Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-27 / 21. (1355.) szám

T>I«GMjWa<VVaT>-HTPTjA^ 3 1927 január 27, csfiifiríö!?. történik Magyarország részéről, amely táp­lálhatná a nemzetközi idegességet és krizis kifejlődésére vezethetne. A rossz lelkiisme­ret láthat rémeket, de a becsületes törekvés mindenütt méltánylásra kell hogy találjon és \égül is diadalmaskodjék. A jövedelmi edé reformja a költségvetési bizottság előtt A katonai személyek adómentessége - Felemelik az adófizetés alól mentes létminimumot Két külügyi expozé (v) Prága, január 26. Az európai politikában néhány hét előtt nagy szenzációt váltott ki és bizonyos körök­ben nagy idegességet keltett az a hir, hogy Bethlen István gróf magyar miniszterelnök Rómába készül. A világsajtóban megindultak az ilyen alkalmakkor már szokásos kombiná­ciók, amelyek arról véltek tudomással birni, hogy Magyarország most már teljesen Olasz­ország felé forditolta külpolitikai irányát és Bethlen római utazása tulajdonképpen nem egyéb, mint végső láncszeme annak a bekerí­tő politikának, amellyel Olaszország Jugoszlá­viát teljes mértékben elszigetelni akarja. Bár a magyar hivatalos nyilatkozatok rögtön kel­lő értékükre szállították le a fantasztikusok­nak tetsző híreszteléseket, az egész sajtókam­pánynak tagadhatatlanul volt bizonyos jelen­tősége Magyarország szempontjából, mert or­szág-világ előtt dokumentálta azt a tényt, hogy Magyarország, amelyet hat esztendőn keresztül a Benes inaugurálta középeurópai politika vasgyürüvel igyekezett körülvenni és megfojtani, céltudatos reorganizációs mun­ka árán ismét elnyerte azt a pozíciót a közép- európai nemzetek koncérnjében, amely föld­rajzi fekvésének, közgazdasági jelentőségé­nek és a magyar nemzet energiájának követ­keztében méltán megilleti. Magyarország ma újból számottevő tényezője az európai politi­kának és egyetlen államra sem irreleváns immár, hogy milyen viszonyt tart fenn vele. A nemzetközi közvélemény ezeknek az okoknak következtében nagy érdeklődéssel várta a magyar miniszterelnöknek megnyi­latkozását. Bethlen István gróf az egységes párt első ülésöt és az ülést követő ünnepi va­csorát választotta alkalmul arra, hogy kül- polit’kai tekintetben is nagy jelentőségű ex­pozéját megtartsa. A körülmények alakulása úgy hozta magával, hogy csaknem egy idő­ben, amikor Bethlen gróf programbeszéde elhangzott, Benes külügyminiszter is expozét mondott a szenátus külpolitikai bizottságanrJ: ülésén, amelyen természetszerűleg foglalko­zott a római ut kérdésével is. Benes külügyminiszter hosszabb szabad­ságáról visszatérve nem akarja tudomásul venni a megváltozott belpolitikai helyzetet, nem akarja meglátni, hogy a szlovák nép­pártnak a kormányba lépésével pozíciója még inkább megrendült, ma is ugyanazt a külpolitikai koncepciót vallja, amelyet idáig következetesen képviselt. Beszéde nagyon ál­talános keretekben mozgott és a konkrétu­mok hlyeit gyakran semmit sem mondó és csak valamit sejtető frázisokkal operált. A kisantant helyzetét változatlanul szilárdnak itéii meg, szerinte ez a külpolitikai remekmű ma is ugyanazon elvek szerint fungál, ame­lyek megalapításánál érvényes-uHek, semmi változásról nincs sző, ennek következtében külpolitikai helyzetünk továbbra is rózsás és semmiféle aggodalomra nem ad okot Rögtön ezután rátért a római útra és megállapítja, hogy Csehszlovákiára abból semmiféle hát­rány sem következik, ha Magyarország gaz­dasági téren megegyezik Olaszországgal. Az Adris-kérdés Csehszlovákiát nem érdekli, je­lentette ki a miniszter, aki ebben a pillanat­ban bizonyára megfeledkezett meghiúsult kedvenc tervéről, a csehszlovák-jueoszláv korridorról, amely Magyarországot végleg el akarta metszeni a tengerhez vezető úttól. Ezen megállapításai után meglehetősen do- donai hangon jelentette ki, hogy nincs kétség abban, hogy egy bizonyos nemzetközi ideges­ség áll fenn, egy bizonyos krizis lappang, amelyet figyelemmel kell kísérni, mert kis dolgokból születnek a nagy dolgok. A nem­zetközi felindulás olyan dolgoknak a szirnp- temája szokott lenni, amelyeknek nagyon messzire terjedő hátterük van. Ezek azok az általános kijelentések, amelyek axiómákba burkolják az idegességet, a gyanúsítást s amelyek logikai ellentétben is állanak az oV?n kijelentésekkel, melyekben a miniszter előzetesen a külpolitikai stabilitást és bizton­ságot állapitolla meg. Benes expozéjára Bethlen máT előzete­sen megadta a választ, amely nyílt, őszinte és egyenes s élét veszi minden burkolt gyanúsí­tásnak. A magyar miniszterelnök a béke po­litikája mellett tett hitvallást, Magyarország senki irányában-nem orientáhkíik, hanem verejtékes munkával halad továbbra is előre azon az utón, amely alkalmas arra, hogy Ma­gyarországnak mindenütt barátokat szerez­zen. Magyarország nem tett semmi olyat, ami indokot szo’gá'fatna arra a feltevésre, mint­ha po’ibkáával más me1!ékéé]okát szolgálna. Ez a nyílt hitvallás minden fantasztikus kom­binációt, minden rágalmat és rosszakaratot csirájában öl meg. Itt sem kis dolgokról nin­csenek szák, rmolyökhől n°gv veszedelmek származhatnak, sem olyan tevékenység nem Prága, január 26. A költségvetési bizott­ság ma megkezdte a jövedelmi adóról szóló javaslat részletes vitáját. A javaslat előadó­ja, Matousek cseh nemzeti demokrata kép­viselő, főleg a jövedelmi adó alóli főim ont és föltételeiről beszélt. A jövedelmi adó fizetése alól elsősorban az idegen államok diplomatái vannak fölmentve. A javaslat ötödik paragrafusa szerint mentesek azok az állami alkal­mazottak (katonák és csendőrök), akik­nek választójoguk nincsen. Meissner cseh szociáldemokrata a javaslat ötödik paragrafusában a választójog és al­kotmány megsértését látja. Patejdl légioná­rius javasolja ennek a paragrafusnak a tör­lését. Dietl német szociáldemokrata javasol­ja, hogy a hadirokkantakat, azok özvegyeit és árváit a jövedelmi adó alól mentesítsék. A fenti szakasz törlését indítványozzák még Burival cseh nemzeti szocialista, Bólén kom­munista és Rosche dr. német nemzetipárti is. Prága, január 26. A nemzeti szocialista párt berkeiben leleplezett óriási hadikölcsör- panamáról a Károd egyre súlyosabb adato­kat közöl Mai számában többek között ezeket irja: — Röviden a forradalom után letelepedett a köztársaságban egy lengyel társaság, ame­lyet az öt Langer testvér vezetett. A társaság az egész kontinensen különböző csalásokat kö­vetett el valutákkal és értékpapírokkal. Egy alkalommal lefoglaltak náluk 350 kiló arany- és ezüst pénzt. Langerék később megszöktek Prágából. Groh, a hadikölcsönpanama második fő- vádlottja — írja a Národ — vallomásában azt állítja, hogy éppen a Langer testvé­rek álltak szoros összeköttetésben a nemzeti szocialista párt egyes vezetőivel s ők gondoskodtak az osztrák hadikölcsön- papirok becsempészéséről. A rendőrség most újabb nyomozást in­dított Langerék ellen, de eddig minden ered­mény nélkül. Amikor Groh Svájcba szökött, Langer Mór, a csempésztársaság vezére is utá­Molhourne, január 26. A kínai események az utóbbi napodban Ausztrália közvéleményét is ér­dekeim kezdik. A kormány a helyzetet nyugodtan Ítéli meg és egyes lapoknak az a propagandája, amelyben Anglia katonai támogatósára szólítja fel Ausztrália népét, mindenütt, még az angol- barát körökben is, ellentálláera talál. Egyedül Japán szerepe keli némi nyugtalan­ságot, mert Ausztrália szerint a telkiéi kor­mány mindent elkövet az angol érdekek meg­gyengítésére. Izolálni akarja Nagybritánniát és visszaszorítani az impérinmot a Csendes óceánra. A kormánypárti Age vezércikke végtelenül jel­lemző a helyzet szempontjából. E vezércikkben Csen délkinai külügyminiszter programját mérték­letesnek, jogosultnak és okosnak mondják s az ausztráliai közvélemény a lap szerint reméli, hogy Csen és 0‘Malléy hankaui angol megbízott meg­találják a módus vivendit a béke megkötésére. A kínai nép érih'1 deá.gmozgaImát nem szabad meg­gátolni, sőt üdvözölni kell. Az angol csapatszálli- tások nem agresszív jellegűek s es-k az angol ér­dekek védelme szempontjából történnek. Vonunk Kínáiban 'jelenség^ amelyek az ínferven-riót lát­szanak követelni, de az apróságokat nem kell ko­Matousek előadó megállapítja, hogy az •elhangzott politikai kritikák minden alapot nélkülöznek. Az adómentességgel kapcsola­tosan bejelenti, hogy a kormánypártok az adómentesség mi­nimumára vonatkozólag egy módosító javaslatot nyújtottak be, amely szerint az adómentességi minimumot négy csa­ládtaggal rendelkező személyeknél 8200 koronára, öttagúnál 9200 ós hattagúnál 11.000 koronára emeljék föl. Az előadó javasolja a kormánytöbbség mó­dosításának elfogadását. Meissner dr. nem tartja kielégítőnek ezt a módosítást s rámutat arra, hogy más or­szágokban a vagyontalan osztályú polgárok sokkal nagyobb kedvezményben részesülnek. A módosítást Burival, Chlouba, Dietl, Pa- tejdl és Kreibich képviselők is keveslik s általánosságban rámutatnak arra, hogy az ac„mentes létminimumot nem valorizálták s az a jelenlegi létfentarlási indexxel egyál­talában nincsen összhangban. na ment. Hogy ott miről tárgyaltak, az ma még ismeretien. A Melantrich vagyonát elkobozzák? Az adó- és pénzügyi hatóságok a tör­vényszék felszólítására megbecsülték Groh vagyonát s most beesik Salda, a Melantrich nyomdavállalat letartóztatott igazgatójának vagyonát Saída — irja a Národ — a csalá­sokból szerzett pénzen villát vásárolt s azon­kívül a Melantrich vállalat részvényeinek egy harmadát is. A vagyont most Írják össze s rö­videsen dönteni fognak annak elkobzásáról is. Groh és Franké A Národ nemcsak kompromittált szemé­lyekről hoz újabb leleplezéseket, hanem az ügytőT edd'g teljesen távol álló párt­vezéreket is bele akarja vonni. így többek között azt irja, hogy Groh a csa­lási üzletek lebonyolítása alkalmával rairdig igen erélyesen lépett föl s ha valaki megin­tette, többször ezt jelentette ki: ,yFranke testvér tudja, hogy én mit cs'ni- lok és nem engedi meg, hogy engem bár­ki is lehurrogjón.“ A felelősséget ezért a híradásért termé­szetesen a Národ viseli. molyán venni s nem szabad egy-két részlet]eleo- eég miatt háborút provokálni. Nagybritaunia izoláltsága dacára megőrizte hűvös tradícióját és nyugalommal, józanul mérlegeli a helyzetet. Amíg a ken tón i kormány olyan mérsékelt marad, mint eddig, addig nincs baj, csak ha a Kínában élő állampolgárok komoly veszedelembe kerülnek, akkor helyénvaló és jogosult a katonai intervenció. London, január 26. A Reuter-ügrnöbeég slang­ba ii jelentése szerint a hankaui bankokat ismét megnyitották. A Daily Telegraph sidneyi távirat nyomán közli, hogy az ausztráliai kabinet ho’iwa ta­nácskozói fog a kínai helyzetről és dönt abban a kérdésben, vájjon Ausztrália küld-e csapa­tokat és tengeri haderőt Kínába, vagy sem. A legutóbbi birodalmi k-mfcrencra utón ez az első eset. hogy az Ernőire keretén bellii az egész domínium maga határoz egy angliai ak­ció támogatásáról, vagy elvetéséről. A sidneyi tengerészek szakszervezete máris, elhatározta, hogy olyan hajón nem végez szo'Wilatut. mely katonákat, vagy ke'’f anyagot akar Kínába szál‘tani. London, január 26. Az úgynevezett „stuangbaii védöiiadsereg“ első zászlóalját tegnap hajóztak be PortsmouLhban. Duncan tábornok vezérkarával együtt ugyanakkor indult Liverpoolból Shangbai- ba a Megált.ie nevű hajón. A segélyesapatok első része február 26-ika tóján érkezik Shanghaiba. Peking, január 26. A dél ellen irányuló pro­paganda jellegű riasztó jelentések általában túlzot­tak. Anglia keletózsiai expedíciója csak erősiti a kínai radikálisok mozgalmát, de seannrksstre sem alkalmas arra, hogy letörje azt- Ha Anglia tovább­ra is hadseregeke* küld Kínába, akkor észak és dél könnyen kiegyeznek, csak azért, hogy a közös ellenséget legyőzzék. Az előjelek máris e meg­egyezésre mutatnak. A runyai kurátor — Koszorú a Sóldos Árpád, ravatalára — Irta: Lőrinczy György. Budapest, január 26. Hatvan esztendővel ezelőtt! Még végiggondolni is sok ezt a tenger- idői, hát még végigélni! Mi végigéltük! Minden szépségével és undokságával, minden lármás szenzációjával és hallgatag álmodozá­sával, borújával és derűjével, bokrétás ked­vével és gyöirelmes jajszavaival. Mi láttuk förgetegeit, véres fordulatait és ostoba játé­kait. A tragédiákat, amiket az Ember gonosz­sága, szívtelensége és kapzsisága rendez. És most itt állunk, tarisznyánkban a tapasztalai­tok tanulságaival, amiknek semmi hasznát se tudjuk venni. Akkor, hatvan esztendővel ezelőtt is vesztett háború után voltunk. Vert hadaink akkor is hazaözönlöltek, noha hasonlíthat at- lanul több fegyelemmel és mindeneseire hatá­rozottabb moralitással, mint az őszirózsás forradalom autó generálisai. A hudak szétszó­ródtak Iíöniggraetz alatt, de újra összeverőd­tek Budavár körül. A maga kétszáz vagy mennyi legénysége élén hazaérkezett Sóldos Árpád is, a főhad­nagy. Becsülettel állotta végig a harcot, mely katonai pályáját drékban törte ketté. A ma­gyar nemesség története tele van kettétört karddal. Hatalmas szál dalia volt, délceg, szép, gazdag és eszes, mindenestül nemes pédája a magyar fiatalságnak s dédelgetett kedvence, sőt bálványa ez ábrándos leány- szivekenk. Mihamar ura lett a báltermeknek és ősei mosolygó lankáinak egyaránt. Akár­mikor könnyen lehetet volna főispán, vagy képviselő, de 6 mindvégig megmaradt ősei runyai kastélyában; volt jobbágyai földesurából az átalakulás szerint jóságos páter familias lett otthon is, a családban és ff faluban ia, mint az eklézsia bőkezű kurátora. Sohase kívánkozott magasabb polcokra* holott nagy vagyona, tiszta jelleme, olvasott­sága, műveltsége és előkelő származása min­denhová utal nyílhatott volna. Hiúság, fönhé- jázás nélkül élt a maga kedvének: büszkesé­gét abban találta, hogy ősi családját fölvirá- goztatia, ősi b'rtokait meg'ar.őtta, sőt gyara­pította s fejedelmi kastélyában minden szép- nek, jónak, nemesnek lelkes otthont tudott teremteni. Jelleme, egyénisége: a magyar ur egyéni­sége volt. Szive: a magyar ur jóságos Szive, mely részvétre nyílik minden bánat iránt s tud mosolyogni a mások örömével. A magáéi megőrzi és megbecsüli s az irigységet nem ismeri. Még kisgyerek voltam, mikor sokszor megbámultam elegáns daliás lakját, amint fe­kete altilában, vadgalambsz'n magyar nad­rágban, ragyogó ráncos lakkcsizmában járta a híres gömöri csárdást, vagy könnyű kis bricskája bakjáról zabolázta táncoló négye­sét. Azt hiszem, Nagy Frigyes korában a potsdami gárda óbestere lett volna. Most, eltűnik lölünk a hatvan esztendő ködéhen. Ahogy én ismertem, talán még kriptát se építtetett. Azt hiszem, azt akarta, hogy porai együtt porladjanak becsületes ma­gyar népének poraival, a runyai közös temed­ben, mint ahogy Őseik ezer éven át együtt védelmezték s ö maga hatvan esztendőn ke­resztül együtt szántogatta a drága magyar földet, amit nálánál és runyai dolgos népénél jobban soha, senki se szeretett. Sóldos Árpád a magyar nemes legszebb példánya, lelki és fizikai tekintetben s tiszta és fenkölt életpályájára nézve egyaránt. A daloslellcü Gömör legnyájasabb völgyében élte le az életét, de a mgyar nemzet Összes­ségének élt és dolgozott utolsó lehelleiéig. Soha, senkinek a sírkövére sem véshetik mél­tóbban és igazabban a klasszikus epitafiumot, mint az övére: Non omnis moriar. Gyerme­kei és unokái nemvsak a sírkőre vésik, de a szivükbe is, azzal hogy folytatják mindazt, amiben ö, a rnnyaj kurátor — elfáradt. — Adományok a magyar diákmenza javára. A prágai magyar dtakmenza vezetősége közi: Tor­nai! yai Zoltón földbiriobos. Tornaija, 200, Kmcekó Béla dr., Léva, 50 és Csermely János, Léva, 50 ko­ronát adományoztak a d¥;km>?nza aláírná javéra. A vezetőség az adományokat ezúton nyugtázza köszö­nettel A hadikolcsönpenamisták nemzetközi valutacsempészekkel álltak összeköttetésben A legnagyobb csali lapkiadőváSIzlat vagyona veszélyben! — A „Národ" újabb leleplezései Ausztrália is érdeklődni kezd Kína iránt Japán szerepe nyugtalanítja Ausztráliát — A délkinaiak igényelt Jogosnak találják — Észak és Dél kibékülnek s közös erővel Anglia ellen fordulnak?

Next

/
Thumbnails
Contents