Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-30 / 295. (1333.) szám
2 TVCVAT* ‘HTPT13T> A legújabb nyelvrendelet A lapokban közölt hírek szerint a nyelv- rendeletet illetően az igazságügyiminiszter pólrendeletet adott ki állítólagos kedvezményezés jelzése alatt. E póbrendelet rendelkezései szerint az olyan biróságoknál, ahol osak az államnyelv használható, a felek kihallgatása a saját nyelvükön történhet, továbbá, ahol kisebbségi jog nincsen s a fél nem követelheti az ügyének anyanyelvén történő elintézését, ott kötelesek a hatóságok a feleket szóbelileg kioktatni és kötelesek a feleknek kérelmére ügyükben a felvilágosítást megadni és az ügyfelek az átnyújtott írás szóbeli fordítását követelhetik. E pót rendel étből az igazságügyminiszter ipartkod ása nyilvánvaló ama tekintetben, hogy a nyelvrendelet enyhittessék, mely szándéka kitetszik abból is, hogy a költség- vetés bizottsági tárgyalásán szóba hozta a bíróságok kétnyelvű munkáját is, habár a kétnyelvű Írásbeli munka csak elvétve fordul elő, de az igazságügyin in i szteT ur azon professzori jóhiszeműségében van, hogy az ország egész területén be is tartják a nyelvrendeletnek a kisebbségeket megillető jogát, de ebben tévesen van informálva, mert a kétnyelvű írásbeli munka többnyire be nem tarlatik, amint erről megfelelő felügyeleti vizsgálattal meggyőződhetne. Ami a jelenleg kiadott nyelvi pótrende- letet illeti, ha a különböző perrendtartások szabályait szemelőtt tartjuk, megállapítható, hogy az említett pótrendeletre egyáltalában szükség sem volt, sőt ha az itteni viszonyokat nem ismerő külföldi jogász ezt a pót rend eletet elolvasná, ő az államunk jogélete szempontjából gondolkodóba esne g esetleg az államot a balkáni államok közé sorolná csupán azért, mert itt ily kormányrendelet kiadásának szüksége felmerült A legelemibb feltétele a jogszolgáltatásnak az a követelmény, hogy az ügyfeleit — amennyiben a tárgyalás nyelvét nem értik — anyanyelvükön kiokta Itassanak s az írásbeli elintézés nekik megmagyaráztassék. A határozatok kézbesítéséről szóló per rendi szabályok pedig kötelezően előírják, hogy a kézbesített, határozat a feleknek anyanyelvükön megmagyarázandó. A nemzetközi jogsegélyekre vonatkozó szabályok is előírják, hogy egy idegen állam bíróságának - határozata egy más állam területén csakis azon esetben kézbesíthető, ha fordítással van ellátva, amiből következik, hogy ha az egyik állam a másik állammal szemben egyrészt udvaTiiassági 9 hitelességi indokokból, másrészt a kézbesítendő határozat joghatályossága szempontjából megkívánja azt, hogy az idegen állaim határozatánál fordítás is előforduljon, — az analógia s az észszerüség megköveteld, hogy az állam a saját polgárával szemben is ugyanilyen tekinteüel legyen s ha a fél az állam nyelvét kellőleg nem érti, ő — mindenféle kisebbségi jogtól eltekintve — a saját anyanyelvén kicktattassék 9 az írásbeli elintézés neki megmagya ráztassék. Azt pedig elképzelni sem lehet, hogy miképpen hallgatható ki az állam nyelvén egy fél, ha az Illető azt nem érti, vagy azon nem bir beszélni. Mindez a józan felfogásból is ered 9 az ellenkezője ázsiai állapotra mutat. Prága, december 29. Fedor Miklós, az országos kereszt én yszociaJdsia párt nemzetgyűlési képviselője, hónapokkal ezelőtt kérdést intézett a pénzügyminiszterhez a vagy cmőézsima és vagyon növekedési adó túlfizetéseinek visszatérítése tárgyában. A kérdésre a pénzügyminiszter most adta meg válaszát, amelynek lényegét a következőkben foglaljuk össze: A vagyomdézsmu és a vagyonnövekedést adók fizetésénél felmerült túlfizetések visz- szatérítését, továbbá a pénzlebélyegzésnél visszatartott összegek felszabaditását az 1922 november 9-én kelt 319. számú törvény szabályozta. A pénzügyminisztérium annak idején rendeleti utón utasiíolta a pénzügyi hatóAz uj nyelvrendeletre tehát szükség nem volt, különösen azért, mert a perrendekben szabályozva vannak a felek kihal’ga- tására, a tárgyalásokra s a bírói határozatok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok, de feltételezzük, hogy nem szemfényvesztésből, hanem jóhiszeműségből ered a rendelet. Az igazságügyin in i szter ur jóakarata nyilvánvaló s hogy jobbat nem nyújtott, nyilvánvalóan nem rajta múlott, hanem a környezel én, avagy a tájékozatlanságon múlhatott a fogyatékos pőtrend-elet. (—n) Ságokat, hogy az e törvény alapján beadott kérvényeket a legsürgősebben intézzék el. Azonban a kérvényeket oly rendkívül nagy számiban nyújtották be, hogy a redukált létszámú tisztviselőkkel nem lehetett ezeket idejében elintézni. Hozzájárultak az anyagtorlódáshoz az 1923 december 21-én kelt 6. számú törvény által engedélyezett vagyoudézsma - kedvezmények agendái is. Bár a pénzügyminisztérium megfelelő intézkedéseket tett az elintézési mód leegyszerűsítésére, a munkaerőhiány következtében a restanciákat képtelenség volt eddig feldolgoztatni. A munkálatok azonban már annyira előrehaladtak, hogy Megire* wagy tariományrendszeir? Alternatív tárgyalások a közigazgatás átszervezéséről Prága, december 29. A parlament, amint más helyen is jelentjük, újév utáni ténykedése elején a mogyotörvény módosító javaslatával fog foglalkozni. Erre vonatkozólag két terv van előkészítésben. Az egyik terv szerint teljesen beszüntetnék a megyéket s a helyükbe négy tartományt létesítenének. Mértékadó körök véleménye szerint ez megfelelne úgy a szlovákok, mint a ruszinok autonómköveteléscinek. Hogy a tartományi autonómia milyen arányú lesz, arról Cserny miniszter a szlovák néppárt két parlamenti klubjának január 4-iki közös értekezletén fog nyilatkozni. Az esetleges kulturális és felekezeti konfliktusok elkerülése végett a tartományok, illetve azok szervei kulturális és vallási téren bizonyos jogokat kapnak. A fer aány ugyanis ezen a téren is meg akarja könnyíteni Hlinkáék holyzetét a kormányba való belépésről folyó tárgyalásoknál. A második terv viszont arra irányul, hogy a megyéket meghagynák, de országrészi képviselőtestületeket (zemsky vybor-okat) is létesítenének. A zemsky vybor tagjait az általános választójog alapján választanák, azzal a korlátozással, hogy a választójog korhatárát a 21. életév helyett a 24-ikbcn állapítanák meg. Az sincs kizárva, sőt valószínű is, hogy a vybor egyes tagjait kineveznék, illetvo azokat különböző korporációk delegálnák. Mindezen kérdésekről beható tárgyalások folynak. (D.)-Munkaerőhiány miatt késik a vagyendéisma-fuiflzetések visszatérítése A pénzügyminiszter válasza Fedor Miklós kér. szoc. képviselő kérdésére — Az állam késedelmi kamatokat nem fizet W/alless Jenő MUHAR BEÁTA Regén? (26) —- Elment. — Hová sietett?- •— Nem tudom. — Mondd, mi történt veletek? Art hiszem, valamelyik megbolondult köziiletek. — Tévedsz. Valamelyik kijózanodott közülünk. — Egyre megy. Néha nagyobb baj kijózanodni, mint megbolondulni. Beszólj, mi történt? — Semmi. —•De mégis, hogyan intéződött el az ügy? — Jól. Nincs semmi baj. Megmondtam, hogy elmúltam huszonnégyéves. Minthogy pedig a nagykorúak szülői hozzájárulás nélkül is elhagyhatják a szülői házat, sem szökésről, sem szöktetésről nem lehet szó. — És te igazán elmúltál már huszonnégy éves? — Persze. — És ezt szó nélkül beismerted? — Biz ez nagy hőstett volt De mit tettem volna? Ez látszott az egyetlen okos megoldásnak. — És Mihály? — Mihály? Mihály hallgatott, nem felelt a kérdésekre. Egy vőlegény, aki hallgat, amikor azt kérdik tőle, hogy ő szöktette-e meg a menyasszonyát! Egy szerelmes férfi, aki nem pattan fel, mikor a menyasszonya azt mondja, hogy egy más férfi szöktette meg őt — Hát vállalnia kellett volna a 6ZÖktetóst? —- Igen, vállalnia kellett volna. — És ha később mégis kiderül, hogy nem ő a szöktető? — Hát olyan nagy áldozat vállalni azt, hogy nem mondott igazat? Más férfi vállalja a szöktetés súlyos következményeit, én vállalom, hogy elfognak és hazatoloncolnak és ő nem teszi meg azt, hogy hazudjék egyszer miattam, ügy szerettem volna látni és oly jól esett volna szivemnek, ha bátran, férfiasán oda áll és azt mondja: Igen, én szöktettem meg őt, én hoztam el Pestre, jogom volt ehhez, mert a menyasszonyom, aki otthon sokat szenvedett. Egy póz, egy gesztus az egész és Mihály erre sem volt kapható. Szomorúság és fájdalom remegett a hangjában, nőkor r-A mondotta, ügy hangzottak a szava*, mintha egy igen komoly leszámoló* eredményét hirdette volna ki, ami után már semmi sem következhet. Kárászné azon volt, hogy megnyugtassa Beátát. —• Megértem, hogy Mihály viselkedése fájdalmas benyomást keltett, de azért el kell hinned, hogy Mihály szeret téged. Hidd ezt nekem, mert nem mondanám, ha nem lennének bizonyítékaim. Beáta fájdalmasan mosolygott. — Mindenkinek vannak bizonyítékai, csak nekem nincsenek. — Kételkedel benne? — Nem. Elhiszem, hogy neked elég bizonyíték valami ahhoz, hogy valaki engem szeret. Az ilyen bizonyítékok dolgában nem vagyunk szigorúak, ha mások szerelmét kell velük bizonyítani. De beérnéd-e ezekkel a bizonyítékokkal, ha arról lenne szó, hogy azokból egy férfinek hozzád való szerelmét állapítsd meg? Mit tudod te, hogy mekkorák az én kétségeim! S ha nem tudod ezt, hogyan tudhatnád, hogy mi elég e kétségek eloszlatására? Beáta, úgy beszélek veled, mint a testvéremmel. Azon a napon, amikor megjöttél, elmondtam valamit Mihálynak. Nem hiszem, hogy akadna férfi, akinek szive nem mozdulna meg ilyesmitől, ha ez a szív nincs már másfelé lefoglalva. Elmondtam neki, hogy évek előtt szercmes voltam belé és úgy szerettem volna megszökni vele és itt hagyni mindent, öt nem hatotta meg ez az elkésett vall'más. Egy pillanatig se gondolt arra, hogy egy régi szerelem hamvadó tüze egy meleg szótól, egy gyöngéd érintéstől könnyen lángra gyűl. Nem gondolt arra, hogy a nő, aki ilyet bevall, várja ezt a meleg szót és gyöngéd érintést, ö nézte, nézte, mint süt rá mess iről a nap, aztán elfordította arcát, hogy no érje a napsütés. Beáta, aki enny're megközelíthetetlen, az nagyon szeret valakit és én nem tudok arról, hogy ez a másvalaki más is lehetne, mint te. Ne törődj hát holmi külsőségekkel, ö szeret, ebben bizonyos lehetsz. Beátát az elérzékenyülésig meghatotta ez az őszinteség és bizalom. Szeretettel megszorította Kárászné kezét és megttletődve mondta: — Borráss meg, ha, fájdalmat okoztam azzal, hogy Ide Jöttem lakni. Mihályiéi nagy k:méletlenség volt, hogy idő hozott, miután to bevallottad ezt neki. — Beáta, bennem meghalt ez a hamvadó érzés, mihelyt Mihály fagyosan elnézett fölötte. Nem szenvedek, ha veled látom őf, nem fáj, hogy itt van a köztiemben. az én lakásomban az, aki diadalmaskodott fölöttem. — Diadalmaskodott? — Igen, diadalmaskodott. És akárhogyan vé- tekedel erről a diadalról, ez mégis egy nő diadala egy másik nő felett. örülj neki és ne légy szomorú. — Mondd, mi vitt rá, hogy ezt bevalld Mihálynak? — A kötelességérzésem önmagam iránt. — Ezt nem értem. — Hát nem kötelességem mindent megtenni, hogy boldog legyek? Minthogy sejtettem, hogy Mihályban is hamvad egy ilyen szikra, nem volt-e kötelességem megtudni azt, nehogy elszalasszam a boldogságomat? — Nők nem szoktak ilyet tenni. — Tudom, de én nem járok mások esze és mások álszemérmessége után. Az ón boldogságom nem függhet mások gondolkodásmódjától, mert más nem vállalja a felelősseget, ha, az ő esze után indulva boldogtalan leszek. Az én sorsomért csak én felelek magamnak, tehát azt kell cselekednem, amit a boldogságom elérésére én tartok jónak, helyesnek. Te . mertél megszökni, én mertem egy régi szerelmet bevallani. Megszökni se szoktak a nők cs te mégis megszöktél. A szobaleány levelet hozott Beátának. „Kedves Beáta kisasszonyI Ma este nyolc órakor Velencébe utazom a déli vasúttal. Nem telik nagy örömöm ebben az utazásban és fáj önt itthagynom ebben a bizonytalanságban. De el kellett határozni magamat erre az utazásra, mert csak ettől remélhetem, hogy Mihály megvál'oitatja véleményét bizonyos dolgokról. Tisztelő bive Borz Andor." Beáta összehajtotta a levelet és gondos lassúsággal visszacsusztatta a borítékba. Arcán meglátszott, ho^v a gondos lassúság mögött valamely komoly szándék érlelődik a lelkében és időre van szüksége, hogy határozott formában kialakuljon. Kárászné észrevette, hogy a levél nagy felfordulást okozott Beátában. Magára akarta őt hagyni, de Beáta eléje állt. . — Azt hiszed, hogy7 csakugyan kötelességünk mindent megtenni, a boldogságunkért? — Kér- dezfo Kárászáétól. — Igen, mindent. — És esztendőkön át sohasem gondoltál arra, hogy vétkes vagy az urad tál szemben, mert ilyen érzelmeket rejtegetsz magádban? — Én h'i voltam az uramhoz Hogy milyen ér-7elmek sz^l-tnek bennem, abban én nem lehetek hibás. Tehetek én arról, hogy a hajam nrlyen? | FrlHőr'''Tr> vonhatnak ezért, mert a szemem 1 szürke? Bűnös vagyok abban, hogy megérzem a I 1926 december 80, csütörtök. a kérvények elintézése belátható időn belül remélhető. Ami a késedelmi kamatok felszámítására vonatkozó kívánságot illeti, megjegyzi a válasz, hogy a túlfizetések átírásának hatálya a befizetés napjával kezdődik s igy késedelmi kamatok felszámításáról nem lehet szó. Küzdelem S&rihrny mandátumáért Prága, december 29. Klofács cseh nemzeti szocialista szenátor tegnap Ungvárra utazott, hogy a Sribrny és Trnobransky mandátuma ellen a választóbirósághoz benyújtandó petíció ügyében tárgyaljon a Gagalkó- párttal. A kérvényt ugyanis a ruszinszkói „t;rudova“ pártnak is alá kell Írnia, mert a párt a választás alatt a nemzeti szocialistákkal közös jelölőlistán szerepelt. Gagaikó eddig azonban megtagadta a kérvény aláírását. Klofács ruszinszkói utazásának eredményét nagy érdeklődéssel várják Prágában. xx A Brehm: Az állatok világa, nemcsak tudományt ad, hanem magát azéletet, ezért vegye meg. virág illatját és az eper zamatját? Sohasem cselekedtem olyat, amivel éreztettem volna, hogy szeretem őt. És sohasem cselekedtem olyat, amivel szerelemre lobbanhattam volna ŐL Az én szerelmem az én magánügyem maradt. Nem ártottam vele senkinek, legfejebb magamnak. S ha valamiben bibás vagyok, a hibám csak annyi, hogy nem szóltam előbb Mihálynak és óvekig vergődtem abban a bizonytalanságban, hogy7 szeret-e vágj7 sem. Beáta elővette a levelet és másodszor is elolvasta. Kárászné megkérdezte őt: — Mondd, Beáta, nem Borz Andor Írása ez a levél? — Igen, ő irta. Ismered az Írását? — Csak azoktól a levelektől, amelyekben lemondta a meghívásokat. Mit akar? — Semmi különöset. Elutazik. Nem tudod, eljön Mihály ma délután? — Nem tudom, ma meg nem beszéltem vele. Mit akarsz tőle? — Ha dé'ittán eljönne és én nem lennék itthon, mondd meg neki, hogy elmentem Borz Ellához, de kilenckor itthon vagyok. — Várjon rád? — Ha úgy tetsz;k neki, várjon. — De csak etéd után akarsz kimenni? — Igen. Ha kilencre nem lennék itthon és Mihály nem akarna tovább is várni, add át neki ezt a levelet. De ígérd meg, hogy kilenc előtt semmi esetre sem adod át neki. Beáta borítékba tette Andor levelét és leragasztotta n borítékot. Kárászné megérezte a rábízott feladat jelentőségét és mintha mindent tiu*na, ami történni fog, szinte ünnepélyes tangón biztatta Beátát. — ügy lesz, amint kívánod. Efelé! nyugodt lehr*'... Káráézné visszament a szobájába. Az ura hazajött már a betegektől és az imént érkezett orvosi lapokat olvasta. — Emil, odabent olyan különös az a két ember. Nem vetted még észre? — Egy kicsit hóbortosak. Nem kell komolyan venni őket. — Meglásd, itt valami robbanni fog. Emlékezz os ’ . hogy mit mond’am: itt valami robbanni fog. Kárászné gondolkozott egy idn'g. nrttáq levelet irt Mihálynak. Fstére vacsorára hiv*a őt. — IVzonyosan tudom, hogy itt robbanás *esz. Miért no legyen ő i« itt a kn’rtsz'rőfáuál. Fz-kH mondóin Káromé őiv"'11 ' -k és a •T.obalcámiyal elküld'* Mihálynak a levelet. (V égé küv.) IiQüEUrRakq/* ®Ke őeMÖRSKA-TOVARNA*. j^.RUM-AUKeRY-Uc-sp^? eöMÖfl-BUM-eSUKOSGY^k •PÓZNÁVÁMandarin • Cacao - Dló-Créme . Cherry Trlple-Sec - Curacao - Karlsbadi Keserv) „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve" ,,A Nemzetközi Dun&kiállitáson arany éremmel kitüntetve"
