásabb világítási effektusokká!? bizonyára nem! Ezt a külföldi újdonságot láthatja és élvezheti s

Crisial Pavilonban

,,,S>alffe©3,kíl,* kávéhála:, Pieaha IV., SaiJeniha 209 Caffffi '„Sspresso" — ttagyecllítares borok

A költő aznap igen rossz hangulatban .volt. Nemi mintha azt lehetne mondani, hogy miiékor jókedvűen szaladgált volna föl annak a bér háznak sötét hatodik emeletiére, ahol lakott, de máma kivételképpen semmivel sem volt megelégedve. Bevágta maga titán az ajtót, hogy az öreg Kropacsekné. utána kiáltott:

■ Nem fizetem meg maga helyett, naplopó !

Anniban viszont Kropaoseknénnk volt igaza, mert mint szokás, a költő sohasem tudott fizetni.

De a költő mindezzel nem törődött; széniéibe húzta nagy fekete kalapját, megigazította a nyakkendőjét, hogy a rojt ne látszod- jók rajta és kilépett az utcára. És itt történt az egyik baj. Az utca sötét volt, mint a költő lelke, mert az őszi felhők — délután lévén — leereszkedtek, amiből csak az fcövetkez- hétik, hogy a költő lelke — akit különben becsületes nevén Hufala Ábrának hívtak — még sötétebb lett.

Azonban azt is illenék tudni, hogy miért volt a költő ma oly rossz hangulatban. Az egésznek egy vers volt az oka. A költők verseket szoktak írni és azokat a szerkesztők asztalára szokták lenini. A szerkesztőik aztán megnézik, hogy elég rövid-e a vers, aztán leszólnak a nyomdába, hogy hallja csak Jártós. van még hete öt centiméter? Na már mostan ha ez a János azt feleli, hogy vám, akkor jön a vers. Ha azt felein, hogy nincs, vakkor a szerkesztők elővesznek egy ollót és levágnak belőle öt -m-.iImiéiért vagy annyit, amennyit ez a János mondott. Sajnos azodban, a költő fentemliitett verse, amely bizonyos Máriához volt adresszálvu, t.vbrtonl. az öt centiméter halárán, még pedig jóval. Már pedig azt tudná kell, hogy a szerkesztők itt nem parancsolnak, csak János és igy Hufala Ah rá költő neve a megkuríitott vers alá került.

Mindez szebb lett volna, ha mind Hufoia Ábris költő ajkáról hallanék, azonban őt hagyjuk csak tovább menni az utcán, amis összetalálkozik valakivel.

Saóvál Hufala Ábris neve a meg-kurtitott vers alá került. Most azonban mást is illik tudni. A költők a versekért pénzt is szoktak kapni, amiért tintát és tollat vesznek, meri enni belőle nem lehet. Enni csak a kábáiból lehet. Hufala Ábris is a kabátjából evett, amely már egy hete ott lógott a zálogba? valiahi elvik szomorú fogasán. És a költő ezért volt dühös. Mert a megkurtitoü versért kevesebbet kapott s ezzel meghiúsultak nagy állmai. A költő aztán pillanatnyi felháborodásában olyasvalamit emlegetett a szerkesztőnek, hogy ő többéit nem küld, mire a szerkesztő egy reprodukálhatatlan jelzővel gyengéden megmagyarázta neki, hogy a János

ezentúl öt centiméterből ötöt fog levágni. Ezt pedig neon lőhetett félreérteni.

Ezért volt a költő ma oly dühös... De, hogy hát mik voltak azok az álmok?

Ehhez csak egy-két dolgot kell megtudni és mindjárt reudrájchmuk. A hatemeletes í bérház első emeletén lakott valaki, akit Máriának hiVtak és ez volt a baj, amit említettem. 'Mária szép volt és a pápája ígért is neki valamit, ha férjhez fog menni, annak ellenére, hogy a papája méltőságos ur volt, ami ma azt jel&iiti, hogy hefenkint háromszor evett húst. Mária szép volt és a költő szerelmes. A szive körül kis manók jártak csiklandozó táncot, ha rágondolt és sokat tudott rágondol- ni, mert a költő nem volt rossz ember és igy sokszor volt ebéden a méltóságos uréknál. ÉS akkoriban még pénze is akadt, mert az apja még küldött néki és igy Mária ránézett. És amikor Mária ránézett, a költő úgy érezte, hogy végigfut rajta a meleg — pedig nem is volt. rajta télikabát, amely, mint emlitettem, a zálogház stb. Egyszer aztán egy: meggondolatlan kijelentéssel kijelentette, hogy elmegy színházba. A méltóságos uré'k rábízták volna Máriát — igy is történt. És ő már gyönyörű témákat szövögetett a fejében. Ez volt az álom! De mivel a szi.niházbamenetel arra a bizonyos versTe támaszkodott — az álom szétiöszlotf, mert a költőnek nem volt annyi pénze, hogy elmenjen.

