Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-02 / 274. (1312.) szám
évf. szám Csiitörlök a 1926 december 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtlkcLÍ nCLpUcipjCL Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/iII. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A mustármag (fi.) Prága, december 1. A szlovák néppárt proklamációban közölte a „drága szlovák néppel", hogy milyen okok késztették a költségvetés megszavazására éá a kormánytöbbségbe való belépésire. A párt főként azzal okolja meg uj taktikáját, hogy mivel a pittsburgi szerződésben biztosított autonómia megvalósítása érdekében eddig tett lépései eredményre nem vezettek, más kísérletet kell tennie és a kormány támogatásával törekedni az autonómia fokozatos megvalósítására. Proklamációja szerint egyes kedvező előjelek megerősítik ebben az elhatározásában. Az egyetlen pozitívum, amelyet felhozni tud, az, hogy a kormány egy nemrég megjelent rendeletében utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy Szlovenszkón ne cseh, de szlovák nyelven hivataloskodjanak. A Indák ok azonban úgy tudják, hogy egyházpolitikai és közgazdasági téren is jelentős változások várhatók. Az egyház és állaim viszonyát, úgy mondják, az egyenlőség alapján fogják rendezni 'éts a lefoglalt egyházi birtokokat vissza fogják adni a püspököknek. A felekezeti tanítók állítólag azonos elbánásban fognak részesülni állami kollegáikkal és kedvezően fogják rendezni a plébánosok párbér- és egyéb járandóságait is. Gazdaságpolitikai téren a kormány a szociális biztosítási törvény novellálására, az adóreform utján p9dig az adóterhek csökkentésére (?) törekszik. Azonkívül remény van a lakástörvény igazságos módosítására, valamint a földbiirtokreform méltányosabb végrehajtására is. "Részletekről a kiáltvány nem számol be a nyilvánosságnak. Kétségtelen, hogy az említett program, amennyiben csakugyan megvalósítják, bizonyos javulást jelentene az eddigi állapotokkal szemben. Kérdezzük azonban, hogy a föntebb felsorolt „vívmányoknak" mi közük van a pittsburgi szerződéshez és az általa ünnepi esen megígért autonómiához, amelyet a Hl inka-párt zászlajára irt és amelyért hosszú esztendőkön keresztül elismerésire méltó küzdelmet vívott? Ezek a kételyek — úgy látszik — a szlovák néppárt tagjaiban is fölébredtek. Gsak igy magyarázható meg a proklamáciőnak az a meglepő fordulata, hogy talán az imént ismertetett program lesz az a mustármag, amelyből idővel kinő Szlovenszkó autonómiájának terebélyes fája. De e föltételezéshez igen nagyfokú képzelőtehetség kell, mert az említett egyházpolitikai és közgazdasági engedmények semmiféle összefüggésben nem állanak Szlovenszkó területi autonómiájával, amely tudvalevőleg azt jelenti, hogy ennek az országrésznek külön országgyűléssel, külön végrehajtó- és bírói hatalommal kell bírnia. A szlovák néppárt állítólag ígéretet kapott, hogy a polgári koalíció tartományi autonómiát fog adni Szlovenszkónak. Mindaddig, amíg a kormány és a szlovák néppárt világosan meg nem mondják, hogy mit értenek e kifejezés alatt, a közvélemény nem alkothat magának végleges Ítéletet erről a tervről. Egy időben arról volt szó, hogy Szlovenszkónak olyan önkormányzatot fognak adni, mint amilyennel Csehország, Morvaország és Szilézia bírt az osztrák császárság kebelén belül. Igaz ugyan, hogy egy ilyen autonómia is még igen távol állana attól, amit a pittsburgi szerződés helyezett kilátásba, a legújabb hírek szerint azonban még erről sincsen szó, hanem egyszerűen arról, hogy éleibe"éptetik a nagymegyei szövetséget, amelyet éppen néppárti résziről neveztek el igen találóan pót autón óm iának, a pittsburgi szerződés csá'Tfa kijátszásának. A nagymegyei rendszer életbeléptetésére voNagy változások a csehszlovák diplomáciai szolgálatban Prága, december 1. Benes külügyminiszter visszatérése után fontos személyi változásokra fog sor kerülni nemcsak a külügyminisztérium belső adminisztrációjában, hanem a köztársaság diplomáciai karában is. Girsa meghatalmazott miniszter Varsóba megy követnek s egyúttal a balkánállamoknál is átveszi Csehszlovákia képviseletét. Girsa helyébe, aki Benes állandó helyettese volt, Krofta dr. eddigi berlini követ kerül a prágai külügyminisztériumba. Azonkivül visszahívják a prágai központba Radim- sky dr. svédországi és Seba dr. belgrádi követet is. Strimpl stockholmi követ már régebben visszatért Prágába s a