Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-05 / 277. (1315.) szám

I 1926 december 5, vasárnap. BWBBBBBWMMBWHHWFltTtTfBiitfi'aaiPCT nrwir ......Mm *\\iuimni\*mmn\ üim ■■■—ni—■iMIfil I1MI '^ ss^ssBnEsrrnz^-j- jRáBörG? fiz uj Gerhart Hauptmann-dráma első bemutatója „Dorothea Angcrmann" Rein hardt bécsi Színházában Haüpímann hosszú és íuagasbáivelő irodalmi pályafutása harccal és küzdelemmel vau tele. Min­den uj darabjának bemutatója után hasábos hír­lapi vitatkozások, kritikai nyilatkozatok következ­ték. dé az iró hírneve mindjobban növekedőit s gáílCífdlői egyre fogytak. K1 só drámáját (Vor 8on- cenéijfgang) a berlini „Freie Bühue" mutatta be 1888 november 20-áu s áz azóta élteit 37 év alatt mindig eseményszámba ment. egy-egy Hauplmann- béhiuíató. E darabok hű következetességgel mu­tatták Hauptmann fejlődésének görbéit s azt az utat, melyet a naturalizmustól a Hanneles Him- mólfahrt-ig, vagy az „Und Pippa tanzf“4g megfu­tott. Egy színes és az emberi Iélekíejlődés külön­böző stádiumait szemléltető írói pálya Hauptmann élete, mely tele van önmagát kereséssel, tétová­zással, pálfordulással. Méltán írhatta róla Félix Salten: Vájjon révbe érl-e már, vájjon inegtalál- ta-s már a hazavezető utat? — Pedig Hauptmann ma már £8 éves. Első bécsi bemutatója a Burgtheaíerben volt 1891 december 6-án (Einsame Menselíen). A ieg- ujabb Hauptniann-darab bécsi bemutatójának fo­kozta érdekességét, hogy először itt került színre (eddig csaknem kivétel nélkül Berlin volt a Iiaupt- mann „Uraufführungok" színhelye) s első ízben állhatott a bécsi szinlapon az“ „Uraufíührung" jel­zés, mig körülbelül 50 szinház ezután fogja színre hozni Dorothea Angermann-t. Münchenben Becs­esei egyidejűleg a Kammerspiele des Schauspiel- hause's mutatta be. A hires német kritikus, Alfréd Kerr, aki ebben az időben szintén Becsben tartózkodott s még kéz­iratból ismerte a drámát, maga is érdeklődve fi­gyelte, miként fog eldőlni a darab sorsa, hisz ed- digslé minden Hauptmann-bemutató egy küzde­lem volt. Ugy női lélek züllésbefulladó élete a dráma, tele lüktetéssel, izgalmas és naturalista aláfestéSü jelenetekkel. Az uj Hauptmannban sok vonás meg­maradt az ifjú Hauptmannból. Angermann a lieg- nitzi börtön papja és az idekerült lerongyolódott lelkek vigasztalója. Isten igéit hirdeti, de tele van emberi szenvedéllyel, kinek szeme már lángol egy hófehér női kar láttára s igen szívesen csókolja végig leányának barátnőit. Egy sziléziai fürdőhe­lyen üdülnek, hol a fiatal leányok a főszakácstól főzni tanulnak. Itt történik Dorotheával a szeren­csétlenség: egy forró, nyári délelőtt, melynek er- nyesztő melegét az érzelmek vihara csak fokozza, a közeli galambdúcból ide hangzik a szerelmes galambpár turbékolása: Gurruu, gumiul Ez a hang csábítja fel a padlásra, hol leselkedik utána az állatias ösztönnel telitett, aljas szakács, a Mário és magáévá teszi az elkábult Dorotheát. A leányba beleszeret a szállodatulajdonos fia, Herbert, ki tanári pályára készül s mihelyt elnyeri a könyvtárnoki állást, el is venné feleségül Doro­theát. A leány ingadozik, szerelme tüzeli, de nem mer igent mondani, mert érzi ballépésének súlyos következményeit. A fiatal tudós kétségbeesve hagyja ott, de az apa megtudva leánya szerencsét­lenségét, gyorsan tenni készül. Meri mi lesz a te­kintéllyel leánya ballépésének kiderülése után? Minden lelkiismeretíurdalás nélkül odadobja leá­nyát az elcsábító, bestiális alaknak, kit pénzösz- szeggel a házasságra kényszerít s kiköti, hogy az „ifjú pár" azonnal vándoroljon ki Amerikába. így a cselekmény átkerül a másik világrészbe, hol a gaz Mario már az utcára küldi Dorotheát pénzt keresni, mert nincs odahaza pálinka. A leg­mélyebbre süjyed a leány (illetőleg itt már asz- szony) rablók, gyilkosok közt él. Ugyancsak Ame­rikában él egykori vőlegényjelöltjének a bátyja, Hubert Pfannschmidt, ennek vendéglőjébe mene­kül egy hóvihar elől a züllött nő s itt találkozik véletlenül az utána hajózott Ilerberüel. Ez kész őt hazavinni és feleségül venni, életének egész szennyes lefolyását elfelejteni. Pillanatra úgy tet­szik, Dorothea mégis megszabadul e feneketlen mocsárból (ungründlicher Sumpf), de ekkor meg­jelenik Mario és visszaköveteli feleségét. Az aka- rainélküli Dorothea engedelmesen követi e vad­állatot, vissza a büntanyák ölébe, hol a morfium várja, a két testvér pedig visszatér Európába. Az utolsó felvonás Hamburg mellett játszódik le, hói egy éjszaka mámoros állapotban találják az utcán a hazatért Dorotheát. Mariot megölte a morfium; a nőnek néha úgy rémlik, mintha ő ölte volna meg, mert talán nagyobb adagot adott be az álmothozó porból. Betegen, összetörve kerül a Pfannschmidt tesvérek otthonába, az életmocsár­ból a halál váltja meg a bűnös és elzüjlött sze­gény nőt. E több ágban szétfutó, különböző világrészek­ben lejátszódó drámának végső alakban csak egy kérdése van: „Felelősek vagyunk-e azért, ami ve­lünk történik?" Az iró „nem“-mel felel s ezt Her­bert fejezi ki: „Nein, wir sind nicht veranlwort- lichi Dér Zufall, andere nennen ihn Vorsehuug. ist' vérantwortlich! Das ni mint uns wenigsler* den Gcdankeu dér Schuld ...“ Tulajdonképpen mindennapi, egy nagyon is köznapias történet, melynek művészi és megrázó hatást csak egy nagy iró képes adni g hauptmanni művészettel kell drámává kovácsolni. Ezt a mindennapiságot (,.eine ordinare AlítaglichkeU") a hősnő is érzi, de hozzá teszi: mégis mily fájdalmas átélnünk mindezt! Kálváriáidat jár ez a női lélek, az istenség isko­lájának osztályait, melynél mennyivel nevetsége­sebbek az emberi intézmények osztályai. Az apa, a lelkipásztor a tekintély és külsőség farizeüsi megtestesítője, ki azon elv alapján, hogy amit az ember a kávéba aprított, azt ki is keli kanalaz­nia, minden aggodalom nélkül odadobja védtelen lányát az „éhes és vérengző fenevadak" közé. Az akaratnélküli, szegény Dorothea szomorú clzüllése egy determinált, tehát önkényes pszicho­lógiával megalkotott lélek töríénete, mély meg­rázó s inkább lesujló. mint fölemelő. Ilt ismétel­ten azt a