Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-23 / 18. (1352.) szám
"3> * APIVV(^í4^Q;YAR^IRI^PIRODAIjMIMEI,LEKLETE‘^ \xk ■!I— —■ ■■■IMI Ilii IMIM'III■[■■■■■■■■■■■■■WfMnWMMBWl1-"" •" lrnr~ Ka büki A japán napsainbár Európa majd semmit sem tud a japán színművészetiül. Az 1900. évi pórisi világkiállításon általános feltűnést kelteit ugyan a világhírű japán srinmüvésznő, Sada Yakko, akit — nem egészen találóan — a japán Duse Eleonórának neveztek el, azonban a nagy művésznő nem volt az évszázados tradíciókkal bíró 9 a nyugati színművészeti fejlődéstől teljesen idegen, eredeti japán színművészeinek reprezentánsa. Annál kevésbé, mert a japán színészet egyáltalában nem ismer színésznőket. A nőszerepeket is férfiak adják:, az u. n, Onnagata-k, akiket a közönség rendkívül szeret és nagyra becsül. Ma is, a modern Japánban, vágy helyesebben mondva, ma ismét Volt ugyanis Japánban egy korszak, az 1868- ban kezdődő Meiji-korszak, melyben a felkelő nap országának évszázados, szinte hermetikus kulturális zárkózottsága hirtelen feloldódott s a nyugati kulturfejlődéstől elmaradt nép valami csodálatos, de egyúttal elvakult buzgalommal igyekezett utolérni a nyugatot nem törődve avval, hogy evvel a nóplélekben gyökerezett ősi kultúrát megöli A színház is beleesett ebbe a reformálásba « nemcsak az ajtónállób, helymuto- gatók ősi ceremóniás öltözetét váltották fel frakkal, de a régi repertoárt is kicserélték s az eredeti stílusos japán színdarabok helyét Ibsen, Űorkitj, Maeterlinek, Haupínnann siib. darabjai foglalóik el, Shakespeare is polgárjogot nyert — Természetes, hogy a nyugati naturalizmus ezen pszichológián alapuló drámáiban különösen hatott, sőt szinte lehetetlennek tűnt föl — még a japánok előtt is az Onuagata-szinósz s igy több mint kétszáz év után először lépett a világot jelentő deszkákra a színésznő. Azonban a nőtársadalom- nak se iskolázottsága, sem tudása nem volt meg ez uj feladathoz, a színésznőnek nem voltak tradíciót neon volt mintaképe s igy egész talajtala* nul, tájékozatlanul állt a színpadon. Csak az olyan kétségtelen zsenik, mint Sada Yakko voltak képesek megküzdeni a nehézségekkel, ő nyitott visszatérése után egy szinésxnőiskolát, melyet azután 1911-ben a tokiói császári színház vett át, A japáni színház ilyen modernizálása, elnyer gatiasitása azt eredményezte, hogy a közönség abbahagyta. * siznház látogatását, pedig a japán közönség szenvedélyes színházlátogató, mely hajnaltól napestig képes ünnepi tumultusban megtölteni a nézőtereket. A nagy reformálásra természetszerű reakció következett be, az „európai háború" is megrendítette a japánok föltétel nélkül való hitét Nyugatban s a nemzeti öntudatraébredés régi jogaiba helyezte vissza a tradicionális, eredeti, népies japán szinmüvószetet, a „Kabuki“-L — Japán legelőkelőbb színházai ismét 3 régi ceremóniákhoz és áz évszázados színdarabokhoz tértek vissza s a közönség újra zsúfolásig megtölti a nézőteret, mint azelőtt, A színésznő is lekerült a színpadról g a női szerepeket ismét az onnagata játsza. A színésznők fellépése bizonyos napokra van korlátozva, csak modern darabokban léphetnek föl, legtöbbnyire csak fiatalabb színészek együttesé- beií s az valami rendkívül nagy kiUintetésszémba megy, ha egy-egy elismert nagy színész megengedi, hogy nő legyen a partnere. Az újraéledt népszimnüvészeb a Kabuki, 1600 fáján alakult ki — érdekes, högy éppen egy táncosnőnek, O-Kuni-nak az alakításaiból — S rendkívül termékeny és eleven fejlődést ért el egészen máig. A légi, kalsszikus színművészet, az 11. n. No-szinház, mely egy arisztokratikus-papos kultúrkör