Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-27 / 21. (1355.) szám
2 VMVVAt**Hl»Tí A< * 1827 január 27, csiitSrtüfc. Benesi „Érezhető bizonyos nemzetközi idegesség" A külügymlnlszler expozéja a szenátus Külügyi bizottsága előtt — Cáfolja a kisantant válságát — „Teljesen indokolásán az aggodalom, hogy Olaszország talán Magyarországgal más államok ellen irányuló egyezséget kötne44 — A csehszlovákiai kivándorlás Jövendő Irálya: Oroszországi —■ A Vatikánnal nem ffo ynak tárgyalások Prága, január 26. A szenátus külügyi bizottsága tegnap késő délután ülést tartott, melyen Benes külügyminiszter a bizottsági tagok részéről föltett kérdésekre azonnal válaszolt. Krupka dr. néppárti szenátor elsősorban azt kérdezte Benestől, hogy mi a véleménye Bethlen magyar miniszterelnök római útjáról s müven álláspontot foglal el az utlevélvizu- mck beszüntetésére vonatkozólag. A cseh agrárius Lupék szenátor azt kérdezte, miért nem rendezték még Párisban a hadikár- kérdést s Csehszlovákia miért nem kapott még jóvátételt az 1918 október 28-ika előtti időre. Heiier dr német szociáldemokrata a kisantant helyzetéről kór felvilágosítást, továbbá az Oroszországhoz való viszonyról cs a konkordátum kérdéséről. Witt dr. cseh szociáldemokrata azt kérdezi, hogy a külügyminisztériumban van-e megállapított hivatalnoki státus, mint a többi minisztériumokban és betartják-e azt? Kárás dr. cseh néppárti azt kívánta tudni, miért nem engedik be Ruszinszkóba a lengyelországi göröskatolikua papokat Klouda dr. cseh nemzeti szocialista azt kérded, hogy milyen stádiumban van a döntőbíróság előtt a lefoglalt nagybirtokok felebbezése. A csehszlovák diplomaták „kiváltságos** helyzete Benes külügyminiszter a föltett kérdések közül elsősorban a politikaiakra válaszolt. Witt dr. kérdésére kijelentette, hogy a külügyminisztérium hivatalnokainak státus- helyzete ugyanolyan, mint a többi minisztériumoké. Kívánatos volna, hogy ez a hivatalnoki kar kiváltságos megbecsülésben részesüljön. mint ahogy ez más országban vau, mert hiszen a külügyi szolgálat egészen rendkívüli iellesrü és fontosságú. A forradalom utáni első években az a tendencia dominált, hogy a külügyminisztérium nem lesz alávetve az általános hivatali pragmatikának., Később azonban az egységesítés gondolata kezdett'tért hódítani. Az egész ügy, mondta a miniszter, nézete szerint még. nincsen elintézve és ha maid a jelenlegi rendszer véglegesen érvénybe lép. akkor még visszatér erre a kérdésre. Kárás szenátor kérdésére megjegyezte Benes. hogy a lengve! görösfeatolikus papokra vonatkozólag már több helyről lnléz[ tek hozzá hasonló kérdést. A dologról előbb • iníormáltatni fogja magát. Külpolitikai szempontból ilyen esetekben még egyáltalában nem emelt kifogásokat, ha mégis történt kifogás, ugv annak bizonyára nem külpolitikai okai voltak. A hadikárok és a földreform A hadikárok jóvátételére vonatkozóig kijelentette, hogy már néhány évvel ezelőtt összeírták a károkat, a jóvátétel! követeléseket is összeállították a tárnvalás részére. Az ilven jellegű konkrét kérdések egész sorozatát azért nem rendezték, mert a pénzügvi hatóságok féltek attól, hosv precedenseket teremtenek, melyeknek messzemenő hatásuk lehetett volna. A fö’dreformügyek döntőbírósági tárgyalására vonatkozólag a miniszter részletesen ismertette a Magyarország és utódállamok közötti konfliktust. A legutolsó tárgyalások alkalmával Párisban Románia és Magyarország döntőbíróság elé vitte az ügyet, A miniszter azt hiszi, hogy a földreform kérdése nincsen érintve és különösén Csehszlovákia kedvező eredményekre számíthat. Csehszlovákia az illetékes bíróságok és a népszövetség előtt eddig valamennyi porét megnyerte. A kivándorlás korlátozása A miniszter sainálja. hogy a kivándorlási kérdésben nem adhat kielégítő választ. Az amerikai Egyesült Államok az összes államokkal szemben