Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-25 / 292. (1330.) szám

1926 december 25. szombat,

^rk<^Ma&Varhírlae

23

HMSKOI

veszély fenyegeti.... hogy mi ?... nem tolom, az csak a köriUményekMl fog függesni... Ha.taimam- ban vau. Váljon efl,... legyen5 enyém s megmentem!. .. Ne rémüldösaiák* mart ez még nem maiidén! ... Tudom, hogy maga makacs s még mindég ragaszkodik ehhez a nyafogó paraszthoz, jobban mint; hozzám, mert a Mtvimtista parókiáik buta erkölcse magáit is hatalma alatt tartja!... Ám erről is tettem!... A nép mély ma minden papot gyűlöl, .gyüilüOii ezt is és vele együtt magát is, akiről is tettem!... A nép, mely ma minden papot ide a fehér 'templom tövébe, ment az én szeretőm! ...Ne! ne szaladjon, né kiáitoson!... Magát is elűzik vele együtt, ha neon lesz tényleg az: vagy szeretőm vagy feleségem!...

Dehogy tudott voűqa futni, köáltenti..ügy íresaketétt, mint- egy galamb a . féSzékszedő keblében... Ült egy rettenetes igézet súlya alatt lenyűgözőben, kábultam,- mint aki álmában veszélyt lát s nem tud segítségért kiálltain...: Távolról valami ismeretién dallam, ismereti er. ezöveg- gei szűrődik be, mint a tüzet hirdető félrevéirt harang riasztó kongása:.

„Fel fél ti rabjai a földrtek.

Fel fel te éhes proletár"... ' < :

Dunay távozott.

* » *■ . ■ ■ ! I

ben! tömegen s ugyanakkor, mint hiitelen kava- rodó forgószél kivált közülük egy fiatal menyecske’sá férfiak felé fordulva, szikrázó dühvei rikácsolta:

i — Mit i álltok itt ti korhely himpellórek?... Hogy a nehésség gyüjjék rátok, hát elnézitek, hogy ez az ártatlan jóság elpusztuljon s ezt a gyönyörű pofát — ezzel az erdészhez ugrott, ki mosolyogva gyönyörködött az események újabb fordulatán, — ezt az aljas keritőt, ki .engem is megrontott, téged, is Julcsa, téged is Erzsi..: nevetni hagyjátok?... Kerítő! Kerítő! Én mondom, hogy kerítő! Apám!... A kend korhely fejét is ez uszította, a papék ellen! De megveri még a szent- séges Isten kendtéket is!... Hazudott, hazudott!! Minden szava méreg! Hogy okádná ki a tücfot magábul! ügyi azt mondta kendteknek, hogy a papné is szereti titet!.. ezt a lekopni való ga- najdombot,... pedig fusson ki mínda két szemem, ha nem láttam, hogy a Lidivel, kivezettette a parókiából, mert legyeskedni akart! Hi-ii! hogy a féketeíeuo enné meg az olyan anyát is, ki. ilyet a világra szül! Jókézre jutottál!... Gyertek seprűre,,... ktirel... Maga felkapod egy széttaposott nápraförgókalapot s úgy csapta vele arcon, hogy szeme, szája.tele lett vele. A felriadt asz- szonysereg aztán karmolta, marta, iizőbevétte, át a hegyen, a szőlőkön, aztán le a kanális felé, hol a nádasban valahol eltűnt szemeik elől.

Sokára, alkonyat felé eszmélt fel Koltayné 9 első gzava ez volt mellette térdeplő férjéhez: — Menjünk!...

És mentek szótlanul. Koltay nem is eszmélt arra, hogy* a palástja is vállán van, húzta maga után. Megkerülték a falut, nem törődték nyitva hagyott lakásukkal, melyben fiatal életük annyi keserű s mégis édes perceit töltötték el;... nem

