Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-25 / 292. (1330.) szám

18

A „Schund- und Schmutzgesetz“

Törvény a szennyirodalom ellen —

Németország birodalmi gyűlése 250 szavazattal 15S ellenében törvényt fogadott el a szennyirodalom ellen. Nem ismerem a törvényt részleteiben, nem az indokolását, a lapok hiradásaifoőd osak azt veszem ki, hogy legel'scsorban az ifjúság védelme lebegett a törvényallkctók szeme előtt a korlátlan sajíó- szafaackág kövclfkezíéiben lábrakaipolt „Schund und Schmutz“ ellen. Nem alkarok kitérni a törvény, a parlamenti vita és a szavazás politikai vonatkozásaira sem, mert a „politikai észjárás** valami oly magasabb rendű logikátlanság és bűnözés a természetes, józan ész ellen, hogy az én paraszti, együgyű gondolkozásom még egy úgynevezett „politikai okossá- got“ sem tudott felfogni. Padiig mindenesetre pikáns következtetéseket lehetne levonni abból az egyszerű tényből, hogy a demokraták, akik a törvénytervezet ellen a Iegviharo- sebb szónoklatokat dörögték, a javaslat törvénnyé válása után nem „vonták le“ az eset „kcnzekvenótáját", nem mondatták le a kormányban ülő képviselőjüket a miniszterségről s nem léptek ki a kormánykoo’iciób51, úgy látszik a bársonyszék mégis többet é". mint az irodalom és művészet szabadságának elve. De teljesen távol áll tőlem izgulni a nagy izgalommá/!, mely a javadat megszavazása után a német Reichstag folyosóin, végig- vihairzott, ahol minden bizonnyal nem azt tárgyaltaik izgatottan a honatyák, hogy milyen hatása lőhet a szennyirodritem megszorításé nrk az ifjúság nevelésére, de azt, hogy a szavazás le'oiyávámak lesz-e és müven kihatása lesz a belpolitikai konstelláció jövőjére.

Nem olvastam azokat az érveket, melyeket a Reidhsdeg vitájában a törvényjavaslat mellett honfiak föl, ezt a sajtó, a saját szabadságát védő sajtó természetszerűleg elhallgatja, esek azok a gondolatok jutottak el hozzám, melyeket a javaslat ellen fejtetlek ki, a baloldali, jobbára szociáldemokrata képviselik.

Az egyik, Breftscheid képviselő nr, *an- urik kijelentése mellett, hogy ő mindig fanatikus híve volt asz .ifjúság véd eife ének, já tör- vényjávaelatot nőm érte iáíja alkalmaznák,' de arra, hogy az irod-rfmat margót verje Ki*1 limesekbe, A szennyirodalom definíciója lehetetlen, a javaeí/atfban sem elkerült pontoson. A javaslat feneketlen kén-mutatás • eredménye, mert ennek alapján Schiller „Raeuber"- jét, Biiech „Max und Moriz“-át, sőt az ószövetségi bibliát is be lehet venni a szenny irodalom meghatározási körébe. A törvényjavaslat osdk arra való Breitscheid szerint, hogy a teremtő szellemet megbénítsa s a>z intellek- ldelieket az államhatalomtól el idegembe.. :

A másik szoo.-dem. szőnek, Dávid képviselő ur azt fejtegette, hogy a művészetnek teljes szabadságra van szüksége ahhoz, hogy fejlődhessék. Nem tűrheti ma bán elavult, vagy véletlenül az emberek közé tévedt egy1 oldalú erkölcsi felfogás bilincseit. A törvényjavaslat szerint a művész kénytelen zabolát és gyeplőt tenni magára. A javaslat az irodalom és művészet állandó fenyegető veszedelmévé válik, ha törvény lesz belőle s a megszavazás napja a nemzeti kultúráiét fekete napjává lenne.

Első látszatra teljesen igazuk van Breitscheid és Dávid uraknak és mindenkinek, aki ellenzi a törvényt. Az irodalom és művészet nem tűz korlátokat s rendesen az a mű lesz korát túlélő (nem akartam azt Írni: örökéletü), melyet kora el akart fojtani cenzúrával vagy az azt helyettesítő „közvéleménynyer*. Magam is, oki a korlátlan sajtószabadság élvének emlőin nevelkedtem íróságom osecsemckorákon (bár soha azt teljesen megvalósulni nem láttam), megborzadtam arra a gondolatra, hogy jön a cenzúra! Lesznek „Prüfungissíellék**, benne pápaszemes, eugos- cipős „'szakértők" s egy óriási piros ceruzával kihúznak minden Írásmódból minden gondolatot, mely nem a földön csúszik.

De ha kinézek az ablakon az íróasztalom ülői, ki az éleibe, valami igazat kell adnom azoknak is, akik az ifjúság gondolkodásának egészségesebb irányba való nevelése épetekében törvényt kodifikálnék a szenny- irodalom ellen. Mert csak erről van szó, egy régen meglévő iraPan, erkölcsi törvénynek a belükbe fogadásáról, mely a „Schund und Schmutiz“-ot gyökerében, az Írónál akarja elfojtani, erkölcsi nagyt akard árról van szó, mely a zavaros időkben felületesen letisztoOlcsó kölcsönt heti, vagy S havi visszafizet ísra ad, I fcetőtet a íesmasacaüb ha- [j matczá3 mellett elfogad a j*

Polgári Hitellnlézet j

m. szövstkezet, Kassán, j

l e Darvsa Imre utca 3. szám |

f #• A •TéStóföW: Wí. ■ Telefon; 50ö, I

fi V- I

Sasregg.

FISCHER

; szouyegjaviíó és <

tisztító vállalat

; ’• V

Brafislava - Pozsony «

* Ji.inger utca 14. Telefon 29-32- <

* 49> *

Titokzatos fekete macska

Irta: Szombathy Viktor.

A házmester valószínűleg álmos, mert harmadszori csöngetésre is alig mozdul ki vackából. Bánatosan csoszog a kapuig, csöpögnek a kulcsai, az ajlő nyílik. Sietve szoktam belépni, kezébe nyomom a pénzt s rohanok a lépcsőhegynek felfelé. Megállás nélkül, átmenet nélkül történik ez Lsv, minden estei

Egv este azonban váratlanul megtorpantam és idegesen álltam meg egy pillanatra a lépcscház homálya sarkában.

A legalsó lépcsőn fekete macska ült és zölddö, nyugodt szemével nézett szembe velem.

Első este nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget. Idegesen vágtam a lépcső- rengetegnek s elfelejtettem a feketén kűpför- gó macskát. ' f

Második este is ott kuporgott a lépcsőkön, háta gömbölyűvé húzódott össze, szé'rpe zöldes 'fényben égett. Megborzongtam egv kicsit és ösztönösen nyújtottam feléje a kezem, hogy megsimogassam. Puha, finom szőrén apró elektromos szikrák villantak.

Minden fordulónál magam elölt láttam a macskát.. Megzavarta minden gondolatomat, nem bírtam koncentrálni egv témára mag,am, innen is, onnan is előtűnt, az utolsó emeletnél szinte tigriroagyságuvá szélesedett már. Vagv csak úgy képzeltem.

Harmadik este idegesen szóltam a házmesterhez:

— Jár a lift?

— Igen. Tessék felmenni vele egyedül, én nem tehetem.

Beugróm a li'tbe, megindítom. Zugnak a kerekek és a drótkötél. Nyekk. Hirtelen megáll. Iiedten nézek ki az üvegajtón. Megakadtunk? Mi tesz most. Egyedül vagyok a liftben. K'áRsrk? Jobbon megerő’tetem a szemem s k a i'rn"á’vPc! Y^'v-rVéghc.

Egy sarkon, pislogó lámpa alalt, ott gubbaszkodik a fekete macska. Szembenéz velem. Nyugodtan, állhatatosan ,csuíolkodva.

Szent Isten! A fekete macska.

Ott állok a liftben. Idegesen nézek körül. Kopogok a macskának.

— S;cc! — süvö.löm ki a rekesz mögül.

Rámnéz, elunja, elmegy. Puhán, nesztelen. • ■

Megnézem magam a liftlükörben. Izzad- ságcseppek evongvöznek az arcomon. A tükörből látom a kapcsolótáblát Mi az? Közelebb hajlok. Megnézem először a tükörből jobban, aztán átfordulok az eredetijéhez.

Én vagyok a szamár. Két emelettől le- iabb való megállóra igazítottam a gombokat, mint amelyiken lakom. Furcsa! Jól emlékszem pedig: a földszinten rendesen kezeltem őket. Idegesen kapkodtam-e talán, vagy pedig a macska, hogy elment...

A fekete macska? Hideg borz )ngat.

Újból megigazítom a liftet fe'érünk az én emeletemre. Kinyitom a lift rácsajtaját. Kilépek. í;

Megint valami puha a ’ábam mellett Felkapcsolom a villanvt. A macska ott ül a lift bársonyülőkéién. Ül és szembenéz velem. Besurrant.

— Sicc! — mondom. Kergetem.

Nem megy. Ül és szembenéz velem.

Le-küMöm a liftet A macska benne van

s megv Ieféte. Mi lesz most? Rohanok ismét, le a házmesterhez. Riadtan csengetek. Bosszúsan hatol ki.

— Kérem, kérem, — hebegem, —- a macska! A macska bent maradt a liftben.

— Csak ezért tetszett felköltemi?

De én már nem merek felmenni a lifttel Gyalog rovom a lépcsőket. Itt is, ott is egy feke maccka. Mire fe’érek. a lift is felért veiéin együtt. Rémülten várom a nvPárát. A szomszéd lakó lén ki rajta. Benézek a fülkébe: a macska már nmes olt.

Nem tudtam ?Uidn’. ftrü ti’kos fánkok, réitümes r-s.'/p:-éc'rk é1 r-v:'"tettek tel m’nd- unlalan, valami állandóan sustorgott a egy

1926 december 25, szombat.

üHiHiiriCMaii ii ni iQiifo^——J

gátolt lelki viliágunk legrejtettebb zugaiból is ki akarja pucolni az élet természetes, de a lelki higiéné szempontjából nem kívánatos szennyét.

Szomorú jelenség, hogy erre a törvényre egyáltalában szükség volt, mert ennek kettős oka van, egyrészt a „Schund und Schmutz" terjeszkedő tendenciája, másrészt a társadalmi kötelékek és ellenállás lazulása e terjeszkedés ellen. A szennyes Indulatok megvoltak mindig az emberi lélek méiyény de onnan nem kerültek napvilágra, felszívódtak, mint valami jóindulatú Izzrdmány az alapjában véve egészséges* csak ad hoc megbetegedett organizmusban. Ma beteg test az. emberiség, valami általános lelki pyactmiába sodorta a világháború, amelynek természetes felszívódását nem lehet megvárni, mert félő, hogy halála etett oszlásnak indul a páciens, idegen anyagok erőszakos bevezetésére, in lekciókra, ha kell, merevre van szükség, hegy a gyógyulást siettessük. A szenny irodalom ellen hozott törvény ilyen idegen anyag, ilyen méreglnjekciő, melynek nem szabad állandósulnia s csak addig szabad al-. kaimé zásban maradnia, mig a természetes gyógyulási folyamat megindul.

A társa.dalom elvesztette el len á1 lók édességét a ,-Schund und Schmutz" ellen s különösen a krUikállan, fejlődésben lévő, tehát lelkében gyöngédebb emberhajtás, az ifjúság, mely természetesen fogékonyabb minden betegség iránt, melyet könnyebben támad meg a kórrá'*, van kitéve a pusztulás veszedelmének. Révebben a klasszikusokban is megtevő „Schund und Schmutz" sem jutott el, vagy nehezen jutóit el az ifiméül*. Igent?, az ószövetségi bibliát (erről nemrégiben írtam is véletlenül) egy szü’o se adhatja felügyelet nélkül, cenzúra ré’kül serdüte gyermeke kezére — hiába tiltakozik az elten Breitscheid kiénvneelő ur s ma se hitem valami belső szé^yenérzet nélkül kezembe venni a klasszikus Bccacc?o könyvét (mely az iskolai iro"Ja!cmtöir,enelbe is bevonult Icülönb^nb ha ezekra rz óráikra gondolok, mikor a vüá<*- lrodaírni jelentŐséüi alkotást lapokra szétszedve pad alaiit olvastuk s természetesen nem a mü erkölcsi tendenciáját mérlegeltük!

De az Vtn«.gátórérMŐ<!f5, •■■Bttfry inejn minden tanár óráján mertük- éit | s

ma szülő és tanár ré-zéről kevesebb , az fel- lenőrzés lehetősége. Ez a kényszerítő körülmény, mely a „Schund- und Schmutz-Geseiz" meghozását menti és indokolja.

Minden az emberektől füge, minden eszme jó, csak az emberek rosszak. A szenny- irodalom ellen hozott törvényben sem látok semmi veszedelmet, ha azt becsületesen és igazul hajtják végre. Athénben nem hoztak törvényt a szülőgyilkosság ellen, mert Sol-on nem tudott o’y elvetemült görög embert elképzelni, aki képes lenne kezét emelni apjára, anyjára, szerinte az ilyen fölösleges törvény legföljebb eszébe juttathatná valakinek- a bűnt, hogy „ez is lehelségs". Legideálisabb

lenne az állapot, ha a „Schund- und Schmutz- Gesetz" nem juthatott volna eszébe senkinek, maga az a lény, hogy egy nagy nemzet, a jövő nemzete kénytelen volt mérlegelni egy ilyen korlátozás lehetőségét, mutatja, hogy az Írókban és művészekben hiányzik az erkölcsi felelősségérzet, a társadalomban pedig az erkö’csi ellenállóképeeség az irók és művészek felelősség-hiánya ellen. Ha van veszed élem a törvényben, az nem benne magában van, hanem azokban, akik végre fogják hajlani: tehát megint csak az emberekben. A ,',PrüfungsstelleM hivatalnokokból fog állani, nem éppen valami nagy műveltségű, de való- szinüleg szürke, lendület né’kül való. gyáva, kenyerét féltő, pedáns, rosszul fizetett és — megvetett, tehát elkeseredett s a minden- köri kormányhatalmat szolgáló bürokratákból, akiktől semmi jót nem lehet várni.

Azonban ebbő1, mint kísérő jelensérDöi, nem szabad következtetni a törvény helytelen voltára, mert meg kell alkudnunk avval a- tudattal, hogy többé-kevésbé kényszerállamban élünk, minél zsuVtabbá és szerényebbé lesz Európa, annál több lelki békát kell elszenvednünk az élet lehetősége, a szo- ciá’ís '■'gy'Üté’és elviselhctősége szempontjából. És ahogy czüksé? van oly törvényekre, me’yek a lopást, rab’ást, gyilkosságot szort- ;ák határok közé. mért legyen az emberiség le’kivi’ága „vogeBrei", mely ellen nénderki ugy bn"“ ’-et, ahogy akar? (—y—).

Holnap .... holnap,

Csak ma nem ....

Így csak lusták karatyolnak.

Te ne mondjad ezt, hanem Jól vigyázz és résen légy: Alps-menthol-sósborszeszt végy.

hang izgató, pontos egymásutánban, szinte másodpercenként mondta:

—• Te, te, te, te, te...

Következő este kapuzárás előtt rohantam haza. A macska ott ült a kapu mozaikkövón. Azután usrv elbuidokoltam éjjel, hogy reggel felé vetődtem vissza, álmosan és agyongyötörtén. A macska egy seprőd ült és mosakodott.

Aztán már nem bántam. Sietve, dngva több pénzt, sokkal több pénzt nyomtam a házmester kezébe, mint amennvi méltányps és megokolható volna.

Olykor lopva megsimogattam a macskát s bátortalanul mondtam:-'

— De szép állat!

De a sötét lépcsőházban háromszor meg-, forgattam a kabátom középső gombját A gomb leszakadt s elgurult.

A macska uiánaugroll és játszani kezdett vele. Nem mertem elvenni tőle. u?v jártam! gomb nélkül, de másnap csoko'ádéscukrot szórtam elé, aztán hideg felvágottat vettem neki a körúti heintesüz’etben s a házmesternek karácsonyra ui ciröt Ígértem.

De mindez nem használt. Ha a macska nem is kísértett mindig, idővel ellagvta azt a nvilt megfé'emlitési módot, hogv minden emeteti fordulónál elibém tűnjön, azonban az éiieli titokzatos neszezések mindegyre erősebb hangra kaptak.

— Te, te, te, siess, siess, szaladj, szaladj, te, te. te ...

Pontosan, nercről-percre, rémitően. halálos p"yhanmi?áiggal. • • '■ ' ;i ■

Fölke’tem s felkattantottam hirtelen a lámpát. Dörömböltem, meglebegteltem a függönyt; Ilyenkor elha’kult a nesz. U>ra le- feküdtem. .kis idő muVa újra megszólalt a fekete maccka szei’eme.

—Te, te, le. siess, siess...

E-*y!k püe a macska r^m várt. BoMo^an rohTt-ni föl a lakÁ'bal Kinyitom az ajtót, rcRcnst-'s, akkor erkpu k; n nvjL.

egyenest, egyenesen a fürdőszobából és szájában tartja a hidegre tett disznósajtot

— Gazember! — csapom utána az irat- táskám.

De csak rohan le a lépcsőn. Eltaláltam és sántítani kezdett. Ott nyávogott a harmadik emeleti ügyvéd szobája előtt

Magam is megijedtem. Mi lesz most? Már csendesen kiterveltem, hogy felmondok és elköuözöm innen. Tépelődtem az ágyban.

— Te, te, siess, siess...

Borzasztó. Mintha a fülemet hasogatná a láthatatlan szellemhang. Nyugtalanító, bölon- ditó.

Halkan lépek ki az ágyból. Csendesen hallgatőzom. hirtelen feirémlik' a fékeié macska képe. odakapok a kezemmel, eltűnik.

' Csak ez a nesz. ez a uesz, ez a kísérteties. egyhangú, őrjítő zaj, csak ezt ue hallanám !

Lassan megyek a susogás irányába. A f fürdőszoba ajtaja, al crnan a macska kjiolt, kicsit nyitva van. Mintha a kísérteties zaj is ■onnan iönne.. Meeáljck. figye’em. Szivem a torkombau dobog. Fülem meghallaná a íü növését is.

Hirtelen kirántom, az aHóf. Feivvu’foin a : villanvt. Dúlt arc néz vetem szemben a tükörből. Az envém. Körülnézek. Senki, semmi. ; ' *.- ■■■ _

A tück7atos nesz azonban rmin szün’k!

A fürdőszoba csap'ábó1 egvh<?náuan rö- tvö’7 a viz s a kazán tartalékvize. ha légbubo- rék sza1od át rüta, ecvet-ewat spslorog.

— Pöltv. nöilv-í nötiv. pöttv... — szabad

betete ki rilmusosan a szerelőre vágyó remén vkí''5 és. J;

Leülök a kád szé’ére s hlde<* vizbe mártom a fetem. Másnap egész nap kábuitan iár- káll a nr dolgom után.

—r Szegény cica. — panaszkodott a *áz- mcster este — mpuháit. Vége neki. Elgázol ía pffv te*"8rajutó.

Már «*vt,;,örn a rénz{ a lak-'i- kö'ö’t l\i tcgirli •tnmrfrL Fz. az én c>—'>m volt s a házmesterné hálásan könnyezetL