Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-23 / 18. (1352.) szám
^RAXIAI^ACítoRHIR&AB 1927 január 23, vasárnap. Chaplin tragédiája Irta: Egri Viktor. Az előzmények az olvasó előtt ismeretesek. Chaplin a játék hisztériás izgalmai után pihenőre vágyik és kispolgári csönd helyett jazzband-ek hajnali zenéket és yendégjárásl kap fiatal feleségét ői. Attól az asszonytól, aki tizennyolc éves korában két gyermeke anyja, aki nem veri élire á garast és akivel Chaplin, a fiatal nők, gyerek- lányok iajongója, állítólag torkig betelt volna. És tegyük a többi hir mellé mind: állítólag, — mert a mai amerikai sajtó rekláméhes elevensége mellett nem. ejthetne csodálatba bennünket, ha maholnap mindennek ellenkezője derülne napfényre. Tehát Chaplin válik, a felesége tíz millió dollárt követel a kétsaarakkora vagyonból és Chaplin, a legtökéletesebb kollektív művész, egyszerre eltűnik, majd szanatóriumban bukkan fel, ahol idegbaját kezelteti és siránkozik — szegény ■sajnálni való koldus! —- hogy egy milliója sincs. .Közben interjúk, vádak és cáfolatok jelennek meg jobbra és balra. Eredmény: Chaplin fizet, üj filmjének, a Cirkusznak próbái megszakadtak, színészeit szélnek eresztette és_.betegágyából nyilatkozik, hogy Európába jön át filmezni. Aztán néhány nem kevésbé érdekes körülmény: a puritánok ki szeretnék utasítani az angol állampolgárt és a mozik leveszik a műsorról öt filmjét. Amerika meg akar és meg tud feledkezni a pénzről. amikor a mi fogalmaink szerint nagyon prűd, nagyon egyoldalú és nagyon naiv erkölcsiségét megbántva érzi. Az amerikai népiélek egyszerűen nem tadja elvonatkoztatni az embert a művésztől, puritanizmusa a magánéletnek oly tisztaságát követeli, melyben a házast á r sak tízszer elválhatnak ugyan egymástól, melyben -előfordulhat akár egy ■féltékenységen elkövetett kis gyilkosság is, esetleg tolakodó négereknek lebunkózása, de mindenesetre kidobása a citvbeli éttermekből, vagy akár boixpárviadal kiütött szemekkel, de nem lehet benne az, hogy egy művészember megunjon jazz- band-et, vendég járást és elhagyjon egy tizennyolcesztendős asszonyt, mert érzékeit esetleg nem gyújtja többé lángra. A mi naiv amerikai kortár-, síink minden vitalitása, temperamentuma mellett még nem ju‘ott el odáig, hogy megértsen egy differenciált embert: a művészt. Ez ónban nem jelenti azt, hogy az európai nem tör pálcát szexuális megtóvelyedések felett és ha Chaplin esetében erről szó volna., Chaplin felett is, de még ebben az esetben is megértené, nem. tiltaná le filmjeit és nem manőverezne ellene a tömegnek felhajtásával, amiben mintha a konkurrencia élelmes keze dolgozna. Nekünk különben nincs szükségünk rá, hogy elvonatkoztassuk a művészt az embertől, sőt, éppen emberi, mi- voltán át, akarunk hozzáférkőzni művészetéhez és meglátva annak rugóit, eredőit, teljesebben megérteni őt. Az amerikainak be kellene vallania, hogy nem értette meg Chaplint. Bohócot, optimista gyereket látott, benne,- aki megnevettette. A kapott pofonokon és rúgásokon csakúgy röhögött,, mint furcsa öltözékén. Az amerikai elfogadta a groteszk külsőségeket, a játék clownelemét, de nem látta meg a travesztián túlmenő mély emberit: az elbuktatok Don Quijotte újbóli íalpraállását, egy végtelen optimizmusnak megváltó csiráit. Chaplin Amerika ne vettető je volt, — most betelt vele az újvilág, mert csalódott az emberben, — az elfáradt európai entellektüeiluek azonban nemcsak nevet- tetője, de nevelője is volt. Az öngyilkos mentek-? v-ést, a megállást, a kétségbeesést és félelmet néni ismerő bohóc mondott valamit abból, hogy a botlás ék- elbukás még nem