Ez volt a tényállás, mikor a költőt elhagytuk az utcáin, mert Máriának még nem mondta el. És ez volt a második baj, mert mód. az utcán szembejött Mária. A költő remiiben vette észre, de aztán őszébe jutott a sors, akire neki hivatalból haragudnia kell és komor arcot vágott. így h üdvözölte Máriái. aki azonban ezt nem volt hajlandó é'".T‘vv?ivui és ezt kérdezte:

Vau-e már jegy,' Ábris?

És ezután a következő bésaéTgőté;’ folyt le:

— Nincs...

— Romélem. nemsokára mégveszi, meri : elfogy. Premier van.

— Nem lehet.

— No nézze, Ábris, ne vicceljen.-Siessen ! megvenni.

— Nem le het, mert...

— Muri maguk mind-ilyenek., (Könnyeik.)

— (Zavar.) Kérem bocsásson meg, né j- sírjon.

— Könnvii magának, elrontotta a m®; i estéimet.

— (Zavar.) Bocsásson meg. De... (nyeI lés) de ... (u. a.) nincs pénzem.

És ez volt a harmadik baj. Mire a költi !«zt kiejtette, hazaérték megint és Mária, mi- után gúnyosan végignézte Hufala Ábris köl- 1 tőt. szó nélkül fölszaladt az első emeletre.

—ami——WWT—WWW—1 W

dalnokokban. Meg aztán rég elmúltak az idoiv, amikor még ambíciói voltak. A rendes állás, kis fizetésemelés hébe-hóba, pár pontosan fizető tanítvány: ez volt minden, amit az élettől megkívánt. És mert ilyen szépen meg- eryez-eit az élettel, ez meg is adatott néki. Egyre-imáisira heogeredtek el az évek s." ö csodálkozott legjobban a végén. Igaz is, már ölvén éve ... no lám, ejnye ... mintha csak tavalyelőtt kezdtem volna - - Szabályos, csöndes, szürke életének csak két nagyobb epizódja volt. Az egyik: harmincnégy éves korában elvette a színházi portás lányát. Jaj, in-agyon szép leány volt a Janka, derek asszony is vált belőle. Annáik idején tettek egy és más megjegyzést a kórusban erre a házasságra, az egyik baritonistával kapcsolatiban? hanem az idő mindent fehérre mos. Meg aztán be is bizonyult, hogy akiiből ilyen jóságos élettárs lett, az nem is lehetett rossz lány, tahin az egészből szó sem volt igaz. Szép nyugodt életét folytattak s együtt őszültek meg. Szinte kéz a kéziben sétáltak át az életen.

A másik nagy esemény az volt, amikor huszonöt éves jubileuma alkalmával az Opera vezetősége egv napon finom hegedűt ajándékozott neki. Sötétbarna, kecses Auia-íi- formáju hegedű volt, megért testvéreik íkoaöft ! háromszáz pengő forintot. Abban az időben sokat félt az asszony, hogy megbolondul fér- jsutra. Oly nagy volt Petrovics bácsi öröme, i hogy heteken keresztül nem lehetett vele i értelmesen 'beszélni. Még csuk enni sem tudóit j rendesen, csak bekapta a falatokat s mán I szaladt a hegedűiéhez. Becézte, cirőgattp. Az! j mondta egyszer:

• ~ Látod. Jankám, nekünk nem adott ! gyermeket a jő Isten, ez lesz hát, akit szeret- S ■hetünk. E% lesz a mi gyermekünk. Bizony

■ | n - v r: 1 is adhatnánk neki., mit gondolsz?

No. azt lehet. A Geísifiger ívagybö^-ö- Íjénak is van neve. Marosa. Meg a Oftéiiy

49

klarinétjának is, a F-ifi... Hát milyen nevet adjunk a hegedűnek?

Ezen sokáig el tanakodtak.

Végül is megállapodtak a Viola névben.

Ha már neve volt, nem sok hiányzott, hogy a derék emberek valóságos gyermeknek tekintsék. Hiszen iga-z is, kényes jószág’ az, mint a koraszülött gyermek. Gondos ápolás, vigyázat kell mindikettőnek.