zárkózottságában teljesen megállóit, népszerűségben és hatásban meg sem közelin a Kabuki-szinházat. Ezeken kívül nagy népszerűségnek örvend a bábszínház is. mely Japánban szintén nemzeti müvész-etezámba megy s nagy harssal volt magának a Kabuki stílusának kialaki- ására is. Az angol könyvpiacon most jelent meg Zoe itincaid: „Kabuki, a japán népies színház" cimü müve, mely közvetlen színházi tapasztalatok alapján irja le gazdag illusztrációk kíséretében a ja* ^án életből sarjazott és azt kiegészítő színházat, v benne gyakorolt művészetet, valamint a szinte kerülő színdarabokat. A könyv kiválóságai az ele- ren szemlélet esség, a mélyreható tárgyismeret és a biztos meglátá.su művészi érzék. A köny" szerint a japánok nem tudnak színház nélkül élni, a színház nemzeti életüknek kiegészítő része. A színház a nép legegyszerűbb emberét is hazájának hősi múltjával köti össze, > nemzet, legendáitól 3, ma. aktuális történetéig- Különbőző formában lényegileg, mindig ugyanazt ix emberi konfliktust kapja a közönség a kötelesség és hajlam közt. megrázza őt a jó és rossz örökös küzdelme és újra meg újra lelkesedni tud * jó diadalán. Amilyen irodalmiatlanók ezek a ♦színdarabok, olyan hatásosak. A színház eltölti és táplálja a néo kéozeletéletét s magasabb egységbe fűzi a különböző társadalmi osztályokat, A színházi közönség a 8—10 óra hosszat tarló előadásokat magának az egyűttíótneh lelkes örömével üli végig a lampionokkal díszített nézőtéren, rajongva, fecsegve 3. szünetekben. Teáscsé{szék zörögnek, árusod, kikiáltók kiná’ják áruikat: az illatos forró teát, rizskekszet, narancsot. Hirtelen elül minden zaj, mibor a ,Jiyoshigi“ érces kóngása az előádás kezdetét vagy folytatását jelzi. A műsoron nemcsak egy, de több színmű szerepel, melyek tárgya és alakja a lehető legkülönfélébb. Az életből vett darabok, történelmiek, a legtöbbjük valami egészen különleges zenés ballada játék, melyben legtöbb szerep jut a. pantomimnek. Vannak tisztán táncjelenetek is, melyeket szuggesztiv táncmeséknek lehetne nevezni a legtalálóbban. Kisértetjelenések és büvészi mutatványok nagy szerepet játszanak az előadásokon. Ezekben a, dolgokban, különösen a japán színművészet táncos elemeiben a valótlanság valami egészen különös teremtő ereje nyilatkozik meg, a felfokozottség művészete, a marionettszerü mozgás, a tiszta játékosság, mely éles ellentétben áll a nyugati naturalizmussal. Mindazonáltal a tökéletes természetesség sem hatástalan. Maga az onnagata, a nőszerepek férfi kreálója a két elemnek, a természetesnek és természetellenesnek a vegyülete. Érdekes, hogy mielőtt a kabuki meg- szüntétte a női szereplői-cet, s férfiak s nők együtt játszottak a színen, a férfiak adták a női és a nők a férfiszerepeket. A kabuki erős ba,tása a népre éppen a valótlan művészetén alapszik, ami sokkal inkább megragadja a képzeletet, mint a puszta valóság. Az ilyen művészet tudást, tiszta arti&ztikus tudást követel, ami nálunk úgyszólván nem követelmény 0 ami megmagyarázza nálunk is a varieték és cirkuszok népszerűségét. Nem a darab maga vonzza ismét és ismét a közönséget * ugyanazon színmű megnézésére, de az előadás módja, a színészek képessége és produkciójának egyénisége. A japán színészt gyerekkora óta csakis erre a pólyára nevelik. Egész zsenge korában kerül a színpadra 9 először táncosnak képezik ki. Többnyire nagy színészek gyermekeiből nevelődnek a színészek, vágj’ ha nincs gyermekük, örökbe fogadnak idegeneket s ha ezek beválnak, öröklifc a színházi apjuk vezetéknevét, családi tradícióit és művészetét. így aztán egész szinészdiüasztiák képződnek. A legrégibb ilyen család az Jchikawa Dánjára, melynek már a 9-ik generációja él a színpadon. Szinte patriarchális konzervatizmus által a régi játszási mód máig megmaradt évszár zadok óta, azonban ragaszkodva a hagyományokhoz, éppen olyan kész a kabuki a jelen való élet szellemét is megélni. Hagyomány és haladás, való és valótlanság csodás vegyüléte a Kabuki, a japán életből sarjadt s a japán nemzeti élethez szervesen hozzátartozó eredeti s más népnek utánozhatatlan színművészet. DINflMIT Nean baj, forogj csak fekete malom, zakatolj, őrjöngj ördögin otola, hangod az éjnek borzalom-hangja, forogj csak, folyik, zuhog a könnyünk: évekig hajthatja kerekedet! Őröld csak szivünket, türelmünket, csontunk keményét, álmok szirmosáf , agyunkat, anyák * méh e -gy ü mö lesét, reményeinket Őröld csak őröld, hnlljon a keserű fekete liszt, fekete puskapor feneketlen, országnak-szóló farkasverembe,., .. „ Élénkbe állt a Jövő sziklája, elfogta Napunk, Holdunk, Hajnalunk ,. Mennénk körömmel hágót kaparni — s tövében országos farkasverem .,. Neon baj, forogj csak fekete malom, hullj keserű, fekete puskapor. töltsd a magyar poklot, farkasvermet, lent az ördög lesi a gyutaccsal s mikor színig lesz a farkasverem: meggyújtja,.. Zenithig zeng a robaj, szétrobban a Jövő sziklagátja, a résből vérként csurran a Hajnal, bíbor új világ... És a hágóban fiatal népek friss lábbal mennek, új életet építeni mennek, magvakat, maltert, mámort cipelnek anyák méh ükben áldást cipelnek neki a hajnalnak, jövendőnek.,. . ,.,K3 keresi majd: hova lett egy nép?? } Egy néppel kevesebb: nem nagy dolog! Mik voltunk mink? Dinatnit, efcnu&É.., Nem baj, forogj csak fekete malom, Zakatolj, őrjöngj ördögmefela... Mécs Lásafó. Látta a Jézuskát * Irtsa: Komáromi J᮫* Hát bizony volt izgalom a háznál, csaknem négy hét Óta. Kezdődött a Mikulással, aMt. jaj he nehezen vártak. Mernem! Azazhogy Ágnes már csak tetette az izgalmat, mert egy ebéd alatt — eléggé el nem ítélhető elővigyázatlanságból — elkottyantotta magát- Ágnes ugyanis másodosztályós tanulója immár az intézetnek és igy nem lehet csodálkozni rajta, ha körülbelül mindent fud. János azonban egészen más. János fiiam ugyanis négy eiif éleszt emlős mindössze e ezért kritika nélkül hisz el mindent, amit mondanak neki. Sőt továbbmegy s 3 hallott dolgokat még ki is színesíti képtelen fantáziájával. így’ például Mikulás-este előtt nyakrafőre erősitgette /még a cselédnek is előadta legalább ötször), hogy előző nap délutánján saját két szentével látta a Mikulás bácsi!, amint éppen a házunk előtt csoszogott el a nagy eziMbotial, szakálla a hasa közepéig ért le, .a balkánján pedig nagy kosarat vitt. Volt abban a kosárban sok minden: cukor, füge, szénájánoskenyéi*. mind-mind becsoma golva gondosan- Az egyik csomagra, a legnagyobbra termő- sse-tesen, ez volt ráírva piros ceruzával: .Jíomá- lomd JánoszMék Még* annyit, hogy Mikulás bácsi mögött a Krampusz settenkedett, két. tömpe szarvával betedMködött 3. levegőbe s egyik kézében virgácsot suhogta tott ... János legalább is Így látta ŐketMiikor aztán eljött a. szorongva-várt esté, kiderült, hogy Jánosaink csakugyan igaza volt: Mikulás bácsi' nem feledkezett meg róla. Mert. volt ott az ablakban Annyi minden, bogy nem lehet, azt elöszámlálni. János, mikor a hálószoba kirakat- ablakához vézették, egyszerre riadtan bámult el, aztán éppoly váratlanul előtörtek a könnyei és hulltak-hullták sebesen az arcán, mialatt nem bírt magával s ugrálni kezdett. Mint egy apró mackó. És negyedórába telt, mire Le tudott csillapulni : — Én láttam, mikul a Mikulász koszba .1 szék ajándékokat... Persze, a fantáziáján keresztül látta. De olyan mind égy az. No, de az igazi gyötrelmek akkor kezdődtek ceak: a karácsony-este miatt való drukkol ások. János — minden átmenet nőikül — egyezerre jó gyerek., le-tt. Nem ellenkezett többi az anyjával s a nénjéhez is c&upa • megértéssel, mondhatni: ttért-edette! közeledett. Ez a mélád magatartása azért lepett meg bennünket is, mert alig öt, nappal előbb még tettleg bántalmazta a uénjét, ügy történt, hogy a szobájukból egyezercsak nagy fiival kodás ütött ki hozzám. Lecsaptam a tollat, inért fogalmam se volt, mi történhetett köztük'? Rányitok a szobájukra s elállt bennem a léleknek ekkora lovagin Hanságra. Jánoe ugyanis —• noha éppen négy esztendővel fiatalabb — az Ágnes kisasszony hátán térdepelt s akiével döngette a hátát, mialatt a ménje taávssiggatőan rimánko- doft neM: — Eressz el, János! Eressz el! János, miközben parkolt az indulattal remegve ismételgette: , — Mészkő! isz elveszed a cél úrimat'? Mászik ol »z elveszed a cél uramat'? A kisasszony hátáról mindenekelőtt lehúztam a fiatalembert.*... Egy-kettőre -kiderült, hogy Ágnes — elnézésből — a maga egyik színes ceruzája helyett s Jánoséval talált rajzolni e mikor ezt János ’ észrevette, kitört, belőle minden őske- gyetlens-ég. Az ekszeeeszüst természetesen nyomban követte a megtorlás. Magammal vittem a szso- bámba. ott először kaptákba kellett állania az apja előtt; « tejére olvastam számtalan megtéve- lyedését. Egy arc izma se rándult- A lecke után sarokba kellett térdepelni, persze háttal a szobának. Ott gubbasztott aztán, a megbánás legcsekélyebb jele nélkül. Én az asztalhoz ültem, olvasni kezdtem, de egy-két perc muba hallom. amint (konokul suttog maga elé: —- Az én celuzánnmal ne la .te toljon! Ilyen előzmények után érihWőnék fogja találni mindenki, ha módfölöft meglepett mlndnyájun- fcit, mikor a karácsony-est közeledésére Jánoe teljesen megváltozott. Még természete alapjaiban is. Olyan jó fiú lett- hogy az már aggasztó volt. Mindenekelőtt túlzóit lovagiasságba csapott át- éppen a nénjévpl szemben. Agnesuek nem lehetett olyan kívánsága, amelyre azonnal ne vállalkozott volna. Délutánónkért. például háromszor is bejött az anyjához s vajas-, vagy lekvároskenyeret kért- Nemcsak magának, hanem Ágnesnek ás akiről azelőtt következetesen megfeledkezett minden alkalommal. Annyira túlhajtotta az előzékenységet, bőgj’ a Vajas-, vagy lekvároskenyérre vonatkozó, ii^t éne iáját mindig a következő .toldalékkal végezte: — Agneszkének nagyobb kény ele! adjál, mint nekem! De voltak egyéb tünetek is. amelyekből napnál fényesebben kiviláglott, hogy a menyország- bél rövideden le fog jönni a Jézuska és ajándékul fog hozni a gyerekeknek. De persze kizáróan azoknak, akik jól viselték magukat Ha például az édesanyja, himzöuiunkával a keaé'ben, leült a karosszékbe, János nyomban a sarokba trappolt, felkapta a rsámolyt s liheg' helyezte el a mamája lába alá- 5 nem minden aggodalom nélkül kérdezte olyankor: — Moszt mái jó gyelek vagyok, anyukám? — Jó gyerek vagy, kisfiam, — teteit komolyan az édesanyja. János megnyugodott s Koppantott egyet az orránEhhez a szokatlan arányú javulási szánd ekhox azonban .járultak egyéb jelenesek ía, amelyek rendkívüli izgalommal töltötték el Jánost. Ilyenek voltak a Mikuláson kívül a Maukó báosi én a Murkuléb. Itt aztán kénytelen vagyok némi kitérőt tenni mert különben a Murkul áb behatóbb eceetelése nélikű] hiába beexélnék: eenká* sem értené meg. A Mackó béosit mindenki ismeri körülbelül- Ott él a rengetegben, egy barlangban, felesége * Miaókő néni, vám egy körülbelül második elemibe járó