Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-03 / 275. (1313.) szám
2 iöife’f':jftk vannak az országos közigazgatási szervezetben. A történelmi országokban autonóm köz- igazgatási szervezetek működnek, Szlo- venszkón viszont ilyenek nincsenek. Ez a helyzet tiinteti fel logjobban a köztársaság dualisztikus rendszeréi Az állami közigazgatás minden terén még ma is, a köztársaság fennállásának nyolcadik évében, tarthatatlan állapotok uralkodnak. Az unüikálást a Iegstírgősobben végre kell hajtani és pedig nemcsak Szloven- szkó, hanem az egész köztársaság érdekében. A miniíszter nem akar elébe vágni annak, hogy ez mily formában történjék, de az a véleménye, hogy Szlovenszkón ugyanazt a rendszert kell bevezetni, mint ami a történelmi országokban már megvan, vagyis a közigazgatási autonómiát. Német szónokok A vita folyamán többek között fölszólalt Hillg enreáner német k e r es z lén y sz oc i a List a | szenátor és rámutatott arra, hogy a földhivatal teljesen felborította a kegyúri jogviszonyokat. Kívánatos volna, hogy most ezt a kérdést is véglegesen rendezzék. Az egyház és állam közötti viszony rendezését — úgy látja — csak maga a kormány halasztgatja. Medinger német keresztényszocialista az államsegélyek igazságtalan elosztását kritizálja. Rámutat arra, hogy a prágai és brün- ni cseh zenekonzervatórium 2,231.000, illetve 952.000 korona államsegélyt kap, mig a német zeneakadémiának csak 120.000 koronát adnak, jóllehet annak 300 növendéke és 40 tanára van.--------- muinx^w^^M ----------------Ko rfanty Pilsudski ellen Varsó, december 2. A kattowitzi sziléziai országgyűlésen Korfanty a lengyel nemzeti demokrata képviselők lelkes helyeslése mellett élesen elitélte a Pilsudskibarát felkelő- szövetségek tervét, amely a felsősziléziai ae tonómia megszüntetésére irányult. Korfanty az autonómia megtartását a lengyel korín tekintélye föltétien kellékének tartja, mert a lengyel kormány különben megszegné az ösz- szes ünnepélyes ígéreteket Wall esz Jenő MUHAR BEÁTA Reoénj (9) Komoly volt és még se érezte őt súlyosnak. Gondolkozónak látszott és mégse hatott unalmasan. Öntudatos volt és mégis megőrizte nőiességét. Nem volt játszi kedélyti és mégis érdekelt, lebilincselt. Mindent mérlegelt és mégis szeretetreméltó volt. A korcsmáros az asztalra tette a szódavizes üveget, visszament a söntésbe és marokra szorítva két poharat hozott. Borz Andor félig töltötte a poharakat, kiöblítette azokat és az öblögetős vizet a korcsma padlójára öntötte. Megint vizet töltött a poharakba és ivásra unszolta a leányt. — Majd iszom, ha kissé lehűltem. Maga Is vigyázzon. Most pedig mondja el, hogyan akadt rá a mi házunkra, mesélje el mit csinál Mihály, beszéljen el mindent, mindent. Borz Andor elmondta, hogyan vetődött fel Som Mihályban a gondolat, hogy levelet írjon neki. Elbeszélt mindent, ami tegnap óta történt, elmondta utazásának okát és előzményét. — Maga igen nagy áldozatot hozott és nagyon lekötelezett ezzel a szívességgel. Mikor utazik tovább? Borz Andor megnézte az órát. Mindjárt tiz óra, ma nem utazhatom már. Nem baj, amúgy is meg kell még látogatnom a városban az öcsémet. De beszéljen végre magáról. — Mit mondjak magamról? — Mihály bizonyosan elmondott önnek mindent. — Mihály csak a saját szomorú helyzetéről beszélt — Az én helyzetem se jobb. Képzelje: egy teljes esztendő óta el vagyok zárva a világtól, nem érlntkezhefem senkivel, még a városba is csak nagy ritkán mehetek. Minden lépésemet fi- gyel'k, barátnőimet, ha néha látogatóba jönnek, udvariatlan viselkedéssel elriasztják. Most már senki sem jön hozzám és én se mehetek senkihez. * — [)e hát mit akarnak magától? — Hogy szakítsak Mihállyal. — Ha ezzel könnyít a helyzetén, mondja nekik, hogy szakított vele. Ez igazán semmire sem kötelezi. — De a szöleiro azt akarják, hogy menjek máshoz feleségül. — Ha azt akarják, mondja, hogy nem kedvére való, alc't ők férjöl ajánlani. És mondja ezt mind'g, valahányszor egy uj ajánlattal Jönnek. Egyszer csak megunják ezt az erőszakoskodást. ° _ De hát lehet igy élni? így múljon el a 1926 áeeemb&r 8, p^rntek. Cseh vidéki akciók a prágai cseh*nimet együttműködés eiSen A Národns Jednota tovább foSytstJa rémetetlenes agitációjáft - Az olmützi városházán újra a régi koalíció diktál — Prága, december 2. A cseh sovinizmus szellemi vezetője, mint ismeretes, az úgynevezett Národni Jednota. Ez a kisebbségfaló társulat most sehogy sem tud belenyugodni abba, hogy a cseh-néinet kooperáció valóra vált, mert hiszen ezáltal elveszti talaját és létjogosultságát. Mig a vezető cseh polgári politikusok Prágában' minduntalan hangsúlyozzák a két nemzet együttműködésének szükségesgát. addig a Národni Jednota a vidéken gondoskodik arról, hogy a námetellenes gyűlöletet szítsa s a belső Lccarno szellemét ne engedje túl Prága főváros határain. Erre a németfaló munkára a napi eseményekből jellemző példát emelünk ki. Az első eset Mahrisch-Scbönberg mellett történt, ahol a reitendorfi maradékbirtokot egy frankstadti német kisgazdának, Gábriel Jánosnak Ítélték oda. Az olmützi Národni Jednota azonban „közbelépett44 s a földhivatal visszavonta határozatát Bukarest, november 2. Az orosz szov jetd Ük tatura elől idegen országokba menekült és a száműzetés keserű kenyerén tengődő orosz emigráció köréből az esztendők hosszú során már számtalanszor indult ki mozgalom, amely Szovjet- oroszországnak kívülről történő fegyveres megtámadásával lett volna hivatva Trockij és Lenin országát megdanteni és a régi, polgári Oroszországot visszaállítani. A mozgalom élén mindenkor a legendás hirü, Belgrádiban élő Wramgel tábornok állott, azonban az uj honfoglalási akciók mindenkor megtorpantak még jóval a komoly kezdet s a maradékbirtokot a német kisgazda helyett — állítólag — egv Oklestalek nevű cseh mérnök és gazdasági hivatalnok kapja meg. A másik eset az olmützi városházán történt. A cseh és német polgári pártok az uj parlamenti konstelláció következményeképpen minden előzetes megbeszélés nélkül a városi ügyekben közgyen léptek ípl a szocialisták és kommunistáik ellen. A Národni Jed- notának ez seho^vsem tetszett s az első alkalmas pillanatot fpThn<,vnálta. arra. hogy a cs-éh-német polgári blokkot szétrobbantsa. A város cseh hivatalnokainak fizetésrendezésénél ugyanis két német városatya a szocialisták javaslata mellett szavazott, mert az a tisztviselőkre kedvezőbb volt, mint az eredeti iavaslat. A Národni Jednota erre összehivatta az összes cseh városatyákat és visszaállíttatta velük nz olmützi városházán a régi cseh nemzeti blokkot. A cseh szocíálderpokcrfák az emviittmü- kedés ellenértékéül két Olmütz melletti városkában közpénzekből népjóléti házakat építhetnek fel. előtt, szervezetlenség és financiális nehézségek miatt Most sokkal komolyabb formában kezdődik egy uj, hasonló akció. A komolyságában már csak azért sem lehet kételkedni, mivel maga a szovjet adta le az erről szóló jelentéseket a világnak a moszkvai rádióleadás utján és az orosz hadügyi népbiztosság máris lázasan készülődik a mozgalom ellensúlyozására. Moszkvai rádió] el entés szerint ugyanis Wrangel és Keranszky az elmúlt napokban a román kormány tudtával és beleegyezésével Bukarestiben találkoztak, ahol a román hadügyminisztérium delegáltjának bevonásával igen fontos tanácskozásokat tartottak, A Bukarestből Moszkvába érkezett kém- jelentések szerint Wrangel és Kerenszky elhatározták, hogy az európai orosz emigráció körében a legkomolyabb akciót indítják meg ^-Oroszország fegyveres erővel való visszafoglalására. Elsősorban a jugoszláviai, romániai, főként pedig a besszarábiai orosz emigráció körében kezdenék meg a szervezkedést, miután ezekben az országokban é’nek a legnagyobb tömegekben az orosz emigráltak és stratégiai szempontból is a legkönnyebben mozgó- siibató csapatokat képeznének. Wrangel tábornok titokban folytatott tárgyalásai eredményeként a tanácskozáson bejelentette, hogy az angolok kereskedelmi és gazdasági koncessziók ellenében hajlandók volnának az ellenforradalmi mozgalmat pénzzel. élelemmel, fegyverekkel, munícióval és hadseregfelszerelési kellékekkel a teljes győzelemig finanszírozni, ígérete van Wrangelnek arra, hogy Magyar- ország és Románia szabad átvonulást engedélyez az egyébkénti semlegesség mellett az emigráció katonai alakulatainak, Juvosz’á- via pedig megengedné orszásra területén az ©migrációs hadseregek kiképzését és felszerelését. A tábornok Oroszország megtámadása esetére bizton számit az orosz parasztság felkelésére is, amely elégedetlen a szovjettel. Az egész európai orosz emigráció beszervezése, kiképzése és felfegyverzés© ranid tempóban már a kora tavaszra befejezést nyerne, úgy hogy Oroszország egyszerre több oldalon, az emigrációs hadseregek zömével főleg azonban a besszarábiai oldalról eredményesen megtámadható lenne. Természetesen Wrangel és Kerenszky a mo* bilizációs akciót azokban az országokban is egyidejűleg lefolytatná, ahol az elmenekült oroszok kisebb tömegekben élnek. Eddig szól a szovjetrádió jelentése, mely tegnap este felfogható volt valamennyi felvevő állomáson. Máira már megjelentek a világlapokban a tudósítások arról is, hogy a szovjet valóságos kéminváziót bocsátott ki az érdekelt államok területére, akik a Wrangel ; — Kerenszky-akció megfigyelésére és az egyes fázisok azonnali jelentésére kaptak megbízást. A szovjet beteg, a szovjet fél... Wrangal éi Kerenssky Bukarestem offensivél határoltak @1 tavaszra a szovjet elten Szóvje-teroszország megtámadtatására Magyarország és Románia jóindulatú semlegességet biztosit az emigrációnak — A szovjet maga jelentette rádión a tavaszi oJenziva hírét Jugoszláv területen képezik ki és fegyverzik fel az orosz emigráció csapatait fiatalságo] ? Boldog lehetnék és szenvednem kell. Nem törődnek velem és úgy néznek rám, mintha nem is az ő gyermekük lennék. Hetek múlnak anélkül, hogy egyetlen szót szólnának hozzám. Egész nap egyedül vagyok a szobámban, csak délben vagyok velük az asztalnál. És ez a legborzasztóbb fél órája a napomnak. Nem néznek rám, nem szólnak hozzám, odavetik elém az ételt, a köszönésemre nem felelnek. Nem kérdik, van-e ruhám, cipőm. Úgy érzem magam, mintha idegenek közt kegyelemkenyéren élnék. Élet ez? Érdemes ezt az életet élni? Többször elhatároztam már, hogy megszököm. Jtt hagyok mindent és valamilyen állást vállalok a városban vagy idegenben. A tervem mindig meghiúsult. Amikor mennem kellett volna, vagy az anyám betegedett meg, vagy az apám jött haza Oroszországból s ilyenkor nem volt erőm odébb állrt. Máskor ők hiúsították meg azzal elutazásomat, hogy elvették a pénzemet és elvették a ruháimat. Ha legalább ütöttek, vertek volna! De erre sem méltattak. Félrenéztek, ha melléjük kerültem, elmentek mellettem, ha közelembe jutottak. Mit tegyek, mondja, mihez fogjak, hogy ebből a fagyos pokolból kiszabaduljak? A leány szemeiből patakzottak a könnyek. A tehetetlen rabszolga lázongott benne és ez a belső lázongás elemi erővel tört ki belőle. A láz vitte, magával ragadta és ebben a megrázó felindultság- ban inkább csodálatot, mint szánalmat keltett maga iránt. Borz Andor meghatottan nézte a karcsú, kiegyenesedett alakot, mely mintha nőtt, együtt nagyobbodott volna a leány fájdalmával, haragjával és elkeseredettségével. — Kedves kisasszony, az ön helyzete igazán megrendítő és én mégsem tudok tanácsot adni. Az én tanácsom igen radikális lenne, de érzem, hogy nincs jogom olyat tanácsolni Önnek, aminek súlyos, talán végzetes következményei lehetnének. Ha én ezeket a következményeket megoszthatnám önnel, egy pillanatig sem késnék a tanácsadással. De ezek a következmények olyan természetűek, hogy n:ncs lehetőség a megosztásukra. Egy férfi nem vállalhatja annak következményeit, hogy egy leány megszökik a szülői háztól. Nem vállalhatja, de nem azért, mert nem akarja vállalni, hanem mert nincs rá mód, hogy abból magára vehessen valamit. ö vállalná, de a világ kegyetlen és azt mondja, hogy mindent a leánynak kell viselni. — Tudom, a világ csakugyan kegyetlen. De talán a világ ts elnézőbb lenne, hn ismerné azt a poklot, amelyben élnem kell- Meri még maga sem tud mindent, maga sem tudja a legborzasztóbbat. Mit keressen egy leány a szülői háznál, ha kihalt belőle a szülők Iránt való tisztelete. Hogyan élhessek azok közt, akik vásári portékává akarják loaljasítnni gyermeküket. Azt mondják, azé leszek, aki a legtöbbet fizet értem. Hál tűrheti ezt egy lis/ytességes leány és nem kell-e inkább vállalnom a világ megvelését, mint az ilyen családi élet utálatos szennyét? El tudja képzelni, mit érzek, ha látnom kell azokat, akik üzleti spekulációból neveltek fel? Eh uram, inkább nekimegyek a Visztulának, de ezt az életet én nem élem tovább. Borz Andort lesújtották a leány szavai, ügy ült a pádon, mintha összetörték volna. A leány a mártírok magasztos szépségében ragyogott előtte, szeméből, arcából csak úgy sugárzott a fájdalom döbbenetes fensége. Minden mozdulata, minden hangja és minden szempillantása csupa szenvedés volt. És testének minden mozdulatában is a fájdalom kígyózott, mintha az egész test maga lett volna a megelevenedett, önálló életet élő fájdalom. — Kisasszonyom, most már nem tudok az eszemre hallgatni. Az érzéseimet kell követnem és az érzéseim azt parancsolják, hogy ragadjam ki magát ebből a környezetből. Maga még ma velem jön. Elhagyja otthonát és velem jön Pestre. Itt nem maradhat, bármi történik is. Most már kötelességem lett magát elvinni innen. Nem is kérdem, akarja-e ezt vagy sem. Mert, ha nem is akarja, velem kell jönnie. Nem tudnám magát itt hagyni ,nem tudnám a felelősséget vállalni azért, hogy egy embert ott hagytam a kinpadon, holott módomban '1,t megmenteni őt. A világ pedig mondjon amit akar. Én azt felelem neki, hogy könnyebb volt a : öktetés bűnét vállalnom, mint kinpadra feszítését Menjünk. Maga nem lépi többé át szülői házának küszöbét. Az első vonattal utazunk és ezzel vége a maga Kálváriájának. A leány szemeiben hirtelen kialudt a szomorúság bágyadt fényű lángja. Arca megélénkült a boldog csodálkozástól, hogy élet ily váratlanul ehhez a fordulóhoz ért. — Magával visz, igazán elvisz Pestre? — Igen, még ma elviszem Pestra Holnap ott leszünk már. — De igy talán mégsem mehetek. Valamit csak kell magammal vinnem. — Ne törődjék semmivel, a rabnak nem lehet fontos, hogy milyen ruhában szökik meg a börtönből. Megszökni — ez a fő, a többi mellékes. És most itt az alkalom a szökésre. Otthon nem tudják hová ment, nem figyelik, kémekkel nem kísértetik. Kinn v"n a börtönből, most még csak menekülni kell. — Megyek, megyek, de igy mégsem utazhatom. Haza kell még mennem, otthon vannak Mihály levelei és azokat a világért sem hagyom itt. — Gondolja meg, mennyit kockáztat, ha visz- sza megy. Nem fél, hogy a börtön kapuja becsapódik, ha átlépte otthona küszöbéi? Becsapódik és ki tudja, mikor nyílik meg ismét. Most mögötte a börtön, ne kísérletezzen. A Játék veszedelmes, néhány szerelmes levélért könnyelműség lenne ni lufién I: kockára tenni. — Ne féljen, nem csukódik be mögöttem az ajtó. Visszajövök és ha nem tudnám egyész bizonyosan, hogy visszajöhetek, nem is mennék haza a levelekért. Nyugodt lejret: vissza fogok jcnnL — Én nagyon félek és rám nézve borzasztó lenne, ha ily csekélység miatt nem valósulhatna meg a tervünk. Jöjjön, hagyja a leveleket A leány könyörgött: — Engedjen haza menni. Nem hagyhatom a leveleket, azok az én legszebb és legszentebb emlékeim. Ne tépjen el tőlük. — Ha ennyire ragaszkodik a levelekhez, ám menjen. De beszéljük meg, mikor és hol találkozunk. — Hány óra most? — Tizenegy. — Három órakor ott leszek azon a fatelepen, amely a Vavelhez vezető ut mellett a Vavel közelében van. Nekem ez az ut a legközelebb és legbiztosabb. Ha nem találna oda, akárki megmondja, hogy hol a Braun-féle fatelep. — És ha három óráig nem lehetne ott? — Akkor jöjjön azon az utón, amely a fateleptől a Visztula mentén elvezet a mi házunk felé. Én az ablak előtt állok és majd csak találok módot arra, bogy valamiképpen érintkezhessünk. De ne aggódj ’k, ott leszek a telepen. Borz Andor kifizette a szódavíz árát, aztán nekivágtak a homokos országútnak. Fél óra múlva a Bobrinszky-kastélv elé értek, itt mégegyszer megbeszéltek mindent, aztán elváltak. Borz Andor hazasietett a szállóba és megnézte a menetrendet. Az első vonat délután hatkor indult Oderbergen át Becsbe. Ennek a vonatnak Oder- bergben nem volt csatlakozása Pest felé, tehát Becsen át kellett Pestre utazniok. Mihelyt az úti programmal elkészült, postára ment és Som Mihály cünére expressz táviratot adott fel: „Levelet átadtam. Maradj otthon és várd be további értesítéseimet." Innen visszament a szállóba, megebédelt, becsomagolta szanaszét heverő holmiját és led ült az ágyra. Szemeit letakarta tenyerével, hogy semmit se lásson abból, ami körülötte van. Befelé nézett és nem akarta, bogy kívülről rátámadó hangulatok és benyomások zavarják. Elszigetelte. magát a külvilágtól és telje-en átadta magát annak az andalító nyugalomnak, mely testét és lelkét mint valami könnyű terhet ringatta. Könnyűnek érezte magát, semmi sem fájt neki, mindent elaltatott benne a délelőtti találkozás könnyű mámora. Boldog volt, mert átadta a levelet és csupa uj várakozástól dagadozott a melle, amint elgondolta a délutáni menekülés részleteit. „Végre egy cselekedet" mondotta magában, „végre valami, aminek van látszata, következménye, valami, ami belemarkol az ember életébé, a magasba emeli, vagy a mélységbe sodorja, de erő, energia van benne, Po’dogságot, vagy boldogtalanságot kovácsoló energia."