— Csukd be Jankám az ablakot, meg ne hűljön a Viola.

(Mert a hirtelen légvált ozástól megrepedezik a fanom lakk!)

Ha uj rongy kellett már a hegedű lőpor olására, azt mondta:

— Uj ruha kell a Violának.

Minden éviben egyszer nagy vigyázattal tisztogatták meg a hegedűt, benzinnel meg spirituisszaí.

— Megfürösztiöttük ma a Violát! — biisz- kélkodsött aznap. — Nézzétek, hogy csili]og- ragyog!

ő, mily boldogság a szegény muzsikus életében egy ilyen hegedű! Mióta meg nyu- . galomba vonult, nem is volt más öröme, mint a Viola. Hosszú téli délutánokat imr&ii- kált át Petrovics bácsi, aneg napsütéses nyári reggeleket. Tanítványai lassan elmar adóztak a kívénüít muzsikus mellől, n&rn baj az, kevesebb a vészködés. A jövedelem megcsappant kissé, de hiszen '‘mire megöregszik az ember, az étvágy is kisebb lesz, akár egy marék eüdt krumpli is elég ebédre.

Minden délelőtt pontosan tizenkettőtől | egyig sétáimi ment Petrovics bácsi. Egyazon I irtom, -egyazon léptekkel, úgy mint a nyugodt, öreg falióra. Az Állomás-utca végén, posztóié rendőr megnézte az óráját, amikor Petrovics bácsi visszafordult. És ha azon öt perccé! el- \ múlott a fél egy, akkor vissza igazi tolta öt i perccé!. Az óra lév'fdhet. de Petrovics bácsi ; tempója abszolút pontos idő.

;-\ nap javarészét, otthon töltötte. Elpiszmogott régi újságokkal, a pipával, meg a Violával. És játszott. Nem kellett neki hallgatóság, elég volt a Janka néni, aki behunyt szemmel kötözhetett egy soha el nem készülő téritől.

Ha az újságban valami érdekeset talált, akkor felolvasta, megjegyzéseket tett.

— Ó, milyen műsora van megint az Operának. Nem értem ezeket a mai fiatalokat. Most meg valami operettet játszanak ott, valami uj zagyvalék lehet. A cime ,,A bőr- egér" .... És ezt adják ott, ahova a Tann- hauser, meg az Egmont valók.

— Mikor adják azt a darabot?

— Mostanában.

Megnézte a laip keltét és hozzátette:

— Tavaly januárban.

Egy-két nem számított az ö életűkibso. Úgy éltek mint Philemon és Raueis... Nyugodt, jámbor, csöndes boldogságban. Olyan mézeskalács-emberke volt már a két jó öreg.

... Egyszer, csöndes téli estén a Faust- valcert játszotta az öreg. Talán százezredszer. Az asszony hallgatta, hallgatta, s egyszerre csak abbahagyta a kötést. Felfigyelt.

—■ Mit nézel oly furcsán? -- kérdezte Petrovics bácsi.

— Te... nem hallod?

— Mit?

— Én nem tudom----de a Violának a

ha

ngja... Valahogy nem úgy hangzik ...

Petrovics bácsi ijedten hebegte:

— Hogy. hogy? Mit beszélsz? Mi az. hogy nem úgy hangzik ...

— ... Mintha ... íonri ... — mintha más lenne...

Nem merte kimondani, hogy ..tompább*’.

Petrovics bácsi nem feleli. De sápadt!

volt.

Az álla alá illesztette a hegedűt és megint játerairi kezdett. A Moszkovsekyszerenádot:.

És figyelt. Egészen adahajtoita a tejét a

Színész

Ab árra fa, miaut vén szánész.

Egv (bonbon áll és messzi néz.

i

Nincs szélvihar, nincs fengateg,

S a lombjai rsalc perg-űiék.

ít-ágá szerepe, tudja már,

Est játsza, mikor múl a nyár.

hogy egy szavát se ha^v ja ká,

Az ősz hangwsan súg neki.

Falu Tamás.

Beteg a Viola

Irta: Herezeg Gábor

Aszott, vén emberke volt már Petrovics •bácsi, mfkcr végre azt mondta az opera intendánsa, hogy most aztán eleget húzta a vwwt, meg az élet gondjait, nem kell többet játszania. Nyugalomba vonulhat, nem vonnak le a fizetéséből egy garast sem.

