Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-13 / 258. (1296.) szám

4

1926 november 13, szombat

A nagyvilág előkelőinek köréből

A német trónörökös —

A Hohenzollernek barátai ^ erősen dolgoznak védenceik érdekében. Vilmos excsá- szárrói tucat-számra jelennek meg röpiratok. konwek, életleirások. melyek alisr leplezhető célzattal mind egv közös, nagy érdek szolgálatában állanak: fehérre mosni a nagy összeomlás óta külföldön és otthon sárral dobott egykori gazdáikat.

A német trónörökösről jelent meg e napokban Epstein György báró tokából hatalmas könyv, melyben „Hamis vádak'4 cím alatt sorra cáfolja az egykori Kabinetiroda főnöke a hazatért trónörökösről ellenségei részéről világgá röpített gyanúsításokat, csúfnál csúfabb vád álcát

A háború kitörésekor a trónörökös 32 éves. gondtalan, ifin féri volt. Szépséges felesége több pompás fiúgyermekkel ajándékozta meg s teli esen kis családja gondozásának szentelte életét. A vidám trónörököstől még messze álltak az uralkodás gondjai, a császár egv iottát sem engedett át fiának hatalmi jogköréből s igy a szabad szárnyra eresztett jókedvű királyi herceg ott tépte marok számra az élet feléje nyíló virágait amerre csak érte. lóversenypályákon, a teimiszgroun- dok hálói mögött, a színházak kulisszái között, az öltözők félhomályában mind gyakrabban tűnt fel Németország akkortájt legnépszerűbb fiatal emberének karcsú alakja.

Nem csoda, hogy ^alandjai közszájon forogtak s nemsokára, indokkal, vagy indokolatlanul. családi boldogsága felduliáról suttogott a rosszat mindig szívesen felfogó s tovább repítő berlini fáma.

Eppstein báró mind e hírek kapcsolataképp könyvében Waldersee gróf altábornagy msmoiriaira utal, akinek a császárné fiáról, a trónörökösről már 1£90 szeptember 9-én a „Hohenzollern44 hajó fedélzetén a következőket mondta: „Furcsának fogja találni kedves gróf megjegyzésemet s mégsem titkolhatom házunk ily régi, kipróbált barátja előtt aggodalmamat, fiamat máris veszedelmesen kezdik érdekelni a nők. Különbséget tud tenni a szépek és csúnyák között, figyeli toilettieiket, udvarias, figyelmes irántuk — de csodálatos különösen a szépek iránt..."

A ki9 Vilmos ekkor nyolc éves volt

Egy másik feltűnést keltett mű Anker Kurt ..Vilmos trónörökös" cimü könyve is nemrég került a piacra, melyet rövid napok alatt több kiadásban szétkapkodtak, élénk bizonyságául annak, hogy a köztársasági, demokrata Németországban valahogy még mindig nem sikerült végképp elnyomni a bukott Hohenzollernek iránti egykor oly magas lánggal lobogott szimpáti álcát.

— ö is sok bolondot csinált, — Írja könyvében Anker Kurt — akárcsak a többi jókedvű bonni diák. sőt természetes, zabolátlan forró vére férfikorában is nem egvszer meggondolatlan, óvatlan kalandokba keverte.

erkölcstelen kalandor44, mint máma egyesek nevezni szokták, mégsem volt soha. Ellenkezőleg: mindmai napig boldog féri és jó apa nem szűnt meg lenni egv percre sem. A róluk időnként elterjedt válási hírek célzatosan hazugak s többnyire jól ismert forrásokból falcadtak. Internálása ideién is állandóan szívélyes levélváltás folyt közte és családja között, s harmonikusan szép napok voltak, midőn Cecília trónörökösné fiaival férje látogatására Wieringenbe érkezett. Nagy vonzódása a női nem iránt, — iria tovább könyvében az előbb említett Eppstein báró, — nem annyira erotikus érzékiségen, mint lelkének mélv szükségletén alapszik, mely tulajdonsába vezérlő fonálként húzódott mindvégig nőkkel való barátkozásai fölött.

Eppstein báró az asszonyok iránti eme nagy vonzódásnak — valljuk be nyíltan, elég naivan — abban leli magyarázatát, hogy a trónörökös kis gyermek kora óta főleg csak a császárné szoknyája mögé bújhatott, mert apia a császár, nagy elfoglaltságu uralkodói gondjai mellett alig találhatott gyermekeivel való foglalatosságra időt.

