Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-25 / 292. (1330.) szám
16 '^RaSAT-MAft'VAT?-HTRtiAB 1026 december 25, 8 rom Hat ptp jppH t|jp pp>5 p|p| |§p|j pp|&i|já^ pö§§ p® KONYHfiIiBH.II YIBHGt GH’ZDS.SHGü ERDET-HH. V^tjMIMt GSER3E- MSGSmHflT » BEBSHQFfEE 3ÁSOMM MRGKEBESKEDESEB OX. SZEREZZÜK £$£5^ EOZSOirs - TöiSfíB.-lÉR 13. "W * Tv>^ fiLaprrvfl ibs? ^ ^ *'** '—*■■ ÍI^ÍI^ÍÍ^ f|!|| ||Pl!ÍlÍ!|t W$$. íli$llii?lf Pllll ÜkÜ ÜÜÜ — Még,elreped 'az üveg. Megijedtek. — Igen ... ha sütne a nap ... könnyen felmenne... De ősz volt. Szürke felhők. Vigasztalan október. S neon volt más választás: vissza kellett tenni a lázmérőket a megizzadt hónaljba. — Magának jó ... magának könnyű ... — ismételgették újra néhányan. S a fekete asszonyra néztek. A kezük el* akadt a levegőben. .\z asszony boldogan mosolygott. Valam i átsuhant rajta. Nem volt már beteg s nem volt szegény. Egyszerre fontosnak érezte magát. Kivált a többi közül. Gazdagabb lett. Első. S a gondolat láthatatlan összekötő szálaival: a többiek is annak érezték. Különbnek, gazdagabbnak, elsőnek. Szerencsésnek. És a sok elakadt kéz, a sok láamérővel a levegőben: lassan, könyörögve, alázatosan, egyre határozottabban kulcsolódott feléje. Segítség! Segítség! — Édes ... — Legyen oly jó... — Két gyerekem van ... Furcsa kórusban egyszerre csaptak rá: — Tegye be a lázmérőmet a hónalja alá! összetorlódtak. — Csak egy percre! S ő készségesen, gondolkodás nélkül, boldogan szorította testéhez a sok idegen lázmérőt: a jobb, a bal hónalja alá. Mindenhova. Meghajolva ült a kemény fapadon. A sok üvegtől mozdulni sem tudott S csak ült, ült: mint a Jóság mosolygó szobra. Arcán glóriás volt a — láz pírja. S mint szomjazok a kútra: úgy hajoltak föl éje a többiek. Kisvárosban, harminc év múlva Irta: Berkes Imre. Szomjazok Irta: Illés Endre Az ápolónő kiosztotta a lázmérőket. — Tíz percig tartsák berni. Majd visszajövök. Megfordult s bement a rendelőbe. A keskeny ajtó nagyot csattant utána. Hűvös, őszi délelőtt volt. A Pénztár hatalmas épülete körül türelmetlenül nyargalt a fázós szél. Zúgott s erősödött. Megkapaszkodott a fák szakadékon)7, ritkás lombjában, azután süvöltve végigrohant a járdákon. De már dktöber volt Nem tudta felszántani az éjszakai eső nyomait. Nedves volt minden. A kövek sötétek a beléjük szivárgó víztől. A levelek tehetetlenül vergődtek az uccai sárban. S a cipők, nagyokat cuppantak a gyalogjárón rekedt, kis tócsákban. A folyosón a nők becsúsztál iák hónuk alá a Mamérőket összegubbaszkodíak a kémén)7} hosszú fapadokon. Szótlanul múltak el az első percek. A kékrajzos, hideg kőkockákat nézték. Végre, legszélről, egy magas, sovány, feketeruhás asszony felsóhajtott. — Istenem... De jó lenne bejutni az Üdülőbe! \ — Bizony, hat heti pihenés. Megmozdultak. * — Az oldalam már majd kihasad! — És a szédülés! — Én csak attól félek, a szájamra fogok bukni egyszer. Olyan gyenge vagyok már. A 'szavak lassan elhaltak. A sok szem újra befelé fordult: látták a számlálatlan, összetorlódó, otthoni gondot s láttáik a kényelmes, átpihent nyugodt hat hetet A hónuk alatt görcsösebben szorították meg a lázmérőt — Azt mondják, az Üdülő most teli! — Akikor miért rendeltek volna minket ide? — Ő, azért lesz üres hely. — Csak protekció kell itt is. Hirtelen elhallgattak. Gyanakodva, kutatva, ellenségesen néztek egymásra: nincs-e közöttük is protekciós? De oly fáradtaik,, kopottak, ütöttek, sze- 1 géüyek voltak. Mind, mind. Csakhamar meg- J nyugodtak. Igazán nincs, S tovább fűzték a szavakat: 1 — Csak ez a lázmérő mutatna most va- j lámát! . Nem bánnám aztán! I f — Hat hét alatt csak ki lehet heverni! ■J — Meg ha az ember már benn van, j könnyen ott is 'tártják. Még egy hónapra. Bejutni, bejutni! Erre gondoltak valamennyien. 1 S íelfchászkodtak. Áhítatos csend támadt 1 Az az asszony, aki legelőször szólalt meg, óvatosan kihúzta a. lázmérőjét. Meg- ] nézte. j — Mennyi van? — hajoltak kiváncsis- : kodva előre a többiek, ] A sovány, fekete asszony szótlanul mu- ] tatta meg. ; — Ez sok! —- mondta hátul valaki. í — Sok? — az asszony elsápadt. A lázmérő k.ézről-kézre járt. i Azután megint csend leit. ] — Letelt már a tiz perc? Valaki megnézte az órát. — Még nem. De azért mindegyikük kiváncsi lett: i vájjon mennyi lehet az ő láza? Annyi, mint ez volt? Vagy néhány, tizeddel kevesebb? , De lehet,, hogy több is! Sorra mind kihuzo- gatták a lázmérőket. Az ablak felé fordultak. S nézte a sck szem, nézte a sok ezüstös, egyre feljebb nyújtózkodó higanyoszlopot, — Kevés... — Az enyém is ... — Ha csak valamivel lenne több! Visszaültek a helyükre, a fekete aszszony felé fordultak. Már egy kis irigységgel a hangjukban: — Magának jó, kedves! — Maga biztosan bejut. —- De mi... ‘ S elgondolkoztak. — Talán meg kéne dörzsölni... — Nem megy följebb! — Vagy gyufát kellene gyújtani... — Van gyufája? Valamiért ide kellett jönnöm, ahol az ifjúságom' megkezdődött tegnap vagy harminc évvel ezelőtt egy viharos éjszakán, csókok között és könnyeimet csorgatva egy sötét odúban, már rém tudom egész biztosán, talán igy volt valahogy. Hogy is történt? Mire emlékszik az ember, amikor a halántékát már kiverte szelíden a gond dere s amikor a derű és léhaság csak mint fáradt kengyelfutók bukkannak föl az emlékezés szomorú sikátorain? Egy régi ház tolakodik a szemem elé, benn kacagás ég redős homlokok, látok egy kaeskaringós utcát hosszuszoknyás dámákkal és pofaszakállas if- jakkal, a kávéház lefüggönyözött ablaka mögött katonatisztek szürcsölik feketéjüket mint komoly nyárspolgárok és rossz képeslapokban keresik az eroitkát — hiába. Mindez oly régen volt, mi maradt még belőle, talán semmi, talán mir-den s az vált semmivé, ami azóta történt és az maradt meg, ami már elmúlt Az ember sokszor a legegyszerűbb dolgokon sem tud eligazodni. A torony áll szilárdan és messzire felnyu- lón, de a kicsiny házak elsülyedtek és a zsup- födeles viskók leégtek. Az erdő messzebbre szorult, széleit kiirtották, a rét mélyebbre nyúlt, árkai előtt házak púposodnak mint nehéz gondolatok. De a harang nyelve kemény és acélos s a hang, amely a magasból alászáll, friss és érces, mintha semmi sem történt volna. Félénken bolyongok itt, az első csók izét keresem, az első gordolat szárnyát s a felszámyaló képzelet csapásait és csendesen a fal mellé lapulok, hogy ne ismerjen meg senki. Én sem ismerek itt senkit sem. Talán nem is én vagyok az, aki ideérkeztem, csak egy idegen ember az idegen városban, hiszen én valamikor más voltam. Megállók egy utcai tükör előtt és jól megnézem az arcomat. Ez az arc az, melyet itt mart meg először- a napsugár? Ez a szem kóválygott itt valamikor a kíváncsiság és tudni akarás tüzé- vel? Ez a kéz nyúlt egyszer mohón az el nem érhető vágyak után? És ez a láb loholt szenvedélyesen a töretlen utakon, amelyeken már oly sokan lezuhantak? Nem, ez lehetetlen. Az esztendőkben elveszett az énem, s a káprá- zat játéka ma már olyan gyenge, csak tükrözi az emlékeket, amelyekbe az ember szeretne, de nem tud belenézni. Hátat fordítok a tükörnek. Még azt hiszik, holmi Öregedő ficsur vágyok, aki a kisváros utcáján lebzselve, gyönyörködöm magamban, hogy másoknak a figyelmét is magamra tereljem. De ki törő dili én velem? Újra a tükörbe nézek- De most már nem magamat bámulom, hanem az utca járókelőit, torzonborz ismeretleneket, vad törtetésben lo- holókat, lassú álmodozásban elrévülőket, nevető női szemeket és szemérmetlen női arcokat, ahogy jönnek, elmúlnak az előttem rohanó képben, mint durva foltok az ég szomorú kékjén. Érzem, hogy egyik sem. érdekel engem. Majd elmegyek egy kertbe, ahol sokat sir- hyn és virágokat ültettem s a palánk ré»én átkémleltem a szomszédos kertbe,-ahol egy szőr ke lányka algebrát tanult. Föl-alá sétált 4 kert gyönyörű utjain, haját csókolta a szél, szempilláin ábránd ült s piciny keze olyan volt, mint egy diáklány keze, tintás ég hófehér. Tudta hogy leselkedem rá, de sohasem állt meg a palánk mellett. Odamegyek, megnézem, hogy ott sétál-e még és tintás-e a keze. El akarok irdulni. Egy sovány, keszeg férfit látok magam előtt. Majdnem lekapom a fejemről a kalapomat, olyan tisztelet és rémület fog el. ő volna? Igazán ő? Kurdy János, a tanárom, aki a Kálvária-utcában lakott, szigorú ember volt és egy nyolcadikast kicsapatott az iskolából, mert tiszteletlenül viselkedett vele szemben egy báli éjszakán? Ö az? Délceg, kemény férfi volt, tekintélyét még az igazgató ur is respektálta. Most eltipegett mellettem, egyik lábát mintha nehézkesen vonszolta volna, a háta hirtelen megrándult s a feje lezuhant, a köhögés rázta s a kalapja köhögés közben majdnem füléig csúszott. Most csak az óriási, bő kalapját láttam, ahogy szinte beborította és eltemette, mirtha a feje már teljesen fölösleges volna. Bizony, megvénült és megsoványodott. Vájjon mi minden történhetett, amig eny- nyire megvénült és lesoványodott? Vagy talap ném is Kurdy tanár ur biceg előttem, csak tévedtem, ez is idegen, mint a többi, akik a tükörben elém tolakodtak? De, mint a kisdiák, loholok utána. Jó napot, tanár ur, — ez lebeg az ajkamon, de rém merem megszólítani. És oly kopottas is, ahogy tekintetem még egyszer utánasiklik leselkedve. Valamikor elegáns volt, vasalt nadrágban járt s kihívó, hegyes kecskeszakállt hodott, mint Don Juan az Operában, — most pedig vén és beretvált, mint egy adóhivatali dijnok, aki az adófelügyelőhöz szeretne hasonlítani. Folyton a kicsapott diák jár az eszemben, aki nemsokára elzüllött és egy éjszakai dáridó után agyonlőtte magát. Csúnya botránya volt a tragédia miatt Kurdy tanár urrak. Az öngyilkos diák atyja hosszú, élesre fent konyhakéssel leselkedett a tanárra. Egyszer részegen, rongyosan betört a tanári terembe, belső zsebéből kirántotta a kést s ott az első embernek nekirohant. Zavart, deliriu- mos szeme nem látta, hogy kire támadt. Égy ifjú tanárt sebesitett meg könnyedén, miközben Kurdy tanár ur halálsápadtan állt az ablakmélyedésben s álkapcsa úgy rángatózott, hogy bűvös szakálla rutul összekuszálódott. A merénylőt a rendőrségre vitték, Kurdy tanár ur pedig leszedette a szakállát. De ezeket a történeteket már másoktól hallottam, mert én akkoriban már rém éljem a kisvárosban. _■ ; Utánamegyek. Ő az egyetlen ember itt, akit megismertem. Megmondom néki, ki vagyok és megbeszélhetjük a régi dolgokat. Oly lassan megy, majdnem beleesem a hátába, de nem merek elébekerülni. Most megáll, gondolkodik és hirtelen megfordul. Majdnem belémütődik. Egy futó pillanatra rámesjk a tekintete, de az arca fáradt és mozdulatlan marad. Dennedten és félve bámulok rá. És megyek tovább utána. Befordul egy házba, ügy látszik, itt lakik. Kissé nézegetem a házat, nem, régen nem itt lakott Ahogy kinyitja az ajtót, csendesen utána surranok, mint egy árnyék. Nem vesz észre. Régi szobák, rossz illat, vedlett bútorok s az egykori jómód elkopott nyomai ütköznek elém. A tanár ur egy karosszékbe sülyed, én az asztal alá ülök. Egy csinos, fáradtarcu asszony tesz-vesz a szobában. , — Mondtam, menj vissza az uradhoz! — ripakodik rá Kurdy tanár ur. Itthon nincs keresni valód! Ha megcsaltad, lásd a következményeit! Ő, ez Marianna! Igen, Marianne! A tanár ur lánya. Emlékszem. Nagyon szép lány volt. Szép és hallgatag. Rettenetesek a hallgatag nők. Azt hiszik, ha eltitkolják szenvedélyeiket, akkor senki sem tudhatja meg bűneiket — Hazudik! Nem csaltam meg! — védekezik Marianne. — Csak rámfogja a névtelen levél miatt — Ezt már hallottam, — tiltakozik a tanár ur, — ezt mondd meg az uradr-ak. — Megmondtam néki. ... — Én pedig nem tudlak eltartani. És száraz homlokára felsorakoznak a kétségbeesés redői. Marianne bosszúsan legyint s indul kifeléÉs ki irta? — De Kurdy tanár ur eíha- rapja a szót s nem kérdezi meg újra, hogy ki irta a névtelen levelet — Gazemberek! — mormolja, ahogy egyedül marad s szórakozottan lapozgat egy újságban. Egy vénasszony érkezik. Csupa szenvedés és apátia. Csendesen megtéríti az asztalt — ők írták, ők, ők, mindig ők! — tördeli kínosan az öregasszony, a tanár ur felesége. — A diák családja? — Az öngyilkos diák testvérei. Az asszony ősz haját simogatja. FISUL szörmeáruháza a „LEIPZH3ER MANN“-hoz Wien — Leípxig — Kartsbad Praha KI., Spálena 55. Szörmckocátok minden árban — Prémek szegélyezéshez engros árban — Magyar kiszolgálás I HkosTce ~"m.r ». a?. .SB ÜLJ JEVL JBS- mJIF w' MaLA.Mül JK. _ ¥il!igiossigi és maisak! vállalat l ^ííteriyvíBágms, -csesző, .ventillátorok és házttelefoti- berendezések, orvosi műszerek, Röntgen gépek, villanymotorok, dinamók javítása és © szakmába vágó cikkek eladása.