Haup!mamit látjuk, kiről Björhsön mon­dotta: „Er tat ein Dichtcr, sber sóin Hímmel hangi su niedrigA hatást rendkívül fokozza a mozgalmasság, mely hatalmas arányaival a „mö- zidráma" benyomást kelti. Művészi inszcenálása természetesen jó kezekben volt: Rfeinhárdt maga rendezte a darabot, ő újabban mind kevesebbet foglalkozott bécsi színházával, teljesen igénybe vették berlini tervei. Most amerikai útja előtt ide is ellátogatott s kárpótlásként a Hauptmann darabot hozta. [• Művészi tehetségével megérezte, hogy itt a mozgalmasságot és lüktetést kell kidomborítani s körülbelül magáévá tette azokat az elveket, me­lyeket Kérr is hangoztatott, amikor a költőt fi­gyelmeztette: „Csak tempó! A mi idegeink tü­relmetlenek s nem a „ljuhrmann Henschel" kor­szakát éljük". Ez alkalomma! inkább illusztrátor, mint alkotó volt, mégis egyik legsikeresebb ren­dezése az utóbbi években. I A bemutatónak egyik érdekes eseménye volt, j hogy erre az alkalomra ideutazott Trisfan Ber- nafd is, ki már Berlinbeu is résátvett a Reiniiardt 25 éves rendezői jubileumán. Ez az ut egyik fá­zisa annak a nagyszabású tervnek, melyet oly erő­sén propagál már évek óta Gémier, az Odeon igazgatója, ki hosszú európai utón próbálta meg­nyerni az illetékes tényezőket egy nemzetközi színházi és irodalmi szervezetnek. A pár hónap előtt lezajlóit színházi irók pá­risi kongresszusa alkalmából is igyekeztek a fran­ciák lépteu-nyomon tüntetni a' német-barátsággal. Ezt a közeledést szolgálta Thomas Mann párisi útja, most pedig Tristan Bemard berlini és bé­csi látogatása. A politikai Locarnőt megelőzte, most pedig annak eredményeit óhajtja realizálni óé éleíteljesebbé tenni ez az irodalmi és szellemi közeledés a különböző nemzetek között. (Bécs). Valkó László. Akácfák alatt... Bolyongok szép fehér menyasszonyok közt. Akácfák a fehér menyasszonyok. Azok közt jő nekem, kik boldogok . . , Tavasszal nászra vár a föld: szerel, — S ■aki szeret, — az sohasem irigy; A volt, a van, a lesz örök törvénye Akarja így. Kezemben nyugszik á fehér habos fart; Le nem szakítom — csak cirógatom . . . És várok, állok lecsukott Szemekkel, — Nincs holnapom —r s ezért nincs bánod cm. Azok közt jó nekem., kik boldogok, — Tiköztetek, fehér menyasszonyok . . . Megmondanád, fehér magyar virág, Mi lesz belőled? Ha hervasztó nap égó csalfa csókja Vagy nótás szellő ajka kérdi tőled? Megmondanád, fehér magyar virág1? A tisztes kis méh gyűjti össze mézed, Vagy a kalandor: kapzsi vén darázs? Tündér világok édes hírmondója, Meddőn emészt el nyári nagy parázs? Kis szöszke főket fogsz-e koszor-uzni, Vagy ut porába szór a kósza szél? Vagy majd bokrétái kedvű nemzedéked, Kemény fatörzsben egykor újra gí? 3 mi lesz e fából, délceg Szép fiadból? Fehér illatból sző az is mesét? Vagy ifjan még, a teljesteli nyáron Kegyetlen balta hasogatja szét? Tálán bevetnek kedves kandallóba, Midőn az élet dermedt és havas, — Vagy szent füzedtől sistergő kohóban Munkás acéllá izzik ősi vas? Vagy lész ekének jámbor görbe szarva, Vagy puskatussá