Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-02 / 274. (1312.) szám

évf. szám Csiitörlök a 1926 december 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtlkcLÍ nCLpUcipjCL Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/iII. — Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A mustármag (fi.) Prága, december 1. A szlovák néppárt proklamációban kö­zölte a „drága szlovák néppel", hogy milyen okok késztették a költségvetés megszavazá­sára éá a kormánytöbbségbe való belépésire. A párt főként azzal okolja meg uj taktikáját, hogy mivel a pittsburgi szerződésben biztosí­tott autonómia megvalósítása érdekében ed­dig tett lépései eredményre nem vezettek, más kísérletet kell tennie és a kormány tá­mogatásával törekedni az autonómia fokoza­tos megvalósítására. Proklamációja szerint egyes kedvező előjelek megerősítik ebben az elhatározásá­ban. Az egyetlen pozitívum, amelyet felhoz­ni tud, az, hogy a kormány egy nemrég meg­jelent rendeletében utasította a közigazgatá­si hatóságokat, hogy Szlovenszkón ne cseh, de szlovák nyelven hivataloskodjanak. A In­dák ok azonban úgy tudják, hogy egyházpoli­tikai és közgazdasági téren is jelentős válto­zások várhatók. Az egyház és állaim viszo­nyát, úgy mondják, az egyenlőség alapján fogják rendezni 'éts a lefoglalt egyházi birto­kokat vissza fogják adni a püspököknek. A felekezeti tanítók állítólag azonos elbánás­ban fognak részesülni állami kollegáikkal és kedvezően fogják rendezni a plébánosok párbér- és egyéb járandóságait is. Gazdaság­politikai téren a kormány a szociális biztosí­tási törvény novellálására, az adóreform ut­ján p9dig az adóterhek csökkentésére (?) tö­rekszik. Azonkívül remény van a lakástör­vény igazságos módosítására, valamint a földbiirtokreform méltányosabb végrehajtá­sára is. "Részletekről a kiáltvány nem számol be a nyilvánosságnak. Kétségtelen, hogy az em­lített program, amennyiben csakugyan meg­valósítják, bizonyos javulást jelentene az ed­digi állapotokkal szemben. Kérdezzük azon­ban, hogy a föntebb felsorolt „vívmányok­nak" mi közük van a pittsburgi szerződés­hez és az általa ünnepi esen megígért auto­nómiához, amelyet a Hl inka-párt zászlajára irt és amelyért hosszú esztendőkön keresztül elismerésire méltó küzdelmet vívott? Ezek a kételyek — úgy látszik — a szlovák néppárt tagjaiban is fölébredtek. Gsak igy ma­gyarázható meg a proklamáciőnak az a meg­lepő fordulata, hogy talán az imént ismertetett program lesz az a mustármag, amelyből idővel kinő Szlovenszkó autonó­miájának terebélyes fája. De e föltételezéshez igen nagyfokú képzelőtehetség kell, mert az említett egyházpolitikai és közgazdasági en­gedmények semmiféle összefüggésben nem állanak Szlovenszkó területi autonómiájával, amely tudvalevőleg azt jelenti, hogy ennek az országrésznek külön országgyűléssel, kü­lön végrehajtó- és bírói hatalommal kell bírnia. A szlovák néppárt állítólag ígéretet ka­pott, hogy a polgári koalíció tartományi autonómiát fog adni Szlovenszkónak. Mind­addig, amíg a kormány és a szlovák néppárt világosan meg nem mondják, hogy mit érte­nek e kifejezés alatt, a közvélemény nem al­kothat magának végleges Ítéletet erről a tervről. Egy időben arról volt szó, hogy Szlovenszkónak olyan önkormányzatot fog­nak adni, mint amilyennel Csehország, Mor­vaország és Szilézia bírt az osztrák császár­ság kebelén belül. Igaz ugyan, hogy egy ilyen autonómia is még igen távol állana at­tól, amit a pittsburgi szerződés helyezett ki­látásba, a legújabb hírek szerint azonban még erről sincsen szó, hanem egyszerűen arról, hogy éleibe"éptetik a nagymegyei szö­vetséget, amelyet éppen néppárti résziről ne­veztek el igen találóan pót autón óm iának, a pittsburgi szerződés csá'Tfa kijátszásának. A nagymegyei rendszer életbeléptetésére vo­Nagy változások a csehszlovák diplomáciai szolgálatban Prága, december 1. Benes külügyminiszter visszatérése után fontos személyi válto­zásokra fog sor kerülni nemcsak a külügyminisztérium belső adminisztrációjában, hanem a köztársaság diplomáciai karában is. Girsa meghatalmazott miniszter Varsóba megy kö­vetnek s egyúttal a balkánállamoknál is átveszi Csehszlovákia képviseletét. Girsa helyébe, aki Benes állandó helyettese volt, Krofta dr. eddigi berlini követ ke­rül a prágai külügyminisztériumba. Azonkivül visszahívják a prágai központba Radim- sky dr. svédországi és Seba dr. belgrádi követet is. Strimpl stockholmi követ már régeb­ben visszatért Prágába s a legközelebbi jövőben a köztársasági elnök irodájához nevezik ki ceremóniamesternek. Végül még Bozsinof kopenhágai követ is elhagyja helyét. (D.) dó a két állam között a leszerelés kérdésé­ben. Megelégedés Berlinben Berlin, december 1. Briand tegnapi be­széde, melyben igen nagy jóakarattal kezelte a német—francia viszonyt, érthető módon kedvező benyomást keltett a német főváros­ban. Briand ismét a két nagy nemzet meg­értése mellett tört lándzsát és alapjában véve helyesnek találta a német külpolitika irányát. Briand és Németország külpolitikája között most már csak technikai különbségek van­nak. Briand szerint Franciaország már min­dent megtett a feszültség enyhítésére, míg Németország szerint a berlini kormány volt az, amely messzemenő engedményeket tett az általános kibékülés érdekében. Boáid nagy külpolitika beszedőnek ; kedvezi hatása Jelentős változás a francia külpolitikában? — Engedmények mincSemképen — Biztosan meglesz a nagy négyhatalmi konferencia Paris, december 1. Briand francia mi­niszterelnök tegnap ismét nagyjelentőségű beszédet mondott, amely az előjelek s; sok tekintetben hozzá fog járulni a n . . francia viszony tisztulásához és annak a roslr hangulatnak az eloszlatásához, amely már hónapok óta megvan a két állam között. Briand beszédében mindenekelőtt az olasz- francia viszonnyal foglalkozott s szemmellát- hatólag igyekezett letompitani az utóbbi időikben történt események élét. Kifejtette, hogy a francia—olasz barátság mindennél erősebb s azt egv-két kellemetlen incidens nem zavarhatja meg. Mussolininak vigyáznia kell, hogy a vezetése alatt álló fiatal nép ne ragadtassa el magát s ne cselekedjék oly ki­rívóan jogtalan dolgokat, mint például a vi­lág minden részéin nemzetközi védelemben részesülő követségek és konzulátusok megtá­madása. Beszédének második részében a francia külügyminiszter a német—francia viszonnyal foglalkozott. A közeledés megindult folyama­tát nem lehet elfojtani. Újabban ugyan bizo­nyos differenciák merültek fel- a két nemzet között, melyek körülbelül abban foglalhatók össze, hogy Berlinből a franciák szemére ve­tik, hogy mindeddig nem tették meg a be­ígért engedményeket. Ily értelmű volt Wirth exkanoellár legutóbbi beszéde is, melyben a német politikus a birodalomnak a népszövet­ségbe való belépését úgy tünteti fel, mint nagy áldozatot és ajándékot, melyet Francia- ország nem viszonzoit. Ezzel ellentétben a va­lóságban Franciaország volt az, aki áldozato­kat hozott. A német követeléseknek 90 szá­zalékát teljesítették anélkül, hogy ellenga- ranoiákat kaptak volna. Mindezek az ellen­tétek azonban csak technikai jellegűek, me­lyeken már könnyű lesz segíteni. Briand beszéde a ma reggeli francia saj­tóban nem talált nagy visszhangra. Álta­lában megfelelt annak az álláspontnak, melyet a nagy sajtó képvisel. Beavatott körök ellenben Briand tegnapi nyilatko­zatából a francia külpolitika bizonyos irányváltozását olvassák ki. Franciaor­szág kénytelen az izolálás ellen küzdeni s ezért a négy hatalomnak a genfi nép- szövetségi tanácsülés után tervezett kon­ferenciájához is kénytelen hozzájárulni. Franciaországnak mindenekelőtt a lefegy­verzés kérdésében kell engednie. A Quai d'Orsay tegnapi sajtófogadtatásán Briand egy-két elejtett megjegyzéséből má*1 látni lehet, hogy az eddigi merev álláspont megszűnt. A francia külügyminiszter azt is kilátásba helyezte, hogy a decemberi Ülésszak után Chamberlainnal, Strese- mannal és Mussolinival hajlandó leülni a zöld asztalhoz, a meglevő ellentétek elin­tézésére. A Petit Párisién, amelynek ki­tűnő összeköttetései vannak a külügyi hivatal felé, mai számában megkísérli a francia álláspont pontos körülhatárolá­sát. A lap mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a négy hatalom konferenciájának előkészítése szempontjából eddig még semmi sem történt, de ma már mindenki tudja, hogy egyedül Mussolinitól függ a tanácsülésszak utáni nagy találkozás megtartása. Csak akkor lehet szó e kon­ferenciáról, ha a genfi ülésszak alatt már tisztázódik a helyzet és pozitív remény van a megegyezésre. A konferencián csak olyan kérdések ke­rülhetnek napirendre, melyek earvformán ér­deklik mind a négy hatalmat. E célkitűzés kö­vetkeztében Olaszország' és Franciaország magánjellegű ellentéteit nem e négyhatalmi találkozón, hanem egy Briand és Mussolini kö­zötti másik összejövetelen intézik el. Ezzel kikapcsolják az angol gyámkodást, melytől Franciaországban és Olaszországban egy­aránt idegenkednek. A