végzetes sorsszerűség és nem tragikum. Ha talán az amerikai pálcát tör, az európainak meg kell találnia a megértés útját, ■ a művész komplikált lelki iártalmának megértését. Lehet, hogy a világgá kürtőit hírek felerészben megfelelnek a valóságnak. Chaplin összeütközésbe kerüli a környezetével és tegyük hozzá, Önmagával is. Mert lelki összeomlását csak az utóbbi okozhatta, az áléletnek oly tuihevitett fokozása, melynek elviselhetéséhez narkotikumok nem elegendők. A filmszínész élete az üvegházban, a gép lencséje előtt, a maga monumentális hazugságaival, káprázatos ragyogásával és órákig, néha napokig tartó, szinte őrületig fokozott munkalázával, groteszk túlzásaival oly fonák, hogy a színész emberi énje könnyen felbillenhet. A megkorbácsolt és eltorzított fantázia bele kell hogy vigye a játékot a valóságba, a gazdagon ömlő aranymhatag pedig elmossa a valóság és a játék határait: az igazi én összemorzsolódik a torz 61- élelek súlya alatt. Ami színésznél, akinek még van némi köze a reális világhoz, elhárítható veszélyt- jeleni, az a film játszás • rabjánál már csapda, melybe hovatovább minden nagyja belehull. Hogy Éva May, Barbara la Marr, Fatty, Max Linder, a szóp Rudi után Chaplinra is rákerült a sor, bármily sajnálatos, de könnyen elképzelhető volt. Morfium, kokain, kártya, nők és más mámorok, .narkotikumok ideig-óráig feledtetni tudják a holly-' -woodi Bábel fonákságait., de eljön a pillanat, mikor az alapjaiban megingatott lélek elernyed és mindent a testre hárii és az nem bírja a mérgek irama!, elomlik, az elhulló lét utolsó mámorában bolondul elég. Cliaplin, aki önmagát is megjátszotta és lelkivilágának totalitását hozta be művészeiébe, aki a torzított életének torz bohócát játszotta, lényegében ugyairgy őrlődött fel, amikor nem talált egy zugra, ahol zsugorgató nyárs polgári ösztöneit és gyereklényét zavartalanul kiélhette volna. Chaplin narkotikuma az a szerelem •volt, melyhez a naiv amerikai néplélek tapsolni -tudott, míg külsőleg nem csapott túl puritán morálja határain, de szexuális eltévelyedés lett, mikor a művész nyárspolgári ösztönei fellázadtak, nyugalmat. ' -. takarékosságot követellek jazzband százezer dolláros szabószámlák helyett. Egy Chaplin felesége költhet százezreket, monjdja a. közvélemény. Hogyne, mondom én is! Kérdés azonban, hogy mire? És itt bizonyára eltérők lesznek a vélemények. Chaplin franciás kistőkes szenvedélye. — ne felejtsük el, hogy valamikor egy párisi pömpes funebre alkalmazottja volt, — talán nem tiltakozott, volna, ha nem pocsékolódik el nyomtalanul az a hatalmas vagyon. Az összeomlás különbén nem történt túlságosan váratlanul. Voltak előjelei, Az Aranyláz hallatlan és méltányos sikere után Chaplin Napóleon alakját, akarta vászonra hozni, majd ez a hős is kicsire törpült és egy Krisztus-film kezdte foglalkoztatni könnyen heviilő, de eddig racionális mederbe fojtott fantáziáját. Napóleon és Krisztus? — az ember a fejét csóválta. Pedig van valami krisztusi vonás ebben a tragikus bohócban, aki most a feje tetejére állította a maga életét is, rejtélyesen, lélektanilag szinte érthetetlenül. Pénzsóvár- ság, túlfeszített idegek, kielégítetlen szexualitás, — vagy talán csak a konkurrencia ügyes manőverezése? Chaplin a fejek fölé nőtt, jó volt dicsőíteni, amíg hatalmas kórus zengett himnuszt emberséges és kollektív művészetéhez, de hogy most az ember értékei kezdenek nem lépést tartani a művész értékeivel, jó a puritanizmus örve alatt uszítani filmjei ellen, műsorról vétetni őket és ’evenen meghálálni, mint Fattyt, aki emberileg tényleg elbukott, mert ölt. Chaplin Európába