Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-02 / 274. (1312.) szám

1926 december 2, esüiöríölt.

ianácsüozásoK a sziovenszkói zsupaszövetségrfil

Prága, december 1. Szlovenszkó zsupánjait a legközelebbi jövőben Pozsonyba, vagy Prágába hívják össze, hogy a Svehla-kormány tervei érlelőiében a sziovenszkói zsupaszövétség megalakításának a kérdését, megtárgyalják velük. A Lidové Noviny jelentése szerint a szlovák néppárt feltételeit a teljhatalmú minisztert illetőleg ugv intézték el, hogy a ludákok megkapják ezt a minisz’ériumot a zsupaszövetség megalakításáig. A zsupaszövetség élén egy szlovák agrárius állna. A zsupánok tanácskozásának tehát célja a szövetség megszervezését előkészíteni, annak hatáskörét és a teljhatalmú minisztériumhoz való viszonyát megállapítani.

— Újabb korcsztényszocialista pártíííkárság. Pozsonyból jelentik: Az országos ko- reszténvszocialista párt szlovák tagiainak ki* fejezett óhajára Nagyszombatban Pekárska u. 26. kerületi titkárságot állított fel, ahol minden kedden és pénteken Strmens-kv János titkár minden ügyben készségesen áll a üárt- hivek rendelkezésére.

hoEllil

%,öeM6USKA;TOVARNA3K jU-RUM-A-UKeRy^C-spoT GÖ^ÖRl'BUM'eS;UKORG%S :

Mandarin . Cacao - Dló-Crémo - Cherry Tripla-Sas — Curacao - harlsbadi keserű

„Késmárki kiállításon arany éremmel kUüptelvs"

,,A Nemzetközi DunákiélLiíásoa arsoy éremmé! kitüntetve”

’ MasaryR:

„Az autonámista mozgalmat nem tartom az állammal ellentétesnek"

A kőztérsasái elnöke nyílafkozo-t a Deutsche Presse szerkesztőjének az aktuális politikai kérdésekről

Prága, december 1. Masaryk elnök e na-1 pókban fogadta Schaffer Rudolf dr.-í, a né- j

met keresztényszocíalista Deutsche Presse főszerkesztőjét, akinek az aktuális politikai! kérdésekről a következő nyilatkozatokat tette:

A német probüéma a köztársaság iegfontosabb politikai kérdése

— Miképpen vélekedik Elnök Ur —

kérdi a főszerkesztő — a németeknek a kormányba való belépéséről a nemzetiségek kölcsönös megértése nézőpontjából?

— Ez kezdete annak, amit a háború előtt, a háború alatt és után mindig és következetesen kívántam. A németekhez való viszony már a régi királyság alatt, később Ausztria ideiében és most a köztársaságban is nagy politikai ügyünk. Ezt hozza magával a csehek és szlovákok középeurópai földrajzi elhelyezkedése, ezzé teszi a nagy német birodalommal. Ausztriával és a többi szomszédos államokkal való szomszédviszonyunk. És ezt eredményezi végül német állampolgárainknak számbeli, gazdasági és kulturális ereje. A német probléma a köztársaságra nézve a legfontosabb politikai kérdés. Beismerem, hogy nagyok a nehézségek, melyeket még mindkét részről le kell győzni, ha a németeknek a kormánvbalépése a probléma megoldására akar vezetni.

A nép és az álfám

— Melyek az eszközök — kérdi a főszerkesztő —. amelyekkel a nemzetek megegyezését istápolni lehetne? Értem ezalatt főképpen a kulturális, művészeti és humánus eszközöket.

— Helyesen utal a nép és az állam i

közti különbségre. Az állam nem mindent teljesít és teljesíthet népei részére. A két nemzet reprezentánsainak és éppen a kulturális reprezentánsoknak kell megismerniük egymást s mindkét részről nemcsak a gazdasági, náriem a kulturális egvüttmüködésre is kell törekédní/S ez el is érhető,' ha mindkét részről meg lesz a jóakarat.

Az iskolaautonómia

— Mondhatna valamit. Elnök Ur az is- kolaautonómia diskussziójáról?