legközelebbi jövőben a köztársasági elnök irodájához nevezik ki ceremóniamesternek. Végül még Bozsinof kopenhágai követ is elhagyja helyét. (D.) dó a két állam között a leszerelés kérdésében. Megelégedés Berlinben Berlin, december 1. Briand tegnapi beszéde, melyben igen nagy jóakarattal kezelte a német—francia viszonyt, érthető módon kedvező benyomást keltett a német fővárosban. Briand ismét a két nagy nemzet megértése mellett tört lándzsát és alapjában véve helyesnek találta a német külpolitika irányát. Briand és Németország külpolitikája között most már csak technikai különbségek vannak. Briand szerint Franciaország már mindent megtett a feszültség enyhítésére, míg Németország szerint a berlini kormány volt az, amely messzemenő engedményeket tett az általános kibékülés érdekében. Boáid nagy külpolitika beszedőnek ; kedvezi hatása Jelentős változás a francia külpolitikában? — Engedmények mincSemképen — Biztosan meglesz a nagy négyhatalmi konferencia Paris, december 1. Briand francia miniszterelnök tegnap ismét nagyjelentőségű beszédet mondott, amely az előjelek s; sok tekintetben hozzá fog járulni a n . . francia viszony tisztulásához és annak a roslr hangulatnak az eloszlatásához, amely már hónapok óta megvan a két állam között. Briand beszédében mindenekelőtt az olasz- francia viszonnyal foglalkozott s szemmellát- hatólag igyekezett letompitani az utóbbi időikben történt események élét. Kifejtette, hogy a francia—olasz barátság mindennél erősebb s azt egv-két kellemetlen incidens nem zavarhatja meg. Mussolininak vigyáznia kell, hogy a vezetése alatt álló fiatal nép ne ragadtassa el magát s ne cselekedjék oly kirívóan jogtalan dolgokat, mint például a világ minden részéin nemzetközi védelemben részesülő követségek és konzulátusok megtámadása. Beszédének második részében a francia külügyminiszter a német—francia viszonnyal foglalkozott. A közeledés megindult folyamatát nem lehet elfojtani. Újabban ugyan bizonyos differenciák merültek fel- a két nemzet között, melyek körülbelül abban foglalhatók össze, hogy Berlinből a franciák szemére vetik, hogy mindeddig nem tették meg a beígért engedményeket. Ily értelmű volt Wirth exkanoellár legutóbbi beszéde is, melyben a német politikus a birodalomnak a népszövetségbe való belépését úgy tünteti fel, mint nagy áldozatot és ajándékot, melyet Francia- ország nem viszonzoit. Ezzel ellentétben a valóságban Franciaország volt az, aki áldozatokat hozott. A német követeléseknek 90 százalékát teljesítették anélkül, hogy ellenga- ranoiákat kaptak volna. Mindezek az ellentétek azonban csak technikai jellegűek, melyeken már könnyű lesz segíteni. Briand beszéde a ma reggeli francia sajtóban nem talált nagy visszhangra. Általában megfelelt annak az álláspontnak, melyet a nagy sajtó képvisel. Beavatott körök ellenben Briand tegnapi nyilatkozatából a francia külpolitika bizonyos irányváltozását olvassák ki. Franciaország kénytelen az izolálás ellen küzdeni s ezért a négy hatalomnak a genfi nép- szövetségi tanácsülés után tervezett konferenciájához is kénytelen hozzájárulni. Franciaországnak mindenekelőtt a lefegyverzés kérdésében kell engednie. A Quai d'Orsay tegnapi sajtófogadtatásán Briand egy-két elejtett megjegyzéséből má*1 látni lehet, hogy az eddigi merev álláspont megszűnt. A francia külügyminiszter azt is kilátásba helyezte, hogy a decemberi Ülésszak után Chamberlainnal, Strese- mannal és Mussolinival hajlandó leülni a zöld asztalhoz, a meglevő ellentétek elintézésére. A Petit Párisién, amelynek kitűnő összeköttetései vannak a külügyi hivatal felé, mai számában megkísérli a francia álláspont pontos körülhatárolását. A lap mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a négy hatalom konferenciájának előkészítése szempontjából eddig még semmi sem történt, de ma már mindenki tudja, hogy egyedül Mussolinitól függ a tanácsülésszak utáni nagy találkozás megtartása. Csak akkor lehet szó e konferenciáról, ha a genfi ülésszak alatt már tisztázódik a helyzet és pozitív remény van a megegyezésre. A konferencián csak olyan kérdések kerülhetnek napirendre, melyek earvformán érdeklik mind a négy hatalmat. E célkitűzés következtében Olaszország' és Franciaország magánjellegű ellentéteit nem e négyhatalmi találkozón, hanem egy Briand és Mussolini közötti másik összejövetelen intézik el. Ezzel kikapcsolják az angol gyámkodást, melytől Franciaországban és Olaszországban egyaránt idegenkednek. A négyhatalmi konferencia tárgyalásainak gerincét a katonai ellenőrzés kérdése fogja alkotni. A leszerelés kérdésében a ma reggeli sajtó egyformán azon a véleményen van, hogy a francia és az angol álláspont között többé már nincsenek komoly ellentétek. Franciaország is engedett, Anglia is engedett s igv bizonyos középutat találtak, amely igen alkalma'? lesz a kivitelre. Köztudomású, hogy Chamberlain, mielőtt Genfié e megy, szokásához híven megállapodik néhánv napra a francia fővárosban s ezalatt okvetlenül elintéznek mindent, ha még akad valami elintézenBriand már nem akar adni, de Németország még követel. Ez az egész ellentét s ha újabb komplikációk nem merülnek fel, e technikai akadályokat már könnyű lesz legyőzni. Francia- ország pillanatnyilag még kitart a garanciaeszközök mellett, holott a német álláspont az, hogy Locarno után a versaillesd békeszerződés és a francia militarizmus minden szankciós eszköze felesleges és időszerűtlen. Németország, mint eddig, a jövőben is minden igyekezetével azon lesz, hogy a megszállást enyhítse és a Rajna vidék kiürítését siettesse, Stresemann memoranduma Genfben London, december 1. A Daily Telegraph' diplomáciai tudósítója ma nyilvánosságra hozza annak az emlékiratnak a szövegét, amelyet Stresemann dr. rövid idővel ezelőtt a népszövetségi tanács tagjaihoz intézett s amelyben az eljövendő népszövetségi ellenőrző bizottság kérdésével foglalkozik. Németország elvben hajlandó alávetni magát az uj bizottság többségének, de csak abban az esetben, ha ez a bizottság ítélethozatal előtt kellőképpen és bizonyos jogi formulák betartásával tájékozódott a kérdéses ügyről és önmaga megvizsgálta, vájjon tényleg a versaillesi békeszerződés megsértéséről ran-e szó. Az emlékirat továbbá kifejti, hogy a versaillesi szerződés nem rendelkezett állandó ellenőrző bizottságról és egyáltalán intenciói ellenére van ez a most megalaki tandó permanens és örökös kontroll. A francia költségvetés kritikus helyzete Páris, deoember 1. A francia kamara alig fogja elintézhetni december 12-éig, azaz a kitűzött határidőig, a költségvetés problémáját s e kényes kérdésnek elhúzódása legújabban rendkívül nagy nyugtalanságot kelt a francia belpolitikai körökben. A tegnapi miniszter- tanáos értelmében péntekig meg kell szervezni a teljes kiadási költségvetést. Legutóbb" azonban annyi módosító ajánlattal támadták meg a költségvetés egyes részleteit, hogy a vitát lehetetlen lesz ily rövid idő alatt lezárni. Ha pedig péntekig nem történik meg az első szavazás, akkor nem lehet betartani a december 12-iki terminust sem, ami viszont a francia pénzügvi életre volna igen kedvezőtlen hatással. Decemberben az államnak még számos hitelezőt kell kielégítenie, a hivatalnokok fizetései is várnak s a rendezetlen költségvetési viszonyok esetleg ismét pénzszűkét hozhatnak az államra s újra lemorzsolhatnák a frank értékét. natkozó törvény által provideálit megyei sző- | vétség, éppen úgy, mint maguk a nagy- megyék, csupán adminisztratív hatáskörrel fog Mtiií, amelyből minden politikum szigorúan ki lesz zárva. Ha a néppárt ezt a tervet a magáévá teszi és elfogadja, úgy ez azt jelenti, hogy belenyugszik a pittsburgi szerződés kijátszásába. Ez a veszély annál inkább fenyeget, mivel a cseh lapok egyhangú megállapítása szerint Svehlának Hlinfcával kötőit paktuma értelmében a zsupaszövetség étére agrárpárti politikus kerül, akinek az I lesz a feladata, hogy „egyensúlyozza" a nép-1 párt jelölésére kinevezett szlovenszkói teljhatalmú minisztert. Ebből a mustármagból ugyan sohasem fog kinőni Szlovenszkó autonómiájának terebélyes fája! Ne áltassák magukat a íudákok azzal a hiú reménnyel, hogy iJymódon érvényt tudnak szerezni a pittsburgi szerződésnek. Ezért a „vívmányért" ugyan kár volt esztendőkön keresztül a legélesebb harcot vívni! A szlovák néppárt még egy esztendővel ezelőtt úgy határozott Nagyszombatban, hogy rendületlenül kitart az autonómia mellett és ime most, bár a konstelláció azóta alig változott meg, megelégszik az autonómiának egy értéktelen pótszerével. Szlovenszkó népe azonban igazi autonómiát akar és a néppárt meg lehet győződve arról, hogy a nép, mihelyt látni fogja, hogy az uj ut eredményre nem vezethet, ama pártokhoz fog seregleni, amelyek mindig és minden körülmények között kitartanak a Szlovén? kó minden nemzetére kiterjedő, teljes autonómia tiszta eszméje mellett.