„Fel fel ti rabjai a földnek"... Ez a más, valami pajkosan kedves szöveghez illő játszi dalikon .kelteibe fel ® altatta már mindenütt az embereket. Ott zúgott a városok terein, úgy mint a vonatok fülkéiben, mint a csendes templomok kerítésénél. Ott zúgott Kískeresztesen is mindenfelé. A gyerekek a kőfalak tetejéről visították, az asszonyok ezt dúdolták, miközben félre csapott -n Jcautyokkal főzték a mindennapossá vált reggelit: a lopott, fahéjjas — forralt bort. Régen tisztességes emberek ezt öblögették nótáitól elszokott torokkal, miig az utca, egyik árkától a másikig tántorogtak: Mindenki ordított egy ismeretlen mámor őrül etében. . Pedig harangoztak is. Az a nem rég szerzett két harang olyan csodálatosan, szépen búgott, hömpölygő hangjával, mintha magát a jő Isteni búcsúztatná az ő szentsége® hajlékától! ... Mintha azok is azit mondanák: Jöjjetek! „Ez a harc lesz a végső", mely után vagy* Ő a Nagy marad szent- séges trónusán, vagy koporsót tesznek arra a trónra, amelyben a cafatokra tépett Szentség, Jóság ás Igazság véres tetemei fe&üeznek, amely körül a feÜzafclatcft állati szenvedélyek járják majd az őrület táncát.

És szólott Koltay e többnyire tisztes asz- szonyokból összegyűlt sokaságnak és hangja mint égi figyelmeztetés csapott be a szivekbe. Palástja remegett vállán a benső .tűz lobogásától!... Aztán jött az izgalmak levezető zsilipje: a szemekbe

szökő könny... egy-egy csukló zokogás, majd a ■ .rajongás extáziaa, mely az öreg Dógo®. kuiátornét egyenesen odasodorta a Koltay lábaihoz, hogy össze-vissza csókolja azt a vedlett palástot s nimánkodva kérje: — Ne! ne menjen innen haza! Kedves jó papunk baj éri!. „. Én tudom, mert mind ént ’haliottam.

Uusz&n-íwmíincan vették körül e az mind esdekelt sírt, míg Koltayné fehéren, höilotthal- ványan nézte férjét, olyan mély tágranyilt szemekkel, minőkkel a csodákat szokták megbámulni. A lelkében lappangó szeretet imádattá magasztosult s mitntha második menyasszonyi csókját adná neki, ott a templom közepén, az Urasztala mellett, ráleheíte azt férje homlokára.

— Jöjj édes Uram!... Mellettem nőm érhet veszedelem, hiszen nő vagyok s lassan, ünnepélyesen s talán több bizalommal a jövő iránt, mint esküvőjük után, mint egymást njramegtalált pár lépitek ki a templom ajtaján.

... Nagy tömeg várta őket az utcán. Lompos részeg csőcselék. Az elfogyasztott bar. és pálinka gőze, mintha szelepeken jönne, messzire lövellt orrlyukaikból a nedvesen hideg levegőn s osapzott bajszaikat olyanokká tette, mint az esőtől esorgó eszterhéja. Közöttük az erdész ás, ki átlátván a helyzetet, a pap. után. tolongó asszonyok fcéatörde- l'éödt, jajveszékelését s mindenek felett harcias hangulatúikat,... valamit súgott a kurátor Sülibe, mire az jobb válláról a balra rántva a piszkos gubát, fenyegető mozdulattal állt Koltay elé.

— Hát hó!... Blvtárs, vagy mi vagy? számol umk!... Nem keli több here a faluba Ügyi, hogy vieszokütted te vaj is a párbért., hogy. .gazos? ... No hát elhoztam,... itt vau... egyél!... s arcába dobott egy marék gabonát.

Koltay megrendült, szólni nem tudott, mert felesége elébe ugrott s összekulcsolt kezekkel, kérő, de erős hangon kiáltott:

— Ive bántsák!... Vagy előbb engem öljenek meg!...

— He-ke-he, — röhögött asztmáson a Icuráfot —. nézőitek mán, hogy: áll ott mint egv szent!

... De azért szereted az.erdészt te <fc te cégér?!.,. Ott van most k le hódVrlágpóíáju.... mehetsz vele -.. ágy vár! Téged nem bániunk, mért fél- hójagozna az a fáin bárod s nem vónál gusztusos néki! .. - és szemtelenül jelt adott az általános csúfoló dósra.

Gyönyörű arca Meduzaképpé torzult e rettenetes sértésre s pillanat alatt olyat vágott gyönge öklével a kurátor arcába, hogy a gombos sápira messze repült fejéről és még annyi ereje volt, hogy a komoran álló erdésznek odakiáltsa: —Aljas ripők!... aztán eszméletlenül rogyott férje lábai elé.

Hírűden mindkettőjüket bevonszolták a harangozó hajlékába. A tömeg nem követte, mert egy ném kevésbé érdekéé jelenet, kötötte le figyelmét.