S végezetül az Eppstein-könvv a trónörökösnek a harctéren űzött „asszonyvirtsaft- jára44 is kitéT s utal Anker Kurt őrnagy megjegyzéseire. aki eskü alatt kész vallani, hogy a francia megszállás alatt állítólag űzött orgiák, asszonybarátkozások, százszámra született törvénytelen gyermekek 8 német disz- századoknak szép francia asszonyok előtt való felvonultatása, tisztára kitalált mesék, melyeket az antant sai top rop-a panda eszelt ki a német trónörökös diszkreditálására, céljuk átlátszó, hatásuk azonban még német földön is érezhető, volt

— Semmiesetre sem vesztettük el a háborút — iría az őrnagy — azáltal, hogy a trónörökös szemlesütve félre nem fordította a felét, valahányszor útjába egy csinosabb nő akadt.

Hogy milyen forrásból fakadtak e hírek n mennyire lehetett nekik hitelt adni, bizonyíthatta az a Stenay-i főhadiszálláson előfordult eset, bonv egv könnvüvérü francia leánvt. aki a trónörökös soffőriével folytatott hosszúbb idei? viszouvt, táborszerte csak „Kronprinzsche44 — a kis trónörökös-leány — néven ismerték, pedig csak annyi köze vrdt a szeretője gazdájához, mint a gu mm ikeréit n-k van az autó gyárosához.

Persze szállt, repült a sok kis mese előre hátra, « mire rendeltetési helyére juttatták a suttog ók, lavinává dagadt a végezetül

keresztülgázolt az egykor oly népszerű trónörökös — jó hírnevén is.

Egyet azonban e sorok írójának személyesen volt alkalma a háború előtti évek egyikén St. Moritzban megfigyelnie.

Feleségével s állandó nagy társaság kíséretében töltötte a telet Svájc e legszebb téli sporthelvén a németek ifjú trónörököse.

Az egész st.moritzi publikum, s akkoron bizony nem ritkán szemmélláthatőan szomorú felesége szenieláttára oly hevesen udvarolt egv bájos amerikai missnek, amilyen tűzzel

talán csak bonni diákkorában csapta a szelet annak a kis korcsmáros leánykának, akihez Írott szerelmes búcsúlevele berámázva ma is ott látható a kis bonni „Weinstube44 falán, melvet az azóta régen főkötő alá került kerekre hízott korcsmárosné ma is büszkén mutogat vendégeinek.

Az amerikai miss volt egyik legismertebb tagja annak #az ötös bobnak, melyet a híres „Sunny Corner“-en nem egyszer vezetett biztos kézzel győzelemre, a minden sportokban kiváló Vilmos trónörökös.

Hogy azóta mi történt a missel s tartogat-e ő is emléket a st. moritzi udvarlás ideiéből, nem tudjuk de hogy a bonni kislány példájára nem rámáztatta be a trónörököstől esetleg kapott leveleit, azt nem csak sejt- iük, de tudjuk is. Hungarieus Viator.

Five o clock-tea ' egy bomhay-i szép asszonynál

bombay-i csehszlovák konzul felesége a misztikus Indiáról, népéről, rangkórságáról, a a vallási fanatizmusról és a márványpalotás maharadzsáról

Prága, november 12.

Csengetésemre féhérkötényes, formás szobalány nyit ajtót. Az előszoba tele hatalmas utibő- röndökkel. A bombay-i konzulpár már készülődik a hosszú tengeri útra — vissza Indiába. Úgy látszik, az utolsó órában jövök.

Mrs Lafar, a bombay-i csehszlovák konzul felesége, kedves mosollyal, barátságosan fogad. Mikor látogatásom célját komoly nagyképűséggel előadom, a kouzulné kedvesen felkacag:

— Nagyon szívesen, witih the great est plea- sure, you know, hozzászoktam már az ilyesmihez, mióta férgemmel hatévi indiai élet. után hazatértünk egy kicsit. Az ilyen látogatás már valósággal hozzátartozik a napi programomhoz.

Mrs. Lafar a kellemesen bútorozott szoba egy kis meleg, selyemgarniturás és rózsaszín állólámpás zugába vezet, ahol egy asztalkán bizalmasan duzzog az indiai ezüstszamovár.

Teázunk, cigarettázunk és beszélgetünk — IndiáróL

— A húr om százmilliós, kb. 200 államba osztott India belső társadalmi struktúrája oly bonyolult 8 oly zilált bázisú, hogy bármit is írnak erről, nem minden izében reális és a valóságnak megfelelő. Az én megfigyelésem szerint négy kasztba lehetne osztályozni India népét részint szociális, részint vallási szempontból. Az első a Brahminok kasztja. Erről körülbelül azt lehetne mondani, hogy a papok osztálya. Vannak azonban ennek a klasszisnak egyéb iníetlekíuell tagjai is. A második előkelő osztály a Radzsák kasztja. Ide tartoznak a rengeteg kincsekkel rendelkező maharadzsák, kik azonban hallatlan vagyonuk mellett korántsem a legintelligensebbek. A harmadik és negyedik kaszt a „Ksatna" és a „Sudia", amelybe aztán a többi foglalkozásúak, kereskedők, hivatalnokok, intelléktuellek, iparosok a egyéb hivatásunk tartoznak.

Külön áll s egyik kasztba sem tartozik Raibin- dranath Tagore (Tagur) családja, amely mint egy misztikus szentség uralja a hindu lelkeket.

— Ez a kasztbeosztás oly nehezen érthető és bonyolult — ismétli mrs. Lafar —, hogy ha az ember ezzel akarna foglalkozni, egy külön tanulmányt jelentene, mert minden ilyen főosztály száz és száz apró és különnevü szektára oszlik és a háromszáz millió hindu közül minden egyesnek meg van a pontos és megmásíthatatlan beosztása- Az egyik szektából a másikba, az egyik kasztból a másik kasztba jutni lehetetlen. Ennek természetes következménye az is, hogy minden családnak meg van a maga foglalkozása, amely a kaszttal, szektával és névvel együtt öröklődik.

— Ebből igy könnyebben érthető, hogy a tisztán determinista, fanatikus hindu ambiciónél- •kiüli, hisz a születésével a sorsa is már 99 százalékban eldőlt, 8 ezért tud nyugodtan, szolgálatkészen fejet hajtani az 500.000 angol hivatalnok és katona előtt.

— A száz és száz szociális és vallási szektában élő hindu között természetesen a legnagyökömére tü rangkórság uralkodik. Minden hindu tudja, hogy a szektájába tartozónak milyen nemű és méretű munkát lehet és szabad végeznie^ Ebből következik aztán a cselédkonfuziő.

— Képzelje — mondja mrs Lafar —, nekünk 10 férfi és női szolgát kell tartanunk, egyenkiiut átlag havi 40 rupi (kb. 650 csehszlovák korona) fizetéssel, hogy minden házi munkát elvégeztethessünk. Az egyik csak bevásárol, de az árut egy másiknak kell hazahoznia. A harmadik megtisztítja a húst és a főzelékféléket, de a negyediknek kell azt a tűzre tenni, az ötödik letörli a port a bútorról, de egy hatodiknak kell a parkettet fényesítenie és a konyhát felmosnia, mert a 3. kaszt 145 szektájába tartozik és ezen szekta 25. törvényének huszonötödik paragrafusa igy írja ezt elő!

— S ott vannak a kulik, a hindu söpredék, az indiai állat-emberek, kiknek csak bizonyos üzletekben szabad vásárolniuk, mert máshol nem szolgálják ki őket. Viszont halálfia az a magasabb kasztba tartozó hindu, aki a kulik negyedébe kerül.

— S a vallási fanatizmusuk, az leírhatatlan, — beszéli a kouzulné. — Minden tettük, életmódjuk, gondolkodásuk a vallás szabályát követi. Kast nem esznek. Főd cd elük a kördrájsz, amely valami forró rizs és főzelék keverékéből áll s amelyet, egy külöűegefl fojdiai fügzexTgi jgegiteflek,,

Európaitól meghagyott ételt nem szabad a szájhoz érinteni, valamint evés közben az evőeszköznek sem szabad érintkezésbe jutni a szájjal. így tehát az ételdarabokat egyszerűen bedobálják szájukba s a vizei egy edényből csorgatják he.

— A fehér elefántok még mindig a szent állatok kiváltságosai. Külön templomaik vannak, ahol a hívők boldogan íetrengenek a szent állatok trágyáiban.

= S a maharadzsák? Volt-e már a tűndéries márványpalotáikban? — kérdezem mns- Lafart.

A szép asszony jóizüt kacag:

— Oh, naiv Európa — mondja —, persze, itt mi minden szépet álmodnak az emberek a maharadzsákról! Persze, némelyik maharadzsa eljön még fiatalon, exótikusan s dúsgazdagon Páriába és ott aztán tele van minden zug a maharadzsák érdekes portréjával, hihetetlen pazarlásu életmódjuknak száz és száz kedves és frivol híreivel. De jönnének hozzájuk, Indiába és ott látnák őket!

Mind degenerált. Sánták, félszemüek, durvák, ttnmtelLigetnseik é« betegek.

Igen, a palotáik márványból épültek és tényleg mérhetetlen gazdagok, de a fényes berendezéseket, arany- és ezüstn emu eket por és piszok fedi. Fena- nának hívják az asszonyaik csapatát, kik mind mesés szépségünk. Európai részére azonban szörnyű tortúra a maharadzsák dinerein részt venni.

— Képzelje — magyarázza a szép kouzulné —, csupa indiai ételt tálalnak fel, mindenféle hüllő félét és csigát. Európai étket, eültet csak nagyon ritkán.

Csend. Mrs. Lafar révedezve tekint maga elé. Én körülnézek a szobában. Mindenütt hímzett keleti takarók, bizarr kis Buddha-ezobrok és keleti képek. Az ezüstszatoovárban még mindig buzzog a t&aviz, a nehéz ópiumos cigaretták illata betölti a helyiséget.

= Oue more question, my lady. Még egy kérdés, mrs. Lafar, — mondom halkan. — Mondja, kérem, az ilyen gyönyörű asszonynak, mint ön, nem veszélyes a maharadzsák közelsége?

Mrs. Lafar arca egy árnyalattal rőzsásabb szint kap, aztán igy válaszol:

— Oh nem, én nem tetszem a maharadzsáknak!

= S a sok egyéb tigris s eféle Bombay közelében? — akarom folytatni a megkezdett témát, de e pülanatban csengetés hallatszik.

Megjön a szép konzulnó férje, még ötpercnyi kitartás, aztán eltávozom.

Amint az utcán a közömbös járő-kelők között csörtettem előre, arra gondoltam, hogy mr. Lafar és mr3. Lafar egy hét múlva felülnek egy elegáns luxusba jóra, amely visz-i-viszi majd őket rengeteg vizeken át, ki a feketetömegü, mindig-haragvó Indiai óceánra s onnan Bombayba, ahol borzasztó fanatizmusban él a sok ember, ahol az őserdőkben tigrisek ordítanak, ahol fehér elefántok elő't földre vetik magukat a benszülöttek és ahol halálos vétek egy európai ételmaradékát a szájhoz érinteni.

Lukács László dr.

Nyilatkozat

[A Prágai Magyar Hírlap 1925 szeptember 1-én kelt 196. számában közült „Hodzsa utolsó szlovenszkói erődjei porban hevernek44 cikkhez mint annak Írója kijelentem, hogy azt a szlovenszkói néppárt gyűlése rendezőjének szóbeli közlése alapján irtaim, amelyre ez a jelentés vonatkozik. Miután a gyűlés rendezője részéről nekem adott emez információk helytelenek voltak és miután Rybárik Károly ur miohalovcei titkár ebben a cikkben foglalt jelentéssel becsületében sértve érezte magát, őszinte sajnálkozásomat fejezem ki, hogy a jelentés a lapba felvétetett s kijelentem, hogy Rybárik Károly urat semmiféle becstelen cselekménnyel nem vádolhatom, nevezetesen azzal nem, hogy a saját agrár híveinek 300 Kcs.-t -Ígért volna azért, hogy Hlinkának trebisovai népgyüté- sét lehetetlenné tegyék. Prága, 1926 november 12. Dr. Tömöri János, az inkriminált cikk írója, a P. M. H. szerkesztőségének Jí*-!»»-/■

Amerika mérsékli a látogatók vizumdijait

Washington, nov. elején. (A P. M. Hí washingtoni levelezőjétől.) Az útlevél eltörlésére már récén indult meg a mozgalom Európaszerte és a mozgalomba belekapcsolódott Amerika is. Több országgal, igy Dániával, Németországgal Spanyolországgal, Japánnal és más országokkal kötött is Amerika vizumszerződést. amelv szerint a vízumok diját egv vagv két dollárra szállították le az eddigi tiz dollár helvett. A világ bankárai által a szabad kereskedelem és közlekedés érdekében kiadott manifesztummal kapcsolatban Sir Arthur Balfour azt ajánlotta, hogy a vízumokat teljesen szüntessék be és az utazás éppen olvan szabad legyen, mint volt a háború előtt A háború sok kellemetlen maradványainak egyike volt a vízum is, amelyet most már el lehetne hagyni és szabaddá kellene tenni az egyik országból a másikba való közlekedést mindenki számára, aki utazni akar. Svájc már meg is csinálta ezt és a svájci példát valószínűleg követni f< piák a többi országok is. Egyes országok között folynak külön tárgyalások és Amerika is tárgyal a vizűm beszüntetése, vagy legalább is a vizumd'ii leszállítása érdekében Francia- országgal, Olaszországgal és Angliával, amely államokkal eddig még nern ^udott megállapodásra jutni az Egyesült Államok kormánya. Az amerikai kormány hajlandó leszállítani az Amerikába utazni akaró turisták számára a vizumdiiat. de a kivándorlók számára fenn akarlak tartani a tizdolláros dijat ami ellen. Anglia tiltakozik. A tárgyalások a felen pillanatban is folynak és minden lehetősége meg van annak, hogy eredményesek is lesznek.

Mit adnak a Könyvbarátok az első évben és mit fognak adni a másodikban?

A Könyvbarátok Társasága az 1926. évben, amely az egyesülés első éve volt, egy kezdő vállalkozáshoz fűződő reményeket messze túlhaladó módon teljesítette feladatait Egyre szebb külsőben jelentette meg a könyveket. Ezek közül négy, és pedig Falu Tamás: Kicsinyesek; Rácz Pál: A könyvnyitó asszony; Darkó István: Zúzmara s a Szlovenszkói Lirai Antholőgia már a tagok asztalán van. Rövidesen szétküldésre kerül Reményi József, az Amerikában élő kiváló iró „Emberek, ne sírjatok44 cimü hatalmas regényének 2 kötete is. Reményi József neve az egész magyar irodalomban a legelőnyösebben ismert. „Jó hinni44 cimü, Budapesten megjelent gyönyörű regényét a közönség s a kritika egyhangú nagy elismeréssel fogadta s íróját az uj magyar irodalom egyik legnagyobb értékének nevezte.

A Könyvbarátok II. éve tartalomban és kiállításban olyan könyveket fog hozni, melyek eseményei lesznek a magyar irodalomnak. Ezek között vannak egy nagy magyar írónak a legnagyobb áldozatokkal megszerzett regénye és Mécs Lászlónak legújabb verskötete is. Több oldalról -megnyilvánuló érdeklődés figyelembe vételével közöljük a közönséggel, hogy az évi 6 könyv között mindig csak egy lesz verseskönyv s az is, mint 1927-ben a Mécs Lászlóé, a legnagyobb költők müveinek gyűjteménye lesz. A többi öt könyv érdekfeszitő, szórakoztató, de emellett irodalmi értékű regények, vagy más prózai müvek lesznek.

Az ifjúsági sorozatban az idén a következő könyvek jelentek meg: Teleki Dezső: Erdélyi regék; Faludy: Mi a színház? Szik- lay Ferenc: A fekete ember; Lukinick: Egy pozsonyi Robinson története s végül a Nagy főnök levelei, az Indián iskola, képekkel. Ezek a könyvek meghódították az ifjúság szivét, annyira eltalálták a fiatal lélek igényeit.

A Könyvbarátok II. éve az ifjúsági sorozatban pompás uj könyveket fog hozni. Ezek közül csak az elragadó formában megírt nagy történelmi mesegyűjteményt említjük, mint amely az egész magyar közönség figyelmét is megérdemli.

A szépirodalmi sorozat előfizetési ára negyedévi 30 koronás részletekben is fizethető évi 120 korona, az ifjúsági sorozatra negyedévi 7.50 koronás részletekben is fizethető évi 36 korona.

„A Könyv-barátok hisznek a magyar leül tú rába n.44

Kassa, november 11.

A Kazinczy-Társaság Könyvbarátai.

— Az Újságírók Újságjának munkatársaihoz. Állaudóan érkeznek még kéziratok a szerkesztőbizottsághoz. Az unván ökonomikus beosztása céliából figyelmeztetjük az Uiság- irók Újságjának munkatársait, liogv különösen általános érdekű riportokra, közgáz kv sáöri cikkekre s sportcikkel're van mé-r szükségünk. Kéziratok Véc'°v 7o’'án dr. ciutére (Práíra 1L, Panská 12, 11.) küldendők.