Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-03 / 275. (1313.) szám
4 ‘VJ&üiáiU. * lAliltAR'iiiRliAU 1 yüó december ó, péuiek. Akik gyermeket akartak... F^y^/,p>rii. bájos történet egy gyermektelen házaspár ,.bünbcesésé"-ről Gálszécs, december 2. A valóság néha megszégyeníti a fantáziát, az ólét néha érdekesebbet produkál, mint a költészet. Ez az igazság jutót eszeimbe, amikor az alább elmondandó történetet egy barátom előttem elbeszélte. A történet kelve; egy Gálszécs melletti kién falu, Nagytanai. Idő: a ma. Szereplőije egy falusi magyar házaspár, hogy kik, névszarimt nem szükséges tudni, nevezzük őket egyszerűen csak N.-nek. A történet két tablóiba kívánkozik. Egyikbe, amelyik ott játszódik le az emberek, az egész falu szeme előtt a másikba, amelyik bájos egyszerűséggel a gálsaécsi járásbíróság szine előtt bontakozik ki. Hogy az emberek leikéiből meg nem halt ki égiszén a szép, a nemes iránti vonzalom, azt a történetnek a bíróság előtt lepergett tablója törvényesen igazolja. De mondjuk el előszört azi, amit a faluban mindenki tudott, a közönségest. Az N.-nek nevezett nagyazari kisbirtokos pár házára ez év tavaszán rászállott a gólya. Kilencévi házasság után először. Természetes, volt nagy öröm a háznál. De, amint az már szokásban van, ha a gyermek későn érkezik, a falu csendjét is felverte a nagy esemény, hiszen köztudomású volt, hogy N.-ák semmit sem óhajtottak jobbon, semmi után nem kívánkoztak inkább, mint gyerekek után. És ime, megérkezett a várva-várt vendég. Nohát, meg is tett a házaspár mindent, ami ilyenkor kidukál. A fiúnak 6zép magyar nevet adtak, keresztszülőkről gond oskodtak, a pappal megkeresztel t ették, a jegyzőnek bejelentették, utána nagy vigsá- got csaptak, fényes keresztelő képében. A fiúcska azután nőtt, fejlődött, gügyögni is kezdett már. Nem volt boldogabb pár a faluban, mint N.-ék. De azután egyszer csak jött a halál és igy szólt a gyereknek: csitt- A fiúcska elhallgatott, meghalt. Él is temették annak rendje és módja szerint, nagy bánatára a szüléiének. És ezzel vége volt a szülői örömnek is, A falu szomeiáttóra folyó esemény is igy marad meg, ha nincs irigység, nincs rossz szándék, amely jő, mint a lopó és a tiszta búza közé konkolyt vet. N. házaspárt valaki törvényre adta, hogy bz a gyermek, aldi most temettek el, akit a magukénak mondtak — tulajdonképpen nem is volt az övék, csak úgy lopták, vagy vették, tehát büntetendő cselekményt követtek el. Természetes, megindult a vizsgálat, majd most e napokban megtörtént a gálszécsi járásbíróság előtt a vádlottak kihallgatása. Bíró (az egészséges, 34—35 éves ifjú házaspárhoz fordulva): Azzal vannak vádolva, hogy az a gyerek, akit magukénak tartottak, akit meg is keresztekettek, de akt később meghalt, tulajdonképpen nem is a maguké volt, hanem a Kassa melletti K. községben egy szegény nőtől néhány- napo* korában megvették, házukhoz hozták 6s azután úgy tettek, mintha az a maguké volna, mintha maga szülte volna, kedves ifjú asszony. Mondjanak el őszintén mindent, az igaz vallomás enyhébbé teszi a büntetést is. Az asszony: Mindent elmondunk, báró ur, sem- sit sem tagadunk el. Minden igaz, amivel vádolva vagyunk. A gyereket vettük és mindent ngy csináltunk, mintha a tulajdon mienk volna. Ha bűnt követtünk el ezzel a csel ekedet linkkel, a bíró ur megbüntethet, mi azt is elviseljük De szabad legyen elmondanunk, miképpen vetemedtünk mi erre a törvény szerint bűnös cselekedetre. A szivünk vitt rá, a nagy vágyódás a gyermek ntán. Kilencéves házasok vagyunk már és az Isten mindig késett gyermekáldást nyújtani. Vagyonunk ie van, egészségesek is vagyunk, szóval boldogok lettünk volna, de a boldogságunk nagyon hiányos vala. Hiányzott a legnagyobb kincsünk, a gyermek. Tessék meghiimi, birő uram, az vitt minket a bűnös lépésre. M'ikor úgy, egy-egy vasárnap délután, kint ültünk az urammal a kis kertünkben a kapu előtt és láttuk a gyermekekét a porban játszani, majd megszakadt a szivünk, hogy azok közül egy se a mienk, hogy nekünk nincs egy kis játszadozó angyalkánk. Ez vitt minket e ballépésre, biró ur, ez a nagy, ez a kimondhatlan epekedés a gyermek után. Miért áld meg az Isten másokat, miért ad némelyiknek többet is, mint kéne, miért nem ad nekünk legalább egyet? És ebben a nagy vágyakozásban fogamzott meg bennünk a bűn, ha már annak nevezi a törvény. Itt az uram, mondja meg ő, nem úgy volt-e? Egy szép tavaszi estén megint kint ültünk a kertünkben. A csillagok úgy ragyogtak ránk, mintha mindemik egy gyermek- szem votaa. Akkor lopódzott a szivembe ez a gondolat. Azt mondtam az uramnak: András, tudod mit, veszünk egy gyereket, veszünk egy párnapos kis fiút, aztán mindent úgy csinálunk, mintha az egészen a mienk volna. Megállj csak, milyen boldogok leszünk, hiszen idővel úgy a szivünkhöz forr, mintha csak a testünkből való test, a csontunkból való csont volna. Az uram mosolygott, szamárságnak mondta előbb a beszédemet, de azután mindenre ráállott, mikor én elmondtam még: Nézdd csak, szóltam, a bábát ifi beavatjuk, valamit lökünk neki. Hallgatni fog, mint a sir, hiszen ő is úgy szeretné, ha gyerekünk volna; aztán meg olyan szegény, mint. e templom egere. így volt, biró ur! Másnaptól kezdve kendőt kötöttéin a derekamra a szoknya alá, előbb egyet, majd többet, fokozatosan, hogy riadói r:.'-••'Toryníík láísrnm. Ilire is ment mihamar, hogy viselői vagyok. E közben pedig a bába utján módját ejtettük, hogy mikorra a szülésnek be kellett volna következnie, — az előre kinézett gyermek itt legyen, — akinek, az leien nyugasz- talja meg, az ideérkezteikor én le is feküdtem. A többit úgy is tudják. Nem igy volt, András, nem igy volt bába néni? — fordult a bűnös nő a többi vádlotthoz. András se tagadott semmit, a bába is mindent bevallott. íme, egy történet a maga igaz valóságában, egy történet ma, amikor a gyermek rendszerint teher a szülők szemében, amikor annyit, olvasunk kitett gyermekekről, amikor annyit olvasunk arról, hogy vannak szülők, akik gyermeküket el ie pusztítják, meg is gyilkolják. Egy kedves epizód, egy menyei sugár a sötétségben. És a biró is annak találta, mért felmentő Ítéletet hozott- Valamikor olvashatta az evangéliumot, ez kaphatta meg a lelkét. A bűnös nő ott térdelt Jézuis előtt és várta Ítéletét és Jézus felmentette őt, mert nagyon szeretett. Péter Mihály. Egy hetvenéves lovag százezer dolláros amerikai örökség trükkjével becsapta a szlovenszkói Schmidt-családot Prága, december 2. (Saját tudósítónktól.) A legendás Hor ovi íz-féle amerikai örökfíéghistória ismétlődött meg a múltkoriban Szlovenszkóban. de ezúttal nagyarányú szélhámossággal súlyosbítva. A Schmidt-család, amelynek tagjai főkéut. kereskedők és vállalkozók, Csehországból származott el részint Szlovenszkóba, részint Magyarországba. Két Sahmidt-testv'ér, Schmidt Jeromos és Schmidt Fábián még 1870-ben kivándorolt Amerikába. Sohimidt Jeromosnak és Schmidt Fábiánnak kedvezett a szerencse a korlátlan lehetőségek birodalmában. A két testvér jövedelmező vállalkozásokba kezdett, gyártelepet alapított, de vagyonuk nagyságáról az itthon maradt Schmidt éknek sejtelmük sem volt. Ez év tavaszán a budapesti amerikai követséghez értesítés érkezett egy dakotai közjegyzőtől, hogy az Amerikába vándorolt Sohmidtek utódok nélkül elhallak és több, mint százezer dollárnyi hagyatékuk ott van letétbe helyezve. Alig érkezeit meg ez az értesítés Budapestre, néhány nap múlva megjelent a Budapesten lakó Schmidt-család fejérnél egy elegánsan öltözött, ősz- haju, hetven év körüli ur és lovag Vodoczky Ádám néven mutatkozott be. — Nekem igen jó összeköttetéseim vannak a követségen és az amerikai hatóságoknál — mondotta — s jó szolgálatokat tehetnék önöknek az örökség megszerzése körül. Vállalkozott rá, hogy a Schmidt-család érdekében nyomban megteszi a lépéseket a követségen és a követség utján Amerikában. Kikötötte azonban magának, hogy ha az örökséget sikerül megszereznie, az összeg öi százaléka, vagyis ötezer dollár őt illeti meg. Egyúttal tíz millió magyar korona előleget kért eljárási költségeire. A budapesti Schmidt-család hitelt adott a tiszteletreméltó aggastyán szavainak és átadta előlegként a lovag által kikötött tíz millió koronát. A család nem tudott hová lenni örömében, hogy százezerdolláros, tehát mintegy hét és fél milliárd magyar koronára rugó örökség várakozik rájuk. Teltek, múltak a hetek, a budapesti Schmidt- család tagjai türelmesen várakoztak, mikor egy napon ismét beállított az őszkaju lovag és közölte, hogy a Szlovenszkóban. letelepedett Schmádtek is igényt tartanak az örökségre. Legjobbnak tartaná, ha kiutazna Amerikába és személyesen intézné ott el az ügyetA Schmidt-család Iéprement ée kétezer dollár útiköltséget adott át a lovagnak. hogy azzal utazzék ki Amerikába és szerezze meg az örökséget. Egyúttal összes okmányaikat is átadták lovag Vodoczkynak. Az agyafúrt lovag azonban Newyork helyett Komáromban szállott partra a Dunngőzhajózási Társaság egyik gőzöséről. Felkereste a Komárom környékén lakó SchmiLdteket, megmutatta megbízó- levelét s a nála lévő okmányokat és kijelentette, hogy hajlandó az ő érdekükben is eljárni. A komáromi Sohmidtak, akik addig mit sem hallottak a horribilis örökségről, boldog elragadtatással hallgatták ezeket a híreket. Természetesen egy pillanatig sem kételkedtek az okmányokkal felszerelt lovag jóhiszeműségében s az első szóra összehozták a lovag által kért tízezer csehszlovák koronás előleget. Pesti rokonaikhoz hasonlóan, ők is boldogan várták a pillanatot, amikor az ötvenezer dollárnyi örökségrész tulajdonosai lesznek. A budapesti és komáromi Sohmidtek ezek után hetekig türelmetlenül lesték a lovag híradását Amerikából. Ez a híradás azonban egyre késett. Nyilvánvaló lett. hogy' az örökségre váró Sohmidtek lelkiismeretlen szélhámos áldozatai lettek. A komáromi Schmidt-család egyik tagja leutazott Budapestre, ott érintkezésbe lépett a pesti Sohmidtek kel, akik elképedve vették tudomásul a hetvenéves lovag komáromi manőverét. Most már együttesen felkeresték a budapesti amerikai követséget s érdeklődtek az örökség és lovag Vodoczky felől. A követségen azt a felvilágosítást kapták, hogy az örökségről valóban érkezett értesítés Dakotából, de — lovag Vodoczkyt egyáltalán nem ismerik. A követség a család kérésére nyomban kábelsürgönyt menesztett Dakotába, de ott azt a választ kapta, hogy lovag Vodoczky ott egyáltalán nem jelentkezett 8 az örökség még érintetlenül meg van. A szélhámos lovag ellen, akiről kiderült, hogy sohasem volt lovag és álnevet használt, feljelentést tettek a rendőrségen. Valószínűnek tartják, hogy' az ősz állovag a kicsalt pénzzel Ausztriába szökött s ott újabb álnéven bujkál. Meseszerü szibériai város, mely kétszáz esztendeié teljesen el van vágva a külvilágtól Eleven muzeum Nagy Péter cár idejéből a Jeges- tenger partján — Ivanov muzsik kalandos fölfedezése — A pélervári tudományos akadémia expe diciót küldött ki a csodálatos orosz kullursziget tanulmányozására Berlin, december 2. Rendkívül érdekes földrajzi szenzációról számolnak be az orosz lapok. Szibéria északi részén fölfedeztek egy különös városkát, mely páratlan a maga nemében abból a szempontból hogy alapilói háromszáz esztendővel ezelőtt elvesztették az összeköttetést a külvilággal 8 azóta utódaik az Isten háta mögött minden tekintetben hamisítatlanul megőrizték a háromszáz év előtti szokásokat, a nyelvüket, viseletűket, dalaikat építkezéseiket, egy szóval egész kultúrájukat. Ez a Wells képzeletviiágába illő meseszerü telep az északi Jeges-tenger pariján fekszik, dél felől pedig három oldalról járhatatlan őserdők zárják körülA városalapitók A lelep alapításának ideje Nagy Péter orosz cár idejére esik. Egy nagyobb számú kalandvágyó orosz társaság, élén előkelő bojárokkal, akik ajánlatosnak tartották, mennél távolabb kerülni a haragos Péter közeléből, asszonyostul nekivágott a sziléziai őserdőknek, az úgynevezett tajgának és hónakopon tartó bolyongás után kiért az óceán partjára. Valamilyen oknál fogva Ut letelepítésre kényszerültek, halászatra és vadászatra adták magukat, később pedig megszerették földjüket * lemondtak arról, hogy valaha visszaforduljanak az emberek közé. A telep az emberöltők sora alatt egyre népesebb lett s ma már egy tekintélyes mezőváros képét mutatja. Ivanov, a felfedező A» városkát egy kalandos sorsú szibériai paraszt fedezte föl. A Kolcsak hadsereg egyik csapatja ugyanis erőszakkal magával vitt egy Iva- uov nevű muzsikot, aki jól ismerte az akmolinszki tajgán átvezető rejtélyes erdei utakat. Ivanov egy darabig csak vezette a katonákat, de amikor azok megtelték szakácsuknak, sőt az erdei ütközetek tűzvonalába is magukkal cipelték, egy szép napon odébb állt tőlük és ment, ment, amíg csak a lába bírta, e^yreészakabbra.. Három hétig tartó bolygó erdei éiet után egy mocsaras vidéken átvergődve egy tisztásra bukkant A tisztáson egy festőién díszes ruhába öltözött férfit pillantott meg. ösztönszerüleg azokra a régi képekre gondolt, melyek a Nagy Péter korabeli diszruhás bojárokat ábrázolták. Mikor beszédbe elegyedett vele, még nagyobb lett a csodálkozása. Alig értette meg, mert az illető ékes régi nyelven szólalt, meg, melynek ódon zamatkiejtése a biblikus szláv nyelvhez hasonlítóit, amilyennel a pópák ma is ének a liturgiában. Mi ujjsáR kétszáz év óta? Az idegen odavezette lvanovot a község főterére. Ott az egész nép festőinél festőibb öltözékben fogadta az égből pottyant jövevényeket. Nagy kíváncsisággal kérdezték ki, mi az újság a nagy világban, melyről ők már csak az öregek meséiből tudnak valamit. Ivanov elmondotta a világháború és a polgárháború borzalmas dulásáf, beszámolt nekik a cár bukásáról, a kommunisták véres világrendjéről, a pópák üdöztetésóről, a vonatról, a gépekről, no meg az adóról. A békés városka polgárai el iszonyodtak egyszerre ennyi sok gonoszság, ennyi sok változás hallatára s most már még kevésbé kívánkoztak ki a világba. Ivanov megszökik a paradicsomból Az elöljáró bojárok elhatározták, hogy Ivánodnak is mindörökre ott kell maradni köztük, nehogy elárulja kis országukat, és reájuk is rándítsa a t.ullura véres áldásait.. Halálos fenyegetések melle't rákényszerileUék arra, hogy az ő istenes jámbor/, szokásaik szerint, az ö ruháikba öltözködjék, hosszú szakállal növesszen $ el kellett sajátítani nyelvüket. Sőt meg is házasították volna, ba Ivanov közben meg nem elégelt a boldogságot és az ő divatjuk szerint készült ruhában és frizurával szépen meg nem szökik tőlük. Rengeteg sok kaland után ért el In ,ov ai erdőségen körül fekvő első szomszéd faluba, ahonnan már visszatalált szülőföldjére, az akmoliuszki kormányzóságba. Itt meg őt csodálták meg, a külseje miatt. Különös kalandjáról aztán beszámolt az elöljáróságnak, mely bár némi kétkedéssel fogadta a színes történetei, de mégis jelentést küldött róla a pélervári tudományos akadémiának. Az oxpedició sikere A pétervári akadémia néprajzi osztálya, mely világhírű a maga nemében, Ivanov elbeszélése alapján külön expedíciót küldött ki a Nagy Péter korát tükröző kullursziget fölkutatására, Ivanov pedig vállalkozott arra, hogy az expedíciót odavezeti kalandos élményeinek színhelyére. Ha hinni lehet a legújabb híreknek, akkor a tudományos ut tényleg teljes sikerrel járt, s az expedíció tagjai mindenben megerősítik Ivanovnak a kétszáz éves városkáról elmondott érdekes meséjét. Divatos rtöi fehérneműk Paris, december 2. A frank hihetetlen mértékben felszökkent az utóbbi, napok folyamán s ma már megjelentek az olcsósági bullám várva-várt fecskéi: az első árleszállítások. ,,Bü brossé" kiáltja a világba sok ára mellől egy megbámult táblácska s a kirakatokban különös ár lapok tűnnek fel: az áruk kétféle árral vannak jelezve, de a magasabb ár keresztülhuztoa s az alacsonyabb összeg nagy piros betűkkel nyomva, úgy jelenik meg a sóhajtozó párisiak előtt, mint az eljövendő jobb idők szimbóluma. A furfangos Poincaró feltornázta a frankot soha nem remélt régiókba s megindította az olcsóságot. Sietnek is bevásárolná a jóvatutdju idegenek, mert, ki tudja, mit hoz a holnap s vájjon nem adnak-e kevesebb frankot a féltve őrzött dollárokért? A divatáruiházak igyekeznek kihasználni a megindult vásárlási kedvet s hangos rekiémimal, előnyös árakkal órik el a nagy forgalmat. Ez a hét a fehérneműk hete s bár a havas, zúzmaráé bél messze elkerüli a szimpiaablaku Parist: hófehér, nagy tükörkirakatok hatméteres magasságban zsúfolásig meg vannak töltve női fehérneműkkel, a raffinált divat eme átalakított uj formáival. A vattából és zselatinból imitált tél hóvirágom légkörében kivirult a divat egyik gyengéd cs halványszinü hajtása: a fehérneműd!vat. Elegáns hölgyeknek mindig nagy gondot okozott a fehémemüszekróny felfrissítése. Ez a gónd a szeszélyes divat fokozódó követelményeivel csak növekszik, — erre a konklúzióra jutunk, ha a muszlin-rengeteg és kabhullámok drága tömkelegében gyönyörködünk. Az anyag a legfinomabb lenvászon, selyem vászon és ba tiszt, amelyek meszc szire elhagyták ősanyáink jó házi szőttes pamutvászonból készült belső ruhadarabjait. Sok fogy a crépe de chine 6©lyemanyagból és az úgynevezett voile-triple nevű rendkívül finom fátyolszövetből, amelyeknek az a jó tulajdonságuk van a törékeny kínai selyemmel szemben, hogy sokkal olcsóbbak, tartósak s viseletűk is kellemesebb. A szinek csaknem kivétel nélkül a halvány, gyengéd árnyalatokat reprezentálják, a rózsaszíntől a sárgászöld és lila szinek lehelletszerü fokozatáig. Az említett drágább anyagok mellett az elzd« szí perkál legtarkább változatai szerepelnek a női divatos fehérneműk anyagául: pasztellkék, vizzóid, halvány rózsaszín, mályva, természetesen mintázás nélkül, egy színben. A velencei és brüsszeli csipkebetétek, a színes szalagok csak mérsékelten láthatok a fehér hot újdonságai között, mig a múlt téli szezonban a híres francia oslpkeverő város óiénak (Aleu<;on, Luxéul!, Le Puv stb.) bő aratásuk volt. Inkább a finom hímzések szerepelnek a szegélyeken s valósággal bordűrt képeznek az intim ruhadarabokon, melyeknek szabása igen egyszerű, egyenes vonalú, sőt majdnem hozzásimul a silhouette-hez. A kombiné, melyet előszeretettel készítenek, selyem jersey-ből, selyemvászonból, derékba szabott s mint több: társai: Em p i r e-k i vágásunk. A nadrág határozottan leegyszerűsített, kevés hímzéssel s még alsó részén is csali keskeny szegély van hímezve. Ellenben a hálókig a kimonótól kezdve fürdőrubaszerü nyakszabásig, az úgynevezett vállpántoő, vagy majdnem a földig komló változatig, minden alakban előfordul, angol bolyhos hímzéssel és géphimzóssel, de inkább kézimunkával díszítve. A nyak kivágása rendesen kerek, vagy ékalaku, a szabás bő, de egyenes s a kimonó alsó része és kurta ujja nagy ivü, eikk-cakkos ki-vágású s járás közben a könnyed ruhadarab fodrai szabadon lebegnek. V. B. Egéss Sz&mrenszSíó és Potf- karu siska Rus* se ks értő HözSiRsógánek futnia kel?, hogy zongora, pian'nó és hangszer szükségletét csakis a szolidságáról és szakképzettségerői chmert IH1TSCH flK®S3sti, fókalons-u, t«S.> fcangszcrüslcbében szerezheti be, kinek üzletében minden hangszer a legszolidabb árak és jótállás mel ott kapható — Senki se üljön fel hrngzntes hir etéseknek, hanem zongora és nianinó vásárosa élőt látogassa meg a Lo tsch zongorára1 tárat, hol állandóan raktáron vannak a belföld leghíresebb gyártmányai, úgymint Petrof, Koch & Korsóit RÖsler, Scho^ze stb. — Nevezett cée- tu'f’do- nosa Keletszlovenszkó és Porlknrpatská Rurz területén az egyedüli ' cperitelt szakember, ez. a tény teljes garanciát nyu t a n. é. vcvőkö'önsée részére — Zon^mnfsvít&v, kölcsünxós hangolás — Kérjen árjegyzéket I