Az asszonyi neta könnyen ad hitelt a gyanu- 'nak s k'éas puszta látszatra követ dobni1 sok ártatlanra, de viszont könnyen is tudja felismerni, )\fg;: km:oda tóenvéd ártatlanul!..'. —• Híjkor Ncd a/rié - .'.ép nyúlánk lg,de éltérüH a földön,

egy óiéD aorzonyí hang sivitott végig a megdöb.gyönyörködtek,, mint szpktak' a; mosolygó hold groteszk ábrázatában;... , pem hallgatták a békák es-ti. konbertjét, a nagy jegenyék sejtelmés .susogását;;.!. méntek, hogy' soha többé vissza ne kerüljenek arra a helyre, hol ilyen gyalázatot borítottak, tiszta nemes homlokukra.'' Kóltay fáradtságot sem érzett, sót valami régen nem tapasztalt . friss erő lobogott bérűié, mint régen, akkor, amikor össze® életerejét, sok-sok megvalósítandó ideált vitt abba a sáros faluba, a hálátlan nép közé, mely diadalkapuval várta akkor, hogy most megcsufofva benne minden eszményt: kidobja magából... A háborgó tűzhányó aranyat vetett ki, a salak yisszáhullótt tátongó torkába . . Vájjon ki szedi fel az aranyat?!...

Olyan csendesség’ maradt a faluban a nagy esemény után, hogy még a kutyák sem ugattak. A proletár indulót úgy elfeledték, mintha, Sohasem hallották volna. Olyan csendesség, melyet még a harangok zügásá sém závart még; nihes, aki harangottassoh! . .'.' Az" apró' kis kertek tavaszra nyílt virágjai busán hervadtak él szárúikon,... minek a bokréta, ha nincs hová menni velő?... A templóm zárva... Szépen faragott lépcsőin kitolta fejét a fü; nincs ki letapossa... A korcsmák üresek- Megundorodtak az italtól, melyet az a gyüttTment erdész sok hitvány beszédje diktált beléjük..-. Azt is megverte a menyecske átka... beteg lett tőle. olyan beteg, hogy' az ajtón sem mer kimozdulni;— béleállott a reszkető nyavalya,... félt az asszonyoktól. Csak a kerülőt tűrte maga mellett, ki addig kajtatott, míg fel nem kereste a papot,- hogy adna neki abból az orvosságból, amelytől oly-szépen meggyógyult... .

Koltay elküldött neki egy doboz veronait..'

Esemény teljesre fordult a színházi szezon Budapesten

Könyvek, amelyeket olvasni kell és olvasni is fognak

, \

Hosszú közömbösség után mintha ismét erősebben pezsdülne fel Budapest szellemi érdeklődése. Volt idő, mikor szinte a kétségbeesésig remeddel ennek látszott itt minden, ami kultúránkat a régi horizonton próbálta tartani. A színházak üresen tátongtak. Egyik-másik be is csukott. Kiadók és könyvkereskedők panaszától volt hangos a város.' A közönségben nem volt érdeklődés, ahol pedig érdeklődés akadt volna, a pénz hiányzott. Az írók elhallgattak. Valami szánalmas dilettantizmus kezdett felülkerekedni. Sivár letargia ült a telkekre. Az anyagi szanálás után Budapest kul- turélete úgy festett, mint egy lézengő betegekkel tele szanatórium.

Most aztán hirtelen megváltozott a helyzet, mintha ez a tengődő, sorvatag agónia csak krízis lett volna, amelynek lázát végül 13 legyűrtük, a mérget kidobtuk magunkból ős most megujhodva, nekifrissülve rohannánk uj életenergiák felé. Vagy talán mindenki az alkotás lázában vajúdott elzárkózva, látszólag tétlen csöndben. De termékeny volt ez a csönd. És most egyszerre robbant ki minden, ami itt hónapokon keresztül erjedt és ért, mint valami pompásan előkészített ragyogó tűzijáték.

Csupa kedvező előjel mindenfelé, A szellemi élet újra forr, tüzel. Tervvel és alkotó lázzal van tele mindenki. Az írók egyre-másra nyilatkoznak, mindegyik félig kész regényt vagy befejezéshez közel álló darabot hord tarsolyában. De ami legcsalhatatlanabb jele a helyrzet javulásának, a budapesti színházak napról-napra tele vannak. Tele vannak a legkritikusabb időben, karácsony előtt, mikor a legdühöngőbb konjunktúra idején is meg szokták érezni a színházak a sok kiadással járó ünnepek közeledtét.

De talán nemcsak a közönség felébredt érdeklődése a magyarázata a színházak erősebb látogatottságának, hanem része van ebben annak is, hogy a színházak műsora is erősen jármit az utóbbi időben. Bemutató még mindig sűrűn van a budapesti színházakban. De újabban sűrűbben van siker is és ritkábban bukás.

Sőt, ami mindennél többet jelent: a budapesti színházi szezonnak már vaunak eseményei. Eseménnyé nőtt a Mikszáth—Harsányi-darabnak, a Noszthy fin esetének egészen kivételes sikere, amely immár tulcsapott az ország határain, mikor a béfesi Burgtheáter is megszerezte előadásra a darabot. '

Jelentős esemény Az ember tragédiájának • uj szcenir ozása a nemzeti színházban. A hatalmas színpadi költemény nehéz rendezési feladatát bámulatosan oldotta meg Hevessi Sándor, a színház európai hírű igazgatója és olyan uj és maradandó formát, adott a Tragédiának, amely bizonyára a külföldi előadások számára is mintául vágj' kiindulási pontul fog szolgálni. Hevesi állandó kerettel bíró, a régi irtisZtéfium-szinpadok konstrukciója szerint felépített, • három emeletre tagolt színpadon adta elő 'a Tragédiát. Ez a színpad két oldalt alkalmazott léposőzetéve! s a lépcsőzet felső palotáját összekötő hidjápí. némileg Ottó Úevrient híres Faust előadásának misztérium színpadára emlékeztet. De Az ember tragédiájához, amelynek képeit Adátn, a darab szerint is egy helyben álmodja végig, sókkal inkább illik ez az egységes keret, mint a Fáustho.?,, amelyben Mé.Tszto tényleg végig ragadja át Világon a megfiatalodott tudóst. Hevesi ! uj szcenirozása azonban nemcsak1 a darab álom- j

szerűségét és költői hangulatúit festi alá, hanem monumentalitást ad az egész előadásnak' és kiküszöböli azokat a színpadtechnikai nehézségeket, amelyek eddig a Tragédia előadását érősen feszélyezték. Ezen a színpadon játszva léhet megoldani olyan jeleneteket, amelyek eddig vágj’ egészén ‘ előadhalatlanök1 voltak, vagy visszásán hatottak. Lehetővé teszik nagy tömegek impozáns felvonultatását, a szereplők minden irányú közlekedését és mozgását a szinpadőn s a főalakok elválasztását a protagonistáktól. Az uj rendeíés fényesen bevált, ahányszor a Tragédiát az uj sxcenirozásban előadták, mindig zsúfolt ház nézte végig. A Tragédia különben uj renaissance előtt áll. Csak a minap adták elő Pozsonyban, szintén érdekes rendezésben. Küszöbön áll a darab német előadása is. Sőt Mohácsi Jenő dr., a kitűnő operaszöveg- iró most készíti a darab uj német fordítását, amelyben az általános művészi szempontokon kívül elsősorban színpadi szempontok irányítják. Eredeti bemutatója is volt a közelmúltban a Nemzeti Színháznak, Schöpflin Aladár finom vigjátéka, a Pirosruhás hölgy. A kitűnő iró kedves, hangulatos darabjában az alkotó géniusz és a kisvárosi tespesztő atmoszféra ellentétének drámai pro-, bléüiáját veti fel, természetesen nem a legsötétebb oldaláról fogva meg a problémát darabjában, amely egyben a mulatságos kisvárosi milliő mesteri rajza. A vígjátéknak tartós nagy sikere van.

A Nemzeti Színház Kamara Színháza egy fiatal iró, Vándor Kálmán első háromfelvonásos darabját a Dr. Nikodémust mutatta be. Vándor Kálmán azt a műfajt próbálta sziupadon megcsinálni, amely a regényirodalomban már rég divatos: a teljesen irodalmi igényekkel készült szórakoztató darabot, ami meglehetősen sikerült is neki a félszeg és állandóan balsikerekbe botló tanár fantasztikummal és misztikus elemekkel élénkített kedves történetében. Harsányt Kálmánnak egy finoman cizelált és mégis igen hatásos kis egyfelvo- násosát a Páter Benédeket mutatta be még a Ka- mar Színház. Tiszta színeivel és egyszerű gondos rajzával mindenkit mélyen megfogott ez az artisz- tikus é® mégis bensőségesen emberi ki® miniatűr, melynek előadását is külön értékessé tette Gál Gyula mesteri alakítása. Egyidejűleg került ezzel bemutatóra P. Ábrahám Ernő „Révészek" eimü drámája. Tiszaháti parasztballada ez a uépballa- dák tömör, stilizált költői nyelvén megírva. Az egyik révész a Tiszába fojtja testvéröccsét egy asz- szonyért. A gyilkosság nem derült ki, de az önvád mardossa a gyilkos lelkét. Attól fél, hogy a Tisza bosszút áll s egyetlen fiát veszi el tőle s annak kell lakóinia az ő bűnéért. Hogy megmentse és levegye róla az átkot, feljelenti magát. A gyönyörű drámai gondolatot nem sikerül a színpadon mindig tökéletesen megvalósítania, különösen ári a naturalizmus és a stilizáltaág színtelen keveredése a darabnak, amelynek igy is tagadhatatlan költői szépségei vannak. Kiss Ferenc és Ligeti Juliska ' játéka a penanfábrázolásnak robusztus erejű színpadi bravúrja.

A kevésbé válogatós Magyar Színház is fellendítette irodalmi színvonalát és ezzel egysaerre j fellendült a látogatottsága is. Előadta Golin Creíti- mórthyndk, az újonnan egyre népszerűbb angol Írónak égj' Nórára emlékeztető nőiprobléma d rámáját, a Menekülő asszonyt. Felújította, nyilván Gotnbaszöffi Frida művészeti J; ed véért, a Sárga Liliomot, de Ftiró Lajos erősen megfakult jTirnanti,kus naturalizmusa nem érdekli ma már a közönséget. Annál nagyobb Sikere van Molnár Ferenc uj darabjának, ainélybén á világhírű' szerző sok balsikeré után, a hiábavaló kísérletezés után visz- szátéri iégi metiérjéhez, amelynek két kritériuma van: a' hatásos szín padi technika 's a sziporkázó ötletesség. Molnár Ferenc légtöbb darabja: 'Az ördög, A testöv, a Farkas, alig több egy ügyesen kinyújtott és1 pompázatosán feltálalt színpadi ötletnél. Uj darabja, a Játék a kastélyban talán még ennyi sincs. Egy egészén régi, színpadén már mindenféle alakban feldolgozott anekdota a darab 'magja. ‘ A vőlegény kihallgatja menyasszonyának egy pásztoróráját. Hogy megnyugtassák, a vőlegény barátja hirtelen darabot ir a pászíorórából. és azzal csapja be a fiatalembert^ hogy á pásztoróra csak próba volt a darabból. A fiatalember elhiszi, ami nem is olyan csodálatos, minthogy a közönség is elhiszi Molnárnak a színpadi esetlegességeknek és véletleneknek ezt a brutális összejátszását, sőt pillanatnyi töprengés nélkül átadja magát a darab eivitázhatatlan charmejának és föntartás nélkül mulat rajta. És éppen ebben van Molnár színpadi szuggesztivitásának nagy ereje. A darab két első felvonása meglehetősen lapos és kitaposott utakon járó színpadi szokvány, de a harmadik felvonás a darabbeli szerzőnek a valóságos szerző előzetes próbájához komponált darabja min cSák szellemes és ötletes befejezés, hanem önmagában is brill tarts kis kabaré-darab, a francia limonádé drámáknak legmulatságosabb paródiája, hogj' ezért a két elsőt is megbocsátja mindenki Molnárnak és‘ nem gondol rá, hogy a ravasz szerző az orránál vezeti a két első felvonáson át, a pesti argót 1 találó kifejezésével élve, csak „tésztá- zik“, hogy a harmadik felvonásban a vicc jól csattanjon s' egy percig sem gondol rá, hogy nem csak a vicc csattan, hanem hogy ez az egész darab tulajdonképpen egy csaítanós pofon, amely saját

kisigénvüségét és falhozállií hatóságát veri az arcához. • . ' ., , v,_

A Belvárosi Színház, amely időközben csaknem csődbe ment, most újra talpra áll ebben , a friss konjunktúrában. Nem kisebb embfer került az élére, mint Beöthy László, akinek nagy tervei vannak ezzel a kis színházzal. Megszületett továbbá a vacsora-utáni 3zinház is, amely vaskos francia disznóságok fűszerével akarja még jobban elrontani az úgy is megcsömörlött színházi Ízlést. De ha az első darabja, égy fibikus boulevard-bo- hózat néra is a legjobb, annál pompásabb az előadás, amely valóságos vigaszversenye a három kitűnő budapesti kémikusnak: Ráikay Mártonnak, Kabos G juilának és Sarkaáy Aladárnak. Aki pegig a szellemes paródiát és a gyilkos szatírát szereti, annak ott van Nagy Endre kabaréja, a Teréz-kör- uti Színpad. Itt nemcsak a tartalmi paródiát kapja meg, hanem a parodiriítikus színjátszás sokszór szinte kísérteties bravúrjában ig a fiatal színész- nemzedék két legkimagaslóbb tehetségének', Gárdonyi Lajosnak és Pethés Sándornak játékában.

De nemcsak a ■ színházaknak vannak szenzációi és eseményei, hanem a-könyvkiadásnak is. A közelmúltban egész sereg értékes regény jelent meg s talán még több vár megjelenésre. Kiemelkedik ezek közül a regények közül Kosztolányi Dezsőnek „Édes Anna" eimü regénye. Egy faluról Pestre került cselédlány a regény hőse, aki miután sokáig mintacselédnek tartják, végül egy exaltáit pillanatában meggyilkolja gazdáját és. feleségét. A történet azonban csak kerét, amelj’be Kosztolányi egy merész és páratlan erővel megkonstruált képet illeszt a magyar városi intellektuális osztály életének mákabreszkrajzát a kommiint közvetlen követő időből. Surányi Miklós „Szörnyetegek“ című regényében szintén ennek a megrendült, erkölcsi szilárdságát vesztett hipérintéllektuális osztály céltalan vergődését írja meg egy túlhajtott és egyetlen élettartalommá sűrített szexuális szerelmi neuraszténia hálójában.

Vaskos kötet Csathó Kálmán uj regénye is. pedig csak első befejezett része egy három kötetből álló nagy ciklusnak, amelynek gyűjtő címe: „Leányok, anyák, nagyanyák". Ebben' a ciklusban Csathó Kálmán több mint egy íóiszázadot foglal össze Magyarország történetéből; Kezdi az abszolutizmus korával, aztán megírja Magyarország fénykorát a kiegyezés után, végül a harmadik részben a háború, a nagy összeomlás bora következik. Az első rész tehát a nagyanj'ákró! szóL Bájos fo-dulatos szerelmi történet, két gyereklány naiv és üde humorral megírt versengése egy fiatalemberért. Csathó kellemesen, érdekfeszitőns tud elbeszélni s ügyes kézzel szövi be a politikai eseményeket s a társadalmi élet jellegzetes vonásait a mesébe.

Zsolt Béla, a tehetséges fiatal író most megjelent első regénye, amely még Csathóénál is vaskosabb, szintén történelmi korrajz, még pedig Magyarország legválságosabb időszakából. A háborúval kezdődik ez a regény, aztán végig megy a forradalom és az ellenforradalom korszakán s végül a legutóbbi nagy tőzsdei válság tesz pontot a történetre, amely szabad szerelemmel kezdődik és házassággal végződik. Ez a regény cinre i®, amely érdélre® beállítással kívülről szemléli a raagj'ar eseményeket. A főalakok a háború alatt Svájcban tartózkodnak, a korumün alatt Bécsben és csak az ellenforradalom idején temek , vissza Magyarországba. Különben a közelmúltnak típusai vonulnak fel a regényben, amelyben, tárgyának mozgalmasságához viszonyítva, nincs elég lendület, még kevésbé ;perspektíva. ■„ . v Komáromi Jánosnak is egy bájos szerelmi történetét. a$á az olvasó közönség kezébe, az Idegen lány. A modern orosz írók hatású érzik meg Komáromi egészen eredeti lírai humorán s a rajznak azon az elevenségén, amellyel kissé groteszkbe hajló humoros 'figuráit rajzolja... Kodalduyi. János erős naturalizmussal megírt ötlete® tárgyú regénye. Kántor József megdicsőülése szintén igen figyelemre méltó könyv. Nagy Endre, a kiváló humorista; égy pompás novellák kötetei adott 1:\ t le fantasztikus humorú elbeszélésekkel. Lukics Mi-