Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-28 / 293. (1331.) szám

^PJC3kIt/Vte^m-HIRI(A2 102G dceombcr 23, kedd. Szabó Dezső a szerelemről, ellenségeiről, a zsidókról és a moziról Amikor Pes'en vagyok, műidig fölkeresem Szakó Dezsőt. A PIi iadeiphia kdvöházfcan talál­ható naponta kétszer is. Természetesen megvan a törzsasz ala, melyhez másnak ülnie tilos ós ő sem iilne máshová. Egyizhen előbb voltam ott, mint ő, midőn meglát, fejedelmi gesztussal meghív az „asztalikon". Beszélgetünk. Cscdilalosan bőbeszó- dlL Csakúgy önti a szellemes megjegyzéseket, pompás tirádákat. Kedvem volm följegyezni őket, de félek, hogy7 ezáltal elhal Igát la om. Tu­dom, milyen ellenszenvvel viseltetik a zsurna- íisztáskodás iránt és nem akarom közlékcnységél ripor erkedcssel meghálálni. Mesél intim ré zleteket a nyugatisfákróT, be­szél Ady Endréről és dühbe jön, amikor Ady fe­leségéről, Csinszkáról szól. Főképp azért harag­szik rá, mert egyizben azt üzente Ady szüleinek, hogy, ha részt követeinek az Ady-örükségből, ő kiadja fiuknak a kommunistákhoz irt verseit, amire az Ady-szülők inkább lemondlak igc- nyeikről. Szabó Dezső nagyon frissnek látszik és sok­kal fiatalabbnak, mint a vele való legutóbbi talál­kozásomkor. Meg is mondtam ezt neki; az ilyes­mit szívesen hallja. Különben is az egyedüli tők, amelyet megtűr, a külsejére vonatkozó. A gén e- jót magától értetődőnek tartja, azt erősíteni sz'n- ta nevetséges. Sokszor úgy tűnik nekem, mintha két Szabó Dezső volnék, az egyik eszik, iszik, al­szik, jár-kei és emészt, a másik alkot és az első csodálja a másodikat. Nagy szeretettel beszél Móricz Zsigmondról, azt h szem, ő az egyedüli magyar író, akit igazán kedvel. — „A Zsiga nagyon boldog és olyan sze­relmes, mint egy diák“ — mondja róla. Megkér­dem, logy ő, Szabó Dezső, nem szeretne-e sze- re.mes lenni. —• Amint túl voltam az első ifjúság forgó­szelein, állandóan átlói féltem, hogy beleszeretek valakibe. Lehetőleg kerültem az olyan nőket, akiknél ez a veszély fenyegetett. Engem a szere­lem túlságosan megvisel és ilyenkor nem tudok alkotni. Egész fiatal tanár koromban borzasztó szerelmes voltam egy 16—17 esztendős lányba. Midőn megtudtam, hogy a leány megcsal — nem is eggyel, hanem többel — majd belehaltam fáj­dalmamba. Az én szerelmeim mindig nagy szen­vedések voltak. Azért sokszor bánom, hogy nem nősültem meg. Most már szép nagy gyermekeim lehetnének, — És, ha nem lettek volna gyerekei, vagy, ha igen, nem vízfejűek és degeneráltak? — vág­tam közbe és kérdeztem, vájjon tud-e egy géniét fölemlíteni, akinek, ha egyáltalában voltak gye­rekei, nem ilyenek voltak-e? — Ebben tényleg igaza van, annál Is inkább, mert az én családomban auiugy is sok az őriiit. Hiszen tudja, egyik húgom például országos bo- ’ lond ós az én nevemmel koldulja végig az or­szágot. Miután már a családjánál tartottunk, fölemlí­tettem neki, amit a lapok írlak róla, többek közölt azt, hogy, mig ő nutr abundában járt Ko­lozsvárott, addig anyja a szegényházban lakott és egyesek szerint ott is halt meg. — Ez már a legaljasabb rágalom, — feleli Anyám egyik nénémmel a saját házában lakott és ott is halt meg. Ez a ház ugyan nem palota, de ck meg mindig jobban éltek, mint ahogy én élek most. Azonkívül 40.000 leit hagytam nekik ottlé­temkor. Különben rólam mindenkor kireszteltek küiöníéle hazugságokat. Ugylátszik, ellenségeim már mindenből kifogylak és ezért akarnak ilyes­mivel piszkálni, ami