Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-01 / 297. (1335.) szám
gemmáik, hiszen. ■ talán igaza van, hogy nincs itt semraiiiéfe össtnefiiggés... 'fis mégis, Minist... neon, maga nem fog megéri emá, maga hi'teülen. Csak azt teceáJliom, hogy a feAeeégmumeik nem mondott eltenj. Hallotta a barangol... különös! ■Már étmed benne a sejtés, már kezd bonfekoam a homályból a valóság, de még inog, még a régi bízással kapa-szkodák a mi&ríikuiriiba és ellöki magáid! a realitást.) Nem, nem Mhe'tem... Emléh- saik még arra a® idegen asszonyra, aM eljött a .tegteótségesebb peroeiofcben, hogy jövetelével visz- sea vezéreljem bennünket az igazság Htj ára. Minden úgy lett, ahogy Jolán megjósolta ... Kora. haj- malii au az idegen asszony eltűnt és magával vitte Janika kendőjét és ruháját. Tolvaj volt és hálátlan. BaMaa: Maga ezt így magyarázta' Tudott hinni ebben a dajkamesében ? Miké: Nem értem magát, Balázs! Balázs: Nézze, most kivételesén niiagunksLa maradtunk. Ha’llgaiseon meg! .... Janka niéáií nekem is elmondott mindent.. Káparanosoltaik, hogy adjon annak s® asszonynak a mhállbőii, hogy hamarább ímelegedják. A® asszony azt is hihette, hogy mega jáadékiozzék. Miké: De hajnalban megszökött, Érte© mfóg, megszökött, ahogy Jolán mondta. Balázs: Csak búcsú nélkül ment, ez mondén, Talán szégyellő magáik Jolán nagyon kutatott a családi ügyeiben. Miké; Maga mindestnek Mtorgatja a® értelmiét. Miért nem mondja mindjárt azt, hogy puszta 'illetlenségből toppant be hozzánk? Bató®*: & ha így történt volnál.., Aznap délután, amikor elindult a városból, szép idő volt, aztán havazni kezdett és est© itt a falu előtt fogta el a vihar. Bekopogott az első ablakon, ahol világosságot látott- Zörgethetett volna a könyvelőjük eMakán, ha történetesen otthon lett volna. Miké: Ahogy mondja, világos ... fis mégis.., borzasztó ez... Most elmegy? Bálára: Mennem kel!.., Igaz, egyefemás! még mvesen megbékéltem volna önnel. Bizonyos dolgokat én sem értek, de ne hflgyje, hogy feleségével kapcsolatban. Egész másvalamiröl volna szó. Miké: Maradjon, Balázs. Éráéra, minden szava megnyugtat. Kérem, beszeljen. Bálára: Ezúttal, sajnos, nem fogj megnyugtasd!!, amit közölni fogok, önnel... Tegnap este, ahogy Hamme-réfet-öi jöttem, meglesett valaki a imialombői és uitánam jött. Ámt hittem, hogy egy imiunkás jön a faluba és ügyet sem vetettem iá. Hiba volt Állandóan a nyomomban volt és most utólag jövök rá, hogy elég neszttelenül követett. De tegnap eas nem tűnt gyanúénak előttem. Sötét volt, az üijkanyarnlatoál aztán, közel a keresztnél, «* a valaki utánam lőtt Aliké (meglepetve): Itt a malomban. Malom- beM ember. Tudja, Mosoda volt? Baláss; Fogalmam sincs róla, M lehetett. De m&iombell volt. Talán öeszeíéveaziteiít valakivel. Ezt fel kel deríteni.., (Kezébe veszd a kalapját.) Itt a lövés nyomta, a. gazember kitünően, öáfeott! Utána futottam éa iifct a. malomban eittinit a szemem elől. Tudom, hiba volt, hogy tegnap este nem csaptam lármát, de attól féltem, hogy valamelyik nejtekhdyéről ártjalmattaaná fess,.. Miké izgatottan forgatja Balázs kteiapját): Különös... a vadásízáegy verem tegnap nem volt az irodámban, -„ Reggel SzandrónáJl találtam, aztt mondta, hogy fel akarja tisz/bkani Balázs: Őrület •.. Szandró csupa ragaszkodás. 5 lett volna? Miké: Valkmá füMbu!... kezdem sejteni m tudnám ontani a vérét; — a szivét kitépni, és odadobni nektek, drágáim!..„ Egyszerre anyáskodóra lágyait a Hangja. A Macskáihoz beszélt hiszen: — Jő papi lenne, ugye kincseim?, idegesen, fuldokolva zokogott fel: — Én ismerem az izét!... — De Eszter!... Eszterként!... Halk sirás zümmögött most. Azok ott. benn, összeölelkeztek, A hazajáró lélek lesuhant, a. lépcsőn, így már emberibb! Ezt suttogta, ismételgetve a vigaszt, amely mintha kárpótolta volna annyi csúf ízű szenvedéséért. Kiért az utcára. Elküldte a kocsit *, megállt tétován s sokára yéku sötét utcácskában. .Azután elrohant. Csak a körút sarkán lassúd ott meg rohanása. Megállt Mélyet lélegzett és lehunyta a szemét. Maga elé igyekezett idézni annak az asszonynak az arcátDe ez nem sikerült neki ... Nem az a halál, amikor az orvos a® elhallgatott. szív és süppedt mell főié hajolva ezt mondja: Vége! Akkor haluak meg igazán at életünk- halott- jai, mikor hiába hunyjuk be a szemünket, — nem tudjuk többé magunk elé idézni n kedves,, vagy gyűlölt arcot. Vagy a kedves gyűlöltet. Mert ilyen is van... ... Többé nem ment » városnak arra a tájékára. Megváratott talán a hazajáró lélek? Nem kellett többé kisértenie? Ki tudhatná ezt? M r! mindé?' nagyon régen történt. összefüggést, ön tegmiápeilőtt nálunk volt, igen, tudom, Msaeu éppen Szandró mondta. A vendégszobában volt Jolánnal! és Jöttém az ágyban. magnőM- felíita magát. ■ Balázs (elhaliváayodva): Ott: voltunk, nem akartam eilenkegná. — — — Miké (lemondóan, tegyküt): Ne magyarázza, ne mentegesse miagát. Szandi" ó hallgat ődiaotí és es a Mté'keoy bolond nem értette, hogy Jolán suagme- tdaálja. (Kopognak.) Bőssé (belép): Jő napot (Mfkomorodálk, amint Balázst meglátja.) Balázat vártuk és itt találom. Mikó: Jó napot. (Kényszeredetten.) Igen, die- feurálgatbuník, érdekes dolgokról.., Parancsol valamit, Bözse? Bime: Janka nénlitŐI hatlom, hogy a kertész holnap bemegy a városba. Bemernék tele, ha a csézáin' indul. Megengenfí? (Mikó bőlánt.) Ha netalán kellene valami, amit a kertész, nem tudna elintézni, szívesen vállalom. Mikő: Köszönöm, majd. megkérdezem Jolánt. Janka (bejön): A. könyvelő ur kéreti, Makó ar. Azt hiszem, a városi urak el akarnak utazni. Síiké: Megyek azonnal,' (Balázshoz:) Maradjanak, kérem'. (Jankával el.) Kik szőriét Bözse: Megint köt 'ram ée tegnapelőtt j® iHt volt! Balázs: BeMvítak, ahogy az. ablak előtt élanien- tera. Nem mondhattam nemei. De nem maradtam, vcdna eoM. (Halkan.) Hogyan is maradtam volna. Bőssé (felderülve): Ne haragudjék, hiszen, tudom, hogy hozzánk indult. Mégis, úgy fáj, ha ide látom járni. Balázs (feöaeletob jön 9 lányihoz): Miért fordítja el az arcát? Bőssé (miosdyog, az arcált Mng önti ed): Meg kell ígérnie, hogy soha többé ide nem jön. Balázs: Hát annyira fáj magának?... Ha fáj, akkor megígérem, de valamit én is kérek áz igé- retemért cserébe... Emlékszik, Bőssé, egyszer megemlítettem, hogy ttt, Andaházán, egy nagybátyám Maik. írtam neki, amikor ide jöttem. A szüleim nem érántfeezíietk: vele valami csúnya öreg perpatvar miatt. Együk sem akart felejteni. Azt hittem, hogy rám is haragszik, mert nem felelt. Most aztán megjött, a tevele. Rám emlékezett... Nézze, olvassa! (Mutatja a levelet.) Magához hív. Tavasz van, már nem bírja egyedül a munkáit Agglegény, van vagy kétszáz hold földje. Bözse: Elmegy? Balázs: Még neon tudom. Bözse. Neon engedi az iskola, a gyerekek — — — Bözse: Maga el fog menni, Balázs.'Hiszen, mindig a földről beszél. Ott a helye. Most aztán minden az ölébe hull. Balázs: A föld nem minden ám, Böassel Bözse (elfordul, menni akar): őrülök a szerencséjének, Bálám. .Annak is, hogy itthagyja ezt a malmot. (Viasraíojija könnyeit). Szép lesz az idei aratás, hogy így indult a tavasz. Balázs: Bizony, igaza van, jobb lesz, ha tovább megyek innen.. Hiszen, ha kellene, akkor maradnék. De megintem, hogy jövök. És megírtam azt is, hogy már nem jöhetek egyedül... valaki nem enged elrarennem, d© Valaki talán, velem jön. Igán, Bözse? ___ Bö zse (hallgat), Mára (megragadja a lány késiéit, mágiáihoz vonja): Hál nem irtaim meg jól? Bözse, jönne vetem? Bözse (fej© Balázs Vállára hu!!, sírva). Balázs: Drága!... Nem tudom, hogy jSüJ, egyezer csak itt volt a mellemben és miegakasz- toisita a szivem verését... Bözse, drága, csak temettem magamba hitetlen gyöngén, oh, hogy remegd etett, mig egyszer megláttam a szemedben a ■visszhangját. Ige®, a szemedben láttam meg és a® ■ ajkamra tódult. Most tudorai, hogy éleik és nem í vehet el tőlem senki. Ugye, neon? ] Bőssé: Nem., nem, som! • ■ Balázs: Ofly bolondok vagyunk, Bözse! Ett- \ tunk a szivárvány után, hághaíattan Utakon, vérez- \ züik a lábaiinlk, micsoda vak és meddő kapkodás ! volt itt Minden! Szörnyű l'idérenycranás, ballá! és jaj, micsoda futás a boldogság meltett... Most: tele van a lelkem veted éis én Mitek és élek. Re-, ménnyel,. hittel és szenelleirmnel vám a teilkera csor- dultig tele. Bözse: Menjünk innen,, menjünk anyához... Nézd, alkonyodik, Baláss: Alkony, tevasáíi alkony ... a mi gyö~ nyörü szerelmes.hajmalunkait honra. Gyönyörű ébredést. (Indulnak együtt, öeszeölelkézve.) Mikó (belép):. Ejnye, mii történt? Baláss: Kerestem és tévelyegtem. És most 5 megmutatta- nekem az igaai utál. (Ed B'özséveh) Szünet. MíkŐ (« távozók után néz elmerengve, attán mosolyogva szivarra gyújt és .gondolatokba merülve jár a szobában)! Jolán (jön az ebédlőből): Szandrát lefektettem, alszik.... Nehéz munka volt... Balázs ' éUmieot? Mikó (felrezzen): Te vagy? Jolán ('türelmetlenül): Mért engedted el Balázsét? Aliig beszéltem vele. Hová ment? Mikó: Elment. Elindult a nap felé. (A® egyik ablakhoz megy.) Jolán: Hagyj békén a hangtite'taiddaü.... Ham- mer ékhez ment feláa? Mikó: Oda! (Kimutat.) Együtt mennek, 5 ée Bözse. Megtalálták egymást. Jolán (izgatottan): Ott mennek! Mikó: Nézd: a nap fájuk dobja uteteó sugarait. Hogy görnyednek, a súlya alatt. Bizsooy^ súlyos teher a boldogság, összegörnyednek, együtt viszik. (Felisóhajt.) Bemennek igy az estbe, az éjszakába és a felkelő nap elé. A nap elé! .(Kitárja karját.) Jolán, nem látod, milyen gyönyörű ez, .milyen szent öröm! Jolán (kiafetíhálvá® yan elfordul ée gyűlölettel telii pManiást vet az urára): Bözse itt volt, ütt találkoztak? Mikó: Itt! Jolán: És te engedted? Engedted, némán tűrted, hogy Bálám vakom a vesztébe rohanjon! Mikó: Nem értelek! JoHán: Mit nem értesz?.., Nem láttad, hogy számúinkra örökre elveszett!. (Szenvedélyesen,) Te itt voltál, mért nem léptéi közbe? Mért engedted? Mikó: .Mán, az Istenért, nyugodj meg! Felizgattad magad a vezekl-éseel'. Jolán: Hiába volt minden, amit eddig tettem! Kárba veszett minden, fáradság! Mikó: Te tatán a természet parahoseravába akaiisz beleszólni? Nem vetted észre, hogy ez * két ember egymásnak teremtődött ? Hogy láthatatlan ár sodorta őket' egymás karjaiba. Jolán: Meg kellett volna ezt akaszteni! Mikó; Te talán gátat áMitottái voüna?_. . , Hogy értselek? .,. Akkor tegnapelőtt Szandrő besrugása — — — . Jolán (exaltálten a szavába vágj: Késő!.., 6 te elbukik, ahogy Pongrács elbukott. Mikó (éltesen): Mit akarsz most Pongrácczal? Kiiimartad őket a házamból, elüldözted a várandós asszonyt. Utadban volt? Jolán: Vádolná akarsz?,.. A múltat hánytar- gatod? (A® ablaknál áll.) Balázs is eiiment és elveszett ... Jött egy hitette® nő és útját kieresz- teajte. ! Mikő: Ne mondd, 'tovább! Nem aksarom. hailte- i rali.'! Zsonglőíösködez létekbeten saaveikikah J Jolán: Bolond vagy, ha est nem látod tftsz- táu!... (Fanaltibusan.) Nem látod, hogy benne is kilátszik az isteni szikra! Mkó (mintegy magá'banj' Kezdem érteni, j Kezdem sejteni a hihetetlen Okát.. Oh, én vaksággal vert nyomorult! Jolin: — — — Most. még gyanútlan, azt hiszi, hogy a lelke orvosságát is megtalálta. Hitvány testiekkel magáihoz költi a föld és béna röggé válik iéfekfelen ugarom Mikó: Létekfeten minden szó, amit mondasz! Ugarrá tettét mindent körülötted... Előtted hatvány testiség a szerelem?... Ne, ne folytasd! Mintha sötétben botorkáltam volna máig és esik a (szememről a hályog, egy fiáé vés álom óihnos tó- > ilyogj®... A várandós asszonyt kimartad a báaam- , bői — — (Jolán meglepetve Makóra mered.) Elhallgattál? Mért neon folytatod! Jolán:. Ne n.ézB úgy rám! Mit akarsz? (Szünet .után kiáltva:) Te tettél mindent, és most vádolni akarsz? Magadat vádold! Mikó: Neon beszélt senlká vádról és miár rám kened a bajt! Ez rád val! Jolán; AM történt veled?... Te te------ —* Mikó: Igen, ón is. (Nagy keserűséggel.) Az en szárnyamat te lemetszették. Te metszetted te! Jolán (tétován elfordul): Vezekelni fog, bejön 'ás vezekel. Meggyön ja bűneit. Mikó (megragadja Jolánt és megrázza): Végét akarom .ennek a komédiának! Végét akarom! Jolán: Eressz! Mikó: Mind bolondok vagyunk, vagy csak tel Jolán: Eressz!... Le fog térdelni előttem, vezekelni fog! j Miké: Szandrót hagyd M a játékból.... Ki# [híjjá, hogy gyilkossá tetted! Jolán (egy pillanatig visszadöbben, aztán víse. sz&zuha® őrületébe): Hazudsz'... Vezekelni fog Mária előtt, az anyja előtt. Mikó (hevesen ellöki magától Jolánt, aki a padlón végigziuhau): Hallgass! Ls fog térdelni az anyja előtt? Egy anyával azonosítod magad! Te őrült... te... meddő! (Jolán tébolyaltan fedisd- kőit.) Te.., te magtalan! Jolán: Nem igaz, hazudsz!... Az anyám hát gyereket szült. Mikó: De te egyet se. Minden vágyamat el-' Sülted. Jolán: Én akartam ... fe,.. te... Mikő: Én... én... Hát osafe mondd... D® tudd meg, nem bennem volt a hiba, a Kata kisfia ae én gyerekem, az én húsom, az én vérem! Hallod, az enyém! Nem bírtam ezt az üres házat-----Jolá n (idegrohamában az asztalhoz veri a fejét, keze vadul kalimpál éa monoton hangon, értelmetlenül jajong). Mikő: Te... te meddő! (Egy ideig nézd a ver gődőt, aztán elferdül. A nagy vihar csitulni kezd benne, nincs benne azüferánvi sajnálat-) Uramietie®, micsoda szörnyű tiz esztendő volt... Ök mennek mind, menekülnek a boldogok szigetéről. (Keserűen.) Boldogok szdgeíe!,.. Talán m'ég nekem sem késő! (Nyugalom ömlik dl alakján, a szeme felfényesedik. Felszabadultan, ügyet sem vetve a® asszonyra, kimegy’ a szobáiból.) Jolán (felül a padlón. A roham megszűnt A* ajtó zörremésére villám fuj a testén, csak bámul a távozó után, némán ingatva a fejét. Aztán Sárikánál megfogja az asztalterítőt és lehúzza): Tíz év.., (A térítőt Össze göngyölíti, keblére vonja és gügyög, mintha gyereket dajkálna,) Tiz év .. baba ..baba ... bajbuka! — ------Eüg gönv. Szerkeszti: Ssíklay Ferenc ár. ; Kéziratok a szerkesztő címére: Kosice- Kassa, Éder-utca S. «z=, küldeudők. ■ 17 4“ Ja ÍLj ár%Jő izlési társaságbeli, decens hölgyeknek nélkülözhetetlen arc, nyak, karok, kezek, test, kebel, haj ápolására és teljes finom, dis- crét szépség elérésére, 1909 Párisban aranyéremmel és oklevéllel- kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok, Az intézetben a legmakacsabb aredefek- tusok sikeresen eltávolíttatnak. Szeplő, máj- folt, mitesszer, likoesos • és zsíros kiütéses teint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs, ránc szemzacskők ete. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek Iza rekord arcápoló szereket, pontos kioktatással. Mitesszed, pórus, pattanás ellen garnitúra ........ K2 87.—-' Szeplő és májfoít ellen garnitúra . ,, 37.— Vörös orr, arc, kezek elleni garn. „ 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen „ 77.— Bőrujjtó garnitúra 4 nap alatt lehámlasztja a bort és olyan lesz. mint az üde gyermeklányé .. - ,» 120.— Hajtalanitő garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 év múlva sem lesz ...... „ 37.— Kebelápolő, fejlesztő garnitúra . „ 120.—« p’olyókony láthatatlan email, csodásán szépít................................ 5, 77.— Tz a kozmetikai intézet Bratlslava, Stefánikova 19, Ik <S®55ESI-/V\AfiSAIl-HIKr(aS 1927 Január T, wmüidL Ti I f$ ág É W? WpíSi ^|Hg| $0^1 »redeti amerikai íeludit-dezmíiciál — Megved a garat Kellemetlen kiszáradásától — I ^ p ^ _ JjL p - Megakadályozza a fogkovek keletkezését^ — Mindenütt kérhető! I I %m 1 1 ! %i® Is ti I E "FRANCÖUZet'to7wHNBER6E 1321- |
