Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-21 / 16. (1350.) szám

1927 január 21, péntek. Chaplin megtér, visszatér és európaivá válik, állítják rruinupság, amikor a híres amerikai filmkómikusról annyi szó esik. A nagy Charlie idegei fölmondták a szolgálatot, s a művész nem akar többé tudni sem Amerikáról, sem Hollywoodról, sem a dol­lárokról, sem az amerikai asszonyokról. Mi ez? Jelenlile, hogy a moziszinészek legnagyobbika már régóta azzal a tervvel foglalkozik, hogy mű­ködésének színhelyét a kaliforniai mezőkről át­teszi valahová Európába, vagy Angliába, — hisz angol állampolgár, — vagy Németországba, — hisz régóta szereti ezt az elmélyedő sporllalan népet. Jelentik, hogy az USA specifikumai, a különféle öregasszonyklubbok már régóta görbe szemmel nézték a Chaplin-filmeket, a Kidet, az Aranylázi, s régóta shokingnak találták a Chap- lin-i maró burleszkséget, mely nem marad meg az eszeveszellség felületességénél, nem akrobácia, vagy hclyzelkómikum többé, hanem sértő paró­dia, cél, eszköz, kigunyólás, ostor. Amerikábari fáj, hogy a filmfilozófus müvei már nem helyzet- burleszkek, hanem jellemburleszkek, melyek) mögött mindig lappang valami bántó titok. Nem tudom mért, de már az első nagy Chap- lin-filmnél éreztem: ez nem adekvát Amerika. Itt más történik, mint dölyfös dimenzió. Szó sínes róla, a dimenzió megmarad, a burleszkség is megmarad, sőt első pillanatra csakis a koncesz- szió látszik és kacagunk, mint kacagott XIV. La­jos Franciaországa a Tartuffe-on, a Mizantrópon s ne adj Isten, sohasem tudta megkülönböztetni mailre Moliéret a comedia del‘ arte-tól. Csak po­jácák voltak mindezek a képzelt betegek és Bán­dinek, pedig a valóságban! Cervanlesen is ka­cagtak, Rabelaison is vihogtak, mert egyáltalán mindenkin vihogtak, aki nem mert másként elő­jönni, mint a kómikum mezében és keservesen jó pofát vágott a gonosz játékhoz. Hiszen nem éppen ilyen mértékben és más­féleképpen, de Chaplinnél is éreztem: ez a po­jáca valamit akar. Az igazi pojáca, ha nem egy­szerű üzletember, s tényleg sorscsinálta valódi pojáca, mindig akar valamit, ennyi úgyis bizo­nyos. Ennek a Chaplinnek európai fogalmai van­nak a művészetről. íme, kitűnik most, hogy Eu­rópába akar letelepedni. Sőt többet mondok: nemcsak a művészetről, de a pénzről és a nőről is más fogalmai vannak, mint általában Ameriká­ban. Az európaiak mindennél többre becsülik a dollárt, de megvetik a pénzt, nem tudom, vén kontinensünk inflációi okozták-e a dollár és a pénz szembeállítását, különben is mellékes, csak tény, hogy Chaplin európaiasan gondolkodik a pénzről. Megveti. A pénz a nagy rossz, nem fon­tos, jó ha van, maradhat és szerethet. Lelki ösz- szeomlása előtt Chaplin kijelentette: „nekem nincs nagy vagyonom, csekélység, egy millió dol­lár összevissza. A feleségem is ezért hagyott el“. Nem éppen, mintha Európában egy millió dollár nem esne a vagyonok kategóriájába. Ame­rikában azonban föltétlenül kimarad, az óriás- vagyonokból, különösen azoknál, akiknek alkal­muk lett volna többet is keresni. Chaplin többet kereshetett volna, de nem tette. Bűnt követett el a pénzzel szemben, nem volt amerikai gentle­man, nem lett kötelességszerüen dúsgazdag. Ez az egyik dolog. A másik: a nő. Az amerikai egészségdzsungelben egy olyan nőt, aki nem a férjnek tetsző erkölcsöt él, vagy el szokás hagyni, vagy meg szokás ölni, vagy hidegvérrel szokás tűrni, vagy öngyilkosságot szokás érte elkövetni. Nos, melyiket választotta Chaplin: Egyiket sem. Ellenben belsejében tragikus konfliktus támadt, mert észbelileg, érzelmileg és' töprengésszerüen fogta föl az asszonyt, minek okáért lelki világa teljes európai szabályszerűséggel megbomlott. Hallatlan. Nevetséges. Ily középkori, bábos és sporllalan módszer Amerikában! A dolog úgy kezdődőit, hogy felesége, akibe a művész szerelmes volt, (szerelmes volt!) egy hollywoodi hajnalon színésznő szabályszerűség­gel vígan jött haza s lármás társaságát fölhozta Chaplin villájába. Chaplin rendes szokása szerint szomorúan várta feleségét és közben a Hamletet olvasta, (a Hamletet!) Úriemberhez nem méltó felháborodásában az egész ittas társaságot ki­dobta, feleségét pedig férfias módon megfenyí­tette. Igaz, hogy a meg fenyítéstől az asszonynak semmi baja sem történt, sőt ellenkezőleg, a nő azonmód összepakkolt és Chaplin legszebb auto­mobilján egy ismeretlen ur társaságában isme­retlen helyre távozott, mig Chaplin, a szegény, megkapta későbbi sorozatos ideggörcseinek el­sejét és két napig feküdt eszméié Cl énül. Valószí­nűleg e férfiatían gyengesége miatt esküdlek ellene az amerikai vénlány-korporációk, akik hirtelen mind anyóst szerepbe formálódtak és védték a szökött asszonyt. Jött a bojícot, jött az aknamunka, jött a sok rágalom, a válöpör és \a színész lelke megroppant. Valóban, Chaplin ügyei nem amerikai dol­gok. Régi elavult, európai stílus, igazi érzelmek, nem praktikus szenlimenlálizmus, gyengeség, uralkodni nem tudás, önfegyelem hiánya. Mit akar ez az ember Amerikában? Menjen vissza Európába, ahonnan vétetett. A művészeknél föl­lépő belső rendellenességekre az Újvilágban nitics szükség, ,igeré olvastak ilyesfélékről már a yenkeek is, olvaslak róla, de amit tesznek, az más, az dollár, girl vagy atlétika. Belső, ké­nyes hangszerek vissza Európába, ez a dimen­ziók birodalma. Régóta gyanús volt nekem is ez az ember. Morbus Europaeus, állapítottam meg s nem cso­dálkoztam-, amikor visszaparancsollák Ameriká­ból. Elvégre az nem Amerika, ha valaki a gyenge ember megpróbáltatásait és a nagy belső hit dia­dalát ábrázolja. Már a Kidnél csóváltam a fejem, ez valahogy leválik Uncle Sum öltözékéről, a Jackie is, Chaplin is, ez valahogy emlékeztet a legnemesebb angolokra, Dickensre, a Karácsonyéji 1Alomra, ez Whilechapel romantikus levegője, ez más, mint az ötven év alatt támadt betonvilágvá- rosok. Az Aranyláz még inkább európai. Majd ol­vastam, hogy Chaplin Shakespearet olvassa és el akarja játszani Hamletet, aki már egy fokkal több mint 6, mert nem jóízűen, de tragikusan kacag a világon. A művész tényleg elvágyott Amerikából, vágyott hozzánk, vágyott ahhoz a levegőhöz, mely Budapest, január 20. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen Ist­ván miniszterelnök ma reggel utazott el Deb­recenbe, hogy ott mandátumát ünnepélyesen átvegye és a Tisza István tudományegyete­men diszdoktorrá avassák. Délelőtt érkezett meg a miniszterelnök vonata Debrecenbe, ahol az állomáson vára­kozó közönség nagy ünnnepléssel fogadta. A pályaudvarról a főispáni hivatalba ment át a miniszterelnök, ahol a debreceni választók tisztelgő küldöttségét fogadta. A küldöttséget Szentpéteri Kun Béla választási elnök ve­zette, aki tartalmas beszéd kíséretében át­nyújtotta Bethlennek Debrecen város man­dátumát. Az üdvözlő beszédben