Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-30 / 24. (1358.) szám
1927 január 30, rábírná?>. Pozsonyvármegye • választmánya a közigazgatási reform ellen Powony, január 29. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójának teleíonjeleuiése.) Po- esonyvármeírye választmánya tegnap zárt ülést tartott, amelyen a közigazgatási reform kérdésével foglalkoztak. Petrásek Ágoston keresztényszocialista bizottsági tag nagy beszédet tartott a tervezett uj rendszer ellen, kívánta a megyerendszer fentartását, termé- szetesen a szükséges reformintézkedések végrehajtásával. Indítványozta, hogy ebben az ügyben terjesszenek memorandumot a kormányhoz és a szlovenszkói képviselőkhöz. Pavlasz szociáldemokrata bizottsági tag csatlakozott Petrásek indítványához, úgyszintén Ivánka Milán dr. is az indítvány mellett foglalt állást, miire az határozatba is ment. A keresztényszo cialista munkásmozgalom esztendős beszámolója Kassán Fleischmann Gyula nagy beszéde a munkásmozgalom aktuális kérdéseiről Kassa-, január 29. Csütörtök este tartottál-: a kér. szoc. szak- szervezetek nyilvános össztaggyiüésüket Kassán, melyen a szakszervezetek tagjai reixlki- vül nagy számmal jelentek meg. A gyűlést-Kerekes János elnök nyitotta meg, s bejelentette, hogy Fedor Miklós képviselő akadályoztatása miatt levélben mentette ki magát és egyben üdvözletét küldte a kassai kér. szoc. munkásságnak. Ezután Ványai István szakszervezeti titkár tartotta meg alapos és minden részletre kiterjedő beszámolóját a kér. szoc. szakszervezetek egy évi munkájáról. Beszámolója értékes igazolása annak, hogy a kér. szoc. szak- szervezetek fejlődnek és eredményes munkát végeznek. Kassán összesen 23 kér. szoc. szakszervezet működik. még pedig': dohánygyári, franckgyári, élelmezési, kereskedelmi és magánalkalmazottak, vas- és fémmunkások, építők, famunkások, fűrésztelep! munkások, magr-ezitgyáriak, bőrmunkások, szabók, szállodaiak, háztartásbeliek, vegyipariak, közlekedési, villamosok, borbély- és fodrászok, ipari segédmunkások, hordárok, egészségügyi alkalmazottak, zenészek, bányászok, fuvarosok, piaci árusok és földmunkások. E szakszervezeteknek több mint, 3500 tagja van. Á szakszervezetek vezetői és tagjai az elmúlt évben több mint 300 gyűlésen, értekezleten, ankétokon és szaktanácskozásokon vettek részt. Ezeken sikeres munka folyt a munkásság érdekvédelme szolgálatában. A szak- szervezeti központ kulturális téren is elisnie- résreméltó nagy tevékenységet fejtett ki. Tudományos felolvasásokat, agitációs kurzust, szlovák tanfolyamok vitaestéket és nagyszabású munkásiinepélyeket rendezett. Kiépítette zenekaját. A szakszervezetek munkanélküli segélyek címén az elmúlt évben több mint 20 ezer koronát fizettek ki. Az általános helyesléssel fogadott beszámoló után Fleisehmann Gyula dr. főtitkár szólalt fel s a munkásmozgalom aktuális kérdéseiről többek között a következőket mondotta: — Ha évtizedekre visszamenőleg vizsgáljuk a munkásság életviszonyait, gazdasági és politikai helyzetét, akkor kétségtelenül megállapíthatjuk' a haladást és a fokozatos javulást. Azonban azt is el kell ismernünk, hogy mindeme eredményeket a munkásság maga harcolta ki magának. A politikai jogokat a parlamentben, a gazdasági előnyöket a gazdasági életben. És itt a szakszervezetek voltak azok, amelyek a harcokban a legnagyobb segítői és támaszai voltak a munkásmozgalomnak. — A háborúban és közvetlenül a háború után a munkásság felismerte a szakszervezetek jelentőségét és óriási uj tömegek léptek be mindenütt