Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-27 / 21. (1355.) szám
1927 Január 27, csütörtök* g .........."'S11.1. , ------- '■'""""""i Arábiá ról* erről az ismeretlen és sivár világról) sok szó esik mostanában. Angol és olasz érdekek ütköznek össz6 a homoksivatagon, s ez a szívós, kitartó összeütközés veszedelmesen kompromillái ja a két nagyhatalom európai barátságát, melyről pedig annyi jót tud a kontinens hírszolgálata. Elő- ázó'ui, a Proche Orient, mint nevezik a Balkánnal és a Levanléval együtt, mindinkább Erisz almája lesz a feliér ha.acmasságok között, s miként Szíria, vagy Örményország, vagy A.bánia, vagy Perzsia, vagy Egyptom, úgy Aráuia is Jcezd puskaporos hordóvá várni, melyre ugyancsak vigyáznia kell az európai tűzoltóságnak, hogy maga körül pusztítva fel ne robbanjon Arábia tiika, épp úgy, mini a többi keleti civakodási fészeké, az ,Indiába vezető ul“ mágikus jelszava, mely a brit impérlum legkényesebb pontja, s melyből kiindulva föl lehet robbantani az egész világbirodalmat. Nos, Olaszországnak van Arábiával szemben, a Vörös-tenger másik oldalán, egy jól fölszerelt gyarmata: Erilrea, ha már itt van ez a gyarmat, mért ne rohamozna még előbbre Mussolini expanziója. Arábia ulóvégre iöbbé-kevésbé gazdátlan föld, passzív fanatizmusba merült vallások kiaknázatlan vidéke, s amiről szó van benne, az olaj és petróleum. Az angol—óla ti ellenségeskedés régi keletű ezen a vidéken. A tripo.iszi háborúk idejéből daálódik, de hogy genezisét megértsük, még előbbre kell mennünk a lörlénsiemben, jóval előbbre, csaknem Mohamedig, a prófétáig. A mohamedán világ manapság két nagy ellenséges táborra oszlik: a szumitákra és a silákra. Az első vallási szektához a törökök, az arabok az egyptomiak tarlóznak, a másodikhoz a perzsák, c mezopotámiaiak s a beduinok egy része. Az érdekesség kedvéért megemlíthetjük, hogy a szakadás AH ibn Abu Talib idején, aki Mohamed után a negyedik kalifa veit, keletkezeit. Ezl az Ali urat ellenségei elűzték a trónról és meggyilkolták. A mohamedánok készséggel hódollak meg a győző v.j ur előtt, csak egy kis konzenativ rész vándorolt ki és tisztelte az elűzött törvényes kalifái, akinek kultusza idővel szinte elhomá.yo- sitolla nálunk Mohamed dicsőségét. Ez a szekta termelte ki a vitákat, akik nagyobb gyűlölettel nézik ma a behódolt szumitákat, mint akár a keresztényeket, vagy a zsidókat. A gyűlölet évszázados háborúkig vezetett, mely még ma is tarl mindenüti, ahol a szekták sarlódnak, tehát elsősorban Arábiában. A kőzéparábiai vidékeken, a Vörös-tenger közelében, egy évtizeddel ezelőtt négy király uralkodott. Hedjasban az öreg Husszein, Jemenben Imán Yahya és Assirhan az Idrisi uralkodócsalád nagy sarja: Sayid Mohamed Idrisi. A három közölt elszórva éltek a vahabiták, akiknek királya az erélyes Ibn Sand volt. Vallásilag e négy fejedelem a következőképpen oszlóit meg: Husszein, Mekka és Aedjas királya, valamint Imán Yahya szumitdk voltak az idrisiek és Ibn jSand pedig tilák. A tripolissi háború alatt az olaszok megkömyékezlék Asszír királyát, Saj/id X oh nmed ldrisiU fegyvereket szálli'.oU neki, w ri az idrisiek sita létüknél fogva amúgy is e-.nsigei voltak a konstantinápolyi simít a tör .