Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-09 / 6. (1340.) szám

^^Ag^GAT-MAGYAR^IRL^g'IRODALiMI'MELLEKLETE ♦ <~ fl huszdolláros bankjegy Irta Sarányi Miklós írónak készült, de ügyvédi Írnok lett a szegénykéből. Semmije sem volt, csak a fia­talsága, Árván állott a világon, sovány volt és beteg. Semmi hasznát sem vette a fiatal­ságának, mert ahhoz, hogy szép és illatos le­gyen a tavasz s a virágok az ember felé oda- forditsék epedő fehéres rózsaszín tekintetü­ket, hogy beleheljék mámoros parfümjüket az arcunkba, bizonyos összeg havipénzre van szüksége a halandónak. Tegnap a szegény embernek felmondott az ügyvéd. Éppen jókor. Már eladta a téli- kabátját, amelyet papbátyjától örökölt; zá­logba tette a nagy ezüst kanalat, amelyet hal­dokló édesanyja vég rendeletileg hagyott egy­szülött fiára. A hónapos szobája bérével két hete hogy adósságban maradt. Háziasszonya csak azzal a sejtelemmel tűrte az állapotot, hogy az írnok ur feleségül veszi az ő sovány kócoshaju, varróleány Mariannáját. Nem volt egyetlen fillérje sem, éppen jókor mondott fel az ügyvéd. Végkielégítésül elengedte az elölegjeit. Jó emíber volt az ügyvéd, mind­hiába. Ez déli tizenkettőkor történt, csütörtöki napon. Rettenetes volt ez a tizenkettő. Fél egy órakor azonban belépett az aj­tón a Szerencse. Egy amerikai bankár és egy pesti gabonaügynök., Szerződést csinál­tak s a szegény ember — immár elbocsátva — kénytelen volt hamarjában visszaülni az Írógéphez, hogy a szerződést lemásolja. Fél kettőkor kész volt. Az ügyvéd belvestőleg bólintott, a pesti ügynök egyiptomi cigarettával kínálta meg arany tárcájából. Az amerikai kivett a mel­lén yzs ebéből egy vadonatúj huszdollárosfc és átnyújtotta az Írnoknak, A szegény ember hamar kiszámította, hogy a mai árfolyam szerint ez éppen más­fél millió. Fejedelmi borravaló. De nem mu­tatta, hogy a huszdolláros túlságosan el­ragadta. Kissé szomorúan és hanyagon . ahogy az amerikai elővette — 5 épp úgy be- csúsztatta a kabátja jobbról levő 'külső zse­bébe. — Alászolgájau Pont két. órakor az egyik bankház előtt állott szivdobogva. Vett egy estilapot és megnézte az árfolyamot, Odalépett az ajtóhoz és megnyomta a kilincset. De eszébe jutott, hogy a nagy bankot mindenféle költség cí­mén sokat levonnak a beváltandó valutából, A kis bankárok jobban megadják az árát Elballagott egy apró üzlet felé, amely­nek kirakatában idegen bankjegyek pöftfesz- kedtek. Majdnem benyitott a boltba, de eszé­be jutott hogy a kis bankárok mindig a leg­alacsonyabb kurzust űzetik és a legmagasab- hat. kérik. Rengeteg veszteség. Visszament a nagy bankok utcájába. Már egyik sem volt nyitva. Elkésett, Szaladt a kisbankárhoz. Zárva, A mai napnak vége. Hacsak nem, esetleg, a zugbankárok és ügy­nökök kávéházában. El iramodott a kávéház- ba. Úgyis meg kellene ebédelni. Először a helyet, a vendégeket, az arcokat tanulmá­nyozta. Az ajtóban kél ur veszekedett. — Nem adhatok többet. Hatvanötért ve­szem. — üsse meg a guta. A szegény ember felháborodott Itt rablógyilkosok valutásnak. Szerencse, hogy nem rendelt még kávét, amiért hogy ki tudja fizetni, el kellene prédáim s huszdollárost. Hamm óra volt. Belenyúlt a kabátja jobb zsebébe, ott volt a hosszú, keskeny, vadonatúj bankó, a gyufask itúl ya m elle tt. Haza akart menni, de a huszdolláros nem engedte. Hátha délután még megpró­bálná, Sétált kicsit a belvárosban. Négy óra, öt óra, fél hat is elmúlt, sehol nem nyitották ki a banküzleteket. Fáradtan, éhesen, a téli korai sötétben nekiindult haza­felé. 1. Nagy János-utcában lakott egy - ház­mester özvegyénél. 6 volt meg a házmester, meg a szép, kékszemü beteges varrólány — csali ők voltak szegény emberek abban a fényes, gazdag villanegyedben. Útközben busán horgásztattá fájó fejét a j földnek. Egész teste reszketett az éhségtől, \ nyug? a la ü.ságtól, kimerültségtől és izgalom- i tál. A nyomorult sorsán. Mar ián ne szerel-í mén és a huszdollároson tépelödött. Nagyon | KapubáJvánv vágyból, mágnesből... A varázsajtó tárva-nyitva: édes Erő húzott... úgy mentél, mint csokoládé gyerekszájba, mint fülemüle a tavaszba egyik bokorról más bokorra, mint kis üsző királyi kertbe, gondtalanul és ámuldozva az édességes ibolyákon, valahol szólt a gerlobúgás... Szerettél volna ott maradni, de megláttad a sok tulipánt, valahol csalogány kesergett. . Szerettél volna ott maradni, de láttál buja iázniinbokret, orchideát és mamdragórát, párzó verebek csiripeltek.., Szerettél volna ott maradni, de szőke nyírfák integettek és arauyalmák kaparásztak. n vércsék véres csókja ©surgott— Szerettél volna visszamenni a kis szemérmes ibolyákhoz, a nyögdicsélö gerlicékhez, de nem visz oda vissza-ösvény! Bolyongsz az úttalan erdőben, kétségbeesés Iái zugnak, parázna majmok vigyorognak, iákról méz csöpög kígyós zajból, szerette art a nagy, csodálkozó, be-íegfényü kék szemet Hogy elvenné feleségül! Milyen boldog, gyönyörű, szerelmes élet volna az, Marianne-mál, egy kis tiszta fészekben, csendben, békességben, csókban megifjodva, kiegyenesedve, kipirulva. Talán az írásra is megjönne a mennyei sugallat Igen, bizonyá­ra megtalálná az emberek szivéhez szóló hangot, a muzsikát, amelyre felfigyel a lélek, amely megindítja a siker égi zsilipjeit. Mennyire ráférne szegény, fájós árva fejére ez á melég záporeső. A dicsőség és az ajrany friss életet adó harmatja. De ehhez egy kis pénz kellene, nem busz dollár, ha ezt be­váltja, adósságot fizet uj cipőt vesz magának és elviszi Mariannef. a színházba, egyetlen fillér sem marad a kincsből. Már egészen megutálta a huszdollárost. Nem pénz ez, csak borravaló. Hanem ha például száz vagy két­száz dollárja volna, éjit, a mindenségit az aztán rendbehozná alaposan. Abból vehetne egy kis kelengyét Marikának, felöltözhetnék maga. is emberségesen, vehetne néhány könyvet hogy belejöjjön az irodalmi atmo­szférába, megalapíthatná a kis fészket, ki­válthatná a nagy ezüst kanalat... ejh, ha most itt. ni, a földön, csak ügy a fal mellett heverne egy százdolláros... Este hat órakor a szegény ember majd­nem bizonyosra vette, hogy a rosszul világí­tott utcán valamelyik sarkon, ott mosolyog feléje egy elvesztett százdolláros. Semmi le­hetetlenség nincs ebben kérem. A gabona- ügynök autón hazaro-bog, borravalót akar adni a soffŐrnek, 'összevissza gyűrt bankjegyei közül kihullik egy százdolláiros, senki sem veszi észre, ott marad a földön. Az ügynök felszalad a lakására, az autó elrobog s aztán jön ő, a szegény ember és megtalálja. A szája mosolyogva vonaglott, a szive hevesen kalapált, boldog mámor kapta el azj idegeit, A tekintetét egy pillanatra sem vet- j te le a gyalogjáró aszfaltjáról. Fél hétig kóborolt a Nagy János-utcán i föl s alá és Várta, leste, biztosra vette a cső- j dát, A csoda nem jött. Az aszfalt tiszta volt, i itt-ött egy újságpapír hevert, a földön, azt ke­zébe vette, megforgatta, nem volt, benne semmi, csak a tőzsdei jegyzések meredtek szentébe. — Eh — gondolta kétségbeesett lemon­dással — már nem történnek csodák. Nem. Még jó. hogy van egy huszdollárosom, leg­alább kifizethetem az adósságaimat. És nekikeseredett szilaj rosszkedvében kivette metíéayzsebéből egyetlen cigarettá­ját. Aztán a kabátja jobb zselében gyufa j után .kotorászott; Kirántotta a skatulyát.1 meggyujtotta a cigarettáját és lemondott a í százdcliáro-ról. Befordult a kapun és be-j botorkált a lépcsőn a házmeMerialvásba. Fél hét után két perccel autó robogott a | fehér latodból vér szivárog.,, Neru panaszkodhatsz az anyádnak, nem panaszkodhatsz cimborádnak, nem panaszkodhatsz a Kedvesnek, olyan ö mint a hold az égen, csak jő és megy, szeret mindenkit, rágj’ talán igazában senkit, ragv tán egy átkos végzet üjú ? nem állhat meg egy kis leánynál, hogy- letörölje könnye árját, olyan ő mint a hold az égen ... Te meg járkálsz fáj dal mid dal, bokrok tépázzák arany hajad... Arany hajadból Amorettek madárfogó hurkot csinálnak... Szemed itt marad ibolyának, .szived itt marad tulipánnak, melled marad aranyalmának, csalogafónak, csemegének ... így gazdagszik a Labirintus, a híres, kínos Szerelemkert... így járt anyád is, az enyém is. Nem baj, hogy fekete az erdő: az anyaság göncölszokerét imádkozd le, az kivisz innen .,, Emléked lesz a fájdalomból.,. így járt anyád is, az enyém is, te is ügy jártál mint. a többi. *, ház elé. Kiszállt belőle a gabosnaügynök. Arca ragyogott a megelégedéstől és gazdag­ságtól. Ma nagyszerű napja volt a minden­ségit, Ossz ©nyert, vagy kétszázmilliói Egész utón erre gondolt meg a családjára, ame­lyet még a tél végén * leküld a Riviérára. Ö úgyis a szeretőjével szeretne menni a gö­rög szigetek valamelyikére. Igaz, vesz neki a mai nyereségből egy Chifnohüla-bundát Ghinchilla, ha jói emlékszik, úgy sincs sze­génykének. Erre gondolt az autón s most, ahogy leugrott, még piros volt az arca a bol­dogságtól, Bundája jo-bb külső zsebéből ki­vett egy csomó 'bankjegyet. Alig nőzye Ma, néhányat a sofför markába nyomott. — Alászolgája. A sofför elrobogott. A bankái' rátette kezét a kilincsre s ezalatt véletlenül a gya­logjáró aszfaltjára esett a tekintete. A fal mellett feléje mosolygott egy hosszú, kes­keny papírdarab. — Nini, itt az utcán hever a legneme­sebb valuta. Csak le. kell érte hajolni..% ©1- roéskedett jókedvűen. Lehajolt és zseb revágta a vadonatúj huszdollárost Fenn a lakásában, a gyerekszoba süppe­dő szőnyegén játszadozott drága miniatűr vasutsával legkisebb fiacskája. Az apa szé­les, boldog mosollyal dobta feléje a husz­dollárost — Nézd, mit talált apuka az utcán. Hu-sz- dolüáros szerencse pénz. Odaadom neked, ala­pítsd meg vele a szerencsédet, kis vasut- király! Mindannyian nevettek a tréfán. * Lenn a háamesterlakásban a szegény 1 ember eszeveszett rémülettel kereste az el-! veszett huszdollárost.. Marianne sirt, a ház- j mesterrté végre is kijött a türelméből: — No nézd, milyen agyafúrt mesékkel j akarja az ember fejét e-lbolonditani! Hogy} neki valaha dollárja lett volna! Ezek -az irók j szenienszedett hazugok és szélhámosok. Ta­karodjék ki a lakásomból! A szegény ember a huszdoHárossal együtt a becsületét, is elvesztette. A toronyóra éppen elütötte a hetet. Irodalmi Lexikon Szerkesztette: Benedek MarceV Sok könyvnek értékét elsősorban megjelené­sének szükségessége határozza meg. A szükség szempontja főleg olyan müveknél érvényesül, melyek a magasabb művészi igények kielégítése mellett a mindennapos életbe mélyen belenyúl­nak Az irodalom, amennyiben életünket szépí­teni és elmélyíteni törekszünk, nem eshet kjvül mindennapos életünk területén; az irodalommal való kapcsolat azonban a legtöbb olvasó számára csak akkor válik értéknövelő és produktív élet- elemmé, ha a betűk kaotikus tömegéből biztos tájékozódással ki tudja válogatni az érzésvilágá­hoz közelálló és egyúttal értékes munkákat. A könyvprodukció áttekinthetetlen tömege mellett szükségünk van olyan osztályozó és értékmegjelö­lő vezetőre, mely ezt a tájékozódást elősegíti, A Benedek Marcell szerkesztette Irodalmi Lexikont elsősorban már megjelenése szükséges­ségének szempontjából hézagpótló és úttörő mun­kának kell tekintenünk. Ma. a világháború után, gazdaságilag szinte lehetetlen feladatnak tűnt. en­nek a könyvnek megvalósítása, de más tekintet­ben is tiszteletet érdemel az a. törekvés, mely a hatalmas irodalmi anyag ismeretével és annak rendezésével lehetővé teszi, hogy fáradság nélkül feleletet kapjunk az irodalom jelenségeire, min­den ágára és tárgy-körére vonatkozó kérdésekre- A Lexikon értékére döntő jelentőségű aztán, mily alapossággal tudott megfelelni a kérdésekre és .megbízhatóság és igazságosság tekintetében be- tölti-e teljes egészében hivatását? Bizonyos, hogy úgy Benedek Marcell, mint ax e közel ötven munkatárs, akik valamennyid képzett, jótollu tudósok és irók. teljes tudásával és készségével dolgozott hónapokig és ha. hiányo­kat hibákat találunk a több mint ezerkétszáz, ol­dalas hatalmas kötetben, egy újabb kiadásban a szerzett tapasztalatokkal ezek a hiányok könnyen kiküszöbölhetők és a kötet értéke jelentőségéhez mérten tetemesen növelhető- Az egész világiro­dalomban különben nem található példa, hogy ilyen nagyarányú vállalkozást már elsó kiadásá­ban teljes, siker koronázza A gyors szerkesztői munka rovására írható, hogy a káprázatos írói felvonulásban elfelejtődött -egy-egy érdemei, aóv, főleg a külföldi írókkal szemben szigorú a rostálás, (gyakran érthetetlen mellőzésekről . van ezó) viszont az éío magyar írókkal szemben enyhe az ítélkezés és gyatrán egy jelentéktelen könyvnek megjelenéséért mara­dandó jelentőségűnek tüntetik ki Íróját a Lexi­konba való lelvevóeóvei- Ezek a hibák azonban könnyen kiküszöbölhetők, ha abból 3. szempont­ból hé.jük meg a vállalkozást, hogy a szentesí­tés munkája nem merült ki az- eieu kiadás meg­jelentetésévei. Nevek megokoiatlan kiemelése és elfelejtése mértékzavart idéz eló és egyenedenné teszi a szerkesztésről nyert benyomás'., — a je­lentőség hangsúlyozása például gyakran túlzott, ha utódállamoeii íróról van szó- A mi, — ufódál- lambeliek, — örömünket megzavarja az érték- megállapítások körül történt eisiklásoü, ami lai­kust megtévesztő hangsu.yra főképpen a sorok számával jutott. Mellőzések például a szlovén­juk ói részben is vannak, Vozari, Fábry és Fór- báth nevét említem hamarjában, akiknek bárme­lyike van olyan fontos, mint. a Lexikonban sze­replő szlovénszkóiak legnagyobb része. Viszont az általunk élesebben megfigyelhető szlovenszkói résznek, mely összeségében aiig terjedhet X—2 lapra, hiányaiból és egyéb, főleg az újabb magyar irodalomról szóló címszavakban megállapítható tájékozatlan Ságból nem szabad általános követ­kéz mén veket levonni egy 1200 oldalos munkáról, amely kitűnő jellemzésekben összefoglalóan hoz- : za minden kor és minden nép irodalmát, életraj­zokban az irók irodalmi munkásságának észté- fika< méltatását, foglalkozik az irodalom elméleti kérdéseivel, esztétikai, dramaturgiai, poétikai és nyelvészeti fogalmak ismertetése mellett kiter­jeszkedik a hírlapirodalomra, bibliográfiára is. Ebből a szempontból a Lexikon európai uivóju. Az- eséayk gazdag sokaságából, 3 mü legér- tésébb, lebilineselően érdekes olvasmányaiból, külön figyelmet érdemelnek Bonkáló Sándornak kitfinó tárgyismeretre valló és önálló tanulmány­nak tt kiváló ismertetései az orosz, az ukrán, szerb-Iiorváí és bolgár irodalomról, Ttmkzi-Trotzf- Ur Józsefé a német, Révop Józsefé a latin Rózán, Dezsőé az angol irodalomról. A franc.'a iro­dalomról Rállay Miklós cikkezik alapo.- leiké- 'szilitseggek Hanti Rezső az olasz, spanyol é- por­tugál litéra 1 urát ismerteti. Itt nálunk külön ér­deklődésre tarthat számot Püdhrafcsky hölgy­nek tanulmányai 0 szlovák, cseh irodai-..unó! és néhány találó megáliapiíü- a lengyel .<} rő.'. Külön eesáykbeö vég tli'eJojteft uép*. .ttv-­szefe elevenedik fel a tudós ú'enn/i v t Gyula és Szintottidesz Lajos szakavatott ya euröp . ho­rizontra 'álló cikkeiben, melyek alaposa-pakkul, gazdag tudásukkal, az • alaposság • s gondosság Bélyegét nyomják a szerkesztés i'áradsévos muu- h .íjára. l)e a világira??: lom nagy ériéi.oi móllá- (á sámlii is örvéudefes e:* az alaposság. Ueaedzk MaróéU. a Lexikon szerkesztője, a nagy franc iá­kat ismerteti kitünően (Balzac, Covuéi-Ö., Cit't­* MÉCS LÁSZLÓ: ^ Te is úgy jártál mint a többi

Next

/
Thumbnails
Contents