Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-23 / 18. (1352.) szám

1927 január 25, vasárnap.

— Nős ember. És a botrányt k' .ülni akarják.

— Úgy! És ón volnék...

Oly mélyre sóilyedt, hogy ilyen ajánlatot kell meghallgatnia?

— Nem! Köszönöm, — mondotta. — Ilyesmire nem vállalkozom.

A háziasszony összecsapta kezét.

— Darvas ur!

Az öreg nő nem volt elégedetlen, sőt barátságosan lépett közelebb.

— Ön derék ember. Ne hamarkodjuk el a dolgot. Bemutatom önt és azután meglátja ...

— Jó tett volna, Darvas ur!

Darvas habozott, végre is győzött az öreg nő. Megismerkedett a kisasszonnyal és meg- szer-tte a szép leányt. A leány azonban hűvösen fogadta.

— A felesége leszek, — szólt ha akarja,

azonban...

Elhallgatott és fcigyu.lt az arca.

— Nem szabad, hogy a férjem legyen!

Elbírt-e ilyen megalázást Darvas szerelme? Örvénybe sodorhatta a sors, elvetette-e önérzetét? Mégis..,

— Elfogadom, — mondotta halkan.

A leány arca vonaglott. Nem az áldozatot látta, hanem az elesett ember szánalmas gyöngeségót.

Egybeikeltek és Darvas megtartotta negyedik emeleti kis. szobácslkáját, a hol ábrándozott, a hol dolgozgatott. Idegennek, betolakodót latiak nézték a palotában, melynek úrnője a felesége volt. A koraszülött gyermek meghalt, a hiba jóvá volt téve,, reá már nem lehetett szükség. A szerelem ostromolta és a lemondás üldözte, mig igy szólt a feleségéhez.

— Elfogadtam föltételét és megtettem kötelességemet, most már elválhatunk. Mielőtt elmennék, meg Ítéli mondanom, csak azért vettem nőül, mert szerettem!

— Szeretett?

Darvas elsietett, kergette a gúny, a nő kacagása. És ott állt ismét a negyedik emeleti szobácskája ablaka előtt. Az asszony 'kacaja elhalt, elgondolkozott és először érzett lelfci- ismeretfurdalást.

Itt hagyta. Nem elégítette ki a jólét. Talán szerette? ...

Megdobbant a szive. És ha szerette? ...

Szerény és tartózkodó volt, nem panaszkodott. Nyugtalanság lepte meg. Szerette talán? Elment és .,. Megremegeit. Ha ...

Megtudakolta hol tölti idejét az ur és el hagyta a palotát.

Darvas Imre mélázva bámult a fosztó kíödlbe. Vájjon érdemes-e élni? Kihajolt a nyitott ablakon, mintha láthatatlan delej vonzaná, majd komor elszántsággal hágott az aiblakdeszkára. Elkkor valaki a vállára tette" kezét. Megfordult.

A felesége állt előtte és sírt.

nem a mi ügyünk, rendezd azt el, ahogyan tudod; a te szarvaid nem a mi szarvaink, viseld őket egészséggel. Mi atyánkfiának s írünknek fiatalos, gáláns ügyeibe bele nem kontárkodunk. azt. magunkévá nem tehetjük, igy hát elégtételt sem adhatunk neked, oh. dogé, azon egy Ígéretünkön kivid, hogy panaszodat nem adja tovább ajkunk, az 0 jelenlévők titka marad. Nemesi szavunkat adjuk erre mindannyian.

A dogé összefont. karokkal, élesen nézeti végig a főnemesek csoportján:

— Ez utolsó szavatok?

Az urak azonban felelet nélkül kezdtek oszolni a dogé közeléből, úgy. hogy ez egy-kettőre teljesen egyedül találta magát, a gálya elején.

— Úgy? — suttogta maga elé, mialatt korát meghazudtoló tüzes, lángoló tekintettel nezett a távozók után. — Úgy? Tehát ti felhatalmaztok arra, hogy magam vegyek elégtételt, úgy, amim! tudok. Megteszem; de per dió! ez jó egypár velencei fenek porbahullásába fog kerülni...

A lenyugvó nap sugarai halványán csillogtatták meg a dogé aranybrokát süvegét, meganeg- villantak hermelinjén, sélyemköntöteón. amint Viselőjük most is büszkén, de körfél•;i*t keltve, a főnemesektől külön vállán tért vr >-! ünnepélyről palotájába.