korlátozták a bevándorlást. A délamerikai kivándorlást úszván zivésen veszik, de az a kivándorlókra nézve lényegesen nagyobb kockázattal iár. A Franciaországba való kivándorlás lehető--égé megszűnt, sőt a franciaországi csehszlovák konzulátusokon számos munkanélküli jelentkezik. A miniszter véleménye szerint a kivándorlási politikát olyképpen kell átorientálni, hogy a kormány a jövőben, mihelyt csak lehetővé válik, a kivándorlást Oroszország felé irányítsa. (!!) Az utlevélvizum rendszerének megszüntetése ellen külpolitikai szempontból semmi kifogása nincsen. Inkább belpolitikai okok szólnak ez ellen. A mai bizonytalan viszonyok mellett állandó evidenciában kell tartani. ki iön be a köztársaságba. Kérdés, nem lehetne ezt az ellenőrzést más módszerrel is Szántó György BÁBEL TORNYA ÍA PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (21) — íme, anyám, ez a menyed. Hilgur mélyen térdet hajtott és 5 is megcsókolta a szép kezet. Ekecs felordliott: — Ida gyere kölyök! Én vagyok a dajkád, én hordoztalak. Árián elszomorodottan hozzátette: Az István fiának már felesége van. Milyen öreg is lettem. De ti bizony fáradtak lehettek. Majd ölvén nap ide Németalföld, ugye? Az anya vitte is már őket. A ház hátsó részéiben lakott, amely az első szárnnyal derékszögben állott. Elmondták, hogy már a város előtt megétkeztek a szürkületben. Aztán két nagy, dagadó ágy várta őket, amilyenben még sohasem feküdtek. Ebben az ágyban érezte János először az otthont. A hazát. Reggel korán bezörgetett már az Ekeos nagyobbik fia— Apa az ispánhoz megy. János urfit is magával akarja vinni. Az ispán háza a hegynek a város felé eső részén, a székesegyházon túl volt. Megindultak a kanyargós utón. János sebtiben elmondta Ekecsn-ek azt, amit a Bruxellesben töltött évekből jónak látott, aztán hazautazásuk történetét. Amikor a két barátról kezdett beszélm, Ekecs meglepetten felkiáltott: — Hol hagytad el a két csavargót? —- Az egyik, Medárdus, a veszprémi rendházba ment és Komáromnál elszakadt tőlünk. A másik továbbhaladt ma reggel Pilis felé, az ottani cisztercitákat keresi fel, — Nagyon szeretem ári a potrohosí,- magam szerettem volna neki megmondani, hogy rn a lat ói főesperes lett. Amiért a kunok megi''-ütésében olyan nagy része volt. János elámiult. Hát így máról holnapra lesz főesperes egy csavargó barátból? Hisz ez .nem is rossz mesterség. És főesperes lehet akkor is, ha egy jobbágynak a fia. Vagy egy ácsnak! Most egyszerre megértette az egyház erejének titkát. A legnagyobb lehetőségeket megnyitni a legkisebb ember előtt is. A memyország lehetőségét fenntartani minden földi ember számára. A csodavárás ajándékát adni mindenkinek, akinek országa nem e földiről való. ■ Most Nddhardt jutott eszébe, aki Wiénben maradt, a hercegi udvarnál. A herceg, aki gunyoros, epés ember volt, rögtön megszerette a nagyorrut. Egy Tann- hüuser nevű hatalmas termetű-lovag vitte be Őket az udvarhoz, akivel egy utszéli kocsmában ismerkedtek meg Klosterneuburgban. A féktelen és garázdátermészetü lovag épen akkor indult neki a világnak, de az ő kedvükért visszafordult, hogy szívességet tegyen Nidhartnak. A templom lépésről lépésre bukkant elő, ahogy a lejtőn fellépkedtek. Négy tornya oldalra kiugrott. János farkasszemet nézett a román székesegyházzal és gondolatban elsöpörte a hegytetőről. Szeme odarajzolta helyére a Szent Gudula székesegyház csipkés körvonalait és écberugaszkcdó falsikjait, homlokzatformáit. Most. egyszerre eltűntek a csúcsíves formák, mert Jánosnak újból és újból megjelent emlékezetében annak a kóborlovagnak a , hatalmas alakja, aki Nid- hardtot az osztrák herceg udvarába vezette. Ez a lovag, akivel a klostern^uburgi kocsmában ismerkedtek meg, szerfölött tetszett Hil- gurnak. Fénytelen szürke szeme felcsillcgott egyszer-egyszer, amit János még sohasem észlelt máskor. Igaz, hogy az a lovag észre sem vette Hilgurt, hanem az ital rendivüli meny- nyiségét öntötte magába, miközben a wart- burgi várról beszélt. Azt állította folytonosan, hogy Hermán a tbüringiai 'birodalmi gróf a vándordalosck atyja és számtalan poharat az ő egészségére ürített. 'Nidhardt ' megerősítette ebbeli állítását, elmondta a gróf udvarában nyüzsgő életet és megvalósítani. Ezt a kérdést különben most egy mdniszterközi bizottság tárgyalja. A kisantant helyzete változatlanul szilárd (?) Ami az általános politikai helyzetet illeti, megái lapítja Benes. hogy a kisantant helyzete változatlan. A kisantant államai közötti nézeteltérésekről már hat évvel ezelőtt, a kisantant megalakításának kezdetén terjesztettek híreket Valahányszor a kisantant valamelyik állama szerződést köt eev másik állammal, akkor mindig megjósolják a kisantant végét. Ezzel szemen a kisantant szerződései olvan jellegűek, hosrv minden velük ellentétes szerződés- kötést kizárnak. Másrészt viszont ezek a szerződések olyan precíz fogalmazásunk, hosrv olyan ügyekben, melvek a kisantant közös érdekeit nem érintik, a tagoknak teljesen szabad kezet biztosítanak. Épp ebben rejlik a kisantant erőssége. Ausztria pénzügvi rekonstrukciómnak kérdésében például Csehszlovákia érdekei mások, mint Romániáé és Jugoszbiviáé s ezek a szövetséges államok szabadon engedtek bennünket tárgyalni a népszövetséggel s az egész kérdést emve^ül intéztük el. Locar- nóban is önállóan iárt el Csehszlovákia, mert az ottani kérdéskomplexum csak őt érintette, viszont a kisantant többi államait nem. Az utóbbi időben felszínre került kombinációk tehát tévesek. A hivatalos körökben a kisaptantot illetőleg a legcsekélyebb kétely sem uralkodik. Államunk külpolitikai helyzetét tehát a le^pagyobb nyugalommal ítélhetjük meg. A kisantant megmarad ugv. ahogy volt és a három állam közötti viszony semmi tekintetben s°m váRozotí meg. Bethlen római utazása sem ad okot aggodalomra. Semmi kifogásunk nem lehet az ellen, ha a mai Magyarország Olaszországgal egyezségre lén és ha ennek az eryezsé'»n<>v alapi át rab mely reáRs érdek. páWui az adriai kikötő kérdése alkotja. Teljesen indokolásán az aggodalom, hogy Olaszország Magyarországgal talán más államok elleo irányúié egyezséget kötne. Csehszlovákiának Olaszországéi szerződése van a baráti együttműködésre vonatkozólag, másrészt Olaszországnak épp olyan érdeke velünk megegyezni, mirt Magyarországgal. Romániával vagy Jugoszláviával, Minden politikai kombinációt nyugodtan figyelmen kivit! lehet ha«nrni és minden félelem nélkül lehet a dolgoké* reális szemmel figveTemme! kisírni.riTénv az, hogy érezhető btzopvós nemzetközi idegesség, ho'^v létezik bizenvot válság, melvet ezért óvatosan szemmel kell tartani, mert kis okokból keletkeznek a nagyok. A nemzetközi izgalom rendszerint olvan dolgoknak a szimpláméra szokott lenni, amelyeknek messzire teriedő hátterük van. A mai adott helyzetet tehát figvon-em kevesebb poharat üriiett a gróf egészségére, mint ama Tannhauser nevű lovag. De János csak Hilgurt figyelte és szemének apró villanásait most is olyan élesen látta, mint akkoT. Ezek a villanások mintha kis tőrök villanásai lettek volna, amelyek az ő torkát szürküljék. Az ispánlakba felérve mindezeket a látomásokat az ispán széles- vállu alakjának erős valósága váltotta fel. Amikor a székesegyházba mentek, János nem tudta róla a tekintetét levenni. Vájjon mért hivta magával a templomba, ha ncim is kérdez tőle semmit? Csak megy, olyan léptekkel, mintha hadsereg járna utána és vastag nyakán kidagadnak a vastag inak. Az ájtatosságnak vége volt s a csend fél- költötté a nagyurat. Felkapta a fejét és ási- tások seregét elnyomva, az ajtó felé indult. Egyszerre megállt és odaszólt a fiúnak: — Igaz, hadd mutassalak meg az érseknek. Szereti a messzi földről jött embereket. Aztán hangosan beszólj, mert kicsit nagyot hall. A főhajó egy kis oldalfülkéjébe mentek, ahol kápolna volt. Az érseket bencések fogták körül és keservesen panaszolták rendházaik kétségbeejtő nyomorát. A nagy szikár vőrösorru ember szrurős tekintettel mustrálhatta őket Aztán dörgő, vastag hangon szólalt meg: — A mi urunk, az ács fia is szegény volt * — De nem, őt nem hozom fel példának, mert emberi élet nem lehet többé hasonlatos az övéhez. íme, tökéletlen magamat hozom csak fel. TI mindnyájan együttvéve nem fogtok annyit éhezni, amennyit én éheztem a Szentföldén. Igaz, hogy akkor harcos voltam. De nem vagytok-e ti is harcosok? Látjátok, én most is úgy élek, mint templomos lovag koromban, tapadón hálck és táplálékom egyszerű, akár egy jobbágyé, Miklós ispán tudta, hogy igazat mond. Nem is szerétéit vele egy asztalnál enni, mert röstelte rendkívüli étvágyát. lemmel, de nyugodtan és meggondoltan kell követni, hosrv folytathassuk többéves politikánkat, amely Európában a viszonyok konszolidálásán munkálkodik. A Vatikánnal nem folynak tárgya’ások Ami Szovjet.oroszország elismerését illeti, ebben a tekintetben álláspontunk egyáltalán nem változott. Viszonyunk Oroszországgal szemben ugyanolyan. mint volt. Végül kijelentette a miniszter, hogy a Vatikánnal egv konkordátum megkötése ügyében semmi tárgyalások nem folynak. Benes expozéiénak e’hangzása ufán a szenátus külügyi bizottságának ülése befejeződött __ — Interpelláció. A Selmecbányái bánya- társpénztár nyugdíjas tagjainak drágasági segélyét a közmunkaügyj minisztérium fokozatosan csökkentette, a múlt esztendő végén pedig teljesen beszüntette. Miután a drágasári viszonvok nem javultak, sőt inkább rosszabbodtak, érthetetlen a közmunkaügyi minisztérium intézkedése, amely magában csak a Selmecbányái iórásban mintegy két és félezer családot taszított a legnagyobb nyomorba. Sürgős orvoslás céljából a sérelmes ü^vet most Fedor Mi^ós, az országos keresz- ténvszomalista cárt nemzetgyűlési képviselője perlamenM kérdés tárgyává tette. Mindazonáltal említést fogok tenni jő királyotoknak ez ügyről. Ezzel csókra nyújtván kezének pecsét- gyürüs mutatóujját, elbocsátotta őket, Miklós ispán meghajolt, már amennyire ez a vastag nyak meggörbülni tudott. Az érsek nem kívánta meg tőle a kézcsókot, mint ahogy a többi zászlósuraktól. Tudta, hogy ennek a kemény koponyának nem sok helye van a hit számára, azért már azt is nagy eredménynek tekintette, hogy ez a nagyur eljár a templomba bóbiskolni. Mint mindig, most is figyelmesen vizsgálódott, mielőtt beszélni kezdett volna. Észrevette, hogy a két ember termetének arányai hasonlóak egymáshoz. És a -lapos orruk és széles szájuk is. — Ezt a fiadat még nem is ismerem, Miklós. Talán külföldön volt eddig? — Tévedsz, ez a volt kedves várnagyom, István fia, János. Az érsek tovább figyelte a. két barna- bőrű férfit és az volt az érzése, hogy nem téved. Volt már egyszer ehhez hasonló esete egy dominikánus baráttal, akinek az ispánhoz való hasonlatossága rögtön szemet szúrt neki. Megbízta titkárját, Roeertust. aki azóta váradi kanonok lett, hogy érdeklődjön a dominikánus származása felől. Rorerius. aki a világi dolgokban igen járatos és fö’ötte elmés írástudó ember volt, megtudta, bo~y a dominikánus anyja az alsóvárosban lakik és habár erősen őszbévegyüR, ma is szép külsővel b’.TÓ nőszemély. Ura ré^en mégha R. maga pedig bátyja házában él. Ezen ügyben szorgalmasan toyábbpuhatolódzván, azzal fe- jezte be referátumát, hogy b’zony az is’-áu u-r gyermekeit Igen nehéz vorna ősszé számlálni, 'mfeTt még ma is erkö’csté’^n é’riri élvén, törvényes házasságából származó két fián kívül nem egy természetes utóda mászkál az alsóvárebbfe-h. A derék titkár annak ideáén csodá’kozott, amikor Ugrin érsek örökkön fagyos, nmr/'v vonásait nrntha mo- sory lágyította vó’no mrg szavai haRrfára. Talán szentföldi1 emlékeket rejtett ez a mosoly. 'Folytatjuk.) ■ /