üknek. A barátság két évig tartóit, de 1013- v i Anglia átadta Sayid Mohamed Idrisinek a i dunnát, a hegyek alatt elterülő síkságot, mire n ,nagj/‘ fejedelem azonnal megváltoztatta pártállását s Olaszország mis szövetséges után nézhetett, 1024 táján nagy háború töri ki Arábiában. 11)s SarA megtámadta az öreg Husszeint, s ez a jól felszerelt Imán Yakiit hívta segítségül, de ez ez utóbbi jobbnak látta a vahabiták helyett Asszíriát megtámadni, ahol könnyű volt a préda, rr.rrl Sayid Mohamed Idrisi 1022-ben meghalt, fin pedig, a 18 éves lirannus Ali maga ellen bő- ézileite egész népét. A hosszú hedjasi háború eredménye az volt, hogy Ibn Sand elfoglalta Husszein birodalmát, Imán Yahya pedig Asszi- riának nagy részét hódította meg, a Takarnál is bekebelezte és Alit, a hajdani birodalom ,egy kis csücskébe szorította. Anglia azonnal legalizálta Ibn Sand győzelmét s a vahabiták vezére Mekka királya lett. Ezt nem jó szemmel nézte az immár szintén hatalmassá nőtt Imán Yahya, aki különben is szumita volt, a mekkai királyság ősi tu- lajnonosai és örökösei közül való, mig Ibn Sand eretnek konzervatív Sita. A harc megindult, 8 az olaszok készséggel álltak az Ibn Sand ellenes, tehát angolellcnes, szumita Imán Yahya pártjára. 1025-ben és 1026-ban a helyzet tehát igy alakult: Ibn Sand llcdjas királya volt, sita és angol- barát. Imán Yahya Jemen és a Vörös tengerig lenyúló A.ssir Takarna ura, szumiler és olaszba- rőt. Kél halálos ellenség. A játékot még kombinálta Sáy'.d Hasszán, a „nagy-Senussiakit az olaszok annak idején kiűzlek Tripoliszból s aki azóta Ibn Sandnál élt s arra törekedett, hogy valamikor angol segítséggel mégis csak visszakerüljön a gyűlölt olaszoktól elfoglalt Tripoliszba. Ez a kétségtelenül nagystilü ember kibékítette Ibn Sandot az idrIsi-házzal, elkergette Alit a megmaradt asszír birodalomból, a területet Ibn Sand fönhalósága alá helyezte s tudta, hogy nagyon Anglia intenciói szerint cselekszik, ha az idridekkel szövetkezve, vissza akarja hódítani Imán Yahydlól Takarnál. Ez utóbbi fejedelmet az olaszok — már Mussolini — pénzzel, katonákkal, rádióval, ágyukkal, gépfegyverekkel, katonai instruktorokkal látta el, — bár Arábiába nemzetközi megállapodások, szerint tilos volna, fegyvert szárítani, ~ úgy hogy Imán Yahya ma kétségtelenül nagyobb katonai erőt jeleni, mint Ibn Saivl. De most jött a nagyszerű angol gyarmatosi- tá'Á politika vj csodája. mely iskolapéldája lehet, annak a módszernek, ahogy Nagy Bri’ania lesz és diadalmaskodik. Nem fegyverrel. Nem is pénzzel. De pszichológiával. Az idrisiek asszír biro4 dalmához tartozik Farsan sziget, amelyen rengeteg olaj és petróleum van. Az Asialic Oil Comp. Cramford commundcr vezetésével régóta pályázott erre a gazdag szigetre, de amikor az üzletel mdr-már megkötötte, megjelent Egyiptomban egy bizonyos Mr. Cooper, aki valami Anglo-Saxon Oü Company nevében Egyiptomban, az idrisi származású okos M tiszta fától lűokban megvette a sziget kiaknázásának jogát. Potom 13.000 fontért. Ez az Anglo-Saxon Oil Company, amely miég csak a Times részvénylistájdn sem szerepelt, az angol kormány kreatúrája volt és jól tudta, mit cselekszik. Sayid Haszán is Mr. Cooper mellé állt, * Farsan szigetén csakhamar megkezdődött a munka. Anglia nem szállítóit fegyvert, ó nem sértette meg az Arábiára vonatkozó nemzetközi szerződéseket, csak éppen értette a módját, hogy miképp szerezze meg ’zt az örökre szóló fontos petróleumkoncessziói. A dolog azonban még nem volt befejezve. Az Anglo-Saxon Oil Company egyszerre csak fölcsapolt az arábiai s'ták fővrotektorának. Százezer font kölcsönt folyósított ez a „magántársaságé a szekta fejedelmeinek, s elérte azt, hogy a silák mind egybeforrlak — még az Imán Yahya birodalmában élő siták is — és véres háborút fogadtak a szumitdk ellett. A vallás főprolektora, az angol olajtársaság, csak egyet kért a folyósított kölcsön fejében: az ország területére szóló összes olajkoncessziót. Ezl meg is kapta, s hiába szállított fegyvert garmadával Mussolini Imán Yahydnak, Arábia túlnyomó sila-löbbségo Anglia pártján áll, az elképzelhető összes olojkoncesz- ssílk pedig az Anglo-Saxon Oil Company zsebében : vannak. Most már béléül hét Anglia, most már ke- ■ zet nyújthat Mussolininak, most már konligcn’Al- hatják - olasz kivándorlók számára Arábiát, a ' jó rész, az olnjréss brit tulajdonban van. Marad a homok és Imán Yahya harcos kedve, amelyet ! Anglia, a „léke Őre" immár levezethet és szigorúan elparancsolhat. Az olaszok Kóma utódai, valóban. De csak as olaszországi Róma utódai, a világbirodalom meg- alapi'ásálwz értő világ-Róma utódai tulajdonkén- pen as angolok, a nagy gyarmalosi’ók, akik ebben az esetben Ibn Sand és az idrisik sitdinak j nagyszivü és szereveséskezü proteklorai voltak. Bp. Orfeusz ép templomára bukkantak Pompéjiben Róma, január 26. Még 1909-ben történi, hogy egy Stem nevű svájci kutató felfedezte Olaszországban a „Villa dei Misteri'-t. Miután a villában igeu értékes műkincseket találtak, az olasz kormány beszüntette Stern kutatásait. Csak most került sor az ásatások tovább folytatására s ennek sorár tökéletes szépségű műkincsek kerültek napvilágra. A görög vázák, festmények, az etruszk sírok diszei elenyésznek emellett a huszonkilenc természetes nagyságú és tökéletes szépségű kép mellett, amely az ásatások során napvilágra került. Ezeken a képeken nem rontott semmit az idő, a legtökéletesebben megőrizték a rajzok a színezés élénkségét. Ezekben megtalálhatjuk Andrea dél Castagno, Mantegna és Veronese rajz- és szinezési módszerét és úgy tetszik, mintha ezek a nagy festők ezektől a Krisztus előtt V, század közepén élt művészektől nyerték volna készségüket. A művészetnek egész uj világa tárult fel. A régi művészek szellemét eddig nem ismertük, mert szobraik vakok voltak. De ezekben most a lelket is látjuk tekintetükön keresztül. Az első szinimpressziót a vörös alaptól kapjuk, amely sima és fényes, mint az email, ezen domborodnak ki az alakok. A másik uralkodó szír a viola. A sok sápadt arc között egy Dionisusi maszk domborodik ki, amelyet egy fiúcska tart kezében. Ez olyan tokéletei sen van színezve, hogy szinte kiugrik a falbél. Az alakok malakit zöld alapzaton állnak és a osz’opok, melyek a képeket egymástól el- j választják, a porf'.r színét és kompaktságát imitálják. Az alak rajzmódszere és terjedelme arra vall, hogy a művész a görög szobrokra gondolt A művész emellett a legtökéletesebb színező volt A tónusok harmóniája, a távlat és a nüanszirozás fe’ülmulhatatlan. A képek ábrázolása azt az illúziót kelti, hogy szinte azt hisszük, hogy egy templomban vagyunk, ahol egy drámai szertartáson veszünk részt Szirte halljuk a hangokat, látjuk a táncok r'tmusát halljuk a pásztoriurulya mélabus hangját, a lenge szövetek suhogását, a citerák pengetését Azt kell hinnünk, hogy egy kimúlt világ támadt fel körülöttünk újra. Itt nyugodt nők, fátylakba burkolva, amott nők. akik félőrülten leszakítják magukról lepleiket, nők, akik leroskadnak a vesszőütések fájdalmaitól, mezítelen gyönyörű rők, ak'k táncolnak. Ez a sok alak mind olyan, mintha meg lenne igézve. Nincs közöttük egy sem, amely el ne árulná legalább egy mozdulatával lelki állapotát A sok jelenetet ugyanaz a vallásos ihlet dominálja, amelynek szuggesztiv ereje ellenállhatatlan. A kutatások alánján megállapították, hogy ez a villa, amely Pompejtől kissé távol fekszik, Orfeusz temploma volt A tökéletes festmény a neof'ták felszentelését ábrázolja és azokat a próbákat amelyeket ki kellett állam, hogy hivatásukhoz méltóak legyenek. A munkácsi fbrabbi ,diadaiuija‘ Munkácsiéi Berlinig Közvetett interjú, üzenetváltással — A fSrab&l négy órán át végezte reggeli imáját — A P. M. H. eredeü riportja ~ Ruszlnszkó, Január 25. Nem közönséges esemény zz, ha — mondjuk, — egy ruszin szí; ói főrabbi utrakél. Nincs a világon még egy olyan egybázfejedelem, aki nagyobb szertartásossággal hágj ná el pátriáját, mint például a munkácsi főrabbi: Az egész, bócher és sameszhad felvonul ilyenkor és az állomás perronját fekete katános, bársonykalapos, pájeszes zsidók lep'k el ,akik hangos — és előttünk érthetetlen nyelven — mondanak üdvözlő szavakat az eltávozó egyházi méltóságnak. Spira Lázár munkácsi főrabbi nagy tekintélynek, — és amint kipattant, — nagy szeretetnek is'örvend. Csapon vártam rá: Mikor a vonat berobogott, egész sereg kaf'ános’ zsidó polgártársam rohamozta meg azt a másodosztályú kocsit, melynek egyik fülkéjében, az ablak előtt hajlongva, egyik karján fehuzott kaftánujjal, a fehér ingre csavart Imaszijjal felszerelve látható volt Sp'.ra Lázár munkácsi főrabbi. Sáppadt, ráncos arc. Erősen őszülő hosszú szakái] és bajusz. Haja is őszss. Egész arcán a tekintélyes görbe orr uralkodik, míg szeméből inkább gyanakvás mint bizalom sugárzik ki az idegen felé. Kopott kaftánja és kerek bársonykalapja nem árul el semmi jómódot. Áttöröm magam a zajosan tisztelgők során és a főrabbi fü’kéjé'g tolakodom. Elhatároztam, hogy mindenáron beszelni fogok Munkács nagyurával. Az aj'ókan egy jóképű samesz állja utamaL Félretolom és tovább akarok előrehaiolni. Éltkor egy fiatal bocher lép bozzára. — Vureidusz? Echf zsargon nyelven mondja, mire én félig mosolyogva felelek — magyarul: — Semmi. Csak beszólni szeretnék a főrabbival. — Miér1? — Egy kis dolgom volna vele. — Az ur rend/-r? — Nem. Annál is rosszabb. Újságíró vagyok. A bocher arca földerül. Az újságírókat szereti. Azok igen sokat írtak a nagyátokról. — Honnan tetszik valónak lenni? — Prágából — ijesztem meg az ifjú embert. — Milyen újságtól? — A Prágai Magyar Hírlapéi. — Oh, oh! — rakja össze kezét a mellén és j egy pillanatra benéz a fülke üvegén a szakaszba, í ahol a málhák, bundák és fonott korsók között ■ áll a rabbi é-s imádkozik. Mormoló hangját előbb elnyeli a vonat dübörgése, de egy-egy hangos felsiráea, feljajdulása mégis kihat az üvegen ál Talán éppen Jeruzsálem pusztulását siratja?... — Jelentsen bo, — mondom a bochemek. — Nem lehet, a samesz nem engedi. — Nem bőszé betek a főrabbival? — De igen... majd kiüzeni a választ — Hát igy is lehet? — Csakis igy lehet, mert a rabbi Munkácsról való elindulása ó'a reggeli imáját végzi... Nézem az órámat. Tiz óra felé jár az idő. — És meddig fog még imádkozni? —• Vagy délig. — Ez sok. — Neki nem sok. Igen szent ember. — No hát kérdezze meg tőle, hogy hová utazik, milyen célból utazik. — Csak ennyit? — Egyelőre. A bocher bemegy. Valamit sző! a főrabbihoz. Nagyon a’ázafoaan teszi. A,, főrabbi kipillant az üvegen át, Nem tetszem neki Elfordul és tovább hajlong. Már a csomagháló vaskeret,-j fogja. Nem bír másként... A bocher kijön. — A főrabbi ur az' izeni, hogy Berlinbe utazik egy orvosprofesszorhoz, mert beteg. — Mije fáj? — A lába fái... — Csak a lába? — Csak ... — Kérdezze meg, hpgy vísszavonja-é az átkot? A bocher elámul. — Ezt nem szabad. — Akkor megkérdezem magam. Nyúlok a ki1'nejhez, de a samesz, a’inek fején csikós imalepedő van, u'amat állja. Nem szól semmit,. 1) 111 híMJjjl é lé 11 lZ; csak int A főrabbi is rámnéz. Látom, hogy azt gondolja: micsoda tolakodó goj ez itl? A vonat rohan, a rabbi fo'yton imádkozik. Én járkálok fel s alá a fülkéje előtt, mm'.ha testőre volnék. Már látszottak a kassai gázgyár kéményei, amikor arra gondoltam, hogy ez a rabbi talán éppen azért imádkozik oly buzgón, hogy távoltartson magától. Ki tudja azt, hogy mit gondol ilyenkor egy rabbi? Mikor a vonat befutott a kassai állomásra, a perrónon már ott állott egy fekete, kaftános, pájeszes 6ereg. Száz ós száz fürkésző szem kereste az ab’akokban a főrabbi alakját, aki már ekkorára befejezte imádságát. A vonat megállott. A kocsi ajtaját felnyi'oítam. A lépcsőkön sápadt, lobogó szemű bocherek lóglak. A főrabbi alakja színién megjelent az ajtóban. Erre 6záz és száz torokból valami fojtott, halk, könyörgő ímaszó párázott fel a levegőbe és a következő pillanatban a főrabbit megrohanták. Csókolták kaftánja', nadrágját és boldog volt az, aki kezéhez érhetett. A tolakodásban jó néhány lökést és ütést kaptam. Jónak láttam menekülni A rabbi pedig osztogatta áldásait és a körötte nyüzsgő tömeg, mint méhraj, lassan húzódott át a harmadik vágányon álló oderbergi gyorsig. Közben á'dás ós csók. A főrabbinak csak a ka’apja látszott ki a tömegből. A kalauz előzékenyen csinált be’yet a nagv- urnak egy fülkében, melyben már néhány elegáns, borotváit képű ur helyezkedett el. Mikor a rabbi belépett a fülkébe, a kikent- kifen' urak hódolattal járul*ak hozzá és — hogy nz egész peron lássa, — kezet csókoltak a főpapnak. Spira Lázár k!hajolt az ab’akon és kezét leengedte a tömeg közé. amely egymást tiporva ágaskodott fel a szent férfiú kezéig és csőkokkal halmozta el... A vonatvezető kürtje megszólalt, az elegáns urak mégecyszer kezet csókoltak a főrabbinak a ezzel leszálltak. A vonat megindult és a távolodó főrabbi v'án száz és száz epedő, rajongó bocherszem nézett... Egy cionista keserűen állapította meg mellettem: — És ez igy lesz egészen Berlinig... Bácz Pál. Az egyetlen pozsonyi nécer „diplomáciai" afférba keveredett a rendSrigazgatésácgal Powony, január 26. (Saját tudéedfőnktó’.') Bl* achof egyék pozsonyi kávóház borjában veri esténként a jazrfoand'ban $ nagydobot. Bfecihof németee neve dacára t« születet néger, akinek fekete arcbőréből fehér fogak villannak elő és a homloka, csak úgy verejtékezik a hajnalig tartó dobolásbcn. ö az egyetlen néger ma Pozsonyion, eleire az utcagyerekek bámészkodva tekintenek és mint különös attrakciót követik, ha az utcára lép. Bísohof mesternek komoly afférja támedí e hét elején a pozsonyi rendörlgszmtósá ygaL Lejárt az Itfartózkodási Ideje é« beidézték ez úgynevezett idegeneket ellenőrző ügyosztályba, ahol egy Steiuer nevű hivatalnok elé került. Ez a Stei* ner tipikus volt osztrák hivatalnok, áld keveset beszél ugyan németül, de annál nehezebb megérteni. mert nagyot hal! ós igy Bischoí, aki szintén csak töri a németet, bizony nehezen boldogult vele. A néger angol útlevelet húzott ki a zsebéből ó3 mint a hatalmas angol birodalom állanüpol- cána, erélyesen tiltakozott ellene, hogy őt moksz- tálják. — De nem addig van az! — szólt a tisztviselő. — Január lő-lg szól az ittartózkodásl engedélye. Nem újította nveg, tehát el kell hagynia a repuib- Mfca területét még ma! — Nem addig van az! Én nem megyek! — repliikázott a néger. — Nem megy? No, m^jd meglátjuk! Ler®'‘itatom magát és á'teszem a határon! — már cs'nige- tett is a rendőrnek, hogy Na.gybritnan.ia fék: te polgárát bővítesse a dutyiba. Mikor ez' Biscíhof ■meghallotta, diplomáciai beavai,kopással fenyegetőzőfct és követelte, hogy vezessék át a pozsonyi angol konzul elé. A hivatalnok végre is engedett. Bisohof dult- fuJt mérgében és egyenesen szállodai lakómra sietett, atol bezárkózott ós többé nem mnik.'.lko- zott. Két detektív kopogtatására másn-m c*rk hcsz- enas maeyarázgatás után nyitott ajtót. Tudtára adták, hogy az angol konzul eljárt érdekében a rend őrí égen éa nem kerül dutyiba, csak kérnie kéül a tartózkodási engedélyt. Ebbe négerünk is beleegyezett ■és zavartalanul veri tovább a nagydobot a jazz- bandbam. —■ Eltűntök az utolsó páriák. Londoniból jelentik: Az angol kormány már régen akciói indított. hogy vak m ennyi indiai államban v»?r.?o"n- tesw* a rabszolgaságot, Necal és Burma ál-irmokban sikerült már a rabszolgákat fel.s7rJndif.-ni és most az angol hatóságok nto’eórrk a l:s Kalaf állaim uralkodójának ellenállását törték meg. Ka Írtban 6000 párta szabadult fel, úgy, hogy most már Indiában nincs többé rabszolga.