III.

A keskeny, sötét és barátságiakul sikátor oktat át, szorosan a falhoz lapulva, egy térti haladt, óvatosan előre. Arcát, állát. sőt mellét iá fekete kendó takarta; bársony barettje fülén alól ltuZva. úgy, hogy éppen csak hogy szeme villogott elő. A sötétben is biztos léptekkel haladt, tatot aki ismeri a járást, mígnem egy rozoga háznak alacsony, nehézkes ajtajához ért. Balfc ritagá tótat é egy hang felelt belülről:

— Jelszó?

• — Vesszen az arisztokrácia!

Az álarcos alak halkan akarta úgy ni kimondani e szavakat, de valósziuüleg a bensőjében dóié szenvedélyes izgalom folytán mégis hattgotíh- ban jöttek ki azok torkán, úgy, hogy áz a talpig légyvétes férfi, aki idáig setténikedétt utáirá a koromsötétben, jól hallhatta a jelszót.

Midőn e jelszót kimondott álarcos belépett áz ajtón, teke r vény es folyosókén át egy szennyes, félhomályu szobába jutott, ahol már várt reá tiz- tizenkót hozzá hasonlóan álcázott mártotta alak.

9

Könyvek

Heltai Jenő: Papírkosár

Athemevm kiadása, Budapest

Heltai Jenő legújabb könyvében, a Papírkosárban, apróbb Írásait, kis humoreszkeket és novellákat gyűjtötte ősszé. Régi és uj ötletes vázlatok ezek, melyok többnyire az aktualitás ihletében keletkeztek. Az iró, aki mosolygó megértéssel szemléli a világot és az életet minden nagyképűségtől mentesen a szépségeivel és szomorúságaival fogadja el, ezekre a mulandóknak vélt sorokra is rá tudja nyomni a maradandóság bélyegét.

Heltai a legegyszerűbb formában közli harmonikus életfilozófiáját, derűs böloseségét; köny- nyedség és kellem4’ jellemzi ezeket az írói szerénységnek papírkosarába hullatott írásokat: egy higgadt és nagyon tapasztalt művészember merengő, elmélyült szemlélődésének, mesekészségének gyöngyszemeit. Emellett mulatságosak ezek a váz.latok és novellettek, melyekben Heltai mintha néha önmagát nézné, hogy az önismerés lencséjén át az élet sokszínűségét belenyugvó megértéssel és' egy keveset karikirozottan elénk vetítse.

Nem nagyigényü ez a könyv, könnyed hangjában azonban oly művészi és őszinteségében oly mély, hogy olvasása élménnyé válik. Papírkosár, mélybe héja találékonysága kifogyhatatlan vándortáskájából néhány nemestiizü ékkövet hullatott.

Egri Viktor.

F\z „Uj Auróra" 1927-ik évfolyama

Egy kas fantáziával úgy' képzelem el, hogy valahányszor Pozsonyban az Uj Auróra megjelenik, Kisfaludy Károly, az első Auróra megszer- kesztöje és kiadója, csendes mosollyal örül oda- fönn az örökkévalóságban annak a dicséretes törekvésnek, amit az Uj Auróra szerkesztői minden évben elárulnak.

De talán még utóda és e nemben méltó követője, Bajza József is bizonyos megelégedéssel veszi, hogy a jó öreg Aurórának a megváltozott idők folyásából fakadóan uj hajtása keletkezett.

Mindezekkel pedig okadatolni szeretném az „Uj Auróra" cimü Almanach évről-évre való megr jelenését, illetve azt a szükséget, ami ezt a kiadványt létrehozta.

Bizonyos, hogy úgy Kisfaludy Károly, mint Bajza József, az irodalom népszerűsítésének gondolatával szerkesztette meg annak idején az Aurórát. Az Uj Auróra szerkesztőiben is bizonyára a szlovensxkói és ruszinszkói magyar irodalom népszerűsítésének elve diadalmaskodott,, a, kiadás nehézségei felett. akkor, amikor évekkel ezelőtt az első Tlydimü'- könyvet á nyilvánosság elé. viMvylk.

Én azóiiban, ahogy lapozgatom é könyvel, agy érzeni, hogy ennek az évkönyvnek égésién különleges feladata lett. Nem egészen az, amit a szerkesztők tűztek ki feladatukul, amikor első Ízben kiadták, de népi is az, amit. úgy a neve. mint a jellege kifejez. Mert abban a könyvben évről- évre, — csekély változással, — hol megszaporodva, hol megfogvatKOzva, de mindig ugyanazok a

nevek fordulnak elő. Ha valaki kiszámitottságot vél felfedezni e mögött, nagyon csalódik, mert valahogy úgy volt az. hogy azok az ivók és költők, akik ebbe az évkönyvbe belekerültek, anélkül, hogy nagy rés-"': személyesen is ismerné egymást, a ékete betűsorokon át bizonyos tekin- : tefekhen összetarlosandöknak érzik magukat.

Nem meghívóval hívták össze egyszer őket. nem is mondották nekik, hogy ebbe a kötetbe i tömörüljenek* mert ez az egész kicsi tábor csak j úgy, a szive sugallatára verődött össze és azóta j is minden évben megjelenik a találkozóra. Nem j sok. amit bemutatnak ezek a lelki-társak, de valahogy egy vágásunk, nem kozmopoliták és nem destrüktivek; nem izzadságosan eredetieskedók és nem hivat ott.tag nélkül újat akarók, hanem azon becsületes törekvésüek, akik tudják, hogy a magyár nemzeti irodalomnak nemzeti szellemre van szüksége, legyen ez a saját ostorozó látnoki Adyé, I vagy a nemzeti étet szépségeit mesébe öltöztető j Jókaié.

Ez a kis tábor, amely ebben a könyvben találkozik évről-évre, nem hirdet világnézeteket, nem esküszik irányokra és nem rabja a kísérletezések mániájának, hanem — bizony — sokszor konzervatív, de a háború előtti mentalitásból átmentett. alapokon állva, dolgozik tovább szerény tehetségével, nem azért, hogy legyen valaki, hanem, hogy alkothasson.

Ha valaki az Uj Aurórát úgy veszi a kezébe, mint. a magyar nemzeti irodalom fanatikus munkásainak évvégi értesítőjét, az körülbelül . eltalálta, hogy miért kell ennék a könyvnek évről-évre nyomdafestéket fogyasztania.

Mert az a kis tábor, amely a könyv köré sorakozott, az a tábor, amellyel mindenkor meg lehet kezdeni a szlovensxkói és ruszinszkói magyar irodalom munkásainak igazi tömörítését. Ebben a táborban ott Vannak afcok a sokat nyelők és sokat hallgatók, akik évek óta egyebet sem tesznek, mint nagy szomorúsággal figyelik ». háború utáni zavaros légkörben máról-holnapra nagyhangúvá nőtt, sokszor fiatalon exaltált kirobbanó erőknek merész előretöréseit.. A magyar őserő is igen sokszor megnyilvánult ezekben a hangoskodásokban, de igen sok volt az olyan hang is, amelynek tulajdonosa később önmagától rájött, hogy enemü tehetségét más téren sokkal gazdaságosabban érvényesítheti.

Egy kicsit elkalandoztam az Uj Aurórától, de csak Játszóiig, mert lényegében bebizonyítani igyekeztem, hogy írókat és költőket tömöríteni nem elnökválasztó közgyűlésekkel Tehet, sikeresen, hanem egy-egy közkedvelt sajtótermékhez való ügyes, észrevétlenül taktikus, hozsászokta- táss’fl.

Ha az Uj Auróra hat vagy hét éves fennállása óta egyebet sem ért volna el, mint ezt a ..hózzászpktátáfst'l,. e_ „sp^cjöutő.. nemzeti . létünkért folytatott harcaink idején már elérte célját és iga- volta; hogy l&tfogóéult.1 . .1, .

E kiesé szokatlan általános rósz után ropogtassuk meg az Uj Auróra 1927-ik évfolyamának bordáit:

Ami. a benne szereplő írógárdát illeti, örömmel tapasztalom, hogy uj nevekkel bővült. És ez Jó. jel. A másik jó jel, hogy a magyar nemzetfest lelki működését oly igen elősegítő történelmi tárgyú irodalom is súlyos anyagot szolgált fe] a magyar közönségnek. A vers és novella mellett a magyar nemzet legfontosabb és legaktuálisabb történelmi emlékeinek is helyet adott a szerkesztőség. Csak dicséret illeti érte.

A szerkesztési technikához szólva, kifogásolom, hogy a könyv Mécs Lászlóval nyitja meg lapjait. Azért kifogásolom, mert már sablonossá vált. Minden szlovenszkói és ruszinszkói lap, naptár, vagy könyv szépirodalmi része Mécs Lászlót állítja ki a kapu elé, mint valami egzotikus irodalmi különlegességet, vágj csalogató csemegét.

Nincs szükségünk rá se nekünk, se Mécs Lászlónak. Az olvasóközönség kilencvenkilenc és fél százalékának úgyis ott kezdődik valamely könyv, vágj’ folyóirat, ahol a Mécs László verse van benne. Én a legvégére tettem volna, hogy az olvasó, ha leteszi a könyvet, az ő költészetének szuggesztiv erejétől áthatottan legyen még magyarabbá. így, igen!

Kalapot emelek Hajdú Lukács dr. előtt, aki- a nekem is oly kedves Rákóczi-korból adott a magyar nemzetnek Ízelítőt. ~x

Jankovics Martéi és Tamás Lajos, mint költők, de mint szerkesztők is, többet teltek a '/,lo- . vénáikéi és ruszinszkói magyar irodalom munkásainak összemelegitése terén, minden más epés, vagy apás hangú cikkírónál. Jankovics Marcél a magyar lélek magyar szivii költője, mig Tamás Lajost árva irodalmunk Botond buzogányu harcosának tartom. Ez az ember keveset beszél, de mindig mond valamit. Mécs László biztosan kezet fogott már vele. Jól tette.

Bognár Cecil dr. az úgynevezett luxus a mi irodalmunkban. Az ő nagy tudása, választékossága, differenciáló képessége olyan teret kivin,, ahol minden egyéb szükségszerűségen túl vannak már. De nálunk? Ahol a mindennapi csetiés-bot- lás elkeseríti az írók és költők életét? Nálunk igazán fényűzés-számba megy, ha ilyen kiváló egyéniséggel dicsekedhetünk, mint ez a költői lelkű tudós.

Most pedig veszem sorra a költőket:

ölvedi László. Évek óta figyelem. Mindig azt vártam, hogy egj'szer kirobban, felüstökösödik a magyar égre és egy — a végtelenbe vesző — káprázatos pályán, belefut az örök nevű magyar költők közé. De valahogy' késik. Talán gondolkodik? Jaj. nem szabad. Mihelyt valaki gondolkodik, mielőtt szárnyaira bízná lelkét, az elhivatósát számtani feladatokba gyömöszöli be. ölvedi László kapja ökölbe kezet, vágja mellbe ifjúságát és adja ki röviden a jelszót: — Gyerünk!...

Ez illik hozzá!

Wimberger Anna. Szeretem a női írásokat. Egy bonyodalmasán eredeti és soha ki nem ismerhető világot rejt minden női lélek. Pláne, ha költői lélek. Wimberger Anna „pedig erősen a;:.. Igazán költő, költő-nő, aki nem tör világok felé, de megmarad nőnek. S ez a lég igazibb gesztor tőle.

Jamó József. Azt hiszem, újabban sorakozott a mi kiesi táborunkba. Komoly meggyőződéssel írja mély ár,ábtásü filozofáló verseit. Azt hiszi, hogy okvetlenül versben kell: azokat megírnia, amiket oly igazán, elhihetöen meg tudna írni prózában is. Jamó József ifjú ember. Aki azon a ponton van, amikor még azt hiszi magáról, hogy minden gondolata és minden érzése versbe kívánkozik. Majd rájön, hogy' tévedett. Jamó József ótaan nyereségünk, aki akkor lesz a legmagasabb árfolyamon, amikor önkritikája a lehiggadás hőfokára ér’ és megkristályosodik. Én megjósolom

Égy pár közölök a pisakos. vetetten ágyon üli, a többiek a földön telepedtek le. Midőn az újónnan érkező be lépett, mindnyájan felálltaik s néitaáú üdvözölték ő>t. Ez pedig azonnal beszélni, kezdett; hangját a szája élé kötött kendő nyomottá és fel- ismerhetellenné tette.

— Testvérek! Nem először vagyunk együtt a nagy ügyiből kifolyólag. Most azonban eléffcezelt már a tettek ide jé: áz arisitfofcráoi'ánák vesznie keli. Meg kell mentenünk a küZft&rMság teáiét e rajta rágódó fekélytől, míg nem késő. Ezek élőit a felfújt békák előtt, semmi sem szent többé: az idegen családok tűzhelyein mocskos lélekkel e büntetlenül gáiráadálkoditák; náluk az adott szó szentsége csak arra való, hogy saját érdekeiket szolgálja s mig a polgári elemet gazembernek minősítik, ha ézavát nem tartja be. addig ők emelt fővel vonják ki magukat a becsület kötelmei álöl; gőgjük az eget súrolja, mert semmit sem tanultaik a múlt század végének mozgalmaiból. De ami akkor néni sikerült Tjepolinak és Qui-miinetí, áz sikerülni fog nekünk, testvérek. Sikerülnie kéül! Nem lehetünk többé az arlsztokráciá kényeitől függő e ide-oda bajkurászott barmok. A polgári osztálynak is joga van áz élethez, a beoéüléfhéz, az é rv én yesüléebez.

— Jó, jó, — szólt közibe egyik a hallgatóság közül. — Öe hát mit tegyünk? Beszélj és véisetfs minket.

• S a vezér bééíélt; közelebb vonta magához társait és úgy suttogta éhéllyel s gyűlölettel telt hangon:

— Mindén elő vah készítve, pusztuiuiok keli. Minden ék előtt 3 Szenátorokat kell elhal liga Hatol; holnap tartják tavaszi fatvácskozásükaL ott keli velük végezni, midőn mindnyájan együtt, vannak. Azután kezdődik a nagy. a korszakos itluii'ka: a züllött köztársaságnak érőtő! duénadó mónarchiá| vá való átalakítása. Ne féljetek: még á tanáé* őrt I állói is a mi énrb&réink. sokan vagyunk.

— Élvben bel eme gyek élpüsziilásüííbá. —

| szólalt meg égy tömzsi a Iák. — Azonban jobbnak ivóiéul, ha áz őlomkamrákbá dobjuk okéi: hadd

| rothadjanak ott él élve.

! —- Nemi, testvér! — éílénkézeft á yézér.. —

! Minden jövehriŐ eshetőségre számítanunk kél! s Úgy á ínéégéte'ft tőr sokkal cél Irán j'ötatb.

MiiÜőü sehogy séta tudtak megegyezni á npj- ; dókra ifiéivé, á veiér szavazásra biuárfótíá é kér- í délét és a többség a tőr ériét] ét? ^öntött.

— Tehát halál! — mondta ki hangosan az Ítéletét az elnöklő álarcos.

E pillanatban recsegés, ropogás, zuhanás hangzott és a könnyű szerrel bedöntött ajtón át egész csapát sfoirr (réndőr) rontott be a szobába.

— Igen! Halál, de reálok! — kiáltotta kapitányuk. — Nagyon bölcsen telted, mio caaro, hogy a jelszót ott kinn oly hangosan mondtad ei. Le az álarccal!

Az össze éskii vők nem jutattak ahhoz, hogy tőreiket használják, nwl . még mielőtt beszélni ikezdeít volna a kapitány, már le voltak fegyverezve fi megkötözve a reájuk rohanó shirrek túlnyomó ereje által. Midőn mos? egy gyors mozdulattal lerántotta az ösáneesküvők vezéréről az álarcos kendőt, ő maga és az összes jelenlévők bor- sJalorosndl vegyes ijedtségbén állják ott pér pillanatig. Végre utat fórt a meglepetés hangja a sbir- fék ajkán:

— A dogé ...

— Igen. az volt ezért ember. — vétette fel fejét a kapitány. — De rtvo^t már csak veszedelmes összeesküvő a köztársaság léte ellen, akit sóikéig fizínlatalfam. dé áiki óiffikosjaival egvivtl most, iáié, végre kezünkben, van. Avanti!

IV.

lémét megjött a tavasz: a?. 1355-ik év, tava- íaáúak gyönj-iirüséges tündére terjesztetve ki aranyáé, lenge sisáhnyait. a lagúnák vsáfofea felei!. De neon az ö gyöngéd, játszi é& uj életet lehelő lé- fiyénék való volt az a létyánv. amely eléje tárult; boricaciva takarta el a tenger enyhe nivalíatátó!

; lengéiétt fátyoiávál arcát: szent Márkus terének a tenger felé e*ő rászéti hmasonhámm fnagas akasz- fófa méredt az éltnek. A tér télre tömeggel, mely ügy á öftirswsföld. nni'nl a tenger felől özönlőit élőre, hogy taúú|a lehessen a köztársaság elten ö&güéé’ékudtefc kivégitaséiiék. A tizek tanácsa hű iú'áradt hagyományosan rideg, sőt kegyétien ité- . iét^Ihez: akire őfeák a legkisebb gyanú esett, el- i fogatta « akvafettófára ítélte.

) . Iané, íóözeledák is már a menet- A sóhajok I hidfát! émtiéi néni betel'’, háúem kifel’ teszi meg : uloliéó útiját ár. eliíéH-ek csópnrtja. Kezük hátra- : kötve. nj'akiáiMíi kőtél, körüíöitük a sbirfek lé- ! ^'iojá. Mindegyik melléit óit "hfiisdf egj'-egy haíál- Hs'yer, á/áiknék, az Vóii á hivataluk, hogy 3 ha- i lálfáitelteikéi: .lelkileg iésfiieg támogassák, rra jd

1 p'óáég MtéúVeseók. Eéketé csuha borítoRa éggsz

testükét, csak két szeműik számára volt kis nyílás bagwa. Égjük kezükben az. Ecce homo képet,' másikban láncos korbácísot tartattak; mellükön nagy feszület, szájuk helyén a fájdalmas Szüzanye képe. Az afebis borzalmát tehát nem csak az él- ítélteik, de a közönség részére is eléggé emelték külső megjelenésükkel ezek-a halál test-vérei.

Az akasztás fái megtermelték mér gyümölcseiket: olt lógtak rajtuk a köztársaság és az ahiszlttkrácia huszonhárom ellenségének teste.

Következett a huszonnegyedik, a legnagyobb bűnös, a félbujtő: a dogé... A törvény ésrteliníé- ben neki fej vesztés járt íci s ez Ítéletet ott akarta végrehajtaHíii a tizek tanácsa, ahol Faliéra Maidiuo dogénak büszke feje oly fenbéjázó módon öükk'é- rezeft a dicsőség és hatalom sugaraiban: benn a dog&paloia udvarán. Már odaéri az udvar óriási lépcsőséte elé a menet, ahol a bakó várta áldozía- tát; már sz egyik hőhérlegény lenyirbálta a volt dogé ősz hajfürijeit, midőn ez még egyszer felegyenesedett régi büszke alakjával és szalui kezdett : j

— Győztetek, li urak! De az én fejem legör- dülése álltái bizony nem hajthatjátok ti Saját fejeteket békés nyugalomra. A mag el van vetve és mondom nektek, hogy az arisztokrácia bűnei fogják végre is megásni sírját a köztársaságnak. Bűnöm nincs; csak éppen ostoba voltam akkor, midőn, én, a vén kdró, magamhoz vontam, a főnemesi paloták üde, fiatal, virágzó rózsáját. Ezt a rózsát ■én most is szeretve szeretem, dacára annak, hogy ö miatta halok meg. Nem kegyelmet kérek tőletek. ti urak, hanem férfi jogommá! élek. midőn azon óhajomat fejezem ki. hogy feles égem homlokát megcsókolhassam — én, a férj — halálom előtt.

És Faliért epedre nézett fel a palota női o©z- fályáüaik nyitott, ablaka felé. A látványtól azonban. athely ott szelne elé tárult, hát rátául orod ott: öt állt az ablakban Steno Midhaelo mellett donna Laura és igaz. hogy szomorú arcömfejezéssel, de tágádólág ingatta meg lassan szép fejét. Szinte fiatalos erővel vetette magát térdre e látvány hatása alatt Faliéri s mialatt ráfektejte fejét a főnkre, felkiáltott:

— Hah, bakó! Siess, siess! Vágd el e fejei törzsitől, az észt a szívd öl s ments meg eng*m e pókoji látománytól...

és Italt éri Martino dogé véres feje lassan gurult le a fn^rvér.vhtocéő fokain-