Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-05 / 277. (1315.) szám

F©i© gépeket és az összes fényképészeti cikkeket legolcsóbban szállít nagyban Qindra íKimla a spol. 9raha f., 321 ÍUI; üKarolIny Soéilé 23. ájul tan emelt karaiba és gyengéd gonddal hurcolt magával a gyükoöék gyilkosa — Kyrialdd'es Leo- nidos. Lebuidos karjaiban ébredt esziiiiélétré a lá­tottaktól félörült asszony, aki emberfeletti érővel tépte ki magát a gyilkos karok gyengéd fogójából. Zihálva rohant a Kenfcaoros korlátjához, majd ma­gasra emelt karokkal, rekedten sükdíótta átkai özö­nét a feléje siető Leonidos felé: — Bosszrnijon meg engem a tenger és téged, istentelen gyilkos, a tenger tartson örökös rab­ságban ! Az átok megtorpant ja León időst, aM már a tengerbe ugró a-sszoayi test loccsanásét sem hallja, mert tulzugja azt az egyre erősbödő északi szél. A hullámok tarajad haragos hab-osan száguldanak egy­másra s a három vitorlást dióhéj gyanánt görgetik egyre durvábban; a vihar teljes erővel tombolt. Zúgott, harsogott Neptun birodalma, az átok meg­fogant! Bosszúálló hullámok vágták oda a szikla éles falához Leonidos két. vitorlását, hogy össze­zúzott testüket harsogó üvöltéssel azonnal el­nyeljék. Ámde Leonidos nem pusztult el s amint a szikla oldalában kuporgott, rémülettől kidülledt j szemed a lágyan ringó Entellára tapadtak. Ott látta j a kormánynál a véres sebektől bontott Boyosides í Joannist. a karjait fenyegetően rázó, szépséges Mariongával együtt. Az évek múltak. Piraeusiban már régen elfe- Jeitetíék volna a nagy vihar áldozatait, ha 5 velük kapcsolatiban el nem emlegetik a nraleai remetét. A nagy vihar óta apró kis házikó bujt meg a szik­laoldalon és a viharos, komor, sötét éjjeleken arra járó hajósok gyakran láttak egy hosszuszukállu. • agg eremitát magasra felcsapó rőzseláng fényénél — földre borulva imádkozni... A kacagást nem szabad elfeledned Méri kínosod magad énekkel, verssel? Olyan buják a fák, ígérő még áz élet. Mért fogod halk, rezzenő ütemre Léptéd. Tárd ki a karod s szivedre esik Az elmulasztott, félreismert szépség. Belevakulsz, mig kutatgatod minden dolgok Végét. Kurjants egyet, szökj a középre, Izmaidat dud-orüsd ki a napnak. Salakja van csak, hiú salakja A szavadnak. A töprengés hideg mozsárban Izenkint töri össze a lelked. A kacagást, a kacagást Nem szabad elfeledned. Tamás Lajos. A film másik veszedelme Még egy különvélemény a beszélő mozi ellen —yf— múlt heti s bizonnyal általános érdek­lődést kiváltott cikkéhez kívánok kapcsolni néhány gondolatot, bevallva mindjárt, hogy részemről — a beszélő mozi első hírének hallatára — az alább élmondandó veszedelmekre gondoltam legott, s csak —yf— cikke emlékeztetett a másik veszede­lemre. Lehet, hogy ö niég azokra néni gotídólt, amelyektől én tartok. Több széni, többtől — fél, a film pedig elég sok arcú Janus ahhoz, hogy- for­radalmat. jelentő, küszöbön álló változása sokféle­képpen veszélyezlesse. Nem tudom, mások is. falán éppen sokan van­nak-e úgy vele: az ón ideálom nem a beszélő füfn lett volna, hanem az a film, melynek nincs szük­sége közberóít szövegekre, vagy azokat legalább is a minimumra tudja redukálni. Ez a filmművé­szet mai fejlettsége mellett nem ördöngösség. Min­den szöveg nélkül képpel, történéssel, mozdulat­tal tudnak éreztetni, magyarázni mindent, a csuk­lóóra megmutatásával azt, hogy a hős az idő állása iránt mélíőztatik érdeklődni, a hajószirénából ki- siivölfő gőz felvételével azt, hogy az