— Az iskolai közigazgatás újabb reform- lerveiről még semmit sem jelentettek nekem. Mindenesetre a zsupai alkotmány végrehajtása előtt állunk, amely a közigazgatás minden terén bizonyos autonómitást hoz magával, Demokratikus szempontból elvileg a természetes ceniralizáció mellett; mely a modern államvezetést jelenti, híve vagyok az autonómiának. Az autonómia és a centralizáció hatalmas és állandóan működő két politikai erő. A vezető politikusok feladata ezt a két erőt nálunk is a szükséges harmóniába hozni. Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy jelenleg és már régebb idő óta az autonómia hívei az összes államokban az állami centralizációval szemben azért vannak hátrányban, mert a nekik biztosított autonóm jogokat nem érvényesítik kellő energiával és következetességgel. Az összes államokban nagyon is hozzászoktak az állam' központi vezető ténykedéséhez. Mint ismeretes, Wil- son elnök az amerikai Egyesült Államokon demonstrálta. Nem vőlna nehéz ugyanezt a köztársaságról is kimutatni.

— Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy7 az autor óm ista mozgalmat nem tekintem az állammal ellentétesnek. Különbséget is teszek az állam és a nép között. Különösen kulturális téren lehetséges és szükséges is, hogy valamennyi müveit és öntudatos nép önmaga dolgozzék a saját fejlődésén. E tekintetben szép feladat vár az intellektueltekre, főleg a publicistákra.

A katonai szolgálati

kötelezettség

A németek nyugtalanok azon hir miatt, hogy a 18 hónapos katonai szolgálati időt fen tartják. Talán Elnök Ur — kérdi a főszerkesztő — mint a legfelsőbb hadúr, a nép megnyugtatására mondhatna Valamit

— A katonai szolgálati idő megrövidítésének kérdése nemcsak a németeket, hanem a többi nemzeteket is ugyanoly mértékben érinti. A háború óta egész Európában megvan a nvilt törekvés árra, hogy a katonai terheket és főleg a szolgálati időt mérsékeljék. Katonai közigazgatásunk is át van hatva ettől a gondolattól, de azon a véleményen van, hogy a 18 hónapos szolgálati időnek a 14 vagy 12 hónapos időre való leszállítása objektív előkészítést igényel. Ilyen előkészítés és bizonyos átmeneti fokozatok mar azért is szükségesek, mert a katonai szervezet minden államban egv sokágú gazdasági szervezetet képvisel Gyakorlatilag kifejezve: ágyukat, fegyvereket és egyenruhákat nem készíttetni ma annyit jelentene, mint sokezer munkásnak, sek száz mérnöknek és hivatalnoknak elvenni a kenyerét. Személyemet illetőleg én a katoni szolgálati idő megrövidítése mellett vagyok és azt hiszem, hogy állampolgáraink nagy többsége iskolázottságának fokánál fogva máj- érett is erre, habár vannak a köztársaságban egyes területek, melyek még nehézségeket okoznak e tekintetben. De a köztársaság iskolapolitikáján2k elért nagy eredményei igen előnyös helyzetet hoztak létre a probléma kivárnátok megoldására.

Az egyház és az állam

A német lap főszerkesztője végül még megkérdezte mi a véleménye az elnöknek az állam és az egyház elválasztásának kérdéséről.

— Erről már többször és igen gyakran

kifejtettem nézetemet, — felelte az elnök. — Én az állam és az e~vház szétválasztásának vagyok a híve s az elválasztást nem a vallás iránti antipáliából, hanem ellenkezőleg a vallás érdekében tartom szükségesnek. Éppen Ausztria szétesése álljon intő példaként minden gondolkodó előtt, hogy az állam és az egyház összebonyolitása, különösen az egyháznak a politikai érdekek alá való rendelése. nem szolgált sem a vallás, sem az egyház javára. Az egvház nem tudta megakadályozni Ausztria összeomlását. Az összes, de különösen a katolikusok államok története megmutatta nekünk, hogy az egyház és az állam a -újabb időben különbőz’i

formákban és fokozatosam már mindenütt folyamatban van. Ettől a tendenciától nem zárkózhatunk el. Tudom, hogy az egyház azaz a Vatikán az elválasztást egyetlen államban sem ismerte el s nem is fogja elismerni, de a gyakorlatban lehetséges valamelyes lolerari posse. A keresztény pártok talán ezen a téren is felállíthatnának pozitív programot Természetesen ismerém a nehézségeket is, amelyek itt útban állnak, mint például a házassági jog stb. Mindamellett az elválasztást az úgynevezett kultúrharc elkerülésével kívánatosnak és lehetségesnek tartom.

— Parlamenti vádak Radics István ellen.

Belgrádból jelentik: Radics István ellen a szkupstinában több ellenzéki képviselő vadai emelt A vád szerint Radics közoktatásügyi miniszter korában a minisztérium pénzeitől nagy összeget juttatott saját pártjának és olyan utasításokat is adott ki, hogy az ő zágrábi könyvkereskedésében a tanügyi hatóságok használhatatlan tankönyveket vásároljanak, mintegy száztizenhclezer dinár értékben,

Wall ess. Jenő i

MUHAR BEÁTA

Re$en$ (8)

— Külföldön jár, nem találkoztam vele mostanában. ügy hallom, Párisban van.

— És te mégis Pesten vagy?

— Nem értem a kérdést, — mondotta kissé fagyos, magy arázatot követelő hangon Som Mihálv.

— Azért kérdeztem ezt, mert rendszerint má- na szoktál menni.

— Én ő utána? Ellenkezőleg: ő jár én rtá- nam. Talán én lesem, hogy mit dolgozik ő? Talán éa lopom el az ő témáit vagy megfordítva?

— Ugyai kérlek, hát még mindig nem szabadítottad ki magadat a romlátások alól,, hogy ő lopja a te témáidat? A világon annyi a fcéptóma és te azt hiszed, hogy Réznek a te témáid kellenekSom Mihályt elöntötte a harag.

— Neked nem egyéb puszta rémlátásnál, amit j én egész határozottsággal tudok?

— Te mind:g rémeket látsz. Egyebet mondok: Neked jól esik rémeket látni, te egy született rém- látó vagy. Ha bizonyos vagy a felől, hogy lopja a témáidat, miért nem leplezed le öt?

De az isten szerelmére, miért ráncígálod elő ezeket a dolgokat?

—- Csak úgy, szeszélyből. Az előbb láttam, hogy kellemes dolgok fölött elsiklasz. EJőráncigá- lom hát a kellemetlent, mert most már az a hitem, hogy neked csak a kellemetlen a kellemes. Mondd, mit csinálnál elkeseredettségedben, ha egy napon nem lenne okod panaszra, hogy üldöznek, becsapnak, félrevezetnek, kijátszanak.

Som Mihály úgy érezte magát, mintha fagyos, jeges eső verdeené az arcát. így még nem beszélt vele senki. Ekkora gúnyt még nem űzött vele ember fa.

— Ilona, miért bántasz, mi örömed telik abban, hogy gyötörsz?

— No lárn, most már rendben vagyunk. Most már szenvedő arcot vághatsz és sajnálkozhatsz magad j'ülö'h Ez kell neked. Ülj le és várj, amíg átöltözöm Balkor a Margith’d-kávéházhan vár bennünk el "ra'l. Ott ozsonnázunk.

Negyedóra múlva elindultak a MargUhid "sió. Útközben egy vaskereskedés elé érlek. Som Mihály magállt a kirakat előtt, amelyben egy új szerkó- zctíl lakatot látott.

— Egy perc — 4t vtsrza vagyok£« cgy porc múlva csakugyan kijött a* lizUIbőj két uj lakattar.

— Legalább száz lakatot láttam a műtermedben óa az mind kevés neked?

— A lakatokat cserélni kell néha. Az ember nem tudhatja, hogy7 időközben nem készített-a valaki lenyomatot a lakat kulcslyukáról és a lenyomat után nem kész.itett-e magának kulcsokat a lakatokhoz. Ezért kell néha cserélni a lakatokat.

— Mondd, Mihály, micsoda élet az, hogy az embernek örökkön-örökké arra kell gondolnia, hogy betörnek a műtermébe. Különben — neked talán nem is lenne igazi kincs a kincs, ha nem tapadna hozzá az ellopás veszedelme.

Mondasz valamit. A kincset talán csak a hozzá tapadó veszedelem teszi értékessé.

— Én inkább kidobnám minden holmimat, semhogy megkeser itt essem velük az életemet.

— Nekem nem keserűség az, hogy7 vigyázok rájuk.

— Tudom, neked az ad megnyugvást, hogy még vannak tolvajok. Ha nem lennének, te kitalálnád őket. Hogy is mondtad? Az életet a nők számára találták ki. A tolvajokat Som Mihály számára.

Az asszonyból kilört a kacagás. Nevelve értek a kávéház elé, melynek terraszán ott tilt mór Kárász Emil.

— Miért ez a jé kedv, kérdezte mosolyogva Kárász.

— Mihály megint két lakatot vásárolt, felelte az asszony. Mondd, Mihály, mennyit keltesz egy évben lakatokra?

Som Mihály úgy tért ki a kérdés elől, hogy odament a harmadik asztalhoz székért. Mire ■ isz- szatért, nem esett már szó a lakatokról. De a kérdés égette, mintha izzó vasszöget ütöttek volna a

testébe.

Uzsonna közben Kárász kivette zsebéből nz órát, megnézte azt és odatartotta főm Mihály elé.

— Hétre jár, Borz Andor Krakóhoz közeledik.

Rom Mihály szájához emelte a csészét és a

kávé maradékát úgy hajtotta fel, hogy a csésze eltakarta a fél arcát. A kávé a szájában volt még, amikor í. bjt Kárásznak.

— Igen, nemsokára Krakőban lesz.

Ezt, a pár szól olyan hangon mondta, hogy a kávéház asztalánál senki sem hozta többé szóba a krakói utazást.

Fél óra múlva felszed előztek és indulni készültek. Som Mihály elköszönt, de olyan hangon, mintha várta volna, hogy magukkal hívják, t — Holnap délután elJősz? — kérdezte Ká- j ráfi eh é.

— Nem tudom még. Talán.

— Talán? Hisz holnap délután ott lesz a fiatal özvegyi

— Jó. Eljövök.

Som Mihály hazament és a két vaskazettát, melyekben vázlatait őrizte, lezárta a két uj lakattal / \

VII. i

Bon: Andor reggel nyolc órakor a vasrácsos ház előtt állt. A kapu nyitva volt és Borz Andor néhány lépéssel előre merészkedett az udvarba. Elővette a rajzot, melyet Som Mitálytó! kapott, összehasonlította a ház homlokzatával és a kettőt megegyezőr ->k találta. A rajz nyomán ráakadt az ablakra, ahol Beáta mutatkozik majd. Az ablak le volt még fiiggönyözve, a leány tehát még nem hagyhatta el 3 szobát Az ablaktól jobbra, deszkából ácsolt széles üvegajtós veranda foglalta el a ház elülső részének csaknem egy7 harmadát. A verandára lépcsők vezettek fel. A lépcsőket ajtó kötöto össze a verandával, amelynek széle3 ablaka nyitva volt A veranda lépcsői a leány ablaka alatt támaszkodtak a földre és a második lépcsőfokról kényelmesen beláthatott az ember Beáta szobájába. Az udvarban is szélnézett, aztán visszament, a kapuhoz. Itt úgy helyezkedett el, hogy a fákon keresztül odalásson az ablakhoz. Kiszámította, hogy másfél órányi ideje van még, aztán indulnia kell a pályaudvarra. Arra az eshetőségre nem gondolt, hogy a leány fél tízig nem mutatkozik az ablakban. Biztosra vette, hogy félt'zre elintézi a dolgok

Percenként megnézte az órát s nyomban utána az ablak felé fordította fejét. így telt el egy7 teljes óra. Negyed tiz felé felgördüli a függöny, az ablakszárnyak szétnyíltak és az ablakban ar gjelent a leány. Borz Andor hirtelen beford .lt a kapun és vad iramban az ablak felé rohant. A rohanó idegen láttára megijedt a leány cs visszahúzódott íz ablaktól. Borz Andor lihegve bekiáltott a2 ablakon:

— Az isten szerelmére jöjjön, ne féljen tőle 1.

A leány visszajött az ablakhoz, de ijedtében

megint visszahúzódott. Borz Andor átérezfe a helyzet kritikus voltát* Kétségbeesve gondolt arra, hogy Beáta segítségért kiált ? akkor minden elveszett. Mint az őrült rohant fel a veranda lépcsőin, megragadta az ajtó kilincsét és döngölni, f.-sze- getni kezdte z ajtót. A döngetésre harmadszer is megjelent a leány az ablakban.

— Levelet hoztam önuek Rom MtMlytóL Itt a levél. Ha van izenni valója, átveszem azt és lövőiben megírom neki.

Beáta sápadtan állt az ablakban^ Mikor Rom Mihály nevét hallotta, elváltozott az arca. Oly Mi volt, mintha az eszét vesztette volna. Megwvnr'tdya j nézett maga elé és az első pillanatban ad sem 1 tudta, hogy mit kezdjen a levéllel. Mikor magái hoz tért, félénken kérdezte:

— Mihályiéi hozott levelet? Hát hol vau Mihály?

Igen, a levelet Mihály küld'e. Oldassa el és lm feleletet, jr nek’, én átveszem és elküldöm.

— Jól y;.n, elolvasom. Kérem, várjon itt pár porcig.

Borz Andor minden izében remegett és fáradtan ereszkedett le a veranda lépcsőjére. Beáta néhány perc múlva ott volt az ablakban és kereste Borz Andort. Mikor a lépesen meglátta, kissé lehajolt hozzá az ablakból és halkan ennyit mondott neki:

— Várjon meg az utcán. Csak felöltözöm és rögtön kijöv ‘t. Az utcán megbeszéljük majd a dolgot

Negyedóra múlva Beáta az utcán volt Borz Audor felé: ^ sietett, de a leány intett neki, hogy7 ne közeledjék. Lopva surrant el a vaskerítés mellett, kissé lehajolt, hogy valamelyik ablaktól meg ne lássák. A Bobr’nszky-kastéjy előtt elérte Borz Andort. Ijedten néző szemeit még egyszer hátra vetette, hogy nem jön-e utána valaki, az!án belekapaszkodott Borz Andor karjába, pár lépést el'ra ment és egy hirtelen fordulattal a Bobrinszky-kas- tóly kőkerítésének a-a fala mögé kanyarodott, amely derékszögben érintette a kastély homlokzata előtt álló kőfalat Mindketten előre siettek mint a tolvajok, szólni se mertek, csak mentek, menekültek, kerteken, mezőkön és szántóföldeken át, azt sem tudva, hová merre viszi őket a messzi elnyúló országút. A júliusi nap forrón sütött az országút homokja izzóit és sehol egy tenyérnyi árnyék. Libegve, kipirult arccal vánszorogtak előre, a homokban hamar elfáradtak s néha úgy látszott, hogy nem b rják tovább a gyaloglást. Beáta volt. az erősebbik. Mintha a szabadság vágya megacélozta volna izmait, dacosan tapösla a homokot, mely mély volt ós hullámos, mint a nyugodtan hömpölygő folyam vize.

—- Nézze, ott egy utszéli csárda. Mindjárt ott leszünk és ’epihenünk. Vizet is kapunk. Ugy-e^. szomjazik? Én meghalok a szomjúságtól. (

Az utszéli csárda egy piszkos, rozoga pajta volt. Az ajió előtt egy szekér állt, melyből kifogták a lovakat ós odakötfjttók a szekér saroglyájákoz, amelynek magasra hányt szénáján bárgyún rágódlak a lovak. Bent a léckerilóses sönlésben egy kai- lános, hosszú szakálla zsdó foglalatoskodott, üvegeket öblögetett és valamennyit fejest álltotta az asztalra. A két jól öltözött vendég láüára zavarba jött. Megigazította széles karimáin bársony kalapját és félénken közeledett a vendégekhez,

— Egy üveg szódavizet kérünk, — mondotta

Borz AuJor és leült az asztal nrllett álló piszkos lócára, háttal ez asztalnak- A leány melléje telepedett és Borz Andor most nVstt el "szőr úgy a leány arcába, hogy nemcsak nézni, de látni is akar'a őt, A leánv szép volt. Germán típusnak Iá'szőtt, de hiányzott bel He az a kicsattanó és lrdztos er5. mely a germán nőkben oly messe‘re visrmsr.orpja a nőiességet. Rzemc’ből, hányjából és m'nhn mozdulatából a belső t'sztaság és nemes gondol- kozás üditö levegője áradozott, (Folytatjuk)

2