Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-06 / 252. (1290.) szám

^T3tX«GÍAX-.A\ACTVA-D!-HrPfTiAT> WWgSBK 1926 november 6, szómba! tmcmmfmamaaammnmimuKaBeeems^ Tíz méríöldes séta a tenger fenekén Az amerikai búvár-király vallomásai — A buvármesterség reitelmeiből Neicyork, november eleje. Néhány héttel ezelőtt egy norlfoki búvár nyi­latkozatot tett közzé az amerikai lapokban. Azt mondja ebben a nyilatkozatban, hogy az em­berek valósággal megőrülnek az angol kanális átuszásáért. Pedig ez gyerekjáték és ha igazi sportizgalmat akar Amerika sportéhes közön­sége, akkor ő felajánl egy olyan versenyt, ami­lyen eddig még nem volt a világ sporttörténel­mében. Egy kis távgyaloglást proponál, körülbe­lül 6—10 mérföldnyi hosszúságút a tenger alatt 200 fontos buvárfölszerelésben. És ime, felhívá­sának megvolt az eredménye, mert már akadt egy távgyaloglőpartner, aki hajlandó belemenni a dologba, a búvárruhába, vagyis az Óceán feneké­be. A dolog olyan speciális, hogy érdemes az ösz- szes részleteket elmondani, sőt az egyik félt meg­hallgatni. K. Everts búvár ajánlatát, amely szerint 200 font súlyú búvárfelszerelésben Old Pointtól Se- well's Pointig Hampton Roads és Virginia kö­zött gyaloglási versenyt óhajt rendezni a tenger alatt, Charles Yeager 5762 Fifteenth Strreti detroiti lakos elfogadta. Ha a verseny valóra vá­lik, akkor Verne Gyula „Nemo kapitánya, vagy húszezer mérföld a tenger alatt" cimü regénye is csak halvány fantáziává válik és a múltnak ada­tik át. Everts norfolki búvár ajánlata tehát elfo­gadtatott. A kihívást elfogadó fél, Charles Yeager, szintén búvár és a következőket meséli: — Sohasem gondolok arra, hogy bajom le­het, ha cethalkésem velem van. Sohasem támad­tak még meg ezek a veszedelmes halak, kivéve egyeben a Panama-csatorna partjainál. Miköz­ben leereszkedtem, több cethalat láttam. Húskész­letem, amelyet a cápáknak dobálok, elfogyott, megtámadtak és miközben felhúztak, a hajót is megrohanták, de nem sikerült kárt tenniük. Fő­dolog, hogy az ember lábait és kezeit szorosan testéhez tartsa. Mert az elálló részeket könnyeb­ben átharaphatják. — Ez a panamai cápa makacs egy alak volt. Mindjárt, amikor feneket értem, megjelent és állandóan ott settenkedett körülöttem és élesen figyelt Nem mozdítottam lábaimat, sem kezei­met, hogy ne támadhasson. Nézegette, van-e raj­tam valami jó falat. Két óra hosszat tartott ez a farkasszemezés. A jelzőcsengőt nem mertem hasz­nálni, mert bizonyos voltam benne, hogy amikor kezeimet megmozdítom, vagy fölfelé húznak a vízben, azonnal attakot intéz ellenem. Végre ki­fáradt a figyelésben és elúszott. Higyjen nekem, boldog voltam, amikor szabad lett az ut előttem és megadhattam a jelt, hogy fenn ismét bizton­ságban érezzem magam. A kést még sohasem használtam, de enélkül különösen tropikus vi­zekben alászállni egyet jelent azzal, hogy ez életem utolsó vizbemerülése volt; onnan élve felkerülni lehetetlen. Valami szorongó félelem a leggyakorlottabb búvárt is előveszi ott lent és kis idő múlva erős fáradtságérzés lepi meg az embert. Egészen egyedül van az ember, a világ­tól elvágva, ámbár telefoni összeköttetésben van a szivattyusemberekkel. De ezek néhány órai munka után fáradtak és nem igen szeretnek dis- kurálni, pedig ha tudnák, hogy ez • milyen lelki­szükséglet, bizonyosan kissé megerőltetnék ma­gukat, hogy néhány jő szóval tartsanak. Néha szá­molni kezdek, vagy öreg költők verseit szavalom a víz fenekén, ami nagyon megnyugtató. Vagy megpróbálok halászni, de persze ennek még so­hasem volt semmi eredménye. Sokszor kapkodok különböző kisebb tengeri szörnyek után, de sok­kal fürgébbek és csak egy esetben sikerült egy alligátort fognom. Hét és fél mérföldnyi ut a tenger alatt Yeager legmélyebb tengeralatti útja Ft. Moultrie s az Isié of Pines S. C. (sziget) között volt. Egy elszakadt csővezetéket kellett a tenger alatt végigvizsgálni és a szakadás helyét meg­találni. — A távolság hét és fél mérföld volt, — mondja — egy és fél mérfölddel hosszabb, mint a proponált versenygyaloglás a tenger alatt. Itt a legnagyobb dolog az ár megbecslése