akar jönni játszani. Előbb azonban egy- csomó amerikai orvostanár vizkurát tarifát vele, villannyal dögönyözi. keni és injekciózza, arzént és vasát étet vele. és a gyógyszerek egész garmadáját sorakoztatja fel betegágya mellett. Igen, ezek a derék tudorok mindent el fognak követni, hogy drága dollárok fejében talpraállítsák Chaplint. Aztán jöhet az uj film, falán az európai és jöhet az uj Összeomlás. Mert jönni fog, ha a csakugyan idegbeteg Chaplin odaát akar meggyógyulni és itt játszani. Jobb volna megfordítani a sorrendet: azt a megnyomorít ott és eltorzított lelket odavinni pőrén és türelemmel, nagy türelemmel egy európai analitikus hűvösen kutató s»eme elé és aztán odaát újból belefogni a játékba. Fordítsunk hátat a reklámban tobzódó amerikanizmusnak és gyerünk Eur/ába. gyógyulni! Csak gyógyulni, mert meggyógyulni esetleg any- nvit jelentene, mint elfojtani a nr><Vz\ A vén óvilágtól pedig elegendő, mely uj lelkiséggel végtére nem telítheti meg, ha az esett emberben az egész világ számára megmenti, a veszendő művészt. A szenvedés megmarad, mert belőle szülem- lik a Játék. PÁRISI NAPLÓ írja: Mára! Sándor. — A Hattyú — A Háffyu, Molnár Feireioc Hattyúja, már egy hete úszkál egyenletes sikerrel a közönség kegy éhen az Odéomban s ebben a. hétben Pár is összes kritikusai hosszabb és rövidé bb, dühösebb és lelkesebb, igazságos és igazságtalan véleményeket adtaik le, mindenki temperamentuma szerint, Molnár Ferencről, a Hattyúról, az Ódé ónról, Napóleonról s ami csak eszükbe jutott. A Hattyú pá- irisi előadásának sikere a premieren, ahogy jelentettük, nagy volt Ebből a sikerből kivette a részét a párisi magyar kolónia is, amelyik az „auteur” szót, bár hibás akcentussal és helytelen prononszHozással, de annál lelkesebben kiabálta a felvonások végén; ez a siker a második, harmadik és következő estéken, mikor a magyarok hiányoztak, s mikor az. Odéon dereik francia publikuma töltötte meg a színházat, ha nem is fokozódott, de nem is lanyhult el különösen, s meg lehet állapítani nyugodt, lélekkel, hogy a francia közönségnek tetszett Molnár mulatságos darabja, sokat nevettek, sokat eléTzé- keuyúlieik, s tapsoltak ás. A Hattyú „menni” fog az (Méonbán, az előadás sikerült, jó ■munka volt és nem volt hiába. Eunyi. az igazság. A másik oldalon az igazság az, hogy a Hattyú sajtója ezzel a sikerrel szemben gyalázatosán rossz volt. A francia kritika, eltekintve egy-két kellemes kivételtől (mint Fortunát Strowsky a „Paris Midi”-ben), eltekintve Pierre Wébertől, aki Molnár Testőrjét fordította1*valamikor franciára, s a Co- >moedia-tól, ami szlvv-el-lé lekikel szolgálta a Hattyú ügyét, Molnár darabját a lehetőséghez képest agyonütötte. A francia sajtóban napokon át folyt az ornitológiái elmélkedés, hogy a Hattyú mi is tulajdonképpen, miféle madár, operette. vagy színdarab? A jóakaratnak megegyeztek abban, hogy mégsem operette, bár a második felvonásban sok a zene, hanem színdarab. Rögtön hozzátették, hogy gyenge színdarab, hogy a Liliom szerzőjétől nem ezt várták, s hogy fölösleges fáradtság volt az Odéon részéről, megajándékozni a francia publikumot ezzel a madárral, A fegyverek, amikkel a kritika a Hattyú ellen küzdött, oly otrombán kegyetlenek voltaik, hogy nemcsak egy szegény Hattyút, de egy vízilovat is agyon lehetett volna verni velők. Buzogánnyal támadtak a Hattyúra, ami nem egyéb, csak egy finom és gyönge ■madár. Ennek a lovaglatlanságnak oka van s ezeket az. okokat érdemes közelebbről megnézni. A Hattyúnak Parisban rossz sajtója és közönségsikere volt. Nem valószínű, hogy Molnár Ferenc, aki nemcsak rossz-kritikákat, de egészen nagy sikereket is elbírt már, ne tudta volna előre a Hattyú párisi előadásának sajtójövőjét; s ha tudta és. mégis beleegyezett a darab szin rekei-üléséire, való- száoüíeg leszáUi tolta kellő értékére ezt a páHogy a Hattyú operette, vagy nem operette. az felfogás dolga. Mindenesetre még operettének is van olyan mulatságos, s. főként van olyan disztingvált eszközökkel megcsinált, mint a francia bohózatok háromnegyed- . I része, amiket pillanatnyilag Parisban játszanak. Ennek a „rossz sajtónak” a megállapításaiban egyetlenegy pont van, amit a •Molnár-kritikák hangsúlyoznak, s amiben üí 5 szempontjukból részben igazuk is vau: hogy' a francia kritika a Liliom Molnár Ferencére emlékezett, s most a Hattyú szerzője mutatkozott be helyette. Ha ezeket a kritikákat elolvassuk, azt az impressziót kapjuk, hogy Molnár Ferenc úgy élt. a francia kritika ■ emlékezetében, mint egy ,mvant-garde“-isía szerző, mint egy nagyon merész, elvontan irodalmi, s a leghüvösebb literáris szférák-, bán sok aezkézissei kísérletező irő, s .nem úgy, mint Molnár Ferenc, aki biztossikerü darabokkal különböző földrészeken aratott, í évtizedeken át dús és tartós közönségsikereiket. Ha a francia sajtó csak azt fájlalná, | hogy . a liliom helyett a Hattyút kapta, valamennyire még meg is lehetne érteni a fájdalmukat, De a francia kritikusok tábora, akik híresek arról, hogy valamennyien szorgalmas színpadi szerzők maguk is, s kész és- elfogadásra váró darabokkal a zsebükben ülnek az egymás főpróbáin, nem tett különösebb tanúbizonyságot .arról a sine ura et studio-kötelességórzetrŐl, amit a Hattyú, ha külföldiről repült is ide, megérdemelt. Egy. okkal több, hogy a legközelebbi francia bohózatot Budapesten fokozott udva- . riassággal fogadják. A budapestiek megengedhetik in águkmá^ <! ■■ ■>- ■ ‘ ■ A magyar nemzeti párt előkésíiti a* aj adótörvények népsaerii ismertetését. A magycr ne-nm ■ zeti párt sajtőíőnöksége jelenti: A politikai -életnek várható eseményei közül kétségtelenül lég-; nagyobb fontossággal bir az adóreform pari-a- ’ menti tárgyalása, meri hiszen- az uj adótörvény, ben a. magyarság szóles rétegeinek érdeklődése fűződik. Mivel a magyar nemzeti párt. vezetősége, meggyőződött arról, bogy az adózással kapcsolatos sérelmek és panaszok egy részénél a fennálló törvények és eljárási szabályok ismeretének hiánya játszotta a főszerepet, már most kíván gondoskodni arról, hogy az uj adótörvényeket módjában legyen mindenkinek áttanulmányoznia,, megismernie és a törvények ismerete alapján érdekeit megvédenie, E célból a magyar nemzeti párt egy? kiváló adószakértővel feldolgoztatja a készülő adóreform javaslatot s a készitendő tanulmányt a parlamenti tárgyalások alkalmával felmerülő módosításokkal kiegészítve, könyv alakjában megjelenteti. Ez a könyv az adóreform parlamenti elintézése után pár nap múlva piacra- kerül. A könyv, melyet a Kultúra pozsonyi könyvkiadó vállalat készít el, mindenki számára feltétlenül szükséges kézikönyv lesz, mert az adótörvényeket egészen népszerű és könnyen érthető formában fogja ismertetni s az adóügyekben végzendő számítások tekintetében példákkal fog szolgálni és a szükséges bead vány mintákat is tartalmazni fogja. A könyv árát az adótörvények térje-, öelmébez képest fogják megállapítani, ez az ár azonban re idkivül mérsékelt lesz, mert a magyar nemzeti párt ezt a feltétlenül közhasznú kiadvány! önköltségi áron akarja a. magyarság körében elterjeszteni. Mivel a könyv kiadásává] kapcsolatosai! a. magyar nemzeti párt tájékoztatást kivan szerezni a szükséges példány számról, ez utón is kéri a. uj adótörvényeket ismertető könyv iránt érdeklődő közönséget, hogy szükségletét már most jelentse be a párt titkárságainál. Ez a bejelentés annál is inkább szükséges, mert a könyv kereskedelmi forgalomba nem kerti! s igy csali a párt szervei utján szerezhető meg. — A bejelentések a magyar nemzeti- párt sajtöfőnükségéhoz Pozsony. Oarlton-száiló 11. is intézhetők. xx Vidám és megható történetek, bájos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár" Az első kötet áiái* megjelent. Ára 12 korona. I za't'mgiiMmMiiiwimiiigKagMasaeEEffiia^'jjLijjW'saMsg^'aggiajsia «faui Túrna Praha I., Hevoluüní 1K 13. Kbűranjiu utiszaion. Mértékszerint készít divatos, elegáns öltönyöké és kabátokat. Fazon KcJO0*—■ tói. Angol szövetek raktáron. risi kritikát, ami sietett is egészen átlátszóan megtud ok ölni a véleményét. Hogy mást. ne említsünk, Lacién Descartes az „In- tTaneige&nt”-ban beérte annyival, hegy mérgesen elmesélje a darab tart almát s est. a megjegyzést fűzze hozzá: „Esküszöm önöknek, hogy mindez ilyen ostoba, ahogy én elmeséltem.” Eddig rendben van, ez még lehet objektív* kritika is, Descartes ostobának találja a darab tartalmát, s ehhez föltétien joga van. Itt aztán lehetne érvelni, hogy ha rák-ezdenénk elmesélni az elmúlt, busz .esztendő francia vaudé vilié jeinek a tartalmát, vicc, dialógus, ötletbe, szellemesség nélkül, a meztelen vázát ezeknek a francia daraboknak, akkor a zöldség és sületlenség olyan raktárát tálalhatjuk föl, amivel szemben Molnár Hattyúja, minden kMgényüsége mellett, filozófiai magasságokban mozog; de ez végre is nem menti a Hattyút, s ha Descartes a darab tartalmát ostobának találja, ez az ö szent joga. Viszont ügyetlenül csinálta, hogy a föntebb idézett erőteljes mondattal nem fejezte be ezt a kemény kritikát. Mert ami még következik, egy rövid kis mondat, egy sóhaj, egy egyszerű bővített mondat ■mindössze, lényegesen csökkenti Descartes szigorú véleményének hangsúlyát. Ez következik: „És a francia szerzők ezalatt a kapu előtt várakoznak.” A darabjaikkal. Az Odéon kapuja előtt. Miért? Mert az Odéonban Molnár Ferenc darabját adják. Molnár Ferencet, egy idegenét, aki elveszi a francia szerzők elöl a helyet. Ez a mondat megingatja hitünket Descaves objektivitásában. Talán nem is olyan ostoba a Hattyú? Talán egészen másvalami faj ennek a francia kritikusnak? Arról, ugye, ne is beszéljünk, hogy, félretéve minden irodalmi kritikát, nem nagyon előkelő ez a gesztus. Végre is Molnár vendég Párásban, előkelő vendég, akit meghívtak ide, s általában szokatlan és nem rokonszenves dolog, ha a házigazdák közül valaki kiabálni kezd a vendégre, akit ebédre hivott, hogy kivette a tálból a hattyucombot Nem hiszem, hogy akadt Budapesten. Becsben vagy Berlinben napilap, amelyik Tristam Bemard Vagy Gemiier közelmúlt látogatása alkalmából azzal érvelt volna a nevezettek ellen, hogy franciák. Nem nagyon előkelő ez a gesztus, s Descaves ur nem tud róla, vagy elfelejti, hogy Mólbar Ferenc többek között egy tucat francia darabnak, amelyek, tegyük a kezünket a szivünkre, ostobaságban nem maradtak öl a Hattyú mögött, áldozott munkát és fáradtságot, amikor magyarra fordította és magyar szinpadokra vendégségbe .hívta őket. Abba a kritikába, amelyik nem a darabot, hanem a szerző nemzetiségét. kritizálja, nem lehet belekötni; de nem is szabad figyelembe venni. A Hattyú igazán nem olyan veszedelmes j ■ragadozó, hogy a francia szerzőknek a ke-! nyer ükét kollen'© félteni mohó csőre elöl.] Szlovenszkó legnagyobb Pausz T. Koiice, Fű-utca 19. sz. (Telefon 33 J 5300 A Rosenthal és Meissen porceilánzyárak vezérkeDviselete. 4
