Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-16 / 12. (1346.) szám

'pbkgm-MacíVarriri.^t? 1937 január 16, vasárnap­Matrónák és aggastyán harca Stirbey herceg örökségéért Per, amelynek szálai II. Napóleon korába nyúlnak vissza A nerceg s a korcsmáros lány idilliének következményei — A P. M. H. tudósitójátől — Paris, január 15. A párisi polgári bíróság első kamaráján ma egy rendkívül érdekes pör kezdődött, amely úgy politikai, mint társadalmi tekintet­ben az idei szezon legkiemelkedőbb eseménye. A per Stirbey herceg öröksége körül folyik. Tizennyolc hónappal ezelőtt igen magas életkorban, 97 éves korában halt meg Georg Stirbey Borbon herceg, a híres Bibesco nem­zedék sarja, Románia egykori trónkövetelője, amennyiben édesatyja 1849-től az 1956. évi pá­risi békéig Valahia uralkodója volt, mint meg­koronázott herceg. A rendkívül müveit, kelle­mes megjelenésű, ünnepelt herceg a második császárság idején jött Párisi®, és csakhamar III. Napóleon annyira híres udvarában is a társaság központja lett. Ekkor következett be a krimi háború és az 1856. ért párisi hét amely független román hercegséget alkotott és Vaíaehiát az uj fejedelemségbe kebelezte. A népszavazás Hohenzollem Károlyi: választotta meg uralkodónak. A Stirbey ház megaláztatása ellenére a korona rendelkezésére állott és ma­ga György herceg ajánlotta fel a koronát sze­rencsésebb vetélytársának. Az uj uralkodó a herceget rendkívül magas állami méltóságba helyezte, rövidesen hadügyminiszter, kamarai cirok, majd külügyminiszter lett. Elbocsátása után Franciaországba költözött és újból Ugyan­azt a szerepet játszotta Páris társadalmi éle­tében, mint fiatal herceg korában, bár azóta Napóleon fényes császársága köztársasággá változott. A mindig ifjú főur 66 éves korában me­rész lépésre határozta el magát, megházáso­dért. A választott „a harmadik köztársaság hí­res özvegye", Achille Fould asszony volt, aki még két felnőtt leányt hozott a házasságba ho­zományképen. Az özvegy elhalt férje annak idején Franciaország egyik legjelentékenyebb államférfia volt, Napóleon császár egykori telj­hatalmú minisztere. György herceg adoptálta a két leányt. Marqui.se' dé; Gráüt és; a rendkívül ürmepott Fould festcmüvésímöi György herceg á tör­vény betűi szerint hajtotta végre az adoptálást és rendkívül tekintélyes vagyona örököseivé a két nőt tette. Azután három évtized múlt el, mig végre a herceg eljutott a földi gyögyörüségek helyé­ről a tulvilágiakéba. A két nő, akik közben szintén magas életkort értek el, a hatalmas ÖTÖség birtokába jutott. Ekkor általános el- szömyülködésre egy német filológiai profes­szor, Schütte dr., jelentkezett a polgári tör­vényszék elnöke előtt és azt állította, hogy ő Georg Stirbey-Borbon herceg törvényes fia s ennek következtében joga van az örökségre. Schütte dr. 73 éves aggastyán, aki azonban fia­talos élénkséggel bizonyítgatja a párisi igaz­ságügyi palota folyosóin igazát a körülötte csoportosuló ügyvédek és újságírók előtt. A professzor ur jogcímének igazolására a követ­kező történetet adta elő: Georg Stirbey herceg mint fiatal bécsi egyetemi hallgató a heidelbergi diákélet főhő­sének példájára egy csinos vendéglős Katicá­val szerelmi viszonyt tartott fenn, amely nem maradt következmények nélkül. A gáláns her­ceg szerelmét nem vehette el és igy nem tehe­tett egyebet, mint hogy a görögkeleti kereszte­lés alkalmával a templom anyakönyviben sa­ját atyai