hangsúlyozta, hogy a mandátumot nem a kormányhatalom birtokosának nvujtja át, hanem annak a Bethlen Istvánnak, aki az ország újjá­építésének munkáját a legnagyobb, em­berfeletti munkával vitte előre. A miniszterelnök meghatottam hallgatta meg az üdvözlő beszédet, majd a következő­ket válaszolta: — Engedjék meg nekem, hogy hálatelt szívvel mondjak köszönetét a bizalomnak ezért a megnyilvánulásáért. Tudom és isme­rem a város tradícióit és tudom, hogy most, miint a városnak képviselőjét, ezek a tradí­ciók engem is köteleznek. Köteleznek arra, Ungvdr, január 20. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A vá­lasztói névjegyzék közzétételével kapcsolat­ban bizonyos cseh politikai körök ismét mun­kába kezdtek, hogy az őslakos választókat el­üssék polgári jogaik gyaorlásától. Elég átlát­szóan és botorul ismét a több év óta megkí­sérelt módszerhez folyamodtak. Elővettek egy mindenki előtt ismeretlen nevet és valósággal gyárilag szerkesztették a kifo­gásokat, amelyek alá a kiválasztott nevet írták reklamáló gyanánt. A cseheknek ez a stiklije egy Ízben si­került is Ungváron, amikor egy Skvór nevű postaalkalmazott névaláírását tartalmazó bé­lyegzővel százszámra készítették az ilyen la­pokat és a rendőrség egé$z apparátusával ráfeküdt a kifogásolt választókra, követelvén tőlük, hogy választói- jogosultságukat a kifogást tevővel szemben a reklamációs bizottság előtt igazolják. Csak később jöttek rá a reklamációs bizottság tagjai, hogy ez az eljárás teljesen önkényes és tör­vénytelen volt, amennyiben a választói jogosultság hiányát a reklamálónak ma­gának kell kétséget nem tűrő adatokkal igazolnia. A napok óta tartó reklamációs bizottsági ülésen ez a régi módszer ismét felütötte fejét, Kassa, január 20. (Kassai tudósítónk te­lefonjelentése.) Borzalmas rablógyilkosság történt tegnap este Szepsiben, amelynek ál­dozata Rusznyák Péter, a városka egyik köz­ismert vegyeskereskedője, ma reggel a kassai kórházban sebeiben meghalt. A gyilkosság az esti órákban történt, üz­letzárás előtt, de csak jóval később vet­ték észre, amikor a kereskedő közel fél órája fetrengett vérében az üzlet pad­lóján. Rusznyák Péter vegyeskereskedése a Fő-utca legforgalmasabb helyén van. Különö­sen az esti órákban forgalmas ez az útvonal s ilyenkor számos vevője akad a kereskedőnek. a Fórum Romanum óta egész a Montmartre koráig egymódon lebeg errefelé. Amerika nem tűri. Amerika az izmosaké, a kifeléegészségeseké. Am jöjjön Chaplin, az uj Moliére, akinek még sorsa, asszonyt sorsa is ha­sonlít a franciához. Európa érti és szívesen várja. sp. hosrV a nemzeti függetlenség gondolatának védelmében igyekezzem a közélet tisztaságá­nak megőrzésével is megérdemelni ezt a bi­zalmat. Tartsák meg ezt az irántam meg­nyilvánuló bizalmat továbbra is és fordulja­nak hozzám mindig jóindulattal a jövőben is. Debrecen városának ugyan rajtam kívül két ellenzéki képviselője is van, de mégis visz- szatért a nemzeti egvsóg táborába. Szükség van arra. hosrv a vidéki gócpontok a nemzeti kultúra védői és továbbfejlesztői legyenek. Görögország kultúrája is azért volt az ókor­ban domináló, mert volt külön Athénje, Spártája, Korinthosa. A mi Athénünket, Snártánkat és Korin- thusunkat: Kassát. Pozsonyt és Kolozs­várt elvesztettük, de megmaradt Debre­cen, Szeged és Pécs. Debrecen a dolgozni tudó fajmagyarság képviselője és tovább is ez fog maradni. Fel­adatunk az, hogy a város fejlesztésével vál­laljuk az előrehaladás munkáját. Ezt a mun­kát pedig én vállalom és rendelkezésére ál­lok Debrecen városának. A miniszterelnök ezzel a beszédével de­monstrálta azt, hogy nem a szécsényi, hanem a debreoeni mandátumot fogja megtartani. Déli fél 12 órakor a Tisza István tudo­mányegyetem aulájában avatták diszdok­torrá ünnepélyes keretek között a miniszter­elnököt. most az egyszer nem sikerült, mivel a reklamációs bizottság összes tagjai, há­rom-négy hivatalos személy kivételével követelték, hogy a kifogást emelő isme­retlen egyén igazolja állításait. Ebből igen heves összetűzés keletkezett a bi­zottság elnöke és a tagok között. A huzavona reggeltől délutánig tartott, mire az elnök türelmét vesztve telefonon jelentette a munkácsi nagy zsu­pánnak, hogy a kétszázhatvanöt beérke­zett reklamációt nem tudja elintézni, mi­vel a bizottsággal való együttműködése lehetetlenné vált. A zsupanáttis azonban érdeklődni kezdett a beállott nagy zavar oka felől és amikor meg­tudta, hogy a tanácskozás akadálya a tagok­nak a törvény paragrafusaira hivatkozó meg­ingathatatlan álláspontja, maga is igazat adott a reklamációs bi­zottságnak és utasította az elnököt, hogy ebben az értelemben tárgyaljon tovább, mivel a törvényt elmellőzni nem lehet. A tárgyalás menete azonban így sem volt zavartalan, mivel az elnök és néhány társa, a rendőri kiküldött segítségével állandóan azon dolgozott, hogy egyes őslakókat szavazati jo­guk gyakorlásától elüssön. A bizottság tagjaiban a hatalomnak ez az erőszakoskodása nagy elkeseredést keltett. Á gyilkosság csodálatos módon épp ebben az időtájban történhetett. Este 8 óra tájban egy vevő nyitott az üz­letbe. A kereskedőt azonban nem látta sehol, bár az üzlet ajtaja nyitva volt. Világosság sem volt az üzletben, csali az üzletajtó előtt lévő utcai lámpa sugárzott be némi világosságot. A vevő gyanúsnak találta, hogy a kereskedő nyitvahagyta üzletét. Ekkor az üzlet hátsó ré­széből gyönge nyöszörgést hallott. Gyufát gyújtott. A gyufa felvillanó fényénél borzal­mas látvány tárult elé. Rusznyák Péier kereskedő véresen hörög­ve feküdt a földön. Hangja már teljesen elgyengült, úgyhogy alig lehetett valamit megérteni szavaiból. A vevő kiszaladt az utcára és hangosan segítségért kiabált. Percek alatt összefutottak az emberek s rövidesen megérkeztek a csend-* őrck is, akik megállapították, hogy a kereskedőt fejszével kétszer fejbe vág­ták 8 az üzlet pénztárát kifosztották. A pénztárban azonban nem lehetett több né-* hány száz koronánál. A csendőrség a helyszíni szeinle megejtése után azonnal telefonon érte­sítette a kassai mentőállomást és intézkedést kért a közben már eszméletét vesztett keres­kedőnek a kassai kórházba való szállítására. A mentők még az éjjel folyamán be is szállí­tották Rusznyák Pétert a kassai kórházba, ahol azonnal ápolás alá vették. Fején két hatalmas seb tátongott, amelyből patakzott a vér. A szerencsétlen annyi vért vesztett, hogy az orvosok minden erőfeszítése ellenére ma reggel a kórházban meghalt. A nyomozás a gyilkos merénylő kézreke- ritésére azonnal megindult. A szepsi csendőr­ség a kassai rendőrigazgatóságtól is segítséget leért a nyomozás lefolytatására. Két detektív egy rend őrkutyával ment Szepsibe, ahol a csendörséggel együtt folytatják a nyomozást. Rendkívül megnehezíti a nyomozást, hogy egy pálinkás üvegen kívül, amelyet az üzlet pultján nyitva találtak, semmi más bűnjel nőm maradt az üzletben. A daktiloszkópiai vizsgá­latot sem lehetett megejteni, hogy ennek se­gítségével folytassák a nyomozást, mert a rablógyilkosság felfedezése után oly so­kan lepték el az üzletet, hogy ma már ne­héz megállapítani, melyik ujjlenyomat a tettesé. Az ujjlenyomatok egész garmadáját találták az üzlethelyiségben. A rendőrkutyával Is meg­kezdték a nyomozást, de az eddig semmi ered­ményre nem vezetett. A szepsi csendörség gyanúja egy rötszalcál- las, rongyos koldusra irányul, aki a gyil­kosság előtt vagy két nappal tűnt fel Szepsiben és végigk éré gette a városka va­lamennyi üzletét. A gyilkosság felfedezése óta ez a rötszakállu koldus eltűnt Szepsiből. Nem leheteten, hogy 6 követte el a rablógyilkosságot. A csendőrség most ebben az irányban is nyomoz és keresi a körösszakállu koldust. Harus az obstrukciós harcban le akarta ütni Srámeket Prága, január 20. Az obstruáló kép­viselők ellen megindított pörben folytaijáik a tanuk kihallgatását. A bíróság a mai nap folyamán nagyobbrészt cseh és szlovák nép­párti képviselőket hallgatott ki. A tanuk terhelőén vallanak. Pólyák István szlovák néppárti kép­viselő azt vallja, hogy Harus és Kreibich képviselők nagyon agresszíve viselkedtek Nozek előadóval szemben. Harus még a parlamenti örökkel is birokra kelt. Igen fontos volt Jangovsky cseh néppárti képviselő vallomása, aki a parlamenti ösz- szetüzés alkalmával bordatörést szenvedett. Véleménye szerint valóságos élet-halál harc folyt, ő maga Nősek segítségére sietett, amikor Harus úgy mellbevágta, hogy visszatán torodott és Krejcsi képviselőre esett. Nagy fájdalmakat érezve elment a kórház­ba s ott megái lapították, hogy bordatörést szenvedett. Kőt és fél hétig állott orvosi ke­zelés alatt. Sedlacsek képviselő a következőket mondta: Az a véleményem, hogy Harus Srámek pátert akarta leütni. A ver eked ősiben főleg Harus, Kreibich, Sa^ franko és Bólén képviselők vettek részt. A cseh néppárt padsoraiban már az emlékeze­tes éjszakán azt mondták, hogy a kommunis­ták mindezt az újságok számára rendezik. Nyilatkozat Alulírott kijelentem, hogy a Prágai Ma­gyar Hirlap 1926 szept. 10.-iki számában „92.000 koronájába került a kassai adófize­tőknek 2 kommurista tanácstag városi laliá- sa“ cim alatt közölt Ciliket én Írtam téves in­formációk alapján és meggyőződtem a cikk­ben foglalt adatok valótlan voltáról, nőm akartam sem Goldhamer Géza urat, sem a kassai kommunista pártot megsérteni, vagy rágalmazni és sajnálatomat fejezem ki, hogy a cikk megjelent. Kassa, 1927 január 19. Bekény László. — Bohdan Pavlu búcsúzik Szófiától. Szófiából jelentik: Bohdan Pavlu csehszlovák követ tegnap volt buesuaudiencián Boris királynál. A bolgár ki­rály a távozó diplomatát a polgári érdemkereszt első osztályával tüntette ki. Bethlen debreceni beszéde a vidéki kulturgűcpontok nemzeti hivatásáéi & miniszterelnök a debreceni mandátumot tartja may — Disz- doktoravatás a Tisza István tudomány egyetemen ü ruszinszkói csehek offenziváia a magyar választók ellen Viharos volt az ungvári reklamációs bizottság ülése — Kétszáz­hatvanöt kifogást adtak be a csehek részéről Rablógyilkosság Szepsiben Rusznyák Péter kereskedőt üzletében fejszével leütötték és a pénztárt kifosztották — Nincs nyoma a tettesnek — A rendőrség egy vörös- szakállas koldusra gyanakszik 5

Next

/
Thumbnails
Contents