gyilkos kéz farag? Mi lesz belőled, kis magyar virág, Melegség, áldás, — munka vagy harag? . Te kis menyasszony, palyolatos ág, Mi lesz belőled? Ha hervasztó nap égő csalfa csókja Vagy nótás szellő ajka kérdi tőled, Megmondanád, fehér magyar virág? Jankovics Marcell. Szőrme árú szalon (nem üzlet) Szőrmekabátok, kabátgallérok, boák a legmodernebb kivitelben, elsőrangú ki­dolgozásban, legolcsóbb áron kapható: A.Knlhánek, Praha I., ul. Karoliny Svétlé 27. Rendelések mérték szerint. Két kis gyerek vízpartján játszik Irta: Szombathv Viktor (Két kis gyerek játszik a homokban. Két kis urigyerck. Fiú, leány, hat-hétévesek. Homokvárat építenek, talicSkáznafc, szerényen játszanak.) Az egyik' Akkor az én mamám sokat sirt. Na­gyon sokat sirt. Éjjel-nappal sirt. Doktor is volt nála. Le is akarta gyilkolni magát, akkor aztán a papa nem veszekedett többé. Nem is szóltak egy­máshoz. A másik: Az én mamám a te mamádat szidta. De mindig kiküldtek a szobából. Jól van igy? (Tornyot épít.) Az egyik: Majdnem jól. (Építenek.) Tudod, hogy az én papám nagyon haragudott a tiédre? Azt mondta, hogy elmegy megkérdezni hozzátok. Nem tudom, mit akart megkérdezni, de borzasztó volt. Én ugv féltem. Mama mindig azt mondta, csak a gyerek előtt ne! De a papám kiabálta, hogy hadd tanuljon a gyerek is. Nem tudom, mit kellett tanulni. A másik: Az enyém ölbe vett és simogatott. Azt mondta: látod... látod... Nem láttam sem­mit. Az én mamám is sirt. Azt mondta, hogy ezt iriég se gondolta volna. (A partra csónakosok köt­nek ki. A két gyerek sokáig azt nézi. Egy pár ka­ronfogva megy mellettük.) . Az egyik: Te! Tudod, azt gondoltam, hogy ha nagy leszek, elveszlek feleségül. Mi nem fogunk veszekedni. A másik: Ó, le is veszekedsz. A múltkor, mi­kor összetört a kislapátod, engem szidtál, nem is én voltam pedig az oka. Az egyik: Jó, jó. Az fontos dolog volt. Azért kellett is veszekedni. Arra nekem szükségein volt. De olyanért, amiért az én papám meg mamám ve­szekedett, nem fogok veled kiabálni. rasaaa ATELIER MODERNÉ P*A*L*A*I*S A*V*I*0*N WIENER WERKSTÁTTE IPARMŰVÉSZED SZALON A másik: Azt te nem tudhatod. Te mindenért kiabálsz. Az egyik: De ha csak fontos dolog! A esótta- komért meg a vizeslapátérl kellett kiabálni. A másik: Ez is lehet fontos. Papáék nem fog­nak hiába veszekedni! Az egyik: Ó, hogy együtt sétáltak a mamával? Ők nem törtek el semmit. A másik: Nem is igaz. Az én papám valami törésről is beázélt. Az egyik: Azt ügy mondják, kenyértörés. Az öregek erről szoktak mindig beszélni. Pali bácsi is mondta tegnap, hogy kenyértörésre kérült a dolog. A másik: Nem... At valami más volt. Más­képp mondták ... (Elgondolkozik.) (Megint játszanak. A nap erősen sül. A kis­fiú leveszi a kabátját. A kislány is felbuzdul * f eltűri a szoknyáját. A homokvár beomlik.) Az egyik: Praszk! Kezdhetjük újból. A másik: Papa is azt mondta a mamának, hogy kezdhetjük újból édesem. Az egyik: Kezdhetjük újból, édesem. A másik: Nem ilyen finoman mondta. Az egyik: Tudod, mikor még kisgyerek vol­tam, mindig azt akartam, hogy ha felnövök, elve­szem a mamámat Csak ő lesz a feleségem. Min­dig nevettek. A papa azt ínondta, hogy azt nem lehet. A másik: Nem is lehet! Az egyik: Miért? A másik: Azt nem tudom. Nem szabad. Az egyik: Mért? A másik: Csak. Az egyik: Csak? A másik: Csak! Az egyik: Hát jól van. Most már nem is aka­rom elvenni. Most megnőttem, most téged akar­lak elvenni. A másik: És ha én nem akarom? Az egyik: Az mindegy. A mama azt mondta, hogy úgyis mindig az történik, amit a férfiak akarnak. A másik: Az én papám meg azt, hogy nők kormányozzák a világot. Az egyik: Hát nem lehet róluk biztosat tudni. Ók is mindig mást mondanak. Egy néni (arrajön): Milyen helyes kis gyere­kek! Mit csináltok, édeseim! I Az egyik: Emeletes házat. ’ A néni: Talán házasodni akartok, kicsikék? ! (Elmegy.) A másik: Látod, ez is azt mondja. Mindjárt azt mondják. Az egyik: Aztán veszekszenek, ha meges­küdtek. A másik: Mindig azt mondják: milyen szép | kislány, milyen édes, van-e már ideálod, kicsi? Az egyik: Mi az? Hogy ideáll? (Nevet.) A másik: Nem tudom. Az a nagyoknál szokott lenni. Azt hiszem az, ami a papám a te má­mádnak. Az egyik: Hát mi az én mamám a te pa- j pádnak? A másik: Ideál. Az egyik: Ezt nem értem egészen. A nagyokat sokszor nem lehet megérteni. Nekem is mindig azt mondják, hogy csókolóztál-e máma, te helyes pubi ?-4 másik: És te mit mondsz? . Az egyik: Hogy halálig. Erre a Pista bácsi ta­nított. Hogy halálig csókoltam magam. Ezt szok­tam mondogatni. Igen tetszik nekik. A másik: Tetszik? Az egyik: Hajjaj! De még hogy! Borzasztóan szoktak nevetni. (Fürdözők jönnek. Megszólítják a kicsiket. A két kicsi buzgón öntözi a homokot. Zászlót tűznek az egyik kupac tetejébe.) Az egyik (diadalmasan): Bevettem a várat! (Szélrugdossa a kupacot.) A másik: Látod, milyen vagy! Mindent szét­rontasz. (Újból építenek. Piszkosak, nedvesek.) A másik: Mamám is azt mondta papának. Az egyik: Mit? A másik: Hogy: meg vágj- elégedve, hogy be­vetted a várat? Az egyik: Milyen várat? A másik: Az a te mamád volt. Ugv értette. Az egyik: Az én mamám nem vár. (Méltat­lankodik.) A másik: Pedig úgy mondták. És papa még azt mondta, de nagyon büszkén mondta, hogy csak erre volt kiváncsi. Most már akár le is rombolja az idegen várat és visszatér a régi hadsereghez. Az egyik: Ezt mondta? A másik: Ezt. Az egyik: Akkor sokat beszéltek az én ma­mámról. Majd elmondom neki. A másik: Azt üem szabad. Mamám különben is azt mondta, hogy majd gondoskodik arról, hogy ezt a te mamád megtudja. Az egyik: És az rosszul fog neki esni? A másik: Nagyon rosszul. Az egyik (lovagiasan): Akkor nőst fogja rnegludni! Majd én vigyázok rát ||| jg MMi gp eredeti amerikai ieiüdit-deziníiciái— Megvéd a garat kellemetlen kiszáradásától— I Éf ÍÉP^wu a §§ |£ 9^, -jg ^ |flrrr • Megakadályozza a fogkövek keletkezését. — Mindenütt kérhető! 1 IjgS S i £ ü % i B SÍ §J| jjgfl I Csehszlovákia! vezérképviselet: ^ S I I « H h I E. FRANCOUZ et Co., WEINBERGE 1321­ggg.l1*.-' <■ l-r-.-vT— 9

Next

/
Thumbnails
Contents