Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-23 / 18. (1352.) szám

8

1927 január 23, vasárnap.

És csodák-csodájja, reggelre már nőni volt az ablakban! Amire fölkeltünk volna, eszembe se volt a dolog, csak az tant fel, hogy János meglepő készséggel pattan ki az ágyból s odakiálf a leánynak:

— Bözi, gyolezan adja lám a lubát!

Csak félig volt még rajta a ruha. amikor átfutott a harmadik szobába. Két másodperc múlva libegve rohan vissza hozzám, a szeme kerekre nyílt s megrendülve alig tudta kimondani:

— Apuszi, mái ninc ott a képeszlap!

— Miféle képeslap? — néztem ra.

— Hát amit a Jézuszkának ittam. Mái elol- vaszta a menyolszágba ...

Neon tudta folytatni. A szeme tele volt könnyel.

Hát ami még ezután következett! Egyik estén véletlenül mesélni kezdtem neki a Jézuska szüle- (séééről, aki olyan szegényen jött a világra, hogy még ingecskéje sem volt. s a tehenek melengettek a leheltét ükkel, mert talán meg is fagyott volna a jászolban. János — összezavarván az időt, és távolságot — nyomban felajánlotta . együk ingét (persze a legviseltebbet), hogy küldjük el postán Betlehembe. A kis Jézus menekülése alkalmából szó került, természetesen Herődesre is.. aki két évtől lefele minden kisfiút vérbe-5!etett. János magánkívül lett ekkora gonoszságra s elnyúlt özemmel akasztott meg:

— Apuszi, meg kell mondani a Maszkó barinak, hogy a fokosszal velje meg Helódeszit!

Mire csak két nap választott volna el a karácsony-estétől, teljesen uj mesekört építettem ki a János számára, amelyben agyaránt szerepet játszott a rokonszenves Mikulás bácsi, a derék és mindig brummogó Mackó bácsi, az üldözött Jézuska, az istentelen Herődes és a kisfiúkra fene- kedő s mindenkinél ádázabb Murkuláb. Csak akkor csillapodott le János, amikor ismételten biztosítottam, hogy Murkuláb — ha az előjelek nem csálnak — a pokolba jut, ahol is száz esztendeig fog vakarózni a lángok között.

De a meséből is kifogytunk egyszer. És ha M nem fogyunk, János akkor sem bírta volna tovább türelemmel. A Jézuska látogatását várta már. Jaj, de nehezen!

Napközben csak el volt még, de éjszaka egyre-többször fel-felriadt. Az izgalmak akkor érték el a tetőpontot, mikor .édesanyjuk elzárta előlük az ebédlőt, Éspedig kulccsal. Magyarázni se kellett nagyon, hidta anélkül is János, hegy az angyalkák most kezdik díszíteni a karácsonyfát, s másnap estefelé Jézurika is le fog ereszkedni a menyorezágból. hogy magéval hozza a kúrácsony- fc alá mindazokat az ajándékokat, amelyeket képeslapon. kért tőle. Utóirat gyanánt. odajegyezvén, hogy egyet se felejtsen ki belőlük.

Az angyalkák munkája persze nem volt azért egészen zavartalan. Mért János, ha nem látták, lábujjjhegyen. égyremásra az. ebédlő ajtajáig lapozott el s a kulcslyukon próbált bekukucskálni. Ám a kulcs a zárban volt tulfelől, minekfolytán sem- nsitse tudott kilesni. Ám annál főbbet hallott! Rejtelmes sogdosás és még rejtelmesebb ruha-suhogás szűrődött ki az ebédlőből s. János , olyankor re- j tmegve jött hozzám:

— Apuszi, asz angyalkák lépőinek a cobába ]

ém beeélnek egymásszaí... '

Tudta, hogy a suhogás csakis az angyalszárnyak óvatos repkedésétől sisármazhatik.

Ilyenkor — egyezer-kétezer ~ odaszőlt a céh j é:

— Jaj, te kis csacsi!

Szerencsére idejében intettem neki, hogy né próbáljon kikottyanfcani valamit- Ágnes tudniillik ayoloeisztendős lesz immár a nyáron, az intézet másodosztályának tényleges hallgatója és így sok mindent hall a barátnőitől. Másfélesztendő alatt bizonyos kultúrára telt már szert s nem. osodáióin, ha deritruáló hajlamok fejlődtek ki benne. Negyedóra múlva megint hal lom, amint elhúzza a 1 száját, és sok fölénnyel nézi végig, Jánost :

— ó, te kis csacsi! Mit tudsz te?

János ilyen esetben hozzám fordul védelemért s ón ismételtén megnyugtatom, hogy nem csécsi. Ellenkezően: önérzetes egyéniség.

Am mindezek múló epizódok csupán. Az angyalok közélláté lázas izgátöfó-ságban tártja Jánost s ebéd után alig lehet már beszélni vele. Leül a sarokba, néhai katoMládikámra, két arcát a két tenyerébe bocsátja s szomorúan, csaknem leverték sóhajt: , .

— Iszteném, falán nem isz. jön el a Jézuszka !

Nem tudóm nézni résrivét , nélkül a kis ember

vergődését- Azzál akarom elvoámi a figyelmét, hogy jöjjön sétálni keveset. Az Andrássy-uti kirakatokat is meg fogjuk majd nézni a sok apró karácson ódával. Dé János csak lehorgaszt ja a fejét. Nagyon odavan már:

— Apuszi, nioszt nem megyek... Néni tudok

jáini... ... - ...

A várakozástól esett esésé annyira a kisöreg.

AZtáVi csak eljön az esté is. Vacsora után. a Miátvánik kövelkézik, majd a nemzeti Hiszekegyet mondja el. Jnéjsriakát kíván mindenkinek . s a b&ng.já remeg. Akkor végfii a falnak fordul s édesanyja bétákargafja goirdősari.

• De csak fo'rog-főrbg árióritul is és egyre hal- iául néhez isóhajtozáfeát. az ágyban. Már magam is lefekvéshez késatilnék s feléje szólók:

. — Alszol már. ki'Miam?

— Nem bílők aludni. apuszi.-- Csák hunyd be szépén a szemedet, mert a jő gyerekek utótól alusznak már ilyenkor. .

Ném .-Ml semmit s nem is rtvócáan többet. Nébáuy pillaftnt múlva hallóm, hogy mélyén lé- Jékzlk már.

Hála Istéri, csakhogy elaludt!- CBöhd Van, csönd van... Magáim is álmos leszek- A" eg-tez világ hallgat. Először táré gr. fék álomban, héllom egy-égy. késő-villamos csengőjét, nagyon élriv'jíódőtfáb. De aztán minden félie* kétlem mélységbe, mérői velem együtt.

Meddig alhattam igy, nem tudom.

Egyszercsak felriadok!

Sötét a szoba, sötét. És csönd van benne, •szörnyű csönd. Pillanatra felfigyelek, mert gyárin® neszt hallok a János kiságya felől.

A nesz ismétlődik. De nagyon bizonytalanul. Mintha valaki tapogatózna a sötétben.

Másodszor is felfigyelek.

Most már tisztán kiveszem; hogy valaki motoszkál a szobában. Kistermetű ember lehet, mert apró léptekkel tipeg. S mezítláb kell lennie, mert feljünő-neszteten a cscszogás.

Csak nem János: keres valamit éjrizakának- évadján?

Éppen fel akarom csattan tani a villamyiárn- pát, amikor megfigyelem, hogy a tapogatózó emberke felém közeledik. Fülelve dűlök vissza a pálmára.

A nesz valóban az ágyam felé jön.

Egyszerre csak végigtapogatja valaki a paplanomat- Aztán egy sóhajjal felkapaszkodik, átlép rajtam, mögém bújik, a paplan alá s összekuporodik. Később kurta ujjaival kotorászni kezd az arcom körül, kitapogatja a fülemet, meghúzza' s ugyanakkor vacogó foggal keltegét:

■ —- Apuszi, hallod? Beszéljél mái!

Csák akkor érzem meg, hagy a kis ember

vvvvti •‘i.-.-Vv 'sssa.Si-egész testében reszket- Oda szól ok neki felhangon:

— Fázol talán?

•— Nem fá-szok — suttog vissza —, sak félek...

— Mitől félsz?

Átöleli a nyakamat, úgy beszél a fülembe:

— Ariéi, inéit láttam a Jézuszikát...

— Mikor?

— Mikai a kíszágyba fekütiem ...

Megeimogatom:

— Aztán milyen yolt?

— Apuszi, olyan vöt — suttogja reszketve —, hogy asz ágyam mellett állt, - mindig sak n©Szett lám ész fériyesz kalika vót a feje kőiül...

(Tudom már, tudom. A fényes karikát az este látta • Jézusba fején az egyik képeskönyvben.)

Alig tudom leesitütahi:

— Beszélt is talán valamit?

— Nem beszélt, sak mindig nézett lám és egyszel nevetett...

Megsimogatom másodszor is:

— ■ Holnap estére biztosan sok ajándékot hoz Jézusba, azért volt itt ■. Aludj, kisfiam!

— Nem bilok. apuszi ...

Magám sem tudok elaludni... Hogy irigylem ezt az apróságot! Mert érzem, hogy én már sdha többé nem fogom meglátni a Jézuskét.

Különös házasság

Irta: Wicsmándy Jenő.

Darvas Imre nem tartozott a szerencsés emberek közé. A gazdasági válság kültötle kezéből a száraz kenyeret. A végkielégítésül kapott: pénz elfogyott és most tanáqstgfefnul állt az utcáin. A Éilincselés bi-ábavalónak bizonyult;, nem talált romlkát

Az őszi, hideg eső csapkodta, vékony ruhája átázott. Fázott. Óvatosan lépegeiéit, hogy a tócsába gyűlt vízbe ne lépjen. Megállt a zálogház előtt és gondolkozott. Nincs semmi, mindent elzálogosított már, hacsak ...

Utolsó értéktárgyára, családi gyűrűjére pillantott. Ettől nem akart megválni, mégis.. Bánatosan nézett az. ametisztköves gyűrűre és bement az üzletbe. Letette a támlára. a gyűrűt és várt.

A zálogos morgott.

— Nem értékes kő. Na. egy pengő és ötven...

— Az kevés.

— Tessék! Itt vau. Többet nem adók.

Darvas átvette a pénzt és ott hagyta a

gyűrűt. Megcsalt, gondolta, a mint. az utcára i ért Mindenki csal. Lassan haladt, élőre és kissé fölólénMilt. Nagy ördög a pénz. fitterembe mehetett. ha akart. Régóta koplalt éhes volt. És ha elköltötte a pénzt? Majd csak akad valami. Mindig ezzel biztatta miagái.

F egy ve rike r eskettél? élé ért és megállt a kjirakat előtt. Nézte a pisztőlyokat és arra gondolt, nem jobb volna-e?... Azt mondják gyávaság. Fontos az. ha már meghalt az ember? A hálóit nem szégyeníps. Gyors és Tiszta niűinka. A gondolat mindibMbíb gyökerét vert .lelkében. Szüléd elhaltak, rokonai magára hagyták. Mintha tolta volna valaki az üzletbe, belépett.

Esetlenül nézett'körül és állt meg a támla előtt. •

Pisztolyt vennék, — mondotta csöndesen.

A kereskedő végignézte, azután ócska, kiselejtezett szerszámot tett elé.

— Tessék h

Darvas nem vizsgál gáttá a fegyvert, megkérdezte.

— Az ára?

— Károm pengő, — szólt az üzlete?.

.— Az sok.

— fis. van fegyvertartási engedélye?

— Az nincsen.

— Úgy sajnálom.

A kerekedő bosszúsan tette el a pisztolyt és újságjaiba mélyedt, míg Darvas Iki- bototkált az üzletből. Ezt előre m tudhatta volna, Állapította meg. A pisztoly drága , és nincs engedélye. Megkönnyebbülten sóhajtott, mintha halálos lidércnyomástól szabadult volna. ■

’Á kis étterem felé tartott, ahol néhainaip-1 járt étkezett. Benézett a? ablakon. Minden i hely’fóglalL de ott a farokban... Már-már ! bemént, Imikor eszébe- jutott, hogy szállásadó- hőjének a havi bérrel tartozik. Töprengve ment tovább. A bért nem fizetheti ki, de liaiásiztásít fog kérni. Megint, halasztást! Ha odáádijá a másfél pengőt?.,.

Laíkására óit, főikápaszkpdott a negyedik eniieleire ék csöndesen osont, kis udvári szó'báR doqe

Irfca: Dienes Adorjáu I.

A két hatalmas köztársaság, Velence . és G«- ima, békét kötöttek egymással: ndegegyte^ték Síiép baráfesággat végre-jvaíabára aihíbán, hogy tó, .ixiől^k: írásaiét járhatja a tengereknek, gályáival. Ezt a békét a véü'encerek nagy dóg&ja. Fati'eri Marlipp, ütötte nyélbe. Kiészik'özö<Ile li'áöíjáriák a békét ak-c kór, midőn saját háziatáját a pórpa*tv«r, szégyen <ée bánat, dúlta fel.

Mert ez a jó Fali ári dogé elkövette azt az épen nem dogéi bölcsességgel télé cselefcéöeifet. hogy h-etvenkéí. éve dacára feleségül vette a világszép; s huszonkétávés Dandoíló Laurát. Donna .Laurának nagyon tetszet^ férje nréltóságfl, de nem tetiweit. áz. ő önegségé s mialatt az előbbinek dlősöéegób’én süflcéréBétt a világ előtt kiVlsóleg, addig,, vlszoni fiatal szive forró sugarakat tövéit á déli Stéiió .Mirha elő főnemes felé. Eképpen ég'yeírsiily'bá hoz- vári a reá nézve egyéni őtlén dóigbkat. vígan szaggatta ,íe a szerelem fájáról SteriöMál egy^líKén ,a .gyünyöirSk gy-firaöteei-t égiszén addig a napig,, ötkor, a dogé belépett neje ágyasházáta: ,

— Asszonyo-ra, ön engem megcsal!

— Uram, ön engem sérteget!-- Nem leheit ott sértésről szó, ahol az igazság képe tárul elérik.

— Igazság? Úgy látók, a velencei dogé előtt

:i» relatív fogúi ómmá törpiitt má'r «z igazsrig: átni. az- ő iz'.ésének, véleményúiék és érzelmebiek mégfelél, azt avatja igazsággá. ,

— Donna Laura, liágyjuk el a hlozŐíial;éa.s»iriészkódésh mert ez óra nem arira réridéltét.©tt, ■hogy port hintsünk egymás szeairébé, báném. hogy eldöntse kettőnknek — de sőt még talán a köztársaságnak is — sorsát. . . . ...

— Ah. ah! tehát közügy, ppMíikú, Ttídjú,.hogy ■mennyire szeretem hallgatni, há l^ötós és- tapéfez- hiilt szelleme e kérdésékét élőtfém bönekés alá ve®áü. Nofe, .hát telepedj élv le ide. riíéJíéni széjfen a nyugágyra és inaséi jé .el, hogy mi üjéág á közíái'- éaság politikájának titkos berkeiben. .. .. ......

Grinymósoiy játszott a dögé .ajkai köjü]., midőn állva r-á:radt’neje élőit; ott álltában. kerilkkel, elésen srieme ügyében tátivá' az édes pajívósfiággal nrcfeolygö asszonyt, ügy7' móvidó;^:^

— Htai. Mint a' kígyó, oly rimán akar eltérni

a tárgytól. Politikáról kíván tehát csevegni?, helyes;. télijesiéern ez óhaját. Azonban a megkötött, ídilsö béke dacára, a beléő ügyeknék megnyugtató és dsörides medrekben folyó tükörképét; sajnos, riém,.ádhiato.m. Ezéfckél a gőgös főnémeeekkel mindig baj vari. Igaz, Hogy ők sem szeretnek engem, mini ném.. vérükből valót, igy hát. tisztában vagyunk ezen a (Árén . egymással. A fiatalja janiéit fékbeistttédik; úgy látszik, a köztársaság ellen forralt öeszeedküvééről vau szó. Ma éjjel elfogattam egy „párát köBötek s válőszmülég holnap már je- iétófi^eawi fogiak szent. Péceraél.

•Doririá Laura asszonyt erős akarattal küzdötte le izgahrtót, dé azt nem, volt hátalmáltran megaka- dályóznii, hogy el ne sápadjon, amikor akadozva 'kérdezte:,. •

— És.... és ... ki ?

A dogé lassan tagolta a szavakat és minden név után szünetét, tartott:

— Oh, hát érdekel ez téged, min cana? Tehát: Mástirio ... Cólíiéri... Almigo ... Dalmiri... Steril?,...

Midőn ez utolsó név hangzott el a dogé ajkán, donna Laura halit sóhajjáUe ájulian hainojfloit. vieszia páriiairá. •

— tehát Síeno. Gondoltain reá. de most. már bizónyóá vagyok benne. Az elfogadás ugyan nteg nem tőrf'érit még. de mást már nyaka körÉ a liu: irók. Qn-ijJ! • — szólt ki á komornáhafk; — gondozd úrnődét, rosszul lett.

Ésjáéwí léptékké], komor arccal hagyta él nején élé lakosztályát.

M. ! M'jmt. évente mindig, úgy az 1.354átk évben is mégtáztoiia Velence át Ür meuybeaweneteie .napján a közjtáréáság legnagyobb ünnepét: a dogénak eljegyzését.. az adnífii tengerrel. Ott. horgonyzoít a dógéprilota előtt a pompás éke*ségü diszgálya, és iiagy. riuijesz4ássál lépett fel rá Falién dogé. hogy őz vele á nép örömujjongása kczépefle kteverisen a térigerrs. Külön .gálya vitte áz. idegen hatalmak tóVvttei.f: a nápolyi királyság, Génüa. a pápái • ál- ííám...Miagyarorszig, a bizánci birod-alani. Lengyél- ónézág. követéi,, miied Ótt szorongtak a gályán, éá éí'déiKíél vették i’ásrií a Irátálmas köztársaság nem*

zeti. ünriápély^u. . ,

. A főiré/mériek a dogé. körül osoporfosuiiak; gefh S'tCéft. inürttrá rá^asíkoáő érzélmeik vériéit ték vo’lifeíi Mófet közbióbe, hanem, ifiért az üriiie^ély

lírt0jabő $jal0n*

Josef Bltrnpl

alapiíöa 1880-ban.

falaié „Ktmma,

Jásbá, A szádlásadónő szavát nvegliallotta:

— Itt van a szobuur! Okleveles emLer és...

Bezárta szcrbácsíkája ajtaját, nem hallott többet. A szállásádónő, nyilván, bepanaszolta őt látogató ja előtt és talán még ma az utcára... Izgatottan járkált a szobában, majd megállt az ablak előtt. Óvatosan nyitotta ki az ablak-sár nyakat és a mélységbe nézett.

A másfél pengőt az asztalra tette és.mély fohásszal az ablakpárkányra lépett. Ekkor valaki vállára tette kézét.

II.

Háziasszonya és ismeretlen, fekete ruhába öltözött, öreg nő állt előtte. Darvas, mint. a tetten kapott tolvaj, ijedten nézett reájuk, mig. az öreg nő vizsgálgatta arcát, alakját.

— önnek oklevele is van?, — kérdezte végre.

Darvas hallgatott.

— Van bizony!, — szólt a szállásadóöő.

— Lenne szives megmutatni az oklevelét, Darvas ur!

A szobánr enged elán esikedett.

— Ez jó, — mondotta elégedetten az idegen nő. — Ha akarja, heiputatom.

— Az asszonyság feleséget ajánl önnek,

— magyarázta a háziasszony.

— Nekem?

— Igen. Önnek. A leány fiatal, szép és gazdag.

— Ugyan?

— Nem vagyok házas ságfkö zv et itő, —

szólt -közbe az öreg nő. — Dajkája voltam a kisasszonynak, és ... .

— Kis baj történt. Annyi az egész.

— Kis baj?

— Gonosz ember visszaélt a kisasszony bizalmával és ...

— Következmény is lesz.

— Miért nem veszi az illető féleségül a kisasszonyt?, — kérdezte fölháborodottam Darvas.

Spanyolnátha, Influenza, köhögés és Asthma biztos ellenszere

PULMÖLAC

(Ke. 15.—)

Kérdezze meg háziorvosát Kapható minden gyógytárban — Fölerakah

Vörös Rák gyógytár, BratiiSava

évről-évre megieméMődő programja ugy hozta ott magával. Az• ellensaenv valóban kölcsönös volt: a főnemesek nem tudták megbocsátani Faliernek polgári származásáb viszont Falién dogét vérig Kértette a nemeseiknek azon vele szemben tanúsított elsrigetelő frontja, amelyet minden nl-fca-1 aromái előtérbe is toltak.

Az ünnepély fénypontja volt. midőn a dogé a gálya orrán állva, értéke? aa*anygyürüt dobod he a vízbe, a velencei köztársaság jegyesének, az adriai tengernek, számára. Utána ivedig víg zeneszó melliett áz összes gályák Sétája következett a teo- geren.

Ez alkalmat használta fel Fali éri arra. hogy a kör-éje gyűlt főnemeseknek előadja azt a sérelmet, amely szivén vérzik. Annál inkább volt. erre hangolva most, mert.Sténo nem volt jelen- Talán a dogepaloía női osztályában mulat, talán ... eh! E marcangoló gondolatok s lehetőségek . halasa alatt igy szólott a dogé érces hangja a körülötte álló nemesekhez:

— Urak! Látjátok ián. hogy a 'dogé méltóság összes • jelvényei rajtam diszlenek. De néni szólók én hozzátok mostanság mint a köztársaság fejé. hanoim szólok kegyelmetekhez, mint ember az ent- bereMiez, mint lovag a lovagokhoz. ,Hitvesi íiá-jlé- komaigk fteztss'séges tája beimocskoltritoit: azi tette ezt, akii egyedül hiányzik innen, nevét hát Lurijá- tok. A ti vér,etekből való házam becsületének s héikéjének elrablója, ti adjatok hát számot becstelen tettéről. Tudjátok tá, hogy a dogénak az. állami

• statútumok szerint el vagyon liliva a páfviyári. azéid hát az a sora a dolognak, hogy tőletek kapjak olyan elégtételt, amelynek szigora legalább is 'megközelítse a házamat ért gaztett súlyosságát- Ezt kérem, elvárom, sőt követelem tőletek. Megmondtam. Tanácskozzatok a módok felett.

Azonban a nemes uraknak semmi tanácskozásra nem volt szfiflaségiik; tudták ők nagyon jól .? régein.; hogy előbb-ütóbh sor kerül a dogé ilynemű beszédjére s azért ennek szavai után azonara: előlépett ,a múlt század utolsó öveiben uralkodott nagy dogénak, az arisztokrata Grádewigóua'k. frá:

— Dogéi Beszéded egy olyan ember beszéde, akinek- nincsen akihezvérzéke, aki nem tudja árit. bőgj’ legheurőbb családi ügyelnek szennyese nem á köz elé való. Azt, sem veszed esabe, te. dogé, hogy á róssafog-u eriijbef ugyan bizony ne harapjon bele a fiatal, piros, friss almába, mert az a foga is beleförik, ami még. van néki. A te ügyed

0