nevét irta be a fiúcska neve mellé. A * 6 gyerek felnövekedett, szorgalmasan tanult és azután filológus tanár lett, a keresztelőlevélet azonban gondosan megőrizte, de születése tit­kát sohasem szellőztette. Szorgalmas olvasója lévén a go thai almanachnak, értesült atyja ha­láláról, amire öregségi szabadságot vett és Pá- risba utazott, hogy most már jogait érvénye­sítse. A kamara elnöke először megkísérelte, hogy egyezséget hozzon létre a felek között és hivatkozott magas korukra, amely szinte meg­követeli a békét. Sem a filológiai professzor, sem a nők hallani sem akartak az egyezségről és igy megkezdődött a pör, amelynek folya­mán a legnehezebb jogi kérdések merülnek fel, mert több nemzetközi törvény összeütkö­zéséről van szó. Schütte dr. professzor igényeit egy francia szocialista ügyvéd. Marius Moutét képviseli. Rabszolgapiacra vittek Afganisztánban egy német fiatalasszonyt „IZA“ Jő ízlést társaságbeli decens hölgyeknek nélkülözhetetlen arc, nyak, karok, kezek, test, kebel, haj ápolására és teljes finom, dis- crét szépség elérésére, 1909 Párisban arany­éremmel és oklevéllel kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok. Az intézetben a legmakacsabb arcdefek­tusok sikeresen eltávolíttatnak. Szeplő, máj­folt, mitesszer, likocsos és zsíros kiütéses leint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs, ránc szem zacskók etc. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek Iza rekord ercá- pOiJ> szereket, pontos kioktatással. Mitesszed, pórus, pattanás ellen garnitúra.......................................Ke 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . „ 37.— Vörös orr, arc, kezek elleni garn. „ 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen „ 77.— Bőrujitó garnitúra 4 nap alatt le­hámlasztja a bőrt és 'olyan lesz, mint az üde gyermeklányé . . „ 120.— Majtalanitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 év múlva sem lesz ..... . „ 37.— Kebelápoló, fejlesztő garnitúra . „ 120.— 1 olyékony láthatatlan email, cso­dásán szépít ..................................„ 77.— Iza k ozmetikai intézet Bratislava, Slefanikova 19, II, Berlin, január 13. Kalandos történet buzódiük meg egy aklábám, amelyet ittónajp intézett el a némtet' küilügymiínfe- fcénUftm. Egy beriiLni nőről v>au szó, akit a rémiét kormány váltott, meg a rabszolgaságtól. A fiatal C. Sarolta, az eset szenvedő hőse, 19204>an meg- áBmiedkiediett Berliniben egy aiígarisziíánii dohámy- keredfcédőve!, aki a háború alatt költözötit Némef- országba. A kettő között szerelem támadt s meg is esküdtek. A kereskedő, . Chan Abíbiilaih, azonban honvágyai kapott s rávetnie feleségét, hogy kövesse öt az afgán hazába. >A fiatal pár 1921-ben a közben született gyer­mekkel együtt, ultira is kelt. Oroszországon keresz­tül megérkeztek Kusíkiba. amiely a vasúti vonal utolsó állomása. Innen 22 napos kocsiiufait kellett tenniük Katóig, Afganisztán fővárosáig. A német asszonyka nem találta ugyan olyan szépnek Afga­nisztánt, mint a mozifilmeken, de szerette férjét 6 kitartott mellette. C-han Abdutlah tolmács* ál­lást. vállait az egyik állami hivatalban, majd ami­kor a kis jövedeerűből nem tudtak megélni, a férfi szüikebb hazájában, Atridíiben telepedték meg. A múlt év nyarán Chan ÁbdiuiHah tüdőgyulla­dást kapott és meghalt. Most következett a megle­petés. Az Afridiben érvényben lévő hagyatéki tör­vény szerint ugyanis a vagyont nem az asszony és a gyermekek ■■■■■■—wbi—si n pi i iimiw mi i ummv im............ ör öklik, hanem ellenkezően, ők is a vagyon állomány áh m tart óznak. Megjelenít, az elhunyt férj testvére s a szokás­nak meigf el é lőén kijelentette, hogy készségesen feleségül veszi sógornőjét s a gyermekről is gon­doskodik. A berlini asszony azonban semmi von­zalmat sem érzett sógorához és kosarat adott neki. Ez azután egyszerre szívtelenné tette a sógort. Miután a törvény igy rendelkezik, hirrMést tett közzé, hogy sógornőjét, akit ő örökölt, eladja rabszolganőnek. Ebben a kritikus helyzetben lépett, fel a ka- bnili német követség. Di-piomáeiai jegyzékekkel természetesen semmit sem érhetett el, mert az asszony házassága folytán elveszítette némtet ál­lamipolgárságát és jogerősen afgáii állampolgár, akire az ottani törvényhozás érvényes. A követség nem tehetett mást, mint felhatal­mazást kért a berlini kiilügyTuinísztérinmtól. hogy a szerencsét]en fiatalasszonyt a nemeit állam költségén megvásárolhassa. A kiilügyániníisztérium megadta az engedélyt s ekkor kiderült, hogy Afganisztánban igén meg­becsülik a nemet asszonyokat' és szörnyen ma­gasra íakfeáljáik. A vásár azonban mégis sikerült s most Óban AbduUah felesége a kaimlá követség „birtolvállományában" várja, mig gyermekével együtt államköltségen Berlinbe szállicják és visz- szakapja szabadságát. . ­II—IIIMH l U Wll III I JUIIIII I I I ElraboltákNapoIeon fekete gyémántját Egy nemzetközi betörőbanda a történelmi ékszerekre vetette magát — FelbeesiiShetetlen értékek tiintek el rejtélyes módon — Milánó, január 15. Az a nagy feltűnés, amelyet néhány hó­nappal ezelőtt a chantillyii kastélyban végre­hajtott vakmerő betörés okozott, amikor a hí­res róz&agyémántot lopták él, még el sem csendesedett, máris a nemzetközi rendőrsé­geket újabb hasonló eset foglalkoztatja. Egy negyvenkarátos fekete gyémánt, amely I. Napóleoné volt és később Mo- cenni Faina grófnő tulajdonába került, eltűnt. A grófnő Collenungó városkában levő villájából Perugiába tett autókirándulást, ahol szintén palotája van. Csomagja alatt volt egy kis ékszerdoboz, amelybe előzetesein gon­dosan több értékes ékszer között a gyönyörű drágakövet is bezárta. A dobozt óvatosság okából még egy kis börtá&kában helyezte el és az autóban az ülésre maga mellé tette. Amikor Perugiába érkezett, magához vette a táskát és amíg a személyzet a többi csomagok kirakásával foglalkozott, a szalonba ment. Ott felnyitotta a táskát és kivette az ékszer­dobozt. Egv kis kulccsal, amelyet állandóan erszényében miagánál hordott, kinyitotta az, de a legnagyobb rémületére üresnek találta. Csak egv-két gvürü és egy gyöngysor volt benne. Ékszergyűjteményének legértékesebb da­rabja, a fekete gyémánt, azonkívül sok más rendkívül értékes gyűrű és nyaklánc eltűnt. Mooennii Faina grófnő Nagy Napóleon csá­szár leszármazottja. A fekete gyémánt, a császárnak kedvenc drágaköve, a családban mindig amulettként szerepelt, tehát a vesz­teség kétszeres. Perugia rendőrsége a vakmerő rablásról nyomban értesítette az összes ékszerészeket és figyelmeztette őket, hogv az el rabi ott tár­gyakat ne vásárolják meg. Miután rendkívül ritka ékszerekről van szó, valószínű, hogy a tolvajok nem könnyen értékesíthetik eredeti alakjukban azokat. Legfeljebb csak akkor, ha — mint a gyémántkövekkel általában tenni szokás — darabokra tördelik. A drágakőnek különösen azért van nagy értéke, mert Napóleon