kislányuk, a Mackó Ágnes é« ott ItancunilKk a barlang körül mindennap a kirfiök, aki nem lehet több negyedféJévesmél. terméezete ezerint nagy betyár, mert gyakran nem hallgat a szüleire. Neve: Mackó JáooskaEzek mér régebbi kebelbarátai Jánosnak, akikről minden este mesélni szoktam nekik az ágyban. Karácsony előtt azonban, amikor minden szó- fogadó gyermek eztve&akadva várja a Jézawkát, a Mbckó-CEtaMdról szóló szövevényéé elbeszélésekbe csak belesodródott valahogy a Morkuláb ie. Ez a MurkuMb nem hétköznapi alak. Köidilbelül egy esztendő óta ismerőé a családban * a ne vét, is János, adta. Vagy egy éwté ezelőtt ugyanis a kémény* eeprőí pillantotta meg ,Moo« az udvarunkon. Abban a azempóilantáaban mögém bojt. * remegő hangon suttogta maga elé: — Ott van a Mujtugáb.,. így kapta Marküláb a nevét azóta azonban nagy metamorfóiiBon ment éX a kéményeeprőkSS 'Sóból. János azóta felruházta aupró szarvakkal hosfíZu, lompos szőrrel, a eaeme mindig forog » állítólag látta fs egyezer vakból és megfigyeltek hogy hossza fekete fogak lógnak U a szájéból. Hát- igy fest külsőre a Murkoláb. Mivel az egész Mac&ó-csaléd osupa jötelkü mackóból áll, csak terméezetee, hogy a Morkuláb ennél ádázabb lelkületű egyéniség.. Valóságos ördög, aH el akarja vinni egy zsákban a makrancos kíefiuMi A zsák a bétáról fityeg le a Murku- íábnak. A karácsony előtti izgalmas hetekben, mialatt Mackóékról folyt kettőnk között a szóbeszéd (a bál Maekó-gywreknék bizonyára sok ajándékot, fog vönni a Jézusba\ egyezerre csak azzal állt' elém János: — A Maszké béin mit cinék ha megMtja a Molku’lábot? Mackó bácsi olyankor természetefion fokosai kergeti a Murkulábot, aki haláloe-ijedte-’gbej menekül előle. Ebből a fiordülalből egészen ni Merészek kerekednek, aztán, amelyek végül is r.-ri-j- fejlődnek, hogy a csupajóság Mackó-fatmiliával el- lenfőtben a Murkoláb 3 Iegmihasznább fererntée, akinek semmit sem bor karácsonyra a Józurika. Ez a kijeién fősem nagy-nagy elégtétellel töltötte el Jánost- Megnyugtatott, hogy ó •? tegjutb gyerek niárad ezentúl, örüli, bőgj- Murkuláb ajándék nélkül marad a Szent Estén s tágranyül síimmel és hálával adózott 3 Mackó hatóinak, aki valahányszor az erdei barlang tájára került a MuxkuJáb e az iránt érdeklődött, hol vau Kornálo- mi Jánoezka. a rézfok'tesal nyomban üldözni kezdte Murkulábot. János lángragyult fantáziával hallgatta olbe- ezéléeem épületes és tanuleágo-s konklúzióit « aztán ő is mesélni kezdett. Hogy egyszer egyedül járt az erdőben (mármint János) s a saját kei szemével látta, amint Mackó bácsi fokossal paskol a. a Murkulábot e igen jajgatott a Murkuláb. mert akkor már vér jött a fejébőlEzek a mesék igazság ezeriait ‘annyi cél; szolgáltak, hogy János figyelmét eltereljük .1 jézus- káról. Mórt a karácsonyi ajándékok dolga napról- napra, inkább gyötörte. %y este aztán, alighoyy béfejeztem a Mackó bácsi meg a Murkuláb újabb találkozásáról szóló moudánivalóimat. egy mélységeset sóhajtott János: — Jaj Isrienem, mikűl jön mái a Jéznszka? Mivel pédig körülbelül rejtegetni kezd) mór. hogy a szó elrei>ül fi csak az a biztós, ahrií ' ír zz ember, ö is mindjárt képeslapot és cérnát ' ■ ott-helyben (az ágyban' téleirfca krikszkrak:,: :: \ amelyek értelme az volt, hogv* hozzon neki .: Jé- oiska piros autót, piros moíórbic'k’it, piros -'Utóbuszt.' egy egészen kié mackót és igy tovább, a képtelenségig. A képeslapot aztán azzal a óla fii nekóin. hoapr tegj-óin ki a dolgozószobám eb.a- kába. Éüzaka. ha áz angy-dkák itt forn-dc -A> ködui .a ház körül, tezonvára ész révész: k fi ? ' kg* jak vinni az égbe, ahol Jozuska eloIvöscO. majd. \