azokba. Sajnos a gazdasági válság, a valuták leromlása és a munkanélküliség, de különösen a szakszervezeteknek a kommunisták által való elpolitizálása mérhetetlen károkat okozott a szakszervezeti mozgalomnak s a munkások nagy tömegei maradtak el belőlük csalódottan. Ma a munkásmozgalom mindinkább elpo- litizálódik a kommunista propaganda hatása alatt, aminek következtében megrendítitek a munkásmozgalom legkomolyabb alappillérei: a szakszervezetek. A kommunisták a munkásság egész sorsát egy kártyalapra tették föl és ez: a forradalom! —Mi keresztényszocialisták a munkásmozgalom legfőbb támaszát ma is a szakszervezetekben látjuk és erre fordítjuk legfőbb figyelmünket. Emellett azonban élénk figyelemmel. kisérjük a közéletet és mindenből levonjuk a tanulságot. Amint karcoltunk az elmúlt években a burzsoá színezetű és sovén, centralista szociáldemokrata rezsim ellen, amely ma likvidálás alatt van, éppen úgy aggódással nézzük az uj polgáii koalíció első kormányzati ténykedéseit, amelyek nem egészen megnyugtatók a munkásságra nézve. Az uj polgári kormány nem látszik számolni a csehszlovákiai munkásság psziliéjével és elfelejti, hogy az itt élő munkásság öntudatos és mint ipari államban a termelés szempontjából döntő tényező. A munkásságnak meg kell adni a lehetőséget, hogy jogos követelései kielépüh'^t nyerjenek és hogy mindenekelőtt megélhetése biztosítva legyen. Majd áttért a mmikásbiztositás kérdésére és élesen kritizálta a immkásbiztositókl :?n uralkódó rendszert. Azokért a milliókért ■' százmilliókért, amiket a munkásokon és mim- kaadókoü behajtanak, alig vagy egyáltalán semuij az ellenszolgáltatás. Félve mennek a munkások a ímmkásbiztositóba, mert a m ii immká'sbíztositó, — amelyeknek az elnevező-e Szociális — az antiszocializmus és büfokrat- tizmus főfészkei. A viszonyok egészen liirheíd- lenek, amiért is meg kell mozdulniok az összes politikai pártoknak, a munkásságnak és a 'munkaadóknak s minden eszközzel ki kell köoe- telniök a választások kiírását és e tűrhetetlen állapotoknak a likvidálását. Ismertette még/az adóreformot és a készülő közigazgatási reformról fejtette ki álláspontját, mely szerinte különösen Kassára s Keletszlovenszkóra lesz nagyon sérelmes, \ é- gül fölhívta a figyelmet a közeledő községi választásokra, amelyeknél az eddigi erővel kell föllépniük a keresztényszocialista szervezeteknek, hogy a kassai városházán megtarthassa: eddigi fölényeket. A nagy lelkesedést kiváltó beszéd után a gyűlés Kerekes János elnök zárószavaival véget ért. A köztársasági elnök egyiptomi utazása Prága, január 29. A félhivatalos Csesko- slovenslrá Republika jelenti: A köztársasági elnök március közepén hat hétre délre utazik. A program szerint Marseillesen át Egyiptomba, Palesztinába és Görögországba megy s visszatérőben a francia Riviérán tölt néhány hetet. Ezután meglátogatja leányát és családját Montreuxban. Amint a programból kitűnik, a köztársasági elnök az elnökválasztáskor valószínűleg külföldön fog tartózkodni. A félhivatalos lap jelentésével szemben a Lidové No- viny azt Írja, hogy eddig még egyáltalában nem állították össze az elnök útprogramját, valószínű, hogy az elnök csakis Egyiptomot keresi fel. Teljesen kizártnak tartja, hogy az elnök oly hosszú ideig távol maradjon a köztársaságtól. .. Szántó György BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (24) — Hát csak így suttyomban akartatok kirándulni, mi? Az ispán széleset nevetett, aztán odahajolt a nádor füléhez és belevihorászott valamit. A rugkapáló csődör is felröhögött alatta, A nádor is felhúzta az" ínyét, hogy megmosolyogja az ispán szavait. A várnagy, az urfiák és János leugrottak €t lovaikról, hogy ezzel kifejezzék hódolatukat a királyi követ előtt. Egyik kezükkel lovaik kantárszárát fogták, a ballal leemelték süvegüket. A nádor megkérdezte az ispántól, ki ez a négy férfi és ez a szőke nő, aki egykedvűen ült a nyergében és szúrós szürke szemével mustráig rítta őket. — X várnagyom, a volt várnagyom István fia és a két vadászmesterem, árva nemes urfiak. A nádor, akinek nyájas arca mellig érő vzüst szakádban folytatódott, barátságosan Intett, hogy üljenek lóra. — Mi is kilovagokii szándékoztunk a nagyságos nádor ur kívánsága szerint — mondotta az ispán. — Gyertek utánunkA két fekete csődör lassan táncolt .le a lejtős utón. Hátraszegett fejüket még jobban kátrabuzta a (megfeszített kantár és a szájuk szélén csurgóit a nyál. János elnézte, hogyan üli meg a lovat ez a kél. ur. Soha senkit sem látott még igy lovon ülni. A szolgák félreálltak és bevárták, akiig a társaság előre üget. A várnagy sötéten meredt Misóra, a pír ősképül tót fiú sunyi mosolya neki szólott. í A belső erődítmény falai a várhegyet és j Szent Tamás dombját kötötték össze, amely | csaknem olyan magas volt, mint a várhegy. i A kettő között feküdt a Víziváros. Erre ve- : aetett az ütjük, A Vizivárosban kőházak voltak, itt laktak a német és olasz kézművesek és kereskedők, akik kiváltságos jogokat élveztek. Amikor a vízivárosi kapuin kilovagoltak, Jánosnak szemébe vágott az a megdöbbentő különbség, amit az alsóváros nyomorúságos vályogputrijai a Víziváros kőházaival szemben mutattak. Ilyet nem látott Bruxel- lesbeu. A falon kívül, a szenttamási domb alatt nyoma nem volt utcának. Á vity illők szanaszét ugráltak és a köztük levő sikátorok bűze megcsapta az orrát. Ijedten nézte a kiskapukban ácsorgó és szaladgáló gyerekeket:, akik sebhelyesek voltak a piszok okozta különböző betegségektől. Mélyen beesett szemeeskéik ártatlanságukban is rettenetesen vádolva meredtek a fényes lovascsaipat- ra és sárga bőrük szorosan, tapadt kis csontvázukhoz. Munkában teljesen nyomorékká roppant vénasszonyok is sütkéreztek küszöbökön guggolva. Ezerráncu testül: kifeketél- 1 elt a gyolcsrongyok alól. Kiégett szemük fénytelenül meredt a lovak lábaira, följebb mái' nem erőltették fáradt tekintetüket. Patkányok surrantak ki büzlő szemétdombok alól és a legyek ezrei rajzoltak az utcán beverő ürüléken. Minden épkézláb emberi lény a nyolcévesektől kezdve hiányzott. Ezek vagy a gát építésnél, vagy a földeken dolgoztak. A legjava részbeni takarmány-szállító dereglyéket vontatott, résziben belső szolgálatra volt kirendelve a várba. Ez volt. a vár- jobbágyok élete. János félve kereste Hilgur tekintetét, mintha mentegetődznie kellene valami nagy szégyenteljes kárhozatért, de a szürke szernek nem látszottak semmit észrevenni és a lovaglásban kissé kipirult arc a szokott merveséggel tündöklött a napsütésben, magasan a földi nyomorúság felett. A Szent János kútját még a rómaiak hagyták itt. Hallgatag és mozdulatlan vadgesztenyefák alatt szökkent ki csörgedezve egy faragott, kőtömbből a forrásvíz. A kút körüli térséget nagy7, mohos kőlapok fedték, amelyek egyrészé'be vályuszerü csatorna volt faragva. Ez vezette le a vizet, a folyam felé eső (lejtőn. Mentében megszakadt a virágzó gesztenyefák sora és a nyitáson felcsillant a messzekanyargó ezüstszallag. Az egyik kanyarulatnál keskeny esik futott rá, a Garam folyó. Mindenki leugrált a lovakról, amelyeket a szolgák a vályúnál megitattak, miközben megizzadt szőrüket törölgették. A fák alatt tovább lejtősődött a domboldal és a vastag- derekú vadgesztenyék árnyékában különös szépségű virágok és pillangók éltek. Darazsak dongtak és méhek zümmögtek a csendben és a nap egy-egv kis helyen bekacsintott a levelek sátra alá, hogy vájjon mi is történik az árnyékban. Vízisiklók surrantak a magas királydárda széles levelei alatt és el-elkap- íák egy-egy varangy és leveli béka lábát. Most emberi zaj lett úrrá mindeneken és a némaság ijedten verte vissza a betolakodott idegent. Egymásnak küldték a viszhangot távoli avagy közeli sziklafalak. János elnézte a kőtömböt, melynek megfúrt belsejéből a forrásvíz kiszökkent. Sisakos és kurtakardos harcosok voltak kifaragva rajta. Borostyán futotta be, ami azért volt különös, mert az egész környéken sehol sem volt ez a növény látható. Micsoda fajta lehetett ez, amely még a szelíd kútra is harcosokat farag? És a dicsőség indáját futtatja? Minden harcos hajszálig egyforma. János visszaemlékezett, hogy nagyszerű utakat épített ez a nép, hazajötlében elcsodálkozott ezeken a széle* és most ts telje® épségben fehérlő utakon. Elképzelte ezeket a hajszálig egyforma harcosokat megszámlálhatatlan sorokban menetelni az egyforma utakon, amelyek épugy mint ők, távoli központból futhattak ki mértani pontossággal. Hová tűnhetett ez a nép, aki évezredekre készitett utakat magának? Az ispán vállára ípsapott. A kút kövének síkján menetelő légiók végtelén sora megállt és (a világot behálózó utak összefutottak. — Mit búsulsz itt magadban? Gyere. A nagyságos nádor érdeklődik irániad, 'beszélj neki olyan szépen a templomról, ahogy az érseknek beszéltél. Hilgur jött elébük a fák felől. — Mit is hagysz magamban ennyi idegennel, akiknek a nyelvét nem értem. Hát persze. Ez otrombaság volt. János fülében most olyan idegenül csengett a flamand nyelv, mint ha Hilgur szava valami északi messzeségből jött volna. Most a nádornak kell a templomról beszélni. Amikor odaértek, a várnagy épen szalonnát és cipót vett ki egy tarsolyból és a lankán heverő nagyurnak nyújtotta. Ez görbe bicskát húzott elő és jóízűen, nagyokat nyelt. E percben nem volt királyi követ és az ország nádora, gondtalan és vidám öreg ur volt. aki a sok. kőházból megtért, igazi otthonába, egy lankás füvébe. Ázsiai kukásokon sokszor evett álmában szalonnát, nem kellett akkor csúszómászó izmaeliták csalafintaságaira, va.-- tagnyaku dacos zászlósurakra, gaz osztrák hercegre és más effélékre gondolni. Csak c1- uézni a napsütéses égen legelésző fehér felhőnyájat és fűben legelésző csillogószőrü lovakat. — Ugyan szórakozzunk már egy kissé a menyecskével, mondta az ispán. f gfijtjgtJilimfij/* ^RUM-A-UKeRy-uc-spoT AQidG$' RUM-SS-UKORGY^ ^ ^ ^OZNfAVAMandarin - Cacao - Dló-Créme - Cherry Tripie-See — Curacao- Karisbatí! keserű „Késmárki kiiiíiíáson arany éremmel ki tüntetve" ,,A Nemzetközi Dunikláiiitáson ?rany eremmel kitüntetve1* r ryjrjrzzx’-1 V:.»,jmihjl'í».WMnxamnmvpzBAWfMj&MimmMimamfZKv&mrjrvfaxK.i m■ iinimi*•*--5'•*”**■*-''■ » i ------------------------------w - - -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------n Mos stiia hí JKSirs Inmánrli Irflsfiriivi7! ^iM.M«wwiMw«uuawm pohár $chtT9idfthauer"féle IljIIIWilWS liUllUI U „• biztosan és gyorsain eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kanható Mit ** wmw íiwg9»«n, tx«tlKUI«*i9 Hely; Sgmámtf! feeterüvi* forrásvállalat Komárom. ArjesvxCk HmáfelaOOknak kívánatra kármentve, j iiwi — ................. . .. m:.y.• .khiiwwiiwimw.1