volt. Én sohasem használok buvárcipőt, csak végszükség esetén, amikor a vizár oly erős, hogy nagyobb súlyra van szükségem a tengeralatti tartózkodás lehetőségére. A versenyen sem akarok cipőt vi­selni, de minden eshetőségre készen, a nyakam köré kötöm és magammal viszem. — Már dolgoztam a verseny színhelyén a virginiai partokon és vizek mélyén. A sár és iszap erős hendikep. Startnál 60—65 láb mélysé­get találunk, később 75 lábra mélyül Azt hiszem, keresztül tudok majd gázolni a sáron, ha sikerül a dagályt elfognom. Még pedig cipő nélkül, ami nagy előny. Négy óra alatt megcsinálom az utat. Persze a legfőbb dolog, hogy semmi kaland. Se cápa, se más fenevad útközben ne támadjon. — Amikor először szálltam le a tenger fene­kére, mintegy 25 láb mélységnyire, úgy éreztem, mintha füleimbe izzó tűket szúrtak volna. Né- hánynapi próbálkozás után már negyven lábnyira is leereszkedtem minden különösebb baj nélküL De még ma is vigyáznom kell, hogy ne nyeljek. Néhány nyelés után a rémes fájdalom a fülben a Jegviharedzettebb búvárnál is azonnal jelentke­zik. A búvár világbajnokság 300 lábnyi mélység. Akkor értek el, amikor az S—4 nevű elmerült hu- várhajót próbálták felszínre hozni. A búvárt esz­méletlen állapotban húzták lel a levegőre. — Az én rekordom 174 lábnyi mélység, amelyet a Caribbean Sea-ban értem el. Egy német tengeralattjárót kutattam, amely azon a tájon el­merült. Ezt az utat sohasem lehet elfelejtenem. A rettenetes nyomás következtében a buvárké- szülékből kiszálló buborékok olyanok voltak, mintha nehéz olajban szálltak volna fel. Én egy 30 láb kaliberű acélkábelben szálltam le. Egy óra és 15 percig tartott, mig feneket értem és két és fél órát tartott, mig ismét felszínre tud­tam jutni. Amikor felértem, szintén eszméletemet veszítettem és egy decompresing tankba helyez­tek, ahol magamhoz tértem. Ez a tank hét láb diaméterben sűrített levegőt tartalmaz. A lég­nyomást fokozatosan gyengítik egészen a földön levő légnyomás fokáig. E készülékben több, mint három órát tartózkodtam. Utána nagyon jól érez­tem magamat. De teljesen megsüketültem. A sü­ketség is elmúlt további két órán belül. Nehéz mesterség? — Már elsülyedt kincsek után is kutattam spanyol galleonok elmerülésének a helyén. Mo­dern hajó volt, amely Delaware partjain merült el hat tonna ezüsttel. Egy ezüstrud értéke körül­belül 1200 dollár volt. A hajó már három hónapja feküdt viz alatt és nem volt sok remény a hajón lévő rengeteg papírpénz megmentésére. Az ezüs­töt kihoztam. Már egészen fekete volt. A papir- pénzacéldobozt is megtaláltam. A pénz benne volt, de amikor kinyitottuk, teljesen szétmállott az egész és a papirpénzveszteség 100%-os volt. — Életveszélyben is forogtam és valóságos csoda, hogy megmenekültem. Ez akkor volt, ami­kor a német kormány szolgálatában egy német elmerült gőzhajó értékeit akartam kimenteni. A hajó neve Liebensfeld volt és a Charleston ki­kötőben merült alá. A viz alatt beszorultam egy acélajtó közé. De telefonom volt. És hét órai fog­ság után más búvárok nagynehezen kimentettek életveszélyes helyzetemből. — Nem olyan roppant nehéz mesterség ez, ha látni lehet a tenger fenekén. De például a Detroit River alatt semmit nem lehet látni és csak tapogatódzással juthat valamire az ember. Floridában és a Mexikói vizekben, valamint a Pacific-partok mentén nagyon tiszta a viz és még a parton állók körvonalait is ki lehet venni. De 174 lábnyi mélységben már koromsötétség ural­kodik. — A búvárnak a vérkeringéssel van a leg­több baja. Ha teljesen vízmentes ruhát ikar, ak­kor nagyon szűknek és szorosnak kell lennie és főleg a kézben a vérkeringés egy-kettőre eláll. Felhúzni is csak úgy lehet ezt a zubbonyt, ha előbb erősen beszappanozza az ember, olyan szrk. Egy órán belül a búvár kezei természetes állapotuk kétszeresére dagadnak és ha a viz hi­deg, a fájdalom rendkívül intenzív. — Végül még mondja el a jeleket, amelyek által a felvilággal érintkezik, — mondtuk. Nagyon szívesen. Egy csöngetés, több le­vegőt. Két csöngetés, kevesebb levegőt, két rövid: cápa az életvonalon. (Az életvonal az a