előbbi inte- rieurben miért kapta fel valaki idegesen a fejét: sietnie kell, hogy le ne késsen. Kicsinyes példák* de jelentősebb témákat éppen ezzel a könnnyed- séggel oldották már meg s emlékszem néhány pompás film-remekre, melynek folyamatos pergése szakadatlan beleélést biztosított az eseményekbe. Egy közbeíofografált levélszöveg, vagy ujsághin nem oly zavaró, mint a szövegböngészés, melyben — de sokszor — a tökéletlen fordítások minden il­lúziót, esetleg tartalmi szépséget lerontó nyűgét máris szenvedjük, mielőtt még az angol szövegű beszélőfilmmel volna bajunk. Ha elemezni próbálom ezt a vágyat a szöveg­nélküli film után, úgy érzem, az az oka, hogy a filmművészet teljességét, lényegét a mozgás állal váló életszemléltetésben látom. Ez egy. S a másik, nagyon fontos: hogy a tisztán mozdulatokra, rhoz- gásra, arckifejezésre utalt életábrázolás kényszere ezekét, niint kifejezéseszközöket olyan művészi tö­kéletességre fejlesztette, amilyenre előbb nem volt ok, nem volt alkalom. Nem, kérem, ne csóválja senki a fejét erre a merésznek látszó kijelentésre. Nagyon kérdésesnek merem állítani, hogy például Gafrick hallhatatlan színpadi alakításai á filmen éppen olyan tökéletesen hátnának-e? Az a művész, akinek előadásában a lényeg az élő, zengő szó, fel­tétlenül másként mozog, mint az, aki csak a moz­dulatok nyelvére van utalva. Olyasmi ez, mint a félkarú ember bámulatossá fejlett ügyessége a megmaradt karjával: felülmúlja azokét, akiknek mind a két karjuk épp. A film művészete amel­lett, hogy alig beszél, — néhány közeli felvétel, arcjáték, hasonló részletekhez, — a gép, a reflek­torok, a világítási hatások számára játszik. A film képhatásbeli tökéletessége olyan igényeket tá­maszt, melyek eltérők, ellentétesek is lehetnek a tisztán irodalmilag drámai hatás követelményeivel s ha egy film rendezéséhez filmscenáriumban gya­korlatlan irodalmi dramaturgot állítanának oda, a film az első vetítő próbánál megbuknék. Harmadik momentum: a film a néma szemlél­tetés eszközeivel elégítve ki és nevelve eddigi kö­zönségét, bizonyos „fnozi-érzéket“ fejlesztett ki a nagyközönségben, azt a minden kis jelt elértő gyors felfogást, mely azonnal beilleszkedik a film­szerű gondolatvilágba, nemcsak, de a nyújtott ké­pekét erős, élénk belső illúzió-képzetekkel kiséri. A drámai 1 ős nagy jeleneteihez éppúgy hozzáérez- zük a u- gyszerü, indulattól átfűtött férfihangot, Ínint a vihar villámlóbogását utánzó képekhez a mennydörgést, a suhogó zápor verését, csata jele­nétéi hoz az őrjöngő harci zajt. Há a filmet zene kíséri, a jó! választott zene még mélyebbé tudja tenni ezt a képzeletbeli kiépítési. Most jutok tehát a nagy kérdéshez: Ali lesz, lia a beszélő film nem éri el a szabadjára bocsátott söl felfutott illúzióval kitermelt hangképzefeinket? Mi lesz, ha a vihar zúgása silány srnpadi menydörgés lösz csupán? Ha a beszakadó égő ház robaját valami dübörgő géppel utánozzák, — pedig a kép nyomán rémüle- lesen recsegétt-ropogott a fülünkben ez a hang!? — mi lesz, ha a hősnő hangja nyafka, mert tör­ténetesen bájos, szép, jó mozgású, de hangja nincg? fOgnak-e születni és kiképződni ásta Niel- senek, Henny Povrenek — Márkus Emília hang­jával? S ha Rudolf Valeníinonak beszélnie is kel­lett volna, k: tudja, milyen benyomást tett volna ránk a hangja? Mit csináljon az a filmművész, akinek minden rátermettsége meg volna, de or­gánuma hiányzik? Egész sereg eddigi starnak ki kell majd buknia, ha az uj film uj igényeket h s bár erre azt mondhatom —yf— példájával, hogy mit fájjon nekem a slarok feje, — de félő, hogy az átmeneti idő hosszabb lesz, semmint gondol­nák az újdonság-éhesek s az uj film kiforrása nem is olyan egyszerű, nem is olyan biztos, hogy tökéletes lesz-e? Kicsit túlozva a következtelést, természetszerűleg oda jutnánk, hogy az uj igé­nyeknek a legjobb beszélő drámai színészek fog­nának megfelelni, ha előbb filmjáték, tehát gép és reflektor előtt való játékba is begyakorolták magukat. Ez feltétlenül nyereségei jelentene a film, de veszteséget a drámai színjátszás részére. Én jobban szeretem és tökéletesebbnek tartom a drámai művészt a színpadon, látva és hallva, a filmművészt pedig a vásznon, minél kevesebb szö­veggel. S ha summa summárum oda lyukadnánk ki, hogy a jövő filmje tulajdonképpen lefotogra- fált és rádió vagy bármi más utján továbbitotían reprodukált szinelőadásokat nyújt a vásznon, úgy igen könnyű lesz a választás és ha igazán jó fil­mét akarunk látni, inkább — a színházba me­gyünk. S jó színdarabért — ugyancsak oda fogunk járni. Ej, ne bántsák Amerika filmgyáros fejedelmei a mi kis örömeinket. Henny Portén a titkos ideá­lom. Oly bájos, olyan hajlékony, olyan lágyan asz- szonyi; ha a szemei fájdalmasan, megtört tekintet­tel révednek, egyenesen a szivemre megy. Ha az­tán egyszer megszólal a filmen és a hangja nem fejezi ki azt, amit az arcvonásaiba beleképzeltem, meg nem nézem többet. Pola Negri gamines tré­fái, hetyke mozdulatai külön, megfelelő hangké­pet is formáltak bennem ehhez a szereplőhöz. Ha az igazi hangképe nem ez lesz, mérgesen felállók s kimegyek a beszélő moziból. S ha a legközelebbi csatazajból ki fogom hallani a megfizetett statisz­ták erőltetett rikácsolását, történetesen azt is ész­Tamás Mihály uj könyve Irta: Egri Viktor. Tamás Mihály első könyve (Novellás- könyv, Kazinczy-Tár saság kiadása. Kassa, 1923) egy tehetséges elbeszélőnek erős, Ígé­retes elindulását jelentette irodalmi életünk­ben. Ez a kötet a Mában erősen gyökerező, realisztikusan látó Írónak főleg 1922-ben irt novelláit foglalta magában, egy költőember írásait, .aki a háború, az összeomlás és az uj államalakulás kaotikus élményzuhatagában, megváltozott életünk uj arculatában lassan meglátja az örök emberit s a lényeget. Né­hány elbeszélése, mint az „Egy marék fö3d“, „Árnyék", „Flórián estéje" elbeszélő irodal­munknak legszebb darabjai közé sorolhatók. A Novelláskönyv megjelenése után hosz- szu, közel három esztendős hallgatás követ­kezett. Ha nagyritkán egy-egy kiragadott re- gényfejezettel, novellával életjelt adott ma­gáról, az ember újra felfigyelt és várt. Líri­kusnál a huzamosabb hallgatás a fejlődés forrongó éveiben szokatlannak tűnnék, az élettel való folytonos súrlódás és az uj esz­mevilágokba való behatolás szinte erruptive rákényszerítik a költői alkotásban való ki­élésre, másként kell azonban elbírálnunk a hallgatást a próza mivelőjénél és legfőkép­pen annál, akinek útja egyre határozottabban vezet a regény felé. Itt jöhetnek évek, melyekben az élményanyagnak lázas válta­kozása nem engedik az irót a megformálás­nak türelmét, higgadtságét és tapasztalatot igénylő munkájáig és csak, amikor küzdel­mes benső munkával az élet mélyebb kap­csolatainak meglátásáig jut el, amikor selej­tezni, differenciálni kezd, követeli eredmé­nyesen jogát az alkotás ösztöne. Az élménviró Tamás Mihály fejlődése igazolni látia ezt a megái lap i tágunkat. Uj könyve, a „Tavaszi vallomás" a látszólagos hallgatás megtörésének első tanujele. E ha­sábokon. ahol a világ- és az egyetemes ma­gyar irodalom nagyjainak regényéit szoktam ism rtetni. Tamás Mihály uj könyvéiiek itíó!tolásánál nem áll szándékomban, éppen, mrrt hozzánk nagyon közelállóról van szó, rná . rz- pontokat, viszonyainak szintjéig r-M k'-nt' tt mértéket venni irányadóul. A háborús évek és a fogság súlyos élményeivel megpróbálhatott Tamás Mihály izmos egyéni­sége megérdemelten követel dédelgető sze­retettől ment hűvös tárgyilagosságot. Tamás a kicsit szerencsétlenül Tavaszi vallomásnak címzett könyvét helyes intuíció­val fiatal évek regényének is nevezi. Az iró szükségét érezte, hogv forrongó éveinek val­lomásait közvetlenül maga jellemezze, más lapra tartozik aztán, vájjon ezek a lazán kap­csolódó lapok az igazi regénynek izét ad­ják-e? A tavasz három hónapjáról elnevezett részek között nincs lényeges összefüggés és az egyes fejezetek között is legfeljebb az em­lékezés eredői adnak hidat. A „Márciusban", az iró a gyermekévek tarka emlékein me­reng. melegek és színesek ezek a lapok, (egyik-másik fejezete mint önálló novella is­mert előttünk), mintha valaki halkra tompí­tott lírán könnyes izü dalokat pengetne, nem újak ezek a dalok, mégis meghatnak, nem újak az alakok, mégis megkapnak: a négylo-’ vas hintón járó szerelmes Kóczy Kálmán, aki, amikor utolsó bankója nyakára hág, egv kaszirnő ágyában lövi főbe magát, a fonnyadt arcú Vilma kisasszony, akinek vén- leányságából egészséges gézengúzok gúnyt űznek és a kis lánypajtás, a tüdőgyulladás­ban elpusztuló Erzsi, félszeg gyerékromiaiiti- ka, maid a jómód és a szegénység közti el­lentétre való ráébredés, az anya jósága és okossága, mely megkimélteti az első csaló­dástól. Novellisztikus formában megírt emlé­kezések ezek. melyeknek visszapillantásában reflexet ver már a férfi élettapasztalata, a hang legtöbbnyire szerencsés, bár a pointe- nak keresése itt-ott megbontja az élettéljes színeket és a meleg hangulatokat irodalmias- sá, keresetté teszi. Például a magát bűnösnek érző fiú mintegy bünbocsánatul elhozza a megkívánt zsiráfos bélyeget és egy marék más bélyeggel ráhüllatja a halott Erzsi ko­porsójára. Itt az élménymag nem ölelkezett össze elég szerencsésen az alkotókészséggel éxS ezért hamisnak érezzük pointe-t. Az Ápri­lis fejezet a hadifogolynak néhány erős él­ményét vázolja. A sorokból a börtönélet fül­ledt levegője árad, az élmény fáióan súlyos és mélv és fáióan súlyosak és mélyek a nők­kel való találkozások. Néhány különös, ide- genszerű lányaink jelenik meg előttünk, hi­deg orosz éjszakák és tikkasztó elhagyatott-! ság* rettentő magány, a megláncolt férfi fáj­dalmas erotikája, mely félszeg utakon egész­séges ösztönkiélést keres és kényszerült le- foi tás után kirobban: uj és egyéni hang, né­hány fejezet megdöbbent forró szépségével, sodró indulataival. Tamás itt a kiforrott mű­vész biztos látásával mond súlyos dolgokat. Egy fiatal és vergődő férfilélek fájdalmas lí­ráját érezzük, mélyből fakadó sajátos élmény- forrást, melynek fájdalmas sokrétűsége már epikai meglátások felé sodorják az élmé­nyeknek erős lírai hajlandóságokkal telített megélőiét. A könyvnek ez a része hangulat­ban a legegységesebb, a hányatott hadifo- golysörs külső életállomásai helyes intenció­val a vallomások könyvében legfeljebb egy- egv sorban villának fel és elsikkadnak, hogy a szűkre határolt mondanivaló, a bilincselt belső élet, a szerelmes ember vergődése vé­res nyersességével életteljesebben megma­radjon. A tavasz utolsó stációjában, a Májusban Tamás újabb ugrással az otthonba siet visz- sza. Az élménytől, egv csalódástól, az irót itt csak kurta idő választja el, úgy hogy kaoti­kus külsőségeiben még nem tudta megra­gadni a lényeget és belső analízisében elraj- zolt képet tükröz. Az érzések itt homályba vesznek, a szerelem hisztériás eleméi nél­külözik a szuggesztivitás csiráit, de ebben a lélektanilag tétova, elsietett részben az ed­digi novellisztikus hang helyén már a re­gény egyéni hangja merül fel, a laza mese fonala szinte öntudatlanul szorosabbra kap­csolódik, hogv az utolsó akkordokban uj utat, uj életállomást jelző visszhangot keltsen. Bizonyos, hogy az ifjúság, a férfiébredés él­ményeivel immár epikus formában is elké­szült Tamás Mihály, aki hosszú hallgatás után ilyen jelentős munkával gazdagította irodal­munkat. közeledik az igazi regény felé. mely­ből csak kevés sikeres kísérletet tudunk fel­mutatni. A „Tavaszi vallomás", mely Írójá­hoz fűzött reményünknek biztató megszilár­dulását hozta, erős lépés volt e cél felé. A három esztendeje munkálkodó Vog- genreiter-kiadő Tamás Mihály „Tavaszi val­lomásának. önálló irodalmi életünk egyik logjclcnlősehb könyvének kiadásával egyik legszebb tettét és sikerét könyvelheti •el. ■ 1926 december 5, vasárnap. re Íogoín vénni, hogy a hős hadvezér-bariton he­lyett kappanhangon vezényel, — egyenesen meg­esz a méreg. Kérem, nagyságos amerikai i'ilm-nagymogu- lok: hagyják meg az illúzióinkat! A páva is például gyönyörűséges szép állat. Csak a hangját ne kívánjuk soha hallani! Tyn. Páron 3francishá-nM ■fyerűf be a* eíöTcIö cSalábot ű gpermei é§ ieánn ruháját. S9S4 ipraíia, pitkopji 16. ni ii'in i’BWiiniiwpwüggi j !j MGY VÁSÁR BOR-ESSZA- LONGARNITURÁKBAN. | §|I? Rendkívül olcsó árban. U J. VAJDA, BUTORTERMEÍ, NYITRA, PÁR UCCA 22. A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó Fölerakat; Vörös Rák Bratislava Egy doboz éra 3.60K& t-'^i*** t iWíl Éi».' ASTORIA Frigyes út= I Naponta tánc. — Minden szombat-vasárnap és ünnepnap — Five o clock. ___________________________________________ „I ZA“ Jó izlési társaságbeli decens hölgyeknek nélkülözhetetlen arc, nyak, karok, kezek, test, kebel, haj ápolására és teljes finom, dis- crét szépség elérésére, 1909 Parisban arany­éremmel és oklevéllel kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok. Az intézetben a legmakacsabb arcdefek­tusok sikeresen eltávolitatnak. Szeplő, máj­folt, mitteszer, likacsos és zsíros kiütéses teint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs, ránc széni zacskók etc. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek Iza rekord arcá­poló szereket, pontos kioktatással. Mitteszer, pórus, pattanás ellen garnitúra......................................Kő 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra , „ 37.— Vörös orr, arc, kezek elleni garn. „ 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen „ 77.— Borujjitó garnitúra 4 nap alatt le­hámlasztja a bőrt és olyan lesz, mint az üde gyermeklányé . . „ 120.— Hajtanalitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 év múlva sem lesz.............................„ 37.— Keb elápoló, fejlesztő garnitúra . „ 120.— Folyékony láthatatlan email, cso­dásán szépít.................................„ 77.— Iz a kozmetikai intézet ' Bratislava, Stefnnikova 19, II. 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents