Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-03 / 275. (1313.) szám

1926 december 3, péntek. ^J3«6M-ÍVVaC,VAT1(.HTT>T.AT> A nyugdíjas mrák bírói pótíóka Csehszlovákiai specialitás: a nyugdíj kiutalá­sát a nyugdíjas vagyoni helyzetétől függővé tenni! Szloven'zkó, J »cemt>ev 2. Az utóbbi időben előfordult következő épületes igazságügyi adminisztratív intézke­dési érdemes hírlapi kritika alakjában meg­örökíteni, annyival is inkább, mert a szóban forgó ügy nemcsak a nyugdíjas bírák jogos magánérdekét, de egyúttal a bírói szolgála­tot, tehát a közérdeket is sérti. A csehszlovák állam a nyugati államok­hoz hasonlóan, de csak két évvel ezelőtt, tör­vényileg megadta az igazságügy szolgálatában álló bíráknak a bírói pótlékot azzal, hogy ez a pótlék a nyugdíjba is beszámítandó. Azon­ban a nyugdíjba távozó bíráknak a bírói lét­számnak s a szolgálati viszonyoknak megálla­pításáig a pótlék nem volt kifizetendő s tény­leg a mai napig csupán az aktív bírák kap­ják a bírói pótlékot, ellenben a nyugdíjas bí­ráknak minden eddigi kérelme hiábavalónak bizonyult Habár az említett bírói létszám a nyugdíjasokkal összefüggésben nir-csen s ha­bár a bírói létszám már régen ismeretes, egyébként is a bíróságoknál előforduló ügyek számához s a biró átlagos munkaképességé­hez képest könnyen meghatározható, mégis a jogosult nyugdíjas bírák részére a mai napig sem utalták ki a bírói pótlékot. A folyó évben az uj fizetési törvénnyel a két év előtt hozott, fentebb emlitett tör­vényt hatályon kívül helyezték ugyan, amennyiben most a birói pótlék összege ma­gasabb összegben nyert megállapitást, de érintetlenül hagyták a nyugdíjasoknak a bírói pótlékra nézve már megszerzett jogigényét Dacára ennek, a nyugdíjas bírák még min­dig nem kaptak meg a nyugdijukban a régi s az uj törvény alapján megállapított birói, illetve működési pótlékot. De most végre mintha egy fény derenge­ni látszana, azonban ez is megszégyenítő a nyugdíjas bírákra. Most hivatalosan nyomoznak a pótlékra jogo­sított nyugdíjas bírák vagyona iránt. Rejtély ugyan az, hogy milyen összefüggésb' van a nyugdíjasnak esetleges kis magán va­gyona és az illetőnek egy törvóry alapján a szolgálati idő folyamán megszerzett egyes nyugdíj tételekre vonatkozó joga között, de nem lehet elegendő módon elítélni a nyugdíjas bírák ellen irányuló sértő rend­szert 8 az eljárás módját, mert az igazságügyminisztérium csak meg­elégedéssel vehetné azt tudomásul, hogy7 né­mely biró szerény magánvagyonnal is ren­delkezik, mivel ez a körülmény legalább anyagi szempontból biztosítja az annyira szük­séges birói függetlenséget. Nyilvánvaló, hogy ily biró gondtalanabbal élhet, mint a teljesen vagyontalan. De ha már az igazságügyi ható­ság egy cenzust akar megállapítani, szüksé­ges volna azt részletezni is, mert manapság előfordul olyan vagyon, pl. értékpapír, lekötött ház, föld stb., mely alig hoz valami jövedel­met, tehát vagyonszámba minimálisan ve­hető. Sértő az igénybe vett rendszer, de szégyenteljes az a mód is, hogy a nyug­díjas biró vagyonának a megállapítása nyomozás utján, hivatalból történik, mintha az illető vádlott volna, akire nézve a büntető eljárás szempontjából szükséges vol­na a vagyoni bizonyítványt beszerezni. Mindezektől eltekintve oly törvényes jogszabály a világon nin­csen, hogy egy állami alkalmazottnak a szolgálati idejével megszerzett nyugdijá­nak a kifizetése az illetőnek vagyoni hely­zetétől függjön, mert a nyugdíj s járuléka feltétlen jogot ké­pez a jogosítottra. Ha pedig az állam oly súlyt helyez a szociális biztosításra, hogy még a cselédet is aggság esetére biztosítani akar­ja, akkor önmagával jut ellentmondásba, ami­dőn az állami alkalmazottnak nyugdiját • államhoz nem illő kicsinyes okból meg akar­ja tagadni, különösen annak a nyugdíjasnak, aki az államnak értékes szolgálatokat tett. Megoperálják Ferdinánd királyt? Paris, december 2. Mária román király­nő ma a Simpton-expresszel Olaszországon és Jugoszlávián keresztül hazautazott Buka­restbe. A királynő most nem találkozott Ká­roly extrónörökössel, akinek azonban való­színűleg megengedik, hogy nagybeteg édes- atyját meglátogathassa. Parisból egyébként egy szakorvos és egy radiológus tanár is Bu­karestbe utazott, akik a beteg román királyt megvizsgálják és amennyiben operációra van szükség, azt vérre is hajtják rajta. A mű­téttel azonban bevárják Mária (királyinő meg­érkezését. á magyar nemzeti párt tárgyalásai Svehla minlüstereSnökkel Prága, december 2. A magyar nemzeti párt ma délelőtt Svehla miniszterelnökkel folytatta a megkezdett tárgyalásokat. Tekintettel arra, hogy a tárgyalások anyaga még nincs kimerítve, ezért a tárgyalások a jövő hétre is elhúzódnak. A kormánytöbbség elhatározta a katonák választójogának eltörlését A német keresztényszoeiatSsték megtagadták a t zemtyoSc hónapos sorszQSg&atróS szóló térvény támogatását? Prága, december 2. Még a második Svehla-kormány utolsó napjaiban bejelentet­te az akkori nemzetvédelmi miniszter, hogy a katonáik választójogát a kormány törölni kívánja. Az erre vonatkozó törvényjavasla­tot a Mvatalmoikkormány el is készítette, de az akkori parlamenti bizonytalanság miatt a javaslat nem kér ülhetett a ház plénuma elé. E napokban foglalkoztak a kérdéssel a kor­mánykoalíció pártvezérei. Úgy a német, mint a cseh kormánypár­tok a katonák választójogának megszün­tetése mellett foglaltaik állást. Uórzal nemzetvédelmi miniszter a már el­készített törvényjavaslatot rövidesen beter­jeszti a parlamentnek, mert csak igy tartja lehetségesnek a politikai agitáció kiküszöbö­lését a laktanyákból. A szocialista sajtó hír­adása szerint a német keresrtényszocialista párt a törvényjavaslattal kapcsolatban meg­tagadta a 13 hónapos szolgálat fentartá- sáról szóló másik katonai javaslat támo­gatását, miért is ebben a kérdésben későbbre halasz­tották el a döntést. A baloldali sajtó ezen meg nem erősített híradásból a polgári többség első válságát olvassa ki. Megkezdődött az uj nagy külpolitikai „szezon” A decemberi genfi ülésszak Jelentősége — MáBiiszierutazások lofe&ra-balra — A lengyelek kötelesség© Franciaországot segíteni — A döntésbe kerülő problémák a legjelentősebbek a béke­szerződés óta Paris, december 2. Az európai hatal­mak december elején uj nagy külpolitikai te­vékenységbe kezdtek. A decemberi tanács­ülésszak előreveti árnyékát s a két megol­dandó legfontosabb európai kérdés: az olasz­francia viszony kérdése egyrészt, Németor­szág lefegyverzése és katonai ellenőrzése másrészt, sürgősen — még 1926-ban — meg­oldásra várnak. Chamberlain párisi utazásával a „nagy szezon44 megkezdődött. A külpolitikai nyitány máris megtör­tént: Zalevski lengve! külügyminiszter Páris- ba érkezett — valószínűleg azzal a szándék­kal vagv paranccsal, hogy kötelességéhez híven alátámassza a lefegyverzés és ellenőr­zés francia álláspontiát s igy Lengyelország súlyával megkönnyítse Briand helyzetét Chamberlainnal szemben. Lengyelországot már a versaillesi szer­ződés óta mindig mint végső trompict játszák ki Parisban Némeforszé- ellen. A lefegyverzés és az ellenőrzés Francia- ország szempontjából mindennél fontosabb, s igy nagyon is érthető, hogy a Quai d'Orsay oly makacsságai és minioiózus kitartással, gondossággal kezeli ezt az ügyet. Ha egyszer megszűnik Németország di- rekt ellenőrzése, ha egyszer a Versail- lesbcn székelő katonai bizottság elismeri, hogy a német birodalom eleget tett le­szerelési kötelezettségeinek, ha ehhez hozzájárni még az utolsó garanciának: a rajnai megszállásnak megszüntetése is, akkor a gazdaságilag és erkölcsileg megerősödött hatalmas és közszeretetben álló Németország fejlődését már semmi­ben sem lehet megakadálvozni. Francia- ország nem ellenőrizheti a birodalom katonai ügyeit sem. Berlin azt csinálhat­ja. amit akar, hadsereget tarthat, erődít­ményeket. flottát építhet, azaz vissza­nyeri teljes, szuverén szabadságát, a ver­saillesi szerződés a területi és a pénz­ügyi határozatokon kívül megszűnik s Németország óriási expanzióját semmi sem akadályozhatja meg, még a népszö­vetségi ellenőrző bizottság sem, amely internacionális és inkább csak akadémi­kus jellegű összetételével jóformán tehe­tetlen lesz a hatalmas német tanácstag­gal szemben. Érthető tehát, hogy mindezek szemelőtt- tartásával Franciaországban igen óvatosan kezdik a katonai ellenőrzőbizottság megszün­tetésének problémáiét. Nem szeretnék, ha el ügyetlenkedett és elhirtelenkedett lépések­kel egyszer s mindenkorra elvesztenék a versaillesi szerződés eredményeit s a jövő­ben tehetetlenül állnának a németek katonai fejlődésével szemben. Az ellenőrzés megszün­tetésével és a rajnai kiürítéssel válnék tulaj­donit éppen hatékonnyá a locarnői megegye­zés s ekkor kezdődne meg valójában az euró­pai béke ui periódusa. A másik kérdés, amelv elintézésre vár. a francia—olasz vi­szony. Avezzano nárisi olasz nagykövet, aki már napok óta Rómában tartózkodott, hirte­len Párisban termett, beavatott körök szerint azért, hogy az angol külügvi államtitkár pá­risi tartózkodása alatt szintén ott legyen és Chamberlain jelenlétében tárgyaljon a fran­cia—olasz viszony megjavításáról. Brlazxdnak időre van szüksége Paris, december 2. A legújabb távira­tok szerint bizonyos, hogv Chamberlain kül­ügyi államtitkárral egyidejűleg Avezzano báró olasz nagykövet, aki jelentéstétel végett Rómában tartózkodott, szintén visszaérkezik Párisba. Ugyanekkor Zaleski lengyel külügy­miniszter is a francia fővárosba jön. A párisi sajtó különösen Zaleski megjelenését kiséri nagy figyelemmel és arra következtet, hogy Franciaország Lengyelországban ismét hü támaszt nyer álláspontja számára. A sajtó ezenkívül csaknem egyhangúan megállapítja, hogy Franciaország és An­glia már megegyeztek a lefegyverzési kérdésben, sőt az ellenőrzés megoldásá­nak problémáját is elintézték. Anglia különösen a német hadianyag kivitelé­nek szabályozására helyez súlyt. A biro­dalom ugyanis Oroszországba rengeteg félterméket küldhet, amelyekből ott könnyen hadiszert gyárthatnak. Fran­ciaország a titkos egyesületek megszün­tetését tartja a föproblémának. mig Len­gyelország a lengyel határ mentén épülő erődök lerombolását követeli. Beavatott körök azt hangsúlyozzák, hogy az ellenőrzést nem szabad megszakítani egyetlen pillanatra sem, mert ez a megsza­kítás katasztrófái is lenne. Németország, amely most a népszövetségi tanács tagja, könnyen szabotálhatná a népszövetségi ellen­őrzést. A Petit Párisién szerint egyelőre semmiesetre sem léphet életbe a népszö­vetségi ellenőrzés és a legnagyobb valószínű­ség szerint francia részről el fogják érni, hogy pro­vizórikusán meghagviák a jelenlegi álla­potokat és az 1924-ben elhatározott nép- szövetségi megoldást csak a genfi gyüle­kezet márciusi teljes ülésén tűzik napi­rendre. Ezzel a módszerrel Franciaor­szág időt akar nyerni. De más körülmények is azt mutatják, hogy Párisban a legfontosabb az időnyerés kérdése. Jellemző erre nézve például a Journal mai közlése, mely szerint Franciaor­szágnak egyáltalán nincs kedve az ellenőr­zési kérdésben a hágai döntőbírósághoz fo­lyamodni. Ugyanez a lap arról is beszámol, hogy a katonai, a jogi és a politikai szakér­tők hetek óta ismét lázas munkát fejtenek ki anélkül, hogv a tanácsülésig elkészülhet­tek volna. Az ellenőrzés kérdésén kivül a lapok sokat foglalkoznak a tervezett négy hatalmi konferenciával is. A francia álláspont, mely kezdetben nagyon ellenezte ennek a Oenf után megtartandó konferenciának összeillé­sét. időközben enyhült, de Briand követeli, hogy Anglián. Franciaországon. Olaszországon és Németországon kívül, legalább Bel­gium meg Lengyelország is részívegye- nek az összejövetelen. Ezzel ugyanis a konferencián a francia álláspontot vélik erősíteni, mely Anglia ré­széről enyhén. Németország részéről erőseb­ben, Olaszország részéről pedig egész erősen van megtámadva. Lázas előkészületek Genfben Géni, december 2. A népszövetség fővá­rosában napok óta folynak a tanácsülés elő­készületei Újságírók érkeznek a városba s a hatóságok megteszik az ilyenkor szokásos óv­intézkedéseket. A genfi lapok, melyeknek éppen a népszövetség miatt komoly súlyúk van. igen sokat foglalkoznak az aktuális kér­désekkel. így az olasz- francia viszonnyal és a német—francia viszonnyal, melv utóbbit pillanatnyilag a lefegyverzés és az ellenőr­zés kényes kérdései determinálják. A Jour­nal de Genéve-ben egy magát megnevezni nem akaró francia politikus igen jelentős cikket ir Németország és Franciaország vi­szonyáról. Ebben a cikkben, melvnek valószínűleg nagy hatása lesz. először történik meg, hogy francia államférfiu bizonyos tekin­tetben a német álláspontot fogadja el és rámutat a francia akadékoskodások tart­hatatlanságára. Főleg a francia hadsereg véleményét tartja hibásnak és erről a kérdésről a követ­kezőket írja: Ha mindaz .amit a francia ka­tonai szakértők Németország lefegyverzésé­vel kapcsolatban felhoznak, igaz is volna, ak­kor sem változtathatna rajta még a legszigo­rúbb ellenőrzés sem. Az ilyeD fegyverkezési iigvek megoldásának legbiztosabb eszköze még mindig a rendszeres politikai megnyug­tatás. Az a híres német katonai oktatókönyv, amelv az ui veszedelmet okozta, még Lo- carnó előtt jelent meg s abban a pillanatban, amint a francia kormány kifogásolta, azonnal visszavonták. Különben sem szabad csodálni, hogy né­hány javithatatlan német katona Elzász- Lotharingiáról még mindig katonai hangnemben beszél. Ámde e néhány ka­tonának a véleménye eltörpül a német nép azon hatalmas rétegének nagysága előtt, amely feltétlenül a rajnai paktum hivének mutatkozott. Hermann Müllor, Németország legnagyobb pártjának elnö­ke. csak néhány nap előtt jelentette ki, hogy Elzász-Lotbaringia kérdése egy­szer s mindenkorra szabályozottnak te­kinthető. Fölöttébb fontos francia szem­pontból továbbá az is. hogv a Marx-Stre- semann kormány az ellenőrzés kérdésé­nek szabályozásával áll vagy bukik. Már pedig ezt a kormányt kár lenne el­ejteni Franciaországban, mert utána a biro­dalomban aligha jöhet jobb. Mi már sok né­met minisztert fogyasztottunk el, — mondja a cikkiró — s néhány ilven mesterségesen lebunkózott államféffiuért tényleg kár volt a későbbi béke szempontjából. Erzberger és Rathenau óta az erkölcsök ugyan megeny­hültek. mégis kár lenne a határozottan fran­ciabarát Stresemannt elejteni. Ezért francia részről mindent meg kell tenni, hogy a né­met külügyminiszter otthoni helyzetét meg­könnyítsék és a német jobboldali hangulatot leszereljék. Ha néhány társvt és jelentékte­len ellentét miatt Franciaország Németor­szágban ujább válságot idéz elő. akkor ezzel az aprósággal olv veszedelmes helyzetet te­remt. amelv az elmúlt éveik sikeres politiká­ját egyszer s mindenkorra dezavuálhatná. Az angol kerületi bányaszerzó'dések London, december 2. Máig mindenütt megkötötték a bányászok kerületi szerződé­seit. E szerződések körülbelül a következő alapon jöttek létre: Skótországban 8 órai munka mellett a sztrájk előtti bérekkel dol­goznak a munkások, de ez a szerződés csak ideiglenes s 1927 április 30-án megszűrik. Ettől az időtől kezdve uj bérek lépnek é’et- be, melyek azonban semmiesetre sem lehet­nek kisebbek, mint az 1888-as alapbérek 110 százalékos emelése volt. A szerződés három év­re szól. Northcumberlandban a csákányosok 7 és fél óráig, a többi munkások pedig 8 óráig dolgoznak 10 százalékos emelés mellett Dur- nenben a szerződés ugyanolyan, mint North­cumberlandban, csakhogy egy éves tartamú. Yorkshireber 7 és fél órás munakidő mellett a háború előtti bérek 146 százalékos emelé­sével három évre kötötték meg a szerződést Lanshireben 8 órai munka, szombaton 6 órai munka, sztrájk előtti bérek, de csak 1927 junius 30-ig, majd uj szerződéskötés az ed­dig elért haszon szemelőttartásával. Nort- hinghamban és Derbyben 7 és fél órás mun­kaidő mellett a háború előtti bérek 190 szá­zalékos nívójának fokozatos leépítése a há­ború előtti bérek 60 százalékáig Ez a leénitós 1927 júniusában, júliusában és augusztusában következik be. Dólwalesben nyolc órai munka­idő, szombaton 7 órai munkaidő, mig a bé­rek változatlanok maradnak. 3

Next

/
Thumbnails
Contents