cső, amelyben a levegőt kapom és amelyben a tele­fondrót szalad). Három csöngetés: készen va­gyok a feljövetelre, három rövid csöngetés: nagy a baj, azonnal fel. 50 dollár napifizetés — Fizetésem 50 dollár naponta és összes költségeim. Ez az összeg úgy az utazás, mid alámerülési munkám alatt jár. Nem is oiyan kel­lemetlen, ha sok munka van. Nagyobb mélysé­gekbe való lemerülésért természetesen ennél több fizetés jár. A kalandortermészet saricai/i a legtöbb embert arra, hogy a buvárpályára lépjen. A tenger mélyén különös és fantasztikus kertek­kel, négyszögletes f halakkal és történelemelőtti idők állatmaradványaival találkozik sokszar íz ember. Főleg a Panama-csatorna partjain. Olyan látványok ezek, amelyek minden tudóst elkápráz­tatnának. Némelykor kincstalálásra is nyílik al­kalom. És most, ime itt egy újabb alkalom. A tengeralatti futóverseny megnyerésére. N >m i olyan rossz élet ez, de jobb is lehetne. A téli divat kis kátéja Mit kell a divathölgynek az 1926/27 téli divatszezonról tudni diszitett selyemkendő elbájoló keretet nfujt a mély dekoltázsnak. * * * * ... estélyeknél és társas összejöveteleknél a „maskuline'‘ jelleg eltűnt. * • • ... a bubifrizurát a félhosszu, fürtökben könnyedén elrendezett hajviselet váltja föl... ... állandóan egyrészt csodáló és hódoló, másrészt irigykedő érdeklődés központjában kell, ! hogy álljon s ezért szépségének fejlesztésére minden áldozatot meghoz. C—o. rA színek tarkaságában a fekete ismét elfog­lalja régi kiváltságos helyét. Ez úgy az estélyi, mint a délutáni ruhákra vonatkozik. * * * Semmi sem oly változékony, mint a divatnak apró szeszélyei. Egymásnak ellentmond a nőies vonal erélyes hangsúlyozása' és a sportot jellemző egyenes vonal. * * * A szezon virága az ibolya és pedig pármai sötét lilától egészen halvány rózsaszínes liláig árnyalva. * * * A tigrisbőr mintájára szőtt selyem még mindig időszerű. ■K * * A divathölgy egyénisége szerint az estélyi ruhák vagy puha ráncokban omlanak, vagy pedig merev klasszikus vonalunk. # * * A drapirozásokat csak akkor nevezhetjük di­vatosnak, , ha azok aszimetrilcusak. * * * , „Rouge patounia", „vieux Bordeau" és „pourpre“ a párisi divatszinek. * * !* Csillogó Jlülerl és gyöngyhimsóselcet az estélyi ruháknál előszeretettel alkalmaznak. rA modern prémstóla két ezüst rókából van összeállítva, tehát impozáns hosszúságú. * « * A szezon jelszava: a divathölgy kevesebb rouge-t használjon. * * 0 Az elegáns hölgy tudja, hogy ... művirággal és színes francia gyöngysor­ral csak délutáni ruháját disziti. ...a pullover uj bluzot formájában uj nevet is kapott, s most „Lumberjack“-nak nevezik. * * * .. .az egyenes vonalú ruhák az utcára, a libegő részekkel, sállal, rojtokkal diszileltek .a szalonba valók. * • * .. .az elegáns köpenynél a szélesített váll fis a bő ujj dominálnak. * * * ...02 uj színösszeállításnak nem árnyaltunk, hanem ellentétesnek kell lenni. # * .+ ... a drága, festett, hímzett és rojtokkal VASÁRNAPI RÁDIÓMŰSOR Prága: 10.00 Istentisztelet a Véneel-baziliká- ban. 11.00 Martiné. 18.00 Raave kisasszony német énekszámai. 20.02 Katona zenekar. 22.00 Sporthírek, 22.15 Tánczene. Brünn: 10.00 Rádiő-orchester. 19.00 Rádió-kvartett. 20.30 Tánczene. Pozsony: 10.00 Matiné. 19.00 Nitouche kisasszony, ope re ttelő adás. Budapest: 10.00 Zenés mise. 11.45 Szimfónikns zenekar. 15.00 Gyermekmesék. 16.00 Kamarazene. 18.00 Dalok és költemények. 19.15 Palesztinái képek, előadás 20.30 Opera-est. s Bécs: 18.15 és ') Kamarazene. Berlin: 20.00 M Henrik saját müveiből olvas. Frankfurt: 18.30 A rózsalovag. London: 22.15 Dalest Paris: 17.45 Jazz-hangverseny. Páris-Eiffeltorony: Beethoven III. szimfó­niája. Zürich: 20.00 Vegye® hangverseny. Bern: 19.30 Szonátaest Stockholm: 19.30 Offenbach: Hoffmann mesén. Az összes sport- és tornaegy­letek, valamennyi turistaegyesület már régóta a ki­tűnő, jól megala­pozott hírnevű mentből sősborsiesit használják. Az egyletek vezetői tagjaik j9 érdekei ellen cselekszenek, K ha más gyártmányt ajánla­nak. Vigyázzunk tehát a I törvényileq védett AIPA I névre.

Next

/
Thumbnails
Contents