gyűjteményének egyetlen nagv gyémántja, amelv nincs a fran­cia állami muzeum birtokában. Ugylátsziiik, egy nemzetközi társaság vetette magát a históriai nevezetességű drágakövek el­rablására. A fekete gyémánt, eltűnése éppen olyan rejtélyes, mint a hires sárga gyémánté, amelynek rejtélyén a londoni rendőrség már hónapok óta hiába dolgozik. Ez a drágakő egy indiai maharadzsának tulajdona volt. Csak most került napfényre, hogy né­hány nappal ezelőtt a Paris közelében levő Grossbois szép kastélyában is betörök jártak és ott meg­zsákmányolták a hires történelmi gyűjte­ményeket. A betörők egész csomó kin­cset, közöttük egy brilliánsokkal gazda­gon díszített tört, továbbá Napóleonnak egv gyémántokkal ékesített kardját l s még más históriai nevezetességű tárgya­kat is magukkal vittek. A szép kastély pompás termiéi lakatla­nok. A tágas, empire stílusban gazdagon dí­szített szobák vonták magukra a betöröban- da figyelmét. Kötélhágcsón másztak fel a bal­konra, egv ablakot benyomtak és igy hatoltak a nagyterembe. Itt szinte páratlan vandaliz­mussal verték szét a rendkívül értokes bú­tordarabokat. Egy ajtó Jeltörése urti végül egv nagy szobába jutottak, ahol a nagy kin­cseket rejtő vitrinek állottak. Először a pénz­gyükéin ényt fosztották ki és egész sereg aranytallért vettek magukhoz. Azután szét­rombolták a vitrineket, amelyekben Napó­leon kardia és egv gyönyörű sisakja állott, magukkal vittek két gyémántokkal ■ díszített arány keresztet. Egy sértetlenül maradt vit­rinen két ujjlenyomatot találtak, amelv ta­lán némi útbaigazítást nyújt a nyomozás fo­lyamán. A párisi rendőrség most. már naiv erélv- lyel nyomoz a nemzetközi rablóbanda után, amelv a legértékesebb történelmi ékszerekre vétette magát.______________ ____ SZ ÖVETÁRUHÁZ ADOLF ElGEF, REICHENBERG i.B. (LIBEREC), Flurgasse 15 a szabómester uraknak ajánlja gazdag mintakollek­cióját tavaszi és nyári szövetekben. Mintakollekciókat csak szabómestereknek küldünk, j Gyapjúszövet, bélésáru és mindennemű szabókellék. A mexikói háború nem nép­szerű Amerikában Newyork, január 15. Az amerikai kongres­szus mindkét házában tovább tart az Unió kö­zépamerikai politikájának vitája. A parlament­ben nem lehet eldönteni, hogy melyik irány van túlsúlyban, de annyi bizonyos, hogy a közhangu­lat opoziciója napról-bapra növekszik. A lapok­ban minduntalan következő íölírásu cikkek talál­hatók: „Vérünket nem akarjuk olajjal keverni!'', „Gyermekeink, nem pedig a pénzemberek fizet­nék meg a mexikói háborút!“ Washington az utóbbi napokban éppen a közvéleménynek állás­foglalása miatt sokkal nyugodtabb lett. Minden szerencsétlen véletlen megváltoztathatja ugyan a tömegek hangulatát, mégis úgy látszik, hogy a kormány hajlandó kompromisszumokat kötni A Mexikóval való döntőbírósági eljárást az elője­lek szerint máris elfogadták s csak a nicaraguai uj választások nem tetszenek az államdepa'rté- mentnek, mert ha az Egyesült Államok bele­egyezik az uj választások kiírásába, ez annyit jelent, hogy Diazot mindeddig jogtalanul fe­dezte. Washington, január 15. La Felette szenátor a szenátusban újból hevesen megtámadta Kel­logg politikáját. Ez alkalommal főleg az álianrtii- kárnak a középamerikai kommunistákról szóló állításait vette bonckés alá s megállapította, hogy a nicaraguai kommunizmusról szóló kijelenlé- sek teljesen alaptalanok. Százéves angol adósságot reklamálnak a franciák Egy hahó­Egy párisi publicista ideája a francia hábo­rús tartozás kiegyenlítéséről Páris, január 15. (Saját tudósítónktól.) A matin jelestolht és ötletes politikai szerkesztője, Stóphan Laüzanne, feltűnést keltő cikket irt, amelyben azt akarja bi­zonyítani, hogy Franciaország tulajdonképpen, háborús adósságaiból egy- centimeot sein tartozik megfizetni Angliának. Laüzanne ezt a megállapí­tást a verduni városháza irattárában talált okmá­nyokkal akarja igazolni, amelyek szerint angol állampolgárok 100 évvel ezelőtt 3,534.874 frank adósságot csináltak Vér- dunben, amelyet, mind a mai napig senki sem fizetett meg. Ez a három és félmillió frank a kamatokkal együtt ma már megközelítően ugyanannyit tesz ki, mint Franciaországnak Angliával szemben fennálló háborús adósságai. A verduni városháza irattárában talált jegy­zőkönyvek szerint az angol-francia háború , kitö­résekor lS03-ban 700 angol állampolgárt inter­náltak a verduni erődítményben, akik 1814-ig, a párisi béke megkötéséig, Ingyen Ülték Verdiin vá­rosában és ' egymásután csinálták az. adósságukat a verduni bankároknál és. kereskedőknél. A 700 angol állampolgár adósságai megfizetése .nélkül távozott Verdimből és dacára annak, hogy a műit század első felében az okkori francia kormányok állandóan sürgették az adósság megfizetéséi, An­glia a fizetést minden egyes alkalommal meg­tagadta. Laüzanne cikkét a francia politikai körök humorosan fogják fel, az angolok ellenben újabb bizonyságát látják benne a franciák fizetni néni akaró szándékának. Tizenöthónapi fogház egy lelőtt szarvastehénért Három besztercebinyavidéki orvvadász a po­zsonyi ítélőtábla előtt Pozsony, január 15. (Saját tudósítónktól.) Dvorszky András, Do­norai János és Rosenberger József Besztercebánya - környékbeli iparosok vadászni mentek ki a Besz­tercebánya környéki állami erdőségekbe. Csak Dvorszkynak volt vadászati engedélye a három közül. Lőttek is egy szarvas'eheilet, de miután nappal nem merték hazavinni, kiszedték a belső részeit és elrejtefék egy bokor közé azzal, hogy az éj folyamán érte jönnek. Palicska Vencel erdő- mérnök több erdőkerülővel azonban az orvva­dász társaságot meglepte éppen akkor, amikor a lelőtt szarvast kiemelték a bokorból. Az orv vadászpk nem egykönnyen adták át zsákmányukat az erdőkerülőknek, Mikor Bever József erdőkerülő hozzálépett az orv vad ászhoz, Dvorszky fegyvert fogott rá, amely tölt­ve volt és a ravasza is fel volt huzva, de el nem sütötte. Közben a másik kél orvvadász elsütötte fegyve­rét, de senkit sem talált. A besztercebányai törvényszék a három orvvadászt fejenként hét hónapi börtönre Ítélte el lopás címén, A pozsonyi tábla ma tárgyalta a bünpert és meg­változtatván az elsőbiróság ítéletét, lopás helyett hatóság elleni erőszak cimén Ítélte el a vádlot­takat fejenként öthónapi fogházra. — A kassai kereskedelmi és iparkamara, érte­kezlete a nyári vasúti menetrend ügyében. Kassai tudósitónk jelenti telefonon: A kassai kereske­delmi és iparkamara vezetősége tegnap a vasúti nyári menetrend egyes változtatásai ügyében ér­tekezletet tartott, amelyen a vasutigazgatóság ré­széről Nemécsek János felügyelő is részt vett s is­mertette a nyári’ menetrend különböző vált őzt -Má­sait Kiűzi Henrik kamarai titkár az érdekeltek írásban foglalt kéréseit terjesztette ezután elő. A vasutigazgatóság .jelenlévő képviselője kijelen­tette. hogy azokat a lehetőség szerint teljesíteni fogják. 6

Next

/
Thumbnails
Contents