ötvén évig minden (színházi civódáson és forrongó-on át. becsületesen, nagy-nagy szeretett5:] muzsikált. Sok csillag ragyogott fel és tüví-t nyomtalanul el ez idő alatt- Emberek jöttek, emberek mentek, csak ő maradt, csak ő ült rendűiét';énül a helyén, a karmester balkeze alatt, ahol a primhegedüsök ülnek. Huszonegy ka'r-mesbervátozást élt át, volt köztük z$eui és volt kontár. Volt derék, jólelkü muzsikus, és lelketlen krakéleir. Petrovics bácsit a legádázabb rivaldataifun senn söpörta el. Nem is lehetett, ö fogalom volt: mindem régibb operát kívülről tudott, sőt azt u pc-sttosuu tudta, mikor kell bwágqria a török űrinek, műkor sivitanak fel a klarinétok. mikor zeng fel a hárfa, >s miker kell beleU'vr.hölu-i a nügyhögoknek. Hiányzott azonban -kellő iskolázottsága, elméleti -ismórrá. Így eztán annyira sem iu.dott feh . vergődni, hogy ő játssza a szólót a Mester8

Férfi- és női r?jhsfliaf mérték i szerint a legolcsóbb és lég- > modernebb kivitelben készít:1

Karéi Jelinek,

Fraha II,t Hybernská 32.

Öitönjlazon 350'— Kf. Kosxtllm (fiion 300’- Kb s?8* |

Hufam. Ábris költő pedig ott maradt a kapu előtt, télikabát nélkül, amely ott lógott a zálogház... stb. Szemére bűzött kalappal! és szemében a sorsharaggal, amely most már ■nemcsak bivatalbelá kötelessége volt.

Ezen a ponton aztán eltérek a szokástól, Hufala Ábris költő nem lőtte főbe magát, nem is ment föl a hatodik emeletre, se kifért, hogy leugorjon, se azért, hogy lefeküd- | jék, Hufala Ábris állt és nézett fölfelé és nem kiáltott átkot utána — mert valaki megfogta a kezét. És aki megfogta a kezét, olyasvalaki volt, akikről a költők meg szoktak feledkezni. A költők ugyanis mindig egy beszámíthatatlan pillanatban határozzák el magukat, pedig addig egész normális emberek voltak. Ilyen volt ez is.

A költő lenézett és ott látta a házmester kislányát maga mellett. Szőke, arany szőke haja hullámosán borult ötéves kis fejére, a ’ -szeme osdllogott, mint az arany és mosolygott. Az egész olyan amit, mint egy cukor- baba. Jó ismerősök voltaik már.

, — Mit nézel, bácsi? -- mondta a kislány.

— Valami eköpült — sóhajtotta a költő. A kislány megrázta aranyos kis fejéi, 5

r is sóhajtott.

..— Nekem is elveszett egyszer egy lég* gömböm. De a papa. azóta már vett. Oda- i adjam neked? Biztosan az röpült el.

!j —- Az — sóhajtott megint a költő s a-1 szeme már mosolygott, ha könnyezett is.

* A kislány megfogta a kabátja szélét.

— De bácsi, nem fázol meg? Mért nincs- -. ka bá tod ?- j — Nincs — sóhajtott megint a költő. .

t| — Te bácsi, gyere csak — folytatta a-1 csöppség, aki alig ért a hosszú költő térdein í) felül. És máT húzta is magával az utcára.

1| — Gyere csak, mutatok valamit.

l\ Az utca nem volt már sötét, mert este 5! lett és lágyultak a lámpáik. A kislány meg- ; állt egy kirakat előtt. Fölnézett a költőre.

! — Látod -bácsi ott azt a babát? Látod?

i Úgy szer^iném egyszer megkapni. És Lujzi- j kának hívnám ... — Most már ő is sóhajtott. ! — Igen, Lujziikának hiamám — mosolyogta | magában —, mert a régi Lujziíka eltörött.

A líöitő sóhajtott. Aztán ránézett a kis- i lányra és bement a boltba.

— Várj meg — mondta neki.

És a költő, mikor kijött a boltból, a ke- ^ | gében hozott egy babát. e! — Nekem hoztad? — kérdezte a kislány.

— Neked — felelte a költő és sóhajtott [it — Bácsi, én úgy szeretlek téged... —

és megfogta a költő kezét és játszani kezdett !- az ujjaival.

És Hufala Ábris költő, aki az előbb még ő hivatalból mindenkire haragudott, hazafelé i- indult a kislánnyal s miközben egy könnyet 1- nyomott szél fekete szem érán, megsimogatta a szóiké hajat...