hat a tömegre ós alkalmas arra, hogy a közvéleményt fölbujlsák ellenem. Engem különben vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon gyűlölnek. Az Írók és újságírók természe­tesen inkább gyűlölnek, különösen valamikori lalpnyalólm. A törtető emberre nézve leghaszno­sabb a mások protezsálása. Minél több lekötele­zettje van, annál jobb számára. Én ehhez soha­sem értettem, akkor sem, amikor igazán tehettem, így sohasem szereztem híveket magamnak. — A sajtó ellenséges hangulatát jól kihasz­nálják kiadóim. Keresztény vállalat nem adhat ki, a zsidó az kiád, de előbb nyom egyet rajtam. Annak ellenére, hogy én uralkodom a magyar könyvpiacon, müveimmel csak a kiadók zsebét töltöm meg. És ők is gyűlölnek, bosszantja őket, hogy éppen ezen a Szabó Dezsőn kell nekik any- nyit nyerészkedniük ... Azután beszél útiterveiről. Nagyon szeretne Spanyolországba utazni, de már nincs könyvtára, melyet eladhatna, hogy előteremtse az utazáshoz szükséges pénzű Azok a könyvek, melyeknek megkegyelmezett, mielőtt Olaszországba ment volna, a szivéhez nőttek, semmiért sem adná oda ŐkcL Sokat vitatkoznak azon, vájjon Szabó Dezső anti- vagy filoszemlta-e. Én azt hiszem, egyik sem. ö test vérérnek nevez mnden embert, azt mondja, minden emberi fájdalom az ő fáj­dalma, de ha fajszeretetről van szó, még's csak egyet szeret és az a magyar. Szerin­tem az egyik faj iráni! szeretet még nem hozza magával a más fajok gyűlöletét. Amint azáltal, ha valaki más fajokat gyűlöl, még nem bizonyí­tóba be, hegy jobbén vagy csak megközelítőleg is úgy szereli a sajá'ját, mint Szabó Dezső. _ zsidóul szerelem a fajomat. — mondja ep rjr,-?r Bekeni, úgy, ahogy csali zsidó szeretheti nz tvét. — H’arvje el nincs szabadelvű, nincs szabad- gondolkodó zsidó, csak faj szerelő zsidó vau. — Hogy van az, hogy a legfőbb szátadgon- dolkcdó még s a zsidók k.zül kerül ki? — kérdem. — A zsidók kisebbségüknél fogva tehetik meg uralkodó vallássá az ő vallásukat, hát inkább lerombolnak minden vallást,, lerombolnak minden törvényt, hogy az ő törvényeik uralkodhassanak. Egyszer F. M -női voltunk vacsorán. Péntek este volt. ő már akkor'ban régen kitért, de azért ott égtek a gyertyák asztalán... Nagyon átbeszélgettük az időt. Az órára né­zek, haza akarok menni. Szabó Dezső hív, menjek vele a moziba. Csodálkozón nézek rá. — H ába csodálkozik, én nagyon szeretem a moz't, hallatlanul sokat ad nekem. Csak kár, hogy már nem adják azokat a jó amerikai detekfiv- his óriákat, nem bírom például a német irodalmi darabokat. Elmentünk egy kézéiben lévő moziba, mely­nek Szabó Dezső sz'ntén törzsvendége, ott is meg van a „Staramsitz“-e. Valami ilyesfélét ad'ak: „Szerelem a síneken". Gyerekeket fürdettek ben­ne, úgy, hogy kötélen leenged'ék a folyóba. „Meg­látja, az egyik bele akar fűlni és az a fiú, aki ott ül, az kimenti" — mondta. Mikor jóslása bekö­vetkezik, diadalmasan folytatja: „Látja, ismerem ón a mozit, nem szabad ott hiába ülme senkinek". Ké'-bárom sorral a hátunk mögött egy pár esókoiózlk. U.gy látszik, ezek némiképp mő’osP- ják a darabot és a „Szerelem a moziban“-t ját- szák, — mondom. — Biz’os. jobb darab, m’nf amit mi látunk, de ne nézzen hátra, ne zavarja őket Truezkó Vera. A világ egyik legjelentősebb szellemi áramlata: a francia neokatolicizmus Beszélgetés Henri Massissz-al, az uj irány ogyik vezetőjével — A materializmus csődje és az antiinteHekíualizmus — Tegnap Zola, ma Aquinój Szent Tamás — A világháború, mely két egymás mellett élő. de teljesen ellentétes generációra bontotta az öregeket és a fiatalokat — P. M. H. párisi munkatársától — Fárls, december 27, Régóta szándékúink volt a franda infokatoóicóamust ismertetni, mert bizo­nyos, hogy ez a hatalmas Irány nem ma­radt elszigetelve F randa országban, ha­nem a legnagyobb francia koponyákon ki- vili a legnagyobb európai koponyáikat és a gondolkozó európai ifjúságot is meg­hódította, a franciákkal, Cheslertca- mal, Ibiikével, Pap&nivel Magyarországig is eljutott, ahol például Ady Endre iste­nes verseiben csaknem elérte a mai pa­risa kifejlődés magasságát A budapesti ifjúság között napról-naprcü nagyobb tért hódit ez a teljesen átszelt emuit, befefé- néző, sok intellektuális válság után tá­madt uj árum'luL Henri Massis egyik vezetője és irányí­tóin annak az újjászületésnek, mely a francia szellemi éleiben mindinkább érezhető. Jacques BalnvLlle-el együtt szerkesztője a Revue Unjyerselle-uek, amely ennek a szel­lemi iránynak a folyóirata. Henri Massis, mint a neokatolicizmusnak sok más vezérei is, nasvon messziről, a szellemi élet egész más pólusa írói indult ki. hogy aztán itt, a tételes filozófiájánál megállapodjék. Massis először akkor tűnt föl. amikor a háború előtt Agaikon álnéven könyvet irt az akkori nemzedékről, amelynek aspirációit ő határozta meg olyan élesen, hogy ez a könyv cs annak eredményei még a diplomáciai jelentésekbe is be­kerültök. Agaíhon ma is rajta tartía kezét a fran­cia ifjúság pulzusán, ezért érdekesnek tar­tottuk megkérni őt arra, hogy saját fejlődé­sén keresztül mutasson azokra a szellemi áramlatokra, amelyek jelenleg is foglalkoz­tatják a francia szellemi élet elitelét. A neokatolicizmus előfeltétele: a zsidó Bergson filozófiája — Be kell vallanom, — kezdte érdekes beszélgetésünket Massis, — hogy én és mi mindnyájan, akik az értékeket konzerváló iránynak az uiiáéledését munkáljuk. nagyon sokat köszönhetünk egy zsidó fi­lozófusnak, Bergsonnak. — A mai nemzedék már alig tudja el­képzelni. hogy miosoda revelációval hatolt a háború élőt ez az ui filozófia. Az akkori if­júság be volt börtönözve a materialista tör­ténelmi felfogások. Taine és Mii] mereven pozitivista elméleteinek kőfalába és vergődé­sünk legszánalmasabb korszakában jutott el hozzánk Bergson ui filozófiája, amelyet való­ságos felszabadulásnak éreztünk. Ami Bergsonnál különösen nagy hatással volt ránk és ami a zsidóságnak egyik kétségtelen értéke, az a filozófiájának kritikai része, amely a materializmus és a pozitivizmus egyolda’u és rideg bálvá­nyait megdöntötte és jogaiba visszahe­lyezte a tudatalattinak, az csztöaszcrii- nek, az intuíciónak, egyszóval a lelki­ségnek a tanait. — Akkoriban mindnyájunknak, akikben még csak homályosan élt a materializmus elleni ellenszenv, Bergson lett a vezérünk s vele együtt jutottunk el oda, ahova ő maga is elérkezett, a teremtő Isten fogalmához.. A jelenlegi spirituaüsta megújhodásnak kezdőiét tehát |ít kell keresni, ami már a háború előtt megindult és amelyhez olyan ltHünő nevek csatlakoztak, mint Tharaud-k. Paul diaiul el, Peguy, Franci s Jammcs, Maritain. — Ez azonban csak az alap vólt, amin az ui rendszer fc’épTlhetetL Mert a bersrson’z- mm erek kribkai részt trnvlott nekünk, csak megszabadított a béklyóktól, de pro­gramja már nem elégített ká. Minél jobban közeledett felénk az idők mélysége, a világ­háború szenvedése és meglepetései, annál inkább éreztük szükségét az élet ui normájá­nak, amely egységbe foglalja minden lelki szükségletünket. Harcoltam a németek ellen és harcol­tam a keleti hadseregben Görögország­ban és Szíriában és a lövászárok-élet még szomjasabbá tette bennem az uj ön­tudat iránti vágyat — Mert a bergsonizmus csak lerombolta a régi bálvánvokat. de miszticizmusával és anliintellektuálizmusával többé már nem elégített ki és mi, a bergsonisták a lövészár- kckfcan és különböző frontokon egymástól elszakítva egyformán éreztük ezt a hiányt, egyformán éreztük szükségét annak, hogy ezt a lelkiséget megszabadítva a titokzatosságtól, az ön tudatalatti sáltól, egy értelmes, pozitiv rendszerbe foglaljuk össze... így infoftunk el, egv időben, anélkül, hogy egymásról tudtunk volna, a tételes valláshoz, visszatértünk a katolicizmus­hoz. A visszatérő ifjúság ■— Ma már ennek bevallásához nem kell különösebb bátorság és senki sem ■sodálko- zik raita. Miiven óriási változás az ahhoz ,a korszakhoz képest, amikor az emberek Bé­lára esküdtek s amikor minden fiatalember kötelességének tartotta, hogy szkepticizmusát fitogtassa, a csúfsághoz irion himnuszokat és litániákat a Sátánhoz! Ma már a hit pozitiv eszméi is tudományos tiszteletnek örvende­nek és a Sorbonne-on a középkori skolasztiku­sok filozófiáját ismertetik, ami pedig a háború előtt még elképzelhetetlen volt. — Maritain nedig a katolikus egyetemen Aquinói szent Tamást visszahelyezte jogai­ba és a th cinizmus ma olyan népszerűségnek örvend, hogy meg kell óvni az avatatlanok és raíongók ostromaitól, nehogy snobizmussá váljék. A negyvenéves és a huszonötóves férfiú különbsége •— A jelenlegi fiatal nemzedék és pedig éppen annak elitje tehát egv erkölcsi és In­tellektuális megújhodás fürdőjén keresztül mehet ki az éleibe és szerencsések azok a fiata’ok, akik ehhez a megújhodáshoz csat­lakoznak, mert ez összeköti őket a múlttal és velünk. Egyébként — és bizonyára igy van más országokban is — orv óriási fír tátong a háboruelőtti és a háború utáni emberek közt. A newven- és a huszonötévé* ember között a különb­ségek szinte áth?daThatatlanoknak látsza­nak és a két emhertinus érthetetlenül áll egymással szemben. Az tfiu nemzedék, amelv a háború után kezdette mesr életét, nem ért rá tanulni. Nagv része miindíárt belekerült az éM tapo­sómalmába. eredének legnagyobb részét az anva'i boldogulás eszközeinek kiharcolására fordítva s°m lde*e, sem módja nem volt ma­gát művelni, ami pedig az ismeretszerzés legmélyebb módja. A hős keresése, Praust. Va.Vry, Gide, Coetoau és a freudizmus — Ezért ven az, hóm? a francia lfjuság- n~k eoy nn"v része a legkülönbözőbb vonu­lásokon megy keresztül, — amilyen Példáid F'Ct mindem a .foV.r’Mfi francia v»-j i'"q *-<*-*<«♦•'ní el- r'/1etsVnf»V. nf pj ídcá’''%­r-k 'r*i se a poli­tikában, se a bölcselet világában, se az 11111 “a,lly"”' iTim.iwdlWT r-7irTvrTr’tim.i*M.vrjryrxzwn~^~r71ír-fM-r~^, irodalomban nőm találja meg azt. am|t keres. — Az irodelomban Proust kétségtelenül érdekeset és irat nvuttctt neki. de enrmk a tehetséges és beteg írónak a zárt lelk:vi!ága nem alkalmas arra. boav az Piuság a’kotő és cselekvő vágvait kie’é'^se. Ugyanez á1! Paul Valérvre is. aki korunknak legmüvészibb. de legzártabb költeményeit írta. amelvek nem adnak ui lelkesedést és ui '"on^olatot az if'u- sá^nak. A bö’cseMhen Einste:n eliré’°le túlságosan «•--i-crorü. semhesrv a tu­domány viláeábó1 kPé’-Vfne és nemzedékek ?ondn1ko7d=át váltogathatná meg. A freudizmus ne'1*? csak drv°t. ameV cask arra jó. hogv Prousi rs Gble iránvát megmag''”"*ázTa é« amaralifásuthoz meg­adja az elméleti alapot. — Kern is m^da. ha líiofpp ver'r"dé'-é­ben az ui nemzedék elitje min^nkább közele­dd hozzánk, mint Coctaflii. a fiatal és tehet­séges kö1fő. rk:nck m^érése és Maritamnal való levélváMáea a század elejei sze11omi életnek egn^k le'T<^ndekrvc''bb a nemzedék érzi. bosrv o=nk itt karhrtia meg az erkölcsi és bö^ese^i nézeteire azt a eo» zítiv trnilást, ami egységbe foglalja világ­nézeteit, Charles Maurras s a geométriai tökéletesség — £s még egv iró van. akinek hatása a^ól senki, akár iobb-. akár ba’oldairól indul el. nem vonbatia ki magát: Charles Maurras, az Actíen Francaise szerkesztője. Máurras az ui reneszánszhoz nem vaPásos vasrv erköl­csi felfogásával iárult hozzá, hanem noz’ti- vumáival. Maurras maga vallásilag ta’án in- differens vagy rogánv. de senkinek nem volt és n?ncs nagvobb hatá=a az ifjúságra, ho-^v annak vágyait és ideáljait egységbe fog­lal ö rendszert ad az uj nemzedéknek, amelynek tisztára lomkai és szinte geo­metriai szépségei vannak. — Politikai, szellemi és esztétikai rend­szere mindhárom kategóriára vezetgető visz- sza: rend. tekintély és világosság. És ebbeu a nagv zűrzavarban a lelki válságok és ha­nyatlások között ez az ui. tiszta, ragvogő rendszer rendkívüli vonzóerővel van az if­júságra. Innen magyarázható az az egészeci különleges hatás, amit a jelenlegi nemzedék­re gyakorol, még azokra is. akik az ő poli- tiíkai tanításait nem fogadják el. sőt azzal szembeszállnak. Ez az erkölcsi pozitívum, ez a formai és logikai tisztaság, ogy ui klasszicizmus előjelei, mely kétségtelenül meg fogja termékenyíteni az ui nemzedéket és meg fogja hozni azt a nagy Írót. aki után ed­dig hiába cpod. A szellem legyőzi a matériát — Ez a megújhodás, amelynek a Revue Unfverselle olyan szívesen nyújt otthont, nem egyoldalúan zárt francia, sőt ellenkezőleg a legmagasabb nemzetköziségig emelkedik. Az irodalom bolsevislái igyekeznek a maguk számára kisajátítani a szellemi internacio- náléL Hiszen a nemzetek megértésére és egyetemes behatolására legnártatlanabb esz­köze éppen a klasszicizmusnak ez a szelle­me, amely a magasabbrendü emberiség ideál­jának összefoglalása. Ma is érdeklődéssel kí­sérjük a külföldi nemzetek szellemi életét, barátainkét épp úgy, mint volt ellensége in­kát. — De a nemzet! irodalmak csak akkor ielentenek igazán általános és emberi érie­ket. ha nemzeti jellegüket meg is tartják, óriási tévedés azt hinni, hogy denacionizá't, nemzeti jellegükből kivetkőzött müvekkel az európai művelődés gyarapodásához hozzá lehet járulni. Ezt mondottam azoknak a né­met íróknak is, akik minket felkerestek. Szívesen találkozunk velük, de igazi némete­ket kérünk, amint a magyaroktól is igazi magyarokat várunk. Mert nemzeti és európai nem ellentétes fogalmak, aminek legjobb bi- zonvitéka különben az. hogy mi már közvet­lenül a háború után, 1919 júliusában hangoz­tattuk az európai szellemi szövetkezés szük­ségességét. amelvnek közös alapia a szellem fensőbbrendüségének elismerése kell. ho^y legyen a materialista rendszerekkel szem- bem. Megnyílik Prága legszebb szórakozó helye Restaurant Riffault British Bandiig Pars legkitűnőbb kony! ája Oríginal American Jazz Szenzációs program Naponta ötórai tea tet:es program-mai. DIREC.TION TEDDY. 4

Next

/
Thumbnails
Contents