Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-27 / 21. (1355.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, /} SzlovenSzkÓÍ es rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prina II., Panská nlice negyedévre 76, havonta 26 Ki ; külföldre: >. .» .... 12, II. emelet Telefon : 3G311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: polltlKCLl flCLpliGpjCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Fanská ul 12/11!.Te­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke PZURANYl LÁSZLÓ FORGACII GtiZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Nal utániunk 10 oldal Vá'ság és idegesség (fi.) Prága, január 26. Hónapokig fartó, kikénysasritett 'hallga­tás után a szenátus külügyi bizottságában is­mét szóihoz jutott Benes, de az atmoszféra, melyben expozéja elhangzott, éppenséggel nem volt barátságos. A külügyminiszter ur­nák ez alkalommal ugyanis már egy olyan többség előtt kellett számot adnia működé­séről, jobban mondva: osztályfőnökéinek te­vékenységéről, mely többség benne egy el­lenzéki párt exponensét látja és alig várja, hogy kiszorítsa a kormányból. A légkör nagyon, de nagyon feszült és villamossággal van lolve. Csak néhány nappal ezelőtt tör­tént, hogy Benesnek egyik újdonsült kollégá­ja tüntetőén távol maradt a külügyminiszter hazatérésének örömére rendezett teáról s a szocialista sajtó, mely eddig mindig megin­gathatatlannak mondotta a Benes pozícióját, ma már szintén szükségesnek tartja híveit előkészíteni arra, hogy az isteni Eduárd is megbukhat és a Hradzsin fejedelmi lakosz­tályait belátható időn belül a Károly-egye- tem valamelyik rideg tantermével cserél­heti föl. Az első villámok tehát lecsaptak és a tisztulási folyamat — úgy látszik — kezde­tét vette. Ilyen körülmények között nem is olyan fontos, hogy mit mondott Benes. Megrögzött szokásához híven most is azt a látszatot akaTta kelteni, hogy az események úgy ala­kulnak, amint ő kivánja. Bethlen Rómába készül: nem baj, hiszen Csehszlovákia való­sággal tombolna az örömtől, ha Magyaror­szágnak a7 „adlia hajózás" tekirtétében sike­rűmé megegyezni Olaszországgal. A kisan- tánt államainak földbirtokreíormja miatt in­dított pörökben a párisi vegyes döntőbíró­ság kellemetlen prejudiciumot teremtett: nem baj, hiszen a kisantant prókátorai ed­dig még minden nemzetközi pert megnyer­tek és ezért teljesen ki van zárva, hogy a trikóinál arbitral rnixte marasztaló Ítéletet merjen hozni az isteneknek e dédelgetett kedvencei ellen. Az egész világsajtó azt Írja, hogy a kisantant már csak papíron létezik: Benes az optimizmus rózsaszínű pápaszemén át azonban úgy látja a helyzetet, hogy a há­rom állom viszonya semmiféle tekintetben nem változott. Kölve hisszük, hogy Svehla, Kramar, Srámek és társaik osztoznának Kénesnek ebben a derűs világszemléletében és való­ságnak fogadnák el a szép illúziókat, melye­ket a külügyminiszter ur részben az ő vi­gasztalásukra, részben cnön megnyugtatásá­ra is oly gyönyörűen megrajzolt. A valóság ugyanis egészen más, mint ahogy Benes előadja. A csehszlovák köztársaság külügyi helyzete ma sokkal rosszabb, mint amilyen még két évvel ezelőtt is volt. Jól érzi ezt ő maga is, csak nem meri kimondani, mert attól fél, hogy a viszonyoknak e változásáért is őt vonják felelősségre. Ezért szépitgetve csak annyit vall be, hogy a nemzetközi élet­ben bizonyos „idegesség" észlelhető, bizo­nyos „válság" uralkodik, de óvatosan elhall­gatja, hogy az „idegességnek", a „válságnak" ez a deprimáló hangulata a csehszlovák köz­társaság jövőjére is befolyást gyakorolhat. Igen érdekes volna megismerni a külügy­miniszter ur véleményét az uj helyzet okai­ról és várható következményeiről. Remél­jük, hogy a legközelebb, ha erre ugyan még alkalma lesz, nem fog fukarkodni a szavak­kal és amint a demokrácia zászlóvivőjéhez illik, részletesen fogja tájékoztatni a köz­véleményt mindezekről a kérdésekről. Expozééban bizonyos részkikérd esőket is érintett Benes és ezekért a felelősséget a belpolitikára igyekezett áthárítani. így az idegenek ellenőrzésével kapcsolatos nehéz­ségekért, a galíciai unilus püspökök be­Strssmi a limesben nyilatkozik Európának a német kormánykrizisrül Ha a nésne? nsmze'.ieft is Losamó mellett nyüatkssnak, ez csak sikerB jelenthet — Nincs küípcíitihai irányváltozás — Marx teljesen mec bízható London, január 26. Stresomann dr. külügyminiszter a Times berlini tudósítójának nyilatkozott a német kormánykrizisrül. Ez a nyilatkozat a német külpolitika szempont­jából rendkívül nagyjelentőségű, mert igyekszik szétoszlatni mindazokat az aggályokat és téves véleményeket melyek a német jobb oldali pártok kormányba kerülésével a locar- nói külpolitika folytatása kérdésében a külföldön elterjedtek. Stresemann szerint a kül­föld nyugtalansága indokolatlan. Az uj kormány minden körülmények között ugyanazt a külpolitikai utat fogja követni, amelyet eddig követtek. Stresemann maga semmiesetre sem változtathatja mez világnézetét és életcél ját, amely szoros összefüggésbe került a lo- carnói politikával. Később a német külügyminiszter szó szerint igv nyilatkozik: „Ugyanez áll Marx birodalmi kancellárra is. Marx dr.-nalt, mint kancellárnak és mint pártvezérnek igen nagy része van az elmúlt évek külpolitikai munkájában. Egészen bizonyos, hogv ilyon múlt után a kancellár nem változtat nézetet, annál is inkább, mert éppon a múlt mutatta meg, hogv Marx elegendő akarattal és erővel rendelkezik álláspontjának diadalra- juitatásához." Amikor 1925 októberében, azonnal a locarnói konferencia befejezése után, a német nemzeti párti miniszterek lemondtak, talán érezhető volt. hogv a külföld aggodalommal figyelte a fiatal locarnói politika németországi fejlődését. Ha a német nem­zeti párt most feladja az ellenzékiséget és ismét belén a kormányba, még pedig minden kétséget kizárva a locarnói politika alánján, úgy ez a körülmény nem jelent mást külpoli­tikai szempontból, mint azt, hogy 1925 októbere óta Németországban nagyjelentőségű változás történt. Közben a német nemzeti párt mögött álló nagy tömegek is helyesnek találták a locarnói politikát és szó nélkül követik az európai békére vezető utat. Ha a német ::.emz&tiev szintén a locarnói politika álláspontjára helyezkedtek, akkor ©?*».» í*a- Iom helyeit nagy megnyugtatást kelthet Európában .mert ez csak annak a tanujele, hogy az egész német közvélemény e politika folytatása mellett foglal állást. a polgári ltjaidé Németországban A nemzeti párt, a néppárt és a centrum ffegja alkotni a kormány- tetofcséget — A demokraták is belépnek a kormányba ? Berlin, január 26. Marx dr. kancellár ma délelőtt beszámolt Hindenburg birodalmi el­nöknek a kormányalakítási tárgyalások pillanatnyi állapotáról. Abból, hogy Marx dr. még a megegyezés előtt megjelent Hindenburgnál, arra lehet következtetni, hogy a tárgyaló felek között még jelentős nehézségek vannak. Viszont más jólinformált parlamenti körök a tárgyalások befejezését okvetlenül már mára várják. Fél 11 órakor a centrum, a német néppárt és a német nemzetiek vezetői uj megbeszélésre gyűltek össze. Ha, az interírakcio- nális konferencián a pártok intranzigens elemei kerülnek előtérbe, akkor ma es(e a kor­mányalakítási kísérletek ugyanoda érkeznek, ahol egy héttel ezelőtt voltak. A megállapo­dás még korántsem került tető alá. Kétségtelen, hogy számos olyan kénves pont van még, amely a megegyezést minden pillanatban lehetetlenné teszi. Beavatott körök az aggályok dacára mégis a gyors megegyezésben remélnek. A délutáni tárgyalások eredménye Berlin, január 26. Ma délután félhárom órakor Marx dr.-nak a német nemzetiekkel folytatott tárgyalásai, a kormányprogramra vonatkozólag kompromisszummal végződtek. Ezzel Marx megvetette a polgári kabinet alapját. A német nemzetiek négy tárcát követel­nek, valamint az alkancellári állást. E követelés fölött, mely a nemzetieknek a kormány­ban túlsúlyt biztosítana, az uj koalíción belül még erős vita fog megindulni. Kívánják még a demokrata pártnak a kormányba való bevonását is. Különösen a néppárt képviseli ezt az álláspontot. Koon. a demokraták vezére valószínűleg még a mai nap folyamán be fog­ja jelenteni, hogy pártja belép a koalícióba. > Gsssler és Reinhold miniszterek sorsa Tegnap egész nap intenzív tárgyalások folytak a kormány és a pártok között. A né­met nemzetiek például egyszerre több helyen külön delegált csoportokkal igyekeztek ered­ményre jutni, de mindennek dacára pozitív megegyezés még sem történt. A nemzeti párti Berliner Lokalanzeiger szerint már csak né­hány apróság vár elintézésre, igy például a külpolitikai kérdéskomplexumban egyetlen szó az, amely a végső megformulázást kés­lelteti. Itt azonban meg kell gondolnunk, hogy néha egyetlen szó teljesen megváltoz­tathatja az eredeti értelmet s ennélfogva döntő jelentőségű lehet. Ez az eset forog fönn például, ha a német nemzetiek a „köztársaság" szót egyetlen más szóval: a „monarchia" szóval akariák helyettesí­teni. A baloldali pártok, amelyek bíznak a centrum állhatatosságában, egyáltalán nem jó­solnak kedvező eredményt. Véleményüket Marx dr. magatartásában is igazoltnak-látják, j mert a kancellár még mindig nem hajlandó; nyilvánosságra hozni a német nemzetiekkel utazásának megakadályozásáért slb. Bejelen­tette továbbá, hogy a csehszlovák köztársa­ság és a Vatikán közölt diplomáciai tárgya­lások nincsenek folyamatban. Ezért azonban bizonyára nem a belpolitika intézőit terheli a fel élesség, hanem egyesegyedül őt, akinek szemé'ye abszolút b’lzalmatlanság.gal találko­zó Rómában. A mai kormánykoalíció össze­tétele olyan, hogy a katolikus pártok igen nagy befolyással rendelkeznek a kormány­ban és igy rájuk nézve egyáltalában - nem lehet közömbös, hogy Prága és a Kúria közti viszony az emlékezetes Hus-ünnepség óta semmivel sem javul. E pártok minden ere­jükkel arra fognak törekedni, hogy Rómával barátságos viszonyt teremtsenek és ez az a punctum saliens, melyen Benes előbh-utóhh el fog botlani. folytatott tárgyalás alapelveit, azaz az uj kor­mányprogramot Még saját frakciójának tagjai sincsenek tájékozva ebben az ügyben, animál kevésbé a többi pártok. A demokraták, akik pillanatnyilag még benn vanrak a kormány- koalícióban, Marx dr. tegnapi magatartása után aligha maradhatnak a kormányban. A kancellár usrranis tegnap felszólította a demokrata pártot, hogv tegyen kötele­ző nyilatkozatot a kormányban való ma­radásáról. A demokrata párt természe­tesen ugv felelt, hogv mielőtt ezt a köte­lező nyilatkozatot mogteszi. ismerni akarja a centrum kormányprogramját. Marx dr. e program közlését kereken megtagadta s a demokraták erre levon­ták az esedékes konzekvenciát. A demokrata miniszterekkel úgy is baj van. Gessler hadügyminiszter és Re'rhold pénzügyminiszter eddig a demokrata párt tag­jai voltak, de az előjelek azt mutatják, hogy még abban az esetben is a kormányban ma­radnak, ha pártjuk kiválik a koalícióból. Gessler hadügyminiszter esetében ez az eljá­rás szinte természetes. Ismeretes ugyanis, hogy a hadügyminiszter személye volt az, amely a krízist kipattanta Lk*. s míg a miniszter pártja elejtette saját emberét, addig a német néppárt követelte Gessler megmaradását. Ha most a demokraták kiválnak és a nép­párt a kormányban marad, akkor Gel­lernek is maradnia kell. Remhold pénzügyminiszteri minőségében oly értékes tagja a német kormánynak, hogv az üj Marx-kabinet semmiesetre sem nélkü öz- heti tehetségét s ha kell, akár a nemzeti szük­ségességre apellál, hogy a pénzügyminisztert pártja akarata ellenére a kormányban tartsa. Ebben az esetben Gessler is, Reinhold is ki­lépnének pártjukból, ámbár eddig még meg van a remény, hogy a kormánybanmaradás a párt hozzájárulásával is megtörténhetik. Poincaré nyilatkozatának sikere Paris, január 26. Poincaré tegnapi nyilatko­zata, amelyet a miniszterelnök a kamara pénzügyi bizottságában mondott el, nemcsak Po'ncaré nagy személyes sikerét jelenti, hanem politikájának igazolását és igy a kabinet sorsának ngegingat- hatatlanságát is. A kedvező- hatást Poincaré egy rövid mondata keltette; különben az előadás legnagyobb része már általában ismert tényekről számolt be. A sikert a szocialista bizottsági tagok interpellációjára adott rövid válasz határozta el. Poincaré ugyanis megjegyezte, hogy a francia bank mindent el fog követni a, franknak jelen árfolyama mellett való stabilizálása érdekében. Ezzel a mondattal a francia nyilvánosság végre megtudta, hogy Poincaré az előtte álló két ut közül, vagyis a revalorizáció és a stabilizáció ut­jai közül a másodikat választotta. Tegnapig a legvadabb hírek cirkáltak Franciaországban Poincaré terveire vonatkozólag. Egyesek szerint a miniszterelnök az arany frank értékéig akarta fölhajtani a valutát, s csak akkor kezdte .volna meg a stabilizációt. Ez a rémhír érthető izgalmat keltett az iparban és a kereskedelemben. A ke­délyek ma megnyugodhattál!, mert a tegnapi beszéd kizárja e túlzott rendszabályok életbe­léptetését A nemzetközi adósságok kérdésében Poincaré mér nem nyilatkozott ennyi, szabatossággal. A kérdés gyors' szabályo­zásában Poincaré nem Iái sem szükség- szerűséget, sem érdeket Claudel, a: rj washingtoni francia nagykövet egyelőre még Tokióban van, s addig, amin űj ren­deltetési helyére nem érkezik, vro sem lehet a tárgyaldmk Xijraf előételéről. Claudel Amerikába hajózUa pedig még Internes időt fog igénybe venni. A későbbi tárgyalások folyamán esetleg alkalom kínálkozik a■/. eddigi feltételek enyhítésére, de a francia kormány egyelőre meg nem fog'alkozik ezzel a problé­mával.

Next

/
Thumbnails
Contents