négyhatalmi konferencia tárgyalásai­nak gerincét a katonai ellenőrzés kérdé­se fogja alkotni. A leszerelés kérdésében a ma reggeli sajtó egyformán azon a véleményen van, hogy a francia és az angol álláspont között többé már nincsenek komoly ellentétek. Franciaország is engedett, Anglia is engedett s igv bizonyos középutat találtak, amely igen alkalma'? lesz a kivitelre. Köztudomású, hogy Chamberlain, mielőtt Genfié e megy, szokásá­hoz híven megállapodik néhánv napra a fran­cia fővárosban s ezalatt okvetlenül elintéz­nek mindent, ha még akad valami elintézen­Briand már nem akar adni, de Németor­szág még követel. Ez az egész ellentét s ha újabb kompli­kációk nem merülnek fel, e technikai aka­dályokat már könnyű lesz legyőzni. Francia- ország pillanatnyilag még kitart a garancia­eszközök mellett, holott a német álláspont az, hogy Locarno után a versaillesd békeszer­ződés és a francia militarizmus minden szank­ciós eszköze felesleges és időszerűtlen. Né­metország, mint eddig, a jövőben is minden igyekezetével azon lesz, hogy a megszállást enyhítse és a Rajna vidék kiürítését siettesse, Stresemann memoranduma Genfben London, december 1. A Daily Telegraph' diplomáciai tudósítója ma nyilvánosságra hozza annak az emlékiratnak a szövegét, amelyet Stresemann dr. rövid idővel ezelőtt a népszövetségi tanács tagjaihoz intézett s amelyben az eljövendő népszövetségi ellen­őrző bizottság kérdésével foglalkozik. Németország elvben hajlandó alávetni magát az uj bizottság többségének, de csak abban az esetben, ha ez a bizottság ítélethozatal előtt kellőképpen és bizo­nyos jogi formulák betartásával tájéko­zódott a kérdéses ügyről és önmaga megvizsgálta, vájjon tényleg a versaillesi békeszerződés megsértéséről ran-e szó. Az emlékirat továbbá kifejti, hogy a ver­saillesi szerződés nem rendelkezett állandó ellenőrző bizottságról és egyáltalán intenciói ellenére van ez a most megalaki tandó per­manens és örökös kontroll. A francia költségvetés kritikus helyzete Páris, deoember 1. A francia kamara alig fogja elintézhetni december 12-éig, azaz a ki­tűzött határidőig, a költségvetés problémáját s e kényes kérdésnek elhúzódása legújabban rendkívül nagy nyugtalanságot kelt a francia belpolitikai körökben. A tegnapi miniszter- tanáos értelmében péntekig meg kell szer­vezni a teljes kiadási költségvetést. Legutóbb" azonban annyi módosító ajánlattal támadták meg a költségvetés egyes részleteit, hogy a vitát lehetetlen lesz ily rövid idő alatt le­zárni. Ha pedig péntekig nem történik meg az első szavazás, akkor nem lehet betartani a december 12-iki terminust sem, ami vi­szont a francia pénzügvi életre volna igen kedvezőtlen hatással. Decemberben az ál­lamnak még számos hitelezőt kell kielégíte­nie, a hivatalnokok fizetései is várnak s a rendezetlen költségvetési viszonyok esetleg ismét pénzszűkét hozhatnak az államra s új­ra lemorzsolhatnák a frank értékét. natkozó törvény által provideálit megyei sző- | vétség, éppen úgy, mint maguk a nagy- megyék, csupán adminisztratív hatáskörrel fog Mtiií, amelyből minden politikum szigo­rúan ki lesz zárva. Ha a néppárt ezt a ter­vet a magáévá teszi és elfogadja, úgy ez azt jelenti, hogy belenyugszik a pittsburgi szer­ződés kijátszásába. Ez a veszély annál in­kább fenyeget, mivel a cseh lapok egyhangú megállapítása szerint Svehlának Hlinfcával kötőit paktuma értelmében a zsupaszövetség étére agrárpárti politikus kerül, akinek az I lesz a feladata, hogy „egyensúlyozza" a nép-1 párt jelölésére kinevezett szlovenszkói telj­hatalmú minisztert. Ebből a mustármagból ugyan sohasem fog kinőni Szlovenszkó autonómiájának tere­bélyes fája! Ne áltassák magukat a íudákok azzal a hiú reménnyel, hogy iJymódon ér­vényt tudnak szerezni a pittsburgi szerző­désnek. Ezért a „vívmányért" ugyan kár volt esztendőkön keresztül a legélesebb har­cot vívni! A szlovák néppárt még egy eszten­dővel ezelőtt úgy határozott Nagyszombat­ban, hogy rendületlenül kitart az autonómia mellett és ime most, bár a konstelláció azóta alig változott meg, megelégszik az autonó­miának egy értéktelen pótszerével. Szloven­szkó népe azonban igazi autonómiát akar és a néppárt meg lehet győződve arról, hogy a nép, mihelyt látni fogja, hogy az uj ut ered­ményre nem vezethet, ama pártokhoz fog seregleni, amelyek mindig és minden körül­mények között kitartanak a Szlovén? kó minden nemzetére kiterjedő, teljes autonó­mia tiszta eszméje mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents